Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-02 / 27. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 2. INTER£Ü_ INDIRA GANDHIVAL_________________________ „India és a Szovjetunió érdekei sok szempontból egybeesnek események sorokban PÁRIZS Nemrégiben kezdődtek meg a Szovjetunióból Franciaországba irányuló közvetlen földgázszállítások. A „Gas de France” állami vállalat és a szovjet SZOJUZ- GAZEXPORT külkereskedelmi vállalat megállapodása alapján 1980 és 1995 között évi 4 milliárd köbméter földgázt exportál a Szovjetunió Franciaországba. A csővezeték, amelyen keresztül a szovjet gázt szállítják, az Ural lábától az Atlanti-óceán partjáig 5 országon halad keresztül. (TASZSZ) BECS Csütörtökön Bécsben 14 szocialista és tőkés ország 40 szakértőjének részvételével négynapos értekezlet nyílt az atomfegyverek terjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdésekről. (AFP) A Paris-Match című francia hetilap legújabb száma interjút közöl Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel. Arra a kérdésre, politikai megfontolással, vagy személyes rokonszenvvel magyarázható-e, hogy sok nemzetközi kérdésben álláspontja közeli a Szovjetunióéhoz, Indira Gandhi a következőket válaszolta: — Én India pártján vagyok. A Szovjetunió többször segített nekünk, érdekeink sok szempontból egybeesnek, amikor az Egyesült Államok olyan stratégiát folytat, amely nem számol a mi érdekeinkkel. Felfegyverzi Pakisztánt, és erősíti kapcsolatait Kínával. Az Egyesült Államok elnökei nyíltan kimondták, hogy előítéleteik vannak Indiával szemben. Ez az ami nyugtalanít bennünket. A továbbiakban Gandhi rámutatott, hogy a Szovjetunió az ENSZ-ben mindig támogatta az afro-ázsiai csoportot. Bár sokan erre mondják, hogy követjük őket, valójában az oroszok veszik figyelembe a mi álláspontunkat, a gyarmatosítás elleni harcban szerzett tapasztalatainkat. Egy másik kérdés arra vonatkozott, nyugtalanítja-e Indiát, hogy a most Tibetben tartózkodó kínaiak ismét fenyegetik India határát. — Ha a kínaiak fegyvert kapnak, kísértést érezhetnek majd azok használatára — mondotta az indiai kormányfő. — A kérdés az, ki ellen. Kína már bejelentette országunknak területi igényeit, s nemcsak a múltban már általuk el- foglaltakra, hanem újabb körzetekre, nem szólva Délkelet-Ázsla országairól. A lap tudósítója megkérdezte Gandhi asszonyt, nem maradt-e 99 benne keserűség az amerikai politikával szemben. — Senkivel szemben sem érzek keserűséget — felelte Indira Gandhi. — Az amerikai politika nem túl sikeres. Kudarccal végződött Vietnamban. Az Egyesült Államok akkor sem ért el sikert," amikor Pakisztánt támogatta a bangladesi , háborúban. Ennek őket kell nyugtalanítania. Barátságot akarunk velük. A barátságnak azonban az egymás iránti megértésen és megbecsülésen kell alapulnia. Arra a kérdésre, hogy India miért nem csatlakozik néhány nyugati kormány hangulatkeltéséhez az afganisztáni eseményekkel és a szovjet katonai kontingens odairányításával kapcsolatban, Gandhi kijelentette: Afganisztán a Szovjetunió szomszédja. Ha egy szomszéd segítséget kér, az egy más kérdés. (TASZSZ, MTI) NAPI KOMMENTÁR Túszok a tűzben KOPPENHÁGA Joszip Vrhovec jugoszláv külügyminiszter csütörtökön háromnapos hivatalos dániai látogatásra Koppenhágába érkezett. Vrhovec találkozott Kjeid Ölesen dán külügyminiszterrel, és a két politikus áttekintette a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Vrhovec és Kjeid a moszkvai olimpiai játékok ellen irányuló kampánnyal kapcsolatban hangoztatta. hogy ez a kérdés kizárólag a sportszervezetekre tartozik. (AFP) ROMA Diego Freitas' ’do Amaral portugál külügyminiszter csütörtökön Rómába érkezett. A nap folyamán találkozott Attilio Ruffi- ni olasz külügyminiszterrel, és megbeszéléseket folytatott Portugália közös piaci csatlakozásának kérdéseiről. (AP) WASHINGTON Franz-Josef Strauss bajor miniszterelnök március 9—16. között hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban és várhatóan fogadja őt Carter glnök.. is.. A CDU—C^U kancellár jelölt je mindössze néhány nappal követi majd Helmut Schmidt bonni kancellár március 5-i látogatását a Fehér Házban. Amerikai források szerint nem kevés belső vita előzi meg washingtoni politikai körökben a két vezető nyugatnémet politikus látogatását a bonni választások évében. Guatemala északi feléből, Quiche tat tományból, harminckét parasztember fölkerekedett, s a fővárosban megszállta a spanyol nagykövetséget. A szabvány túszszedő akcióra Közép-Amerikában tömérdek példa kínálkozik. Kétségtelen, hogy önmagában egy- egy ilyen erőszakos cselekmény általában semmit nem old meg — legkevésbé használ az igazi forradalmi céloknak, — ám Latin- Amerika diktatúrái ellen gyakran éltek ezzel a fegyverrel. A guatemalai akció hátteréről érdemes néhány szót ejteni. Fernando Romeo Lucas Garcia tábornokot 1978. március 5-én „választották” államfővé. Az idézőjel ebben az esetben nem holmi fölös aggályoskodás: Guatemalában az alapvető emberi jogok, a szabad véleménynyilvánítás nem az ország legfőbb jellemzői. Annál inkább annak tekinthetők a túlkapások, a jogtiprás, a „felforgató elemeknek” minősítettjiemok- ratikus erők üldözése.; " Éppen ez váltotta ki Quiche tartományban az emberek fölzúdulását. A hadsereg már hosszabb ideje zaklatta a lakosságot, s az ügy kivizsgálására a kormányzat nem volt hajlandó bizottságot alakítani. Napirenden voltak a letartóztatások, az alkalmi börtönökben kínvallatásnak vetették alá a gyanúsítottakat, sokakat meggyilkoltak. A Guatemalavárosba induló népes küldöttség mindenáron szóvá akarta tenni a tartomány panaszát. Csakhogy sehol nem fogadták őket. Végső elkeseredésükben szánták el magukat a spanyol nagykövetség megszállására, s « az éppen ott tárgyaló magasrangú személyiségek foglyul ejtésére. Néhány pisztoly, kés és benzines palack — ennyi volt minden fegyverük. Talán békében távoztak volna, ha a hadsereg nem indul rohamra. Lucas tábornok azonban nem hallgatott a spanyol' nagykövetre: parancsot adott az épület elfoglalására, a túszok erőszakos kiszabadítására. Hogy a tűz mikor ütött ki, talán soha nem derül ki. Tény, hogy nem is elsősorban az ostrom, hanem a tűzvész következtében lelte halálát negyven ember. Köztük volt a külügyminiszter, és az ország egykori ...alelnöke. A SÄ aiy&oyet - iteííaliítaf' 2jnai8l£SiSk második emeletről kiugrott, így — az első jelentések szerint — egyedül ő élte túl a drámát. Egy elsietett parancs — negyven halott. Közép-Amerika diktatúráinak recsegő-ropogó építményére vetnek rőt fényt a guatemalai lángok. Gyapay Dénes A Biztonsági Tanács vitája Az ENSZ Biztonsági Tanácsa, péntek délutánra halasztotta el a rhodesiai helyzetről folyó vitát annak reményében, hogy napközben, a kétoldalú tárgyalásokon közeledés jön létre a vitát kezdeményező afrikai országok és Nagy- Britannia között. Sir Anthony Parsons, a brit küldöttség vezetője, az afrikai egységszervezet által közzétett határozati javaslatot elfogadhatatlannak nevezte és közölte,' hogy amennyiben a BT ezt elfogadja, Nagy-Britannia él vétójogával. Az afrikai államok határozat- tervezete a londoni rhodesiai-szer- ződés több pontjának megsértésével vádolja Nagy-Britanniát, valamint azzal, hogy mindent megtesz a fajgyűlölő Smith— Muzorp- wa-rendszer fenntartásáért. A Biztonsági Tanács csütörtöki . ülésén felszólalt a zímbájrvvéi ha- '%ílÖíl§^eÍ?Ők5 ^cüläötSe?*1 SSSrá?- szállt ISrifiHi'äViriSPilSßijÄ értöiifyiSÉ¥? lévő hadiállapot eltörléséért, és a szomszédos országokba menekült rho- desiaiak hazatérése elé állított akadályok megszüntetéséért. A csütörtöki ülésen felszólalt többek között a Szovjetunió, az NDK és Kuba küidötte. Avítt doktrína új tálalásban TÖRTÉNELMI párhuzamokat keresnek világszerte a politikai megfigyelők az Egyesült Államok elnökének a kongresszus előtt elmondott beszédét vizsgálva, amely tartalmával és hangvételével egyaránt a hidegháborús évekre emlékeztet. Az újraválasztásért küzdő Carter felelevenítette a harminc évvel ezelőtti stílust, s a demokrata párti szavazók szemében „új Trumanként” kíván tündökölni. A helyzet azonban az elmúlt három évtized alatt alapvetően meg- | változott. Igaz, hogy az Egyesült Államok ma is a tőkés világ vezető gazdasági és katonai hatalma, ám a másik oldal a döntő területeken kiegyenlítette az erőfölényt. Megváltoztak a tőkés országok közötti kapcsolatok: Japán és Nyugat-Európa alárendelt partnerből versenytárs lett, is ma már a Fehér Házban sem számíthatnak arra, hogy a kisebb szövetségesek fegyelmezett másodhegedűsként követik a nyugati zenekarban az amerikai vezérszólamot. Meghatározó az új viszonylatokban a szocialista országokkal való kapcsolatrendszer: azok a politikai és gazdasági előnyök, amelyeket az enyhülés évtizedében a két fél kölcsönösen elért. Az sem mellőzhető, hogy napjainkban merőben új szerepet játszanak az egykori gyarmatok és félgyarmatok is. Politikai és gazdasági súlyuk jövőjét jelzi az a hely, amelyet ma a kőolaj és más fontos termékek exportálói betöltenek. Nem lehet kétséges tehát: igen nehéz lesz Jimmy Carternek „új Trumanként” másodszor bevonulni a Fehér Házba. A JELENLEGI HIDEGHÁBORÚS hangulatkeltés persze nem teljesen hatástalan. Elsősorban az amerikai polgárt akarják befolyásolni, az ő nacionalista érzelmeit kívánja Washington manipulációs apparátusa mozgósítani, talán nem is sikertelenül. Hiszen Carter lényegében azt ígéri, hogy visszaállítják azokat az időket, amikor az Egyesült Államok hatalma látszólag teljes volt, s a CIA kormányokat váltott le, s uralkodókat helyezett a trónra. A kétes értékű doktrína egyértelműen ennek a „birodalomnak” a felélesztésére törekszik. Több fokozatú tervről van szó. Az elmúlt évben keresztülvitték az új közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai elhelyezésének tervét. Ez egy olyan hadászati tényező, amely jelentős veszélyt jelent a szocialista országok (és a NATO- tagállamok) biztonságára. Jelenleg — Afganisztán ürügyén — az amerikai haderő közép-keleti visszatérését készítik elő, létrehozzák az indiai-óceáni hadiflottát és a légiszállítású gyorshadtestet, azaz Washington globális csendőralakulatát. A katonai költségvetés öt százalékos növelése újabb dollármilliárdokat biztosít ezekre a célokra, s közben folyik a hadászati csapásmérő eszközök korszerűsítése — MX-rakéták, Trident-tengeralattjárók, B—1 típusú távolsági bombázók építése, illetve gyártás-előkészítése is. A tervek része továbbá Kína korszerű fegyverekkel való ellátása. Ismét erőfeszítéseket tesznek valamiféle katonai szövetségek létrehozására a Közép-Keleten és a Csendes-óceán térségében. A kongresszusi beszédben Carter „amerikai övezetnek” nyilvánította a föld több térségét azzal, hogy ' ott saját tetszése szerint alkalmazza az Egyesült Államok fegyveres erőit. A harcias megnyilatkozásokat olvasva sokakban felvetődik a kérdés: elfelejtették-e volna Amerikában a véres vietnami leckét, azt, hogy a hatalmas 'hadigépezet milyen csúfos és keserves vereséget szenvedett Indokínában? AZ ELMÜLT HETEK'eseményeit vizsgálva világszerte rámutatnak: veszélyes vízválasztóhoz érkezett Washington. Pedig a katonai kaland kockáztatását a jelenlegi helyzetben nem engedheti meg magának a mégoly nagy katonai erővel rendelkező amerikai hatalom sem. Truman elnöksége idején az erőviszonyok még lehetővé tették, hogy „szakadat szélén táncolás” politikáját folytassa, -s ebben szolidárisak voltak Ifele atlanti szövetségeséi is, akik például a koreai :'Mborúb8Íri..jsegédcs^fetokat küldtek1 ‘áé amerikai expedícióé hadtest mellé. MA MÁS A HELYZET. A józan nyugati politikusok számára egyre világosabb: a kockázatos lépések, a fegyvercsörgetés, az erővel való fenyegetés politikája hosszú távon nem hozhat hasznot — az újsütetű (de oly régi divatú) Carter-doktrína tételei nem alkalmazhatóak a nyolcvanas években. M. G. wmmmm Irán egy éve Van, aki január 16-tól, vagyis a sah elutazásától számítja az új iráni naptárt. Mások viszont huszonhat nappal későbbre datálják az iráni fordulatot, amikor is véget ért a Dósán Tapeh légibázis körül vívott csata. Megint mások úgy vélik, hogy február 11-én tetőztek a forradalmi változások, amikor a hatalmat a síita valósi mozgalom képviselői vették át. Mindez talán csak az évforduló megünneplésének szempontjából érdekes. Az iráni változásokat — mivel folyamatról van szó, ma is tartó folyamatról — nehéz lenne egyetlen naphoz kapcsolni. Egy esztendővel ezelőtt Irán valóban történelmi napokat ólt át: nemcsak a 2500 éves monarchia ért véget, hanem pont tevődött az utolsó uralkodó, Reza Pahlavi csődpolitikájára is. Széles egységfront A sah elleni harcot az iráni tömegek vívták. A társadalom legkülönbözőbb rétegei vettek részt a tüntetéseken, majd a fegyveres felkelésben is. A széles egységfront — és ezt eleve szükséges hangsúlyozni — azért jöhetett létre, mert a nép egészét, a diákokat és a nőket, a nemzeti burzsoáziát és a nincsteleneket, a végsőkig kifárasztotta és elkeserítette a sah „fehér forradalmának” csődje, a növekvő infláció, a vágtázó árak, a munkanélküliség, egyszóval a teljes kilátástalanság. Ebben a helyzetben szinte nemzeti szimbólummá nőtt fel az a Khomeini, aki az első pillanattól szemben állt az uralkodóval, és már sok-sok évvel korábban megjósolta a sah reformpolitikájának kudarcát. Ha Iránban a siita egyházon kívül lett volna olyan szervezett politikai erő, amely képes a forradalmi helyzettel élni. az események valószínűleg más fordulatot vesznek. Az a tömeg ugyanis, amely Khomeini nevével ment az utcákra, elsősorban a gyűlölt zsarnok ellen kelt fel. Egészen világosan: az iszlám hagyományos szerepének visszaállítása csak azért kaphatóit a sahellenes tömegmegmozdulások kapcsán akkora hangsúlyt, amekkorát végül is kapott, mert Khomeini nevében és utasítására a több tízezer mullah vitte az utcára és vezette a tüntetéseken résztvevőket. Törésvonalak A tömegmozgalomban részt vett erők egységén szinte Khomeini hatalomra jutásának pillanatától törésvonalak támadtak. Mindez világosan kitűnt abból, hogy a kezdet kezdetétől formálisan kettős hatalom alakult ki. Az az ideiglenes kormány, amely nek élére a Moszadik-éra veterán személyiségét, Bazargánt nevezték ki. sokkal világibb jel-, legű állam megteremtését tervezte. mint amit az ajatollahok sürgettek,- és lényegében megvalósítottak. Ez a polgári szárny alapvetően arra törekedett, hogy' a sah, illetve a Pahlavi-rendszer durva hibái nélkül folytassa Irán kapitalista fejlesztését. Nem volt egység a siita egyházon belül sem. Az egyik irányzat, amelyet az időközben elhunyt Taleghani vezetett; politikailag is progresz- szívebb berendezkedést kívánt. Shariat Madari programja viszont jobbról lépett volna át Khomeini politikai konzervatí-1 vizmusán. A teljes képhez tartozik. hogy nemcsak a vezetés szféráiban bontakozott ki küzdelem Khomeini nézetei körül. Irán lakosságának mintegy fele különböző nemzetiségekhez tartozik. Ezek a kurdok, türkök, azerbajdzsánok és arabok az elmúlt évszázadok során és a legutóbbi időkben is számos sikertelen kísérletet tettek kisebbségi jogaik érvényesítésére. Okkal számítottak arra. hogy á zsarnokság megdöntése sorsuk javulásához vezet. Ezzel szemben egyfajta siita sovinizmussal találkoztak, s ez a tény nem kis szerepet játszott abban, hogy a meglehetősen bizonytalan helyzetet kihasználva, sőt, valószínűleg külső sugallatra, fegyvert fogtak jogaik érvényesítésére. Sok a kérdőjel A belső véleménykülönbségek, illetve a nemzetiségi területeken sorozatosan fellángoló fegyveres harcok mindenképpen közrejátszottak abban, hogy Khomeini mindmáig nem -tisztázta világosan a jövővel kapcsolatos nézeteit. Igaz ugyan, hogy történelmileg rendkívül rövid idő telt csak el a sah rendszerének megbuktatása óta. Az új iráni vezetés ennek ellenére is adós annak pontos felvázolásával, hogy miként képzelik el az ország jövőjét. Az az alkotmánytervezet ugyanis, amelyet — meglehetősen nagy érdektelenség mellett — pár hónappal ezelőtt népszavazáson fogadtak el, lényegében csak arra ad választ, hogy olyan berendezkedésű állam kialakítása a cél, ahol a megteremtendő alkotmányos intézmények rendszerét egyértelműen a vallási vezetésnek rendelik alá. Ezzel szemben nem döntöttek olyan kulcskérdésekről, minit amilyen ai gazdaságpolitika, az ipar és a mezőgazdaság jövője, a földreform sorsa. A túlságosan sok kérdőjel Khomeini híveiben is valamifajta elégedetlenséget keltett. Nemcsak a rendszer nyílt ellenségei fogtak fegyvert és szerveztek szabotázsakciókat, hanem azok is hallatták hangjukat, akik elsősorban a „nagyobb darab kenyérért” álltak Khomeini mellé. A bankok és bizonyos nagyvállalatok államosítását, az ország gazdasági függetlenségére való törekvést közvetlenül ugyanis nem érzékelték. Emellett változatlanul pang a termelés, az ipar 30— 40 százalékos kapacitással dolgozik. Nem sikerült megállítani az inflációt sem, amely még a hivatalos adatok szerint is meghaladja a tíz százalékot. Mindennek természetes következménye, hogy állandósult a feketepiac, másrészt a munkanélküliség nem csökken, sőt. talán még többen vannak rendszeres kereset nélkül, mint egy esztendővel ezelőtt. Nemzetközi háttér A külső-belső gondoktól fűtött Irán helyzetét bonyolítja, hogy a világ jelenleg legfeszültebb térségében, a Közép-Keleten terül él. A túszügy — hogy fiatalok egy csoportja elfoglalta a teheráni amerikai nagykövetséget, és az ott levő diplomatákat foglyul ejtette — még jobban, elmérgesítette az Egyesült Államok és Irán viszonyát, ami már önmagában veszélyezteti a térség nyugalmát. Tény, hogy az amerikai elnök e tekintetben meghátrálásra kényszerült: az Egyesült Államokban gyógykezelt sahnak el kellett hagynia az amerikai földet. De Carter erre a gazdasági embargó meghirdetésével, majd — második fokozatként — hadihajói felvonultatásával reagált. Ez tulajdonképpen már annak a Carter- doktrínának az előkészítése volt, amelyben az amerikai elnök újjá- választási kampánya hidegháborús nyitánj'aként közölte, hogy az Egyesült Államok kész katonailag is beavatkozni a térségben. Mindez, bár Washingtonban formálisan az afganisztáni fejleményekkel magyarázzák, alapvetően az olajtérségben az iráni eseményekkel indult változások következménye, Hogy a sah uralmának megdöntése előbb-utóbb kihat a térség erővonalaira is, azt sejteni lehetett. Jelenleg viszont már ezek a külső ténye-( zők is nehezítik a sürgető iráni kibontakozást. Ezen a tényen nem sokat változtathat az sem, hogy á hatalomátvétel egy esztendős évfordulóján Baniszadr személyében megválasztották az új. alig egyéves Irán első elnökét. Ónodi György
