Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

MŰVELŐDÉS 1 IRODALOM • MŰVÉSZET „NEM MIKSZÁTH ÉS NEM TÖMÖRKÉNY UTÁNZÓJA’’ Beszélgetés Móráról a jubileumi év után Az elmúlt esztendőben emlékeztünk Móra Ferencre. Az egykori na­gyon népszerű és tekintélyes férfiú elsősorban sokoldalúságáról és mélységes humanizmusáról, népszeretetéről volt ismert. 1979-ben or­szágos méretekben rendezték meg a művelődési szervek, intézmények a Móra-centenáriumot. Az íróra való emlékezés éve után az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról és eredményekről beszélgetünk dr. Fa­zekas Istvánnal, a félegyházi Kiskun Múzeum igazgatójával, az Or­szágos Móra Emlékbizottság volt tagjával. — Mint az országos és a hely­beli emlékbizottság tagja, és mint Móra-kutató az iró életének, életművének kutatója, hogyan fogalmazná meg utólag a cen­tenárium alapvető célkitűzését, programját? — Alapvető elképzelésünk az volt, hogy a korszerű isme-’ retterjesztés eszközeivel és a tudományos programokkal foko­zottabban ráirányítsuk a figyel­met. a száz esztendővel ezelőtt született íróra, aki véleményünk szerint — sokak megítélésétől el­térően —, igenis a magyar iro­dalom élvonalába. tartozik. — Milyen eredményekkel zárult a Móra-év? Volt-e valami feltű­nő, sokak számára izgalmas ese­ménye ilyen tekintetben az el­múlt esztendőnek? — Számomra, és úgy gondolom, sokunk számára elsősorban az az örvendetes, högy egyrészt a szo­kásosnál több szó esett az íróról, másrészt éppen a vélemények, nézetek összeütköztetése folytán tárgyilagosabb lett a kép Mórá­ról. A legkülönfélébb fórumokon — napilapokban, folyóiratokban és egyéb kiadványokban — fog­lalkoztak értő szakemberek azzal a cseppet sem könnyű kérdéssel, hogy napjainkban miként, ho­gyan kell helyesen megítélni mindazt, amit Móra gazdag életé­ben. alkotásként létrehozott. Igaz ugyan, hogy a rendezvények so­rozata az egész ország területére és részben a külföldre is kiter­jedt. ám legyünk tárgyilagosak: elsősorban életének két fő'szín­helyén, Szegeden gazdagították a centenáriumot. Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy jó szolgálatot tettek a fo­lyóiratok, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy érthetetlen szá­munkra az Üj írás közömbössé­ge. Ebben a folyóiratban ugyan­is egész éven keresztül egyetlen sor nem jelent meg Móráról. Ha egyesek részéről megmutatkozott is némelykor fenntartás, kétely, elbizonytalanodás az író szerepét illetően, és ha mások el is vá­lasztották erőszakoltan a publi­cistát a szépirótól, a tudóst a betű művészétől, mégis: az ilyesfajta megnyilvánulások ugyancsak segítették, siettették az író megismerését. Másik kézzel fogható eredmény, hogy Móra legszebb, legnagyobb hatású re­gényét, az Ének a búzamezőkről-t az olvasóközönség az-értékelések alapján tisztább megvilágításban láthatja. Ez többek között azt is jelenti, hogy Mórát többen szu­verén alkotónak ismerik el. nem pedig Mikszáth és Tömörkény utánzójának. — Sikerült-e a rendezvények sorozatával ráirányitani a figyel­met arra a tényre, hogy az író ebben a városban született, itt élte át első, egész életére kiható élményeit? — Sokáig sok helybeli ember számára az volt a fontos, sajnos hogy Móra itt született. Sze­rintem ez a dolog lényege. Hi­szen ez a tény önmagában vajmi kévését jelent az írói munkálko­dás szempontjából. Sokkal in­kább az a fontos, hogy mit adott neki a város, mit kapott az itt élő emberektől. Vagyis az, hogy miként szólt bele az itt eltöltött sok-sok esztendő az életműbe. Ennek a megértéséhez jó alap­nak tekinthető mindaz, amit Mezősi Károly tanulmányaiban közrebocsátott. A jeles irodalom­történész i Éji ya'lÓS ifTiozailígljbóJ, ] építkezik mindenkor, gmikoG/Mérj ra Ferencről ír. Jó dolognak tar­tom, -hogy az évfordulóra a ta­nács megjelentette tanulmánykö­tetét. A kérdésre részletesebben válaszolva elmondom még, hogy fontos feladatnak tartom: a fél- egyházi embereket elvezetni az életmű egészének befogadásához, értéséhez. Megértetni, a Móra- életmű küldetéstudatát. Ehhez többek között a helybeli városi könyvtár is hozzájárult, amikor megjelentette a Móra-bibliográ- fiát. És természetesen múzeu­munk is, a szülőházi állandó ki­állítás megrendezésével. Az or­szágos prózamondó verseny, a többféle kiállítás, valamint a Móra-iskolák 'vetélkedője éppen úgy hozzájárult a centenárium sikereihez, mint például Tápai Antal Móra-szobrának megszer­zése, idetelepítése. — Mi következik ezután? Je­lentkeznek-e újabb feladatok az évforduló kapcsán a Móra élet­mű további megismertetésében? — Többek között sürgető teen­dőnk az író életévei és életmű­vével kapcsolatos dokumentu­mok. forrásanyagok feldolgozása, rendszerezése. Továbbá meg kell emésztenünk a szakirodalmat; mindazt, ami az elmúlt esztendő­ben olvashattunk a legkülönfé­lébb kiadványokban. Jó érzéssel értesültünk róla, hogy Szegeden már készül az a bibliográfia, mely az Írások Móra Ferencről címet viseli. — Engedjen meg egy közbeve­tett kérdést: vajon az a tény, hogy Móricz Zsigmond és Móra Ferenc 100. születésnapja egy­aránt 1979-re esett, befolyásol­ta-e valamiképpen a Móra-év sikerét? — Nem tagadhatjuk el, hogy nagy gondot jelentett ez szá­munkra. Anélkül, hogy városunk nagy szülöttének érdemeit kis- sebbítenénk,. tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Móricz élet­műve hatalmasabb, súlyosabb. Am szerencsére, a jól előkészített, sokszor remekül megszervezett rendezvénysorozatok, a sokfajta publikációkkal együtt eredmé­nyesen tartották ébrén a' fi­gyelmet az Ének a- búzamezők­ről írója iránt. Ezzel kapcsolat­ban jegyzem meg. hogy annak idején Móricz tökéletesen felis­merte Móra Ferenc értékét. Azt' írta róla többek között, hogy ..kristálytiszta magyar szín” az ő művészete. — Az általánosan elterjedt, ré­gen kialakult Móra-képen vál­toztatott-e valamit a tavalyi ju­bileumi esztendő? — Feltétlenül. Emelte az író esztétikai rangját. A szegedi tu­dományos tanácskozás aláhúzta a publicista Móra szerepét, je­lentőségét. Előtérbe került ismé­teljen Móra sokoldalúsága. Töb­bek között az, amit az író tudós­ként, muzeológusként, régészként végrehajtott.. — Végül kérem, hogy válaszol­jon egy személyesebb, jellegű, kér­désre. Mi -étitték,. mint .•(Kror4iifc^ts'- tatónak ' és” az ’író nevet LvtséTo intézmény vezetőjének a terve a jövőben? — Továbbra is nagyon izgat ‘ az élet, és az életmű kapcsolata. Egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy adatokat, meg­győző bizonyítékokat keressek és mutassak fel azzal kapcsolatban, hogy itteni évei milyen módon és miféle eszközökkel motiválták a műveket. Érdekel továbbá Móra prózastílusának milyensége, jel­lemzése. És az is. hogy mikép­pen lehetne visszaszorítani azt á helytelen, és sajnos, eluralkodott nézetet, mely szerint Móra anek- dotizmusa a legerősebb. Legvé­gül azt említem meg a kérdésre válaszolva, hogy elhatároztam: tanulmányt írok Móra Ferenc legutolsó évtizedeiről. Közelebb­ről arról, hogy miként vált lehe­tővé a két világháború között az író országos népszerűsége. További írásaimban azt is szeret­ném bizonyítani, hogy nem Mó- ra-rajongókra van szükség, ha­nem Móra-értőkre. Varga Mihály DÓMJÁN GÁBOR: Vázlat A nyugalom nagy arany órája ez. Elalvó mozdulat a szó. Mint testet a csönd, fény fehérli most a mutatót. És tűnődik virágot az ember. Elszálló szirma: jövő idő.. Jelenét óvja jó szerelemmel, hűsége már a fű, a kő. .Pálfy Gusztáv: Biztonságban Házavató Tenyerembe temetve arcomat éppen felhalmozódott göndjaimon tűnődtem a minap, amikor meg­szólalt a telefon. Az albérlet utáni futkározás, s a munkaköri teen­dőim sokasága elrabolta az időmet is, meg a jókedvemet is. Lassan, fáradtan emeltem fel a kagylót, amelyből egyik hölgyismerősöm, Sárika csacsogása recsegett felém. Arra kért, hogy menjek el vele es­te, egy baráti összejövetelre. El­mondta, hogy kik hívták meg, s hogy kik lesznek még ott, rajtunk kívül. Nem sokat ismertem az el­hadart nevek közül. Erre hivat­koztam, s a megoldásra váró gond­jaim özönére, miközben igyekez­tem kibújni invitálása alól. Hasz­talanul. Gyorsan, siránkozó han­gon csacsogta érveit, miszerint az (nellékes hogy kik lesznek ott, ne­kem úgyis vele kell majd foglal­koznom egész este, meg hogy min­dig csak dolgozom, meg dolgozom, betegre hajtom magam, pedig kell némi kikapcsolódás is, és ne is el­lenkezzek, és kivel menjen el, ha nem velem?... — Szóval munka ide, albérlet oda, udvariasság is van a világon, gondoltam és igent mondtam. — Házavató lesz — súgta a fü­lembe, amikor este, kilenc óra táj­ban megálltunk a kétszintes, gyö­nyörű villa előtt, a város egyik igen szép kerületében. Bent már javában folyt a daj-daj, bömbölt a lemezjátszó, s a reprezentatív külsejű háziasszony méleg moso­lya simogatott, miközben betessé­kelt bennünket. Voltunk vagy hú­szán a hatalmas, tárgyaló termek­re emlékeztető nappaliban. Tánc, ének, vitatkozás, egy-egy hangos nevetés dúsította a félhomályt, és ínyenc ételek, márkás italok soka­sága bizonygatta, hogy tehetős emberek közé csöppentem. — Gyönyörű ez a ház — mond­tam a házigazdának, akiről- köz­ben kiderült, hogy építész és Bé­lának hívják, meg az, hogy igen részeg, mivel egy üvegnyi whisky égeti már a belsejét. — A nappalival együtt öt szoba van, két fürdőszoba... — mondta büszkén körbemutatva, és nagyo­kat csuklott, mintegy nyomatékot adva szavainak —, ha kérnéd, nem adnám kétmillióért... Fiatal felesége részeg szájhősnek, nevezte, s szinte bocsánatkérően. adósságok sokaságáról beszélt, mi­után lefektette férjét a díványra. Mi tagadás, egy pillanatra igaz­ságtalannak éreztem a világot, szűkös albérletemre gondolva, s mocorgott némi irigység is ben­nem. De különösebben nem érde­kelt sem a dicsekvés, sem a pa­nasz, így hát követve az ismeret­len barátok példáját, evésre, ivás- ra, meg Sárika szórakoztatására adtam a fejemet, ami bizony szé- delegni kezdett már, úgy éjjel egy óra körül. Később megkerestem a fürdőszobát, ahol különös kép fo­gadott. Egy kopaszodó, negyven év körüli férfi ült a fürdőkád szélén, kezében vodkásüveggel. Sírt. Mit tesz a részegség! — gondol­tam meglepődve. — Egy gazember, érted? Gaz­ember! — kiáltotta felém, amikor észrevette, hogy nincs egyedül. — Lopta az egészet!* Én? — kérdeztem értetlenül. — Az építésvezető elvtárs.., Elvtárs? — Nagyot köpött, mielőtt- szájához emelte az üveget. — Tu­dod, mennyi vállalati anyag van ebben a házban? És belerántott engem is,. rongyos tízezerért... Gazember ez! Gazember... — Hogyhogy gazember — kér­deztem felélénkülve egy kicsit, ahogy kiemeltem a fejemet a hi­degvizes csap alól. — A cement, a tégla, a csem­pe... Én is börtönbe jutok! Az asszony nem éli túl a szégyent.. .• Azt mondta, hogy nem éli túl... — Ismét telefutott könnyel a sze­me. — Ugyan! — próbáltam vigasz­talni, miközben kezdtem megérte­ni g dolgot. — Lehet, hogy nem is jönnek rá! — De! Meg fogom mondani... Éjszakánként felriadok, hogy ko­pogtatnak a rendőrök, és rácsokat látok mindenütt... Nem bírom tovább! — Keserűség és félelem homályosította el tekintetét. — Még azt is kibulizta, hogy a bri­gádok ingyen melóval segítsenek neki,.. Azokat miért nem hívta meg a házává tóra? Gazember ez, rohadt gazember... És börtönbe jutok én is ... Szinte teljesen kijózanítottak a kopasz ember szavai, s egyre ké­nyelmetlenebbül éreztem magam még akkor is, amikor visszatértem a mulatozók közé. Leroskadtam egy fotelba, s leráztam magamról a háziasszony konyakkal fűtött, kacér mosolyát, nyakam köré fo­nódó karjaival együtt. Nem tudom miért, de becsapottnak, bánatos­nak és nagyon fáradtnak éreztem magamat, annak látva a világot is. Ilyen hangulatban köszöntem el vendéglátóinktól, amikor eljöt­tünk. Mert, ugye nem csak öt szo­ba, lopott anyag, síró és kopasz ember, de udvariasság is van a vi­lágon (!) ... — Én nagyon jól éreztem ma­gam — csacsogta kicsit spiccesen Sárika, ahogy a sötét, kietlen ut­cákon baktattunk hazafelé. — Ugye, máskor is eljössz velem, ha ezek megint bulit rendeznek? — Uhüm — morogtam bele- egyezően, s újra magam előtt lát­tam, azt a keserűségtől és félelem­től könnyes tekintetet. — Legkö­zelebb is eljövünk, Sárika. Majd ha..., ha a házigazda kiszabadu­lását ünnepük... Kotoh Elek Diószegi Balázs: Hazafelé KÁROLYI AMY: Festmény Egy régi ház. Rozsdaszín vonalak. Ablak mögött sötét ágyak mélyén nagy dunyhák alatt nénik alszanak. Álmodnak fánkról, kávésbögréről, álmodnak nyárról, álmodnak télről. Száncsengő csilingel a párnájukon. Főznek, öltöznek. Lakodalom. Küszöbbe botük egy kisgyerek, én voltam? te? vagy a szomszédgyerek? A pókhálókban nevetés tanyáz. Mindenki meghalt. Mindenki él e képen. Múlhatatlan délután. Eső előtt. Eső után. VÖRÖS JÓZSEF: Ars poetica helyett Görnyeszt a munka, míg másokat az ál-alázat. y Ágyadban nyugodtan fekszel, hisz a jó munkától az ember nyugodtan alszik — és másnap újra fárad. De más, kit nyálas hajlama görnyeszt, mikor a nyelve nyájas, házért, hazáért hízeleg: tettei mint léggömbök, jó magasra szállnak. És bár sokaknak imponál e „luftbállbn-csoda” — e gondtalan-édes látszat — a pukkanás, valljuk be: hangja szárnyatlan madárnak.: í LATOHATÁR Az iskola és a jövő Marx György új könyvéről Nem az iskolánák, hanem az életnek tanulsz — figyelmeztetik már nagyon régen a bölcs fel­nőttek fiaikat. Az élet iskolájáról beszélnek azok, akik választéko­sabban akarják megfogalmazni a hétköznapok tanulságait. Az ok­tatási intézmény, így vagy úgy, régen beszédtéma, de különösen azóta, hogy tudjuk: nemcsak ma­gyarázni kell a világot, hanem megváltoztatni. Műveld a csodát, ne magyarázd — írta Nagy Lász­ló. Erre a „művelésre” kell, vagy kellene felkészíteni az ifjú em­bereket az iskolának és a mű­velődési hálózatnak. Eleget tehet ennek a ma isko­lája? Tájékozódni és alkotni kész embereket nevelünk? Jövő- időben is gondolkodunk, amikor a ma iskolájáról vitatkozunk, ta»tervet korszerűsítünk? Többek között ezekre is keresi a választ Marx György a „Jövőidőben” címen megjelent vitairat — könyvében. Vitairatot mondtunk, mert ez a megjelölés illik leg­jobban a kiváló fizikus írásaira. Ö maga ezt az alcímet adta. „Egy fizikus írásai az iskoláról”. Kell-e most az iskola fejleszté­séről beszélni? Most, amikor a gazdasági munka a fontos? Kell-e szorgalmazni a művelődést? — kérdezgetik néhányan. A gyak­ran csak lappangó álközgazdasági szemléletre, és a mögötte jelent­kező gyakorlatra pontos választ adnak a tények. Azok, amelyek bizonyítják, hogy az elért gaz­dasági fejlődésnek, ellentmondá­saival együtt is hatalmas ténye­zője volt a képzés területén el­ért fejlődés. Az összefüggéseket is látó közgazdászok szerint ed- dik sokszor a gazdaságfejlesz­téstől függött a képzés fejleszté­se, a jövőben azonban ez meg­fordulhat és a képzés fejlesztése határozhatja meg a gazdaságfej­lesztést. Marx György, a fizikus is azt bizonyítja, hogy most igazán fontos a művelődés fejlesztése. Most, amikor az emberi 'kultúra olyan gyorsasággal bővül, ami­lyenre még nem volt példa. A kényelmesség, a konzervativiz­mus veszélyes lehet, mert a tár­sadalmi tudat tartósan nem ma­radhat el a termelőerők, így a tudomány fejlődése mögött. „Egyetlen ember nem sajátít­hatja el a teljes kultúrát. Mégis annak távoli részeit kell egység­be fonnia, ha újat és kiválót akar alkotni. Ez napjaink egyik izagalmas ellentmondása — írja Marx György,. Ezt az iskolának és azt követően a folyamatos művelődésnek lehetne feloldania. Ehhez a szerző szerint az iskolai konvenciók megtörésére, merész váltásra* van szükség. Tízen alul is lehet tfFruészetismeretet, fizi­kát játszva tanítani — javasol­ja a szerző. Majd módszertanilag is remekbe szabott eszmefutta­tását olvashatjuk a természetről, ahol „a feltárt összefüggések annyira erőteljesek, hogy velük egyszerre tehető széppé, haté­konnyá és egyszerűvé a gimná­ziumi tananyag.” Marx György fizikus. Érthető tehát, ha' itt-ott kicseng tárgyá­nak, hivatásának elfogult szere- tete. Aggódik a fizikáért, meg­győz e tudomány fontosságáról. Mint minden igazi fizikust, öt is a nagy összefüggések izgatják. A fizikus, kémikus, biológus hiva­tásában is a közöset keresi, azt, amivel kiegészítik egymást az ismert és ismeretlen érintkezésé­nek végtelenbe nyúló frontvona­lán. Ez a vékony — Gyorsuló idő sorozatban megjelent — könyv az ismeretterjesztő munkák so- " rában is jeles válogatás. Stílusa mondandójának sodró lendülete, elgondolkodtató javaslatai és a közölt ismeretek teszik azzá. A jövőért, a már köztünk élő gyer­mekekért született; azokért, akiknek meg kell tanulniuk a tárgyi valóság tiszteletét, meg­értését és alakítását, akiknek művelni kell a csodát. „Tőlünk örökül kapott világuk — olaj­válság, füstköd, halpusztulás el­lenére — minden előzőnél gazda­gabb és szeretni valóan szép. Te­gyék azt még gyönyörűbbé és emberibbé. Mert az embert im­máron az embernek kell meg­váltania.” A könyv utolsó mon­dataként leírt, fizikus tollából származó gondolat így cseng ösz- sze az első lapon olvasható Nagy László-i idézettel: „Mi a mindenség törvénye szerint cselekedünk, Te tusakodsz a mindenséggel”. Komáromi Attila \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents