Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

1980. március 15. • PETŐFI NÉPE • 3

KONGRESSZUSI KÜLDÖTT

Zombor és Baja sikeres művelődési

ÁPRILIS 4-ÉN ADJÁK ÁT

együttműködése

Horváth János, a kecskeméti Fémmunkás igazgatója

• „Az ésszerűség diktálja, hogy tovább csökkentsük a termékek számát, s a megmaradókat nagyobb szériában gyártsuk” — idéztem fel Horváth Jánosnak, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára igazgatójának tíz évvel ezelőtti szavait, amikor a napokban mint kongresszusi küldöttet felkerestem, s elkézdtünk beszélgetni.

Két oka is volt annak, hogy az éppen egy évtizeddel ezelőtt tett kijelentésével előhozakodtam, egyrészt azért, mert akkor is küldöttként készült a X. pártkongresszusra, másrészt, hogy mindjárt az akkori elhatározás megvalósítására tereljük a szót.

• Cj létesítménnyel gazdagodik Duna. vecse. Elkészült az új, korszerű sport- csarnok. Bármelyik város megirigyelheti ezt a teremsportoknak he. lyet adó és az iskolai oktatást is segítő sportcsarnokot.

|j

Helyesebb munkamegosztás a betegellátásban

■— Tíz év alatt gyárunk termelési értéke megkétszereződött, tehát dicsekvés nélküli mondhatom, hogy helyes volt az akkori elhatározásunk, mert jelentős, a kecskeméti Fémmunkás életében eddig nem tapasztalt eredményt hozott — mondta Horváth János. — Ahhoz persze, hogy áttérhessünk nagyobb termékek, acélszerkezetek szériagyártására, előbb a teltételeket is meg kellett teremtenünk. Ezért egyebek között kialakítottuk a nagycsarnokot, szó- ciális épületeket létesítettünk, aminek nagyon örülök, mert 1959- ben, amikor a műszaki egyetem elvégzése után visszajöttem Kecskemétre, ide a gyárba, az udvaron dolgozó embereknek a hőség ellen szalmakalapot, a hideg ellen meleg teát tudtunk csak adni.

— A feltételek megteremtése után nyilván még másra is szükségük volt, hogy termeljenek.

— A megrendelésekre gondol. Ebben sem vált hiány. • A hetvenes évek elején kezdtük el gyártani a szovjet partnerek megrendelésére az uszty-ilimszki cellulózkombinát acélszerkezeteit, aztán pedig több épülethez csarnokokat készítettünk. Sok ezer vagon terméket szállítottunk a Szovjetunióba, s egyetlen reklamációt se. de annál több dicséretet kaptunk.

— Talán elég is ennyi a múltból — folytatta az igazgató — inkább jövőnkről, az igényekről, feladatainkrólr! szeretnénk néhány gondolatot elmondani. A szovjet partnerek kérésének elegét téve továbbra is exportálunk cSarnok- szerkezeteket, de a hazai beruházások csökkenése miatt az itthoni igények a korábbiaknál kevesebbek. Már tavaly is törekedtünk arra, hogy tőkés országokba exportáljuk termékeink egy részét. A gyár berendezése, egyebek között a tiszta fémfelületet biztosító revétlenítő, a több svéd hegesztőgép, s nem utolsósorban szakmunkásaink felkészültsége lehetővé teszi, hogy kiváló minőségű szerkezeteket gyártsunk.

— Tavaly hány tőkés országba exportáltak?

— Egy NSZK cég megrendelésére 2 millió 797 ezer forint értékű acélszerkezetet, egy görög- országi erőműhöz csaknem egymillió forint értékű terméket szállítottunk. Nem sorolom tovább, tavaly összesen 8 millió forint értékű terméket exportáltunk.

— Az idén milyen megrendeléseket kaptak?

— Líbiának például 18 daruszerkezetet készítünk 7 millió forintért. Idei megrendeléseink egész .évre adnak munkát, tehát már a jövő évi ajánlatokkal foglalkozunk.

— Az előbbiekből az is következik, hogy nagyobb a követelmény ...

— ... amit szívesen fogadnak a dolgozók — folytatta a gondolatot Horváth János. — Nálunk kulcskérdés a pontos hegesztés. Ezért bevezettük a minőségi munka jutalmazását, vagyis az a hegesztő, aki kifogástalanul dolgozik, havi 300 forint prémiumot kap. Ez ösztönöz.

— Bács-Kiskun megyei megrendelésük nincs?

— A halasi és a kecskeméti Fémmunkás is gyártja az úgynevezett FILLOD típusú szerkezeteket, amelyekből rövid idő alatt óvoda, iskola építhető. Mi elkészítjük az elemeket, s a helyszínen csak össze kell szerelni. Szeretnénk, ha minél több megrendelést kapnánk.

— Megkérdezem végül, hogy mit vár a kongresszustól?

— Elsősorban azt, hogy a rend. a fegyelem irányába ösztönözzön, nagyobb felelősségvállalásra, vagyis arra, hogy amit eddig elnéztünk, azt ne tűrjük el a jövőben.

T. L.

Az újvidéki Magyar Szó írta:

Zombor és Baja több mint tízéves kulturális kapcsolata az idén is folytatódik. Az idei évre tervezett együttműködési megállapodást már aláírták Zomborban. Huszonhat kulturális és oktatásianyag- és műsorcserére került sor, többre, mint bármikor eddig.

A két község iskoláinak együttműködése keretében szép számú képzőművészeti kiállítás, műszaki bemutató, diákcsere, sportverseny lesz. A pedagógusok és művelődési dolgozók tapasztalatcseréje sem marad el. Különösen a magyar és a szerb-horvát nyelvnek mint környezeti nyelvnek a tanításában alkalmazott módszerek és egyéni tapasztalatok egyeztetése ígérkezik érdekesnek.

Az előbbi programokat a zom- bori Zarko Zrenjanin és a bajai Tanítóképző Főiskola, a bajai Bányai Júlia Közgazdasági Szakközépiskola és a zombori Május 25. Iskolaközpont valósítja meg. Folytatják példás és baráti együttműködésüket a zombori Testvériség —Egység és a bajai Dózsa György általános iskolák; már tavaszra terveznek egy közös irodalmi és szórakoztató délutánt, ez alkalommal Baján.

Könyv és katalógus, valahnint más írásos anyag cseréjére kerül sor 1980-ban, a zombori százhúsz éves Bieliczky Károly Városi és a bajai Ady Endre járási könyvtár között.

A képzőművészet terén még jobban elmélyül a kiállítási anyagok cseréje a zombori Képzőművészeti Ősz és a magyarországi rokonintézmények között. Ennek keretében a zombori képtárban rendezik meg Klossy Irén bajai festő kiállítását. Baján pedig Borislav Bran- kov szeptemberben mutatkozik be alkotásaival. Augusztus végén a kárászi festőtáborba látogat el két zombori amatőr festő.

Október 1-én koncertezik a zombori szimfonikus zenekar, majd a bajai vízügjft szervek kamarazene- kara Bezdánban és Zomborban ad hangversenyt.

Kicserélik a múzeumok is egy- egy kiállítás anyagát, így a bajai Türr István Múzeumban kerülnek bemutatásra a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek képviseletébe öltöztetett babák. Bemutatják továbbá Zomborban a dél-magyarországi bunyevácok gazdagon díszített népviseleteit.

Az együttműködés továbbá előirányozza a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a bajai József Attila Művelődési Ház műsorainak kétoldalú bemutatkozását. A két testvérváros fotó- és filmamatőrjei kép- és filmaifya- gokat cserélnek, kiállításokon mu. tátják be városaik jellegzetességeit, fejlődését.

A gazdag kulturális és oktatásügyi programcsere a zombori .művelődési érdekközösség és a bajai Városi Tanács művelődési osztályának jóvoltából jön létre. A megállapodást ugyanis az előbbi intézmények képviselői írták alá.

Annak idején beszámoltunk róla, hogy a megyei tanács egészség- ügyi osztálya és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának kezdeményezésére és irányítása alatt 6 munkabizottság végzett felmérést a progresszív betegellátás helyzetéről. A 3 ellátási szint — alapellátás, rendelőintézeti-gondozóintézeti ellátás, fekvőbeteg-intézmények tevékenységének átfogó vizsgálatával a megyei gyógyító-megelőző intézményrendszer szervezetének és működésének további fejlesztését kívánták elősegíteni.

Amint szintén megírtuk, a betegellátás javítását szolgáló, összetett felmérés tapasztalatait decemberben, kibővített szakszervezeti megyebizottsági ülésen értékelték. A vizsgálódások során számos — igen lényeges tendenciára figyeltek fel, melyek még elmélyültebb és részletesebb tanulmá- nyozást tesznek szükségessé. Hogy csak egy területet említsünk: a jövőben sokat kell foglalkozni, a progresszív betegellátás olyan szervezésmódjával, amely minden betegközpontúsága mellett is gazdaságos, és egyetlen ellátási szintet sem terhel fölöslegesen.

Megfelelő szinten keressük!

Miről is van szó e kérdéskörben?

Huzamos idő óta tapasztalat, hogy a betegek ellátása sokféle okból nem azon a szinten történik, ahol ezt a leggyorsabban és leg- hathatósabban biztosítani lehetne. Egyes alsó ellátási szintek túl sok feladatot hárítanak a felsőbbekre. Ennek pedig az a velejárója, hogy az ellátás késedelmessé válik; — gondoljunk saját helyzetünkre, amikor betegségtől szo- rongattatva szeretnénk már „túllenni rajta”, s addig is „minél előbb valami biztosat, biztatót tudni” a viszonylagos megnyugváshoz — s várni kell, jrárni... Aztán ha nem a megfelelő ellátási szinten keresünk — a szó szoros értelmében — orvoslást bajunkra, olyan gyógyító-megelőző intézményeket terhelünk feleslegesen, amelyeknek más a feladatuk, de mert van egy rendkívül humánus orvosi álláspont, hogy „aki jelentkezik, vizsgálat nélkül el nem bocsájtható”, mégis ellátnak — vizsgálnak, kezelnek bennünket. Viszont már a saját — intézményi — feladatuk rovására teszik ezt. A költségnövekedést — nem is számítva.

Mindez azért, mert a beteg nem ott jelentkezik vizsgálatra, ahol szükséges. Mégpedig a fontos alapelvek egyike, hogy a beteget — kezelőorvosa javaslatára ott kell ellátni, ahol a betegség természete, a beteg állapota ezt indokolttá teszi, ahol a szükséges ellátás szakmai és népgazdasági szempontból egyaránt célszerűen és eredményesen megvalósítható. Az ésszerűségi, célszerűségi szempontok hangoztatása természetesen semmit sé von le a legfontosabb követelményből, hogy a gyógyításnál elsősorban a hatékonyságot kell szem előtt tartani. Ám helyénvaló lehet annak megfontolása is, hogy mibe kerül egy beteg ellátása, gyógykezelése. Lehet? Próbálna valaki enélkül egészségügyi költségvetést készíteni.

Beutaló nélkül

Még konkrétabban közelítve a témát: .a szükségesnél jelentősen nagyobb a sürgősséggel, történt kórházi beutalások és az ott beutalás nélkül, spontán jelentkezettek száma.

Néhány számadat a bizottságok tapasztalatait összegező jelentésből. A Megyei Kórház bel- és idegosztályán 1978-ban 10 400 beteg

fordult meg. 9000 belgyógyászati esetből 7092 volt sürgősségi — a továbbiakban sürgős —, s abból 2799 (39,5 százalék) a spontán, beutaló nélkül érkezett. Közülük 991-et (35,4 százalék) vettek fel, a többit, ellátás után, hazaküld- ték. —■ Baján, szintén abban az esztendőben 17 461 kórházi ambuláns — járó — beteg volt, s közülük beutaló nélkül 33,2 százalékuk jelentkezett. Ellátás után 9917 beteget (56,8 százalék) küldtek haza (4206 traumatológiai eset volt). — A kiskunhalasi központi ambulancia 19 855 beteget látott el az évben, azaz napi átlagban 55-öL

Külön szemléletes és elgondolkodtató példa, hogy Kalocsán a belosztályon spontán jelentkező 757 betegből csak 23-at (3,03 százalék) kellett felvenni; 42 beteget (5,5 százalék) körzeti orvoshoz irányítottak további kezelésre, és 620 beteget (81,9 százalék) úgy láttak el, hogy körzeti orvosnál való jelentkezést sem tartottak szükségesnek.

Ha most csupán a sokszor szóvá tett nehéz kórházi viszonyokra utalunk, az is indokolja, hogy minél kevesebb olyan feladat terhelje a fekvőbeteg-ellátást, amely más ellátási szinten is elvégezhető lenne.

Sokféle ok

Az alapellátást végzők t- körzeti és üzemorvosok — szerint sok szubjektív és objektív oka van a sürgősségi beutalással és spontán, beutalók nélkül kórházakban jelentkezők nagy számának. Az orvos — ismerve a kórházi helygondokat — igyekszik aszerint intézni a beutalásokat; a beteg nem

vár, hanem beutaló nélkül spontán kéri felvételét. A másik beteg tudja, hogy a kórházban teljesebb ellátást kap, ezért oda megy, hiszen ott máskor is fogadták, ellátták. Sok esetben nem is tudja a beteg, hogy éjszaka, nappal hol kaphat sürgős orvosi ellátást, s a tájékoztatás, irányítás hiánya magasabb igényeket teremt. Vagy: lehet — a körzeti orvos elutasította a beteg táppénzes igényét, s az úgy véli, reméli, hogy itt erre is javaslatot kap. Mennek tudatosan a kórházi ambulanciára azért is, mert ott olyan vizsgálatot végeznek el náluk, amire a körzetben csak 2—3 órás várakozással van lehetőségük. No és szóba jönnek egyéni összeköttetések^ amik révén ide jut be hamarabb a beteg, és neves szakemberre számíthat.

És folytathatnánk, ha nem lenne világos az elmondottakból is, hogy ilyenformán alaposan felborul a gyógyító-megelőző egészség- ügyi ellátásban a munkamegosztás egyensúlya. A fekvőbeteg-intézmények orvosaira, nővéreire, szakalkalmazottaira sok olyan tennivaló hárul, amit mondjuk a körzeti, üzemi rendelőben kellene, lehetne elvégezni.

De a bizottságok megállapítása szerint több más tényező is közrejátszik abban, hogy a helyes munkamegosztási elvek nem mindig érvényesíthetők. Vegyük például az ügyeletet. E területen csak a városokban lehet beszélni a feltételek biztosításáról, de a városok közelében levő _ községek bevonása még kapcsolt település esetén sem rendezett (Kecskemét). A gépkocsit még itt is sokszor elvonják, időlegesen, más feladatokra (Kecskemét, Kiskunfélegyháza), máskor ponyvatetős, fűtetlen terepjáróval intézik az ügyeletet (Kiskunhalas). Mindez csak leszoktatja a lakosságot az ügyeletről, ami nehezen, bizonytalan elérhetőségével a betegeket egyenesen a kórházhoz tereli. Vagy említsük a feltételek hiányával küszködő falusi körzeti orvost, aki a tanyavilágban magára hagyatva — szakmai háttér, eszközök s más lehetőségek nélkül — dolgozik. Nyilvánvaló, hogy ha ő sürgősséget állapít meg, ez — a körülmények miatt — eltér 1 a kórházban véleményezendő sürgősségtől.

Alkalmasabbá tenni az alapellátást

Ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a körzeti orvos körülményeit is változtatni, fejleszteni szükséges, ha alkalmasabbá akarjuk tenni a jelenleginél átfogóbb feladatkör ellátására. * Részben a feltételek szűkössége miatt vontak meg munkaköri teendőiből annyit, hogy a feladatok egész sora csak felsőbb ellátási szinten végezhető el, mert a körzeti orvosnak erre nincs módja. A felmérést végzett bizottságok ezért is emelték ki — más kérdéskörök mellett az alapellátást fejlesztő utak-módok keresésének és a megfelelő intézkedések szükségességét.

S mint leszögezték, az így elérendő eredmények elsősorban a jobb betegellátást, emellett az egészségügyi dolgozók jobb munkafeltételeinek a megteremtését, az igazságosabb munkamegosztást is szolgálják. Nem is szólva a népgazdaság e célra biztosított javainak célirányosabb kihasználását.

T. I. i

Lapok Petőfi Sándor naplójából

A forradalom lángja becsapott Németor- szágba, egyre továbbharapózott, végre Bécset is fölgyújtotta, Bécset!... és mi folyvást lelkesedtüpk ugyan, de nem mozdultunk. Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott szét. E gyűlésben indít- ványoztatott, hogy a tizenkét pont petíciókép-1 pen fölnyújtassék a királynak, mégpedig rögtön, de az akkor virágzott táblabírói szellem Pontiustól Pilátushoz akarta vinni a dolgot, úgyhogy valamikor a huszadik században lett volna vége. Egyébiránt jó, hogy így történt... micsoda nyomorúság kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papirossal lépni a trón elé, hanem karddal... a fejedelmek úgysem adnak soha semmit, azoktól, amit akarunk, el kell venni.

Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem.

Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!

Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót... azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetteket folytassák? én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vínunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki; ki várhat ennél szebb halált?

'E gondolatokkal aludtam el. Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal.találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz, s ott várjanak meg együtt en- gemet. Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.

(A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.)

A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

T anderer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidácsot és engem neveztek kiküldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként .osztatták szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt a néppel, először. Rövid tanácskozás -után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesdésnek!... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön... körülnéztem,

hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert!

Ezen, különben alaptalan hír, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, anélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredékmondatnál többet hallottunk volna

— Budára, Budára!... a helytartó tanácshoz!... nyitassuk meg Stancsics börtönét!... Budáral...

Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett kik Budára menendő, s a helytartó tanácsot fölszólítandó, hogy a cenzúrát rögtön eltörölje, Stancsicsot szabadon bocsássa, s a katonaságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt be ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egresi Sámuel, Gyurko- vics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacs- kovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rottenbiller Leopold, Staffenberger István, Tót Gáspár, Vasvári Pál.

A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz, és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni mél- tóztatott, s ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a cenzúra eltöröltetett. Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

p z volt március 15-ke. Eredményei olya- nők, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.

Pest, március 17. 1848.