Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
1980. január 31. • PETŐFI NÉPE • 3 MOSÓGÉP VAGY PATYOLAT? Állami támogatással fejlesztik a szolgáltatást A családok százezrei mérlegelik, mi a kifizetődőbb, a kényelmesebb: az otthoni mosás vagy a mosószalon szolgáltatásainak igénybevétele. A választás a nép- gazdasági tervezés szempontjából sem közömbös, hiszen annak megfelelően kell több mosógépet forgalmazni vagy a szolgáltató hálózatot bővíteni. A kereskedelmi forgalom és a szolgáltatás adatai arra utalnak, hogy a háztartások tekintélyes része — mindkettőt választja.' Igyekszik mosógépet is beszerezni, ugyanakkor a szennyes egy részét — főként a vasalást is igénylő, terjedelmes ágyneműt, asztalneműt, törülközőt — a Patyolatba hordja. A Patyolat vállalatok, és a hasonló funkciójú szövetkezetek 1970-ben még csupán 269 millió forint értékben végeztek a lakosság számára mosást, nyolc évvel később viszont már 409 milliót tett ki a mosatási számlánk. Ez természetesen nemcsak a családok elhatározásán múlott, hanem a mosodák és a felvevőhelyek számának gyors növekedésének is köszönhető. 1978-ban — a Központi Szolgáltatásfej lesztési Kutatóintézet legutóbbi kimutatása szerint — az országban 19 vállalat, 20 szövetkezet és 293 kisiparos foglalkozott textiltisztítással. A vállalatok és a szövetkezetek 47 üzemet és 148 szalont működtettek, 16-tal többet, mint 1977-benj (1975-höz képest másfélszeresére nőtt a szalonok száma.) Különösen vidéken, ahol a fővárosinál gyérebb a hálózat, általában komplex szalonokat létesítettek, vagyis olyanokat, amelyek mosást és vegytisztjtást egyaránt, vállalnak. A szalonokat nem Számítva 1978-ban az országban 1272 felvevőhely volt, 35-tel több, mint az előző esztendőben. Bár abszolút számban a fővárosban vették és veszik igénybe a legtöbbén ezt a szolgáltatást, a hálózatbővülés, a mosatás igénybevétele vidéken sokkal gyorsabban növekedett. Az utóbbi három évben vidéken 75 százalékai nőtt az a ruhameny- nyiség, amit a vállalatok és a szövetkezetek a lakosság számára kimostak. (Emellett még a kö- zületek szennyesét is mossák, tisztítják.) 1975-ben a lakossági mosás országos mennyiségének kereken 30 százalékát adta a vidék, 1978-ban ezzel szemben már 41 százalékát. Az összes lakossági mosásnak már 12 százalékát az úgynevezett kölcsönzött bérágynemű képezi. A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy ez az arány a jövőben tovább fog növekedni. Jól igazolják ezt azok a megyék, amelyekben hosszú éveken át igen kevés ruhaneműt mosattak a vállalatokkal, a szövetkezetekkel, de amikor bevezétték az új szolgáltatást, az ágyneműkölcsönzést, jelentősen megnőtt a mosni- váló mennyisége. Ez történt például Tolna megyében, ahol a kölcsönzött ágyneművel együtt már az egy kilót is meghaladja az egy lakosra jutó évi mosatás mennyisége. Jellemző, hogy a fiókokkal viszonylag sűrűn behálózott megyeszékhelyen nem alacsonyabb a mosási „fejadag”, mint Budapesten; a vidék mégis alacsonyabb .átlagát tehát a kisebb települések gyérebb ellátása magyarázza, nem pedig holmi konzervativizmus. Miért nem fejlesztik hát gyorsabban a felvevő hálózatot? Ter- mésZétesen nem elég egy-egy fiókot nyitni a kisebb településeken — ami még nem járna sok kiadással — hanem a távoli községekből a központi helyen lévő mosodákba el is kell szállítani a ruhaneműt. S a munka végeztével természetesen visszaszállítani. Ez pedig már meglehetősen sok pénzbe kerül. Emellett a szolgáltatás további fejlesztéséhez újabb nagy teljesítményű gépeket is be kell szerezni, méghozzá külföldről. Hogy ez milyen sokba kerül, arra jellemző, hogy 1978-ban ' a textil- tisztító szervezetek gépimportja meghaladta a 140 millió forintot, s a behozatal 68 százaléka tőkés országokból származott. Ennek ellenére további központi mosodák épülnek egyebek között Békásmegyeren, , Miskolcon, Veszprémben, Putnokon. Amint a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is bővítik a mosodák, a felvevőhelyek hálózatát. Es az árakra sem lehet panasz: a közelmúltban történt áremelés előttig évtizedeken át változatlan áron mosták, tisztították a vállalatok és a szövetkezetek a lakosság ruhaneműjét. A tavalyi áremeléssel sem fedezték a népszerű szolgáltatás költségeit: a mosatást ma is támogatásban részesíti az állami költségvetés. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a családok többsége bár mosógépet tart otthon, ágyneműjét olykor — vagy akár rendszeresen — mégis a Patyolatba viszi. G. Zs FALURÓL FALURA Dunavecse Néhány hete bizonyítottuk e lap hasábjain, hogy a közigazgatási funkció mennyire befolyásolja egy-egy település fejlődését. Érthető, hogy a dunavecseiek ma is sajnálják az 1956 tavaszán megnagyobbított járásuk tíz év előtti megszüntetését. Rosszul érintette őket a változás; nyilván előbbre tartanának, ha' megmarad a régi szerepkör. A nagyközség életerejét, kedvező földrajzi, gazdasági adottságait, a helyi vezetők előrelátását mutatják .a megapadt vonzóerő növelésében azóta elért sikerek. Ipartelepítés, teljes foglalkoztatottság, városiasodás; Mayer Imre tanácselnök rövid tájékoztatójának kulcsszavai. Itt már érződik a falusi iparfejlesztés politikai, a gondolkodásban, magatartásban is megnyilvánuló hatása. — A ■ május elsejei fölvonulást két-három évtizede a kerítés mögül nézegető parasztasszonyok elvárják, hogy gyárban dolgozhassanak, beleszólhassanak a közügyekbe, számoljanak aktivitásukkal. A közügyek leghívebb szószólói a családi tanakodásokban. Talán a tanyai asszonyok unták meg előbb a kinti életformával járó embertelen robotot, beszélték rá férjüket a beköltözésre. 1960- ban még kilencszáz tanyát tartottak nyilván, a következő nép- számláláskor százzal kevesebbet, most aligha találnak többet kétszáznál. Megtudtuk, hogy jó néhányan némi kerülővel jutottak ej az „anyaközségbe”'. A naponta Dunaújvárosba ingázók közül sokan tanyai bekötőutaknál szálltak föl a buszra, és az építkezésen, a nagyüzemben keresett < pénzből „házasodtak” a faluban, ahol az élet- körülmények lassanként városi színvonalúak. Éppen a falvak, így Dunavecse kommunális gyarapodása feszítette nehezen, elviselhetővé a tanya és a nagyközség közötti különbségeket. Azelőtt a falun se volt villany, víz, nagyobb üzlet, köves út. A Petőfi-hagyományokat gondosan ápoló, múltjának értékeit következetesen föltáró nagyközségben 1981-re befejezik az útépítési programot. A most eszmé- lők csak filmről ismerik majd, hogy mekkora porfelleget kavart egy lovas kocsi nyári szárazságban. Realitásérzéküket tükrözi ez a kohósalakos útburkolás. A szomszédból hozzák az olcsó alapanyagot, az erre -4—5 cm vastagon hintett kavics is szinte a faluvégről kerül ki. A kertek alján hömpölyög a Dúna, az olykor gyönyörű, az olykor félelmetes, mostanában inkább elkedvetlenítő nagy folyam. Kirándulóhajók hozták régebben Vecsére a friss levegőre, friss vízre áhítozókat. A hajózás érdekében eliszaposítják a régi strandot. Nincs más, új fürdőt, lehetőleg fedettet kell építeni Dunave- csén. Sort kerítenek rá, noha a sportcsarnok méretű tornaterem késedelmes kivitelezése kicsit elvette a kedvüket nagyobb vállalkozástól. Gyorsabban készül az új ABC, formálódnak az új lakótelep tervei. Előreláthatóan a konfekcionáló üzemmel átellenben alapozzák az új, több szintes társasházakat. A városiasodás nemcsak az utcaképen érzékelhető; a kultúra gyarapodó tekintélyében is: Az átépítés, korszerűsítés miatt igencsak szoronkodó művelődési ház rokonszenves törekvéseire másutt is fölfigyeltek, és a növekvő igények következtében bizonyul mind szűkösebbnek a helyi könyvesbolt. Heltai Nándor Dr. Molnár Erikné 1898—1980 FEJTŐ-RAKODÓ GÉP 0 Az Országos Bányagépgyártó Vállalat bányászati berendezéseket készít. A legfontosabb termékük a fejtő-rakodó gép, amely a szénfal megközelítéséhez szükséges vájatot termeli ki és az anyagot kihordószalagra vagy közvetlenül csillére rakja. 1979- ben új típusú gépek sorozatgyár. tását kezdték meg, melyek az eocénprogram keretében hazai bányákban dolgoznak majd. (MTI-fotó) Az Egészségnevelési Intézet idei programja * „Az egészség — érték” — ezt a jelmondatot választotta idei munkájának jellemzésére, törekvéseinek érzékeltetésére az Országos Egészségnevelési Intézet, ahol szerda délelőtt sajtótájékoztatón ismertették az idei programot. Kiadványokkal, kiállítások vándoroltatásával, plakátokkal, előadások szervezésével — iskolákban, munkahelyeken is — irányítják rá a figyelmet ebben az esztendőben mindenekelőtt a dohányzás, a mértéktelen alkohol- fogyasztás, a zajártalmak elleni küzdelemre, a személyes és a környezeti higiéné fontosságára. Miként elhangzott: az idei esztendőt a dohányzás elleni küzdelem évének nyilvánította az Egészség- ügyi Világszervezet. Különösen gazdagnak ígérkezik a hazai program: például minél szélesebb körben igyekeznek elhinteni a gondolatot, hogy a munkahelyi értekezleteken egyáltalán ne dohányozzanak, lehetőleg az irodákban is mellőzzék a „füstölést”. (MTI) „Legyen úgy, ahogy Erik akarja”, hárította el dr. Molnár Erikné az akadékoskodó megjegyzéseket, amikor ismerősök kéretlenül kifogásolták férje „élhetetlenségét”: pénzesebb kliensek helyett szegények ügyeit vállalja. Megelégszik családja tisztes megélhetéséhez szükséges jövedelemmel, pedig szép vagyont gyűjthetne. Két-háromévenkétit divatos fürdőhelyekre vihetné feleségét, de ő inkább a könyveket bújja, másokkal törődik. A feleség, született Berkovics Aranka — elképzelem — szelíd nehezteléssel nézett a tanácsadókra: nagy vacsorákra, ékszerekre ugyan nem telik, de az úgynevezett társasági életnél többet érszámomra, hogy nyugodtan dolgozhat az uram. Az ő öröme az én örömöm, az ő sikere az én sikerem. Éles politikai konfliktusok hónapjaiban a család őszinte jóbarátai közül többen is figyelmeztették dr. Molnárnét a férjét fenyegető veszélyekre. Beszélje le a politizálásról, noszogatták, araikor a Sallait és Fürstöt védő öccse emigrálása után mindenki előtt nyilvánvalóvá lett dr. Molnár Erik hovatartozása. A szocialista elkötelezettségű tudóst a szovjet csapatok közeledtekor is igyekeztek visszatartani a cselekvéstől, nem utolsósorban felesége révén. A köztiszteletben álló középiskolai tanár lánya nagyon szerette, nagyon tisztelte, nagyon féltette férjét. Éppen ezért helyeselte kiállását — legyen úgy, ahogy Erik akarja —, mert tudta, férje számára az egyéni boldogulásnál fontosabb az ügy. ö maga is vállalta a veszélyeket, de mindenekelőtt a harmonikus otthon megteremtésével segítette dr. Molnár Erik közérdekű tevékenységét. Csak a fővárosba költözésük után lépett férje kívánságára a nyilvánosság elé. A miniszterasz- szony nagy részt vállalt akkoriban a háborús árvák, a nélkülözők megsegítésére szervezett gyűjtésekben. Idősebb korában példás következetességgel gondozta férje forradalmi hagyatékát. Egyéniségéhez híven a háttérben maradva segítette az elhunyt akadémikust nagyjai közé soroló Kecskemétet az emlékek összegyűjtésében. A Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett dr. Molnár Eriknét ma délután 13 órakór -temetik a Mező Imre úti temetőben. A kecskemétiek nevében Fischer István tanácselnök-helyettes búcsúztatja. 0 0 Dr, Molnár Erikné (középen) 1916-ban. MÁS ÁRAK, MÁS ADÓK Vendégszobák Jelképesen az ország legnagyobb szállodájának nevezik a fizetővendég-látás hálózatát, hiszen a lakásokban, nyaralókban, vagyis a magánszállásokon hozzávetőlegesen 100 000 vendéget lehet elhelyezni; annyit, amennyi az ország összes szállóhelyeinek befogadóképessége. Vagyis ha a családok nem adnák bérbe lakásukat, üdülőjüket, akkor egyszeriben felére csökkenne az ország idegenforgalmi fogadóképessége. Sőt, a csökkenés jóval nagyobb lenne. A fenti számok ugyanis kizárólag a hivatalosan — tehát utazási irodán, idegenforgalmi hivatalon keresztül — bérbe adott szálláshelyeket jelzik. Ezzel szemben a statisztika tanúsága szerint a Magyarországra látogató külföldiek 80 százaléka rokonoknál, ismerősöknél, vagy nem adózó, „fekete” szálláshelyeken éjszakázik. A fizetővendég-látás nélkülözhetetlen, tehát a szobák bérbeadásának feltételeit hasonló körültekintéssel kell rendezni, mint akár a szállodákét, hiszen a vendégek kényelméért, anyagi biztonságáért, azért, hogy a fizetett díj ellenében arányos szolgáltatást kapjanak, az állam is felelősséget érez. Ezt a felelősséget csak úgy viselheti ha egyúttal ellenőrizni is tudja a szobakiadás árát, körülményeit, vagyis ha a bérbeadó és a bérlő között nem fekete, hanem hivatalos szerződés jön létre. Emellett elengedhetetlen, hogy akik szobájuk — sőt, esetleg nem is a saját, hanem a tanács tulajdonában levő lakásuk — bérbeadása révén jövedelemhez jutnak, ebből a jövedelemből adót is fizessenek. Az idén január elsején a belkereskedelmi miniszter elrendelte, hogy a fizető-vendéglátó helyeket — akárcsak a többi kereskedelmi szálláshelyet — újból sorolják osztályba, méghozzá az eddiginél jóval differenciáltabban. Az idegenforgalmi hivatal vagy az utazási iroda az idén már úgy köt szerződést a bérbeadóval, hogy a díj megállapításánál a legapróbb részletekre is tekintettel van. Számításba veszik például, hogy a vendég használhatja-e a kertet vagy a konyhát, a vasalót vagy a kerti hintát. Mindezeket a feltételeket írásba foglalják, és a háromnyelvű tájékoztatót kifüggesztik a szoba falára. Természetesen az árral együtt. Így a vendég pontosan tudja, mennyi a szoba hivatalos ára, és ezért a díjért milyen szolgáltatások járnak neki. A mostani rendezés átalagosan 50 százalékkal megemelte a díjtételeket, s az árakat egyúttal a szabad árformába sorolta. Vagyis a közvetítő és a szobatulajdonos — bizonyos határok között — szabadon állapodhat meg a bérleti díjról. Ezzel egyrészt arányosabb, reálisabb lesz a magánszállások ára, másrészt a magasabb ár várhatóan többeket késztet arra, hogy a hivatalos feltételek mellett, közvetítőn keresztül bocsássa az idegenforgalom rendelkezésére nélkülözhető lakrészét. Ebben teszik érdekeltté a szobatulajdonosokat az adózás új feltételei is. Eddig sem volt, és ma sem tilos közvetítés nélkül bérbe adni a lakrészt, szobát; „feketévé” az ügyletet csak az teszi, ha a jövedelem után nem fizetnek adót. Most olyan adórendszer lépett életbe, amely kedvezményeket nyújt azoknak, akik igénybe veszik az idegenforgalmi hivatalok, az utazási irodák közvetítését. S mi lesz azokkal, akik sem eddig, sem azután nem szándékoznak adót fizetni, vagyis nem jelentik be, hogy vendéget fogadnak? A múltban általában arra hivatkoztak, hogy rokonaikat látják vendégül, akiktől a szobahasználatért nem kértek pénzt. Ez azonban bizonyíthatatlan. Az illetékesek ezért összesen évi 14 napban szabták meg annak az időnek a felső határát, amíg adómentesen lehet vendéget elszállásolni. Ezen az időn túl — akár fizet a „rokon”, akár nem — adót kell fizetni. Eddig a szállásadók — főként a Balatonnál, főszezonban — olykor hihetetlenül összezsúfolták a vendégeket, és minden apró szolgáltatásért önkényesen kértek meglehetősen magas összegeket. Máskor néhány napra, például egy víkendre egyáltalán nem adták oda a szobát, mondván, hogy a mosatási és egyéb költségeik aránytalanul magasak. (Az ilyen többletkiadásokat az új díjtételek figyelembe veszik.) Más oldalról, az állam oldaláról, a múltban az a visszás helyzet állt elő, hogy a turisták élvezték mindazt, amit az állam az idegenforgalom érdekében beruházott — például a közművesítést,' a partépítést, az utat, a parkolót, a strandot, a kultúrhá- zat, a bisztrót, a boltot — de a pénz java amit üdülésükre költöttek, nem az államkasszába, hanem a szobatulajdonosok zsebébe vándorolt. S mivel a külföldieknek mintegy háromnegyede lakott „feketén”, nagyon leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy külföldi idegenforgalmunk háromnegyedére az államnak szinte csak kiadása volt A január elsején életbe lépett különböző rendelkezések most valamennyi résztvevő — a turista, a szobatulajdonos, az idegenforgalom — érdekeit igyekszik összeegyeztetni, nem feledkezve meg arról, hogy a magánkézben levő vendégszobák egyszerűen nélkülözhetetlenek a bélés külföldi idegenforgalom fenntartásához, fejlesztéséhez. —1 —a 0 Mellékutca 1980- ban. (Straszer András (elvételei) 0 Alsó kép: szilveszterkor itt is szórakozhatnak a vecseiek, befejezik a művelődési ház bővítését.
