Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-15 / 11. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 15. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Integrációs építkezések Az SZKP XXV. kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően a X. ötéves tervidőszakban befejezik a bratszk—uszty-ilimsz- ki területi termelő komplexum kialakítását. A komplexumhoz tartozó vállalatok többsége már felépült és megkezdte a termelést. Nagy lendülettel folyik a munka az uszty-ilimszki faipari komplexum építésén, amelyet az irkutszki területen 'Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Románia részvételével létesítenék. A komplexum létesítmények csoportját foglalja magában, amelyek mindegyike korszerű ipari nagyvállatát. A komplexumhoz egy évi 550 ezer tonna kapacitású cellulózüzem, egy évi 1,2 millió köbméter fűrészáru és 250 ezer köbméter faforgácslemez kapacitású fafeldolgozó kombinát tartozik. A komplexum. alkotó része még egy (38 ezer tonna kapacitású) takarmányélesztő, illetve terpentin- és gyantatermelő hidroli- záló-élesztő üzem. A KGST-országok a cellulózüzem építési költségeinek 40 százalékát vállalták el. Faipari komplexum létesítése első ízben folyik a Szovjetunióban kompenzációs alapon, a KGST-tagországok részvételével. Az általános megállapodás értelmében a tagországok, hogy kiegyenlítsék a jövőbeni szovjet szállításokat, 1973-tól építőelemeket, anyagokat, gépeket és berendezéseket, közfogyasztási cikkeket szállítanak a Szovjetunióba mintegy 328 millió rubel értékben. Az uszty-ilimszki üzem építésének résztvevői fémvágó-szerszámgé- peket, Ikarusz autóbuszokat, pótkocsikat, villamos rakodógépeket, hőcserélőket, garázs- és egyéb ‘berendezéseket, kábeleket, hengerelt acélt és csöveket, cementet, futószalagot, bui'kolólapokat és más építőanyagokat szállítottak. A Szovjetunió 1979-től ' kezdve 12 éven át az egyes országok részvételi arányában évente 205 ezer tonna fehér cellulózt biztosít a résztvevők számára. Az uszty-ilimszki cellulózüzem létesítése lehetővé teszi az építésben részt vevő testvéri országoknak, hogy csökkentsék tőkés importjukat. ' A'Del-'Ural keléti“lejtőjén, "tű?'' orenburgi terület Orszk városától. 300 kilométerre keletre épül a kijembajevi azbesztdúsító kombinát. Jasznij település .közelében létesül, különleges helyet foglal el a területi ipari térképen: terméke, a minőségi azbeszt, a testvéri KGST-országokiba kerül; amelyek egyesített eszközeiből épül az évi'550 ezer tonna kapacitású nagy iparvállalat. Az 1973-ban aláírt általános megállapodás és a kétoldalú kormányközi megállapodások értelmében, a kombinát építésében Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia vesz részt. A kombinát első egységének építésében való részvétel (1973—1979. között) 106 millió rubel értékű építőelem, gép, berendezés és közfogyasztási cikk szállítását jelenti. A KGST- országok már befejezték berendezésszállításaikat, amelyek nomenklatúra és összeg szerint is megfeleltek. Bulgária és Magyar- ország szállítóeszközöket, az NDK fémkonstrukciókat, csőmalmokat, anyagmozgató berendezéseket, építődarukat, Románia komplex elektrotechnikai . berendezéseket, Lengyelország meddőszállító kocsikat, emelőgépeket, javító műhelygépkocsikat, lifteket, Csehszlovákia ércszállító kocsikat küldött. A megállapodás értelmében a Szovjetunió készítette el a kombinát és a kapcsolt létesítmények műszaki tervét, és látta el az építkezést a megállapított hányad szerint gépekkel, berendezésekkel, valamint anyagi, pénzügyi és egyéb forrásokkal. A kombinát üzembe helyezését követően a Szovjetunió 1980-tól kezdve 12 éven keresztül 177 ezer tonna azbesztet szállít a megállapodás résztvevőinek. Minden részt vevő ország részvételi hányada szerint fog azbesztet kapni. Érdeklődés esetén az országok még újabb 10 éven keresztül kaphatnak e termékből. Az azbeszt előállításában a kijembajevi kombinát építésének minden résztvevője érdekelt. Ez az anyag nélkülözhetetlen több ezer termék gyártásánál. Ma már nem boldogulhat nélküle a gépipar és az építőipar, a közlekedés, a vegyipar, az űrkutatás és a rádióelektronika. A testvéri államok erőinek egyesítése aá ipari kombinátok építésében számottevő gazdasági haszonnal jár minden együttműködő ország számára.. (APN— | MTI) I. T. A Szovjetunió az idén eléri az 593 millió tonnát, 1 így a nyugati államokkal ellentétben nem fenyegeti az országot energiaválság. Szibériában ebben az évben 270 millió tonna kőolajat hoznak a felszínre, a jövő évi előirányzat pedig 300—310 millió tonna. A jelenlegi tervidőszakban a Szovjetunió 364 millió tonna kőolajat szállít a KGST- országoknak, másfélszer annyit, mint 1971 és 1975 között. A tagkőolaja országok szénhidrogén-ellátásának növeléséhez jelentősen hozzájárulhat a másodlagos, intenzív termeléshez szükséges berendezéseket, felszereléseket szállító ipari háttér fejlesztése. Az olajtároló rétegek átlagos kitermelése még csak 40 százalék körül mozog, de a másodlagos eljárásokkal, újabb rétegmegmunkálási módszerekkel ez az arány további 10 százalékkal növekedhet. ' , KGST-külkereskedelem Az európai KGST-országok külkereskedelmének fejlődése 1979- ben is • töretlen. A külkereskedelem első félévi növekedési üteme csak a Magyarországtól északra fekvő szocialista országoknál mérséklődött, ahol a kemény tél jelentős energia-, és anyagellátási gondokat okozott, s emiatt termelési és szállítási kiesések keletkeztek. Az áruforgalmon belül leggyorsabban >a fejlett tőkés országokba irányuló export növekedett, ami összhangban áll az idei népgazdasági tervekben előirányzott külkereskedelmi célokkal. Lengyelországban inkább csak a nyári hónapokban kezdődött meg a tőkés kivitel emelkedése. Az európai KGST-országok külkereskedelmének legstabilabb eleme az idén is az egymás közötti forgalom, amelynek részaránya Bulgáriában, Csehszlovákiában és az NDK-iban meghaladja a 7b, a Szovjetunióban és Lengyelországban a 60 százalékot, Magyarországon pedig megközelíti ezt az értéket. Románia kivételével valamennyi európai KGST-ország növelte a szovjet fűtőanyagok, ehergia, fém és ásványi anyagok importját. Az egymás közötti, s főleg a Szovjetunióba irányuló gépexport tovább növekedett, visszafogottabb fejlődéssel viszont az NDK- ban, Bulgáriában és Lengyelországban. A fogyasztási cikkek egymás közötti szállításait Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária mérsékelte, a többi szocialista ország pedig a korábbival azonos értékű forgalmat bonyolított le. Szakosodás az atomerőmű-iparban A KGST-országok atomerőművei állítják elő jelenleg a villa- mosenergia-termelés 4 százalékát. A Szovjetunión kívül még az NCK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában működik atomerőmű, máshol most épülnek az első reaktorok. A Szovjetunió 1990-ig az átomerőművek kapacitását 10 ezerről 100—110 ezer megawattra növeli. A többi KGST-országok atomerőművei 1090-ben majd 37 elér megawatt elektromos áramot termelnek, s Így az összes villamosáram-ter- melésének 20—25 százalékát állítják elő nukleáris energiával. A közös energia-célprogram szerint a tagországok együttműködnek az atomerőmű-ipar kifejlesztésében. A Szovjetunió mellett elsősorban Csehszlovákia készít reaktorokat, mégpedig 440 és 1000 megawattos nyomóvizes reaktorokat, továbbá gyorsgenerátorokat, fővezetékeket és szivattyúkat. Bulgária az armatúrákra és biológiai védelmi berendezésekre, Lengyelország víztisztító rendszerekre, kondenzátorokra és generátorokra, Magyar- ország pedig a reaktorok kiszolgálásával kapcsolatos berendezésekre szakosodik. Szovjet területen közös' beruházással két 4000 megawattos erőművet létesítenek. Az elsőt Hmelnylckijben építik fel, s a költségeknek mintegy a felét Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország viseli. „mindent megkaptam, ami AZ EMBER ÉLETÉBEN SZÉP’’ Egy pártmunkás portréja A bájai városi pártbizottságon ismerkedtem meg Ihos Sándorral, úgy három-négy évvel ezelőtt. Kirascsenics József, a gazdaságpolitikai osztály vezetője mutatta be, mint a végrehajtó bizottság mellett ténykedő gazdaságpolitikai bizottság titkárát. Akkor természetesen nem tudtam, hogy ki is az az ember, aki kezet nyújt. Most példaképül ajánlhatom a fiataloknak. ~ □ □ □ A Sugovica-parti városban született, 1924-ben. Édesanyja cseléd, apja szakma nélküli napszámos- ember volt. — Sokgyerekes szegény családból származtak a szüleim, és az egyetlen álmuk az volt, hogy a fiuknak könnyebb legyen az élete az övékénél — hatódik meg kissé a múltidézéstől az ötvenhat éves férfi. — Taníttatni akartak mindenáron. A négy elemit négy különböző iskolában végeztem, miikor melyik részében kaptunk a városnak lakást. Eltökéltségük révén elvégezhettem a felső kereskedelmi iskolát is. Apám és anyám szilárdságára jellemző, hogy ekkor, 1943-ban felköltöztek Budapestre, csakis a továbbtanulásom érdekében. Sikerült elhelyezkednem egy hitelbankban és beiratkoznom a közgazdasági egyetemre esti hallgatónak. A háború őt is utolérte. A behívó elől bujkálva Várta ki a fölszabadulást. 1945-ben félbemaradt egyetemi tanulmányokkal hazaköltözött családjával Bajára. □ □ □ Itthon a szülők a posztógyárban kaptak munkát. — Én először a szeszgyárban könyveltem, később a TÜZÉP elődjéhez kerültem — kezd új fejezet elbeszélésébe. — Az egész pályámra nézve elhatározó je*- lentősége volt a labdarúgás iránti szenvedélyemnek. Már kereskedelmi iskolás koromban játszottam a városi diákválogatottban, sőt akkoriban hívtak a fővárosba első osztályú csapathoz its. A fölszabadulás után a sport hozott össze az ifjúsági mozgalommal. Részt vettem a MADISZ- -sportkör megalakításéban, és-így .tettem .később közéleti szereplő, futballista voltomból eredően. A TÜZÉP-től átmentem dolgozni a helyi magasépítő vállalathoz, tervező-statisztikusnak. Az építőknél megválasztottak DISZ-titkárnak. Ott vettek föl a pártba 1951-ben. Ihos Sándor pályafutása a Finomposztó Vállalatnál érte el csúcsát. Nem mindennapi módon távozott a merőben más profilú céghez. — ötvenkettőben rövid katonáskodásból szereltem le, amikor a magasépítő vállalat igazgatója elém tett egy fölszólítást, több száz aláírással: vagy jöjjek futballozni az építők csapatába, vagy pedig menjek focizni is oda, ahol az üzemi csapat kapitánya vagyok, a posztógyárba. Ugyanis egy idő után az vette át a MA- DlSZ-csapatot. Hiába, Baja is csak Futbólia egyik városa volt. ötezer ember szurkolt a mérkőzéseken. Nos, átmentem dolgozni a posztósokhoz. A tervosztályvezető-helyettesi állásomat föladtam, kezdtem mindent elölről. □ □ □ . Az újrakezdés sikerült. 1957- ben mái- főkönyvelőnek nevezték ki, s ezt a fontos beosztást töltötte be azokban az években' is. amikor >a bajai és az újpesti posztógyár egy vállalatot alkotott. - — Ehhez, a munkaikörhöz okleveles könyvvizsgálói képesítést kellett szereznem, négyévi tanulással. Egyetemi végzettség hiányában ezt csak külön miniszteri engedéllyel érhettem el. Életemben annyit tanultam, hogy azzal két egyetemet elvégezhettem volna. A belépéskor a posztógyárban a kitűnő futballistának örültek. Azonban idővel a jó munkája miatt kezdték becsülni Ihos Sándort. Népszerű ember volt városz- szente. a labdarúgást csak 1960- ban, harminchat éves fejjel hagyta abba. Csapatával háromszor nyertek bajnokságot az NB Ill-ban. Az első megbízatást a pártban is a városi sportélet szervezésére kapta a gazdaságpolitikai bizottság titkára. Egymás után érdemelte ki a magas kitüntetéseket a gazdasági és a sport- szervezői munkájával. A IV. ötéves terv idején a Bajai Finomposztó Vállalat igazgatóhelyettese volt, ekkor érkezett el a csúcsra Ihos Sándor. Ez volt a cég legsikeresebb tervidőszaka. A hatvanas években alapozták meg a fejlődést, amikor Kossár Lajossal mint főkönyvelő és főmérnök együtt dolgoztak az újpestiekkel 'közös vállalat élén. — Amikor az újpesti gyárral közös vállalatot alkottunk, hetente legalább kétszer kellett a fővárosba utaznom. Évente ötszáz órát ültem vonaton, és tanultam, ami éppen soron következett. Évek múltak el, hogy egyetlen nap szabadságot sem vettem ki. Csak ía betegség kényszerített otthonmaradásra^ Az ünnepeken is bejártam | gyárba, benn képeztem magam szakmailag, politikailag. Nappal a munka, utazás, tanulás, este a sportszervezés, így teltek az éveim. Amikor fiatal koromban meghallottam a labda pattogását, gyorsabban kezdett verni a szivem. így viselkedett, amikor a munkahelyem felé közelítettem is. A természetemből fakadt, hogy a munkát is teljes odaadással végeztem. Még ma, három infarktus után sem tudok betelni a cselekvéssel, nem akarom tudni, hogy mennyi belőle az elég. Az első, figyelmeztető és második, súlyos szívinfarktus 1967- ben érte Ihos Sándort. Amint mondja, a ,,másik oldalról” hozták vissza az orvosok. Fölépülése után elutasította a nyugdíjazási ajánlatot. — Amikor hetvenötben éreztem, hogy a baj ismét körülöttem ólálkodik, beleegyeztem a leszá- zalékalásomba. Akkorra már előkészítettük a vállalat nagy rekonstrukcióját, sőt már a kivitelezés második ütemét végeztük. A negyedik/ötéves tervben három évben miniszteri dicsérő oklevelet, egyszer pedig -Kiváló Vállalat címet kapott a vállalat. Nyugodt lélekkel váltam meg a munkahelyemtől, mert sikereket értünk el az utánpótlás nevelésében is. □ □ □ 1971-től a városi pártbizottság tagja volt Ihos Sándor. A pártmunkába azután 'kapcsolódott be erőteljesehben, amikor a Finomposztó újra önálló vállalat lett. A gazdaságpolitikai bizottságban dolgozott, ahol alaposan megismerte Baja gazdaságát. — Rettegtem tőle, hogy rokkantsági nyugdíjas legyek. Ha tétlenül maradnék, az megölne. Nagy-nagy örömömre a városi pártbizottság megnyugtatott, hogy a gazdaságpolitikai bizottság titkárának tisztségében tovább számítanak rám,.a,tapasztalatai&y;a- Jgy nem éreztem.-törést az életemben. December végén elbúcsúztam* a munkahelyemtől, januártól pe-r dig már bejártam ide, a pártbizottságra. A tanulmányai jóvoltából fél évig helyettesíthettem a gazdaságpolitikai osztály vezetőjét. Azt csinálhattam itt, amit szeretek, jó kollektívában. Igyekeztem, s később a városi sport irányításában is szerepet vállaltam. Annyit dolgoztam, mint régen. Így aztán tavaly júliusban megint egy infarktus következett ... Már újra dolgozik a társadalmi pártmunkás. A városi párt- értekezlet anyaga gazdaságpolitikai részének elkészítéséhez még a betegsége előtt ő állítottta össze a tervet. Amint gyógyulni kezdett, ismét bekapcsolódott az értekezlet előkészítésébe. Mivel a beszámoló már elkészült, most az 1980. évi feladatok meghatározásán, javaslatokon dolgozik Ihos Sándor. — Az új követelmények nemcsak a gazdálkodó egységektől, hanem tőlünk, a gazdaságpolitikai osztálytól is új módszereket kívánnak az irányító, ellenőrző és segítő munkában — mondja. — Ügy látjuk, hogy a jövőben nagyobb súlyt kell fektetnünk a helyszíni segítő tevékenységre. A pártbizottság tőlünk, .nyugdíjas pártmunkásoktól azt kéri, hogy tapasztalatainkat a termelő egységek közvetlen segítésében többet kamatoztassuk. Többet kell kijárnunk az üzemekbe. A vállalatok eddig is köszönettel fogadták a tanácsainkat, ezért örömmel vállaljuk a feladatunk ilyen célú módosulását. Tavaly a városért végzett több évtizedes kimagasló munkálkodásért Bajáért emlékplakettel és díjjal tüntették ki Ihos Sándort. Ezzel búcsúzik a pártmunkában gyógyulást kereső és találó férfi: -sÉ Mindent megkaptam, ami-az ember életében szép, mert lehetőségem volt és van á közösségért dolgozni. A. Tóth Sándor Szenzáció „Célfeladatunk” végeztével — „egész úton hazafelé” azon so- pánkodánk, miért is nem akadt még lencsevégre semmi kuriózum. Amolyan különlegesség, érdekes helyzet. Aminek a lefényképezésével s megírásával, igaz. hogy nem segítjük elő a termelést, de megjelenítésével pár kellemes percre 'kikapcsoljuk az olvasót a létfontosságú kérdéseken való töprengésből. Mondom, hárman — hat szemmel és legalább hat felé figyeltünk a Petőfi téli pusztájára emlékeztető itájon, de se egy vadetető, . se egy amolyan igazán hagyományos disznóvágás, se jég és lék alól horgászás látványa nem bukkant elénk. Csák a hol jeges- havas, hol kásás bevonatú beton- utak ropogtak, sisterékeltették, hintáztatták gépkocsink kerekeit, meg a nap narancsszínű korongja leskelődött le ránk a foszlé- kony, szürkésvörös felhőlepedő elől. 'Majd váratlanul tejfehér ködbe borult előttünk a világ, ám hiába nyelte el utunk folytatását, mi — pilótánk kivételével — szemet .hunyva és hősiesen vágtunk bele a könnyű vattafalakba. Aztán mikor fellélegezve újból napvilágra bújtunk, „Ömagyar Mária-siralmalkat” hallatva átkoztuk „szerencsénket”, amiért nem volt kezünk ügyében olyan fotó- apparát, amellyel a ködbe mosódott szürke magyar gulyát „lekaphattuk” volna — jó madártávlatban az országúitól. Mígnem belefásulva a hasztalan fürkészésbe — hogy legalább egy félig ködfheesett betyárt vetne elébünk a sors —, végre Szabadszállás. napsütötte központján robogott velünk autónk. Azaz csak rohant volna, ha a délután eleji nyüzsgései! át is nem kapta volna meg szemünket az igazi téli ritkaság. — Hopp!... Vissza! Míg einem szalad előlünk a SZÁN. Megérdemli, hogy csupa nagybetűvel írjuk, hiszen amellett, hogy csakugyan alig látott ven9 Minden a helyén. dég már korunkban a lovas szán —, nemcsak a havazások elmaradása miatt —, hanem mert VELE hő áhítozásaink gyümölcse térült elénk. A téli bundaszőrt eresztett lovak nemcsak gyanakvó, hanem egyenesen „szemellenzővel” fogadták közeledésünket. De hogy gazdáik barátságos hangját is meghallották a mi köszönésünkre, még a kiscsengőt is megrázták üdvözlésünkre. — Még szán is van errefelé?! — Ugye, 'maguk is .megcsodálják? Nincsenek egyedül; az idevalósiak is megálltak, úgy fordultak utánunk, amerre eljöttünk. Még az idős bognár, Varga Ger- zson Is — az. imént. Mondom neki: mikor csinált ilyet utoljára? Legyintett Tá: „Nem is tudom...” láger István, a fogat termetes tulajdonosa nem titkolja örömét, hogy hirtelen az érdeklődés középpontjába került az öreg jármű. Húga, Marton Lajosné a praktikus oldaláról ítéli meg a helyzetet. — Kell még a szán ilyen nagy hóban. Sokkal könnyebben, gyorsabban járjuk meg a községet onnan a kunadacsl határból, mint gumis kerekű kocsival... Bár Jó ■ideje nincsenek olyan telek, hogy szükség volna rá... Éh ugyan nem szeretem a havat... A birkák se. — Téesz-tagok? — Persze. A szabadszállási Aranyhamok a 'miénk... Na hogy ez a fogat nem a szövetkezeté. — Sokszor fordulnak? — Hetenként egyszer jövünk bevásárolni. — Együtt van a két család? — Dehogy. Külön-külün tanyában lakunk... Tedd oda a bakra a zacskó kiflit, cigarettát, mert mindjárt elszórod. Ahun ni, a cukorkát már csak a nájlon csücske tartja ott a karod alatt. Mártonná szeme mindenen rajta van, no de Jáger hatalmas marka nélkül se kerülne minden holmi olyan akkurátusán a legmegfelelőbb helyre. A cukorka, kifli, meg a cigi is megfér a nagyhasú Ipőrtá&kában. Mi mindenből is áll az a rakomány! Egy-egy kanna petróleum — 12- 12 liter — egy hónapra való. A „saroglya” másik végében a gázpalack. Befőtt, olaj, élesztő, narancs. Kenyér. — Kenyér is? Már tanyán se sütnek? — Mikor kidobtuk a búbos kemencét! Sütni éppen lehetne, gázzal is, de bajlódjon vele a ... Idebent készen kapjük. A sütés — pláne kemencében, háznál, kiment a divatból. — Táppal, is jól felrakodtak. — Nyolc zsákkal van. Jószágot tartunk. Valamit kell csinálni a tanyán. Mindenki nem lehet hivatalnok.' Marton Lajosék 2 tehenet, 9 hízót, 15 malacot, 3 anyadisznót tartanak. Jáger István egy anyadisznót, 6—8 süldőt, 2 üszőt említ ... De nem felejtik el megjegyezni : — A táp drágább lett. Van zsák, amelyikért ötven forinttal többet fizettünk, mint eddig... Fontos,«, hogy lehet 'kapni. — Az állat felvásárlási ára Is nagyobb; rá nem fizetnek. — Akkor nem is csinálná az ember. Egy üres deszkaláda ki tudja hányadszor lökődllk ide, oda. — Palackos sört nem kaptunk. Néhány perc, és vidám integetéssel búcsúzunk Az ostor szíja éppencsak rezzen, a szán simán siklik a felkötött farkú paripák nyomában. A gazdák se fáznak. Akár a Mátra tetejéig is kibírnák a vastag pokrócok takarójában. Tóth István I Meg se állnak a kunadacsi határig.
