Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

4 C PETŐFI NÉPE • 1980. január 27.

A szőlő- és a gyümölcstelepítések

Beszélgetés l l • Pl’ r • •• wá '§,

eddigi merlege es jovoje

A tervidőszak utolsó évébe léptünk. Ismeretes, hogy a megye mezőgazdasági üzemei 1980 végéig 6 ezer hektárnyi szőlő és 3200 hektárnyi gyümölcsös telepítését irányozták elő. Pfenning Gyulától, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjétől, megyei főkertésztől arról érdeklődtünk, hogy a telepítési elképzelések eddig hogyan teljesültek, mi várható az idei esztendőben.

— Igen kedvező volt az ősz. Szinte az év utolsó napjáig lehetett telepíteni. Ilyen ritkán adódik. Ezt üzemeink zöme jól ki is használta. Az ősszel mintegy 1200 hektár szőlőt és 450 hektár gyümölcsöst telepítettek el. Ezzel a tervidőszakban üzemeink összesen 4618 hektár szőlőt és 1996 hektár gyümölcsöst telepítettek, amely az időarányos terveknek a szőlőnél 96 százalékos, gyümölcsnél pedig majdnem 80 százalékos teljesítését jelenti.

1980. évben 1382 hektár szőlőt és 1204 hektár gyümölcsöst kell eltelepíteni ahhoz, hogy a tervidőszaki terveink megvalósuljanak. Ennek közel fele a szőlőnél már tavasszal elültetésre kerülhet, tekintve, hogy a szaporítóanyag egy része már a telepítőknél van. A gyümölcsnél sajnos kedvezőtlenebb a helyzet. A telepítésekhez megtörténtek a terület-előkészítések, végzik a talajjavításokat is. Az őszi szaporítóanyag-ellátást természetesen a pénzügyi források döntik el, azok határozzák meg, hogy terveink ez év végével teljesíthetők lesznek-e. Véleményünk szerint szőlőnél megközelíthetjük az előirányzottakat, gyümölcsnél viszont mintegy 20—25 százalékos lemaradással kell számolnunk. Ezt több üzem visszalépése okozza, akik részben szaporítóanyaghiányra, értékesítési, hűtőtárolóépítési és különböző fajta vitákra hivatkoznak.

— Ha a telepítési céljaink megvalósulnak, akkor hogyan alakul a szőlő-; és gyümölcságazat megyénkben terület és ' korszerűség szempontjából, léphetünk-e előre?

— Bár a tervet nem tudjuk minden tekintetben teljesíteni, az új telepítésekkel feltétlenül "ti&'gy" az előrelépés. Figyelembe véve a népgazdaság növekvő igényeit, úgy ítélhetjük meg, hogy a megyében mintegy 50 ezer hektár szőlő és 19—20 ezer hektár gyümölcsös terület fenntartása szükséges az igények megtermeléséhez. Ezt szőlőnél már elértük. A telepítések nagysága ez évben már pótolta a kieséseket. Most már csak meg kell teremteni a helyes termő, nem termő arány fenntartását'és ytz üzemi rotációt. Kivágások, selejtezések továbbra is lesznek — sajnos, üzemiek is — és még elég sok a selejtes, hagyományos ültetvény. Van még mit leváltani, korszerűvel felcserélni. Ezután elsősorban a termésátlagok növelésével kell biztosítani, hogy a 3—3,2 millió mázsa szőlő megtermelhető legyen. Termésátlagaink ma már 55—60 mázsa között alakulnak. Hatvanöt mázsa hektáronkénti átlaggal már elérhető az említett cél. Ez nem irreális, tekintve, hogy mai ültetvényeink 100—120 mázsa hozamra képesek.

A gyümölcstermesztésben több a gond. Sajnos, még ma is tovább csökken a termőterület. Főleg a kajszikiesés a súlyos. Ebben az ágazatban tehát a területnövelés is fontos feladat. Az új gyümölcsösöket a termelésbiztonság növelése érdekében a jövőben kizárólag a legoptimálisabb körzetekben szabad elhelyezni. Ott viszont egyéb ágazatok erőltetése célszerűtlen. Ésszerű gyümölcstársításban tehát elsősorban a csonthéjasok telepítését kell üzemeinknek szorgalmazni, mert nemcsak itt a legnagyobb a kiesés, hanem a legjobban növekszik az igény is.

Korszerűség tekintetében nagy az előrelépés. Szőlőterületünknek ma már csaknem 60 százaléka üzemi ültetvény. Ennek megközelítőleg a fele — 13—14 ezer hektár — már a legkorszerűbb, széles sorközi magasművelés. Ezeknek a kézi munkaerőt a gép — kombájn, helikopter — és a kemizálás pótolni tudja. Csak a metszés marad kézi, de ez több hónapra széthúzható.

— Jelentős a minőségi javulás is. Üzemeink felismerték, hogy csak az marad a nemzetközi piacon, aki jobb minőséget kínál.

— Az elmúlt évben 2,1 millió hektoliter bort exportált az ország. Még ennyif soha, de csak a jó bor ment el, a rossz nem kellett. Éppen ezért az igényeknek megfelelően az utóbbi évek szőlő- telepítéseinél 35 százalékban vörös bort adó fajtákat — kékfrankos, oportó, cabernet stb. — ült ' tek. A fehér fajtákból pedig 85 százalékos a minőségiek aránya — olaszrizling, saszla stb. Csak 15 százalék a tömegtermő szőlő. Az új fajták nemcsak minőségben jobbak, hanem bőtermőek, zömében koraiajk és főleg fagy- tűrőbbek és éz termő tájunkon a termelésbiztonság növelése szempontjából rendkívül fontos.

A szőlőágazatban jelentősen nőtt a területkoncentráció és az üzemi specializáció. Zömében a szőlőtermesztő üzemek telepítettek, ugyanakkor igen nagyfokú az integrálódás. Ebben a termelési rendszereké és a pincegazdaságé a vezető szerep. A horizontális integráció mellett legtöbb helyen a vertikális is létrejött. Valameny- nyi integráló üzem korszerű feldolgozóval és pincészettel rendelkezik. Ezzel biztosabbá vált á jobb értékesítés, bár a nyereség 'felosztásánál még néhány kérdést helyére kell majd tenni, amelyek kihatnak a termesztés jövőjére.

Megyénkben az üzemi gyümölcstermesztés szinte a nulláról indult. A faállomány több mint 90 százaléka szőlőköztes, vagy szórvány gyümölcsös volt. Itt is nagy az előbbre lépés. A tervidőszakban már csak intenzív sövénygyümölcsösök és gépi betakarításra alkalmas magasabb koronaformák alkalmazására került sor.

Sajnos, gyümölcstermesztésünket évek óta súlyos téli és tavaszi fagyok károsítják. Ez bizonyos mértékben összefüggésben van ter- mesztéstechnológiánkal is. Ezért is különösen nagy jelentőségű, hogy új gyümölcsöseink a legoptimálisabb helyeken, magasabban fekvő területeken és magasabb koronákkal létesüljenek. Ez - a csonthéjasoknál nem tpond ellent a gépi betakarításoknak sem és az a tapasztalat, hogy 2,5—3 méter fölött lényegesen kisebb a fagykár is. Ez persze egyedül nem oldja meg az ágazat problémáit, a kutatásnak is tovább kell keresni a megoldás lehetőségeit, útjait, f§- leg a fagy tűrő fajták vonatkozásában.

— Mi várható a VI. ötéves tervben?

— Tervvel még nem rendelkezünk, de feltétlenül kívánatos és szükséges volna a telepítéseket folytatni. A hagyományos ültetvényekből egyelőre még továbbra is évenként mintegy 2—300 hektár szőlő és 50—100 hektár ■ üzemi szőlő és gyümölcsös kiselejtezésével kell számolni. Ezt is figyelembe véve, a megyében' 1000^1200 hektár szőlő és 800—4000 hektár gyümölcsös évenkénti telepítése biztosítaná részben a területi szin- tentartást, részben az üzemi rotációt és a kedvező termő, nem termő arány fenntartását. Ismer-, ve az üzemi szándékokat, sajnos, csökkent ütemű telepítéssel számolunk. Különösen a gyümölcsnél. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy megkezdődött az új ültetvények termőre fordulása is, s ehhez gondoskodni kell a művelő, betakarító gépparkról, valamint a feldolgozó és pincekapacitásról is.

— Végezetül még egy kérdés. Hol a kisüzem helye, mi a szerepe és jelentősége a két ágazatban?

— Szőlő- és gyümölcstermelésünknek közel féle a kistermelésből származik. Már nagyságrendjénél fogva sem elhanyagolható. Egyébként is fontos kiegészítője az üzemi termesztésnek. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a szövetkezeti tagok háztáji, a szakszövetkezetek közös-tömbös tagi, hézagpótló tagi, valamint a most létrejövő zártkertek — hobbikertek — szőlő- és gyümölcstelepítéseinek is és ehhez kapcsolódóan a közterületű és utcai gyümölcsfásításnak.

Egyes körzetekben a hagyományos szőlők jelentős része jó termőképességű. Ezek fenntartása, korszerűsítése, termőképességének növelése indokolt és szükséges. A leromlott, gazdaságtalan, hagyományos táblák fenntartása viszont nem célszerű. Ezek helyett a szakszövetkezeti tagok közös táblában történő telepítéseket hozhatnak létre az üzemi ültetvények mellett. Ez a forma az, amely egyesíti a kistermelői érdekeket, a korszerű, nagyüzemi termelés műszaki és ökonómiai követelményeivel.

A kistermelésben is csak korszerű fajtákkal, művelésmóddal és technológiával szabad és lehet gazdaságosan termelni, ezért szak- hatósági engedély beszerzése szükséges ezeknél a telepítéseknél is.

A kisüzemben, különösen a zártkerti és házi — hobbi telepítéseknél elsősorban csemegeszőlő-fajtákat indokolt ültetni. így válik a kistermelés a 'szőlőágazatban fontos kiegészítőjévé az üzemnek, amely köztudottan borszőlővel foglalkozik.

A kisüzemi gyümölcstermelésben pedig elsősorban a kézi szedést igénylő csonthéjasok és bogyósok szaporítása kívánatos. A cseresznye, a meggy, a kajszi, az őszibarack és a bogyósok közül a szamóca. A cseresznye, a meggy, és a kajszi jól elhelyezhető a közterületi, utcai fásításban is, tekintve, hogy valamivel kevesebb növényvédelmet igényelnek. E kérdést summázva tehát, a kistermelésnek megyénkben jelenleg is jelentős' a szerepe és ez a jövőben is fennmarad. Azt, hogy eredményességben, korszerűségben hogyan alakul, elsősorban az integráló nagyüzemek és áfészrek munkájának lesz az eredménye.

Végezetül összefoglalva úgy ítéljük meg, hogy a szőlőtermesztés megyénkben ismét a fejlődés útjára lépett, de mosb megállni nem szabad. , Töv^bli. kéílJ folytatni a meglevő ültetvények korszerűsítését. Új telepítésekkel évente ütemesen pótolni kell a kiesőket és megteremteni az üzemi rotációt. Tovább kell emelni a termésátlagokat, de főleg javítani a minőséget. Csak ez vezethet az ágazatban a termelés gazdaságosságának biztosításához, jövőjének megalapozásához.

Gyümölcstermesztésünkben, bár eredményeink jelentősek, de a termőfelület csökkenése miatt, visszaesésről kell ' beszélnünk. Szükséges az ágazat helyzetének felülvizsgálata. Különösen a megyénkre annyira jellemző és kiemelten fontos kajszi termesztésben. Rendezni kell egy sor kérdést, mint amilyen korszerűbb fajták termelésbe vonása, a termelési kockázat megosztása, a biztonságos értékesítés és egyáltalán alapvetően meg kell teremteni az ágazat gazdaságosságát — hangoztatta végezetül Pfenning Gyula.

K. S.

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Rablás - kicsiben

Különösébb elemzést nem igényelne az az ügy, amelynek vádlottját — Korpácsi József, Kecskemét, Kórház utca 23. szám alatti lakost — a közelmúltban ítélte el a Kecskeméti Járásbíróság. Ha most mégis „megrajzoljuk” a tettesnek és környezetének a képét, ha közelebbről megvizsgáljuk az esetet, azért tesszük, mert az utóbbi időben mintha elszaporodtak volna az ilyen és ehhez hasonló erőszakos cselekmények a fiatalok körében. Szükséges tehát kitapint' tani, hogy kik és milyen okokból vetemednek ilyen bűncselekmények elkövetésére?

Korpácsi József esetét azért választottuk, mert abban plasztikusan megmutatkozik mindaz, amit a körülmények hatalmaként szoktunk emlegetni. Ki ez a fiatalember? A huszadik életévét alighogy betöltött fiú az általános iskola négy osztályát végezte csak el, ti-' zenhárom éves korában kimaradt az iskolából, majd különböző helyeken dolgozott, de inkább az volt rá a jellemző, hogy nem vállalt munkát, különösen amikor már erre képes lett volna, tizennyolcadik életévét betöltve.

Emiatt — közveszélyes munkakerülésért — két ízben is megbüntették. Először húsz, majd harminc napi elzárással sújtotta a hatóság. Ebből már okulnia kellett volna, ha nem is neki, akkor a szülőnek, s szigorúbban fogni — egyáltalán fogni — a fiút, munkahelyet keresni és dolgozni.

Nem ez történt. 1979. szeptember-5-én Korpácsi Józsefet közveszélyes munkakerülés miatt őrizetbe vették. Előtte, szeptember harmadikén azonban „még egy lapáttal” rátett a bűnlistára. Ezen a napon, este nyolc óra körül Korpácsi barátaival — Herczeg Andrással, Basa Jánossal, Horváth Lajossal és Géró Pállal — a kecskeméti Aranyhomok Szálloda előtt találkozott, s együtt indultak a Jalta borozóba. .Útközben találkoztak Gregor Attilával, akit Korpácsi csak látásból ismert, a nevét nem tudta, de akit mégis hívott, hogy menjen velük a borozóba. Gregor csatlakozott a számára ismeretlen emberek társaságához.

Korpácsi a borozóban elkérte Hörváth1! • Lajbs Karóráját'' 'azzal; ■ hogy azt megnézi', kipróbáljái: Horváth oda adta az órát, amit a vádlott . azonnal a saját karjára csatolt, majd hívta Gregor Attilát, menjen vele az illemhelyre. A fiú ellenkezés nélkül ment, s követték a többiek. A kézmosó helyiségben a vádlott kérte Gregort, mutassa meg az óráját, mert egyeztetni akarja a két órát. Ugyanakkor megfogta a fiú csuklóját és kijelentette, ha nem adja oda az órát, szétveri a fejét. Gregor Attila érthetően megijedt, attól tartott, hogy megverik, s ezért az órát lecsatolta és átadta az eros- ködő Korpácsinak. Ezután mindannyian visszamentek a borozó előterébe, de mert bent nem volt hely, leülni nem tudtak.

Gregor többször kérte a vádlottat, hogy adja vissza az óráját, de az mindannyiszor kijelentette, hogy nem adja, s ezután drasztikus szavakkal sértegette az óra jogos tulajdonosát. Herczeg András és Horváth Lajos is kérte a vádlottat, hogy adja vissza az órát. Korpácsi azonban erre nem volt hajlandó. A borozóból eltávoztak, s a színház előtt a társaság két

részre oszlott. A vádlott még oda szólt’ Herczegnek és Gérónak —, akik Gregorral maradtak —, hogy várjanak rá, mert fél óra múlva visszajön. Persze nem jött vissza. Ezért a három becsapott fiatalember az Aranyhómok elé sietett, remélve, hogy ott találják a vádlottat. Itt találkoztak Horváth Lajossal, aki azt mondta nekik, hogy Korpácsi elment a Hírős Étterembe.

Gregor Attila, hogy visszasze-, rézzé az órát, utána ment a vádlottnak, akit meg is talált Komáromi Zoltánnal együtt. Az óra tulajdonosa megkérte Komáromit, hogy szóljon a vádlottnak: adja vissza az órát. Aztán Korpácsitól kérte, de az hitegette, hogy majd holnap reggel, majd később stb. Gregor tartott a vádlottól, ezért nem merte feljelenteni.

Szeptember 5-én — amint említettük — Korpácsit közveszélyes munkakerülés vétsége miatt a rendőrség őrizetbe vette. Előzőleg azonban a vádlott az órát átadta a náluk lakó Parádi Istvánnak, akitől Bartók Istvánhoz került. Végül is a rendőrség lefoglalta a 800 forint értékű órát és átadta jogos tulajdonosának, Gregor Attilának.

Az olvasó úgy gondolhatja, hogy túlságosan részletesen írtyk meg ezt az ügyet. De, ha jobban szemügyre vészük a mozzanatokat — éppen azért írtunk ilyen részletességgel —, akkor látható, hogy a „baráti társaság” már-már vakon követte KorpáCsit, az erős fiút, s csupán félénken mertek szólni neki az óra visszaadásáról. Természetesen Gregor Attilának sem lett volna szabad gondolkodás nélkül követni a társaságot a borozóba. Önmagában persze ez a mozzanat nem Indokolja a vádlott erőszakoskodását, durvaságát, a rablást. Azon is érdemes eltűnődni, hogy ezek a fiúk — 18—19—20 évesek — este és éjszaka a városban csatangolva csakis azokat a helyeket keresik meg, ahol inni lehet. Korpácsinak ekkor már régen nem volt munkahelye, s így pénze is bizonyára megfogyatkozott. Kétségtelen, hogy tudtak korábbi zűrjeiről a társaságában levő fiúk, de mégis vele tartottak, mert Korpácsi „erősnek érezte magát”. Játszotta a bandafőnököt,

JTapiVtlfiágos' az jsnJjggy, ,-gr «fcíPflbrl erőtlen kifogáson kívül — senki nem mert határozottan rászólni Korpácsira, hogy az órát igenis tessék visszaadni. Belenyugodtak abba, hogy a számukra teljesen is- i meretlen fiútól egyszerűen erő- - szakkal, fenyegetéssel elveszi az órát, aztán a saját karjára csatolja. Milyen erkölcs dolgozik ezekben a fiatalokban?

Korpácsi ezzel az akcióval alaposan megindult a lejtőn. A bíróság két év börtönre ítélte rablás bűntette miatt. Most már nagyon ideje volna elgondolkodnia azon, hogy megálljon. Mert a 20—30 napos elzárás, a' munkakerülésért legutóbb kapott három hónapi szabadságvesztés kitöltése után még viszonylag könnyebb lett volna fordítani. Ehhez azonban Korpácsinak nem volt ereje, s úgy látszik mellette, sem volt olyan felnőtt, aki erre rábírta volna okos érvekkel, vagy szigorral. A két- esztendei börtön után még nehezebb lesz visszafordulni, fölfelé menni a lejtőn. Nehéz lesz, de talán nem lehetetlen.

. G. S.

Brigádértékelők

— Elmúlt évi termelésünk eredményeinek mérlege most készül — mondta Ván József, a .Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi telepének vezetője. Sok nehézséget kellett áthidalnunk, tervünket mégis 109 százalékra tudtuk teljesíteni, összesen 4 millió méter nyersszövetet szállítottunk társgyárainknak további feldolgozásra.

Az érdem elsősorban a szocialista brigádoké, amelyek a kongresszusi munkaversenybe bekapcsolódva a vállalásaik kidolgozásánál nemcsak a termelés meny- nyiségi, hanem minőségi célkitűzéseit is magukévá tették. Kilenc brigádunk 77 tagjának eredményeit különben éppen most értékelik...

A szomszéd irodában két fiatal nő hajol az asztal fölé. Előttük kilenc díszes kötésű brigádnapló.

— Nem könnyű a munkánk — mondja Nagy Mártonná verseny- felelős. — Nagyon sok szempontot kell figyelembe ’ vennünk, hogy az értékelés valóban reális legyen, és a kollektívák megkaphassák a megérdemelt elismerést. Még csak a munka kezdetén vagyunk, de a múlt évi termelési eredmények alapján úgy vélem, a brigádok többsége megkapja a címnek azt a fokozatát, amelynek elérését' célul tűzte.

I Nagy Mártonná verseny- felelős és Mészáros Zsuzsa műhely- bizottsági titkár értékeli a szocialista brigádok vállalásainak teljesítését.

A múlt évben újabb lendületet vett a mozgalom, brigádjainkat mindenütt ott lehetett találni, ahol segítségre volt szükáég. A csévélőben például korábban sok gondot okozott, hogy az ömlesztve visszaérkezett keresztesévé-; göngyölegeket felhasználás előtt előbb szín szerint szét kellett válogatni. A brigádok tagjai vállalták, hogy ezt társadalmi munkában elvégzik, sőt egyéb feladatokat is ellátnak az előkészítő munkában.

— Versenyfelelős létére volt-e valaha brigádtag, ismeri-e tapasztalatból a kollektívák belső életf&t?

— Még most is szívesen gondolok vissza arra az öt esztendőre, amelyet a Markovit» Mária brigád tagjaként dolgoztam végig. Tizenkét évvel ezelőtt mint

alapító, én is a fővárosban tanultam a csévélést, s visszajőve alakítottuk meg a brigádot. Nagyon sokat dolgoztunk annak idején az új telep rendezésén, és a termelés megindításából is alaposan kivettük a részünk. Amikor öt év múlva más beosztásba kerültem, a brigád a zöldkoszorús jelvénnyel rendelkezett, most pedig már az ezüst fokozat tulajdonosai. Sokszor meglátogatom őket most is, az értékelés során azonban ők is ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a többiek.

— A szakszervezet műhelybizottsági titkáta is volt brigádtag? — kérdezem a brigádok másik értékelőjét, Mészáros Zsuzsát.

— Amikor 1970-ben. érettségi után ide kerültem, három műszakban dolgozó adatgyűjtőnek, a Május 1. brigád felvett tagjai

sorába. Alig nyolc hónap múlva más beosztásba kerültem, megszűnt a tagságom, de társadalmi munkám miatt a korábbinál is nagyobb részt vállaltam a brigádéletben. Engem választottak ugyanis KISZ-titkárnak, és az ifjúsági szervezet sokat segített a szocialista munkaverseny szervezésében.

— A KISZ-ben egyébként jó. kollektíva kovácsolódott össze. Sok társadalmi munkát végez-’ tünk, irodalmi színpadot alakítottunk. műsorainkat színesítette a saját népitánccsoport fellépése. Az’ 1974-ben alakult Ifjúság 74 brigád jelenleg a bronz fokozat tulajdonosa. Akkoriban KISZ- szervezetünk kétszer kapta meg a KISZ KB dicséretét, és városi elismerésekben sem volt hiány.

— Hogyan került kapcsolatba a szakszervezettel?

— Amikor munkához láttam, természetesen azonnal beléptem a szakszervezetbe is. Meglepődtem, amikor a múlt év tavaszán engem választottak műhelybizottsági titkárnak. Remélem, ebben a beosztásban is megállóm majd a helyem. Szervezettségünk 93 százalékos, a brigádtagok mindegyike tagja a szakszervezetnek. Remélem, hogy a versenymozgalom segítésében is tudunk ;majd előbbre lépni, s természetesen a KISZ-szervezettel is még szorosabbá ' válik kapcsolatunk ...

O. L.

KORSZERŰ TERMÉKEK A KENDER JUTÁBÓL

• A kender-, juta- és textilipar már 1967 óta dolgozik a termékszerkezet-váltáson. Első lépésben a hagyományos fonalgyártó berendezéseket polipropilén fonal gyártására állították át. így megteremtődött az alapja a jó minőségű, nagy teherbírású, különböző vegyi, ipari termékek részére készülő zsákok gyártásának. A következő lépésben 1978 végén tizenhárom fóliacsíkgyártó sort helyeztek üzembe. 1979 januárjában megkezdték az úgynevezett szelepes zsák gyártását. Ez az új termék polipropilénből készül, s az áruk védelme érdekében kívülről is kap egy védőréteget. Így á mechanikai hatásoknak jobban ellenáll, a benne levő áru többszöri átrakás közben sem károsodik.

á

fi