Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-15 / 63. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. március 15. „PÁRTONKÍVÜLIEK IS FÖLKERESNEK BENNÜNKET” A körzeti alapszervezet szervezőtitkára — Nemcsak a pártalapszerve- zetünk tagságának köszöntését hoztam magammal a város legrégibb munkás-lakókörzetéből, a Józsefvárosból, hanem a Hazafias Népfront, sőt a lakosság üdvözletét is. Valamennyien gyümölcsöző tevékenységet kívánnak a pártértekezletnek — kezdte hozzászólását a kommunisták legmagasabb szintű bajai fórumán Tánczos György küldött. Az idős férfi, a veterán kommunista mély zengésű szavai maximumra fokozták a hallgatóság figyelmét. Mindenki átérezte, lelkesülten, hogy nagyon-nagyon szép dologról: a nemzeti egységről szólnak ezek a mondatok, ami a szocializmus építésében immár nem ábránd, hanem valóság. □ □ □ A Bácska Áruházban látom ismét Tánczos Györgyöt, itt rendész, nyugdíjasként. A porta előtti térben, a fal mellé húzódva beszélgetünk. — Pártonkívüliek is fölkeresnek bennünket a székházunkban, ha gondjaik vannak — mondja, amikor hozzászólásának fentebbi részletét visszaidézem. — Az előző kongresszuson Kádár elvtárs is felhívta rá a figyélmet, hogy nekünk nem szabad „kívülállóknak” tekintenünk azokat a a becsületes pártonkívüli dolgozókat, , akik velünk együtt serénykednek a fejlett szocializmusért. Mi ebben a szellemben végezzük pártmunkánkat a kettes számú, lakókörzeti alapszervezetben. Kitűnő kapcsolatunk van a Hazafias Népfronttal, együtt tevékenykedünk többek közt azért, hogy a Józsefváros munkás lakói jó körülmények közt pihenhessenek munka után. Együtt értük el, hogy ma már a városrészben jó az élelmiszer-ellátás. A párt- alapszervezet segít a járdaépítési és városszépítési akciók megszervezésében is. Ezáltal közelebb kerülhetünk a lakossághoz. Az alapszervezetnek, ahol a hatvanhét esztendős Tánczos György szervezőtitkár, százötven tagJS'ván, s tíznél' több a párt-“ csoportok száma. A pártértekez- . íeteri elmondta, hogy' Sok náluk a nyugdíjas, mégis fiatalosan dolgoznak, s az ifjabbakkal nagy egyetértésben. — Jó kollektívánk van — büszkélkedik a szervezőtitkár. — A vezetőségben én vagyok a legöregebb, de képviselve van ott a középkorúak és a fiatalok generációja is. Hatermett bizalmiam kát sikerült választanunk, az információs hálózatunk eleven. — A hozzászólásában arról is szót ejtett, hogy a területükön a pártszervezet nélküli gazdasági egységekben önök gyakorolják a párt irányító, ellenőrző és segítő' tevékenységét. — A XI. kongresszus után kaptuk ezt a feladatot a városi párt-végrehajtóbizottságtól. . Ilyen jelQegú pártmunkát előttünk Baján sehol sem végeztek. Sok segítséget adott a pártbizottság ennek a fontos feladatnak a megoldásához. Az ecetgyár, a Gyapjúforgalmi Vállalat telepe, a DÉLTEX Nagykereskedelmi Vállalat kirendeltsége és a FÜSZÉRT itteni egysége tartozik hozzánk. Ezek mindegyike jelentős gazdasági egység, a gyapjúforgalmi te- m lepnek például négyszázmillió forint fölött van az éves forgalma. — Hogyan építették ki a kapcsolatokat? — A vezetőségen belül létrehoztunk egy gazdasági albizottságot. A vezetője Babák Imre, a FÉKON-gyár nyugdíjas igazgatója. Ez az albizottság úgy tevékenykedik az üzemekben, mintha oda tartozna. Figyelemmel követi, hogyan hajtják végre a párt gazdaságpolitikai határozatait. Meghallgatja a gazdasági vezetők beszámolóit, s észrevételekkel és javaslatokkal segíti elő a párt politikájának érvényesülését ezeken a helyeken. A társadalmi, tömegszervezeti munkát is segítjük. Jók az eredményeik a gazdaságosság javításában ezeknek a vállalatoknak, amelyeknek egyébként a párttagjai a mi alapszervezetünk tagjai. Ügy kezdtük, hogy a párt-vég- rehajtóbizottságtól kapott feladatról értesítettük az érintett munkahelyeket. Azután a megbeszéltl napon kimentünk és elbeszélgettünk a gazdasági és társadalmi vezetőkkel, Az elvtársak örültek a felajánlott segítségünknek. Ma már számon kérik tőlünk, ha például valamilyen társadalmi rendezvényre nem tudunk elmenni. Mondhatni, hogy nagy egyetértésben dolgozunk a gazdasági vezetőkkel. A Temesz Tiborné titkári irányításával ténykedő^ józsefvárosi pártalapszervezetnek* . termékeny kapcsolata van a területén található üzemi pártvézetőségekkel és bizottságokkal. Olykor, segítséget kérnek tőlük,”mint most, a tanácsi választások előkészületeikor. — Lakásukon keressük föl a választópolgárokat, és elbeszélgetünk velük. Ehhez a propaganda- munkához segítséget ad például a FÉKON- és a Ganz-gyár pártszervezete. — tájékoztat a veterán. □ P □ Az áruház portája táján nagy a sürgés-forgás. Nem kell hozzá sasszem, hogy az ember észreve• Tánczos György a pártértekezlet szónoki emelvényén. (Szabó Ferenc felvétele) gye: tisztelik és szeretik itt Tán- czos Györgyöt. — Én is szeretem az embereket, együttérzek velük bánatukban és örömükben — vallja magáról. — Ez apai örökségem. Az édesapámét szintén Györgynek hívták, kazánkovács volt, ő vitt be engem a kommunista mozgalomba itt Baján, a harmincas években. Én műszövő lettem. Magasabb iskolát akartam végezni, de apám állandó rendőri megfigyelés alatt, állt, és engem, még a magán vizsgán is megbuktattak. A pártsejtünk vezetője, Körmö- czi József volt. még él a régiek közül. Harminchatban bérsztrájkba kezdtünk, ami győzelemmel végződött. Engem viszont, mint a sztrájk egyik szervezőjét, nem vettek vissza az Ackermann részvénytársasághoz. A rendőrségen tartottak egy ideig, vallattak, ki bízott meg a szervezkedéssel. Vertele is, de hiába. Aztán bevonul- ' tattak katonának, és a háború végéig nem sokat voltam otthon. Akkoriban nősültem meg ... Negyvennégy szeptemberében Tánczos György hazaszökött Budapestről”'Bajára, Itthon az elv- társait javarészt, fogva tartotta a Gestapo.. Ä: szabadon levőkkel'” fölfegyverkeztek, hogy az eltolon- colásukat megakadályozzák. De < erre már' nem került sor, a németek elpucoltak a szovjet csapatok elől. A fölszabadulás után fontos beosztásokban , dolgozott Tánczos György, akit gyakran fölkeresnek az úttörők is, hogy meséljen az életéről. Azzal búcsúzunk, hogy ha korábban nem, a legközelebbi pártértekezleten ismét találkozunk. A. Tóth Sándor 0 A különleges gát építési munkálatai, amelynél 15 méterenként kalmaztak, így védve ki a folyó erős nyomását. (MTI Külföldi A vízerőművek létesítésénél, ha körültekintően járnak el, Hármas célt érhetnek el a tervezők. Egyrészt csökkenthetik az árvízveszélyt, s ezzel jókora területeket állíthatnak a mezőgazdaság szolgálatába.' Másrészt olyan víz- tartalékokat teremthetnek, aipelyek a tervszerű öntözés céljait szolgálhatják. Harmadsorban a vízerőmű elektromos áramot termel, aminek mind közelben, mind távolabb jó hasznát veszik a felhasználók. Sok olyan országa van a világnak, ahol semmiféle lehetőség nincs vízerőművek létesítésére, ami pedig hosszú. távon a legkifizetődőbb energiatermelési mód. A hatalmas összegű beru-. házás soká térül meg ugyan, de utána jóformán „ingyen van” a villamos energia. Kedvezőbb az amortizálódás képe, ha a mező- gazdaságnak, a természetvédelemnek tett „szolgálatokat” is figyelembe veszik a szakemberek. A vízerőművek élettartama többszöröse a hőerőművekének, s gyakorlatilag csak egyetlen nagy ellensége van a folyókra, vízgyűjtőkre épített hidroenergetikai létesítményeknek: a földrengés. A völgyzárógát megsérülése komoly veszélyhelyzetet teremthet, amire ma már előre gondolnak a konstruktőrök. Az építésmóddal egyelőre különösebben nem tudják befolyásolni a vízerőművek rengésállóságát, s így a gát és erőmű helyének kijelölésénél gondolnak egy esetleges katasztrófára, a nagyobb bajok elkerülésére. A Szovjetunió bőven el van látva vízerőművek telepítésére alkalmas gyors folyású, nagy vízhozaellenterhelést al- Képsz olgálat — KS) mú folyókkal. Ilyennek mutatkozott az Amur egyik bal oldali mellékfolyója, a Zeja is, ahol néhány évvel ezelőtt vízerőmű létesítését határozták el, kiszámítván, hogy az energiatermelés mellett még 200 ezer hektárnyi termékeny árterületet is a mezőgazdaság szolgálatába tudnak állítani. A hat, egyenként 215 megawattos turbinából négy máris áramot ad, kettő még ezután készül el. Á maradandóság igényével Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója, a szocialista brigádmozgalom és honismereti mozgalom indulásának jubileumi — huszadik — esztendeje minden bizonnyal igen sok munkahelyi kollektívát késztet ünnepi számvetésre megyénkben is. Azért mondom, hogy is, mert „szomszédainktól” is egy- re-másra érkeznek ilyen értesülések. Szolnok megyében például a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ pályázat kiírásával segít abban, hogy a szocialista brigádok a maradandóság igényével végezzék el ezt a két évtizedre szóló visszatekintést. Természetesen a „hogyan tovább?”-ra vonatkozó következtetések levonásával. * A pályázatra benevező kollektívák két kategória, vagy ha úgy tetszik feladat közt választhatnak. Vagy „Szocialista brigádunk történeté”-t írják meg, vagy „Hogyan vezetem a szocialista brigád naplóját?” címmel készítenek pályamunkát. Érezzük, ugye, hogy nem egymástól teljesen elütő két témáról van szó, hiszen a vezérfonal, áz alapvető dokumentum — leszámítva szóbeli visszaemlékezéseket — mindkét pályaműhöz a brigádnapló. Mivel pedig egy-egy üzem, vállalat, gyár, intézmény egészének története része az adott település múltjának, jelenének, s munkálója jövőjének, ebből következően a brigádtörténetek a helytörténetnek is alkotóelemei. Mégpedig annál hitelesebb adalékai. minél teljesebb a brigád életével, munkájával kapcsolatos események, történetek rögzítése a tükörben. Mert hisz’ így ment már át a köztudatba, hogy a napló a brigád életének a tükre. S amikor most a naplóvezetés kezdetétől lapozgatják át ezeket a szocialista brigádok — lehet, hogy az első kötet(ek) idején még nem is voltak szocialisták — maguk is sók jó, konstruktív tapasztalatot szereznek ezekből a tükrökből. Űgylé- het. meglepődnek, hogy mind a brigád tevékenységében, mind a naplóvezetésben hatalmas fejlődést értek el például a formalizmus, a külsődleges, tartalmatlan mozzanatok, cselekvések kiküszöbölésében. Magára a naplóra vetítve ezt a megállapítást, arról van szó, amiről egy brigádvezető beszélt országos tanácskozásukon. ..Lehet a brigádnapló borítója ma.tyóhímzéses. rajzolhat bele Borsos Miklós, írhat bele Juhász Ferenc versben, prózában vagy hexameterekben, ha nincs mögötte tartalom.” Ilven — 20. évfordulóhoz hasonló — jubileumi naplőelemzések kiváltképpen meggyőznek mindenkit arról, hogy nemcsak „sikkes” dolog a brigád- nanlóírás. hanem roppant hasznos is. Mennyi tanulság leszűrhető mindabból, ami évek. maid évtizedek során a naplóba rögzül a brigád munkájáról, eredményeiről — életéről. De álljunk csak meg mindjárt ennél az élet szónál, ami átfogó tartalmú. Az élet — ki ne tudná? — nem csupa sikerek sorozata, akadnak benne jócskán kudarcok is. Sőt a dicséretes termelési eredmények, tanultságot gazdagító sikerek sem születnek olyan könnyen, simán, mint ahogy azt a végeredményt summázó adatok, százalékszámok kifejezik! Bedig lehetnek azok mögöttYmagyaíán szót-” va .fogcsikorgató konfliktusok, szenvedélyes viták,: netán-»-isten bocsá”—‘ászt al verések'M'—tossz terv-1’ dokumentáció, felületes szervezés, időrabló bürokrácia miatt. * Persze — lehet olyan álláspont, hogy abba aztán kívülről ne szóljanak bele, miket jegyezgessenek be a brigád tevékenységét bemutató könyvbe. S hoZzá- tehetik, hogy hiszen éppen a megörökített szép végeredmény tanúsítja a bajok, gondok felszámolását, mi értelme van tehát annak a „káteregetőzésnek”? Szó se róla, így is fel lehet fogni. De vajon nem válik ezzel a problémamentesítéssel túlságosan hízelgővé .az a tükör? Valódi arcát, igyekezetének, küzdelmeinek, lelkesedésének hű képét látja benne a kollektíva, mikor belenéz? Meg például ilyen több évtizedes évfordulók alkalmával minden tekintetben reális az efféle, „csak a szépre emlékezem” tükörkép az elmúlt időkről? Jó jel, hogy azért kialakulóban van az a brigádnapló- vezetői szemlélet, amely nem aszerint ítéli meg, mi kerüljön a könyvbé, hogy eleve a bizottságra gondol, amelyik majd minősíteni hivatott a kollektíva munkáját, tevékenységét. Minden bizonnyal eme bizottságok értékelő felfogásában is némi átérlelődésre van szükség helyenként, hogy az őszinteséget, azaz a brigádnapló kritikus — bíráló-önbíráló — kitételeit ne a negatív tényezők közé számítsák be, hanem éppen ellenkezőleg. A tárgyilagos napló legyen épp oly nyomós „pontszerző” eszköz, mint amilyenek a termelési százalékszámok. Az elmúlt évek alatt nem1 kevés brigádnaplóban volt alkalmam böngészni. Ha csupán emlékezetemre támaszkodom, legszívesebben a, városföldi „Dózsa György” Állami-díjas sínhegesztő s a kecskeméti MÁV Államásfőnökség „Kossuth Lajos” szocialista brigád naplóira gondolok vissza. Benne van azokban minden, ami általában is helyet kap a brigádok évkönyveiben. Kezdve a starttól, tehát, hogy milyen termelési célkitűzésekkel vág neki az évnek a kollektíva, a társadalmimunka-felajánlásokon át addig, hogy ki milyen politikai, szakmai oktatási formák keretében bővíti tudását. Megtaláljuk á közös időtöltések, utazások, nevezetes alkalmak — esküvő, névnap, évfordulók — „dokumentációját” többrétegűén is, fényképek, levelezőlapok, jegyek, autogrammal is nyomósított bejegyzések s meghatott emléksorok formájában. Csak mégis van jelentős különbség, ami ezeket a naplókat az átlag fölé emeli. A legfőbb talán az, hogy évről évre a szó szoros értelmében izgalmat keltőén mutatják be, miként tették meg a szép, bár küzdelmes utat, ami egyikük részéről az Állami-díj, másikuk vonatkozásában például a MÁV Kiváló brigádja kitüntetés ki- érdemléséig vezetett. Nem arról van szó, hogy valamiféle krónikaírói tehetség tette ezeket a , brigádnaplókat kívülálló számára is érdekesen^ színesen tartalmassá, hanem a bennük rögzített események, folyamatok, emlékezetes — mert döntő — mozzanatok igazsága. Ne értsenek félre, nem azt akarom ezzel mondani, hogy más brigádnaplók kevésbé igazak, vagy talán kozmetiká- zottságuk miatt valótlanságokat mondanának a brigádokról. Hanem a példaként felemlített brigádnaplókban teljesebb ez az igazság. Már csak azért is, mert — mondjuk a termelési eredményekről szólva — nem csupán az „egyenleget” közlik havonta, évente, esztendőkön keresztül, hanem megmutatják, elárulják azí iis, hogy e közösségek milyen’nehézségek leküzdésével, gátak átlépésével jutottak éi ma- *gá% igéfiyü ’étgŐndolásaik' megvalósífító&i'g;. ,u“ . Ezzel igazán hiteles helytörténeti dokumentumok is. Tóth István Hatszorosára nő az öntözött terület a jugoszláviai Vajdaságban Nagyszerű terméseredményeiről, kiváló élelmiszeriparáról méltán híres a Jugoszláv Szocialista Szövetségi. Köztársaság autonóm tartománya, a Vajdaság. Nemhiába nevezik az ország „éléskamrájának”. Több mint másfél millió hektárnyi termőföldjéről, amelyet a Duna—Tisza vizéből levezetett 900 kilométer hosszú öntözőcsatornahálózat segítségével tesznek még termékenyebbé, nem egy termékből — így mindenekelőtt zöldségfélékből — évente kétszer is aratnak. A hazai szükségletek kielégítésén túl jut exportra is. Az utóbbi időben — évi átlagban — több mint kétmillió tonna búza, 3,9 millió tonna kukorica, 350 ezer tonna napraforgó, 4,2 millió tonna cukorrépa, jelentős mennyiségű ipari növény, gyümölcs, zöldség termett ezeken a földeken. Különösen bő termést takarítanak be, és eredményes feldolgozó tevékenységet folytatnak a Vajdaság tizenegy mezőgazdasági-ipari kombinátjában. A Vajdaság mezőgazdaságának tavalyi eredményeit is nagyrészt ezeknek a korszerű nagyüzemeknek a további fejlesztése szabja meg. Jelenleg 35 ezer hektárnyi földjüket művelik öntözéses gazdálkodással. 1985-ig 200 ezer hektáros földterület kapja már a jótékony vizet az öntözőhálózatból. Ennek megfelelően számolnak a zöldségtermelés eredményeinek ugrásszerű növekedésével: paradicsomból például a jelenlegi 33,5 ezer helyett 211 ezer, paprikából 55 ezer helyett 115 ezer, sárgarépából 34 ezer helyett 78 ezer tonna évi termésre számítanak a jövőben. (Budapress—Tanjug) •V*%%V*V*V**i KONCZEK JÓZSEF: A kapcsolat , 4 \7 Átadta az őrséget az öreg- ’ • nek. A Helyettes aludt. A Fiút nem találta, ők sem tudták, hol van. Már a folyó közelében járt, amikor észrevette, hogy körmeit öntudatlanul is erősen vájja markába, úgy, hogy fáj. A folyó öblénél találta rrieg. A Fiú nemrég jött ki a vízből. Mint aki tudomást sem akar venni róla, hogy nehéz helyzetben vannak. A teknőcökkel birkózott. Ügy elmerült a játékban, hogy fel sem figyelt rá. Egészen közel lépett. — Mit csinál itt? — A, parancsnok! Hogy van? — Ki engedte meg, hogy elhagyja az űrhajót?? A Fiú elhallgatott. — öltözzön fel. — Hová is tettem...? — A sziklák mögé mént. — Itt mérges bogarak vannak — szólt utána magyarázólag. — Magának pedig szüksége van minden emberre, igaz? Meglepődött, majd legyintett magában. — Igen. Szükségem van mindhárom emberre. Engedélyt kérek a visszatérésre. — Miért nekem mondja? Valóban. Miért is? — Nem is érhetett el eredményt. — Miért? — ... mert ... megsértett' bennünket. — Dehát én ... A Fiú ránézett. Ilyen komolynak még nem látta. — Tudja maga egyáltalán, hol vagyunk? — Hogyne tudnám. A Föld nevű bolygón. — A Föld nevű bolygón? Ugyan már. — Mit akár? Beharapta szája szélét. — .. .nevű bolygó! Látja, ez az. — Miért? — Nem szereti maga a Földet. — Igen? És mivel sértettelek meg? Éppen téged? — Engem? kibírta a Fiú nézését, de valami megrezzent benne. Éppen azért, mert csendesen felelt. — Bennünket. No csak! — Nem adom át a parancsnokságot. — Ugyan már! — Mit ugyan már. Azt mondtam, öltözzék fel. Az életével játszik. Ezekre a dögökre nincs szérumunk. — Dögök? A fiú visszanézett, és nyugodtan lépkedett a víz felé. — Nincs baj a maga idegeivel? — Azt mondtam, jöjjön vissza 1 — Ezt még nem mondta! — Jöjjön vissza és öltözzék fel. — Nono, a fegyvert hagyjuk. — Ne kényszeresen! — Tudja, szedtem ma egy csokor virágot. — Minek? — Rosszul kérdez. Kinek. így kell kérdezni. — Minek'leszakítani? — Hogy oda lehessen adni. Egy nőnek. Érti? — Vagyis nekem? — Maga az egyetlen nő a Földön. És én szerettem volna odaadni valakinek. Mondja, nem ismer valakit, akinek odaadhatnám? (folytatjuk.)
