Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-13 / 36. szám
1900. február 13. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ UNOKA IS FÚJJA?... Riport, dalközeiben Heggel fél kilenc: a pávakörök találkozója csak másfél óra múlva kezdődik, de a kiskőrösi művelődési központ nagytermében máris nagy a sürgés-forgás. Az egyik együttes szinte még le sem jön a színpadról, máris másik indul a helyére. A szereplők arca feszült az izgalomtól: a beéneklés másoknak talán szórakoztató kuriózum, ám nekik munka — lalázás, zümmögés, magán- és mássalhangzók követik egymást a hanglétrán. A terem falának dőlve kíváncsian figyelem, vajon kik azok 'a parasztpapucsba, patentharisnyába, kartonszoknyába és fehér gyolcsköténybe öltözött asszonyok, akiknek szeme szinte rátapad a karmester ide-oda repdeső kezére? S vajon miféle ember a karnagy, aki a nyitódó és csukódó szájaknak ilyen friss lendülettel rajzolja elő a dallamot?... A karnagy Töröld Mátyás nyugalmazott tanító ugyancsak közel volt már a nyolcvan esztendőhöz, amikor négy évvel ezelőtt vállalta a mélykúti Alkotmány Tsz népdalkörének a vezetését:; Bevallása (Szerint ugyan ma ;mámfárasztja ikissé, a sok próba, ám az észrevételekből, az elképzelésekből és a javaslatokból, még mindig kifogyhatatlan. — Hogyan jött létre ez az együttes? — Szinte egyik pillanatról a másikra. Valami televíziós műsor hatására elhatározta néhány tsz- ben dolgozó asszony, hogy ők is alakítanak egy énekkart. A legtöbbjét még én tanítottam az iskolában énekelni, így azután engem kerestek fel. Aggódva bár, de elvállaltam. — Mitől tartott? —- Nézze, én nem vagyok zenei szakember. Szeretek ugyan énekelni, de az elméleti felkészültségem csupán annyi, amennyit a székelyhídi tanítóképzőben kaptam annak idején. Igaz, hogy oda fel sem vettek botfülű vagy rosszhangú embert, és az is igaz, hogy több mint két esztendeig én vezettem a képző férfikarát. Mégis úgy gondoltam, hogy ez a feladat meghaladja az erőmet. Az alapító tagok között volt húszéves is. hatvanéves is, és csupán három dologban egyeztek meg: valamennyien kétkezi dolgozók voltak; egyikőjük se ismerte a kottát, viszont mindnyájan nagyon szerettek énekelni. — A jelek szerint, nem is kell több egy jó együtteshez, — Igen, ma már ügyesen énekelnek. Ez persze igen sok próba eredménye. Sajnos, ezek a találkozások engem egyre jobban fárasztanak, így egyre gyakrabban fontolgatom a lemondást. — Van-e utód? — Van. Az egyik szólistánk egy ötven év körüli asszony. Nagyon ■kellemes szopránja van, és nagyon szeret szerepelni is. — De megeshet, hogy néhány év múltán ő is belefárad. Nem lenne jobb egy fiatal karmester? — Bizonyos szempontból jobb lenne. Csak éppen nagyon kevés ilyen akad az énekeseink között. Ez egyébként a legnagyobb döbbenet és a legnagyobb keserűség a számomra. Most, amikor már az általános iskolában szolmizálni tanítják a gyerekeket, amikor ki- tűnőbbnél kitűnőbb daloskönyveket adnak a kezükbe — a fiatalok éppen akkor fordulnak el az énekléstől. Elburjánzott a beatzene, és ez mindent tönkretett. Ámbár az is meglehet, hogy másutt kell keresnünk az okokat. Könnyen meglehet, hogy hibás a kórusmozgalom is. Fájlalom például, hogy nagyon kevés együttes vállalkozik a régi, szép katonadalok, vagy a temetési énekek betanulására, előadására. Pedig ezek a műfajok is hozzátartoznak az életünkhöz. Beszűkülés ez, úgy érzem. Az éneklés egyre inkább szereplési lehetőséggé válik, nem pedig ajz élet szerves részévé. — Elmondaná, hogy mire gondol pontosan? — Az együttes fiatal tagjai elmennek a lakodalomba, s ott jobbára magnózenére táncolnak. A temetésen is magnóról játsszák be a gyás^dalokat. A»: egyéb ünnepségeken ,js egyrsgyakrabbanikap teret a gépzene. Ott tartunk, hogy sokan már a Himnuszt sem tudják tisztességesen elénekelni. Nem beszélve arról, hogy a Szózatot évek óta nem hallottam felcsendülni sehol. El is határoztam, hogy a legközelebbi próbánkon az együttessel megtanítom énekelni a Szózatot. A dalos Takács Imréné, a nívódíj ial kitüntetett kunszentmiklósi pávakor egyik alapító tagja. Még jól emlékszik arra,( amikor Simon Lajos énektanár házról házra járt, és agitált minden férfit, minden nőt: jöjjenek énekelni. — Egyedül ment a családból? — Akkor igen, de ma már az egyik menyem is tagja az együttesnek. Most is csak azért nincs itt, mert veszélyeztetett terhes, és az orvos eltiltotta az utazástól. — Otthon is szoktak énekelni? — Óh, nagyon gyakran! Van ugyan lemezjátszónk is, de a leggyakrabban mégis a' tangóharmonika szól. A kisebbik fiam nagyon jól játszik, mi pedig énekhanggal kísérjük őt. — És másutt szokott-e énekelni? — Ha lakodalomba vagyok hivatalos, mindig rekedtre dalolom magam. Aztán, ha a vendéglőben az asztalunkhoz lép a cigány, akkor se maradok néma. — A férjének tetszik, hogy ilyen daloskedvű? — Tetszik bizony. Valósággal büszke rá. Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy abbahagyom az éneklést. Ó agitált a legjobban, hogy menjek csak, eszembe ne jusson kimaradni. Persze, húzott a szívem is, hát szót fogadtam; újra járok. De most már az unokámmal, Tiborkával együtt. Nincs még ötéves, de már harna-- rabb megtanulja egyik-másik nótát a próbán, mint én. Hazaérve aztán maga köré gyűjti a család tagjait, és elénekli, amit tanult. Gondolhatja, mit érzek ilyenkor: meg tudnám enni, olyan aranyos... Eldöntetlen ? A pávakörök találkozójának szünetében találkoztam egy húsz év körüli, helybéli fiatalemberrel. Két jegyet vett a gálaestre, mert — mint mondta — a feleségét nagyon érdekli az ilyesmi. Mint kiderült, őt magát már sokkal kevésbé: nem szeret és nem is tud énekelni. Nem is emlékezett, hol és mikor énekelt utoljára. E találkozás után a karnagy borúlátó vélekedésére gondoltam, és igazat adtam neki. Aztán a találkozó végén a zsűri elnöke kijelentette, hogy a rendezvény egyik legörvendetesebb jellemzője: a korábbinál sokkal több volt a fiatal arc a színpadon. Ekkor a daloskedvű kunszentmiklósi asszonyra gondoltam, és^ úgy éreztem, hogy az ő optimizmusát igazolják mégjs a fejlemények. Ez persze eddig egy—egy, illetve kettő—kettő. Azaz — döntetlen. Bízzunk benne, hogy az élet majd eldönti, lesz-e dalos találkozó tíz, húsz vagy ötven év múlva Kiskőrösön, illetve bárhol másutt, a Duna—Tisza közén ... Káposztás János Új könyvek Ez alkalommal a széppróza, a riport, és a történelemtudomány területeiről válogattunk néhány érdekes, újonnan megjelent kötetet. A zágrábi születésű, híres hor- vát író, Miroslav Krleza korai novelláiból válogatták az „Ezeregy halál” című kisprózái kötetet, melyben _az alkotóereje teljében levő író á két világháború közötti időszak társadalmi problémáit, valamint a horvát kisemberek, polgárok életét mutatja be. A Világirodalom Remekei sorozatban megjelent válogatást Csuka Zoltán fordította. A rádióból, televízióból is jól ismert riporternő, Várkonyi Margit kötete „Elítélve gyilkosságért” címmel a Táncsics Kiadó gondozásában jelent meg. A kalocsai női börtön néhány elítéltjéről szól az érdekes riportkötet. Szerepelnek benne többek között prostituáltak, „markecolók", közveszélyes munkakerülők, s a súlyosabbak közül egy férjgyilkos is, Az újságirónő azt kutatja, milyen társadalmi, lelki és családi okok Késztették bűneik elkövetésére ezeket az asszonyokat. Az Elvek és utak sorozatban jelent meg Huszár Tibor könyve, a „Történelem és szociológia”. (Magvető Kiadó). A kötet több monográfiát tartalmaz. Ezekben foglalkozik többek között a magyar értelmiségtörténettel, a NÉ- KOSZ-mozgalommal, és Erdei Ferenccel, mint a hazai progresz- szió egyik jelentős alakjával. „Valóságos varázslat” a címe a századunk' magyar prózairodalmával foglalkozó tanulmánykötetnek. (Szerkesztette Kabdebó Lóránt). A Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születési centenáriuma alkalmából napvilágot látott, több mint háromszáz oldalas kiadvány rajtuk kívül Babitsról, Kaffka Margitról, Kosztolányiról, Füst Milánról. Karinthyról és Tersánszkyról is közöl tanulmányokat. Újabb filmsorozatok a képernyőn Három újabb filmsorozat kezdődik e hónapban a televízióban: Az idősebb korosztálynak Jean Gabinnel kapcsolatos emlékeit eleveníti fel a nagy francia színész életművének jelentősebb filmjeit bemutató sorozat. Az első programot, a Szajna-parti szerelem című filmet vasárnap mutatja be a tv. - A következő hetekben a Mulató a Montmartre- on. A nagy ábránd, a Nagy családok, A szerelem kikötője, az Átkelés Párizson, az Alvilági melódiák című alkotásokat tekinthetik meg a nézők. Február 19-től kedd esténként a Napóleon és a szerelem című angol tv-nimsorozatot láthatják a képernyőn. A kilencrészes alkotás ifjú korától a száműzetésig követi nyomon a császár ma- gánkalandjait. Húsz héten át — február 27- től szerdán esténként — sugározza a televízió a Hat év történelem című szovjet—amerikai do- kumentumfilm-sorozatot. Az alkotás — amely a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, az NDK-ban és az NSZK-ban is nagy sikert aratott már — a második világháború keleti frontjának eddigi legteljesebb bemutatása filmen. NYELVŐR „És” vagy „s”? Mind a kettő kapcsoló kötőszó a meg-uel és a vagy-gyal együtt. Jegyezzük meg róluk, hogy ha szavakat, mondatrészeket kapcsolnak össze, nem teszünk elé- bük vesszőt: én meg ő, téged és a barátodat, őt vagy engem. De ha mondatokat fűznek össze, vessző van a két mondat között: „Elmentem hozzá, és hosszasan elbeszélgettünk,” Ezt az utóbbi szabályt azért is jól jegyezzük meg, mert sokan úgy tudják, hogy az<és előtt soha sincs vesz- sző. Pár éve nyomdásztól is hallottam ezt a „tömör” szabályt, de remélem, azóta már ő is másképpen tudja. Néha nem a szabály nem tudása okoz gondot, hanem a mondatok elkülönítése. □ □ n Ha két összekapcsolt mondatnak az alanyai különbözők, akkor már két mondatról van szó. Pl. a Tóth Árpád-versből: „előttünk már hamvassá vált az út, / És árnyak teste zuhant át a parkon.” Ha több igei állítmány sorakozik egymás mellé kapcsolt mondatrészek nélkül, akkor bővített mondattal van dolgunk: „Délután Pali játszott, tanult és sétált.” Ez egy mondat. De ha az igei állítmányoknak egyéb alárendelt mondatrészei is vannak, már több mondatról van szó: „Tegnap könyvet olvastam, levelet írtam, és este tévét néztem." Ez már három mondat. És hogy új, kevésbé ismert dologra térjünk, általános szabálynak tartják, hogy az „és” meg az „s” egymással felcserélhetők. Elsősorban akkor, ha csak a jóhangzás dönti el, hogy melyiket használjuk. „Bontsd, s cseréld ki!” helyett jobb a „bontsd, és cseréld ki!". mert megszünteti a mássalhangzó-torlódást. „Fuss, s> ne tekintst hátra!” „fizess, s siess haza!” helyett a jóhangzás kedvéért mondjuk így: „Fuss, és ne tekints hátra!” „Fizess, és siess haza!” A költők szívesen használják hol ezt, hol azt, aszerint. hogy a szótagszám melyiket kívánja. Az és ugyanis szótagal- kotó, a s nem alkot szótagot, mert nincs benne magánhangzó. Azután az és helyetti s a szót másra terelő vagy elkülönülő stb. új mondatot^ is vezethet _be^mjnt_ az ismert Petofi-versben is: „Még állni látszék az idő, 1 Bár a szekér szaladt. / S a kis szobába top- panék....” □ □ □ De a legérdekesebb az a nyelvtani szerep, hogy jelentésbeli különbség van az és meg az s használatában. Az s kötőszó használatos, ha a második tagmondat az előzőhöz képest többé-kevésbé valami újat mond, önálló tartalmú, az előzményekhez még valami új mozzanattal hozzájárul, vagyis (erről lehet a legkönnyebben megérteni) továbbviszi a gondolatot. Kétkötetes nagy leíró nyelvtanunk a következő mondatot idézi rá Ady Kétféle velszi bárdok c. verséből: „Fece- runt magnum áldomás, s Buda — Filoxerátlan hegyei lihegtek.” Mintha a nagy mulatozásokat a budai hegyek szőlői is megérezték volna. Nagyon tanulságos példa Szabó Pál Üj föld c. regényének befejező mondata. A regény végén egy népgyűlésen elhatározzák a szocialista falu megalakítását. A gyűlést az Intemacionálé elének- lésével kezdik. A regény utolsó mondata mintegy az egész . regényben történtekre mint előzményre utal, tehát új mozzanattal fejeződik be: „S az ének fel- ■ harsan az öreg fák alatt, zeng, harsog, száll az októberi fényben. s viliódzva, vibrálva remeg belé a levegő.” □ □ O . Horváth János, a kiváló egyetemi tanár már 1911-ben nagyon szemléletesen, szinte költőien magyarázza az „s” kötőszó használatát. „Az s kötőszó egy bizonyos haladó, szaporító sorozat tagjait köti össze, s egy, az előzményekhez némi önállósággal csatlakozó új tagot vezet be.-Az és: átjáró, mely a két part egymagasságú pontjait köti össze, az s szerepe inkább a csónakhoz hasonlít, mely átvisz ugyan, de az áramlás irányában kissé tovább is halad.” Az s kötőszó általánosabb érvényű, mint az és. Bármikor helyettesíti az és-t, de az és nem mindig állhat s helyett. Szavakat, mondatrészeket általában és-sel kapcsolunk. / Ég és föld. Vettem tollat, tintát és papirost. Arany János verséből: „Péter és Pál / tudjuk / nyárban / összeférnek a naptárban.” / Egyéb példák is ezt bizonyítanák. Kivételnek néhány szókapcsolatot idézünk: egyszersmind, egyszer s mindenkorra, idestova. □ □ □ íme még néhány szemléletes magyarázó példa a mondatok kapcsolására. „Érezte, hogy itt nem maradhat...” Ez a mondat első része. .,... s egy idő múlva hazament és lefeküdt.” A második mondat két állítmányát már és-sel kapcsoljuk. Hasonló példák a gondolatot továbbvivő második mondatra: „Észrevette, hogy megfájdult a feje. s kisietett a friss levegőre.” A második mondatot így is kezdhetnénk: s ezért kisietett ... Vörösmarty Kis gyermek halálára c. verséből: „Aludni fogsr,- s •nerrWesznek álmaid.'-' A második mondatot itt is bővíthet- nénk: s mégsem lesznek álmaid. Befejezésül ragadjunk ki néhány mondatot az éppen kezünk ügyében levő regényből (Gál György Sándor: Titánok). „Ferenc gróf ugyan nem sokat törődött húgaival, s azt a meggyőződést vallotta, hogy a nők élete és az önfeláldozás közé egyenlőségjelet kell vonni.” „Áll a küszöbön, s szívemet valami furcsa, rassz előérzet ragadja meg.” „Oly mélyen aludt, hogy csak reggel tért magához, s természetesen azonnal munkájához állt.” ,íMég ötvenéves sincs., s íme, öregember már.” □ □ □ Az s kötőszónak ez a szokatlannak látszó használata a nyelvi erők munkájának eredménye: finom megkülönböztetés, amely a kifejezést pontosabbá, szabatosab- , bá teszi. Kiss István Cirill és Metód a Zala partján A A récéskúti bazilika romjai. (Bojtár Ottó felvétele) A Balaton árka a tó délnyugati végén a kisbala.loni nádasok védett madárországán túl lapos völgyben folytatódik, s a kirándulók nem kis részének érdektelen e táj. Pedig van ott is szépség és emlék, amit felkeresni, látni jó! A sok közül egyet látogassunk meg ezúttal. Balatonszent- gyürgy és Keszthely között, a Zala foiyócska hídja közelében kanyarodjunk nyugatnak, a Zalaegerszeg felé vezető útra. De aztán azt is hagyjuk el ott. ahnt Zalavárra visz az út, sőt egy kicsit azon is túl! A récéskúti bazilika Zalavár községből a Zalán át nyugatra vezető út mentén találjuk azokat az emlékekefT amelyeket keresünk. Különben a falu területén is előkerültek tanújelei a történelmi idők embereinek, egyebek között őskori kemence, római kori urnasírök, Árpád-kori temetőmaradványok, s középkori templom is állt ott. Túl a falun, a műúttól nem messze, jobb kéz \ felől hajdani, részben középkori gerendaút és híd faanyagára bukkantak. Távolabb pedig, nem messze az utat keresztező csatornától, észak felől szépen megőrizve' láthatjuk a récéskúti kőbazilika maradványait. Ott a hajdan mocsaras, tájék szigetszerű kiemelkedésén 1946—1947-ben tárták fel a régészek a háromhajós, félköríves szentélyrészekben végződő templomnak az alapjait. Akkor úgy vélték a nyolcszázas évek második feléből való a templom, és vagy a Szent Adorján-, vagy a Szent János-templommal azonos, amelyeket egy középkori krónikás úgy említ, hogy Pribina városában. Mosaburgban álltak. De ki is'volt ez a Pribina, hol lehetett az ő Mosaburgja, azaz — lefordítva — mocsárvára, és bizonyosan ő épittette-e a récéskúti bazilikát.? Mikor épült? Az a bizonyos krónika, amelyest 871-ben Salzburgban írtak, a Conversio Bagvario- rum et Carantanorum leírja a frank birodalom keretében a salzburgi érsekség működési területen folyó hittérítést, amelyet — mint megtudjuk belőle — a Dél-Dunántúlon az oda* menekült morva-szláv törzsfő, Pribina támogatott a szóban forgó évszázad negyvenes éveitől. Pribiná- nak frank kapcsolatai miatt kellett elmenekülnie a nyitrai fejedelemség területéről, és a frank birodalomban kapott hűbérbir- tokot a Zala és a Balaton vidékén. Területének központja volt az említett Mosaburg, ahol a salzburgi érsek templomot szentelt föl, ezenkívül a legjelentősebb — a Szent Adorján-templom — építéséhez kőműveseket, festőket, ácsokat is küldött. Mosaburgban azután a görögkeleti egyház két nagyja, Cirill és Metód is járt, amikor a bizánci császár a nyugati szlávokhoz küldte őket, sőt Metód később Pannónia püspöke lett. Mindez már Pribina hálála után történt, fia, Kocel uralma idején. Vajon ' a récéskúti bazilikában hirdették-e az' igét? A hatvanas években folytatott ásatások e templom alapfalai alatt korábbi faszerkezetű szláv templomépületek maradványait mutatták ki. Közülük az első a VIII—IX. század fordulóján égett le. Valószínűnek tartották, hogy a legutolsó templom épülhetett Pribina idején, így talán abban járt a két szentéletű férfiú Mocsárvár De végül is hol volt Pribina váia? Hiszen Mosaburg neve várra utal, s az említett krónika is megjegyzi, hogy Pribina vára a Zala folyó melletti mocsárban és erdőben volt. Ezt a várat az úttól balra, a Vársziget nevű részen kutatták föl a régészek. Tábla jelzi az utat oda, emlékmű is áll mellette. A zalavári vár sokáig állt — formáját Giulio Turco XVI. századi felmérése szépen megörökítette. A kutatóknak sok évszázad emlékanyagát kellett megkülönböztetniük. Ezek között vannak Pribina korából, a IX. századból származó maradványok is. Az ő környezetének emlékei lehetnek azok a szláv temetkezésekre jellemző nagy fakoporsós sírok, amelyekben keresztény szertartás szerint helyezték nyugalomra a halottakat, egyik-másik mellé frank díszkardot vagy sarkantyút is rakva. Egy korabeli lakótelep is kibontakozott, szorosan a földbe mélyített házakkal. A sziget szélén húzódó régi várfal facölö- pókkel erősített földtöltésből állt. A cölöpök töredékei, tűzhelyek edénytöredékei és állatok — főleg sertés és szarvasmarha — csontmaradványai, vas ekepapucs és ötvösszerszám regéltek az egykori lakók életéről. A cserépedények oldalát fésűszerű eszközzel, hullámvonalakkal díszítették. Az egyik sírban párosán sodort aranyozott ezüsthuzalból készült fülbevaló került elő, amelyhez hasonlókat a morva fejedelemség emlékanyagából, Stare Mesto területéről ismertek * * N. F. *
