Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 8. A NATO-tervek megvalósítása aláásná a biztonság és enyhülés eddigi eredményeit A Hazafias Népfront országos értekezletének állásfoglalása A Hazafias Népfront fővárosi és megyei bizottságainak képviselői pénteken országos értekezletet tartottak a HNF Országos Tanácsa Belgrád rakparti székházában. Meghall­gatták Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács el­nökének tájékoztatóját, s áttekintve azt a helyzetet, amelyet a NATO vezető körei a közép-hatótávolságú atomfejes raké­ták nyugat-európai elhelyezésének tervével idéztek elő, az értekezlet résztvevői állásfoglalást fogadtak el: KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1979. december 6-i üléséről — Hazánk lakossága az elmúlt hetekben tiltakozó gyűléseken és más rendezvényeken juttatta ki­fejezésre: ellenzi a NATO veze­tő köreinek szándékát, az új kö­zép-hatótávolságú atomfejes ra­kéták nyugat-európai elhelyezé­sét — hangsúlyozza a dokumen­tum. — Senki sem maradhat kö­zömbös azzal a fenyegetéssel szemben „amely a Pershing—2 és a szárnyas rakéták gyártásával és telepítésével a fegyverkezési verseny új fordulóját készíti elő. Az új nukleáris pusztító eszkö­zök hadrendbe állítása egyértel­műen a fennálló katonai erő- egyensúly megbontására irányul egyes NATO-országokban. A ter­vek megvalósítása aláásná az európai biztonság eddigi eredmé­nyeit, a kölcsönös bizalmat, erő­sítené földrészünkön a politikai feszültséget, rontaná az egész nemzetközi helyzetet. — Külön is figyelmeztető, hogy e fenyegető törekvések olyan idő­szakban öltöttek testet, amikor reálisan elérhető cél az országok­nak és népeknek a fegyverzet ala­csonyabb szintjén létrejövő biz­tonsága. Ez egyetlen ország érde­keit, jogos biztonsági szempont­jait sem sértené. — A Varsói Szerződésbe tömö­rült szocialista országok — köz­tük hazánk — a helsinki záróok­mány szellemében az európai és az egyetemes biztonság erősítésé­nek útján kívánnak járni. Ezért tárgyalásokat szorgalmaznak, amelyek új, fontos megegyezése­ket készíthetnek elő. Erre irá­nyulnak Leonyid Brezsnyevnek október 6-án, valamint novem­ber 6-án ismertetett javaslatai. Ezt szolgálják a Varsói Szerződés kezdeményezései, köztük a kül­ügyminiszteri bizottság mostani, berlini értekezletén tett indítvá­nyok, beleértve az össz-európai ta­nácskozás mielőbbi összely vásá­ra vonatkozó javaslatot is. Köz­véleményünk ismeri és támogatja ezeket az indítványokat, amelyek — az egyenlő biztonság elve alap­ján — gyakorlati lépésekkel szol­gálhatják a katonai szembenállás mérséklését. A Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikáját bizo­nyítják a napokban már meg­kezdett egyoldalú leszerelési, in­tézkedések is. — A Hazafias Népfront — egész közvéleményünk állásfog­lalásának hangot adva — kife­jezi reményét: Nyugat-Európa fe­lelős kormányzati erői gondosan mérlegelik lépéseik valamennyi lehetséges következményét, fi­gyelembe veszik egész Európa közös érdekeit, és végül józan döntésekre jutnak. — Meggyőződésünk, hogy a kö­vetkező időszak meghozza a ha­dászati támadó fegyverekről alá­írt szovjet—amerikai megállapo­dás mielőbbi ratifikálását és ha­tályba lépését. Ez lehetővé teszi, hogy — az egész emberiség, a béke érdekében — eredményesen továbblépjenek a nukleáris és a hagyományos fegyverek korláto­zásának valamennyi fórumán. (MTI) NAPI KOMMENTAR A „japán torta” Úgy lunik, meglehetősen dié­tás, kiadósnak egyáltalán nem mondható a „japán torta” a kínai vezetés számára. Ez lehet az első tanulsága Ohira Maszajosi kínai útjának. A japán kormányfő lá­togatását Pekingben nagy vára­kozás előzte meg. Légióként azért, mert Kína legalább 5,5 milliárd dollár kölcsönt remélt a „négy modernizálás” programjának vég­rehajtásához. Azt Fs várták Pe­kingben, hogy szorosabbra fűzhe­tik a politikai kapcsolatokat To­kióval, különös tekintettel a kí­nai-amerikai viszony javulásá­ra, s a szovjetellenes törekvé­sekre. A pekingi remények azonban csak részben váltak valóra. Ohira és házigazdái között már a poli­tikai párbeszédben is kitűnt: nem mindig használnak azonos nyel­vet. Hua Kuo-feng például hasz­talant próbálta rábírni vendégét a szocialista Vietnammal szem­beni agresszív kínai politika egy­értelmű támogatására. Még fáj­dalmasabb csalódás a kínaiak számára, hogy Japán nem nyúlt túlságosan mélyen a zsebébe: 5,5 helyett csak 1,5 milliárd dollár kölcsönt ajánlott föl, azt is évi 209—240 milliós részletekben. Er­ről írta találóan egy hongkongi lap Kína be kell, hogy érje egy parányi szeleikével a „japán tor­tából”. Ami a politikai együttműkö­dés távlatait illeti, ugyancsak le­lohadtak a kínai elképzelések. Mindenekelőtt azért, mert Tokió nem hajlandó kockára tenni Pe­king miatt az ASEAN-országok- hoz fűződő kapcsolatait. Ha ugyanis a kínai—japán viszony túl magas hőfokot érne el, a Dél­kelet-ázsiai országok szövetsége ezt bizonyára nehezményezné. Több okból is: 1. a japán segít­séggel kifejlesztett kínai ipar dömpingtermékei olcsó árukkal kiszoríthatják az ASEAN-orszá- gok cikkeit a külföldi piacokról: 2. a megerősödött Kína gátlásta­lan hegemonizmusa Vietnam után más országokat is sújthat. Peking mellesleg szorgalmazta Tokió és Washington kapcsolatai­nak további erősítését, s a japán katonai potenciál fejlesztését. A „szovjet veszélyről" szóló pekin­gi szirénhangok még sem érték el céljukat Ohiránál: közismert, hogy Japánnak érdeke a Szov­jetunióval fenntartott jó viszony ápolása. így semmiképpen nem kívánatos Tokió számára, hogy Peking szovjetellenes nézeteit nyíltan helyeselje. A japánok fi­gyelmét amúgy sem kerülte el, hogy a kínai vezetés milyen fo­kozott érdeklődést mutat a külön­böző katonai felszerelések és fegy­verzetek iránt. Peking ugyanis a japán piacon szeretné magát kárpótolni a nyu­gat-európai fegyverüzletek elma­radásáért. Balszerencséjére azon­ban ez sem talál osztatlan he­lyeslésre a japán kormánykörök­ben Gy. D. • Ohira Maszajosi és Teng Hsziao-ping ebédel. (Folytatás az 1. oldalról.) A munkaerő-gazdálkodásban ked­vező változások bontakoznak ki. Mind több vállalatnál intézked­nek — a párt- és társadalmi szer­vek támogatásával — a munka­erő-gazdálkodás javítására. O Az életszínvonal a népgaz­daság lehetőségeivel, a gazdálkodás eredményes­ségével összhangban alakult. Az 1979. júliusi árintézkedésekhez kapcsolódó jövedelemnövelés­sel együtt az átlagos kereset 7,5—8 százalékkal, a pénzbeli tár­sadalmi juttatás 18 százalékkal, az egy lakosra jutó jövedelem 9,5—10 százalékkal nő. A fo­gyasztói árszínvonal mintegy 9 százalékkal emelkedik. Mind­ezek hatására a munkások és al­kalmazottak reálbére, a termelő- szövetkezet dolgozók reálkerese­te országos átlagban 1—1,5 szá­zalékkal csökken, az egy főre jutó reáljövedelem pedig valame­lyest meghaladja az 1978. évit. A lakosság fogyasztása 2 szá­zalékkal nő. Az áruellátás alap­vetően kiegyensúlyozott, bővül a kereskedelmi hálózat. Egyes iparcikkekből. építőanyagokból azonban hiány van. Az életkörülmények javításához hozzájárul, hogy a tervnek meg­felelően megépül 88—99 ezer la­kás, elkészül 4800 bölcsődei. 22 ezer óvodai hely, 1160 általános iskolai tanterem, és 1800 gyógyin­tézeti ágy létesül. Javul a lakos­ság kulturális, egészségügyi, szo­ciális ellátása. © Tovább bővültek hazánk nemzetközi gazdasági kap­csolatai. Erősödik együtt­működésünk, fejlődnek termelési kapcsolataink a KGST-országok- kal, elsősorban a Szovjetunióval. A rubel elszámolású kereskedelmi forgalomban a kivitel a tervezett­nél gyorsabban, 7—8 százalékkal, a behozatal az előirányzottnál mérsékeltebben, 2 százalékkal nő. Államközi kötelezettségeinket tel­jesítjük. A külgazdasági egyensúly ja­vításának követelményeivel össz­hangban a nem rubel elszámolású kivitel az előirányzottnál dina­mikusabban, 14 százalékkal bő­vül. a behozatal — a tervnek megfelelően — mintegy 5 száza­lékkal csökken. Jelentős ered­mény, hogy a külkereskedelmi áruforgalom egyenlege megköze­líti a tervezettet. O A gazdasági szabályozók módosításának, a támogatá­sok mérséklésének eredmé­nyeként kismértékben nőtt a tár­sadalmi tisztajövedelemnek az állami költségvetésben központo­események sorokban BERLIN__________________________ Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsá­nak elnöke pénteken Berlinben megbeszélést folytatott Luis Cor- valánnal, a Chilei KP KB főtitká­rával, aki pártküldöttség élén tar­tózkodik a Német Demokratikus Köztársaságban. A találkozón a demokráciáért vívott chilei népi antifasiszta harc feladatait, vala­mint időszerű nemzetközi kérdé­seket, s a két testvérpárt kapcso­latainak állását vitatták meg. A két párt minden megvitatott kér­désben azonos álláspontot vall. (MTI) NEW YORK Az ENSZ közgyűlése csütörtö­kön nagy szavazattöbbséggel elfo­gadta azt a határozatot, amely kö­veteli, hogy haladéktalanul hívják össze a Közel-Kelettel foglalkozó genfi konferenciát. A konferenciát — hangzik a határozat—az ENSZ égisze alatt szovjet—amerikai társelnökséggel és a Palesztinái Eelszabadítási Szervezet részvéte­lével kell megrendezni. (AFP) ISZTAMBUL Csütörtökön hatalmas erejű rob­banás nyomán kettészakadt az In- dependenta nevű román tankhajó, amely egy görög tartályhajóval történt összeütközése óta, három hete ég az isztambuli kikötő köze­lében. A robbanás 600 méteres körzetben szórt szét roncsokat. A hatóságok átmenetileg a kikötőt is kiürítették, és néhány órára leállí­tották a Boszporusz-szoros hajó- forgalmát. Ezután hat hajót indí­tottak a kettétört Independente közelébe, hogy újabb kísérletet te­gyenek a lángok megfékezésére. Szakértők további robbanásoktól tartanak, és úgy vélik, hogy a hajó még legalább egy hónapig égni fog. (Reuter) sított hányada. A költségvetési intézmények takarékosabban gaz­dálkodtak. A vállalati és intéz­ményi gazdálkodásban az ésszerű takarékosságot szolgálják azok az év folyamán hozott intézkedések, amelyek szabályozzák a közületi személygépkocsik használatát, az irodaberendezések beszerzését, a kiadványok megjelentetését, a rendezvények szervezését, a bel­földi és külföldi kiküldetéseket. II. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy 1980-ban a népgazdasági terv fő célja a kül­gazdasági egyensúlyi helyzet to­vábbi javítása, az elért életszín­vonal megőrzése legyen. Ennek érdekében erősíteni kell az 1979- ben kibontakozó kedvező tenden­ciákat. A további munka kulcs­kérdése a termelés differenciált fejlesztése, az ésszerű takarékos­ság fokozása. A gazdasági mun­kában, az irányításban és a vég­rehajtásban a fő erőfeszítéseket a termelés hatékonyságának növe­lésére, a szükséges szerkezeti vál­tozások meggyorsítására, a mű­szaki fejlesztésre, a nemzetközi versenyképesség fokozására kell összpontosítani. Elengedhetetlen, hogy nagyobb előrehaladást ér­jünk el a gazdaságtalan tevé­kenységek és veszteségforrások csökkentésében, megszüntetésé­ben. Fontos követelmény, hogy a bel­földi felhaszríálás, a felhalmozás — elsősorban a beruházások dif­ferenciált visszafogása útján — tovább mérséklődjék. A Központi Bizottság mind­ezek alapján egyetért azzal, hogy a Minisztertanács az 1980. évi népgazdasági tervet az alábbi főbb előirányzatok szerint véglege­sítse, illetve az állami költség- vetést az országgyűlés elé ter­jessze: az 1980. évi főbb előirányzatok az 1979. év százalékában Nemzeti .jövedelem 103,0—103,5 Belföldi felhasználás 99,0 Ipari termelés 103,5—104,0 Országos építési— szerelési teljesítmény 97,0—97,5 Mezőgazdasági termékek termelése 105,0—105,5 A szocialista szektor beruházásai 95,0—96,0 Egy lakosra jutó reáljövedelem 100,0 Lakossági fogyasztás 101,0—101,5 O A népgazdasági egyensúly javításának alapvető felté­tele, hogy a termelés nö­vekedése nagyobb hatékonysággal valósuljon meg. 'Az ésszerű anyag- és energiatakarékosság is segítse elő, hogy az anyagi ráfor­dítások a termelésnél lassabban emelkedjenek. A hatékonyan dol­gozó vállalatok termelése tovább­ra is dinamikusan növekedjék. Javítani kell a munkaerő-gazdál­kodást, és biztosítani a gazdasá­gos termeléshez szükséges mun­kaerőt. — Az ipari termelés a hazai és a nemzetközi értékesítési lehető­ségeknek és a hatékonysági kö­vetelményeknek megfelelően dif­ferenciáltan növekedjék. A ver­senyképes exportra, az import gazdaságos helyettesítésére képes vállalatok termelése gyorsabban emelkedjék. Az irányító szervek határozottabban követeljék meg az alacsony hatékonyságú, gazda­ságtalan vállalatoktól a jövedel­mező gazdálkodást, a termelési szerkezet átalakítását. A felada­tok ütemés teljesítésével, a szer­ződéses fegyelem betartásával, a termelési kooperáció erősítésével váljék tervszerűbbé a vállalatok együttműködése. — Az építőipari kapacitásoknak és a fizetőképes keresletnek az összhangja javuljon. Az építési munkák jobb szervezettsége révén is növekedjék a termelékenység, javuljon a minőség, erősödjék a szerződéses fegyelem és határ­idők betartása. Gyorsuljon meg a népgazdasági egyensúlyt javító be­ruházások kivitelezése. — A mezőgazdasági termelés — a népgazdasági célokkal összhang­ban — igazodjék a belföldi keres­lethez és a gazdaságos export lehetőségeihez. Az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek használják ki még jobban termelési adottságai­kat. A növénytermelés 10—11 szá­zalékkal emelkedjék. A talajok termőképességéhez igazodó mű­trágya-felhasználással, a szerves trágya fokozott hasznosításával, a magas hozamú fajták alkalmazá­sával, gondos és szervezett mun­kával tovább kell növelni a ter­méseredményeket. Az állatte­nyésztés színvonalának fenntar­tását jobb takarmányhasznosítás­sal kell elérni. A mezőgazdasági üzemek fordítsanak nagyobb fi­gyelmet á melléktermékek fel- használására a takarmányozás­ban, javítsák a rét- és legelőgaz­dálkodást. Biztosítani kell a ház­táji- és kisegítő gazdaságok folya­matos takarmánvellátását. — A közlekedés elégítse ki a népgazdaság igényeit. A vasúti áruszállítás az átlagosnál gyor­sabban- bővüljön. A közúti közle­kedésben szüntessék meg az indo­kolatlan üresjáratokat, jobban használják ki a közületi teher­gépkocsikat. O Az életszínvonal az elért eredményekre alapozva az ország gazdasági lehetősé­geinek megfelelően alakul. Az életszínvonal megőrzésének elen­gedhetetlen feltétele, hogy a ter­melés hatékonysága fokozódjék. A bérek ösztönözzenek a jobb mun­kára, szorosabban kapcsolódjanak a teljesítményekhez, a gazdálkodó szervek eredményeihez. Az átla­got meghaladó bérfejlesztésre csak ott lesz lehetőség, ahol a munka hatékonysága, a létszám- gazdálkodás jelentősen javul. Az egy főre jutó reáljövedelem 1980-ban országos átlagban — az 1979. évihez viszonyítva — azonos szinten marad. Az 1979. évi júliusi ár- és jövedelemnöve­lő intézkedések 1980-ban is érvé­nyesülő hatásán túl, a munkások és alkalmazottak átlagkeresete 4,5 százalékkal, a fogyasztói árszín­vonal — a központi árintézkedé­sek és a piaci viszonyok alakulá­sa következtében — 3,7 százalék­kal emelkedik. 1979. második fe­léhez viszonyítva a reálbér, illet­ve a reálkereset országos átlag­ban — az átmeneti csökkenés után — 0,5 százalékkal növekszik. A terv a lakosság fogyasztásá­nak 1—1,5 százalékos emelkedé­sével számol, és kiegyensú­lyozott áruellátást irányoz elő. Tovább kell bővíteni az ál­lami és szövetkezeti kereske­delmi, valamint a szolgáltató há­lózatot. Az irányító-szervek, a termelő és kereskedelmi vállala­tok fordítsanak különös gondot a megfelelő árukínálatra, a hi­ánycikkek számánatk csökken­tésére. A lakosság életkörülményeinek javítása végett 1980-ban meg kell építeni 82 000 lakást. 1300 álta­lános iskolai tantermet, létre kell hozni 4700 bölcsődei, 20 800 óvo­dai és 3500 gyógyintézeti helyet. O A beruházások volumenét az ideihez képest differen­ciáltabban, összességében 4—5 százalékkal csökkenteni kell; a szocialista szektorban beruhá­zásokra 183—184 milliárd forint fordítható. Üj állami nagyberu­házás nem kezdhető meg. Né­hány alacsony készültségi fokon levő nagyiberuházás megvalósu­lásának ütemét lassítani kell. A célcsoportos beruházásokat — a kórházak és az általános iskolai tantermek építésének kivételével — csökkenteni szükséges. A vállalatok és szövetkezetek beruházási forrásaikat elsősor­ban a folyamatban levő fejlesz­tések, rekonstrukciók gyorsításá­ra és befejezésére használják fel. A vállalati beruházások állami támogatása csökkenjen. A beru­házási hitel nagy részét a jól ex­portálható áruk termelésének bő­vítésére fordítsák. A beruházási célok megvalósí­tása következetes állami irányí­tást és fokozott ellenőrzést igé­nyel. A készletgazdálkodás javítá­sát szolgáló intézkedéseket követ­kezetesen végre kell hajtani. El- éngedhetetlen a vállalatok közötti együttműködés fejlesztése, anyag- és készletgazdálkodásuk korsze­rűsítése, a felesleges készletek le­építése. O A nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztésé­ben mindenekelőtt a Szov­jetunióval, a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának szerve­zetébe tartozó többi tagállammal folytatott tervszerű gazdasági együttműködésre, a vállalt köte­lezettségek kölcsönös teljesíté­sére, az áruforgalom bővítésére építünk. A rubel elszámolású áru­forgalomban a kivitel és a beho­zatal lényegében azonos mérték­ben, 5—6 százalékkal növekedjék. A nem rubel elszámolású kül­kereskedelemben továbbra is az egyensúlyi helyzet erőteljes ja­vítása az alapvető feladat. A fej­lődő országokkal a jövőben is gyors ütemben szélesítjük gazda­sági együttműködésünket. A gaz­daságilag fejlett tőkés országok­kal a kölcsönös előnyök alapján tovább bővítjük gazdasági kap­csolatainkat. A külkereskedelmi tevékeny­ségben a kivitel fokozásával egy­idejűleg törekedni kell az áru- összetétel és a jövedelmezőség javítására, a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a devizahozam növelésére. O Az állami költségvetés ki­adásai és bevételei a nép- gazdasági terv előirányza­taival összhangban alakúljanak. Az állami költségvetésben a fel-1 halmozásra fordított kiadások mérséklődjenek. A társadalmi közkiadások növekedése az eddi­ginél jobban igazodjék az ország gazdasági lehetőségeihez. A költ­ségvetési gazdálkodásban is kö­vetkezetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. A lakosság alapellátását biztosító egészség- ügyi, oktatási és szociális intéz­ményekben a lehetőségek jobb kihasználásával is hozzá kell já­rulni az ellátás színvonalának megőrzéséhez. O A Központi Bizottság meg­győződése, hogy az 1980. január 1-én bevezetésre ke­rülő közgazdasági szabályozók következetes alkalmazása, az ár­rendszer hatékony működtetése, az átmeneti kedvezmények foko­zatos csökkentése elősegíti a gaz­dasági tisztánlátást, a gazdálko­dó egységek — céljainknak meg­felelő — differenciált fejlődését III. A Központi Bizottság hangsú­lyozta: előrehaladásunk elenged­hetetlen feltétele, hogy az irányí­tás és a végrehajtás minden szintjén érvényesüljön a terv kö­vetelménye. Ennek érdekében a gazdaságirányító, a. szervező és a politikai munka középpontjában a gazdasági egyensúly javítása, a gazdaságos termelés és az export dinamikus növelése, a termelési szerkezet átalakításának meggyor­sítása, a gazdaságtalan tevé­kenységek visszaszorítása, a be­ruházási forrásoknak a gazdaság­politikai célokkal összehangolt, differenciált felhasználása és a szigorú takarékosság álljon. — A kormányzati szervek a népgazdasági terv végrehajtásá­hoz szükséges intézkedéseket ide­jében és folyamatosan tegyék meg, gondoskodjanak a követke­zetes végrehajtásról. A gazdaság- irányítás összehangolt munkával segítse elő a népgazdasági egyen­súly megteremtését szolgáló pozi­tív folyamatok kibontakozását, szigorúan érvényesítse a szabá­lyozókban foglalt egységes köve­telményeket. — A vállalatok, a szövetkezetek és á tanácsok a népgazdasági terv céljaival összhangban, készítsék el terveiket. Minden gazdálkodó egység fő feladata, hogy rugal­masan alkalmazkodjék a piaci igényekhez, fokozottan takarékos­kodjék az anyaggal, energiával, Tegyenek konkrét intézkedéseket a gazdasági hatékonyság gyor­sabb növelésére, az üzem- és munkaszervezés javítására, a munkaidő jobb kihasználására. — A Központi Bizottságnak meggyőződése, hogy az 1989. évi népgazdasági terv céljai népünk összefogásával, a dolgozók helyt­állásával, kezdeményezésével, a szocialista munkaverseny lendítő erejével elérhetőek. Ezért elen­gedhetetlen, hogy minden terme­lő, gazdálkodó egységben tájékoz­tassák a dolgozókat a népgazda­sági tervben foglalt gazdaságpoli­tikai célokról és a helyi felada­tokról. Igényeljék javaslataikat, karolják fel a dolgozók termelési munkamozgalmait. A kollektívák, a szocialista brigádok vállalásai a népgazdasági tervvel összhang­ban a jövőben is elsősorban a ter­melés hatékonyságának, gazdasá­gosságának javítására, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra, a hazai és a külföldi piacon is jól értékesíthető cikkek termelé­sének növelésére, a kooperációs fegyelem erősítésére, a szállítási szerződések betartására irányul­janak. Fontos, hogy a vállalatok vezetői — a párt- ás társadalmi szervekkel együttműködve — biztosítsák a felajánlások teljesí­téséhez szükséges feltételeket. — A párt szervei és szervezelei segítsék elő, hogy a dolgozó tö­megek megértsék, és cselekvőén támogassák gazdaságpolitikai cél­jainkat. Tudatosítsák, hogy ered­ményeink megőrzéséhez, vívmá­nyaink megszilárdításához az ecj- diginél jobb munkára van szük­ség. A kommunisták személyes példamutatással továbbra is se­gítsék a tervek megvalósítását. A sajtó, a televízió és a rádió adjon nagyobb nyrlvánossá'got az új feltételekhez rugalpasan al­kalmazkodó törekvéseknek, se­gítse elő, hogy a közvélemény megértse és reálisan értékelje gazdasági helyzetünket. A Központi Bizottság felkéri a tömegszervezeteket, a társadal­mi szerveket, hogy tagságuk moz­gósításával járuljanak hozzá gaz­dasági feladataink sikeres teljesí­téséhez. * A Központi Bizottság áttekin­tette a XII. kongresszus előkészí­tésének helyzetét és elfogadta az 1980. évi munkatervét. A Központi Bizottság Grósz Károly elvtársat, a KB osztályve­zetőjét — akit megválasztottak a Borsod megyei pártbizottság első •titkárának — felmentette osztály- vezetői megbízatása alól. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents