Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-15 / 11. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ak : m AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 11. szám Ára: 1,20 Ft 1980. január 15. kedd Hazaérkezett Kambodzsából a magyar kormányküldöttség ( Hazaérkezett Kambodzsából • a dr. Markója Imre igazságügy-miniszter vezette kormányküldöttség. A delegáció azokon az ünnepségeken vett részit, amelyeket a kambodzsai népnek a Pal Pót— leng Sary-rendsaer felett aratott győzelme első évfordulója alkalmából rendeztek. (MTI) Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott, ahol a KGST végrehajtó bizottságának 93. ülésén vesz részt. (MTI) A lengyel külügyminiszter-helyettes látogatása ♦ Vasárnap Kecskemétre látogatott Eugéniusz Kulaga, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszter-helyettese, aki Szarka Károly külügyminiszter-helyettes meghívására, tárgyalások céljából tartózkodik Magyarországon. A lengyel diplomácia helyettes vezetőjét útjára elkísérte Szarka Károly. A vendégeket a Bács-Kiskun megyei Tanács székházában fogadta dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. Köszöntőjében szólt a történelembe visszanyúló lengyel—'magyar barátságról, és annak megyei vonatkozásairól, egyebek között Kiskőrös és Tarnow testvérvárosi kapcsolatáról. Ismertette Bács-Kiskun sajátosságait, az indulásnál örökölt nehéz körülményeket és a szocializmus építése során elért korszakos eredményeket. Beszélt a megye 'mezőgazdaságáról, ezen belül is a zöldségtermesztésről, a paprika- és gyümölcstermesztésről, valamint taglalta a megyében megtalálható iparágak jelentőségét, a lakosság összetételére, • Dr. Gajdócsi István köszönti a vendégeket. életkörülményeinek változására gyakorolt hatását. A vendégek a tájékoztató után dr. Major Imre elnökhelyettes kalauzolásával városnéző körsétán vettek részt. Megtekintették a Megyei Művelődési Központban a szilikátipari és formatervezési kiállítást, valamint a Kodály Intézetet, majd végül ellátogattak a Kiskunsági Nemzeti Parkba. V. T. JOBB MUNKÁÉRT TÖBB JÖVEDELEM Á FÜRDŐKÁDGYÁRBAN Javítják a belföldi választékot, növelik« az exportot Szűkebb hazánk múlt évben gyártott ipari termékeinek — mint az az MSZMP megyei bizottságának decemberi ülésén elhangzott — harminc százalékát szállították külföldre a vállalatok. Az exporton belül a nem rubel elszámolású cikkek arányát 40-ről 45 százalékra emelték... Az V. ötéves terv utolsó észtén-' dejében a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához tovább kell növelni a tőkés exportot. Ezt a célt tűzte ki maga elé többek közt a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának kollektívája. A tavalyi tervét mintegy 102 százalékra valósította meg a gyár — tájékoztatott Záray Géza igazgató. Tekintettel a folyamatban levő rekonstrukcióra, a kapacitást kizárólag fürdőkád-előállítással hasznosították. így eleget tudtak tenni a hazai igényeknek és a külföldi megrendeléseknek. Összesen 185 ezer fürdőkád hagyta el az üzemet 1979-ben. Ennek körülbelül egynegyedét szállították tőkés vevőnek, s ezzel 2 millió dollárnál magasabb exporttervet teljesítettek. A termelés gazdaságossága az elképzeléseknél kedvezőbben alakult. A hazai igényről szólva elmondta az igazgató, hogy azt csak mennyiségileg tudták kielégíteni. A készített választékon kívül kisebb méretű és ülőkádakat kért volna a kereskedelem, kis mennyiségben. Ezefoganatosítottak annak érdekében, hogy érvényesüljön a „jobb és több munkáért több bért” alapelv. Átalakították a bérezési rendszert az embereket különösképpen próbára tevő . öntödei tisztítóműhelyiben, s premizálási szisztémát dolgoztak ki a termelés valamennyi területére, fizikai és műszaki dolgozók részére egyaránt. A fürdőkádgyáriak a rekonstrukció ideje alatt egyik fő feladatuknak tekintik, hogy a termelést nem engedik visszaesni. Az új esztendőben ez még több „erőbedobást” kíván tőlük, mert a gyár megfiatalítása, korszerűsítése most ér el abba a szakaszába, amikor közvetlenül nehezíti a munkát. Ennek ellenére 1980-ban a tavalyi 25-ről 40 százalékra tervezik növelni a gyár ,exportját. ■ A. T. S. két a termékeket' korábban kézi erővel állították elő, azonban ez a módszer gazdaságtalan. A gépi gyártásra történő berendezkedés sem fizetődne ki, a kis sorozat miatt. Mindezek ellenére az 1981 végére befejeződő rekonstrukció után igyekeznek majd a számukra kedvezőtlen cikkekkel is ellátni a lakosságot. A vásárlók egy része hiányolta tavaly az üzletekben a divatos színű fürdőkádakat. Ennek az volt az egyik oka, hogy a gyár teljesítőképességének nagy részét az itthoni építőipar és a külföldi üzletfelek . igényeihez alkalmazkodva a fehér kádak készítése kötötte le. A másik, nyomós okot pedig. az képezte, hogy a divatos színű kádakhoz szükséges festékeket tőkés importból és drágán lehet beszerezni. A ZIM kecskeméti gyárának igazgatójától megtudtuk, hogy 1980-ban a vállalat a hazai választék bővítése érdekében devizakeretéből áldoz ilyen festékek behozatalára is. A kádgyárban már kidolgozták az új színek zománcait — a forgalomban levő fajansz cikkekhez igazodva — és ebben az évben a népgazdaság helyzetéhez mérten, • A fürdőkádgyáriak nem engedik a termelést visszaesni. (Straszer András felvétele) Szerényebb mennyiségben divatos Täzinü fürdőkádakat is szállítanak a kereskedelemnek. 'Említettük, hogy az öntöttvas fürdőkádakat 1979-ben gazdaságosabban, tehát kisebb ráfordítással állították elő, mint tervezték. A termelési költségek csökkentése első számú feladata volt a kollektívának. A gyár szocialista brigádjai ennek szellemében tettek falajánlásokat a kongresszusi és felszabadulási munkaversen yiben, a sélejt csökkentésére, a minőség javítására, az anyaggal és az energiával való takarékosságra. Az olcsóbb gyártásiban nagy szerepet játszott ezeknek a vállalásoknak a teljesítése. A gazdaságosabb munka eredményeként tavaly átlag nyolc százalékkal nőtt a dolgozók keresete. A gyár vezetői intézkedéseket Széles visszhangra talált Leonyid Brezsnyev nyilatkozata Széles nemzetközi visszhangot váltott ki Leonyid Brezs- nyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének nyilatkozata, amely a Pravda szombati számában jelent meg. A nyilatkozat, melyet Leonyid Brezsnyev a Pravda tudósítójának kérdéseire adott, foglalkozik a béke, az enyhülés, a leszerelés kérdéseivel, különös tekintettel a szovjet—amerikai viszonyra, s az Egyesült Államoknak az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban szított propagandakampányára. A nyilatkozatot számos ország lapjai kiemelkedő helyen közölték, teljes szöveggel, vagy részletesen ismertetve. A kommentárok kiemelik például a legfontosabb és legégetőbb nemzetközi problémák beható elemzésének nagy jelentőségét, s aláhúzzák a Szovjetunió lenini külpolitikai irányvonalának világosságát és következetességét. Ugyanakkor világosan, érthetően kimondja Leonyid Brezsnyev azt is — emelik ki a hírügynökségek —, hogy míg a szocialista országok a békéért, az enyhülésért harcolnak, az Egyesült Államok szándékosan súlyosbítja a nemzetközi helyzetet, bizonyos körök a feszültség enyhítését akadálynak tekintik annak útjában, hogy megvalósítsák agresszív elgondolásaikat, háborús pszichózist keltsenek és beavatkozzanak más népek belügyeibe, s új, hosszú távú fegyverkezési programokat erőszakolnak, új katonai támaszpontokat hoznak létre messze, távol az Egyesült Államok határaitól. Elénk visszhangot váltott ki a szovjet vezetőnek az afganisztáni helyzettel kapcsolatban adott válasza. A lapok kiemelik, hogy Brezsnyev határozottan megvédte az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséget, és azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy támogatva az afgán kormány elleni hadüzenet nélküli háborút, válságot teremtett Ázsiában. „Az afgán nép ... a forradalom első napjaitól kezdve szembe találta magát iß külső agresszióval, a belügyeibe történő durva külső beavatkozással” — mondta Leonyid Brezsnyev. „Á külső agresz- szióval szembeszállva, az afgán vezetés még (Taraki elnök idején, majd később is több ízben fordult segítségért a Szovjetunióhoz. Mi a magunk részéről figyelmeztettük mindazokat, akiket ez illetett, hogy ha Afganisztánban az agresszió nem szűnik meg, nem hagyjuk cserben az afgán népet Mint ismeretes, '.nálunk a szó nem válik el a tettől” — hangsúlyozta Brezsnyev, egyértelműen célozva az amerikai kormányzat felelőtlen, kétarcú politikájára. „Ma Washingtonban és egyes más fővárosokban megsiratják Amint. Ez különösen ékesszólóan mutatja meg képmutatásukat. Vajon hol voltak ezek a siratók, amikor Amin a tömeges megtorlásokat végrehajtotta, amikor erőszakkal eltávolította, törvénytelenül fizikailag megsemmisítette Tarakit, az új afgán állam megteremtőjét?” — idézik a lapok Brezsnyev nyilatkozatából. „A folyamatos fegyveres beavatkozás, a külső reakciós erők messzire menő összeesküvése aft a reális fenyegetést támasztotta Afganisztánnal szemben, hogy elveszíti függetlenségét, imperialista katonai felvonulási területté változtatják országunk déli határát. Más szavakkal:, elérkezett a pillanat, amikor már hallgatnunk kellett a baráti Afganisztán kormányának kérésére, ha másként tettük volna, lehetővé tettük volna az agresszív erőknek, hogy megismételjék mindazt, amit például Chilében tettek, ahol vérbe fojtották a nép szabadságát’ — mutatott rá a szovjet vezető az Afganisztánnak nyújtott segítség okaira. Kiemelik a hírügynökségek és a lapkormmentátorok a Szovjetunió afganisztáni 'beavatkozásáról Nyugaton terjesztett hazugságok cáfolatát is. Mint Brezsnyev mondotta: az imperialista és a pekingi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a Szovjetunió szerepét az afgán eseményekben. Hazugság az, hogy az Egyesült Államok és más országok biztonságát érintenék az események, & hazugság az is, hogy a Szovjetuniónak terjeszkedési tervei lennének a térségben. „A szovjet erőket teljes egészükben kivonják Afganisztánból, amikor megszűnnek azok az okok, amelyek az afgán kormányt arra késztették, hogy odavezénylésüket kérje. Nem vágyunk mások földjére, nem kell nekünk mások gazdagsága; az olaj szaga a* gyarmatosítókat vonzza" — világította meg Leonyid Brezsnyev az igazi hátteret. A nyilatkozatot New Yorkban, az ENSZ székhelyén is közzétették, ahol Afganisztán ügyében jelenleg-ülésezik az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli ülésszaka, melynek összehívását az Egyesült Államok erőszakolta ki. Ezzel kapcsolatban Brezsnyev a következőket mondotta: „Valóban van beavatkozás Afganisztán belügyeibe, és erre még az olyan magas és tiszteletre méltó intézményt is felhasználják, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete. Vajon mi más volt az úgynevezett afgán 'kérdés megvitatása az ENSZ-ben, Afganisztán kormányának tiltakozása ellenére, mint az afgán állam szuverén jogainak durva megsértése. Hiszen az afgán kormány és ENSZ-beli felelős képviselője kijelentette: hagyjanak bennünket békén, a szovjet katonai egységek a szovjet—afgán szerződés és az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyének alapján, a mi kérésünkre érkeztek hazánkba.” Másrészt a szovjet vezető rámutat az amerikai kormány farizeus magatartására: azok kiabálnak szovjet fenyegetésről, akiknek „bűnlis táján ott van a Vietnam elleni szennyes háború,,akik ujjúkat sem mozdították, mikor a kínai agresszorok fegyveresen betörtek a szocialista Vietnamba, akik évtizedek óta katonai támaszpontokat tartanak fenn Kuba földjén, akik a forradalmi iráni néppel szemben kardcsörtető kijelentéseket tesznek.” A Washington Post című lap a Carterre vonatkozó megállapítást is fontosnak tartotta: „Leonyid Brezsnyev elítéli Cartert, mint megbízhatatlan partnert" címmel publikálta vasárnapi cikkét a nyilatkozatról. A szovjet vezető valóban föltette a kérdést: jogában áll-e Washingtoninak önkényesen azt a „jogot” követelni magának, hogy „megjutalmazzon” vagy „megbüntessen” független és szuverén államokat? Az Egyesült Államok kormánya ezzel a tevékenységével gyakorlatilag csapást mér az államközi kapcsolatok nemzetközi jogilag szabályozott rendszerének egészére — állapítja meg Leonyid Brezsnyev’. „A Carter-kormányzat ilyen lépéseinek következtében a világon joggal mindinkább az a kép alakul ki az Egyesült Államokról, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén nem megbízható partner.” „Magától értetődő — hangsúlyozza Brezsnyev —, hogy ez korántsem okoz nekünk olyan kárt, amilyenre kezdeményezői nyilván számítottak. A szovjet népnek megvan a kellő lehetősége arra, hogy nyugodtan éljen és dolgozzék, végrehajtsa terveit, emelje jólétét. Egyetlen kilogrammal sem csökkennek például a szovjet emberek kenyér- és sütőipari termékekkel történő ellátásának tervei” — mondotta a szovjet vezető, célozva az amerikai gabonaszállítások elmaradására. Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy az imperializmus már a szovjethatalom hajnalán, s azóta több alkalommal is próbálkozott hasonló lépésekkel, hogy a Szovjetuniót térdrekényszeritse, de akkor sem tudta megingatni. Hasznos lesz, ha minderre ma is visz- szaemlékeznek — ajánlotta. Mindemellett a lapok kiemelik, hogy a szovjet vezető szavaiból derűlátás érződött ki az enyhülés sorsát illetően, és elismerést keltett a nyilatkozat józan, higgadt hangja, mely — mint írják — nem fenyeget, hanem érvel; nem kinyilatkoztat, hanem elemez. Még az AP amerikai hírügynökség is így emeli ki a nyilatkozat lényegét: „a szovjet külpolitika változatlan”. A megyei szakszervezeti könyvtárhálózat eredményes működését igazolandó, néhány kulcsadatot lapunkban is ismertettünk legutóbb. Érdemes ezeket a statisztikákat több megközelítésben is szemügyre venni. Induljunk ki például abból, hogy jelenleg 143 szak- szervezeti könyvtár 64 ezer dolgozót lát el sajátos szolgáltatásaival. Országos szinten is jó eredmény, hogy ezeknek az embereknek 28,5 százaléka rendszeres olvasó — s közöttük a fizikaiak, s a szocialista brigádtagok aránya 58, illetve 57 százalék. Mindezt olyan körülmények között érték el a szakszervezeti könyvtárak, amelyekről egyrészt elmondhatjuk, hogy nem kis erőfeszítések árán sikerült megszüntetni régebbi áldatlan állapotokat — korszerű berendezésekkel, szabad- polcos rendszerrel, kulturáltabb kölcsönzéssel stb. —, másrészt viszont egyben-más- ban még mindig elmaradnak az országos színvonaltól. Előrelépés, hogy 32 helyen már önálló helyiséggel rendelkező könyvtár van. Az előirt követelményeknek megfelelő szintre fejlesztették a többségében egy-két szekrényes letéti könyvtárakat. A fejlettebbek többsége már fiókkönyvtárakat is képes funkcionál- tatni és irányítani. Nagyobb követelményekhez szabott, önálló kategóriába sorolt könyvtár azonban egyelőre még nincs megyénkben, mert egyetlen munkahelyen sem tudták az előírt feltételeket biztosítani. Számításba véve azonban a mostanában mutatkozó biztató fejlődést — az új ötéves terv időszakában minden bizonnyal lehetővé válik önálló típusú könyvtárak kialakításával gazdagítani a hálózatot. A szép fejlődés ellenére — mint említettük — Bács-Kiskun megye, néhány más megye társaságában, eléggé a „végére szorult", amikor a központi támogatás arányait megállapították, már ami a könyvtárak fejlesztését ijleti. Erre mutat az is, hogy a könyvbeszerzésre felhasznált összeg — a megyei központi könyvtár keretét is beszámítva — szintén az országos átlag alatt van. Mivel pedig mind e működési feltételek szorosan kapcsolódnak az olvasólétszám alakulásához, ■fejlesztéséhez, de legalábbis szinten tartásához, még inkább tiszteletre és elismerésre méltó annak az „összesen" 8, teljes munkaidőben foglalkoztatott, valamint 17 részmunkaidős és tisztelet- díjas, s nemkülönben 123 társadalmi munkás könyvtárosnak lelkes igyekezete, megbízhatósága, amivel annyi embert neveltek rendszeres olvasóvá És nemcsak megtartották őket könyvolvasóknak, hanem — utaltunk már rá — gyarapították is táborukat. Nem kis, siker ez, amikor országosan egyre nehezebb könyvtári feladat Oz olvasóvá nevelés, és az olvasók megtartása. Ez csak hatásos propaganda- munkával, személyes agitáció- val, a kapcsolatteremtés közvetlenségével sikerülhetett. A „tipikus” könyvtári műhelymunka elsősorban a kölcsönzésre gondolunk — mellett, célszerű eszközei, módjai voltak az olvasás megszeretett tetősének például az Olvasó Népért-mozgalom keretében meghirdetett pályázatok. A felszabadulási évfordulóra kiírt olvasópályázatba 43 könyvtár kapcsolódott be, s,mintegy két és fél ezer ember vett részt munkahelyi irodalmi vetélkedőkön, amiért 4 üzemi könyvtáros kapott dijat az országos rendezőszervektől. Harmincegy könyvtár nevezett be az Olvasó Munkás pályázatra, és a bajái Ganz Villamossági könyvtárosa országos, első helyezést ért el. Ami pedig meglehetősen ritkán fordul elő üzemi letéti könyvtárak esetében, — ugyanez a könyvtár 1977-ben kiváló címet nyert. A kiskunhalasi Szakmaközi Könyvtár miniszteri dicséretben részesült. Folytathatnánk az utak-mó- dok felsorolását olyanokkal, mint a „Kell a jó könyv”-pá- lyázatai. a jelenleg szervezés alatt álló „Könyv és ifjúság” olvasómozgalom, a különféle könyvnapi, -hónapi rendezvények, fórumok, szocialistabri- gád-vetélkedők, iró—olvasó találkozók, ifjúsági _ olvasótáborok. Ezek eddigi megállapításainkat támasztanák alá: az emberek olvasóvásnevelésének fontos bázisai a munkahelyi könyvtárak. Mondhatnánk: szellemi tűzhelyek. T. I.
