Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

1980. január 9. * PETŐFI NÉPE • 3

BAROMFIFELDOLGOZÓKAT VONNAK ÖSSZE

kiskunhalasi üzem

Önálló lesz a

Szervezeti intézkedésekkel segítik elő a baromfiipar teljesítményének fokozását, korszerűsítését 1980-ban. A MÉM által jóváhagyott módosítások részben a vállalati önállóság érvényre jutását biztosítják, másfelől az egyik ba-, romfifeldolgozó üzem úgy kerül közvetlen kapcsolatba az állattenyésztő üzemekkel, hogy a méző- gazdaság átveszi az ipari részleget. Ily módon teljes körűvé válik a tenyésztéstől a készáru előállításáig a termelési lánc.

Azzal, hogy a Győri Baromfi- feldolgozó Vállalatot megosztással megszüntették, s az ottani feldolgozó üzemet á Bábolnai Mezőgazdasági Kombináthoz csatolták, kétségkívül nagyobb lehetőséget kaptak az állattenyésztők, a genetikusok, akik immár saját részlegük magas színvonalú előállításáért közvetlenül is felelősek. Az állatállomány genetikai szelekciójának eredményeit, netán hiányosságait végső soron a feldolgozó üzemben mérhetik le, s ennek megfelelően alakíthatják programjaikat. Egyszerűbbé válik ily módon az önellenőrzés és egyebek között az exportkövetelményekhez való alkalmazkodás. Könnyehb lesz a szállítási tervek egyeztetése is. A feldolgozó üzem ugyanakkor fenntartja "korábbi kapcsolatait a tsz-ekkel, valamint az állami nagyüzemek állattenyésztő telepeivel is. A győri üzem hűtőháza, ahonnan a külföldi szállítmányok egy részét indítják, továbbra is a Baromfiipari Tröszt egyik vállalatának kezelésében marad.

Az élelmiszeripar szervezetének tíz évvel ezelőtt végrehajtott nagyobb mértékű korszerűsítése akkoriban az önálló gazdálkodás feltételeinek megfelelő, kellő nagyságú vállalatok kialakítását tette szükségessé. Ennek nyomán kisebb telepeket, üzemeket vontak össze. Ezek közé tartoztak a kecskeméti és a békéscsabai baromfifeldolgozó vállalatok, amelyek időközben — mindenekelőtt a műszaki fejlesztési erők koncentrálásával ,— erőteljesen bővítették a termelést.

Időközben mindkét üzem olyan, nagyságrendű termelést ért el, hogy lehetővé vált egy-egy üzemegységük ismételt önállósítása. A két „új” üzem: a békéscsabai vállalattól különvált orosházi baromfifeldolgozó és a kecskeméti gyártól elkülönült kiskunhalasi üzem. Miután évente egyenként 20—25 ezer tonnás termelésre képesek, immár egyedül is zökkenő- mentesen elláthatják teendőiket. A módosítás nyomán saját felelősségre szervezhetik termelői körzetüket és erősíthetik partneri kapcsolataikat. A vállalatok különválása nem járt létszámbővítéssel, a jobb munkaszervezés teszi lehetővé a megnövekvő követelményekhez való alkalmazkodást. (MTI)

• A Szovjetunióból kapott vérminták műszeres vizsgálata.

Az Országos Haematológiai és Véőtranszfúziós Intézet igazgatója, dr. Simonovits István profesz- szor egész életét a magyar egészségügy szervezésének, az emberéletek százezreinek megmentésére szentelte. Az elnyomatás éveiben a Vörös Segély egyik megszervezője volt, majd a felszabadulás után hosszú ideig az egészségügyi miniszter első helyetteseként napi 12—14 órát dolgozott mindnyájunk egészségéért. Már egyetemi hallgató korában felismerte az egészségügy és a társadalmi elmaradottság közötti szoros összefüggést.

— A, Szovjetunióban az elsők között fedezték fel a tudósok, hogy a vérátömlesztés életeket ment meg — kezdte a beszélgetést a professzor. Már 1926-ban felállították a központi vértranszfúziós intézetet és Nyugaton is az itt gyűjtött tapasztalatok alapján vezették be ezt a gyógyító eljárást. Magyarországon ezt későn fedezték fel, a II. világháború alatt még fejletlen volt a vér- transzfúzió. ez óriási veszteséget okozott a sebesültek között...

— Hazánkban 1948-ban kezdődött meg a szervezett vérellátás, ehhez rendkívül sok segítséget adott Petrovszki professzor, aki 1949-ben jött Magyarországra — sebészprófesszorként. A magyar egészségügy különösen három területen köszönhet sokat neki: a vérellátás megszervezését, a rákkutatás és gyógyítás új módszereit és a baleseti sebészet fejlett eljárásait adta át nekünk.

— Nemcsak a vérellátás rendszerét vettük át a Szovjetuniótól, hanem a vérkonzerválás módját is. Ez lehetővé tette, hogy kórházaink nagy mennyiségű vérkon- zervet használjanak fel, életeket mentsenek meg pénzben kifejez- hetetlen értékű vérrel. Most évente 110 ezer liter vért használnak fel hazánkban.

A tudomány azonban nagy léptekkel halad előre. Ma már nem arról van szó, hogy megfelelő vér- csoportú egészséges donor vérét átadjuk a betegnek, hanem arról, hogy csak azt a véralkatrészt adjuk át, amire a betegnek szüksége van. A vérben az egyik legfontosabb alkotórész a vörös- vérsejt plazmában kering és a plazma 80 féle értékes alkatrészből áll. Többek között ez tartalmazza az életfontosságú albumint. A Daróczi úti központi intézetben kb. 40 féle véralkatrészt állítanak elő, a többit a Humán Oltóanyagtermelő Intézet készíti.

Az Országos Haematológiai Intézet termeli például azt az anyagot, amely megakadályozza az Rh-összeférhetetlenségből származó, korábban biztos halálos kimenetelű magzatkárosodást. Ez a készítmény, az anti D-gamma globulin megakadályozza az anyában végbemenő immunreakciót, az olyan antigének termelődését, amelyek a magzatot biztosan elpusztítanák és 1968 óta a világon az elsők között Magyarországon díjtalanul kapják ezt mindazok, akik erre rászorulnak.

— Ha importálnunk kellene az anti D-gamma globulint, évente 60 millió forintot kellene erre költeni, itthon évi 1 millió forintért állítják elő. Ennek köszönhető, hogy a múlt évben már a felére csökkent a magzati károsodás a korábbi évekhez képest.

A Szovjetuniótól tanulták meg a magyar tudósok a mélyfagyasztott, mínusz 197 Celsius-fokra lehűtött vörösvérsejt készítésének módját. Ez a vörösvérsejt gyakorlatilag ilyen hőfokon korlátlan ideig él — bármikor felhasználható.

A Szovjetunió viszont tőlünk vette át a díjtalan véradás mozgalmát. Nálunk a Vöröskereszt 1959-es debreceni kongresszusán hirdette meg: váljon társadalmi üggyé a díjtalan véradás. Azóta általánossá vált, hogy a gyárakban, üzemekben véradónapokat tartanák.

A KGST-együttműködés keretében most a veseátültetés új útjait keressük. A Szovjetuniótól kapunk hozzá értékes kémiai anyagokat és mi is adunk ilyeneket a Szovjetuniónak.

Van másfajta együttműködésünk is a Szovjetunióval. Tádzsikisztánban sok kóros haemoglobin fordul elő az ottani lakosok vérében, ezeket a kóros elváltozásokat a budapesti intézet identifikálta — azonosította. Most ennek eredményei alapján közös módszert dolgoztunk ki a kóros haemoglobin identifikálására a leningrádi, a moszkvai és a du- sanbe-i haematológiai intézetekkel.

Budapesten vizsgálják a vashiányos vérszegénység okait is, ebben a témában is kialakult az együttműködés a Szovjetunióval, ugyanígy a vörösvérséjtek membránkutatásában is kialakult a kooperáció a két ország között, melynek a leukémiás betegek gyógyításában van szerepe.

*

Bács-Kiskunban is felmérik a családok fogyasztási szokásait

A Magyar Nők Országos Tanácsa ismét fontos társadalmi, s egyben családpolitikai kérdést tanulmányoz: január végétől április elejéig megvizsgálja a családok fogyasztási szokásainak alakulását. Az utóbbi években a nőknek a családban betöltött helyét, szerepét, a női egyenjogúság családon belüli érvényesülését, a családok életmódját, ellátását könnyítő szolgáltatások helyzetét vizsgálta a nőtanács. A napokban kezdődő akciója során arról érdeklődik, hogy a családok miként gazdálkodnak, hogyan takarékoskodnak a pénzzel, az idővel, az ' energiával, s milyen segítséget várnak e téren az ipartól és a kereskedelemtől? Miként a Magyar Nők fOrszágos Tanácsánál az MTI munkatársának elmondták, a megyei pártbizottságoknak és a Hazafias népfront megyei bizottságainak közreműködésével, 'folytatják; a- /vizsgálatot : a Jtjeíyjnjavaslatokat; figyelembe véve Bács-Kiskun megyében Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson, Borsod megyében Sátoraljaújhelyen és Szentistván községben, Somogy megyében Marcaliban, Nagyberkiben, valamint Csongrád megye két településén, s a főváros két kerületében.

A nőtanács családpolitikai munkabizottságának tagjai beszélgetnek majd 10—15 tagú csoportokkal: különböző korú és foglalkozású nőkkel és férfiakkal, háztartásbeliekkel és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamákkal. A Magyar Nők Országos Tanácsának társadalompolitikai osztálya az MNOT 100 —120 tagjától levélben kér választ néhány kérdésre. Meg kívánja ismerni többek között, hogy mit javasolnak a vásárlási, az otthoni étkezési szokások, a háztartási munkák korszerűsítésére, s véleményük szerint mit tehet a társadalom a takarékos családi gazdálkodás érdekében.

A válaszokat a családpolitikai bizottság szakemberei segítségével elemzi majd. Az összegezéskor hasznosítja a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem piackutató tanszékének és több intézetnek társadalomtudományi kutatási eredményeit. A tapasztalatokat, a vizsgálat tanulságait a családpolitikai munkabizottság, majd a MNOT elnökségének ülésén vitatják meg. Az akció tapasztalatait — miként a korábbiaknál is történt — eljuttatják az országos szervekhez. (MTI)

Szauna

és elektrokozmetika

Hamarosan új kozmetikai és egészségügyi szolgáltatást vehetnek igénybe a kecskemétiek. A Fodrász és Fényképész Ipari Szövetkezet Május 1. téri szolgáltatóházában néhány hét múlva elkészülnek a finn rendszerű szaunafülkék, a hozzájuk tartozó köpenyzuhanyok, és beállítják a teremkerékpárokat, a bordásfalat, valamint az elektrokozmetikát. Ez utóbbi az egész test kezelésére, felfrissítésére alkalmas. A szauna mellett masszőrszolgáltátást is igénybe vehetnek majd a látogatók.

A szauna elsősorban edzésre és fogyókúrára alkalmas, de orvosi javaslatra igénybe vehetik a\ légzőszervi és mozgási betegségben szenvedők is.

f

VÁROSÉPÍTÉS:

■sPU

SS®

Lebontani vagy felújítani?

Képen, filmen jól mutat, amint hatalmas munkagépek jelennek meg öreg, düledező házak közt, halomra döntik az időrágta falakat, s aztán felépül Helyükön a korszerű, távfűtéses lakótelep, vagy egy sor társasház. Azt már ritkábban mutatják a képeslapok, film- és tévéhíradók, hogy az ilyen változás ezernyi kisebb-nagyobb akadály, gyakran emberi csökönyösség legyőzésével is jár.

Ilyen lehet a sufftiműhelyétől megválni nem akaró kisiparos ellenkezése is, de mehet odáig, hogy némelyik lakótelepen — erre volt példa Budapesten — nem is sikerült annyi új lakást átadni, ameny- nyi régit lebontottak.

Igaz, ma a minőség e téren is jobban előtérbe kerül, egyelőre még rangja van a mennyiségnek is, ami a legderűlátóbb elképzelések szerint is még évtizedekig tarthat. Húsz évvel ezelőtt 361 ember lakott Magyarországon száz lakásban — 1978-ban már csak 284. Az arány tehát sokat javult. Mégsem eleget. Európa-szerte az elfogadhatónak mondott laksűrűség száz lakásra 250 fo. ‘Nem vagyunk tehát nagyon távol ettől az aránytól. Faluhelyen sok és egyre több kis ház tulajdonosa cseréli fel szülei. nagyszülei vályogházát többszobás, fürdőszobás téglaházra. De mi legyen a városokban, ahol egyre sűrűbb népesség sürgeti a lakásépítést?

Mindenekelőtt szembe kell nézni azzal a szinte mindenütt tapasztalható ténnyel, hogy az ösz- szefüggő területen egymás falát támasztó-támogató öreg házakból álló utcák és telepek — lassanként fogyóban vannak vagy már el is fogytak. Az egyesével, párosával álldogáló, régi házak jelentős része pedig csak kívülről mutat reménytelennek látszó képet Mi tagadás: volt idő, amikor helyrehozható, korszerűsíthető házak fölött is meghúzták a vészharangot — egyszerűen azért mert körülötte sok lebontani, eltüntetni való épület szomorkodott.

Manapság, amikor az élet, a gazdaság számos területén szükség- szerű a szemléletváltozás az építkezéseknél is előtérbe került — minden eddiginél erősebben és szorítóbban — a gazdaságosság. Számolni kell a hely fogytával is. Végül, de nem utolsósorban: az egyes városok, lakott helyek sajátos arculatát meg kell őrizni, s ehhez az is hozzátartozik,« hogy megőrzésre méltó régi épületekre ne emeljünk csákányt.

Budapesten hamarosan elkezdődik a belső kerületek felújítása. Ma csúnyának látszó, pedig csupán megkopott, elhanyagolt öreg házak szépülnek meg. Volt ilyenre már példa, amikor a főváros néhány főútvonalán kaptak szép, színes köntöst régi épületek, miközben belülről is felújították, korszerűsítették őket. A kezdeménye- ' zéshez eleinte nem sokan fűztek reményeket — a gyakorlat azonban megmutatta, hogy a régit is lehet újjávarázsolni. Természetesen nem mindet, nem mindig.—, de az esetek túlnyomó többségében teljes sikerrel jártak a felújítások.

A fővárosihoz hasonló gondokkal csaknem minden város küszködik: minél több lakás kellene, ugyanakkor égetően sürgős a korszerűsítés, a városkép szépítése és megőrzése egyszerre. Hogy hol, hogyan lehet ezt a legjobban, leggazdaságosabban megoldani, arra aligha adhat bárki is általános érvényű „receptet”. Annyi azonbán bizonyos: a „szanálás” nem mindenütt alkalmazható csodaszer.

Minőségi különbség van a letarolt területen való építkezés és a felújítások között. Az utóbbi több

munkát jelent, olyan vonatkozásban is, hogy jó előre át kell vizsgálni a lakóterület minden részét, alapos gondossággal kijelölni azokat az épületeket, amelyek felújítása és korszerűsítése még kifizetődő. Szinte mindenütt vannak olyan házak is — nem egyszer a felújításra méltók közé beékelődve —, amelyek építészetileg értéktelenek, városképi szempontból sem jelentősek, állaguk pedig nem éri meg a rájuk fordítandó összeget.

Sok helyen a legnagyobb gondot éppen ezek jelentik. Felelős helyi vezetők és testületek döntésén múlik, hogy a valóban elavult épületek helyén korszerű lakóház, esetleg közintézmény épül-e, vagy —, s erre is ajánlatos gondolni — játszótér, sportpálya, autóparkoló kerül a megüresedő telekre. Min« denképpen vezérelv, hogy szervesen illeszkedjék a városképbe.

A jövő mindenképpen a városiasodásé. Az ezredfordulóig 34 jelenlegi nagyközség tervezi, hogy elnyeri a városi rangot. Ehhez pedig hözzátartözik a korszerűség,“de' a település egyéni arculatának megőrzése, illetve kialakítása is. Mindezt pedig az adott gazdaságipénzügyi lehetőségek függvényében kell megoldani.

Régi szokás, hogy az egymáshoz közel fekvő nagyjából egyforma adottságú városok ebben-abban versenyeznek egymással. A korszerűsítés, a városfejlesztés során most igen sok versenyezni való akad. ötletekből, a mai és jövőbeli városok fejlesztését szolgáló javaslatokból sohasem sok. Hiszen a lakásépítési teendők hosszú távra szólnak — és a települések következő évszázadait alapozzák meg.

Bontással, lakótelepek építésével vagy felújítással, korszerűsítéssel, esetleg mindkét módon lehet teljesíteni a már elfogadott lakásépítési terveket. A lényeg az, hogy a közösségnek váljanak hasznára.

V. E.

TAVASZRA KÉSZÜLNEK A VETŐMAGÜZEMBEN

• Már a tavaszra készülnek a Szolnok megyei Vetőmagtermeltető Vállalat 1. sz. üzemében. Jelenleg a napraforgó, a lucerna és a retek magját tisztítják, csomagolják. Ezekből évente mintegy ötszáz vagonnyit szállítanak exportra.

A gyógyító vér