Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27. • PETŐFI NÉPE • 3 VASÁRNAPI RIPORT 7 Mit láttunk, hallottunk a tévében? Aligha indítanak mostanában illemtanfolyamot, közölték szerdán délután a Szabadság. tér 17-ben a szórakoztató főosztály sajtótájékoztatóján. Okítás nélkül is nyilvánvaló, hogy neveletlenül bánunk legközvetlenebb ismerősünkkel. A látogatások időnkénti viszonzása, ugyanis elemi kötelesség. Tegye mindenki szívére a kezét és vallja meg őszintén, hogy eszébe sem jutott az otthonát naponta megtisztelő televízió meg- vizitálása. • Benthagyjuk? Tátrai Eszter és Nagy Tibor a vágószobában. Szerencsére! Maguk is alig férnek a hatalmas palotában. Bútorok, eszközök torlaszolják, szűkítik a labirintus-folyosókat is. Zsúfolt, mondanám, ha egyetlen szóval kellene jellemeznem barátunk hajlékát. Lüktető, így szólnék, ha egyetlen jelzővel illetném a munkatempót. HIVATALOS elfoglaltságaimat használtam föl alaposabb körülnézésre, így kukkanthattam be a tévé egy napjába. Egymás kezét fogja a távozó és az érkező; egyikmásik stúdióban még dolgoznak az előző nap érkezett művészek, technikusok, amikor hajnali négykor megjelenik a takarítók első csoportja. SÁNDOR GYÖRGY a televíziózás elméletének kiváló művelője fél kilenckor lépett az elnöki tanácsterem melletti irodájába. A fontos értekezletek és fogadások számára, berendezett teremben éppen egy hamarosan a képernyőre kerülő film sajtóbemutatójára készülődtek. A műsorigazgató már a márciusi és az áprilisi műsor javaslatokat tanulmányozta a szomszédbán, mivel elsősorban kész termékekkel gazdálkodik.' A tavaszkezdetivel — megtudtuk — viszonylag kevesebb a gond. Vigyáztak arra, hogy a jelentős politikai események,- történelmi megemlékezések ne időtartamban, hanem a közvetítés minőségében, hatásában oldják meg' az események rangját. Alaposan feladta a leckét a négy munkaszüneti nappal kezdődő április. Szerencsére, működik már a két, tapasztalt szakemberekből álló bizottság, amely az egyes, területek főszerkesztői vagy azok helyettesei által jóváhagyott műveket elsősorban abból a szempontból minősítik, hogy mikor — főidőben vagy máskor — kerüljenek a képernyőre. Javaslataik figyelembevételével állítják. ösz- sze a végleges programot. Eltűnnek a kérdőjelek is, éppen most fejeződtek be az MLSZ vezetőivel folytatott tárgyalások; lesz foci az ünnepeken. A legjobbkor, a (reggeli telefonvisszahívások és hivatalos külföldi tartózkodásról véglegesen hazaérkezett író, művelődéspolitikus látogatása között kerestem fotó- riporter kollégámmal Sándor Györgyöt. Az ilyen csendesebb napokon sem nagyon jut ideje váratlan beszélgetésekre. Szerdán találkozik a közművelődési szakosító hallgatóival, rendszerint ilyenkor tart előadást az Eötvös Lorárid Tudományegyetemen szervezett tévéesztétikai kollégiumon. TANÁCSÁRA — „ha a tévé mai napjáról akarnak átfogó képet kapni, akkor a koordinációs főosztályt keressék” — L énárt Istvánhoz, a nagy tapasztalatú üzemszervezőhöz indultunk. Jártunkban-keltünkben hallottuk, hogy a főosztályvezető a legfontosabb emberek egyike a tévénél, munkaköre pedig a leghálátlanabb, hozzá tartozik az intézmény tíz szerkesztőségét, szellemi műhelyét kiszolgáló óriási rendszer. Képzett mérnökök és hat osztályos díszletmozgatók, híres operatőrök és pályakezdő világosítók, leleményes stúdióvezetők és fáradhatatlan gépkocsivezetők seregét mozgatja közvetlen munkatársaival. Ö rendelkezik a tévé elnöksége által kidolgozott irányelvek alapján a műszaki apparátussal, a különféle eszközökkel. A márciusi „diszpókon”, azaz a stúdiók, gépkocsik, kamerák, a technikusok, közreműködők elosztásán („behívásán”) dolgoznak, gondoskodnak a kért külső helyszínekről. Amennyire lehetséges, megteremtik a hazai és külföldi riportok készítéséhez szükséges tárgyi feltételeket. Pontosan tudja, hogy ebben a félévben milyen műsorokat gyártanak, ismeri az év második felében esedékes főbb igényeket, összehangolták — például — az olimpiai közvetítés technikai lebonyolításához elengedhetetlen intézkedéseket. Forduljon Lénárt Istvánhoz, gki arra kíváncsi, hogy mi történik a stúdiókban, hol találhatók a közvetítőkocsik, ez vagy az a forgató-. csoport. Az állandóan a keze ügyében levő vaskos heti kimutatás mindenben eligazítja. Csak akkor működik zavartalanul a tévé gépezete, ha az ebben rögzített teendőt a felelősök pontosan és rugalmasan teljesítik. A legtökéletesebb, a legaprólékosabb szervezés, tervezés sem- számolhat a váratlan eseményekkel, a betegségekkel, az időjárási rendellenességekkel, az üzemzavarokkal, az alkotási folyamatban, felbukkanó valamennyi igénnyel. A heti százötven-kétszáz változás zökkenő- mentes keresztülvitele jelzi legszemléletesebben, hogy értik a dolgukat. Legalább harminc helyen forgatott, dolgozott a tévé január 23- án. A Légy jó mindhalálig rögzítésével foglalkozott az egyik stáb, a másik egy kézilabda-mérkőzés közvetítésére utazott Debrecenbe. Ékkor tartották a kapcsolásos Liszt-vetélkedő technikai főpróbáját. A Kék fény munkatársai Siófokon vették szemügyre, a majd megtudjuk mit. Sopronban forgatták a Petőfi életét idéző sorozat egyik izgalmas jelenetét. A hármas stúdióban a számítástechnikáról készül műsor, késő délután kezdik és a „végtelenségig” folytatják a Rettegés a harmadik birodalomban című tévéjáték felvételeit. Remélik, hogy a legapróbb részletekben is igényes Iglódi István, a rendező sem talál semmi kivetnivalót; minden és mindenki a helyén lesz. Pártkongresszusi előzetes riportokat vesznek föl Lengyelországban, haladnak a Bioszféra-műsorral, a fővárost járja a Telesport, a Hét munkatársai Orosházára utaztak, Vitray Tamásnak Bécsben akadt dolga, a közművelődési főosztály és az Unokáink is látni fogják sorozat Budapesten talált munkát, a régi országházban játszódik a Névtelen vár néhány kalandja, kiszolgálnak egy bolgár és egy lengyel forgatócsoportot... „Mondjam még?” hunyorít ránk a főosztályvezető.. „Köszönjük, ennyitől is zúg a fejünk.” SOK .CSUDÁT láttam már a Szabadság téri palotában: a színes stúdió azonban hasonlíthatatlan élmény. Pontosabban: stúdiók, mert a négy közül már csak egyben dolgoznak fekete-fehérrel. A nemrégiben korszerűsített egyesben a ‘ Hangoskodót lestük meg illő csendben. Fényárban, tudatosan komponált öltözékekben figyelték a magam sem tudom honnan érkező rendezői utasításokat. Éppen arról beszélt a meghívott Soltész Erzsébet és Balázs Árpád műsorvezető, hogy miként készíthető adott zenéhez simuló szöveg. Bányai Pál csoportvezető technikus örül is, meg bánkódik is amiatt, hogy a negyedikről a földszintre kerültek. Igaz, nyitott ablaknál dolgozhatnak jó időben, egy parkra nyílnak ablakaik. Előző helyükön kiszemeltek maguknak egy 260 méterre nyújtózó antennát, ehhez'mérfék a felvevőgépek „végtelen-beállítását”. Most nincs ilyen távoli viszonyító pont, de hát ennél nagyobb baj ne legyen. Általában nincs is, mert a rendszeres karbantartásnak köszönhetően jól működnek a korszerűnek jóindulattal sem mindig nevezhető felvevő masinák. Egyik-másik a tévé létesítése óta kézben van. AZON TŰNŐDIK sűrű cigarettafüstben Nagy Tibor rendező és Tátrai Eszter vágó, hogy milyen sorrendben fűzzék össze a dohányzás ártalmasságáról beszélő főorvos érveit erősítő felvételeket, hogy minél hatásosabb, riasztóbb legyen a nikotinveszélyre figyelmeztető film. Háromszoros túlfor- gatással dolgoztak, van miből vá- logatniok a tenyérnyi vágószobában. Már déltájban sejtettem, hogy lehetetlenség riportnyi terjedelemben a tévé egy napjának az áttekintése. Hetekig a Szabadság téri házban és kapcsolt részein időzhetnék, ha valamennyi munkahelyről tudósítanék. Remélhetően a cikkben kényszerűen zsugorított információkból, tapasztalatokból is kitűnik, hogy mennyi munka, szellemi és anyagi energia szükséges egyetlen percnyi műsor létrehozásához; hogyan telnek néha untató, de többnyire kedves vendégünk hétköznapjai. Heltai Nándor Munka és közérzet Őszinte eszmecsere tanácstagokkal Néhány estén a tanácsháza első emeleti ablakain kiszűrődő fény láttán, talán hivatali túlórázást gyanított a járókelő. Pedig a villanyfényes teremben egészen másról volt szó. Újabb és újabb csoportokat meginvitálva, a megyeszékhely tanácselnöke folytatott eszmecserét a száztizenegy tagú városi tanács szinte valahány tagjával. De talán pontosabb így: hallgatta a testület tagjainak véleményét munkájukról, megbízatásuk ellátásával kapcsolatos tapasztalataikról, gondjaikról, közérzetükről. A kötetlen, baráti beszélgetéssorozatra olyan időszakban került sor. amikor immár a pártértekezletek idejéhez közeledve, mondhatni, hogy pezsgő légkörben és feszes ütemben folynak a XII. pártkongresszus előkészületei. Egyidejűleg az V. ötéves tervfeladatok teljesítését, s a következő ötéves terv előkészítését célzó munka közben a helyi államhatalmi szervekben mind több figyelem jut az idén esedékes tanácstagi választásokkal összefüggő tennivalóknak. Gondolatébresztőnek az eszmecseréhez abból a beszámolóból indult ki dr. Mező Mihály tanácselnök,, amelyet a városi ' pártvégrehajtóbizottság pár hónappal ezelőtt megtárgyalt, összességében jónak értékelt, ám a tanácsi munkában fellelhető fogyatékosságokra, javítanivalókra is figyelmeztetett. A jelzésszerűen felvázolt gondolatokkal összecsendültek azok a' tapasztalatok, amelyeket Fehér Sándor, a népfront városi elnöke bocsátott az eszmecserén részt vevők elé. A tanácstagok pedig mintha régóta vártak volna ilyen alkalomra, szinte felszabadultan vallottak. Az önzetlen közéleti munkásságuk apróbb örömeiről ezúttal nemigen esett szó. Annál inkább a gondokról, a megbízatásuk jó ellátását nehezítő körülményekről, megbecsülésük hiányosságairól. Felkelteni az érdeklődést Vegyünk azonban néhányat sorra az általánosíthatóan egybehangzó megnyilatkozásokból. Kezdjük például azzal a tükörrel, amely a tanácstagok : vallomásai nyomán, akiket képviselnek: megbízóikról, a választókról állt ösz- sze. Kevesen akadtak ugyanis, akik ne említették volna — az okát is kutatón, de csaknem kivétel nélkül fájlaló kicsengéssel — az utóbbi években fokozódóan észrevehető közönyt a tanácstagi beszámolókkal szemben. Az egyik, immár több mint két évtizede tanácstag például elmondta: — A kenyérkereső munkám mellett, egy héten át igencsak minden szabad időm rámegy, hogy jól felkészülten tájékoztathassam választóimat. Emellett személyesen is próbálkoztam a szervezéssel. Volt, hogy két hétig minden estét családlátogatással töltöttem. Sajnos, ez sem vált be, öten-ha- tan jöttek el. Talán, mert a villanegyedbeli körzetemben minden megvan, ez az érdektelenség oka? Régebben olyan körzetben voltam tanácstag, ahol a beszámolókra kétszázötven-háromszázán is eljöttek. Előhozakodtak a gondokkal, bogy például utat kellene építeni, amihez a segítségüket is felkínálták. Ma pedig? Könyörögni az embereknek, az nagyon kedvszegő... Egy másik, szakmája szerint villanyszerelő tanácstag, aki első ciklusban szolgálja választóit, az együttes beszámolókban véli felfedezni az érdeklődés hiányának okát. Legalábbis erre következtet abból az esetből, hogy amikor három tanácstag társa közös beszámolójára .invitálták, elmaradt az áhított tápasztalatszerző alkalom. Ö volt ugyanis az egyetlen megjelenő. Míg a lakásától meglehetősen távoli tanácstagi körzetében húszan-harmincan mégiscsak eljönnek. A tanácstagi beszámolókkal ösz- szefüggő megnyilatkozások közül még egyetlen, figyelmet érdemlő észrevétel, amellyel az egyik külterületi körzet munkás tanácstagja hozakodott elő. Mint elmondta, közéleti tevékenységének húsz éve alatt nem fordult elő, hogy beszámolóján tanácsi vezető részt vett volna. Szóba került természetesen az érdeklődés felkeltésének mikéntje is. A területi népfrontbizottságok, s az újjáválasztott lakóbizottságok fokozottabb segítségétől remélik a választókerületi munka elősegítését. Az érdemi beleszólásért A vélekedések további nagy csoportja a tanács tagjainak tájékozottságával, illetve tájékoztatásával függött össze. Erről az eszmecsere résztvevői sokféle megközelítésben, de egyazon következtetéssel szóltak: nem tartják kielégítőnek a tájékoztatásukat. Ez pé-> dig nemcsak a választókörzeti munkát nehezíti, hanem gyakran akadálya a testületi döntésbe való érdemi beleszólásnak. Előre bocsátva: „ahhoz, hogy döntés előtt érdemben, ha kell, kritikusan nyilvánítsunk véleményt a város ' életének bármely területére vonatkozó kérdésben, alaposan kell ismernünk a hátteret” — szóvá tették a tanácstagok a testületi ülés írásos előterjesztéseinek vaskos köteget kitevő terjedelmét, gyakran az érthetetlen- ségig szakszerű nyelvezetét, vagy éppen az indokolás nélküli felsorolást, amelynek jóváhagyását kérik. Nyugodt lélekkel hogyan szavazzon a tanácstag, ha pontosan nem ismeri, összefüggéseiben nem érti az adott célt? — vetették fel számosán. Egyben a vitaindítókban az okfejtést, az összefüggések feltárását' szorgalmazták, szemben az elmúlt időszakban többnyire az írásos előterjesztések ismétlésével. Ahogyan a megyei tanácsnál már sikerült elérni: magyarul, magyarán, tehát őszintén, közérthetően szövegezni az előterjesztéseket — fogalmazták meg sokan a beszélgetés résztvevői közül. A tájékoztatás javítását célzó javaslatok között, egyik; módozatként a szóbanforgóhoz hasonló tanácstagi csoport-összejöveteleket indítványozták. Hathatósabb segítséget A számos tanulságos észrevétel közül hadd említsük végül a tanácstagok tekintélyével, megbecsülésével összefüggő vélekedéseket, amelyek nem éppen hízelgő- ek a tanácsi apparátusra, pontosabban : egyes osztályok egyes dolgozóira nézve. Az általánosítást kerülve ugyanis, szinte valamennyi tanácstag azzal kezdte, hogy: „Tisztelet a kivételnek, de...” Utána azonban konkrét tapasztalásaik rossz példáival hozakodtak elő. Olyan esetekkel, hogy például az ügyintéző fagyosan kérdőre vonta — „nem látta a táblát? Ki van írva, hogy nincs félfogadás!” — a nem passzióból, hanem közérdekből, a választók megbízásából kopogtató tanácstagot. És többen azt is kimondták, hogy minden egyes ügyintézőnek illene tudnia: nemhogy a tanács tagját, de az ügyes-bajos dolgával odaforduló állampolgárt sincs joga így elküldeni. Akadtak, akik a tanácstagi munkának az apparátus részéről történő segítése oldaláról vizsgálva taglalták véleményüket. Egyikük például így szólt: — Azzal együtt, hogy ismerve az apparátus munkáját, az ügyintézők megterhelését, ha azt akarjuk, hogy a környezet tiszta legyen, a kukákat ne borítsák fel, hogy a tanácstag jelezze a szabályszegéseket, az osztály, a hatóság is tegye meg a magáét. Ne mulassza el a kérdőre vonást. Sok olyan eset Van, hogy jelzi az ember, de nem történik semmi. Hathatósabb segítséggel többre jutnánk. Például az ezzel-azzal elfoglalt járdáért megfizettetni a területfoglalási dijat. Kevesebb lenne a rendetlenség. Van rá jogszabályunk, csak éppen nem alkalmazzuk következetesen . *. Szó, ami szó, rendkívül hasznos volt, sok tanulsággal szolgált a tanácstagokkal folytatott őszinte, baráti eszmecsere. Bizonyára nem marad el a következtetések megvonása sem a végeredményben a megyeszékhely egész közösségét szolgáló tanácsi, tanácstagi munka javítása érdekében. Perny Irén • Márciust lapozza a műsorigaz gató. • Varga József technikus: kifogástalan az Eclair elektromos berendezése. • Lent: így készül a Hangoskodó. , (Straszer András felvételei.)
