Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

p 1980. január 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Építészet és városfejlesztés Magyarországon Művészek akadémiája , Beszélgetés Konfár Sándorral, a TIT megyei titkárával Evek óta eredményesen működik a TIT által szervezett művészek akadémiája Kecskeméten. E nem éppen szokvá­nyos rendezvénysorozat eredetéről, programjáról, s terveik­ről érdeklődtünk Konfár Sándornál, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei szervezetének titká­ránál. Az Architectura címen megje­lenő román építészeti szakfolyó­irat — a Magyar Építőművészet testvérlapja — egyik utóbbi szá­ma jelentős összefoglalót közölt a magyar építészet és városfejlesz­tés mai helyzetéről. A tanulmány szerzőle Létay Zászló, fiatal, friss diplomás építész, aki magyaror- száel tanulmányútjainak tapasz­talatait és építészeti szakirodal­munk tanulságait foglalta össze. A tanulmányt harminckét jó mi­nőségű fekete-fehér félvétel il­lusztrálja. A cikk elején hazánk földraj­zi és gazdasági jellemzőit foglal­ja össze Létay, majd ismerteti a településhálózat jellemzőit és a lakásépítés Ütemét. Utal arra, hogy Magyarország lakásállomá­nyában milyen jelentős pusztítást okozott a második világháború. Részletesebben foglalkozik az 1960-tól érvényben levő 15 éves városfejlesztési tervvel és az 1976—1990-es időszak lakásépítési tervsorozatával. Külön fejezetet szentel az urbanisztika egyik ké­nyes, de ugyanakkor égető kér­déskörének: a városok újjáépíté­sének, rekonstrukciójának. Első­sorban a budai várnegyedről szól, de Sopron mellett jó példaként említi a kecskeméti főtér rekonst­rukcióját is. Kecskemét centru­mából a Kodály Intézet és a Két- templom közt fotókon is bemu­tatja. A szerző megkísérli a mai ma­gyar építészet jelenlegi irányai­nak bemutatását és rövid jellem­zését. Figyelmeztet a „formálissá váló építészet” veszélyeire, mely­nek fő okát abban látja, hogy nem „a korszerű szociológiai és pszichológiai” követelményeknek megfelelően, hanem sokszor me­chanikusan építkezünk. Jogosnak és korszerűnek Isme­ri el a nemzeti hagyományokat beolvasztó törekvéseket, de ugyan­akkor figyelmeztet azok korlátái­ra is. Szerinte „a népi építészet formakészlete nagyrészt közös, európai. E közös formakincs az építészeti felhasználás során nem mindig biztosítja az épületnek a várt egyénitő hatást.” Itt említi a bugaci Pásztormúzeumot. Sátor- formájának — melyet a rendel­tetés ugyan alátámaszt és amely a legrégibb építészeti hagyomá­nyokhoz, a vándorló magyarság jurtáihoz is kapcsolódik — pár­huzamai szinte egész Európában föllel hét ők. Létay következtetése szerint: a kiterjedt rokonsági kör­rel, számos párhuzam-testvérrel rendelkező épületek gyakran épp azt veszítik el, amire tervezőjük leginkább törekedett: saját, szu­verén egyéniségüket. „A nemzeti hagyományokhoz ragaszkodó legegyénibb áramlat"- nak Csete György és a Pécsi Ter­vező Vállalat fiataljainak (azóta már szétszéledtek) tevékenységét tartja Létay László. A paksi la­kótelepet fontos és eredményes kísérletként értékeli, s idézi Cse­te Györgyöt: „A környezetbe he­lyezett épület olyan legyen, mint a természetben a fa vagy a vi­rág. Ne csak legyen, de eszmé­nyítse azt a célt, amiért építet­ték: az életet." A népi építésze­ti hagyományok nyomvonalán megépült házak közül még jó példaként említi a perbáli épüle­teket és az orgoványi művelődési házat. Létay László jól tájékoztatja a színvonalas román folyóirat ol­vasóit a magyar építészet közel­múltjáról és fejlődéséről, mai ál­lapotáról és várható helyzetéről. Sümegi György — Mikor indult, kinek a kezde­ményezésére és milyen céllal a művészek akadémiája? — Alig több, mint három éve, a Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság propaganda és művelődés- politikai osztályának, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztályának a javaslatára szervez­te meg a TIT megyei szervezete a művészek akadémiáját. Az az­óta eredményesen „működő ren­dezvénysorozat gyakorlati szerve­zője a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya és a TIT megyei szervezete. Tudomásom szerint or­szágosan elsőként kezdtünk ilyen rendezvénysorozathoz. Azóta más megyékből, a többi között Komá­rom megyéből is érdeklődtek a program iránt. Az említett három szerv azzal a szándékkal indította útnak ezt a fórumot, hogy a megyében élő alkotóművészek — színművészek, képzőművészek, zeneművészek, építőművészek, írók és újságírók, valamint a kulturális és művé­szeti élet irányítói — rendszeresen találkozzanak egymással, fórumot kapjanak az eszmei-politikai to­vábbképzésre, oly módon, hogy az időszerű kiil- és belpolitikai kér­désekről kötetlen eszmecserét folytathassanak. — Milyen tematika szerint ké­szült, illetve készül a program? — Nem akartuk semmiféle más oktatási fórumhoz hasonlóvá ten­ni ezt az akadémiát. Az volt a szándékunk, hogy a résztvevőket leginkább érdeklő kérdésekre ad­junk választ. Egyrészt az alapve­tő múvészetpolitikai kérdésekben, a tudománypolitikai, továbbá az aktuális kül- és belpolitikai kér­désekben, másrészt fontosnak tar­tottuk, hogy a művészek akadé­miájának résztvevőit tájékoztas­suk (továbbképzési jelleggel) a társadalom egészét érintő legfon­tosabb társadalmi és politikai kér­désekről is, ráirányítva a figyel­met a jelenségek, folyamatok ob­jektív alapjaira és problémáira. Egyébként elmondhatom, hogy az eddigi rendezvényeken átlagosan negyvenötén vettek részt, figye­lemreméltó érdeklődéssel és akti­vitással. E fórumokon az előadá­sokat követően elsősorban a mai magyar művészetpolitikával kap­csolatos kérdések, hozzászólások, véleménynyilvánítások hangzot­tak el. — Említsen néhány előadást, témakört, mely a legnagyobb ér­deklődést váltotta ki. — Az eddigi legnagyobb érdek­lődést Tóth Dezső kulturális mi­niszterhelyettes „A művészetpoli­tika időszerű kérdései" című elő­adása, valamint dr. Köpeczi Bé­lának, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesének „A művészetek hatása az életmód­ra” című előadása váltotta ki. Igen élénk figyelemmel kísérték a résztvevők Pálos Tamás „Európa a helsinki megállapodás után” című előadását, és Katanics Sán­dornak, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság titkárának a megye társadalmi, gazdasági és kulturá­lis életéről szóló tájékoztatóját. — Folytatódik-e a művészek akadémiája, s milyen témájú elő­adásokra kerül sor az idén? — Természetesen. Mert jól be­vált, folytatjuk a programot. Eb­ben az évben három konzultáció­val egybekötött előadást terve­zünk. Az elsőre még januárban sor kerül. Ezt Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudomá­nyi Intézetének igazgatója tartja „Gazdaságpolitikánk időszerű kér­dései” címmel. Nagy várakozással tekintünk a soron következő előadásra, ame­lyet dr. Huszár Tibor tanszékve­zető egyetemi tanár, az ELTE szociológiai tanszékének a vezető­je tart majd „Az értelmiség he­lye, szerepe társadalmunkban" címmel. A harmadik előadónak olyan megyei vezetőt szeretnénk meghívni, aki küldöttként vesz majd részt az MSZMP XII. kong­resszusán, hogy tartson tájékoz­tatót a kongresszus munkájáról. — Elégedett-e a résztvevők ősz- szetételével? — Egészében véve elégedettek lehetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek kifogásolni valóink, elvárásaink. Mert például helyénvalónak tartjuk, hogy az összejöveteleknek helyt adó Ka­tona József Színház művészeinek a részvétele a legnagyobb ará­nyú, de nem érthető egészen, hogy miért nem jönnek el egy-egy ren­dezvényre többen a képzőművé­szét Bács-Kiskun megyei, illetve kecskeméti reprezentánsai közül is. ' Rapi Miklós Ahol a szobrok születnek A szobrász kőbe, márványba, bronzba álmodja- művét. -Ha fé­meket választ anyagául, szakem­berek; szoboröntők kezébe kerül az eredeti modell, a művész által többnyire gipszből formázott min­ta. Magyarországon az egyetlen szoboröntő üzem a Képzőművé­szeti Vállalat kőbányai öntödéje. Jtt kapja meg a szobor végső for­máját. Az eredeti gipszmodellt két fél­re bontva homokkal döngölik kö­rül. (A nagyméretű, közterekre szánt plasztikákat feldarabolják, és részletekben öntik fémbe.) A homokmintát szárítják, és egy magot — az eredeti modell­nél valamivel kisebbre faragott változatot — készítenek hozzá. Ennek a magnak szögvasakból he­gesztett váz adja meg kellő me­revségét. A homokágyhoz Székes- fehérvár környékéről hozzák az alkalmas anyagot. Fontos, hogy képlékeny, tiszta legyen, megfe­lelő agyagtartalommal. Az öntés­nél keletkező hőt is jól kell bír­nia, nehogy ráolvadjon a fémönt­vényre. A homokréteget fakala­páccsal döngölik a modell minden négyzetcentiméterére. Késekkel faragják, igazítják — a fölösleget sűrített levegővel távolítják el ró­la. A végső fémöntvénynek minél vékonyabbnak kell lennie, mivel a vastag réteg jobban zsugorodik t A modellre homokot telepítenek. hűlés közben, és így több veszhet el az eredeti alkotás apró részle­téiből. Az utolsó művelet a cizellálás. A fémöntvényt csiszolják, savak­kal maratják, attól függően, mi­lyen patinát, szintfelületet szánt művének a szobrász. Nyolcvanan dolgoznak a szobor- öntödében, a legtöbben rokon­szakmákból jöttek: vassal, acél­lal dolgoztak korábban. Az után­pótlás a Képzőművészeti Szakkö­zépiskola tanulóiból verbuválódik, akik már a gyakorlatokon teljes értékű munkát végeznek. Monumentális köztéri szoborból legfeljebb harminc, kisplasztiká­ból körülbelül háromszázötven készül évente. A munkához tarto­zik még az éremöntés és a res­taurálás is. Mindez nemcsak vál­tozatos: az alkotóművész által ki­jelölt forma szerint műalkotás születik — mindnyájunk örömé­re. K. T. • Ecsettel kezelik az öntőmintát LEPKECSODÁK 9 Több mint tizenötezer darab lepkét gyűjtött hatvanöt év alatt Bezsilla László nyugdíjas biológus. (MTI-fotó, E. Várkonyi Péter fel­vétele — KS) Új könyvek A tévé képernyőjén a magyar nézők két ízben is élvezhették Orff zenéjére írt színes játékot, a Carmina Buranát. Egy bajor bencés kolostorban 1803-ban egy latin versgyűjteményt fedeztek fel, mely középkori vágáns ver­seket, dalokat tartalmazott. A da­lok szerzői jórészt ismeretlenek, vándorló diákok, kiugrott papok, borivó, vidám és szellemes csa­vargók. A kötet két részre osz­lott: morális-szatirikus versekre és szerelmi dalokra. Az Európa Kiadó közel húsz évvel ezelőtt adott ki a versekből egy nagy si­kerű válogatást, a legkiválóbb magyar költők műfordításában, Szász Endre nagyszerű, a közép­kor szellemét kifejező rajzaival. Most második kiadósban adta közre a kiadó ezt a gyűjteményt a szerelmi daloktól, a szókimon­dó, polgárcsúfoló versekig, a vi­dám mulató daloktól a trubadúr­költészetet idéző líráig. A versek szerzői nemcsak korban, hanem szellemben is társai annak a Francois Villonnak, aki oly nép­szerű a magyar olvasóközönség előtt. A középkornál is messzebb idő­be kalauzol el bennüket Kákosy László könyve, a Ré fiai. Káko­sy évtizedes kutatómunkájának minden kincsét összegzi ebben a csodálatosan szép kiállítású könyvben. Az ókori Egyiptom tör­ténetét és kultúráját nem a szakemberek szűkebb körének ír­ta meg a szerző, hanem mind­azok számára, akik érdeklődnek régmúlt korok historikuma s mű­vészete iránt. Vallás, művészet, hiedelmek, irodalom, tudomány magas fokú volt az ókori Egyip­tomban, hasonlóképpen a zene vagy a sport is. Kákosy bemutat­ja a mindennapokat is, a ma­gánéletet a születéstől a halálig, a lakomáktól az ékszerekig. Ét­kezési szokásaik olvastán „soha nem gondoltam volna” jelensé­gekkel, érdekességekkel találkoz­hatunk. A legkedveltebb népi élelmi cikk a hagyma és a fok­hagyma volt, a legkedveltebb fő­zelékek pedig: a bab, borsó és a lencse. Ismerték és használták a parókát, s köztudottan a szem­festést is. Kákosy olyan olvasmá­nyos és szórakoztató módon tárja elénk az ókor — most már las­san nem is annyira rejtelmes vi­lágát, hogy szinte észre sem vesz- szük, s már magunk is benne élünk ebben a világban. A Gon­dolat Kiadó egyik legsikeresebb könyve az utóbbi időben bizta­tóan indulhat a Szép Magyar Könyv versenyen is. S akinek ezek után kedve s tehetsége támad arra, hogy a megmaradt műemlékeket szemé­lyesen is megtekintse, ajánlhat­juk a Panoráma nagy útiköny­vek legújabb kötetét: 'Egyipto­mot, e tárgyban az első magyar nyelvűt. Egy egyiptomi utazás bárki számára különleges él­mény; az óegyiptomi, kopt és arab kultúrák ötvöződése, a mai, ellentmondásoktól nem mentes egyiptomi élet több mint érde­kesség, s ezt megérteni vagy ér­zékelni csak úgy lehet igazón, ha utazás előtt némi előtanulmányo­kat folytat a kíváncsi turista. A távoli országok szépségei mellett a hazai tájak egyik leg- kedvesebbikét közelebbről is be­mutatja Bodosí György Völgyval­latás című kötete. A Balaton mü- velödéstörténetileg gazdag vidék, számos kiváló írónőié, művészünk­nek valódi otthont, az alkotó csönit szépségét adó tájék. Bodosi erről vallatja a „tihanyiakat”: Illyést, Borsost, Possuth Lászlót, Németh Lászlót, a Füred—Tamás­hegyi Déryt, s a Balaton-kör- nyék szülöttét, védelmező-apos­tolát és prókátorát: Keresztúry Dezsőt, aki egyben a kötet elő­szavát is irta. Bartók Béla szobra véiső felületkezelésre vár. • Kaposvárott kérdi felállításra Bors István Táncsics emlékére késaitett térplasztikája. (Fotó: Hauer Lajos felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents