Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1980. február 13.

Termelés, vállalat, munkavédelem

A munka- s általa a munkásvédelcni mind inkább polgárjogot nyert társadalmi közgondolkodásunkban. Lényegében ezt a „felsőbb osztályba lépést” minősítette a Minisztertanács elmúlt év végén megjelent munkavédelemről .szóló rendelete. Honosításáról, eredményekről, gondokról beszélgettünk Főcze Lajossal, a SZOT munkavédelmi osztályvezetőjével.

— Milyen volt munkavédelmi szempontból az 1979-es év?

— Lényegében ugyanazok a tendenciák érvényesültek, mint a korábbi két évben. Az üzemi balesetek száma az előzetes adatok alapján, körülbelül 3 százalékkal csökkent. Ugyanakkor azonban nőtt a balesetek súlyossága. Ez már jó évtizede így van. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy fokozatosan növekszik a kiesett munkanapok száma, ma már balesetenként megközelíti a 30 ná- pot. Ami pedig a halálos baleseteket illeti: itt úgy tűnik, sikerült álljt parancsolni a statisztika romlásának. Hozzánk eddig 431-et jelentettek, de van még néhány amit vizsgálunk, hogy üzemi baleset volt-e, vagy sem. A végleges bizonyítvány február végén készül el.

— Mi az oka annak, hogy általában súlyosabbak a balesetek?

— Ez nem magyar specialitás, hanem világjelenség a tudományos-technikai forradalom előrehaladtával. Ha valamilyen oknál fogva robbanás, tűz, vagy bármilyen defekt következik be, mind- éz jóval több embert veszélyeztet, mintha valaki egyszerűen csak ráver a kalapáccsal a kezére. A másik ok -a járművekkel kapcsolatos. Előzetes számításaink szerint, 50 százalék feletti az . általuk okozott halálos üzemi balesetek aránya 1979-ben. 1978-ban ez az arány még csak 47,7 százalék volt. Vagyis, ahogy csökkennek a megelőző intézkedések révén a technológiával összefüggő balesetek, olyan mértékben sokasodnak az üzemi közlekedési balesetek: telephelyen belül, s azon kívül egyaránt.

— Gondolom, további ok a termeléscentrikus szemlélet is — nem ritkán a technológiai fegyelem rovására.

— Jó példa erre a' Nagylédén bekövetkezett tömeges üzemi baleset, ahol egyidőben szigeteltek egy nagyon tűzveszélyes ragasztó- anyaggal és hegesztettek. Nyilvánvalóan durva fegyelemsértés történt, hiszen a hegesztést később, vagy máshol is el lehetett volna végezni. Sajnos az ilyesmi ellen nem vagyunk biztosítva. Mi nem a termelés ellen vagyunk, hanem azt propagáljuk, hogy a szükség- szerű termékszerkezet-váltással egyidőben nem csak a szakmai, hanem a munkavédelmi átképzést is végre kell hajtani.

— Bejelentenek minden balesetet? Hiszen a vállalatoknak érdekük, hogy minél sqebb legyen a balesetvédelmi statisztikájuk.

— Hát van szépitgetés. Éppen ezért minden évben előveszünk egy-egy ágazatot. A KSH-val 50— 70 vállalatnál egy-két évre visszamenően átnézzük a bejelentéseket. Tavaly az építőiparon volt a sor, és 8 százalékos eltitkolást, illetve be nem jelentést észleltünk. Éppen az elmúlt napokban kértük fel a minisztert, és az ágazati szakszervezet főtitkárát, hogy „a szórakozott” vállalatoknál rendeljenek el konkrét vizsgálatot. Átlagosan 3—10 százalék között mozog a különböző iparágaknál az elhallgatott balesetek szabna. Ezen belül a nem telepített iparágaknál

— vasút, mezőgazdaság, építőipar

— magasabb az arány.

— Hallani olyasmit is, hogy a megkurtult fejlesztési lehetőségeket a vállalatoknál a munkavédelem sínyli meg.

— Mert összekevernek két dolgot: a szociális ellátást és a munkavédelmet. Előbbinél csakugyan összébb kell húzni a nadrágszíjat, s elképzelhető, hogy valamelyik vállalatnál a lakásépítés támogatására még futja, de a gyermek- intézmények fejlesztésére már

nem. A munkavédelemnél más a helyzet, itt be kell tartani az előírásokat. Tehát nem lehet azt mondani, hogy mától szüneteltetjük a munkavédelmi oktatást, vagy nem adunk védőruhát, védőételt, elhanyagoljuk az érintésvédelmet. Más kérdés, hogy ez utóbbinál meddig megy el a vállalat az anyagi lehetőségei ismeretében. Ami pedig a fejlesztéseket illeti: mi azt követeljük meg, hogy amilyen mértékben fejlesztik a technológiát, ugyanúgy fejleszteni kell a munkavédelmet is.

— A megelőzésnek olykor nincs más módja, mint a munka leállítása. Gyakran él a szakszervezet ezzel a jogával?

— Évente mintegy 100 alkalommal. Mert vagy termelünk és megteremtjük annak biztonságos feltételeit, vagy nem termelünk, s így nem veszélyeztetjük az embereket. A munkavédelmi fejlesztéseknél ezért elsősorban a közvetlen életveszély elhárításárá kell pénzt biztosítani. A lényeg az — s ezt hangsúlyozza a Minisztertanács rendelete is —, hogy az újabb fejlesztéseknél ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amelyek részben objektív, részben szubjektív okok miatt a múltban kialakultak.

— Beszéljünk a baleseti okokról. Ezen a téren, ha lehet, a vállalatok még kétségbeesettebben védik a mundérjuk becsületét, mint a balesetek bejelentésénél. Az esetek többségében igyekeznek a sérültre hárítani minden felelősséget, s ennek nyoma van a kártérítésben is. Van-e lehetőség ennek megváltoztatására?

— Kezdeményezésünkre az idén a kormányzati szervek foglalkoznak a kártérítési rendszer felülvizsgálatával. A mi álláspontunk lényege az, hogy az üzemi balesetet szenvedett dolgozók teljes kártérítést kapjanak, függetlenül a baleseti vétkességtől. Kivéve a szándékos öncsonkítást és természetesen az . öngyilkosságot. Ily módon a dolgozó nem kerül saját munkaadójával számára nem éppen előnyös jogi vitába, s persze

hamarabb munkába is állhat. A társadalombiztosítás — amely a költségeket a vállalatokon majd behajtja — teljesen egyetért velünk, úgyhogy már csak az állami szervekkel kell zöldágra Vergődni. Amennyiben a teljes kártérítés polgárjogot nyer, gyakorlatilag a balesetek eltitkolása is , megszűnik, hiszen a sérült maga követeli a nyilvánosságot, mivel csak így kaphatja meg a 100 százalékos táppénzét.

— Gyakori baleseti ok a szabálytalan munkavégzés eltűrése.

— A Minisztertanács rendelete erre is kitér. Részletesen felsorolja, hogy mikor kell eltiltani a dolgozót a munkától. Ha ez mégsem történik meg, s valakit baleset ér — a vezetőt kell felelősségre vonni. Ha egy művezető eltűri, hogy a beosztottja ittasan, egyéni védőfelszerelését nem használva dolgozzék, azzal magára vállal minden felelősséget.

— Két munkavédelmi apparátus van: a vállalati és a szakszervezeti. Ám utóbbiak is döntő többségükben a vállalattól kapják a fizetésüket. Ez a tény könnyen befolyásolhatja őket az igazságos helyzetmegítélésben.

— Kétségtelen: a szakszervezetnek van függetlenített és nem függetlenített munkavédelmi felügyelője. A társadalmi felügyelők valamilyen gazdasági munka mellett kaptak munkavédelmi megbízatást. A hivatásosok többször mondanak nemet, direktebb intézkedési joggal rendelkeznek, s így jobban felvértezve kerülhetnek konfliktusokba a gazdasági vezetéssel. Kézenfekvő megoldás lenne a társadalmi felügyelőket is függetleníteni, de erre nincs mód. Bizonyos értelemben azonban fokozni kívánjuk a védettségüket. A szak- szervezeti választások során az összes társadalmi munkavédelmi felügyelő a munkavédelmi bizottság tagja lesz, s ebből következik, hogy mandátumuk időszakára a munkajogi védettség rájuk is vonatkozik. Ez olyan erőtartalékot ad, hogy bátrabban mehetnek a „csatába”.

K. P.

LABORATÓRIUMI BERENDEZÉSEK

A Labor Műszeripari Müvek 1. sz. Esztergomi Gyára orvosegész- ■ cg ügyi, vegyi Lerendezéseket és komplett laboratóriumokat gyárt.

A gyár az idei évtől a Dunaújvárosi Kohászati Művek rozsdamentes ötvözetét használja fel, ez éves szinten mintegy huszonöt- millió forint devizamegtakarítást jelent.

Gazdasági hírek

Daruk sorozatban

Az ostravai Hutni montáze gyár új daruk sói ozatgyártását kezdte meg, amelyek 125 tonnás súlynak 75 méter magasságra való felemelésére képesek. Egy-egy ilyen daru 340 tonna súlyú. Az üzemi próbák jól sikerültek az egyik új dunai közúti és vasúti híd építésénél, külfejtéshez használatos bányagépek szerelésénél, és egy atomerőmű építkezésénél.

Űj bánya

Kimerülnek a szénkészletek az évszázad végére a közép-csehországi Kladno körzetében. A bányászok azonban nem maradnak munka nélkül ezután sem. Fokozatosan átköltöznek a Slany mellett feltárt új bányakincs kiaknázására induló üzemhez. A szénbánya 2,5 millió tonna szenet ad majd évente, azaz többet, mint az egész kladnói szénbánya körzet. Az újonnan felfedezett készletek túlnyomórészt kokszolható szenet tartalmaznak.

Cellulózgyár

Cellulózeüzem építését kezdték meg az észak-morvaországi Za- benben. Elkészülte után az új üzem 200 000 tonna fehérítetlen cellulózt, és 82 500 tonna papírt termel évente, a melléktermékekből pedig 24 000 tonna takarmányélesztőt gyártanak.

Például a takarékosság

Hogy? Hát ilyen is van? De mennyire! Nem is én találtam fel, csak rájöttem. Akkor már nem is idegeskedtem annyira, mondván, hogy ha ez így van, olyan nagy baj. nem lehet, amit helyre ne tudnánk^ hozni. Na persze, ha jobban kinyitjuk a szemünket, odatartjuk a fülünket mindarra, amit föntről régóta sulykoltak belénk. Hogy teszem azt — termékszerkezet-változtatás, korszerű, minden piacon eladható áruk gyártása stb., stb. Nem így volt? Aki nem hiszi, lapozza csak vissza szaporán a több éve lerakott újságokat. Megtették? Mondják is, hogy — persze, persze, emlékszünk rá.

Na igen, amikor oda-oda füleltünk, tettünk is egy s mást, néha — legyünk őszinték — itt-ott csak úgy tessék-lássék. De eredményeket is értünk el, tagadhatatlan. Termeltünk — „biztonság” kedvéért jócskán raktárra is, máf úgy, hogy csak raktárra. De ezt kimutattuk, úgyszintén a nyereséget is, amit — amit ki is osztottunk. Ha már megvolt, miért ne.

Így teltek — szép menetelesen az évek. Tanultunk is közben — elméletet. Sokan jelesre is vizsgáztunk például dialektikából meg termelési módból... , És most kiderül, hogy a gyakorlatban ki-kihagytunk a tanultakból. Elengedtük fülünk 'mellett a tapintatos figyelmeztetéseket: „Vigyázzatok, figyeljetek kifelé is; a világpiacon ártalmas „gyűrűk” sereglenek! Ha szemet hunytok fölöttük, mind több „begyűrűzik” belőlük. Pláne, ha lépten-nyomon elfelejtitek, hogy „termékszerkezet-változtatás, korszerű, minden piacon eladható áruk gyártása” — a többit ismeritek.

Kezdjük felfogni, hogy a gyakorlati leckevisszamondásba hiba csúszott. Elannyira, hogy pótvizsgadíjat követel tőlünk az élet. Takarékoskodnunk kell. S milyen faramuci helyzetekbe kerülünk néhanapján. Mármint ezzel a takarékossággal. Bele-beleverjük az orrunkat abba Tf meglepő tapasztalatba, hogy hasztalan takarékoskodnánk, nem megy. Mert még ehhez is kell — hogy tudományos színezettel éljek — megfelelő eszközháttér.

Íme egy példa, amit bajai ismerősöm mesélt:

— Három éve vettem egy olajkályhába való betétet. Le a kalappal a hasznossága előtt. Tökéletes égés, koromképződés nuku. Javult a kályha hőleadási hatásfoka, vagy hogy magyarul beszéljek — jobban melegít. Aztán meg. Nyolcórás fűtés alatt egy liter olajjal kevesebbet fogyasztott a kályha. Másképp kifejezve, ennyit takarítottam meg. Azt is kifigyeltem azonban, hogy magasabb lángnál csökkent a betét hatása. Nosza, vásároltam még- egyet. Egymásra állítva, magas

láng mellett is tökéletes égést produkált. Príma, sőt primisszí- ma! Közérzetemet nemcsak az dobta föl, hogy kevesebb olaj fogyott. A koromtalanító szer ára is a zsebembe maradt. Nem csupán siker-, haném boldogságélmény is ez.

Sajnos, semmi sem tart- örökké. Á betét is elhamvadt. Vennék hármat is, annyi kellene. De hiába járom a boltokat hetek'óta, s reménykedek, kérdezek, nincs és nincs. Még azt se teszik már hozzá, hogy betét. A szóval is takarékoskodnak.

Ámde milyen a magyar? Nem adja fel könnyen. Akárcsak én. Ha nincs, hát nincs, de azért se fognak ki rajtam. Csinálok magam. Megpróbáltam, még a szomszédot is segítségül hívtam, aki csavaros eszű bütykölős ember. Kifundáltuk, hogy alapanyagként hegesztőpálcát és sezlonrugót alkalmazunk. Egyik se vált be. Nem bírták a meleget.

Evett a penész. Nem csoda hát, ha ilyenformán erkölcsi érzékem is tompulni kezdett, odáig, hogy a szégyenteljes protekció vizére eveztem. Na — mondom — az áruelosztóban, a VIDlA-nál * is van némi ismeretségem. Gondoltam, ha ott van, nekem is lesz. Még akkor is, ha másnak nem jut.

— Szíveskedjék már megérdeklődni — kértem rém választékosán az üzletvezetőt.

— Fölösleges, nagy-jóuram — reagált 6 rideg tárgyilagossággal. — Biztosan tudom, hogy ott sincs.

Megint tanultam. Hogy például

protekcióval se megy a takarékosság, ha nincs hozzávaló. Nem a csúszópénzről beszélek, hanem az eszközről, ami a szocialista szent keresztségben a hiánycikk nevet nyerte. Így kénytelen-kelletlen — naponta egy literrel több olajat tüzelek el, mint kellene. A takarékosság kellős közepén pazarlóvá lettem. Sokadmagammal, mert sajnos nem egyedül állok, illetve élek betét nélkül. Ha a „nincs” válaszok mindegyikét egy — de minimum fél liter olajjal behelyettesítjük, s megszorozzuk a fűtési napok számával, olyan eredményt kapunk, amit— jaj, ki se merem mondani! Félek, megint agyremegést kapok. Annál már az ugyanannyiszor két szem Andaxin is többet ér. Lé- galább annyi megnyugtatáshoz, hogy feltehessem a kérdéseket a kedves magyar — állami, szövetkezeti, valamint kisiparnak, a nem kevésbé kedves kereskedelemnek (továbbá piackutatóknak, üzletkötőknek, réklámfelelősök- nek): mi van az olajkályha-betét- tel? Reménykedhetek? Talán még abban is, hogy korszerűbb, még jobb hatásfokú lesz?... Summa summárum, értsék meg, a semmiből legjobb akaratunk mellett se tudunk takarékoskodni. S mivel a Fabulont, a Márkát már hatásos reklámmal kínálják, a leendő betéthez eme szerény prop-kőlteményemmel kívánok sok sikert:

Kályhabetét zsebét védi;

Próbálja ki, hogy megéri!

T. ,1.

A KORSZERŰSÉG FELTÉTELE

9 A Főkön Ruházati Vállalat bajai gyárában rekonstrukciós beruházás van folyamatban. Nagy szükség van á termelő terület növelésére, mert jelenleg egy dolgozóra mindössze 3,5 négyzetméternyi hely jut, pedig a korszerű munkaszervezéshez 6—7 négyzetméterre van szükség. A korszerűségnek ezt a feltételét teremtik meg az építkezéssel, ami sajnos már „csúszik" egy fél évet. Képünkön az új háromszintes üzemcsarnok látható. (Pásztor Zoltán felvétele)

CIKKEINK NYOMÁN

Kiadták a csereutalványt

Január 16-án megjelent Sajtó- posta^ rovatunkban a kecskeméti Szabó József visszás esetét irtuk meg. Olvasónk tavaly januárban vásárolt olaj radiátort, amely többször romlott el ugyanazon okból. A szerviz, az ÉPSZISZ hatodszor i's átvette a működésképtelen-drága fűtőtestet, ám ahelyett, hogy a jótállási előírásoknak megfelelően azonnal kiállította volna a cserére szóló igazolást, ismételten vállalkozott a javításra.

Sorainkra a napokban válaszolt a Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet. A Nusser Elemér elnök által aláírt levélből az alábbiakról értesültünk:

A közöltek megfelelnek a valóságnak. Az említett készüléket

a garanciális időn belül többször javította a szövetkezeti szerviz, mely legutóbb, immáron hatodszor december végén vette azt át, újból elromlott állapotban. Akkor nyomban még nem lehetett kiadni a cserére jogosító papírt, mert a szabályok szerint ilyenkor elú lenőrizni kell, nem külső' beavat“ kozás következménye-e a működőképtelenség. E műszaki felülvizsgálatra néhány nap múltán — a vállalási időn belül — sor került, s akkor lett kiállítva a' fűtőmasina kicserélésére jogosító igazolás is. Erről külön sajnos, nem kapott értesítést a tulajdonos, s ebbéli mulasztásáért figyelmeztetésben részesült a szolgáltatási részleg vezetője. A nevezett egyébként január 25-én kézhez vette a csereutalványt.

Van váróterem — de még sincs?

Megyénk egyik jól kiépített, kedvelt üdülőterülete található meg Kerekdombon. Ahol utca- hosszan sorakoznak már a tetszetős külsejű hétvégi házak, melyek gazdái, látogatói többnyire a távoli helységekben laknak, $ onnan járnak rendszeresen e körzetbe pihenni, kikapcsolódni. Az utazásokat egyesek a saját, vagy alkalmi járművel bonyolítják le, mások a vonatot veszik igénybe. Ez utóbbiak nevében kereste fel a minap szerkesztőségünket a Kecskemét, Petőfi Sándor u. 9. szám alatt lakó Piringer Ferenc- né, s a következőket panaszolta:

— Nemegyszer toporogtam már sokadmagammal vonatra várva a helyi’ vasútállomáson hétfői napon, amikor minden esetben zárva van a váróterem. Legutóbb is elég hűvös volt, s az eső esett, ilyen körülmények között várakoztunk. Megkérdeztük az ott lakó vasutas dolgozót, miért

Nem a kézbesítőkön múlott

Szép vállalkozás az. hogy mind több munkahelyen már intézményesen végr zik a szakmai-politikai szempontból egyaránt jelentős lapok megrendelésével kapcsolatos feladatokat. A kecskeméti megyei kórház szakszervezeti bizottsága legutóbb tavaly év elején toborozta az Egészségügyi Dolgozó ÚJ előfizetőit. Ezek sorába lépett a Kecskemét. Tölgyfa u. 7. szám alatt lakó Cseh Andrásné is, aki arra gondolt, kórházi munkájához hasznosan forgathatja majd e kiadványt. Terve azonban meghiúsult, mert 1979-ben csupán egyetlen számot kézbesítettek részére — azt is többszöri sürgetésé'után. Most úgy érzi, előfizetése voltaképpen ráfizetéssel egyenlő, s az emiatti utánajárásba már belefáradt.

Nagy Tiborné —, aki szintén Kecskeméten, a Nyíri u. SS. szám alatt lakik — a Családi Lapot fizette elő 1979- re, egész évére, mégpedig OTP átutalási betétszámla segítségével. Októbertől azonban nem kapja a lapot, mint- hogv — legnagyobb megdöbbenésére — törölték az előfizetői listáról.

A jogos panaszokat illetően tájékoztatást kértünk a megyei postahivataltól, s az alábbiakat tudtuk meg:

Az Egészségügyi Dolgozó úgynevezett címszalagon érkezik megyénkbe, s azt a Központi Hírlap Iroda terjeszti. Ha az előfizetés rendben megtörtént, felI

nem enged bennünket a helyiségbe, mire azt válaszolta, neki a hétfő a szabadnapja, ilyenkor senki nem kötelezheti a szolgálati teendője ellátására. Megértjük, hogy keU a szabadnap, de kérdés, lehet-e olyan áron kiadni, hogy közben 20—30 ember, vagy még több ázik-fázik rövi- debb-hosszabb időn át, míg megérkezik a szerelvény. Szerintünk a váróteremnek az a rendeltetése, hogy a vonatok érkezésekor- indulásakor az utasok rendelkezésére álljon. Megváltoztatható-e ez a tarthatatlan állapot?

A jogos kérdésre mi természetesen nem válaszolhatunk érdemben. Azt viszont gyanítjuk, hogy az állomási helyiség használatát a vonatok közlekedése idejére aligha szabályos igazítani az ottani vasutas műszakbeosztásához. Közérdek, hogy ez ügyben mielőbb hozzanak valami szerencsés döntést a MÁV illetékesei!

tehetően adminisztrációs hiba miatt nem kerültek el a példányok a címzett., hez. A konkrét ügyben az előfizetőket szervező, s a díjösszeget befizető szb- nél lehetett volna talán eredményesebben kifogásolni.

A Családi pap előfizetési díja a' múlt évben emelkedett. A korábban befizetett évi összeg így csak arra volt elegendő, hogy szeptemberben kapják meg utoljára a lapot a megrendelők. A díjkülönbözet befizetéséről azonban senki sem értesítette az érdekelteket — nyilvánvalóan ennek'az átszervezés lehetett az oka, ugyanis tavaly novembertől már nem a Központi Hírlap Iroda. hanem a postahivatal e kiadvány terjesztője —, ezért következhettek be a kellemetlenségek.

A szóvá tett gondokra kellő magyarázattal szolgálnak a hivatal válaszai, melyekből azonban leszűrhető egy általános tanulság: az előfizetők dolga lényegében lezárul a díjösszegek átadásával. ám az őket besitervezőknek, illetve a lapok terjesztőinek továbbra is vannak kötelezettségei — főleg akkor, ha az ügylet reklamálásra ad okot!

Összeállította: Velkei Árpád

i