Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
) 1979. december 11. • PETŐFI NÉPÉ I 5 Amatőr színjátszók a megyében TÉLI POLITIKAI KÖNYVNAPOK ‘ Bács-Kiskun megyében a statisztika szerint jelenleg hetven amatőr színjátszó csoport működik. Közülük azonban csak mintegy negyven—negyvenöt végez rendszeres munkát; s a megyei minősítő versenyeken már csak hét—nyolc együttes vesz részt. A legjobb három—négy megyei csoport az országos középmezőnyben állná meg a helyét — hangzott el a közelmúltban Kiskunhalason, a megyei színjátszó parlamenten, ahol csoportvezetők, s a témával foglalkozó szakemberek, népművelők fogalmaztájk meg ennek a valamikor nagy népszerűségnek örvendő amatőr művészeti ágnak a problémáit. (A küldöttek országos fóruma előtt szerepelnek majd ez év végén.) Pártdokumentumok „A Kommunista Párt C/'l 7 fi 11) fl VI a fasizmus előretörésé- ■ ) J l / f l/l/vl wr nek hosszú és sötét évei alatt állást foglalt a magyar munkásosztály és a magyar nép feladataihoz. Világosan, félre nem érthető módon rámutatott arra, hogy az ország s a magyar nép sorsa nem a kormány, hanem a nép kezében van letéve. Megmondottuk: egyes-egyedül a magyar nép széles demokratikus frontja vezetheti ki a magyar társadalmat abból a katasztrofális helyzetből, ahová a kormány a nép akarata ellenére és megkérdezése nélkül sodorta bele. Világosan és félre nem érthető módon kijelöltük az utat, hogy elkerüljük a biztos pusztulást: harc a német és magyar fasizmus ellen! Harc az uralmon levő reakció megbuktatásáért! A hatalmat vegye át a magyar nép demokratikus frontja!” Az amatőr színjátszás 1972—73 óta hullámvölgyben van. Hasonlóképpen a többi amatőr művészeti ág. Kevés a magas eszmei- ségű, művészeti célokat kitűző, igazi élményt nyújtó, kimunkált produkciókkal közönség elé lépő együttes. A többség az unalomig csépelt, kötelező ünnepi műsorok jó-rossz előadásával próbálkozik. Igaz, az elsődleges igény velük szemben a szolgáltatói szerep. Jobb esetekben a minősítőkön és különbőz» fesztiválokon való részvétel, s ott lehetőleg a díjazottak vagy helyezettek közé kerülés. Az amatőr színjátszás mozgalmi, pedagógiai, pszichológiai, közművelődést segítő és közösségformáló funkciója nem bontakozott ki a kívánt mértékben. Hosszú vita folyt — pontosan az ünnepi műsorok kapcsán — az amatőrmozgalmon belüli politizáló, vagy politikus színházról. Valamennyien megegyeztek abban, hogy kell ilyen témájú műsor; de nem szokványos, minden élményt nélkülöző módon. Kapcsolódjon a fiatalok mindennapi életéhez, az „itt és most” gondolatához. Chile és Vietnam kapcsán számos szép és érdekes produkció született; ugyanakkor a mai magyar társadalom életéről szóló műsor „fehér holló”. A rendezők ritkán nyúlnak mai magyar irodalmi alkotásokhoz, mindemellett problémát jelent az is, hogy rendkívül kevés az amatőr- színpadok számára íródott, jól előadható, rövid lélegzetű magyar darab. Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg egy másik, lényeges igény. A Népművelési és Propaganda Intézet kiadványai életkornak megfelelő anyagokat és lehetőleg bővebb módszertani tanácsokat tartalmazzanak. Szó esett a rendszeres Bács-Kiskun megyei kiadványok szükségességéről is, melyekben már előadott, sikeres műsorokat és új, még ismeretlen összeállításokat találhatnak a rendezők. Problémaként vetődött fel az együttesek anyagi gondja. Az 1972-es, 1973-as felfutás után a fenntartók egyre kevesebb pénzt szántak az amatőr színjátszókra, megbecsülésük érezhetően csökkent. A szereplések alkalmával az utazás, a vacsora, vagy az ebéd kifizetése, de ezt megelőzően az előadott darabhoz szükséges kellékek megvásárlása, elkészítése is gondot jelent. Nem egy esetben az együttes vezetőjének zsebe bánja. (Mindez persze színpadonként változó, a fenntartók pénztárcájától függően. Megoldásként javasolták a parlament résztvevői, hogy központilag határozzák meg: a költségvetés hány százalékát köteles a fenntartó, az amatőr csoportokra költeni. Az elkövetkező évek fontos feladata lesz a közönségigény és -ízlés megváltoztatása, formálása, az egyes csoportok, bázisközönségének kialakítása. (Jelenleg még a diákszínpadoknak sincs értő, érdeklődő bázisközönsége!) A probléma egyik oka — többek közt — az iskolai humán-, valamint művészeti oktatás jelenlegi gyengesége. Ez a „másik oldalon is visszaüt”: a rendezők panaszkodnak a csoporttagok hiányos irodalmi, történelmi ismereteire ... Az elmélyült színjátszói munkához pedig ez elengedhetetlen feltétel... Növelni kellene a bemutatkozási lehetőségek számát, hasonlóképpen a testvérszínpadi találkozókét. Sokszor az egy városban élő együttesek sem ismerik egymás munkáját; a többi — más amatőr művészeti ágakban tevékenykedő — csoportokéról nem is beszélve. Fontosságáról pedig pontosan az amatőr színjátszás győz meg: melyben kapcsolódik az irodalom, a zene, a tánc. a képzőművészet. P. E. A fenti mondatok A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944— 1948 című dokumentumgyűjteményéből valók. A Kossuth Könyvkiadó indította útjára néhány évvel ezelőtt azt a könyvsorozatot, amelynek az egyes ‘köteteiben azóta fellelhetőek a már említetteken kívül az MDP és az MSZMP fontos dokumentumai: a kongresszusi és KB-határozatok, az egyes ülésekről szóló közlemények, a különböző állásfoglalások és irányelvek. A pártmunkások, propagandisták, pedagógusok és közművelődési szakemberek, valamint természetesen a társadalmi változások iránt érdeklődők azóta haszonnal forgathatják az egyes köteteket. A párt mindenkori politikáját, törekvéseit és eredményeit éppen úgy megismerhetik ezekből, mint a társadalmi valóságot általában. Egyúttal a magyar haza és a magyar nép történetének nélkülözhetetlen dokumentumai is ezek a kiadványok. Nemrégiben került forgalomba a sorozat vaskos, negyedik kötete. Ez is, az idei téli politikai könyvnaipokra immár második kiadásban. A változatlan utánnyomásban napvilágot látott könyvet Vass Henrik szerkesztette. Ennek lapjain az MSZMP határozatai és dokumentumai találhatók; azok, amelyeket 1971 és 1975 között fogalmaztak meg a párt vezetői. Ez a néhány esztendő a X. és XI. kongresszus közti időszakot öleli fel. A több mint ezer oldalas műben összesen száztizenkilenc pártdokumentum kapott helyet. Ezek közül harmincegy kulturális kérdésekkel foglalkozik. Nyolcvanöt olyan határozat, irányelv, állásfoglalás, közlemény stb. szerepel a sorozat negyedik kötetében, mely első alkalommal olvasható a nagy nyilvánosság előtt. Néhány példa ezek közül a Politikai Bizottság határozata a Magyar Partizán Szövetség munkájáról; a KB agit-prop. bizottságának állásfoglalása a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulást segítő feladatairól; ugyancsak az agit-prop. bizottság állásfoglalása a cigánylakosság helyzetével kapcsolatban; a Politikai Bizottság határozata a nemkívánatos munkaerőmozgás csökkentéséről stb. A többi dokumentum a Pártélet, a Népszabadság, a Filozófiai Szemle, a Társadalmi Szemle lapjain volt olvasható eddig; és néhány közülük külön kötetben is megjelent a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Ezekben a napokban, hetekben többszörösen is figyelmet érdemel és jelentőssé válik ez a sorozat és e sorozat legújabb, legfrissebb kötete. Elég arra utalni, hogy folynak az előkészületek a párt XII. kongresszusára. Érthető hát, ha ezekben a hetekben, hónapokban az ideológiai kérdések a szokottnál is nagyobb jelentőséget kapnak. Másrészt az eddiginél is több helyen elevenítik fel a párt egyébként is jól ismert ideológiai határozatát. Jó alkalom minderre a téli politikai könyvnapok ideje, rendezvénysorozata. Éppen ezért hívjuk fel a figyelmet a dokumentumsorozatra; a politikával, ideológiával foglalkozók nem nélkülözhetik. V. M. Kibővítették és felújították a Zichy-emlékmúzeumot A Somogy megyei Zala községben kibővítették és felújították Zichy Mihály szülőházát, amelyet már korábban múzeumnak rendeztek be. Az 1847-től 1906-ig — a haláláig — kisebb-nagyobb megszakításokkal a cári udvar festőjeként Oroszországban élő művész festményei, használati tárgyai mellett grúziai népművészeti és ipar- művészeti tárgyakat is kiállítottak. • A Zlchy- kastély egy részlete. (MTI-fotók, Bajkor József felvételei — KS) • A Zichy- kastélyban berendezett grúz szoba. A tuvai miniatűr A Szovjetunió délkeleti határvidékén található a Tuvai ASZSZK. Az itt élők ősi foglalkozása az állattenyésztés, ami világosan tükröződik a tuvaiak népművészetében is. Széles körben elterjedt itt a díszített bőrből való eszközkészítés: edényeket, lószerszámokat, táskákat csinálnak belőle. A csont-, fa- és kőfaragás mintáit szokás szerint Tuva állatvilága szolgáltatja. A leginkább figyelemre méltó a kőfaragás. Az Altáji előhegységben nagy számban található a faragáshoz csodálatos alapanyag: az agálmatolit. A tuvaiak ezt az ásványt napkőnek nevezik. Számos meleg színű árnyalata van: rózsaszín, lágysárga, szürkésbarna. A mesterek, mielőtt faragáshoz kezdenének, a követ néhány napra vastag, nyers szövetbe csomagolják. Ettől lágyabb, elasztiku- sabb lesz a kő, könnyebben megmunkálható. A mesterek egyszerű eszközökkel formázzák a figurát. A legnépszerűbb kőalkotások, a 10 centiméternél nem nagyobb szoborminiatűrök, legtöbbször állatfigurák. A kőfaragók népművészek, akiknek eredeti foglalkozásuk a mezőgazdaság. Nincs művészi képzettségük. A mesterség hagyományait nemzedékről nemzedékre örökítik. Az itteni művészek némelyike kifogástalan plasztikai formaérzékkel rendelkezik. Ilyen például Tojbuhaa, idős mester, a tuvai miniatűr szobrok klasszikusa. Munkáiért megkapta az Orosz Föderáció Állami Díját. Vannak olyan alkotásai, amelyek mindössze 3 centiméter magasak. De ezeknek a szobroknak tökéletes arányai, harmonikus formái le- nyűgözőek. Dorszu és Hartek idős mesterek műveit viszont éppen a monumentalitás, a masszivitás jellemzi. Munkáik erőt, feszülő energiát tükröznek. A népi kőfaragásban jelentős sikereket mondhatnak magukénak a fiatalok is. A tuvai népi mesterek munkáiból mindig látható néhány az össz-szövetségi kiállításokon. Az ország múzeumai szívesen gyűjtik ezeket az alkotásokat, mivel a miniatűrök tükrözik Tuva történelmét, a tuvai természetet, az itteni emberek életét és munkáját. Valerlja Rafajenko HAZAI TÁJAKON Nádasd, a Mecsek alatt • Árpád-kori templom a Mecsek tövében, Mecsek- nádasdon. Ott, ahol a 6-os műút a Völgységből érkezve Mecseknádasdot megkerüli, majd éles kanyarral nekivág a Mecseknek: e kanyar szögét vaskos kis tempfomtorony zárja le. Sokan elhaladnak mellette; akik megállnak — nem bánják meg. Árpád-kori falu A szépen helyreállított kis. templom a temetővel itteni történelmünk tanúi közé tartozik. Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy mikor keletkezett, de 1235-ből már írásos emléke van ennek az Árpád-kori településnek és templomának, amely akkor Szent László király nevét viselte. Érdemes kívül-belül megtekinteni, mivel a régi, lényegében román stílusú falusi templomépítészetet híven tükrözi, jóllehet az építés évszázadának végén és a következő század elején is bővítették. Az első átalakítás idején épült a templomhoz a vaskos torony, csakúgy, mint az északi oldalon kiugró sekrestye. Majd a következő század elején a szentélyt szélesítették és hosszabbították. (A bővítés előtti alaprajzrészt a műemléki- helyreállítók a padló- burkolatban élére rakott téglákkal rajzolták ki.) Az utóbbi bővítés sorában jelent meg a gótikus stílus Magyarországon —, s már ezt mutatják a déli kapu csúcsíves kőkerete és ablakai. Ez idő tájból keletkezhettek a kutató műtörténész szerint a belső freskók is, amelyeknek a maradványait a templomba lépve rögtön észrevesszük a híveket befogadó hajónak a szertartásokat szolgáló szentélyrészbe nyíló végén. Az Árpád-kori faluról egyébként kevés biztosat tudunk. A bizonytalan monda azonban többet mesél. Eszerint a ma Réka- várként ismert kiterjedt rommaradványnak fényesebb múltja volt egykor. (Oda úgy jutunk el. ha a templomtól levezető úton lemegyünk az öreg patak völgyébe, s egy jó kilométernyire a falutól, ahol a patak két ágból összefut, e két ág között fölkapaszkodunk a magaslat csúcsára.) Eszerint e várat I. István király az angol királyi , család egyik tagjának adományozta volna, s ezért is szerepel a falut említő 1235. évi oklevélben — ha a kiolvasás helyes — „terra Brittannorum”, vagyis britek földje. Magyarok,rácok, németek Más középkori vármaradványa is van a falunak, s az még a török időkben is állt. Ez a 6-os műút másik oldalán van a várhegyen, a község északkeleti végén. Erről a XVII. századi híres török utazó és történetíró, Evlija Cselebi is megemlékezett leírásaiban. A török időkben a megritkult népességet délről felhúzódó rácok pótolták e faluban is. Majd nem sokkal a török kiűzése után, a XVIII. század elején megkezdődött Tolnába, s Baranyába a németek betelepítése. Sokfelől és több csoportban települtek e tájra. így szinte minden falunak más nyelvjárása, sajátos szokásvilága és története lett. Nemcsak a teljesen elhagyott településeket szállták meg, hanem a megritkult magyar lakosság mellé is letelepedtek. Így Nádasdon 1829-ben a jegyző leírása szerint éppen csak „egynegyed résznél többecske” » volt a német, de — mint hozzátette — „ez esztendőktől fogva esztendőkre emelkedik”Fazekasok, tislérek, parasztok munkamegosztásról is! Mért a bútor és az edény nem Nádasdon készült. Itt a parasztok a földet és — nem utolsósorban — a szőlőt művelték, és akik mesterek is voltak közöttük, azok hordót készítettek. (Ma is él a mesterség. legföljebb ma a bányászai a fő foglalkozás.) S nemcsak a helybelieknek készült itt hordó, hanem — mondjuk — az óbá- r.yaiaknak is — ahol meg főként fazekasok dolgoztak — vagy az ófalusiaknak —. hol a faesztergályos, főként az ülőbútor-készítő mesterségét űzték. S folytathatnánk a példákat: a kiállított tárgyak felirataiból megtudjuk, hol milyen szakma élt. S él! — tegyük hozzá. Ha nem is mindegyik, nem is mindenütt, nem is egyformán. De ahogy ma is készül Nádasdon hordó, úgy akad még Öfaluban székcsináló faesztergályos, vagy Obányán nem is egy fazekas. A régi tislérek mestersége azonban rég kimúlt: a bútorgyártás a falusi asztalosságot még a század elején kiszorította a piacról olcsó termékeivel. S úgy látszik, nemigen támad már föl ha ma sokat is adnának érte. Igaz, ez már utánzás lenne, nem „az igazi”. N. F. (Bojtár Ottó felvételei) • Hosszan kanyarog a völgyben ófalu utcasora. idősebb ember szívesebben felel (mert így tudja jobban' kifejezni magát) sajátos német tájnyelvén: „trüpen ti prüke” — kezdi a magyarázatot: az öreg patak hídján át s föl a hegynek vezető közön. A tájház bemutatja a régi paraszti, pontosabban a parasztpolgári házat, konyhát és szobát, bútoraival és edényeivel, s néhány mesterséget. S ezzel képet ad a A német — vagy ahogy a magyarok mondták elmosva az eredetet: sváb — falvak sajátosan kiegészítették egymást. Erről a gazdasági kapcsolatról — mai fogalommal: munkamegosztásról — is jó képet ad az a kis nemzetiségi múzeum, amelyet Mecsekná- dasdon rendeztek be egy régi vendégfogadó épületében. A szépen helyreállított tájház a falunak a müúttól távolabbi végén, fönt a domboldalon található. A helybeliek készségesen útbaigazítják a vendéget, legföljebb olyik • A német nemzetiségi tájház.
