Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

1980. február 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Küldöttek a megyei pártértekezletre A kiskunhalasi járási pártértekezlet be­számolója egyebek között hangsúlyozta: a járás legjelentősebb termelő ágazata tovább­ra is a mezőgazdaság A hozzászólók közül is számosán foglalkoztak a terület mezőgazda­ságának helyzetével, további feladataival. Természetes, hogy a járási pártértekezlet az ágazatban dolgozó kommunisták közül megfelelő arányban választott küldötteket a megyei pártértekezletre.' Félig-meddig vélet­len, hogy két olyan küldöttel sikerült beszél­getnünk, akik a mezőgazdaságban dolgoz­nak. Mindketten fiatalok, életerősek, tele vannak ambícióval, önmagukról beszélnek, de szinte minden szavukból a közösségért érzett őszinte felelősségtudat csendül ki. Dusnoki Józsefné 29 éves, baromfitenyész­tési műszakvezető Kelebián, Váczi László pedig 34 éves és főmezőgazdász Kunfehér- tón. Egyetlen kérdésre kértünk tőlük választ: — Mit mondanának el legszívesebben ön­magukról, életükről, munkájukról? évtől kezdve mindenféle munka- területen dolgoztam. Közben Keszthelyen növényvédő üzem­mérnöki diplomát szereztem. A termelőszövetkezet vezetősé­ge 1968-ban kinevezett növény- termesztési agronómusnak, azután az ágazat vezetőjének, 1978. óta pedig főmezőgazdászként veszek részt a szövetkezet gazdálkodásá­nak irányításában. Nagyon szere­tem a szakmámat, az embereket, s úgy érzem, megbecsül a tagság. Kettőezer hektáron gazdálko­dunk. A fejlődés különösen 1975 óta szembetűnő, amióta beindítot­tuk a baromfiprogramot. Ez szö­vetkezetünk fő profilja, amely meghatározza egész tevékenysé­günket. Szántóföldi növénytermesztést viszonylag kis területen, 900 hek­táron folytatunk. Fő növényként kukoricát és búzát termesztünk. Átlagterméseink évről évre növe­kedtek, s erre igen büszke va­gyok, bár korántsem elégedett. Tavaly például a kedvezőtlen idő­járás és más hátráltató körülmé­nyek ellenére is 72 mázsa átlag­termést takarítottunk be hektá­ronként kukoricából. Szövetkezetünkben biztató je­lenség, hogy velem együtt sok fiatal szakember vesz részt a ve­zetésben. Az ágazatvezetők közül egy 36 éves, a többi pedig 35 éven aluli. Valamennyien értik, szere­tik szakmájukat, közösségi embe­rek, akikkel jól együtt lehet dol­gozni. Szövetkezetünkben a de­mokratikus vezetés elve érvénye­sül. Ennek tudható be, hogy a tag­ság megérti elképzeléseinket, s mindent megtesz a jobb eredmé­nyek eléréséért, fegyelmezetten végrehajtja á termelési feladato­kat. Egyszóval: a tagság és a ve­zetők kapcsolata jó. És ez min­dennek az alapja. S hogy milyen embernek tarta­nak engem? Azt mondják, forró fejű és forró szívű vagyok. Én forró szívvel, s hidegebb fejjel azonban most már inkább csak szeretnék dolgozni, az eddiginél is jobban. Egyébként 1971 óta vagyok párttag, s a tsz-ben szervezem, ve­zetem a pártoktatást. Rapi Miklós Dusnoki Józsefné — Tizenötödik éve a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz-ben dolgo­zom, tíz évig növénytermesztő voltam. 1975-ben mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiz­tem, tavaly pedig technikusi mi­nősítő vizsgát tettem. Ugyancsak 1975-ben kineveztek a tsz barom­fitelepének műszakvezetőjévé, s azóta is ebben a munkakörben dolgozom, öt éve vagyok párttag, beválasztottak a szövetkezet veze­tőségébe, munkaközösségi küldött­ként és pártbizalmiként is képvi­selem dolgozó társaim érdekeit. A baromfitenyésztő brigádban szorgalmas asszonyokkal dolgo­zom együtt. Ezt bizonyítja, hogy a brigád 1976-ban elnyerte a meg­tisztelő „Szocialista brigád” cí­met, a következő években pedig a zöldikoszorús, majd a bronzko­szorús brigádjelvényt “érdemelte ki. Az idén 774 ezer baromfi fel­nevelését vállaltuk, 95 százalék­ban első osztályú minőségben, to­vábbi jelentős költségcsökkentés mellett. Különösen nagy figyelmet for­dítunk az energiatakarékosságra. Az 1979-ben csirkénként felhasz­nált 0,4 liter fűtőolajat az idén 0,2 literre csökkentjük, s ily módon több mint 900 ezer forintot taka­rítunk meg a gazdaságnak. A tsz- nek egyébként is igyekszünk hasz­nára lenni. Ez évben például há­romezer óra társadalmi munkát vállalt a brigád. Ennek egyhar- madát a növénytermesztésben a csúcsmunkák idején,, a többit pe­dig a baromfitelepen teljesítjük. További 1050 óra társadalmi mun­kával segítjük a kelebiai általános iskolát, óvodát. El kell mondanom, hogy a ter­melőszövetkezet vezetőitől min­den segítséget megkapunk ahhoz, hogy jó munkát végezzünk a ba­romfitelepen, hogy teljesíteni tud­juk vállalásainkat. Sokat jelent az is, hogy nálunk a versenybi­zottság rendszeresen figyelemmel kíséri és reálisan értékeli a szo­cialista brigádok, így a mi kollek­tíváink tevékenységét is. Persze vannak gondjaink is. Amiért én leginkább aggódok: nincs munka­erő-utánpótlás. A fiatalok nem szívesen jönnek baromfitenyésztő­nek, s ha a brigád kiöregszik a munkából, komoly problémák adódhatnak. Ezért a tsz vezetőivel együtt. azon törjük a fejünket, hogy miként segíthetünk ezen a helyzeten. Váczi László — A kunfehértói Előre Tsz ösz­töndíjasaként Kiskunhalason 1966- ban felsőfokú mezőgazdasági technikumot végeztem, s a tanul­mányaimat segítő közös gazda­ságban vállaltam munkát. Azóta is ott dolgozom. A gyakornoki A szovjet hadsereg születésnapjára A Szovjetunióban járva sok magyarnak feltűnt .már: javakorabeli civil férfiak és nők ruháját gyakran díszítik katonai kitüntetések színes sza- lagsávjai. Az érdemrendek és érmek ma már több- I nyíre idős tulajdonosait a háború után harmincöt évvel' is közmegbecsülés övezi. Észreveszi ezt a külföldi is. A háborús veteránokat megillető tisz­telet jelei, azt bizonyítják: a szovjet nép számára ma is világos, milyen hatalmas szerepe van a had­seregnek és flottának az ország megvédelmezé- sében, az új élet vívmányainak megőrzésében. A Nagy Októberi Forradalom fegyveres felke­léssel robbant ki, de a béke forradalma volt: Le­nin, a szovjet állam megalapítója békedekrétum­mal fordult az első világháborúban egymással ha­dakozó országokhoz. E felhívásra az imperialista hatalmak intervenciója volt a válasz. Ez ellen és a régi rend -akkor még nagy erőt jelentő hí­vei ellen kellett 1918-ban létrehozni a Munkás— Paraszt Vörös Hadsereget, amely első nagy győ­zelmét a narvai csatában, a Petrográd ellen törő német csapatok felett aratta. Így lett ez a nap a Vörös Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta szü­letésnapja, a Szovjetunió állami ünnepe. A szocializmus első országának legnagyobb erő­próbája a Nagy Honvédő Háború volt. A náci Németország és szövetségesei elleni hősies harcban húszmillió szovjet polgár vesztette életét. Emlékük ma is ott ég a szovjet emberek szívében. Mindent a hatékony védelemért! Ez. a szovjet katonai politika alapelve. A kommunista párt és az állam vezetői beszédeikben mindenkor hang­súlyozzák: a Szovjetuniónak nincsenek más or­szágokkal szemben területszerző szándékai és nem törnek katonai fölényre. A cél az erőegyensúly fenntartású, mivel ez a tényező, amely lehetővé tet­te az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi eny­hülés tendenciáját. Ezért mondhatjuk, hogy a szov­jet hadsereg ereje a nemzetközi béke és biztonság záloga is. • Szovjet helikopterpilóták. A Szovjetunió legfelsőbb vezetői — köztük a fegyveres erők parancsnokai — sokszor hangoz­tatták: országukban a hadiipar fejlesztésében, a katonai kiadások növelésében senki nem érdekelt, sokkal jobban szeretnék a rubelmilliárdokat a gazdaság fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalá­nak további javítására fordítani. Ezt azonban aka­dályozzák az imperializmus agresszív elképzelé­sei, az Egyesült Államok támadóerejének szünte­len növelése, s a kínai vezetés militarista, terület­szerző politikája. A szovjet fegyveres erők, híven több mint hat évtizedes hagyományukhoz — nemcsak országuk biztonságát szavatolják, de szövetségeseikét is. Egy­kor, a polgárháború éveiben az internacionalisták között százezer „vörös magyar" harcolt. Ezt a se­gítséget sokszorosan viszonozta az országunkat a fasizmus alól felszabadító Szovjet Hadsereg. Hat­vankettedik születésnapján köszöntjük szövetsége­sünket, a Szovjetunió baráti fegyveres erőit! • Rakétaalakulat gyakorlaton. Barangolás Bács-Kiskunban • Kiemelt alsófokú központ a kecskeméti járásban. Lakosainak száma 11 ezer 953, területe 13 ezer 326 hektár. Gyorsan fejlődő község, jelentős iparral. Közeli Tisza-partja, kedvelt kirándulóhely. Mohov Hosszas kutatás után egy . há­borús fényképhez jutottam. Témá­ja: Kecskemét felszabadítása. A fotográfus haditudósító nehéz kö­rülmények között készíthette, amire abból következtetek, hogy a képen látható szovjet katonák valamennyien féltérdre ereszked­ve, guggolva, vagy egészen a ház falához lapulva kémlelik a meg­bújt ellenséget, hogy azután elöbbre-előbbre jussanak. Az Arany János utca elején egy pán­céltörő ágyú áll. Mögötte négy harcos éppen töltésire készen. A parancsnok valamivel hátrább valahogy úgy áll, hogy védve is legyen, meg ki is lásson az ágyú páncélja mögül, várva a pillana­tot, amikor tüzet vezényelhet. Az ágyú csöve az Ojkollégium irá­nyába mutat, amelynek homlokza­ta az ősz bágyadt fényében me­legszik. Elöl jobbra a sajtóház mai épülete, utána egy üzlet be­tört kirakata és közvetlenül a ló­szerszám mellett a Farkas-fodrá­szat. * Belgrád már szabad volt, Bob- rovnyikov tábornok különleges tüzéralakulata parancsot kapott: a II. Ukrán Front alárendeltségé­ben vegyen részt az október 29- én Budapest bevételéért megin­duló támadásban. Egyik főváros a másik után. Mohov főhadnagy találkozá­sunkkor gárdaalezredes. Tizenki­lenc éves fejjel, 1942 márciusában lett katona. Részt vett Moszkva védelmében, majd a sztálingrádi harcokban. A németeket üldözve a Donon is átkelt és ott volt kisi- nyovi bekerítésüknél is. Románia után Jugoszlávia következett. S most megint'új parancs: Pancso- váról indulva megállás nélkül Kecskemét alatt kell az űj harci állást elfoglalni. Az alakulat, amelyben Mohov ütegparancsnok volt, a szükségnek megfelelően hol egyik, hol másik ukrán front arcvonalán harcolt. S mivel na­gyobb német páncélos támadást, illetve ellenállást. Kecskemét alatt tártak, nyomban meredeken északnak indultak. Közeleg a háború vége, de Berlin még messze van. -Nem le­het elhessegetni ezeket a szünte­lenül előbukkanó gondolatokat, mialatt a vontatók motorjai pi- hentetően duruzsolnak. Künn ko­romsötétség. A nehéz felhők telt dézsája olykor meg-megcsurran, út, árok, szántóföld egyszínűén terül az oszlop elé. Ügy tapoga­tóznak, mintha az ismert társasjá­tékban a szemüket kötötték vol­na be. Városok, falvak már fel­szabadult, de azért még félős, bi­zonytalankodó csöndje mögöttük. Sehol egy polgári ruhás ember, és így már az utat zászlóval jel­ző katonalány is elűzi a magány érzetét. A legénység alszik, és ha az agyonkínzott idegek egyetlen sejtjében is futja az álomra, • ak­kor bizonyosan valami boldogsá­got árasztó, happy endes film pereg az agyak vetítővásznán. Már magyar földön járnak. Na­pokkal előbb itt még németek voltak az uraik, gyilkoltak, rabol­tak. Elnéptelenedett községek, bi­zonyára sokan elménekültek. ♦ Mire Kecskemét alá értek, este lett. Az eső vigasztalanul hullott. Mindenütt mély, ragadós sár. A nagy hadifelvonulás az utakat tönkretette. A katonák sokat szenvedtek emiatt, mert bizony nem egyszer a maguk erejével kellett pótolni azt, amit a moto­rok már nem bírták. A megérke­zés után azonnal bevetésre kerül­tek. Másfél napon át váltakozó hevességgel tombolt a . csata, amelyben valamennyi fegyvernem részt vett. Ez alatt a város alól az északi peremre sikerült vereked­/ ni magukat. Eközben veszteség nélkül kilőttek három német tan­kot. A hadosztály-parancsnokság égy kis városszéli házban ütötte fel tanyáját, talán azért is, mert abból nem menekült el senki. A többi porta az ürességtől ásítozott. A háziak kedves, egyszerű embe­rek az idegenkedés legkisebb jele nélkül. Valcfcágos oázis volt ez a háború sivatagjában. Mohov a ház akkor tizenhat éves lányától egy fényképet kapott, amelyet az­óta is nagy féltéssel őriz. S, hogy félreértés ne essék, a kép szemé­lyi - emlékei között található, amelynek gondnoka a felesége. De a városban is volt mit ten­ni, bár jelentős utcai harcokra nem került sor. Négy páncéltörő ágyújából'hármat az északra me­nő útvonalak biztosítására ren­delt, egyet pedig a város szívének különböző pontjain állított fel. (Ezek egyike volt az Arany János utcában.) Itt is kijutott a hadi­szerencséből, mert a vasútpark környékén kilőtt egy német ro- hamlöveget. Nagy kedve lett vol­na megnézni, hogy mi történt á páncél mögött, de rádión határo­zott parancs érkezett, hogy vonul­jon tovább és új állást foglaljon. És közben történt némi kellemet­lenség: a németek kilőtték az ágyú vontatóját. Mit volt mit tenni, a katonák az ágyúnak ru­gaszkodtak és kézzel. vonszolták azt az új tüzelőállásba. A kecskeméti emlékeket sok rárakódás homályositotta. Ezután Nagykőrös, Cegléd következett. Majd Budapest bekerítésére részt vett az ercsi átkelésben. Az itt tanúsított magatartásáért kapta meg a katona számára legnagyobb kitüntetést: a Szovjetunió Hőse érdemrendet. Azután Dunántúl és Ausztria következett. Számára a háború Graznál ért véget, ott ta­lálkoztak az amerikai csapatok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents