Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 23. A szocialista országok békepolitikája a nemzetközi élet egyik legfontosabb tényezője lett (Folytatás az 1. oldalról.) potenciáljának további töretlen növekedése. Ez lehetővé tette, hogy emeljék a nép életszínvona­lát. A hetvenes években az egy lakosra számított reáljövedelem másfélszeresen növekedett. Több mint 108 millió szovjet ember la­káskörülményei javultak meg, vagyis az ország lakosságának több mint 40 százaléka került ked­vezőbb lakáskörülmények közé. Megfelelő szinten tartották a Szovjetunió védelmi erejét isJ Minden szükséges eszköz megvan ahhoz, hogy bármiféle katonai provokációt visszaverjenek, s megbízhatóan biztosítják a szov­jetország békés jövőjét. A nyolcvanas évek küszöbén minden alapunk megvan arra, hogy .nyugodtan és magabiztosan nézzünk a jövőbe — mondotta Brezsnyev. — Mint eddig 'is, irányvonalunk; most is a békés alkotómunka irányvonala, az a vonal, amelynek megvalósításával átalakítjuk országunk hatalmas térségeit, megsokszorozzuk a ■ szovjet nép anyagi és szellemi gazdagságát. Senki sem téríthet ' le bennünket erről az irányvo­nalról. • — Magától értetődő, hogy a párt a társadalmi élet egészét át­tekintve széles látókörrel szemléli a gazdasági feladatokat, elszakít­hatatlan összefüggést lát a gazda­sági és a társadalmi viszonyok egész rendszere között — hangoz­tatta Brezsnyev. — A társadalmi viszonyok fejlődésének iránya a hetvenes években a szovjet társa­dalom egységének és összeforrott- ságának megszilárdulása volt. Az eszmei-politikai összeforrottság megnyilvánul á kommunisták pártja és a nép szoros egységé-* ben, a párt választási program­jának országos méretű támogatá­sában, . annak a programnak az igenlésében, amely a pártprogra­mok, a központi bizottsági ülé­’ sek határozatainak teljes mérté­kű támogatását jelenti. A szov­jet társadalom összeforrottsága kifejezésre .jut a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség megbonthatatlan szövetségében, valamennyi társadalmi csoport és réteg létérdekeinek azonossá­gában, a város és a falu kö­zötti különbségek főkozatos meg­szüntetésében, a fizikai és a szellemi munka között még meg­levő különbség fokozatos eltűné­sében. Brezsnyev rámutatott arra, hogy a társadalom összeforrottsá­ga és egysége a szocializmus szá­mára különleges értéket! felmér­hetetlen és legyőzhetetlen erőt je­lent. i — Természetesen az imperia­listáknak, épp úgy,, mint nekünk, vannak rakétáik. Nekik is van­nak, éppígy, mint nekünk, ter­' mészeti kincseik. Nekik is van­nak tehetséges tudósaik,, mérnö­keik, művészeik. De náluk nincs és nem is lehet egységes társa­dalom — mondotta Brezsnyev. — Ellenségeink emlékezetébe kell idézni a történelem leckéjét. Hadd tudják meg, hog/ a szov­jet emberek egysége éppen ak­kor nyilvánul meg különös erő­vel, amikor a fenyegetések nyel­vén próbálnak beszélni velük. A szovjet nép összeforrottsága jelenti szocialista államunk ha­talmának megbízható alapját. A hetvenes években a szovjet ál­lam, államunk gazdasági, társa­dalmi és politikai alapja még szilárdabbá vált. Elmélyült a szocialista demokrácia, elfogadták az új alkotmányt, a fejlett, érett szocializmus alkotmányát — han­goztatta a többi között Leonyid Brezsnyev. Beszéde nemzetközi részében Leonyid Brezsnyev mindenekelőtt azt húzta alá, hogy az elmúlt év­tizedben továibb fejlődött és gaz­dagodott a szocialista közösség országainak együttműködése. Ez az együttműködés valamennyi téstvérország fejlődésének nagy fontosságú gyorsítója. A testvérországok egységének, a szocialista internaoionalizmusnak ereje különösen meggyőző erővel nyilvánult meg abban a nagysza­bású támogatásban, amelyet Viet­nam népének nyújtottak az ame­rikai, majd a kínai agresszorok ellen vívott harcához — mondot­ta Brezsnyev. — így lesz ez a lö­vőben is, ha bárkinek is az a gon­dolata támadna, hogy merényle­tet kísérel meg e hősi nemzet bé­kéje és biztonsága' ellen. Szolidá­risak vagyunk Laosz és Kambod­zsa népével is, támogatjuk e né­peket, amelyek hosszú küzdelem­ben vívták ki jogukat az új élet­re. A nemzetközi élet egyik legfon­tosabb tényezője lett a szocialista közösség országainak békepoliti­kája, az enyhülésért, • a nukled- ’ ris rakéta-világháború veszélyé­nek enyhítéséért , vívott közös küzdelme. Gyakorlatilag valamennyi olyan fontos döntés, amelyet az elmúlt évtizedben nemzetközi fórumo­kon hoztak a béke megszilárdítá­sáról, a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséről — az ezekről a kérdé­sekről folytatott minden — fon­tos tárgyalás a szocializmus or­szágai kezdeményezéseinek ered­ménye. A leszerelésre, a nemzet­közi együttműködésre vonatkozó konkrét javaslataik olyan átfogó, előrelátó és realisztikus progra­mot jelentenek, amely biztosítja korunkban a békét. Ma, amikor az imperializmus erői ellentámadásba mentek át az enyhülés, a béke, a népek jogai ellen, a szocializmus országainak egysége, e legfontosabb értékek védelmében,, minden eddiginél fontosabb. Meggyőződésem, hogy országaink teljes mértékben meg­oldják e történelmi feladatukat. Külpolitikánk’ ereje abban van, hogy megfelel mind a szocializ­mus országai létérdekeinek, mind pedig az emberiség hatalmas többsége érdekeinek. Mindenek­előtt ez a politika megfelel azok­nak a népeknek, amelyek felsza­badultak a gyarmati iga alól, s az új, független élet építésének ne­héz feladatával foglalkoznak. E népeknek — nem kevésbé, mint a szocializmus országainak — tartós békére, arra van szükségük, hogy szigorúan tartsák tiszteletben az államok szuverenitását, a népek jogait, s valódi, valóban egyenjo­gú nemzetközi kapcsolatokat hoz­zanak létre. Pontosan ezen az alapon fej­lesztjük jó kapcsolatainkat, köl­csönösen előnyös együttműködé­sünket ; Ázsia, Afrika és Latin- Amerika sok országával, legyen bár olyan nagy ország, mint In­dia, vagy kicsiny, mint Benin, le­gyen az a köztársasági Algéria, vagy a monarchikus Jordánia, a szomszédos Törökország, vagy a távoli Brazília. Nagyra értékeljük kapcsolatain­kat ezekkel az országokkal,’ tiszte­letben tartjuk jogaikat, nem vá­gyódunk kincseikre, nem keresünk ezekben az országokban katonai támaszpontokat. A Szovjetunió jelentős mérték­ben járult hozzá számos ország gazdasági és kulturális építésének, védelmének megszilárdításához, s mi büszkék vagyunk erre. Le­nin hagyatékához híven mindig azoknak a népeknek az oldalán állunk, amelyek védelmezik sza­badságukat és függetlenségüket, de sohasem használjuk fel segít­ségünket arra, hogy nyomást gya­koroljunk azokra az országokra, amelyek e segítségben részesülnek. Mindez létrehozza kapcsolata- .ónkban a kölcsönös tisztelet 'és bi­zalom légkörét — s ez egyaránt jelent kölcsönös hasznot, a világ- béke hasznát. Leonyid Brezsnyev külön ki­emelte azt, hogy sikeresen fejlőd­nek a kapcsolatok Indiával. E kapcsolatok megfelelnek mindkét ország érdekeinek, vÁzsia és az egész világ békéje érdekeinek. E barátság jelképe lett az a nemrég létrejött megállapodás, amelynek értelmében a nem távoli jövőben együtt indulnak a világűrbe szov- ■ jet és indiai űrhajósok. ’ * Az imperializmus kard csörtető köreinek — mindenekelőtt az Egyesült Államok imperializmu­sának — nem tetszik a béke meg­szilárdulása, a népek felszabadító harcának sikere — folytatta Brezsnyev. Nézzük csak meg, mi­vel válaszoltak arra, bogy a szo­cialista országok kapcsolatai si- kejrel fejlődnek számos tőkés or­szággal, hogy sikerrel végződött Helsinkiben az európai biztonsági értekezlet, hogy győzelmet aratott Angola és Etiópia forradalmi né­peinek harca az intervenciósok, az imperializmus zsoldosai fölött. Ez a válasz rendkívül furcsa volt. Halogatni kezdték például a SALT—2. tárgyalásokat, majd a szerződés ratifikációját, jutalom­ban ' részesítették Szádat árulását, amely megbontotta az agresszor elleni arab egységfrontot. Sok éves erőltetett fegyverkezési prog­ramot kényszerítettek a NATO országaira. Befagyasztották és több esetben megszakították a le­szerelés kérdéseiről szóló tárgya­lásokat. Végül pedig provokatív , határozatot hoztak arról, hogy Nyugat-Európa területén új, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányzott amerikai rakétákat he­lyeznek el. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok jelenlegi veze­tésének irányvonala az enyhülés aláaknázására, a nemzetközi hely­zet kiélezésére irányul. Minél inkább csökkennek áz imperializmus lehetőségei arra, hogy uralkodjék más országok és népek fölött, annál dühödtebben reagálnak erre a fejleményre az imperializmus legagresszívebb, leginkább rövidlátó képviselői. Az Egyesült Államok azt köve­tően, hogy rakétatervét rákénysze- rítette Nyugat-Európa -országaira, figyelmét Ázsiára és a Közel-Ke­letre fordította. A forradalmi Irán partjaihoz irányította hadiflottá­jának nagy erőit azzal az ürügy- gyei, hogy megmenti a túszként fogva tartott diplomatákat. Ez­után lecsaptak a véleményük sze­rint kedvező ürügyre: az afga­nisztáni eseményekre. Az ezzel kapcsolatban Amerikában meg­kezdett dühödt szovjetellenes kampány a jelek szerint minden eddigi rekordot megdönt. Természetesen ez csak ürügy. Carter úr és környezete tökélete­sen tudja, hogy • Afganisztánban semmiféle orosz „intervenció” nem volt és nincs. A Szovjetunió a szovjet—afgán barátsági szerző­dés alapján járt el. Három egy­mást követő afgán kormány kér­te tőlünk állhatatosan azt, hogy segítsünk megvédeUnezni az or­szágot az ellenforradalmárok kí­vülről történő behatolása, ellen.. Washingtonban jól tudnak min­dent arról is, hogy milyen inter­venciót hajtanak végre Afganisz­tán ellen pakisztáni / területről. Hiszen ezt az intervenciót, amely komoly fenyegetést jelent az af­gán forradalomnak és déli hatá­runk biztonságának, maguk > az amerikaiak irányítják, kínaiakkal és másokkal együtt. A Fehér Ház azt is tudja, hogy a Szovjetunió azonnal kivonja ka­tonai kontingensét Afganisztánból, ahogy'megszűnnek g jelenlétüket előidéző okok, és az afgán kor­mány úgy véli, hogy többé nincs szükség erre a jelenlétre. Az Egye­sült Államok nagy hangon köve­teli a szovjet csapatok kivonását, de gyakorlatilag mindent meglesz annak érdekében, hogy ez a lehe­tőség minél távolabb kerüljöh: folytatja és növeli a beavatkozást Afganisztán ügyedbe. Teljes határozottsággal kívánom kijelenteni: készek vagyunk arra, hogy megkezdjük csapataink .ki­vonását, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt — s akkor megszűnik a szovjet katonai se­gítség szükségessége. Az Egyesült Államok vezetői tudják azt is, hogy Afganisztán kormánya teljes mértékben tiszte­letben tartja a lakosság vallásos hitét, kiszabadította azokat a pa­pokat, akiket Amin vetett börtön­be, és hivatalosan a törvény vé­delme alá helyezte az iszlámot. Meglehetősen sután festenek a kí­sérletek, amikor az izraeli agresz- szor védelmezői, az Irán elleni megtorlás szervezői „az* iszlám védelmezőinek” próbálják feltün­tetni magukat. Akkor hát miért szítanak Washingtonban világmé­retű hisztériát? Milyen célból ter­jesztik azokat a hazugságokat, amelyek szerint „az oroszok há­borút folytatnak az 'afgán nép ellen”, „szovjet fenyegetés nyil­vánul meg Pakisztánnal és Irán­nal szemben”, s ehhez hasonló rágalmakat? Á válasz világos: Washington­nak . egyszerűen ürügyre van szüksége ahhoz, hogy kiszélesítse expanzióját Ázsiában, s ezt az ürügyet minden eszközzel létre akarja hozni. A szovjetellenes hisztéria nem csupán azért vált szükségessé, hogy-ezt a hullámot meglovagolva bárki is győzelmet arasson ősszel az elnökválasztásokon. A fő dolog az, hogy az Egyesült Államokban megnyilvánul az a szándék, hogy létrehozzák katonai támaszpont­jaik rendszerét az Indiai-óceánon, a Közel- és a Közép-Kelet orszá­gaiban, az afrikai országokban. Az Egyesült Államok’ saját hegemó­niájának szeretné alárendelni • ezeket az országokat, akadály nél­kül szeretné kiszipolyozni termé­szeti kincseiket. Egyúttal föl akar­ja használni.területüket a szocia­lizmus világa és a nemzeti felsza­badító mozgalmak ellen irányuló hadászati elképzeléseinek megvaló­sításához. Ez a dolog lényege — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. A jelenlegi gyarmatosítók azon­ban azt kockáztatják, hogy ala­posan elszámítják magukat. Ma már nem a háború előtti időkben, s sem is az ötvenes években élünk. A korábban függő helyzet­ben levő országok tucatjai szerez­tek tapasztalatot az önálló élet­ben és politikában. A népek job­ban eligazodnak az imperialisták. játékaiban, tudják, hol vannak barátaik és hol ellenségeik. Még a világ olyan térségeiben is, mint például Nyugat-Európa vagy Ja­pán, az emberek saját tapasztala­taik alapján győződtek meg a nyu­godt, békés élet, az előnyös keres­kedelem fölényéről. Nem ’ egy­könnyen mondanak le az enyhü­lésről az amerikai világuralmi tervek javára. Washingtonban szeretnek arról beszélni, hogy feltétlenül biztosí­tani kell az olajszállítmányoknak az Egyesült Államokba vezető út­ját. Ezt még meg is lehet érteni. De vajon ezt csak úgy lehet meg­valósítani, hogy az útvonalak tér­ségét lőporos hordóvá változtat­ják? Magától értetődő, hogy az eredmény éppen"a célokkal ellen­tétes lesz. Az „erőpolitika” új szószó­lóinak „kalandor-doktrínái” nem­csak egyes országok, vagy or­szágcsoportok számára veszélye­sek, de minden nép békéjét és biztonságát fenyegetik. A Szovjetuniót senki sem félem­lítheti meg. Erőink, lehetőségeink hatalmasak. Szövetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta ellenséges rajtaütést, és senkinek sem sikerül az, hogy provokáljon bennünket. A háborús hisztéria, a •.fékevesztett fegyverkezési verseny „doktrínájával” szembeszegezzük a békéért, a világ biztonságáért vívott következetes harc doktrí­náját. Hívek vagyunk a pártunk XXIV. és XXV. kongresszusán el­fogadott békeprogramhoz. Ezért most, a 80-as években éppúgy, mint korábban, a 70-es években, az enyhülés megszilárdítása, nem pedig annak szétromibolása mel­lett foglalunk állást. Álláspon­tunk nem a fegyverzet növelése, hanem annak csökkentése, nem a mesterséges elidegenítés, ellensé­geskedés, hanem a népek közötti közeledés és kölcsönös megértés. Magabiztosan tartjuk magasra lenini külpolitikánk zászlaját, a béke, a népek függetlensége, a szabadság, a társadalmi haladás zászlaját — mondotta Leonyid Brezsnyev. (MTI) Bemutatkozó Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Apró An­tal, az országgyűlés elnöke bemu­tatkozó látogatáson fogadta Milan látogatás Verest, a Jugoszláv Szoclalistá Szövetségi Köztársaság magyaror­szági rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét. (MTI) Púja Frigyes Manilában 0 A hivatalos látogatáson a Fülöp-szigeteken tartózkodó Púja Fri­gyes külügyminiszter, megkoszorúzta Jósé' Rizal nemzeti- hós manilai emlékművét. A képen: külügyminiszterünk a koszorúzás után. (Telefotó — AP -r MTI — KSJ Bíró Gyula az MSZBT új főtitkára • A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége tegnap ülést tartott a Parlament' Vadász-termében. A tanácskozást Apró Antal, ~az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a társaság elnöke nyitotta meg. (képünk).' Az ülésen a nemzetközi helyzet alakulásá­ról, továbbá az MSZBT idei feladatairól esett szó. Az országos elnök­ség ezt követően Nagy Mária főtitkárt — érdemeinek elismerése mellett — nyugállományba vonulása miatt felmentette tisztségéből és megválasztotta az MSZBT alelnökévé. A testület a társaság fő­titkárává, Bíró Gyulát választotta meg. Koszorúzási ünnepség • A szovjet hadsereg megalakulásának 62. évfordulója alkalmából a gellérthegyi Felszabadulási-emlékműnél a magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Benkei Antal' belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a Mun­kásőrség országos parancsnoka helyezte el a hála és megemlékezés koszorúját. (MTI) •S:55fiÍ5.:.55555S:¥:W^ Szállítások a (Folytatás az 1: óldalról.) pesterzsébeti, vagy a pécsi épít­kezéseikre. Az előszállításokkal egyébként e hónap végén leál- lunk, ugyanis az építkezési te­rületek, az anyagtárolásra szol­gáló placcok lassan telítődnek. — Januártól átlagosan 20 szá­zalékkal emelkedtek szállítási áraink. Mindez takarékosságra, a fuvarok szervezettebb, ésszerűbb lebonyolítására - ösztönzi az építőipari vállalatokat, ami­nek hatása már az eltelt másfél hónápban is érezhető volt. Egyre nagyobb jelentőséget kap­tak a visszfuvarok, amelyek meg­szervezése jócskán csökkenti a vállalatok szállítási költségeit s emellett lehétővé teszik géppar­kunk kapacitásának jobb kihasz­nálását. tél végén — Ez év folyamán, gépjármű­veinknek mintegy 70 százalékát kell műszaki vizsgára felkészí­teni. Ezt úgy igyekszünk megol­dani, hogy közben kielégíthessük a jelentkező szállítási igényeket is. Továbbá egy. új beruházás, egy korszerű műszaki vizsgáztató állomás * üzembe helyezése, vár­ható, még az első negyedév fo­lyamán, amely, jelentős mérték­ben meggyorsítja majd, a vizs­gáztatások átfutási idejét. Eddig is arra törekedtünk, s a jövő­ben is azon leszünk, hogy úgy az előszállítási, mint a folyama­tos anyagellátási igényeknek ele­get tehessünk — mondotta vé­gül az ÉPFU kecskeméti kiren­deltségének vezetője. O, L, — K. E. I

Next

/
Thumbnails
Contents