Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 11. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A szocialista közösség harminc esztendejéről Napjainkban a szocialista országok a gyakorlatban valósítják meg az államközi kapcsolatok legdemokratikusabb elveit: a szocialista internacionalizmust, az elvtársi segítségnyújtást, a teljes egyenjogúságot, az állami szuverenitás tiszteletben tartását, a testvéri országok előtt siló legfontosabb társadalmi és gazdasági problémák összehangolt megoldását. Ezekre az elvekre épül a tíz, összesen több mint 430 millió lakosú európai, ázsiai és amerikai szocialista államot egyesítő KGST sokrétű tevékenysége. „A szocialista közösség — mondta Leonyid Brezsnyev — teljesen új típusú szövetség. Nem egyszerűen gz országcsoport állami érdekeinek közösségére épül, hanem egyben a marxista—leninista pártok vezetése alatt álló, azonos világnézetet valló, azonos célokra törekvő, az elvtársi szolidaritás és a kölcsönös támogatás vezérelte népek testvéri családját alkotja.” A KGST megalapítását követő első években a tagországok erejüket főképp a háború utáni újjáépítésre és gazdaságuk rekonstrukciójára koncentrálták. Az iparosítás során a KGST- tagországok új iparágainak létrejöttével a Szovjetunió bővítette a szükséges nyersanyag- és tüzelőanyag-szállításokat, rendeléseivel hozzájárult az új vállalatok kapacitásainak lekötéséhez. Sok nyersanyagból és anyagból, egyebek között a leginkább hiánycikknek számító termékekből (kőolaj, vas, acél, színesfémek, gyapot) a KGST-országok nagymértékben önellátók lettek. A gazdaság fejlesztésében folytatott együttműködés méreteiről és a Szovjetunió szerepéről az alábbi adatok alapján ítélhetünk: 1978 elejéig a Szovjetunió különböző megállapodások alapján, több mint 2600 vállalat és egyéb létesítmény építéséhez nyújtott segítséget a szocialista országoknak. E létesítményekből 1400 a nehéziparra és az energiaiparra jut. A Szovjetunió közreműködésével 1978-ig a szocialista országokban összesen több mint 30,3 millió kilowatt kapacitású villamos erőmű épült, ami évente megközelítőleg 160 milliárd kilowattóra villamos energiának felel meg. (1950-ben a Szovjetunió nélkül a szocialista országok nem egészen 45 milliárd kilowattóra villamos energiát termeltek.) A vas- és színesfémkohászat területén a KGST-országok a Szovjetunió műszaki segítségével több mint 40, évente 21,2 millió tonna nyersvasat, 25,3 millió tonna acélt és 27,4 millió tonna hengereltárut termelő üzemet építettek és adtak át. A szovjet kőolaj bázisán és a Szovjetunió műszaki segítségével nagy petrolkémiai kombinátok épültek Burgaszban, Pleven ben, Százhalombattán, Schwedtben, Plockban és Pozsonyban. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományos-műszaki kapcsolatai már az ötvenes években nagy lendületet vettek. A hatvanas évek közepére vonatkozó becslések szerint e tudományos-műszaki együttműködés méreteit tekintve összehasonlítható volt az Egyesült Államok, és Japán licenckereskedelmével. A szocialista országokban a Szovjetuniótól 1950—1955 között kapott tudományos-műszaki dokumentációk hasznosítása lehetővé tette évi 100—120 milliárd transzferábilis rubel értékű termék gyártásának beindítását. A műszaki segítséggel és a berendezésszállításokkal együtt az együttműködés e területé évi 250—300 milliárd transzferábilis rubel értékű termelés tudományos-műszaki feltételeit teremtette meg. A következő összevetés is helytálló: a Szovjetunió műszaki együttműködése (beruházási progrsftnok előkészítése, berendezésszállítások, építési és üzemeltetési tapasztalatok átadása) olyan kapacitások műszaki, bizonyos mértékig anyagi-műszaki és pénzügyi alapjait teremtette meg a szocialista országokban, amelyek lehetővé tették volna egy 35 millió lakosú országnak, hogy az egy főre jutó ipari termelés tekintetében elérje az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát. Jelenleg a tudományos-műszaki együttműködésben több mint 3 ezer kutatási és fejlesztési intézmény vesz részt. 1971 és 1978 között a tagországok több mint 14 ezer elméleti és alkalmazott munkát fejeztek be, amelyek közül több jelentős gazdasági haszonnal járt. (APN—-MTI) KOORDINÁCIÓS ÉRTEKEZLET A SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI KUTATÓ INTÉZETBEN A kutatás mindjobban szolgálja a termelést Két éve született a döntés, hogy a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pártvezetősége koordinációs értekezleteken egyeztese a jelenlegi és jövőbeni feladatokat, a kutatóállomások pártalapszervezetei- nek vezetőivel. Ugyanakkor ezeken az értekezleteken tájékoztassák egymást törekvéseikről és egy-egy állomás vezetőit is módjukban áll beszámoltatni végzett munkájáról. Az ötödik koordinációs értekezletre került sor nemrég Kecskeméten. A korábbiakhoz hasonlóan most is állásfoglalások születtek, amelyeket az intézeti pártalap- szervezetek emelhetnek majd határozati rangra. Az országban működő hat kutatóállomás pártalapszervezetei- nek titkárai, gazdasági és társadalmi vezetők elsőként Magyar Ferencnek, az intézet főigazgatójának tájékoztatóját hallgatták meg. Részletesen elemezte a szőlészeti és borászati ágazat helyzetét, a borexport mennyiségi és minőségi alakulását. A kutatók és a termelők nagy összefogására van szükség a szőlő és borgazdaság fejlesztéséhez. A kutatói tevékenység hatékonyságának növelésével egyidejűleg alapvető feladat a termelés segítése. A már kialakult szerződéses együttműködések mellett olyan szervezeti egységeket is létre kell hozni, amelyek még folyamatosabbá, gyakoribbá, élőbbé teszik a kutatás és gyakorlat kapcsolatát. Az eddig elért eredményeket, a kirajzolódó törekvéseket a megyei párt-végrehajtóbizottság is elismerte és támogatja. A szőlőtermelő gazdaságok egyre többet várnak a kutatóktól. Elsősorban a termésbiztonság és hozam fokozását, a már kidolgozott technológiai és egyéb kutatások mielőbbi nagyüzemi kipróbálását, bevezetését. Az üzemekkel kötött szerződések haszna kettős. Nemcsak a szőlő- és bortermeléssel foglalkozók munkájának, eredményeinek javítását szolgálja, hanem anyagi alapot is biztosít a gyorsabb és szélesebb körű kutatáshoz. A kutatási tevékenység költségeihez ily módon 10 millió forinttal járultak hozzá az üzemek. Ebben az esztendőben is több együttműködést kezdeményeztek, amelyeknek célja az volt, hogy a nagy területet átfogó szőlő- és bortermelési rendszerbe, borgazdasági kombinátokhoz csatlakozzon a kutatómunka. Ilyen szándékkal jött létre a kecskeméti tudományos céltársulás is. A kutatásfejlesztés—termelés ilyen jellegű egységét kormányhatározatok is ösztönzik. A kecskemétihez hasonló céltársulás alakul néhány hétent belül Eger környékén. Az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát érdekelt a céltársulás létrehozásában, mert így lehetőség nyílik a kutatási eredmények gyorsabb bevezetésére, elterjesztésére és a közös anyagi érdekeltség alapján a kutatómunka segítésére, fejlesztésére. A céltársulások keretén belül tervszerűbbé. összehangoltabbá. a termelés igényeihez alkalmazkodóbbá válik a kutatás. Többféle együttműködést is létrehoztak, illetve terveznek. A Badacsonyi Szőlő- és Bortermelési Rendszerrel, a tokajhegyaljai borkombináttal, a Villány-mecsekal- jai Borgazdasági Kombináttal kötöttek szerződést, és vállalkoztak a történelmi borvidékek termelési. feldolgozási gondjainak megoldására. A vaskúti Bácska Tszel. az AGROMAX-termékek kutatására és alkalmazására vonatkozó szerződést írtak alá. Az intézte mindezzel eleget akar tenni feladatának, serkenteni, irányítani, s nem utolsósorban fejleszteni az ország szőlő- és borágazatát. Ehhez a munkához az intézet vezetői minden segítséget és támogatást megadnak a kutatóállomásoknak, az e téren tevékenykedő kutatóknak, munkatársaknak. Az idén összesen 24 nagyüzemmel kötöttek különféle szerződést. 22 ezer hektár szőlőültetvényre adnak rendszeres szaktanácsot. Munkájuk sikerét bizonyítja, hogy az intézettel közvetlen kapcsolatban levő gazdaságok összesen 600 millió forint többlettérmelési értéket produkáltak eredeti tervükhöz képest. Az intézet főigazgatója külön elemezte a Kecskeméti Tudományos Szőlőtermesztési Céltársulás munkáját. A megalakulás óta eltelt rövid idő alatt is igyekeztek fejleszteni a szőlőtermelési technológiát, a szaporítóanyag-előállítást, a kutatási eredmények gyors gyakorlati alkalmazását. Máris megállapítható, hogy a céltársulásnak jelentős szerepe van az Alföld szőlőtermesztési egységének kialakításában, a termelőüzemek különféle szolgáltatási igényének teljesítésében. A tájékoztató utáni vitában Ivtcz Vilmos, a meevei pártbizottság munkatársa részletesen beszélt a Duna—Tisza közén végzett szőlőtelepítésekről, ennek jelentőségéről és hatásáról. Az ötödik ötéves tervidőszak kutatási eredményeit dr. Szegedi Sándor, főigazgató-helyettes ismertette. Beszámolt a szőlőnemesítés, a növényvédelem, a talajerő-utánpótlás az agrotechnika és gépesítés témakörében végzett kutatásokról, valamint a fehér- és vörösbor-készítés, a pezsgőgyártás újabb technológiai eljárásairól. A koordinációs értekezleten több állásfoglalás született. Egyebek, között szorgalmazzák az eddigi helyes tendencia folytatását, amelyben a pártalapszervezetek irányító, példamutató tevékenységére is felhívták a figyelmet. Ca. I. Mi van a borítékban - a pult túlsó oldalán Bács-Kiskun megyében a foglalkoztatottak egytizede, vagyis több mint 21 ezer fő dolgozik a kereskedelemben. Létszámuk évente 1—2 százalékkal emelkedik. A kiskereskedelemben a létszám 1978-ban 3 százalékkal haladta meg az előző évit, miközben az eladási forgalom 9 százalékkal nőtt. Ezen belül 1976 óba a fizikai foglalkozásúak állományi létszáma növekedett jobban. Az összes foglalkoztatottaknak évek óta mintegy 94 százaléka — 1978-ban csaknem 20 ezer ikeres- kedeLmi alkalmazott — teljes munkaidőben dolgozott. Mind a létszám, mind a bér adatait bizonyos mértékig torzítja, hogy a 2—3 főnél nagyobb létszámú boltok vezetőit a nem fizikai állományba kell sorolni, holott, legtöbbjük a bolt forgalmában tevőlegesen is részt vesz. 1978-ban a belkereskedelemben foglalkoztatottak egynégyede a tanácsi, több mint fele a szövetkezeti szektorban dolgozott, a fizikai foglalkozásúak létszáma majdnem 15 ezer volt. BÉREMELÉS — KÖZPONTI BÉRRENDEZÉS NÉLKÜL Az elmúlt három évben a belkereskedelemben általános bérrendezés nem volt, néhány bérintézkedés azonban kedvezően hatott. 1976 májusától a városokban működő önkiszolgáló élelmiszerboltokban pénztárosi pótlékot adnak; 1977 júliusától műszak- pótlékot fizetnek; 1977 októberében rendezték a gyógyszertári dolgozók bérét; 1978 májusától takarítási pótlékot vezettek be. Befolyásolták a bérek alakulását a szabályozórendszer aktuális intézkedései is. Az említett tényezők, valamint a vállalati, szövetkezeti bérfejlesztések hatására a teljes munkaidőben dolgozók havi átlagbére 1976 óta 408 forinttal — évente 7,8 százalékkal — emelkedett. A növekedés a legdinamikusabb volt — az egészségügyi dolgozók bérrendezése következtében — a gyógyszer-kereskedelemben, s a vendéglátásban is az átlagosnál nagyobb mértéket ért el. Kevésbé emelkedett viszont az átlagbér a melléktermék és hulladékbegyűjtő kereskedelemben, ami összefügg a létszám csökkenéseivel, s a dolgozók elöregedésével. MI VAN A BORÍTÉKBAN? Hasonló tendenciát mutat a havi átlagbéreket általában 5—6 százalékkal meghaladó átlagkereset is. A bérek és a keresetek között legnagyobb — bércsökkenő Irányzatú — a különbség a kereskedelmi szolgáltatásoknál, legkisebb a mezőgazdasági termék-nagykereskedelemben. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi átlagbére 1978ban 2917 forint volt. A' havi átlagkereset 5,2 százalékkal haladta meg az átlagbéreket. A havi átlagkereset a kereskedelmi szolgáltatásban dolgozóknál a legnagyobb, ezen belül is kiemelkedően magas a szövetkezeti szektorban. A belkereskedelem átlagához képest legkevesebb kimutatható havi átlagkeresete — a dinamikus fejlődés ellenére — továbbra is a vendéglátásban dolgozóknak van, ahol a ki nem mutatható borravalót, mint jövedelemkiegészítést is számításba veszik. A megye belkereskedelmében a fizikai és a nem fizikai foglalkozásúak havi átlagkeresete között 936 forint a különbség. A gyógyszerkereskedelemben a nem fizikai foglalkozásúak több untait kétszer annyit keresnek, mint a fizikai foglalkozásúak. Az átlagosnál magasabb képzettség ugyanis a keresetekben is megmutatkozik. A nem fizikai foglalkozásúak közül legkevesebbet a számviteli és egyéb ügyviteli alkalmazottak keresnek, havi átlagkeresetük nem éri el a fizikai foglalkozásúa- két. A bolti kiskereskedelemben a fizikai dolgozók kétharmada nő. A férfiak átlagos havi munkabére 24 százalékkal haladja meg a nőkét, ami a következőkkel magyarázható: — a férfi dolgozók általában idősebbek, a hosszabb gyakorlati idő miatt bérük is magasabb; — a kisebb létszámú boltok — többnyire férfi — vezetői fizikai állományban vannak, magasabb bérük megemeli az átlagot; — egyre kevesebb fénfí dolgozik a boltokban, megtartásuk érdekében részükre magasabb törzsbért fizetnek. A teljes munkaidőben dolgozó fizikai foglalkozásúak részére a legnagyobb átlagos havi munkabért a mezőgazdasági terméknagykereskedelemben fizették ki, a legkisebbet pedig a gyógyszerkereskedelemben . MUNKAERŐMOZGÁS Tavaly az átlagos állományi létszám 34 százaléka lépett ki és 38,5 százaléka volt a munkába lépő. A nagyobb arányú munkaerőmozgás elsősorban a szakképzetleneknél mutatkozik. A kilépések oka a kedvezőtlen szociális ellátás, munkaidőbeosztás (ami főleg a gyermekes anyákat sújtja), valamint az átlagosnál alacsonyabb bér és kereset. A vállalatok lehetőségeikhez mérten igyekeznek dolgozóik bérhelyzetén javítani, alapvető javulást azonban csak központi intézkedés és a kereskedelmi dolgozók részére kedvezőbb bérszabályozás hozhatna. Gaborjákné Vydareny Klára a KSH közgazdásza Energiatakarékos tv-késziilékek Az ORION Rádió és Villamossági Vállalat szooialista brigádjai felajánlották, hogy hatvanmillió forint értékű importból származó alkatrészt pótolnak hazai gyártmányúval. Az Uránus. típusú jól sikerült — televízióskészülék-sorozat darabszámút növelik. Ez a készülék kizárólag félvezetőket tartalmaz elektroncső helyett, s ezáltal kevesebb energiát fogyaszt mint a korábbi konstrukciók. Az ilyen „áramtakarékos” készülék üzemeltetésével a lakosság évente 8,3 millió kilowattot takaríthat meg. (MTI-fotó: Hadas János felvétele—KS) A gazdasági vezetők beszámoltatása Sok pártszervezetben ismét és újra felvetődik egy látszatra formai kérdés: sok-e vagy kevés a beszámoltatás? És egy bonyolultabb: hogyan lehetne növelni az ellenőrzés segítő szerepét, hatékonyságát? Egyik sem ok nélkül való. Tapasztalni ugyanis, hogy a pártszervezetek egyikében-mási- kában az utóbbi időben feltűnően megnőtt a gazdasági vezetők — ebben is főként az első számú vezető, az igazgató, a vezérigazgató — beszámoltatása. Ennek is főként az írásos formája. Az ilyen helyeken gyakorlatilag az a helyzet, hogy a gazdasági apparátust a jelentés fogalmazása görnyeszti, a választott tisztségviselőket pedig az olvasnivaló sokasága nyomasztja. Gyanítható, hogy ez sok időt, energiát rabol el éppen az időszerű tennivalóktól, a cselekvéstől.. . . Nem többet, hanem jobbat Az ellenőrzés e módszerének helyenkénti megsokasodását azzal indokolják, hogy a pártszervezetek feladata — s a helyzet is megkívánja — az ellenőrző munka fokozása. Ez alapjában fedi is a valóságot. Hiszen az ellenőrzés — ha jól alkalmazzák — nagy segítséget adhat a problémák megoldásához, ösztönzést az eredményesség fokozásához. És éppen e vonatkozásban kell a politikai vezetésnek segítenie a gazdasági vezetést: kiállni a kezdeményező szellem, a bátor, felelősségteljes irányítás, a korszerű gondolkodás mellett. Az olyan vezetési stílus érvényesüléséért, amely a teljesítmény alapján mérlegel. Ehhez azonban semmiképp nem elegendő pusztán az ellenőrzések számának gyarapítása. Az esetek nagy többségében eddig sem az volt gondunk, hogy kevés lenne az ellenőrzés. Nem több, hanem jobb ellenőrzésre van szükség! Mellesleg az ellenőrzés fokozása nem azért szükséges — mint helyenként tudni vélik —, mert „bajban vagyunk” és munkánk nem hozza sok területen azt, amit szeretnénk, hanem mert az ellenőrzés a végrehajtás rendszerében fontos eszköz, állandó feladat. A pártszervezetek jelentős része maga is segíti, hogy a beszámolók valóban elérjék céljukat. Egyebek mellett azzal, hogy nem csupán a tervteljesítés ciklusaihoz kötik a beszámolást, nem is a divatos témákhoz, hanem az adott terület helyzetéből, legfontosabb feladataiból indulnak ki, s ebben és erről kérik a gazdaságvezetés tájékoztatását, véleményét. Ezzel tulajdonképpen úgy irányítják a beszámolást, hogy az az adott terület leglényegesebb kérdéseire irányuljon, ebben alakuljon ki az egy nyelven beszélés és az egységes cselekvés. Bizalom és tudatosság A beszámoltatás indítéka azonban nem egy helyen tisztázatlan, sőt célja sem egyértelmű. Gyakran érvényesül az a felfogás, miszerint „régen volt testület előtt”, vagy a „valami nincs rendben nála”, vagy amikor az ellenőrzést tűzoltásra korlátozzák, mert végtére is „fel kell tárni a hibákat”. Az ilyenfajta esetekben a beszámoltatás aligha tölti be tényleges szerepét. Legfeljebb valamit feltár — de egyáltalán nem bizonyos, hogy a tényleges problémákat —, valamit megállapít, de ritkán megy ezen túl. Pedig az ellenőrzésnek is arra kell irányulnia, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a tervek, határozatok végrehajtásához, valóban feltárja a tényleges akadályozó tényezőket, s intézkedések kezdeményezésével segítse a feladatok megoldását. Mindehhez nélkülözhetetlen a bizalom és a tudatosság. Vagyis a pártszervezet ne akkor tűzze napirendre egyik vagy másik vezető beszámoltatását, ha már — mint szokták mondani — ég a ház. Hanem legyen az a párt gazdaságszervező munkájának szerves része, állandó folyamat. Félelemkeltés helyett a felelősségérzetet kell a beszámolásnak is erősíteni. Azt, hogy a beszámoló meggyőződjön róla: a testület nem egyszerű ítélethirdető, nemcsak tudomásul veszi az elmondottakat, leírtakat, hanem vállalja a politikai felelősséget. De csajs azt! S nem osztozik az egyszemélyi vezetés elvéből következő gazdasági felelősségben, nem vállalja át a hanyag munka, a tehetetlenség, a régi dicsőségből élés miatti elmaradás megmagyarázását, s az olyan gazdasági, műszaki, anyag- beszerzési feladatokat, amelyekhez semmi más feltétel nincs — csak a pártszervezet tekintélye. Ezzel egyszer-másszor és nagyon meghatározott esetben persze lehet élni, de a pártszervezet tekintélye nem akkor erős és nagy, ha az igazgató, vagy más vezetők helyett dolgozik, hanem ha olyan káderpolitikát folytat, hogy a vezetők meg tudják oldani a funkciójukban körülhatárolt feladatokat. És ha már a beszámolónál tartunk — sokszor azt tartják jó vezetőnek, aki szép jelentést tud készíteni. Hogy milyen jelentést, beszámolót készít valaki, az egy dolog; s külön öröm, ha ennek is mestere! Ám a lényeg mégis azon van: hogyan tudja — a dolgozókkal együtt — a terveket, célokat, határozatokat helyileg megvalósítani, s ebben milyen a személyes teljesítménye, példamutatása. Fontos, ám nem egyedüli módszer Mit tartanak némely pártszervezetben jó jelentésnek? Megesik, hogy azt, ami az eredményeket sorakoztatja fel, és csak úgy szőrmentén megemlíti, hogy természetesen vannak még gondok is. A jó és rossz valamiféle arányának fölállítása aligha vezetne eredményre. Annyi azonban mégis ide kívánkozik, hogy mindenütt egyértelműbbé kell tenni: mire irányuljon a beszámoltatás. Hogy alapvetően négy nagy területe van — a tervezés, a gazdálkodási tevékenység, a szervezet működése, belső irányítási rendszere, a vezetők személyes tevékenysége. Ezen belül azonban minden időszakban és munkahelyen más és más a leglényegesebb, a legidőszerűbb. Nagyon lényeges, hogy a párt- szervezet ne csak rögzítse a helyzetet. A beszámoltatást végző testület tagjai is tájékozódjanak, hogy ne csak hallgatói, hanem aktív részesei legyenek a beszámolónak. A gazdasági vezetők beszámoltatása a párt gazdaságirányító, szervező és ellenőrző tevékenységének szerves része, fontos módszere, de nem egyedüli módszere. A mindenkori helyzet, a feladat jellege, a megoldás módozata határozza meg, hogy melyik ellenőrzési forma alkalmazása a leghatékonyabb. B. M.
