Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
1979. december 11. 9 PETŐFI NÉPE • 3 A KISZ-ből a pártba Emelkedett a pártba felvett 30 éven aluliak száma és aránya az elmúlt évben megyénkben. A hatszázhuszonhat új fiatal a tavaly belépettek 61,4 százalékát jelenti. Ez az arány, bár magasabb, mint az ezt megelőző esztendőben, sem a kívánatos 66 százalékot, sem pedig az országos átlagot nem éri el, de persze a lemaradás — a számokból látható — nem jelentős. Az okát a megyei KISZ-bizottság — legutóbbi ülésén tárgyalt a kérdésről — abban látja, hogy részint az alapszervezetek pártépítési terveiben az indokoltnál kevesebb rátermett fiatal szerepel, részint maguk a KISZ-szervezetek sem eléggé kezdeményezőek, néhol pedig nem is folyamatos a párttagajánló tevékenységük. A nagy többség KIS Z-ajánlással Ha a rendelkezésünkre álló idei adatokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a fiatal párttagok nagy többsége az ifjúsági szövetség aktivistája. Tavaly a 626-ból 468-an, idén, a szeptember 1-ig felvett 356-001 289-en KISZ-tagok. Ezt értékelni természetesen csak akkor tudjuk, ha figyelembe vesz- szük, hogy jelentős az arányjavulás az elmúlt évekhez képest. (Három éve 59, két éve 66 százalék volt.) Az országos átlag elérése egyben azt is jelzi, hogy minden második új párttag az ifjúsági szövetségből került ki. Ha más összöhasonlítási módot választunk, kitűnik, hogy minden ötödik fiatal a KISZ-en kívüliek köréből jutott az MSZMP-be. Érdekes a jelenség, s nem magyarázható pusztán azzal, hogy sok helyütt nincsenek ifjúsági alapszervezetek. Néhány esetben a fiatal -más társadalmi, közéleti tisztséget lát el, de egyesek még most is a KISZ-t megkerülve akarnak a párt soraiba kerülni (bár ez elenyészően csekély hányad). Sokszor van példa arra, hogy az új párttagok nem is olyan régen még KISZ-tagok voltak, de időközben korukra, más elfoglaltságukra hivatkozva kiléptek a szövetségből. Ismeretes az a célkitűzés, hogy a -KISZ-tagok lehetőleg saját alapszervezetük ajánlásával kerüljenek a pártba. Jó elv ez, hi- szén ki más ismerné jobban az ifjú közéleti aktivitását, emberi értékeit, mint a közvetlen környezete. Néhány éve azonban még nem volt általános, hogy az egyik ajánló az alapszervezeti taggyűlés legyen. Tavaly fordult a kocka, s az idén csaknem általánossá vált a KISZ-ajánlás. Mutatja ezt az 1978-as 92,5 százalékos, illetve az idei 96,5 százalékos arány is. A korábbinál tervszerűbben Ha gond nem is volt, és általánosnak sem lehetett mondani, de előfordult, hogy az ajánló KISZ-taggyülések formálisan zajlottak le: érdemi vélemény, észrevétel nem hangzott el. A tavalyi és az idei tapasztalatok szerint ez már a múlté. Az eredmények azt igazolják, hogy az ifjúsági szövetség ajánló munkájának tudatossága, tervszerűsége javult. Ennek egyik jele, hogy sokféleképpen foglalkoznak a leendő párttagokkal; nem csupán személyre szóló megbízatások tüzében kovácsolják őket, de nagyobb gondot fordítanak az új követelmények megismertetésére is. A felkészítést minősíti, hogy az ajánlott fiatalok csaknem mindegyikét elfogadják a pártszervezetek. Vezetnek a szakmunkások Tavaly a pártba felvett KISZ- tagok 68 százaléka volt huszonöt év feletti, nagyjából ez az arány az idén is. Ebben az évben azonban sikerült előrelépni az egészen fiatal korosztály felvételében is, s a 18—21 év közöttiek 12 százalékos aránya kedvező tendenciákra utal. Az pedig éppenséggel örvendetes, hogy a legfiatalabb utánpótlás döntő többsége fizikai dolgozó, méghozzá szakmunkás. A KISZ ajánló szerepe az iparban a legnagyobb, legkövetkezetesebb. Gyengébb a -mezőgazdaságban és a szolgáltató ágazatokban. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az elmúlt évieknél több közvetlen termelésirányító, műszaki értelmiségi, illetve pedagógus vonta magára a pártépítési terveket készítők figyelmét. Emelkedett a nők aránya is (két éve 29, tavaly 30,5, az idén pedig 37,6 százalék volt). A párt X. kongresszusa után tették lehetővé azt, hogy a nagykorúság a felvétel alsó korhatára lehet. Bács-Kiskunban erre alig lelni példát. Tavaly senkit sem, az idén is csak egy középiskolást vettek föl, noha nyilvánvaló, hogy a szakközépiskolák, gimnáziumok KISZ-bizottságainak titkárai, aktivistái közül néhányan már e fiatal korban is megfelelnek a párttagság szigorú mércéjének. A főiskolások köréből viszont elismerésre méltó fejlődéssel vettek fel MSZMP-tagokat. Tavaly kilencen, az idén pedig — szeptember 1-ig — húszán lettek így párttagok. Átlag fölött, alatt A megfelelő megyei eredmény természetesen a városok-járások munkájának prizmáján megtörve érvényesül. Az átlag feletti jó eredményt Kiskunhalason és a járásokban érték el. Baján és a kiskőrösi járásban meg sem közelítették a középarányost. Kecskeméten és Kiskunfélegyházán az elmúlt évhez képest jobban dolgoznak. örvendetes ugyanakkor, hogy a bajai és a kiskőrösi járásban, illetve Kalocsán és Kiskőrösön a KISZ-tagok kivétel nélkül alapszervezetük taggyűlésének ajánlásával kerültek a pártba.-Egy-egy időszak párttagfelvé. teli tevékenységének átvizsgálása nemcsak az átlagok kiszámítása miatt, sőt, nem is elsősorban amiatt fontos. Hanem azért, mert a koronként elért eredmények, az esetleges kudarcok figyelembevételével a jövőben végzendő munka javítható, alapozható meg. Ebben a kérdésben is erről van szó. A cél, s az elv — a párt legjelentősebb utánpótlási bsteisa a KISZ — nem változott. A módszerek azonban időközönként korszerűsítésre, változtatásra szorulnak — épp a cél, az elv érdekében. B. J. Országgyűlési bizottságok ülése Az 1980. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés tervezete alapján vitatta meg az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága héttő délelőtt a Parlamentben tartott ülésén a gazdálkodás jövő évi teendőit. A képviselők a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás legfontosabb, a termeléssel, a beruházással, a jövedelmékkel és a költségvetési befizetésekkel kapcsolatos kérdéseit elemezték. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatója megállapítja, hogy az idei év eredményei némileg elmaradtak a tervezettől, ez a termelésre és a gazdaságos exportra egyaránt vonatkozik. A jövő évre — az 1979-es hozamokat is figyelembe véve — a gabonatermés növelése az egyik legfontosabb cél. Az állami gazdaságoknak, szövetkezeteknek, a háztáji és kisegítő gazdaságoknak olyképpen kell tervezniük, gazdálkodniuk, hogy növényekből, állati termékekből, zöldségből és gyümölcsből a lakosság kielégítő ellátási színvonala mellett az ország exportját is jelentősen növelhessék. Mint ismeretes, a mezőgazdasági felvásárlási árak átlagosan 11 százalékkal emelkednek, erősítve a termelésirányítás orientáló, befolyásoló szerepét. A mezőgazdasági termékeket az élelmiszeripar jövő évi erőteljes termelésnövelésével kívánják feldolgozni. Nagyobb előrelépéssel mindenekelőtt a konzerv-, a hűtő- és a növényolajiparban kell számolni, ami a lakosságot érinti: az igényekhez időben, választékban jobban igazodó áruösszetételt kíván biztosítani az ipar, s természetesen ezen keresztül a kereskedelem is. Már a jövő évi felkészülésről számoltak be az országgyűlés kereskedelmi bizottságának hétfői ülésén. A Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetését értékelve a képviselők a kereskedelmi szakágazat eredményeit és főbb tennivalóit összegezték. A kereskedelem már megkezdte a felkészülését a következő esztendőre. A forgalomba kerülő áruk mintegy 80—83 százaléka a hazai termelésből kerül majd az üzletekbe. A különböző szakmák — figyelemmel a kereslet szerkezetében várható változásokra — az eddigieknél körültekintőbb, alaposabb és szervezettebb tevékenységgel gondoskodnak arról, hogy elegendő áru, jó minőségben, megfelelő választékban kerüljön az üzletekbe. (MTI) PILLANATKÉP KÉPERNYŐ Az anyakönyvvezető Halk zene úszik a levegőben: Mendelssohn Nászindulója. Ugyanez a muzsika szól a mellettünk levő teremben is, ahol a násznép gyülekezik. Az anyakönyvvezető, kedves, középkorú hölgy, már készen áll a szertartásra, rajta van a címeres piros-fehér-zöld szalag is. Gyerekkoromban egy időben én is akartam anyakönyvvezető lenni. Emlékszem, szereztem is valahol egy nemzetiszínű zászlót, elbújtam a padláson, magamra tettem, és felemelt kézzel ezt hajtogattam: „férj és feleség”, „férj és feleség”. Akkor azt hittem, ezt kell mondani, és kész a házasság. — Szereti a munkáját? — kérdezem visszafojtott hangon, mintha a leendő áhítatot nem akarnám megzavarni. — Nagyon. — Nem lehet belefásulni abba, hogy befejezésül mindig ugyanazt mondja: önöket házastársaknak nyilvánítom. Elnéz fölöttem. Sok év munkáját teszi mérlegre, és látom, hogy egy pillanatra elérzéke- nyül. — Minden esküvő más, mert másokat esketünk. — Szokott meghatódni? — Sajnos, igen. — Ez baj? — Nehezíti a munkámat. De olyan szépek szoktak lenni a fiatalok ... és olyan meghatók ... érti, ugye? Gyönyörű kosztüm van rajta. Olyan elegáns, mintha ő lenne a násznagy. Mikor mondom ezt neki, először bóknak veszi. Aztán visszakérdez. — Mi lenne, ha úgy mennék esketni, ahogy az utcán járok? — Szóval a munkájára az ünnepélyesség jellemző? — Ünnepélyesség? — Szónoklat, meghatottság, ünnepi ruha. Néha még pezsgőt is kell innia. — Jaj, az rettenetes! Nem szeretem az alkoholt. — Mondja! Nem nehéz mindig új beszédet kitalálni? Vagy ugyanazt többször is elmondja? — Ezt nem gondolta komolyan, ugye? — Lehet annyiszor megújulni? — Amikor a fiatalok bejelentik az esküvőt, elbeszélgetek velük egy kicsit. Ez elég alapot ad a rövidke beszédhez. — Most mit fog mondani? — Mind a ketten nagyon szeretnek kirándulni. A természet lesz a vezérgondolatom, mely ebben az esetben még inkább összefűzheti a házasokat. — És figyelnek magára? Értetlenül néz rám. Nem akarom megsérteni, gyorsan folytatom. — ön férjnél van? — Huszonkét éve. — És emlékszik még arra, mit mondott önöknek az anya- j könyvvezető az esküvőjükön? — Nem. — Gondolja, hogy az ön szavaira emlékezni fognak? Hirtelen rám néz. Látszik rajta, hogy eddig nem gondolt erre. — Biztosan nem. De nem is ez a célom. Csak azt akarom, hogy érzelmileg szép élményben legyen részük. És ehhez kevés a menyasszonyi fátyol vagy a virágcsokor. Kevés a nászinduló is. Ehhez két-há- rom szó is szükséges ... Hogy szépen emlékezzenek erre a percre. — Sosem gondolt még rá es- ketés közben, hogy négy-öt-tíz , | év múlva a boldog fiatalok válóperes felek lehetnek? — Gondol arra az orvos, ha j meggyógyult betegét kikíséri, hogy négy-öt-tíz év múlva más betegség miatt úgyis meg fog halni a páciense? Kopognak. Valaki benéz. Az anyakönyvvezető bólint: megérkeztek a házasulandók. Visszahúzódom. O indul, hogy kétszer egymás után feltegye a kérdést: „akarja-e házastársul?”, „akarja-e házastársul?” Én pedig gondolatban felemelem a kezem, és magam elé suttogom: „férj és feleség”. Tóth Tibor Használt koporsó ígérgetésnek érzem Galgóczi Erzsébet—Mihályfy Sándor Használt koporsó című fanyar humorú tévéfilmjét. A mai magyar falu egyik legjobb ismerője, a nádtetős szocializmus ellentmondásainak szenvedélyes kutatója, a parasztság fölemelkedésének elkötelezett szószólója ezúttal is izgalmas, érdekes embereket mutatott be. Sajnos a főszereplő, Berta néni kivált a jellegzetes falusi környezetből. Gobbi Hilda alakításában éppen a paraszti 6zínek, ízek halványultak el. Mondjuk ki: helyenként hajdani népszínművekben divatos stílusban formálta meg a rémisztőén fukar öregasszonyt. Az eltúlzott gesztusok, a Szabó nénis maní- rok miatt csak ritkán éreztük helyzete, sorsa tragikomédiáját. Reméltem, hogy a tévéjáték hatásosabban kibontja a koldüs- szegénynek hitt, tanácsi támogatásból gondozott öregasszony takarékkönyvének megtalálásából adódó dilemmát. Hasonló eset sokkal gyakrabban előfordul, mint azt általában hiszik. Nem könnyen dönthető el, hogy a közösség segíthet-e — hogyan, miként — azokon, akik nem akarnak magukon segíteni. Kitűnő tévéfilm lehetett volna a Használt koporsó, ha a látottaknál több jellegzetes figurával érzékelteti egy falu társadalmát. A pénteken késő este sugárzott A tanácsok, a Magyar Vörös- kereszt, a társadalmi szervek, s az úgynevezett célvállalatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy javult a gondoskodás a látásfogyatékos emberekről, akik közül mind többen találnak képességeiknek, lehetőségeiknek megfelelő foglalkozást — állapították meg a Vakok és Gyengén- látók Országos Szövetségének közgyűlésén. A tanácskozáson értékelték a tévéfilm érzésem szerint egyik lehetőséget se aknázta ki:kaptunk egy többé-kevésbé szórakoztató, időnként többet, érdekesebbet, színvonalasabbat ígérő történetet a Nyitott könyv modorában. Kár, mert néhány jól elkapott pillanat, néhány karakteres figura — például Schütz Ila remek alakításában Rozinka, Patkós Irma öregasszonya — és a pompás alapötlet, az írói alapanyag többet sejtetett. Unokáink is látni fogják Aligha tudatos műsorszerkesztési elgondolás miatt követte szerdán a leszerelési tárgyalásokról, pontosabban a stratégiai fegyverkorlátozási szerződésről készített összeállítás első részét az Unokáink is látni fogják... A bombák, rakéták pusztító hatásának ismeretében bizony azt kell mondanunk, hogy elsősorban a béke megőrzésétől függ a műemlékek, műkincsek fennmaradása. Közvetve és közvetlenül: egy világháború kíméletlenül elpusztítaná a nagy gonddal, leleménnyel, összefogással a romboló, málasz- tó időtől megmentett értékeket és őrzőiket. Sza'kály István rendező a napi realitásoknál maradva hasznos, ösztönző riportfilmje e távlatok, összefüggések nélkül, önmagában is színvonalas alkotás, jól illeszkedik a kitűnő sorozatba. H. N. szövetség egyesztendős tevékenységét, s meghatározták feladatait. A szövetségnek jelenleg 19 537 tagja van, s közülük 3000-et foglalkoztatnak rendszeresen. Célul tűzték ki a taglétszám további gyarapítását — hiszen hivatalosan mintegy 30 ezer vakot tartanak nyilván — és programot fogadtak el 1981-re a fogyatékosok nemzetközi éve hazai rendezvénysorozatának előkészítésére. (MTI) A vakok szövetségének közgyűlése Ez mind Kecskemét! A megyei filmstúdió megalapításakor tervezték, hogy a hírős város néhány pontján azonos időben évente felvételeket készí~ tenek. Megörökítenek mindent, ami a rögzített kamera elé kerül; tíz'tizenöt év múlva kiváló dokumentumfilm kerekedik a képsorokból. Sajnálható, hogy a jó elgondolásból nem lett semmi, mert már ma is érdeklődéssel, a tovatűnt múltnak kijáró figyelemmel néznék a főtér keramitkockáin zö- työgő szekereket, a „Donkanyar” sajátos bódévilágát. Hova tűntek azóta a Rávágy téren füstölgő mozdonyok? Elképzelhető, hogy az ezredforduló táján lapunk e számát böngésző olvasók fejcsóválva nézik kollégám felvételeit? Ilyenek voltak a kecskeméti udvarok, a kecskeméti háztetők? Egyetlen helyen készült mind a három fénykép, csak a gépet forgatta más'más irányba. Stra- szer András fotóriporter. (-1 -r)
