Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 6. Az alapszervezeti tisztségviselők választása elé A kongresszusi (elkészülésnek egy nagyon lénye* ges mozzanatához érkeztünk, a pártalapszervezetek titkárainak, vezetőségi tagjainak megválasztásához. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt egyszerű szervezeti eseményként tekintsük, pedig valójában nagy jelentőségű politikai lépésről van szó. Személyükben a helyi, a szűkebb társadalmi környezetünk politikai életének irányítóit, szervezőit választja meg a párttagság. Arról a környezetről van szó, amelyben mindennapos társadalmi-politikai viszonyainkat legközvetlenebb formában éljük. Ahol dolgozunk, értéket alkotó, teremtő emberi lényünket kifejtjük, ahol legfontosabb tevékenységünkben társakra lelünk és egymásra utaltságunkat érzékeljük, ahol munkánk becsülete alapján anyagi-kulturális javakból való részesedés lehetőségéhez jutunk. Ezek csak a legalapvetőbbek, de sorolhatnám még hosz- szan, mi mindent jelent számunkra ez a környezet, amelyet” politikailag közvetlenül a pár talapszervezet fog át és irányít. Ha csak az itt töltött idő szempontjából nézzük, az is igen tetemes. Nem szorul bizonyításra, hogy nemcsak a párttagok, de minden dolgozó számára a legkonkrétabb formában fontos, izgalmas ügyről van szó, amikor az alapszervezetek titkárát, vezetőségi tagjait megválasztják. A legközvetlenebb érdekeinket érintő Dolitikai esemény ez. A pártalapszervezetek tisztségviselőinek megválasztását gondos politikai és szervezeti előkészítő munka előzi meg. Ennek sorából különösen kiemelkedik három mozzanat: a beszámoló taggyűlés, amely a pártszervezet tevékenységéről és feladatairól készített számvetést; a jelölő bizottságok munkája, amely éppen a taggyűlési számvetés tükrében széles körű véleményfelmérés és összesítés alapján készítette el személyi javaslatát; és végül a kongresszusi irányelvek vitája, amely a párt előtt álló feladatokra utal. A taggyűlések fórumainak eszmecseréi és a jelölő bizottságok beszélgetései tulajdonképpen olyan politikai parlamentek, amelyek tudatosították a párttagság körében, hogy az új vezetőségeknek milyen igényeknek kell megfelelniük. A választás során sokféle szempont, elvárás megfogalmazódik: politikai, erkölcsi stb. Az alapvetőnek azt kell tartanunk, hogy mit diktálnak mai életünk politikai követelményei. Ezekről már hosz- szabb ideje beszélünk, de különösen sok szó esett róluk az utóbbi hetek pezsgő politikai légkörében. Sokféle összefüggésben fogalmazódtak meg az elkövetkező időszak fő jellemzői, országos és helyi teendői. Ezeknek lényege, a párt alapszervezeteit érintő konzekvenciája ma már széles körben nyilvánvaló és egyértelmű a párttagok számára. Tudatosan számolnak -azzal, hogy a helyi politikai élet irányításában és szervezésében lényeges, újszerű követelmények vannak. Sok tekintetben bonyolultabb és nehezebb feltételek között kell dolgozniuk. Olyan helyzetben, amikor a munka minőségi jegyei állnak előtérben, amikor a felhasználó értékítélete döntően megszabja annak rangját és parancsolóan határoz tevékenységünk irányáról, struktúrájának változásairól. Ez nagyfokú rugalmasságot, alkalmazkodási készséget követel minden szempontból. Ügy kell politikai stabilitást biztosítani, hogy közben a fejlődésnek bizonyos értelemben sokkal erőteljesebb dinamizmusa valósuljon meg. Ebben a folyamatban szükségszerűen átalakulnak a régi értékelj, módosulnak a presztízsek, szaporodnak a konfliktushelyzetek mind az egyén, mind pedig az egyes csoportok közösségi viszonylatában. A megváltozott gazdasági körülményeknek minden társadalmi-politikai összefüggését még be sem látjuk, többségükre vonatkozóan éppen csak hogy következtetni tudunk, egy azonban bizonyos: a politikai munkával szemben jóval nagyobb követelményeket támasztanak. Gondosabb, körültekintőbb számbavételét és egyeztetését a különféle érdekeknek, meggyőzőbb eszmei-propaganda és agl- tációs munkát, hatékonyabb tudatformálást és magasabb színvonalú szervező munkát. Most, amikor a pártszervezetekben választásra kerül sor, ilyen megfontolás alapján születhet meg a helyes döntés. Bár a jelölő bizottságok is nagyrészt e szempontok szerint teszik meg javaslatukat, érthető, ha azt a szokottnál nagyobb aktivitással mérlegeli majd a párttagság. Nyilvánvaló, hogy ez a szélesebb értélemben vett demokratizmus sok olyan jelenségre lehet tekintettel, ami esetleg a jelölő bizottság figyelmét elkerülte. A párttagoknak pedig nem csak joguk, de kötelességük is, hogy azokat szóvá tegyék, az egész kollektíva előtt feltárják. Az új vezetőségek megválasztásánál sokféle követelményt szokás szem előtt .tartani. Többek között az .egyes munkahelyek képviseletét, a párttagság kor és nem szerinti, munkaköri összetételét stb. Ez mind igen fontos, önmagukban is politikai jelentőségűek, ezért maximális érvényesítésük természetes törekvés. Mégis azt kell mondanunk, hogy a jelzett politikai követelményekkel szemben másodlagosak, legalábbis semmi esetre sem érvényesíthetők azok rovására. A pártszervezetek vezetőségeivel szembeni magasabb követelmények általános érvénye mellett és azzal egyidejűleg különösen nagy felelősség hárul az alapszervezetek titkárára. Hosszú évek tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy ők viselik vállukon a vezetőségre háruló feladatok legtöbb és legfelelősségteljesebb terhelt. Elsősorban ők állnak a párttagok és aZ’ egész dolgozó kollektíva figyelmének középpontjában, tevékenységükkel és magatartásukkal elsősorban ők jelentik a párt helyi reprezentánsait. Jórészt rajtuk keresztül ítélik meg a pártszervezet munkáját. A titkáron, mint a vezetőségi együttes „karmesterén” sok múlik, meghatározó szerepe van a .kollektív munka színvonalában. Ez a körülmény is arra az elhatározásra készteti a pártot, hogy az alapszervezetek titkárait a taggyűlés személy szerint és közvetlenül válassza meg. Az alapszervezeti vezetőség a párttagság bizalmából nyeri el tisztségét. Ezért felelősséggel tartozik a tagságnak, de az egész pártnak is. A párttagságtól elnyert bizalmat nap mint nap ki kell szélesíteniük az egész dolgozó kollektíva körében. Ki kell vívniuk a pártonkívüliek politikai bizalmát, elismerését és támogatását is. Csak ezzel á szélesebb értelemben vett politikai bizalommal képesek a mai helyzet szabta, nem könnyű, de tiszteletreméltó feladatuknak megfelelni. R. I, Automatizált cukorgyártás i Az egyik legkülönösebb Iparág a cukorgyártás. Nagy tömegű nyersanyagból jelentős mennyiségű készterméket állít elő. de csak idényszerűen. Hazánkban a répacukorgyártási kampány rendszerint szeptember elejétől jánuár közepéig tart. A répacukorgyártás technológiája a múlt század utolsó harmadában alakult ki, és hamarosan legyőzte az olcsó munkaerővel, de primitíven termelő nádcukoripart. A fejlődés azóta lényegében csak a gépesítésben és automatizálásban, és nem utolsósorban az egyes műveletek tudományosan megalapozott optimális kivitelében csúcsosodott ki. A világ cukortermelése jelenleg több mint 55 millió tonna, ennek mintegy 55 százalékát nádból, 45 százalékát répából állítják elő. A gyártás a répa előkészítésével, tisztításával kezdődik, majd felaprításával kicsi csíkokra. Ezután következik a lényerés, a sejtnedvben oldott cukor kivonása, majd a létisztítás. A nyers cukorlé kb. 19 százalék szacharóz mellett 2 százalék egyéb, nem cukoranyagot is tartalmaz, amelynek egy részét kalciumsó alakjában eltávolítják. A tisztítás után nyert „híg levet” bepároéják „sűrű lévé". Ezután 'következik a cukor kikristályosítása, a kristályok elválasztása a szörptől, végül a cukor szárítása, csomagolása és raktározása. A cukor egyike a legtisztább iparilag előállított vegyi anyagoknak, a közönséges kristálycukor tisztasági foka is 99,9 százalék, a finomítotté még nagyobb. Nagy tápértéke, könnyű emészthetősége és kellemes íze folytán 'kitűnő élelmiszer, egyben a konzerv-, az üdítőital- és az édesipar nyersanyaga. Kismértékben nedvszívó, így száraz helyen korlátlan ideig tartható. Csak a nagy faj- . lagos felületi porcukor köt meg viszonylag könnyen annyi nedvességet. hogy könnyen összecsomósodik. A modern gyárak folyamatos üzemben, viszonylag kevés emberi élőmunkával termelnek. Magas műszerezettségi fokkal a gyártás minden fázisa könnyen és gyorsan szabályozható, gyakorlatilag teljesen automatizáltan. Város és környezet Néhány kilométerre az NDK- heli Cottbus megye székhelyétől, idillikus környezetben, erdők övezte tó partján, árnyékos fák és hűs habok várják az ide látogató, pihenni vágyó embereket. A gyermekek számára is valóságos paradicsom ez a vidék. Mindebben nincs is semmi különös. Az érdekes az, hogy ez a tó, ez az üdülőkörzet néhány évvel ezelőtt ni ég nem is létezett. Három évvel ezelőtt még baggerek uralták a tájat, hordták a kavicsot innen az építkezésekhez. Nyomukban kő- és homoksivatag alakult ki, meredek, veszélyes domboldalakkal. Egy építészt azonban nem hagyott nyugodni a gondolat: mi lenne, ha ezek a baggerek előre megszabott terv szerint dolgoznának, úgy, hogy különösebb költségek nélkül egyúttal üdülőkörzetet is létesitetének a pusztaság helyén. Az elgondolásból a cott- busi tanács segítségével azóta valóság lett. Ez csak egy kiragadott példa a sok közül arra, hogyan lehet a természeti adottságokat úgy hasznosítani, hogy az ember és környezete egészséges összhangja a nagyvárosok kialakulása, az ipar rohamos térhódítása korszakában is megvalósuljon. Az NDK- ban tervszerűen, következetesen törekszenek arra, hogy az urbanizáció káros hatásai ebben az*or- szágban ne érvényesüljenek. Ezért fejlesztik elsősorban ott az ipart, ahol eddig még nem volt. A településpolitikát is befolyásolják, új városok, városnegyedek megfelelő elhelyezésével, benépesítésével. A meglevő nagyvárosok és közepes nagyságú települések lakosságának a számát átlagosan mindössze 10 százalékkal tervezik növelni. Az új ipari településeket csak ott építik ki, ahol a levegőszeny- nyeződés és a zajártalom nem veszélyeztetik a lakó- és nyaralóterületeket. A régebbi, városba beizeiten működő üzemeket áthelyezik máshova, vagy korszerű környezetvédelmi berendezésekkel látják el. A nagyüzemeket — a lengyel példák alapján — a legtöbb helyen zöldövezet választja el a lakótelepektől. • Képünkön: A Német Demokratikus Köztársaság egyik új cukorgyárának a központi irányító- és vezérlőtenne. Ipari televízió is segít a gyártás egyes folyamatainak az ellenőrzésében. A kiskőrösi autószervizben A közelmúltban egy szabadszállási olvasónk levélben fejezte ki elismerését azért, mert a kiskőrösi autószervizben példamutató szorgalommal és kitűnő minőségben javították meg a gépkocsiját... — Mindent elkövetünk ezért, hogy ügyfeleink elégedettek legyenek — mondta Klein Péter művezető, a szerviz vezetőjének helyettese, amikor a szervizbe látogattunk. — Nagyon sok helybeli és környékbeli autós örült, amikor 1972 őszén a Vegyes és Építőipari Szövetkezet autószervizt létesített. Akkor egy műszakban tizenhármán láttunk munkához, de a következő év Végén már be kellett vezetnünk a két műszakot/és természetesen, a létszámunk is növekedett. Jelenleg negyvennyolcán munkálkodunk az autósok igényelnek kielégítésén. Tavaly 16 ezer garanciális és fizető javítást végeztünk el. — Eddig néhány' apróbb megjegyzésen kívül nem ‘kaptunk minőségi reklamációt. Sókat segített az a módszer, hogy a kis hibákat Is az illetékes szerelőnek, soron kívül ki kellett javítania. Bevezettük azt is, hogy a kijavított gépkocsit a szerelő futópróbán adja át az ügyfélnek, aki azonnal megteheti esetleges észrevételeit, ami egyébként nagyon ritkán fordul elő. — Fejlődött-e szervizük az elmúlt esztendőben? — Igen, s ennek a gyümölcsét az idén élvezzük majd. Mintegy ötmillió forintos beruházással korszerű festőműhelyt létesítettünk, s rövidesen üzembe helyezzük. Az ehhez kapcsolódó létesítmények lehetővé teszik a karosszériaműhely bővítését is. Így ebben az évben már 'három állás helyett hatot használhatnak a 'lakatosok. Ezenkívül tavaly .márciusban bevezettük a zárt technológiás vizsgáztatást, azóta havonta átlag ötyen-hatvan gépkocsitulajdonosnak könnyítjük meg a forgalmi engedély meghosszabbítását. A gépkocsik műszaki állapotától függően, két-három nap alatt történik a felülvizsgálat és a vizsgáztatás. Előfordult azonban olyan eset is, hogy a tulajdonos esik javítása néha kicsit ■ nehézkes a 'hiányos alkatrészellátás miatt, de a .baráti államokban gyártott járművek javítását viszonylag rövid időre vállaljuk. — Mi a titka annakr hogy általában elégedettek az ügyfelek? — NJncs titkunk. A lelkiismeretes munka, az egyre jobban összekovácsolódó kollektíva, a vállalásait rendszeresen teljesítő szocialista 'brigádok öregbítik eredményesen szervizünk hírnevét. Dolgozóink nagy többsége fiatal, aki nálunk tanulta a szakmát. Elmondhatom, hogy az ügyfelek gépkocsijait olyan gondosan javítják, mintha a sajátjuk lenne... O. L. • Két évvel ezelőtt kiváló eredménnyel szerezte meg a szakmunkás- képesítést Markó János szerelő, akit lengés- csillapító ellenőrzése közben fényképeztünk le. reggel behozta a járművét és délben már vihette levizsgáztatva. A garanciális javítások, illetve felülvizsgálatok rendszerint meg- várhaitók. A Ladák, a Polski Fiatok, Wartburgok, Trabantok és Skodák garanciális szervizét végezzük. Szerelőink ezeknek a típusoknak a javításában azért is tehetnek egyre nagyobb szaktudásra szert, mert időközönként kéthetes külföldi tanulmányutakon vehetnek részt. — Vannak rendszeresen idejáró ügyfeleik? — A helybeli autósokon kívül, igen sokan járnak át hozzánk Soltvadikertről, Kiskunhalasról, Kecskemétről, sőt, még a fővárosból is. Sajnos, a nyugati koAZ ÚJ ESZTENDŐ KEZDETÉN A FÉMMUNKÁS HALASI GYÁRÁBAN Hogyan lehet gazdaságosabban termelni? A megváltozott gazdasági szabályozók hatására 1980-bán a gazdaság valamennyi területén a kérdések kérdése ez: hogyan lehet több nyereséget elérni? A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában keresik a választ, erről tájékoztatott Fábián Kálmán műszaki főmérnök. A termelés és gazdálkodás magasabb szintjére törekedve a műszaki osztály lépéseket tesz a nyereségközpontú műszaki előkészítés bevezetésére. A műszaki fejlesztési és a szervezési .csoport sgm tétlenkedik. A hatékonyság fokozása érdekében végzett munkának nincs kampány-jellege, régebben elkezdett folyamat, de a szakemberek, vezetők most, 1980 kezdetén még nagyobb igyekezettel vesznek részt benne. Ár, költség és nyereség — Az ár-költség-nyereség ösz- szefüggést elemezve megállapítottuk, hogy termékcsoportjainknál négy fő lehetőség kínálkozik a nyereség növelésére — hallottuk Tóth Pál műszaki osztályvezetőtől. — Nyolc-tíz százalékos áremeléssel meg lehetne kétszerezni a nyereséget, ez lenne az első út. Azonban ez csak szabadáras gyártmányoknál valósítható meg, s az árnövelés ilyen formában nem is célunk, ezért ezt a módot nem szorgalmazzuk. A második lehetőség a termelt mennyiség növelése volna, de csak a volumen negyvenszázalékos emelésével tudnánk megkétszerezni a nyereséget. Ezt sem a termelékenység fokozásával, sem pedig a kapacitás bővítésével nem érhetjük el. Ennek ellenére ezt a lehetőséget részben ki kell használnunk. A legjobb lehetőség az úgynevezett változó költségek — ide tartozik az anyag, az energia — vizsgálatánál adódott. A nyereség megkétszerezéséhez ezeket a költségeket 12—14 százalékkal kell mérsékelnünk. Mivel a műszaki előkészítéskor ezt tudjuk leginkább befolyásolni, ennek a nyereségnövelő alkalomnak a kihasználására fektetjük a legnagyobb súlyt. A termelés változatlan költségeit 60—70 százalékkal kellene csökkenteni a nyereség duplájának eléréséhez. Ehhez a reális lehetőségeink, például kihasználatlan gépek eladása, csak szerény eíredményt ígérnek, de teljesen nem mondhatunk le erről sem. — Miért szervezik át a gyár műszaki osztályát? — Az új szabályozó rendszer életbe lépésével termékeink árában az eddigi 45—50 százalékos anyaghányad körülbelül 65 százalékra emelkedik. Ezért az anyaggal való takarékosságnak még nagyobb lesz a jelentősége. Anyagtakarékos gyártmány-konstrukciókra és technológiákra van szükség, s a szervezeti felépítésében, a gyártmányszerkesztő .és gyártástechnológiai csoportra történő kettéválással ezekhez a követelményekhez igazodunk. Az előbbi gárdába kerülő magasabb felkészültségű szakemberek vizsgálják majd termékeink konstrukcióját, a gazdaságosabbá, tipizáltabbá változtatják őket. A specializálódástól á technológiák műhelyre, sőt emberre „illesztését” várjuk, s ettől a költségek bérhányadának csökkenését reméljük. A műszaki előkészítéskor a fajlagos mutatókat elemezzük, és ennek alapján meg akarjuk határozni a gyár műszaki fejlesztésének, s ugyanakkor a termékszerkezet jövőbeni alakításának az irányát. Természetesen az utóbbit a népgazdasági szükségletek, illetve a vállalati feladatok szem előtt tartásával végezzük. A termelés mennyisége szempontjából jelenleg az acélszerkezetek a döntőek, de a nyereségnövelés terén jó lehetőségeink vannak a keretes csőállváhy készítésében, ugyanis az építőiparnak a VI. ötéves tervi állagmegóvó feladatai révén továbbra Is szüksége lesz erre a termékünkre. Az újévben fokozzuk az előállítását. Ennek a gyártmánycsoportunknak a készítésére számítógépes feldolgozásra alkalmas programot dolgoztunk ki. Szimulációs módszerrel vizsgáljuk, miként vannak kihasználva az adott műhely lehetőségei, -milyen fokot ér ott el a szervezettség. Az elemzéssel megtudjuk, mit kell tenni a még gazdaságosabb termelés érdekében. A későbbiekben programot készítünk a gyár egészének, s ugyanúgy elvégezzük az elemzéseket, hogy a végső célt elérjük, és a legtöbb nyereséget hozó termékstruktúrát meghatározhassuk. Gyorsítani a forgási sebességet — Napjainkban a korábbiaknál is nagyobb jelentősége van a műszaki fejlesztésnek, mert ez a leggyorsabban megtérülő befektetés — vélekedett Herner József, ‘ a gyár műszaki fejlesztési csoportjának vezetője. — Legtöbbször már egy év alatt megtérül, sőt hasznot is hoz. Gyárunk esetében példaként említhetem a keretes csőállványok előállításának átszervezéséhez szükséges fejlesztést, amire körülbelül 700 ezer forintot költünk. Viszont egy év alatt 4 milliónál több hasznot, várhatunk az 1980. év végén, vagy 1981 elején bevezetendő új szisztémától. A gyár által igénybevett kooperáció többnyire drága ás nem szervezhető. Műszaki fejlesztéssel csökkenteni lehet az ilyen jellegű költségeket, amit a forgácsolási: kooperáció esetében'a menetgör-, gőzésre való felkészüléssel már megtettünk. A műszaki fejlesztési csoport többek közt most a porbeles hegesztési technológia három munkahelyen történő bevezetésén dolgozik. Az ehhez szükséges elektróda az eddig használt hagyományosnál drágább, de teljesítményben a kétszeresét lehet vele elérni. Ezáltal végeredményben csökkennek a költségek. A ráfordításokat mérséklik az anyag gyáron belüli útjának a rövidítésével is. A régi gépek teljesítőképességét igyekeznek méréssel megállapítani. Ugyanis a túlterhelések hibákat okoznak, így időveszteséget, s növelik a javítási kiadásokat. — Nagy lehetőségek vannak a nyereség növelésére a forgási sebesség fokozásában, ezért a műszaki fejlesztésnél mindig szem előtt tartjuk az érintett termék átfutási idejének rövidítését is — mondotta a csoportvezető. „Megszerveztük a szervezést” Vida Attila, a halasi Fémmunkás gyár szervezője fogalmazott így, amikor elbeszélte, hogy a vállalatnál meghatározták a szervezési munka folyamatát, s hogy náluk megalakult a gyár szervezési bizottsága. Mindezek azt bizonyítják, hogy a vállalatnál megnő a racionalizáló tevékenység szerepe. — A Fémmunkás megrendelt egy veszteségfeltáró, MULTIMOMENT nevű készletet — mesélte —, amelyet legelőször itt, Halason alkalmazunk. Az újév első negyedében a szerkezetgyártó „F” üzembén végzünk elemzéseket vele, szervezési munkabizottságban, amelynek vezetője a termelési osztályvezető. Ez az akció egymagában is mutatja: a szervezés mostantól nem egy ember feladata a gyárban, mint eddig volt, s így hatékonyabb lehet. A munkaidő-analízis elkészítése után javaslatot dolgozunk ki szervezési változtatásra az „F” üzemben. — Egyébként a szervezésnek nálunk most különösen nagy jelentőségei vannak, a FILLOD beruházás révén — folytatta a fiatal szakember. — Nem egy meglevő rendszert kell átszervezni, hanem egy újat racionalizáltan beindítani, s mivel ez a kedvező helyzet nem tér vissza/ ki kell használnunk. A fizikai létszámnak mintegy negyven százalékát érintő átszervezést 1980 utolsó negyedében kezdjük meg. Most mód nyílik az eléggé elmaradott műhelyek korszerű munkahellyé alakítására, ami elengedhetetlen a hatékonyság fokozásához. A. T. S.
