Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1980. Január 0. SZŐLŐÁPOLÁS, METSZÉS • Tajón, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság több száz hektáros szőlőskertjében, hetek óta tart az üzemi ültetvény téli ápolása. Előreláthatólag január végére fejezik be a kertész szakmunkások a fagyra kevésbé érzékeny szőlőfajták metszését. (Straszer András felvétele.) Energiatakarékos berendezések Tavalyi nehézségek idei tervek a kiskőrösi konzervüzemben Nem mondunk újat azzal a megállapítással, hogy a konzervipar termelését alapvetően meghatározza a mezőgazdaság eredménye vagy sikertelensége. A múlt évi tavaszi fagykárok következtében jelentősen csökkent a gyümölcshozam. Ez oly mértékű termeléskiesést eredményezett a konzerváló üzemekben, amit a bőségesebb zöldségtermelés feldolgozásával sem sikerült pótolni. A Kalocsa vidéki Fű- szerpaprika és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepe csaknem 25 százalékkal maradt el tavalyi éves tervének teljesítésétől. A prágai Erősáramú Technika, a ZSE, Csehszlovákia legnagyobb erősáramú felszerelésgyára. Termékeit a világ 60 országában vásárolják. Üjdonságaik a korszerű, energiatakarékosságot elősegítő berendezések. Az „RQ 5” jelű „meddő" energiaszabályozó műszer az égésnél keletkező oxigéntartalom mérésére szolgáló szonda vagy az erőművi védő és mérő transzformátor. A meddőáram káros hatását kompenzálja az „RQ 5” regulator, ez az elektronikus szabályozó műszer. Mivel a korábbinál sokkal finomabb, megbízhatóbb vele a szabályozás, az energia- veszteség is jelentősen csökken. Különösen jó eredményekről számolnak be a nagyon energiaigényes mezőgazdaságban történt alkalmazás példái. Az oxigéntartalmat megállapító szonda csehszlovák találmány. Egyszerűbb, olcsóbb a külföldi berendezéseknél. Ha az új típusú szondát országos méretekben felhasználnák, a megtakarítás, a számítások szerint, évente 650 000 tonna szén energiáját jelentené. Védelmi és mérési feladatokra alkalmas új típusú transzformátorokat is kifejlesztettek a prágai gyár konstruktőrei, amelyek az erőművek nagy teljesítményű egységeinél áramkimaradás esetén jelentkező külső zavarok hatását csökkentik vagy kizárják. A BP 22, 180—P védő és mérő kapszu- lás transzformátorok azt a feladatot látják el, ami nem csekélység, hiszen .évente tucatjával fordulnak elő zavarok az elektromos hálózatban. (BUDAPRESS — ORB1S) — ötvehvagonnyi őszibarack feldolgozását terveztük, de mindössze három vagon mennyiség érkezett telepünkre', az elmúlt évben — mondja Gyalog István üzemvezető. — Hasonló volt a helyzet, a meggy és a cseresznye tekintetében is. A sárgabarack pedig... 45 vagonnyit vártunk belőle, de nem kaptunk eggyel sem. Ennek következtében, még a szeptemberi kimutatásaink szerint is, csak 20 millió forint volt á lemaradásunk, amiből csupán 13 milliót tudtunk pótolni, savanyú- ságkészítményeinkkel, s az őszi gyümölcsök feldolgozásával. — Történtek-e intézkedések, az ily módon felszabadult kapacitás lekötése érdekében? ' — A fennakadásokat átcsoportosításokkal igyekeztünk megoldani. Mustsűrítmények és almabor gyártásával' próbálkoztunk, amelyekből csaknem 10 millió forint értékű került belföldi forgalmazásra. Továbbá 30 dolgozónkat, két hónapig a kalocsai üzembe helyeztük át. Így egyrészt segítettük a paprikafeldolgozás ütemének gyorsítását, másrészt a nálunk felszabadult munkaerő-kapacitást is lekötöttük, — Hogyan alakult az exporttervek teljesítése? — Termékeink túlnyomó részét exportáljuk, így a lemaradás is ezen a téren éreztette' legjobban hatását. Legnagyobb külföldi partnerünk, a Szovjetunió részére 495 vagon savanyúság és befőtt szállítását terveztük, ami az említett okok miatt, 353 vagonnyira csökkent. A belföldi forgalmazásra tervezett 100 vagon mennyiségű konzerv szállításának eleget tettünk. — Módosul-e az idei tervük, az elmúlt évhez viszonyítva? — Lényegesen nem, ugyanis nem lesznek új termékeink, s nagyobb beruházás sem várható. Persze a termelés továbbra is attól függ, hogy milyen mennyiségű. nyersanyagot tud majd szállítani a mezőgazdaság. Ebben az évben is gyártani kívánjuk a félkész befőttet, a gyümölcslevet, az almabort, a csemegeuborkát és a vegyes savanyúságot. Jelenleg a raktárunkon levő alma feldolgozását végezzük. Február hónapban kezdjük a barackdzsem, és a vegyes befőtt gyártását. Terveink szerint, április végéig valamennyi raktáron levő nyersanyagunkat feldolgozzuk, s 120 vagonnyi készterméket szállítunk 'szocialista exportra májusig. Ezzel párhuzamosan megkezdődnek az éves műszaki felújítások is a telepen. — Mint üzemvezető, mit kívánna leginkább, az 1980-as évtől? — Mindenekelőtt, bőséges nyersanyagellátást. De van egy régen dédelgetett tervünk is ... Ahhoz, hogy az almaié gyártásának kapacitását növeljük, s hogy lehetővé váljon egy exportképes sűrítmény gyártása, új beruházásra lenne szükségünk: Tervezzük, egy modern sűrítőlberendezés beszerzését. azonban a vállalat beruházási kerete eléggé szűkre szabott. Amit leginkább kívánok ettől az esztendőtől, hogy ez az elképzelésünk, valahogy mégis megvalósulhasson. K. E. ZOLTÁN ZOLTÁN KÖZGAZDÁSZ ÉS ŰJ KÖNYVÉ Akit sokan tisztelnek Katymáron ^ api tapasztalatoktól fűtött ’ jobbító indulat késztette a friss diplomásként Ceglédre költözött Zoltán Zoltánt a Homokhátság alaposabb megismerésére. Nem értette, hogy ez a többre hivatott táj a mezőgazdaság szocialista átszervezése. az országos iparosítási program nagy sikerei után miért küszködik a munkanélküliség, a tőkeszegénység gondjaival, miért lassúbb itt a fejlődés, mint a Dunántúlon, vagy Észak-Magyaror- szágon. Ifjúkora városiasabb, kulturáltabb településeivel hasonlí- tódtak a sáros utcák, a gyárként hivalkodó kócerájok, a.falusias utcasorok. A tájkutató érzelmei Közgazdászoktól szokatlan érzelmi elkötelezettséggel érvelt a homokvidék föllendítéséért, bár a fölgyűjtött adatok megvallatásából mind nyilvánvalóbbá vált számára, hogy történelmi, földrajzi okok miatt az egész Alföld előnytelen feltételekkel vesz részt a magyar tájak versenyében. Kutatásait a Tiszántúlra is kiterjesztette. Országos összefüggések tükrében elemezte a homokvidék gazdasági, települési problémáit, kereste fölemelésének módjait. Időben és térben tágult vizsgálódásainak köre. Az Alföldben, majd a Kiskunság és a Forrás hasábjain megjelent gazdasági esszéi egyre meggyőzőbben mutatták ki a tünetekben kifejeződő általános törvény- szerűségeket. Mind céltudatosabban spirálozott a meglátott és szemléletes szakszerűséggel tálalt problémák magvába. Egyre tévedhetetleneb- bül különítette el a kortól, a társadalmi berendezkedéstől, a gazdasági élet természetéből meghatározott folyamatokat, szabályszerűségeket a helyi sajátosságoktól, az emberi téhyezőktől. A szakirodalom tanulmányozása, az oknyomozás közben derült ki, hogy alapvető kutatások hiányában meglehetősen bizonytalan lábakon áll a településföldrajz. Eljött az ideje a gyakorlati tapasztalatok nemzetközi viszonyításának, elméleti megalapozásának. Azt is mondhatom, hogy. a mind tervszerűbb építés, a hatékonyság követelménye elodázhatatlanná tette a társadalmi-gazdasági tényezők alapos ismeretét. Hátrányos helyzetűnk okai Amikor az urbanizálódás döcce- nőiről, a vidéki ipartelepítés ellentmondásairól, a tanyák sorsáról, a mezőváros jellegű települések korszerűsítéséről írt, újra és újra a hiányos, fejletlen, elmaradott infrastruktúrát jelölte meg a síkvidék egyik legfőbb bajának. Az infrastruktúra: fejlődésül!k fontos tényezője Vagyis a — szó szerinti fordításban — szerkezeten inneni, találóbban mondva, „a szerkezetet feltételező”, részben „a szerkezettől függő" infrastuktúra jellege, színvonala, részben az adott gazdasági, kulturális, társadalmi viszonyok előidézője, részben következménye. Vagyis: működésének, hatásának ismerete nélkül korszerű irányítás elképzelhetetlen. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Az infrastruktúra térbeli rendszerei és területi hatásmechanizmusa című új könyve áttekinti hazánk nagytérségi rendszereit (a közlekedést, a hírközlést, az energiatovábbítást, a szellemi intézményhálózatot), az ezek kialakulásából levonható tanulságokat. Abban a reményben, hogy korábbi írásainak az összegezéséül közreadott tanulmánnyal a térbeli fejlődést ösztönző, gyorsító tényezőkkel a jövőben tudatosabban, távlatosabban, felkészültebben számolnak. Szólnunk kell az infrastruktúra fogalomról, mert eléggé eltérő meghatározások olvashatók. Zoltán Zoltán szerint célszerűbb az egyszer és mindenkori érvényességre szánt leírás helyett „az infrastruktúra funkcionális szerepkörét és hatásmechanizmusát a társadalmi-gazdasági tevékenység különböző szféráiban feltárni, továbbá megismerni a gazdasági növekedéssel, a vállalkozásokkal, a területi fejlődéssel kapcsolatos összefüggésrendszerét”. Megkülönbözteti a fogalom általános érvényű jelentését és a közgazdaság- tanban, a gazdaságföldrajzban, a műszaki tudományokban vagy a tanácsi irányításban használt értelmét. Az ellátottság fokozatai Az infrastruktúra lényegét tükrözi a látszólagos kettősség. Annyiféle „alatti szerkezet” van, ahány- féle struktúra. A szerző érvelése a kétkedőket is meggyőzi a kétféle szerkezet aktív 'összefüggéseiről. Egymásra hatva léteznek a termelés és a fogyasztás területén egyaránt. „Számottevő konfliktusok forrásává válhat és a növekedés folyamatát is visszavetheti”, ha egy település ugrásszerű, minőségi fejlődésekor a „küszöbök” átlépéséhez szükséges képesség (pénz, elhatározás stb.) hiányában kielégítetlenül maradnak a megsokasodott, újfajta igények. Sajátos iparosítási viszonyaink között különösen megszívlelendőek az üzemtelepítés-befogadó város vagy falu — és az infrastruktúra összefüggéseit föltáró fejtegetései. A, kandidátus úgy véli, hogy „a termelésben, illetve a nyereség alakulásában bekövetkezett veszteségek gyakran nagyobbak, mint az infrastrukturális beruházásokban megtakarított összegek, bár ezek nem szembetűnőek, mert nagyságuk nem számszerűsíthető. ... Helytelen az a felfogás, hogy az ipari termelés növelésének, kor- szerűrítésének költségeit a termelővállalatok részben vagy teljesen a társadalomra, illetve az államra akarják hárítani.” Célszerűbbnek tekinti a még szabad munkaerőt a már fejlődésnek indult városokban elhelyezni, noha eléggé nagyok a letelepítési költségek. Így is olcsóbbak az üzemek hatékony, gazdaságos működtetéséhez szükséges feltételek megteremtésénél. Bács-Kiskuo helyezései Bács-Kiskunra vonatkozó észrevételei, adatsorai-aláhúzzák e terület infrastrukturális elmaradottságáról, az utóbbi évtizedek dinamikus — ám nem egyenletes y fejlődéséről közkeletű nézeteket. Szerinte a megyeszékhelyek és az ipari központok a legfőbb növekedési pólusok. A „városok állami (társadalmi) hierarchiáját nem a városnagyság határozza meg, hanem a közigazgatási funkciók köre és szintje, és ez tükröződik a gazdasági fejlődésben is”. 1960-ban az iparban foglalkoztatottak csak 17,6 százaléka dolgozott a megye- székhelyeken, 1976-ban már 25 százaléka. Az 1970-es adatokból megállapítható, hogy^ tíz megye- székhely nagyobb részarányt képviselt az adott megye iparából, mint Budapest az országéból. Kecskemét az egyre kevesbedő kivételek közé tartozik, noha állandóan növekszik az itt előállított termelési érték. A megyeszékhely-centrikus fejlődés a lakásépítés ütemében is érzékelhető. Kivétel nélkül mind a 19 helyi központban az országos átlagnál több otthont építettek. Kecskemét Győrrel, Szegeddel, Veszprémmel, Szolnokkal együtt mintegy 40 százalékkal fölözi a hazai középértéket. Zoltán Zoltán helyteleníti, hogy „olyan iparosodó alföldi városok, mint Baja, Szentes, Cegléd vagy Makó lakásépítkezésének az üteme alig érte el a városi átlag felét”. A nemzetközi, az országos viszonyításokban még nyilvánvalóbb e terület hírközlő hálózatának avult- sága, szűkössége. A legtöbb európai orszáfgban két-hárómszor any- nyi beszélgetést bonyolítanak le, mint hazánkban. Miskolcon ötször, Győrben és Debrecenben háromszor annyit telefonáltak, mint Kecskeméten. A közúti közlekedésben jó helyet foglal el megyénk, a vasúti összeköttetéseket joggal kifogásolja. Igaz, nem vehette figyelembe a Budapest—Kelebia vonal villamosítását. A Pécs—Baja—Szeged közötti közvetlen vonal sokat javíthatna az állapotokon, ez tűnik ki elemzéseiből. A kecskeméti állomásbővítéssel tehető csak alkalmassá az évi egymillió tonnánál nagyobb teherforgalomra. A közgazdász szempontjai Az infrastruktúra térbeli rendszerei és területi hatásmechanizmusa a közgazdaság-tudománnyal hozzám hasonlóan csak érintőlegesen foglalkozók számára is hasznos olvasmány. Megállapításainak minősítése szakemberekre vár, de az biztos, hogy megkönnyítik ösztönző távlati tervek kidolgozását, segítik feltárni a rejtett infrastrukturális energiákat, a feladatok sorrendjének pontosítását, jobban látjuk helyünket az országban. A mű előnyére vált volna, ha a szerző következetesebben ellenáll az idegen szavakat öncélúan -alkalmazó, nehézkes szakzsargon csábításának. Szebben megírt tanulmányokat olvashattunk tőle — például — a Bizakodó Alföld köteteiben. Azért is hivatkoztam Kecskeméten kiadott munkájára, mert ebben meggyőző példákkal igazolja, hogy a kor fejlődésirányát fölismerő, rátermett vezétők bizonyos körülmények között gazdaság —, ha úgy tetszik infrastrukturális fejlesztő tényezőként hathatnak. Űj kötetében mintha a teremtő ember a valóságosnál kisebb figyelmet, „lehetőséget” kapott volna. Zoltán Zoltán áttételesen ható tanulmányai is dolgokat mozgattak, struktúrák kialakítását kezdeményezték, gyorsították! Heltai Nándor — Valamikor édesanyám takarított ebben a házban, mert itt szolgált, az egykori tulajdonosnál. aki egy; • nyolcszáz holdas gazda volt — néz széjjel az igényesen megépített, sok szobás épületben Elmer András, úgy. mintha szolgálólányanyja kedves kezenyomát még most is őrizné a parketta, a falak. Pedig már annak is csaknem három évtizede hogy ez a szép ház nem a mások munkájából gazdagodó lakókat szolgái, hanem a közösség boldogulására szövetkezett embereknek ad helyet tevékenységükhöz: a Katymári Vegyes és Építőipari Szövetkezet székel benne. Itt vannak az irodák, s künn az udvaron egy melléképületben az asztalos műhely, amelyet a magas, kék szemű 'és már ősz férfi irányít. Élete ötvenkilenc esztendejét Katymáron töltötte el Elmer András. — Inas is itt lettem. Garam- szegi József műbútorasztalosnál, 1933-ban — meséli. — Amikor három év múlva fölszabadultam, a közeli községekben. Bácsalmáson, Bakodon és Madarason dolgoztam segédként. Sorsa alakulásáról beszélve, mint kortársai, ő sem feledkezik meg a világháborúról, a rettenetes élményről. Negyvenegyben hívták be katonának, a légvédelmi tüzérséghez. Szerencsésnek mondja magát, mert a frontra nem vezényelték ki, és a hadifogságot is sikerült elkerülnie. Az ország fölszabadulása után a demokratikus hadseregben is szolgált, a déli határon, tizenhét hónapot. — Negyvenhat őszén leszereltem. Előbb még Madarason segé- deskedtem egy ideig, de aztán elmentem dolgozni a mai Bajai Állami Gazdaság elődjéhez. Ezerki- lencszázötvenötig nem jöttem el onnan, bár hívtak többször is, haza a szövetkezetbe, amely már közben megalakult. Megbecsültek a gazdaságban. A szakmámat folytattam ott, és még újításokat is csináltunk. Oklevelet kaptam a munkámért. Amikor engedett a hívó szónak, a szövetkezet gyerekcipőben járó asztalos részlegét rábízta a vezetőség. Vuity Istvánná, az ipari szövetkezet pártcsoportjának titkára mondta el. hogy ezt a részleget valójában Elmer Bandi bácsi alapozta meg. Először is azzal, hogy mesterként jó szakembereket nevelt a műhelyben. Mindig szeretettel és nagy hozzáértéssel oktatta a fiatalokat arra, hogyan lehet a fából kihozni, ami benne van. A tanítványai máig ott dolgoznak a vezetése alatt. Nyolc év óta függetlenített vezetője Elmer András az asztalos részlegnek. — Hetvenegytől szériamunkát végzünk — tájékoztat a részleg- vezető. — A mélykúti ipari szövetkezetnek faházalkatrészieket, az ÉPFA Vállalat halasi gyárának pedig ablakokat gyártunk. Valamikor irodai bútorokat, üzleti berendeléseket és lakásba való bútorokat készítettünk, egyedi megrendelésre. Én • díjakat nyertem a saját készítésű konyhabútoraimmal itt, a megye d^Ii részén. A katymári szövetkezet párttitkárnőjétől hallottam — aki egyben főkönöyvelő is —. hogy a faipari részleg fejlődésében nagy érdemet,szerzett Emer Andrásnak az árvetésében vakon meg lehet bízni. Feladatát mindig úgy oldja meg, hogy a kollektív és az egyéni térdeket egészséges arányba állítja egymással. Elnöke a felügyelő bizottságnak, amely a belső ellenőrzésre, a határozatok végrehajtásának figyelemmel követésére hivatott. Ebben a' minőségében a vezetőségi' munka aktív résztvevője. Elmer András olyan főnök, aki erélyes, ha a munkafegyelemről van szó. Azt tartja: a munkaidő a termelés ideje. Emellett részlegében szinte családiás kapcsolatokat ápol, együtt járnak kirándulni, s ünnepük egymás ünnepeit. Vuity Istvánná a becsületes, szavatartó jelzőkkel is felruházta. Elbeszélte róla, hogy nemcsak a szövetkezeti tagság körében örvend tiszteletnek, hanem az egész községben. Ezér^ tölthet be tanácstagi tisztséget. A Katymári Vegyes és Építőpari Szövetkezét részlegvezetőjét a szövetkezeti mozgalomban végzett derekas munkájáért több ízben kitüntették. A legnagyobb elismerést a múlt év november 7-e alkalmából kapta meg. a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. A. T. S.
