Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

1980. február 13. • PETŐFI NÉPE • 3 TlZ ESZTENDEJE, 1970. feb­ruár 18—19-i ülésén fogadta el a Magyar Szocialista Munkáspárt - Központi Bizottsága a nőpolitikái határozatként emlegetett doku­mentumot. Az állásfoglalás első ízben fogalmazta meg átfogóan a nőpolitika elveit, s úgy, hogy ugyanakkor szorosan egybekap­csolta a társadalom- és gazdaság- politika egészével. A vezető párt- testület a történelmi tényeknek megfelelően joggal állapította meg határozatában: „A szocialista társadalom minden korábbinál nagyobb számban vonta be a nő­ket a társadalmi termelésbe.” Az azóta eltelt tíz esztendő még in­kább igazolta ezt a folyamatot; napjainkban minden száz munka­képes korú nőből hetvennyolc dolgozik, a „gyengébb nem" ré­szesedése az aktív keresők tábo­rából 44,5 százalék. Nőtt a szakképzettséggel ren­delkező asszonyok és lányok ará­nya a keresők között, csőiéként az azonos. munkakörben foglalkozta­tott férfiak és nők bérkülönbsé­ge, a munkahelyek fokozott figye­lemmel javítják a nők szociális el­látását. Ugyanakkor gondok is vannak: még mindig alacsony a szakképzettek aránya a női kere­sők között, a bérkülönbségek sok esetben nem indokolhatók, a szo­ciális ellátás földrajzi és népgaz­dasági területenként nagy eltéré­seket mutat. Korántsem a szavak­kal való játék az előbbi ellentét­párok fölállítása, ugyanazoknak a tényeknek a más előjelű elrende­zése, sokkal inkább kísérlet an­nak érzékeltetésére, hogy folya­matok tanúi vagyunk, s ami ha­ladás, eredmény, az nem kezel­hető véglegesként, befejezettként. NAPJAINKBAN a dolgozó nők fele a munkásosztályhoz tartozik-, 35 százalék a szellemi foglalko­zásúak aránya, s a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekben tevé­kenykedik a kereső nők 12 száza­léka. Az előbbi két csoportban .egy évtized alatt gyarapodott, az utóbbiban mérséklődött létszá­muk. Ami nem egyszerű összeadás vagy kivonás, hiszen a foglalkoz- tatási szerkezet módosulása tör­vényszerűen magával hozza a kép­zettség iránti szükséglet, az in­gázás, a gyermekintézményekkel szembeni igény változását. Ami- ,kor tehát azt mondjuk, hogy a kereső nők túlnyomó része dereka­san megállja a helyét a munká­ban, akikor arról is beszélnünk kell, milyen társadalmi, gazdasági I intézkedések segítik ezt a helyt­állást. Sok szó esik például arról, hogy bizonyos foglalkozások „elnőie­sednek”. Airól azonban már rit­kábban beszélünk, hogy bár az aktív kereső nők 02,1 százaléka fizikai j foglalkozású, valamennyi népgazdasági területet figyelembe véve, csupán Ü százalék közöttük a szakmunkás! A férfiaknál ez utóbbi arány 41 százalék. Az iparban dolgozó nők az átlagosnál valamivel kedvezőbben részesed­nek ia szakmunkások táborából, 21 százalékkal, ám a mezőgazda­ságban száz fizikai foglalkozású nőből mindössze nyolc mondhatja el, hogy valamilyen szakma birto­kosa. Folytathatjuk a teendők fel­sorolását azzal, hogy még mindig nehéz fizikai munkát lát el a nők egynegyede, s az iparban a mun­kásnők 45 százaléka, míg a fér­fiaknak 30 százaléka dolgozik több műszakos munkarendben, S bár csökkent a' férfiak és a nők keresetkülönbsége az azonos munkaterületeken, ám így is el­gondolkoztató, hogy -míg a szo­cialista szektor egészében a nők­nek több mint a fele háromezer forintnál kevesebbet keres, addig- a férfiák esetében ez az arány 14 százalék. Ugyanakkor négyszer több férfi tartozik a legmagasabb keresetűek csoportjába, mint nő... A NEHÉZSÉGEK ellenére a ha­tározat óta eltelt egy évtized bi­zonyítja: a nőpolitika egyre in­kább természetes alkotóeleme, s nem különálló tényezője társa­dalmi, gazdasági teendőinknek. A kereső nő mind több helyen meg­kapja azt. ami társadalmi szerepe alapján- megilleti, s ami neki já­randóság. az a társadalomnak kö­telezettség. Mégis, a Központi Bi­zottság határozatának valóra vál­tása hosszú folyamat, s ebben meghatározó szerepe van annak, amit a, dokumentumban holnap­utáni g is érvényes aktualitással így fogalmazták meg: „A nők gazdasági helyzetének megkönnyí­tése, szociális ellátásuk javítása érdekében az üzemek, termelő- szövetkezetek és tanácsok vezetői bátrabban kezdeményezzék á he­lyi lehetőségek kihasználását, és tegyenek konkrét intézkedéseket.” M. O. Szolidaritási brigádgyulések Kedden több budapesti és vidé­ki üzem szocialista brigádja röp- gyűlésen emlékezett meg a Chilei Egységes Szakszei vezeti Központ (CUT) megalakulásának 27. év­fordulójáról. A gyűléseken a ma­gyar szervezett dolgozók a chilei hazafiakkal együtt követelték az alapvető szabadságjogok és a szakszervezeti jogok helyreállítá­sát, demokratikus, alkotmányos - kormány megalakítását Chilében. Cselekvő szolidaritással támogat­ják a chilei testvér-szakszerveze­tek, a chilei dolgozók küzdelmét. A röpgyűlések résztvevői kérték a Szakszervezetek Országos Taná­csát és a szakmai szakszervezete­ket, hogy követeléseikről tájékoz­tassák a nemzetközi munkaügyi szervezetet, és szolidaritásukról biztosítsák a chilei testvérszerve­zeteket. (MTI) Televíziós bábfesztivál Tizenhárom, részes műsorsoro­zatban ötvenöt bábcsoport rész­vételével rendezik meg a gyer- mek-bábmozgalom ötödik televí­ziós fesztiválját. A sorozat hús- vétvasárnaptól hetenként kerül képernyőre. A világon szinte egyedülálló létszámmal dicsekedhetnek a ha­bozok a magyar gyermekek ko­réban: az országban több, mint nyolcszáz csoportban — az óvodá­soktól az általános iskola felső korosztályáig — tízezernél több gyermek kapcsolódott be a moz­galomba. Tevékenységükről adnak számot az immár hagyományos bábfesztiválok is, amelyeket há­romévente, tájegységenként, ren­dez meg a Népművelési Intézet és a Magyar Televízió. Az elmúlt évben hat helyen volt ilyen ren­dezvény: ezeken 150 bábcsoport produkcióját tekintették meg a televíziós, valamint bábművész­szakemberek. Az együttesek közül a legszínvonalasabbnak ítélt ötven­ötöt hívták meg az idei sereg- szentiére, hogy a televízió nyilvá­nossága előtt is bemutatkozhassa­nak, (MTI) Arcok a pártértekezlet szünetében A nagyköz­ség széles főut­cáján futottam össze lokálpat­rióta pataji is­merősömmel, öreg házakon fut végig tekin­tetem, építői nem sajnálták a téglát, hösz- szú századok­nak szánták a módis épülete­ket. Némelyik­be beleharapott a múló idő, friss vakolásért, tetszetős fes­tésért kiált. A Duna men­ti település ne­vezetességeiről érdeklődöm. Csipetnyi ke­serűség, irónia felhőzi az elő­ször ugratás­nak vélt vá­laszt. — A pacalról! Ha így haladunk, hamarosan átkeresztelik Dunapa- calnak. Fogadjunk, az az autó is Gyimesi Jóska főztjéért kanyaro­dott a falunkba. Szerencséje van, meist csak hét autó parkol az áfész-vendéglő előtt, odafér a ko­csi. Nem jöttek hiába; tegnap Pápán járt a mester, onnan ho­zott marhagyomrot. Mi lenne, ha a Dunántúlon is úgy kapkodná­nak a pacalért, mint nálunk. 'Ügyes ember az üzletvezető. Még fiatalon figyelte meg, hogy lakodalmakon milyen jóízűen fal­ta a násznép az ágyvitelkor szo­kásos pacalvacsorát. A hagyo­mányból jó üzletet csinált, ami­kor a vendéglátáshoz szegődött. Kecskeméttől Bajáig, Dunaújvá­rostól Szegedig terjedt főzőtudo­mányának a híre. Negyedszázada tart a dicsőség! Az állandóság, a folytonosság — ebből is kitetszik — a hírnév el­engedhetetlen tartozékai itt Pata- jón. Büszkék az órákat fél évszáza­da reparáló Kovács János bácsira. Számon tartják, hogy Gazdag Jó­mm i i ISI zsef négy évtizede gyógyítja a beteg lábbeliket. A faluban mű­ködő 60 kisiparos közül több nyugdíjas korú segíti a lakosság ellátását. Jól elboldogul a Duna menti Szolgáltató Szövetkezet is. A teljes boldogsághoz mindig hiányzik valami: a hírek szerint egy férfifodrász, meg egy autó­javító, meg egy női szabó. A múltat őrzi Pastyik István helyismereti buzgalmának kö­szönhető gyűjtemény, meg a sajá­tos szépségű falukép. A zegzugos halmaztelepülésen sétálgatót vá­ratlan meglepetések érik minden hajlaton. A dunántúli nagyközsé­geket idéző Pataion eléggé gondo­zottak az udvarok, ám az utcák­kal, terekkel, sutlikokkal keveseb­bet törődnek. A közömbösségre panaszkodik a tanács 1978. szep­tember 30-i jelentése is: „A la­kosság nagy része idős, az eljáró 700 fiatal szinte csak aludni tér haza... Az 'emberek nagyobb része sajnos igénytelen saját kör­nyezete iránt, és ez nem szociális helyzetéből ered.” Már Erdei Ferencet aggasztotta 0 Őszi utcakép. a sorvadó Dunapataj! Fáradtnak, mondta népét, avasnak, elhanya­goltnak küllemét. Korábban a vá­lasztás, a más lehetőségek hiánya tartotta itt az embereket. A fel- ■ szabadulás után a környező tele­püléseknél kevesebbet kaptak. Ta­lán ez is hozzájárult a lakosság elvándorlásához. A viszonylag kö­zeli Dunaújvárosba és a főváros­ba özönlöttek az emberek. Igen, ez a kifejezés kívánkozik ide. Volt olyan esztendő, amikor hatszázan hagyták el szülőfaluju­kat. 1977 volt a mélypont Mind­össze 4074 lakost tartottak nyil­ván, 1600-zal kevesebbet, mint 1960-ban. Még 1972-ben is három­százan jelentkeztek be másutt. A következő négy esztendőben csu­pán 135-en költöztek el, míg nap­jainkra gyakorlatilag megszűnt az elvándorlás. Az építési l$edv feléledése is jelzi: ismét bíznak Patajban. Az 1960-nal kezdődő évtized elején 1781, á végén 1860, napjainkban csaknem 2300 lakóház szerepel az összeírásokban. Az egyéni kezdeményezések ki­bontakozása, az eredményes gaz­dálkodás, a szövetkezetek hatéko­nyabb együttműködése táplálja azt a reményt, hogy a jövőben -jobban érvényesíthetők a nagy­községi érdekek.; Nem fordulhat elő az az eset, hogy. mindenki sa­ját-elgondolása szerint portalanít- ; ja a háza előtti járdát, mint az egyik utcában megtörtént. Volt, aki a téglát tartotta legolcsóbb­nak, szomszédja a betonlapokat, ismét más a hidegaszfaltot, volt aki a betonozást vélte a legol­csóbbnak. ' Valami moccant Dunapatajon is. Schramm Gábor tanácselnök á munkahelyi brigádok kezdemé­nyezőkészségét . dicséri. „Velük, már értünk el eredményeket.” Ök tehetnek á legtöbbet azért, hogy ne csak Hartát, meg Duna- vecsét emlegessék „bezzeg-falu- kérit”. Eljön az az idő, amikor nemcsak pacalkészítésben főzik le gyarapodó szomszédaikat? Heltai Nándor Ketten együtt éppen százévesek. A véletlen játéka: a kis­kunhalasi városi' pártértekezlet elnökségében egymás mö­gött foglalhattak helyet. Elöl a 76 esztendős Fazekas József, a második sorban a Papíripari Vállalat 24 éves küldötte: Szőke Katalin — a tanácskozás legidősebb és legfiatalabb résztvevője. A déli szünetben találkoztunk. Miklós János felszólalása a megyei pártértckezleten 1975: A korszerű szőlőtermesztés alapja az utóbbi években elterjedt légi növényvédelem és a szüretelő kombájnok megjelenése. A megyében már 30 szüretelő kombájn dolgozik. Az elmúlt évben a nagyüzemi szőlők mintegy 20 szá­zalékát géppel takarították be. (£. Z.) tem. ICatanics Sándor elvtárs kezdte így fölszólalását: „A tel­jes őszinteség és nyíltság jegyé­ben zajlott le eddig az értekez­let.” Hát valahogy én is így ér­zem. Nincs köntörfalazás, mellé­beszélés. kezdve dr. Szabó Miklós nagyon tárgyilagos, szókimondó vitaindítójától a dr. Makai László kórházigazgató, vagy Csete Imre tsz-lakatos által kifejtett magvas gondolatokig; — Egyébként harmadik éve va­gyok párttag, az üzemben gépen dolgozom, és a Pablo Nerudáról elnevezett 1-es számú KlSZ-alap- szervezetet vezetem. És ha már ilyen egyenesen és „direktben” fogalmaztak küldött-társaim, hadd panaszkodjam én is egy ki­csit. Ügy látom, nálunk t— és még sok helyen — nem érvénye­sül kellőképp az ifjúsági szövet­ség párttaggá nevelő funkciója. Pár talapszervezetünknek kitűnő a kapcsolata a KISZ-szel, sokszor mégsem igénylik a fiatalok felvé­telekor a KISZ-ajánlást, meg­előznek bennünket, kiválasztják közülünk a legjobbakat. így az­tán nem tudunk javaslatot tenni. No persze ez még a szerencsé­sebbik eset.,, A veterán Fazekas József 1944-ben ala­pító tagja volt a helyi pártszer­vezetnek. (A veterán kommunis­ták közül már csak ketten élnek a Városban.) 1964-ben mint a községgazdálkodási vállalat telep­vezetője ment nyugdíjba. Tizen­hat évig1 szolgált a munkásőrség­ben. és birtokosa a Haza Szol­gálatáért érdemrendnek. A so­kat megélt bölcsek nyugalmá- val-derűjével, mégis frissen, élénk mozdulatokkal magyaráz: — Én, kérem, eddig minden ilyen tanácskozáson megjelentem, és állítom: ez a legnívósabb. Ebben természetesen nagy szere­pe van a jelenlegi vezetőségnek is. Amióta ők állnak a városi pártbizottság élén, igen magas színvonalú, tudatos politikai és építő munka folyik Kiskunhala­son. Mi is elvi meggyőződésből csináltuk annak idején, ők vi­szont már sokkal okosabbak. És nem igaz az, hogy könnyebb hely­zetben vannak, mint mi voltunk. Elismerem, változtak a körülmé­nyek! de azért most is nehéz. Tisztelem és nagyrabecsülöm a rugalmasságukat, a következetes­ségüket, és azt, hogy sikerült kö­zelebb kerülniük a dolgozókhoz, az egyszerű emberekhez. Ennek is köszönhetik megérdemelt nép­szerűségüket. — Szépek az eredmények, amikről a beszámoló tudósít. Szé­pek, valóságosak és megnyugta­tók. Akárcsak a hozzászólásokból kiérződő felelősség. Számomra legalábbis megnyugtató ezeket hallani. Örülök, hogy a fiatalok is ilyen nagy számban vesznek részt. És aktívak, ügyesek, meg­állják a helyüket. A felsővárosi alapszervezetben, ahová tarto­zom. gyakran szóba kerül, hogy mi, öregek megfelelően felkészí­tettük-e az utánunk jövő ifjabb nemzedéket. Hát, úgy vélem, nincs ok aggodalomra .. •. Katiká­nak is azt javaslom, és kívánom, maradjon még pár évig a mun­kapad mellett — mert különben lassacskán a politikai apparátus­ban van a helye, és ki is emelik minden bizonnyal —; szerezzen több tapasztalatot, ismerje meg közelről és alaposan a termelés, az üzemi demokrácia gondjait, problémáit, hogy aztán a munká­sok hasznára-javára. tőlük el nem szakadva ténykedhessen. Remé­lem, őket már amúgy sem lehet­ne elrontani... K. F. Az ifjúkommunista Józsi bácsi szerint is úgy kí­vánja az illendőség: kérdezzem először a hölgyet. Kati arcán várakozásteli mosoly, s rokon­szenves elfogódottságot palástoló mesterkélt, magabiztosság. — Mitagadás, egy kicsit fur- csán-idegenül éreztem magam — mondja. — Betoppanok nagy siet­ve, és mit látok: csupa számomra ismeretlen ember, akik szívélyes hangulatban, olykor tréfálkozva, mint régi barátok, köszöntgetik egymást. Ügy megszeppentem, azt se tudtam, hová lépjek. Az­tán jött Benke Lajosrfé, a párt­titkárunk, meg a mandátumvizs­gáló asztalnál ülők is udvaria­san eligazítottak. De az igazi meglepetés csak ezután követke­zett. Kispéter elvtárs keresett meg és közölte: úgy döntöttek, képviseljem én a munkásfiatalo­kat az elnökségben. Hirtelen szó­hoz se jutottam, csak mentem utána... — Bennem egy mondat maradt meg; leginkább, ezt föl is jegyez­SZAVAK ÉS TETTEK FALURÓL FALURA 0 Alsó képünk: újabban ismét a névadóhoz méltóan működik a művelődési ház. Sok segítségei kapnak a helyi ének-zenei tago­zattól, a zeneiskolától. Dunapataj A kereső nő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents