Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-30 / 304. szám
1979. december 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Teljesíteni a politikai és gazdasági feladatokat Beszélgetés Gál Gyulával, a bajai járási pártbizottság első titkárával A legjobb természeti adottságú mezőgazdasági terület Bács-Kiskunban a bajai járás. Az itt lakók többsége a mezőgazdaságban dolgozik. Azonos településszerkezet jellemző, a 21 község szinte testvére egymásnak. Közülük Bácsalmás nagyközség, amely jó úton halad a várossá fejlődés felé. A gyarapodó ipari üzemek az utóbbi időben egyre inkább lehetővé tették, hogy kialakuljon a nagyszámú ipari munkásság is. A járás, és székhelyének Bajának fejlődése minden területen összefonódik és összhangban van. Érezteti hatását, jelentőségét a járás határain túl is, így az mondható, hogy Baja, Bács-Kiskun déli részének vonzásközpontja. Az MSZMP Bajai Járási Bizottságának első titkára Gál Gyula, 34 éves, a legfiatalabb pártmunkás, aki ilyen jelentős politikai irányító feladatot teljesít. Alig több mint egy esztendeje kapta ezt a megbízást. Vele beszélgettünk a járás helyzetéről, fejlődéséről, a kommunisták és a párt testületéinek tevékenységéről. — Bizonyára nem volt köny- nyű az első esztendő, hiszen a járás alaposabb megismerésének, a gazdaságpolitikai irányítói teendőknek együttesen kellett eleget tenni. Melyek voltak a kezdeti legfontosabb tapasztalatok? — A feladatot megtisztelőnek, egyben nagynak és komolynak tartottam. Így van ez ma is. A járásban kiegyensúlyozott társadalmi és politikai viszonyok talaján kezdhettem munkához. Sok segítséget kaptam a párt testületéitől, a járás és a megye állami, társadalmi vezetőitől. Tapasztalhattam, hogy a községek párt-, tanácsi, gazdasági és társadalmi vezetőinek túlnyomó része a gazdaságpolitikai célkitűzéseket ismeri, a párthatározatok és az ötödik ötéves terv feladatainak végrehajtásáért dolgozik. Folyamatos együttes munkával igyekszünk az egyre gyarapodó teendőket megoldani. A járás lakosságának mintegy harminc százaléka nemzetiségi. Ez is olyan társadalmi adottság, amelyet a politikai munka irányítása, végzése során minden esetben figyelembe kell venni.- A mezőgazdaság primári- us szerepet tölt b? a járásban. Az elmúlt négy évben sikerült-e a párthatározatoknak eleget téve az ágazatot fejleszteni és melyik területek érdemelnek elsősorban említést? — A megyei és járási pártértekezlet, a kongresszus határozatainak alapján a gazdasági építőmunka fejlesztését, a termelés hatékonyságának, színvonalának emelését jelölte legfontosabb tennivalónak. A mezőgazdaság fejlesztése elsőrendű feladat. A jó adottságokat kihasználva, dolgoztak a mezőgazdasági üzemek. Voltak időszakok és kisebb területek, ahol különösebb erőfeszítés nélkül is előbbre tudtak lépni. A mai egyre szigorodó feltételek mellett a hiányosságok és hibák előtérbe kerülnek és ennek kijavítása, leküzdése, a lassúbb fejlődéssel is elégedettek meggyőzése az egyik legfontosabb politikai és társadalmi feladat. Senkit sem elégíthetnek ki a jelenlegi eredmények. Most, s a jövőben méginkább nagyobb erőfeszítésre lesz szükség, hogy az adottságokat és lehetőségeket jobban hasznosítva a fejlődés üteme gyorsuljon. Fontos tehát a szemléleti változás, amelyben élen kell járnia a kommunistáknak, példát mutatva a gazdaságépítő munkában. Az igényeknek legjobban megfelelő termelési szerkezet kialakítása folyamatban van és jelentős az exportra történő termelés is. A bor és pezsgő, az alma és egyéb gyümölcsfélék mellett a serí' 5, a feldolgozott nyúl jelenti a legnagyobb exportárualapot, de gabonafélékből is jelentős mennyiség kerül külföldi értékesítésre. Az elmúlt négy esztendőben figyelemre méltó eredmények, hasznos kezdeményezések történtek. Kombináttá alakult a Bajai Állami Gazdaság. Előreléptek a termelési rendszerek. Jellemző ez elsősorban a Hosszúhegyi Állami Gazdaság két rendszerére, amely országosan is elismert, magas színvonalon munkálkodik. Hasonló fejlődés tapasztalható a Bácsalmási Állami Gazdaság napraforgó-termelési rendszerénél is. A Bajai Kukoricatermelési Rendszer munkájának átszervezése a napokban megtörtént és ez lehetővé teszi a későbbi dinamikusabb fejlődést. — Pártértekezletek határozataiban a különböző együttműködési formák gyarapítása, az élelmiszeripar — úgy a hazai ellátás, mint az export érdekében — fejlesztése is szerepel. E tekintetben történt-e előrelépés? — A járás mezőgazdasága magáévá tette a határozatokat. Ennek szellemében hozták létre a repülőgépes növényvédelmi társulást a bácsbokodi Aranykalász Tsz irányításával, valamint kilenc szövetkezet közös talaj- és takarmányvizsgáló laboratóriumot is működtet. A legjelentősebb a Bácskai Húsipari Közös Vállalat létesítése. Éppen az 1975-ös megyei és járási pártértekezleten történt állásfoglalás a húskombinát megépítésére. Meg kell említenem, hogy törekvéseink ellenére sem sikerült előre lépni a bácsbokodi tejüzem ügyében. A csaknem egy évtizede húzódó rekonstrukció nem történt meg annak ellenére, hogy politikai és gazdasági fórumokon különböző tárgyalások, megbeszélések alkalmával a megyei és járási pártbizottság, a végrehajtó bizottságok sürgették ezt a munkát. Arról is szólnom kell, hogy csak igen nagy jóindulattal engedhető meg az üzem működése munkavédelmi és higiéniai okokból. A tröszt ígérete szerint jövőre megkezdődik a rekonstrukció, s ez reméljük nemcsak ígéret marad. Ebben az esztendőben jelentős élelmiszeripari beruházást hagytak jóvá és már el is kezdődött a bajai hűtőház rekonstrukciója és bővítése. — Tapasztalható-e a termelő- szövetkezetekben a rugalmas termékszerkezet-váltás, a kereslethez való alkalmazkodás? — A termelőszövetkezetek egy része az átlagosnál gyorsabban fejlődött. Kiemelkedő munkát végeztek például a vaskúti Bácska, a felsőszentiváni Üj Élet, a csá- volyi Egyesülés Tsz-ekben és még sorolhatnánk néhányat. A vaskú- tiak munkája külön is elismerést érdemel. Kezdeményezéseik, a piaci és népgazdasági igényekhez való rugalmas alkalmazkodásuk példamutató. Intenzíven foglalkoznak a külkereskedelmi lehetőségek feltárásával, piackutatással, a népgazdasági szinten is jövedelmező termékek gyártásával és értékesítésével. E tevékenységük támogatást érdemel és úgy vélem, az illetékes központi szerveknek is nagyobb segítséget kellene nyújtani újabb törekvéseik sikeres megvalósításához, az akadályok és gondok áthidalásához. — Mi jellemzi a járás iparát? — Kialakult az ipartelepítés végleges koncepciója, az elmúlt időszakban növekedett az ipar szerepe. Mindez összhangban van a járási pártértekezlet állásfoglalásaival. A megvalósítás is helyes úton halad, ugyanis nem újabbak építésére, hanem a már meglevőkben a műszaki, technikai színvonal, az üzem- és munkaszervezés javítására, a gyártmányszerkezet korszerűsítésére törekednek. Bácsalmáson, Csátalján és Bácsboko- don létesülnek ipari centrumok. A kommunisták, a pártszervezetek munkája és feladata megnövekedett. Előtérbe áll a munkaerőgazdálkodás, valamint az önállóbb, vállalatszérűbb termelési egységek kialakítása. A végrehajtó bizottság állást foglalt a járás és Baja ipara közötti fokozottabb együttműködés elősegítésében. — A lakosság munka- és élet- körülményeiben, szociális, egészségügyi helyzetében milyen változások történtek az elmúlt négy esztendő alatt? — Dicséretre méltó az a társadalmi összefogás, amely a községek fejlődését segíti és évek óta tapasztalható a bajai járásban. Tervek szerint épül három község vízellátását biztosító vízmű. Az iskolahálózat-fejlesztés, -korszerűsítés ugyancsak figyelemre méltó, ehhez különösen sok társadalmi segítséget nyújtottak a községek lakói, valamint a gazdálkodó egységek. Javultak a nemzetiségi oktatás feltételei és egyre több helyen épül tornaterem is. Kiemelkedik Bácsalmás fejlődése, itt még a lakásépítés gyorsítására lenne szükség. Megkezdődött a nagyközség egészségügyi ellátásának átszervezése. Már megszűnt a kórház és helyette korszerű, több osztályt magába foglaló rendelőintézet létesül 1980-ban, amely jobban szolgálja majd Bácsalmás és a környék községeinek egészségügyi ellátását. A közművelődés minőségileg is javult. A járási pártbizottság kezdeményezésére közművelődési alapokat hoztak létre, ezzel az anyagi forrásokat koncentrálták, amit így a közművelődés céljainak megfelelőbben tudnak felhasználni. A kereskedelmi ellátásban van még sok tennivaló, bár az elmúlt időszakban az ÁFÉSZ-üzletek korszerűsödtek és javult az ellátás. — Kérem, hogy szóljon a párt, a KISZ- és a tömegszervezetek tevékenységéről. — A pártszervezetek vezető szerepe növekedett. Javították és fejlesztették munkamódszereiket, a pártmunka konkrétabbá és céltudatosabbá vált. A munkahelyek és az egész ország előtt álló feladatokról rendszeres tájékoztatást adnak nemcsak az értekezleteken, hanem a szabad pártnapokon is. Általában azt mondhatom, hogy a párttagság tudati, politikai szintje magas. Növekedett a párttagok száma is az elmúlt években, elsősorban a fiatal ipari és mezőgazdasági dolgozók kérték felvételüket. XI. kongresszus határozatainak szellemében dolgoztak a járás kommunistái. A gazdasági vezetőkkel együtt megvitatták a termeléssel, az anyag- és energia- gazdálkodással, a szociális, a kulturális és a munkaerő-gazdálkodással összefüggő feladatokat, kidolgozták az elvi és gyakorlati teendőket. A KISZ-szervezetek minden munkában jelentős részt vállalnak, helytállásuk példamutató. Különösen a Bajai Mezőgazdasági Kombinát, valamint a vaskúti KISZ-szervezet tevékenysége kiemelkedő. Az utóbbi a községfejlesztésben, a mozgalmi munkában elért eredményeiért a KISZ KB vörös vándorzászlaját is elnyerte. A tömegszervezetek közül a TIT járási és községi egységeit említem. Sokat tettek a közművelődésért, például Csátalján nemzetiségi klubot is létrehoztak. A járás pártszervezetei mindenütt megfelelően és rendszeresen foglalkoznak a társadalmi szervezetek irányításával; segítik munkájukat. — Végezetül arra kérem, beszéljen a saját és a járási párt- bizottság törekvéseiről, az elkövetkezendő időszak teendőiről. — Ügy érzem sikerült a beilleszkedés, az elvtársi légkör, és a bizalom jellemző. Az apparátus és az én munkám is megnövekedett az elmúlt időszakban és ez a tendencia a következő hónapokban sem csökken. Egyebek között a mezőgazdaság állami irányításának átszervezése kapcsán több operatív feladatot kell megoldani. Politikai munkánkhoz jelentős segítség lenne a gyorsabb és rendszeresebb tájékoztatás, elsősorban a külkereskedelmet, az iparfejlesztés és a gazdálkodás szerkezetét érintő témákban. Baja politikai és társadalmi vezetőivel, szervezeteivel kialakult együttműködésünket, kapcsolatainkat ápoljuk. E téren is szükséges azonban az előbbre lépés, a kezdeményezésekben igyekszünk élen járni. Készülve a járási és megyei pártértekezletre, valamint a XII. kongresszusra, összegezzük eredményeinket, hiányosságainkat, hogy ennek tükrében reálisan értékelhessük helyzetünket és meghatározhassuk jövőbeni tennivalóinkat. Törekvésünk az, hogy a gazdasági építőmunkában, a párt politikájának gyakorlati valóra váltásában a bajai járás a későbbiekben is helytálljon, a társadalmi és a gazdasági fejlődés töretlen legyen. — Köszönöm a beszélgetést. Cs. I. A szocialista integráció útján Korunkban a szocialista országok között új típusú, komplex nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulnak ki. Erre jó példa a 15 évvel ezelőtt létrehozott IN- TRANSZMAS nevű magyar—bolgár vállalat működése is. Az/iparosítás, a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása felvetette az anyagmozgatás és raktározás gondjait. A nehéz gépalkatrészek, öntvények mozgatása, az alkatrészek szalagszerű összeszerelése korszerű görgősorokat, szállítópályákat követel. A raktározás nehézségei is egyre égetőbben sürgették egy olyan nemzetközi összefogáson alapuló vállalat megalakítását, amely több ország kutató és tervező tevékenységét hasznosítja az anyag- mozgatással kapcsolatos műszaki gondok megoldására. Kezdetben mindkét országban kevés tapasztalata volt a szakembereknek; sem a bolgár, sem a magyar gépipar nem volt igazán felkészült. Az üzemi anyagmozgatás fejlesztését, az automatikus rakodó- és emelőgépekkel felszerelt hatalmas ipari raktárak tervezését és megépítését csak szocialista munkamegosztás alapján lehetett elképzelni. A két szocialista ország a INTRANSZMAS létrehozásával úttörő, vállalkozásba kezdett, akkoriban ugyanis még nem működtek olyan nemzetközi gazdálkodó szervezetek, amelyek hasonlóan széles körű tevékenységet folytattak volna. Ma az IN- TRANSZMAS az első kapavágás- tőr a kulcsátadásig vállal mindenfajta raktárépítést és -gépesítést. A közös vállalat Szófiában és Budapesten működik. A megalakulást követő évben 700 fős létszámmal 37 millió forint értékű munkát végeztek, a múlt évben az 1760 fősre bővült vállalat termelési értéke 320 millió forintot ért el. A vállalat dolgozói közül 1200- an Bulgáriában és 560-an Magyar- országon végzik munkájukat. Tervezőik. tudományos munkatársaik, közgazdászaik és tapasztalt szerelőmunkásaik már nemzetközi tekintélyt szgreztek — ezt bizonyítják a beérkező megrendelések és az elkészült létesítmények mind a szocialista országokban, mind az NSZK-ban, Irakban, Líbiában és Szíriában. Másfél évtized alatt összesen mintegy 10 ezer tervezési és építési munkát végeztek. A megrendelések beérkezése után felosztják a tennivalókat a vállalat magyar és bolgár részlege között. A rakodódarukat például Magyarország gyártja, a raktári szállítóeszközöket Bulgária. Pneumatikus szállítórendszert csak a bolgár ipar hoz létre, raktári automatikus vezérlőberendezést viszont Magyarországon terveznek és készítenek. Hazánkban a Ganz- MÁVAG gyártja az INTRANSZ- MAS részére a szükséges darukat és a nagyobb berendezéseket, a Csepel Művek gyárai pedig a raktári szállítórendszereket. Jelenlegi legnagyobb munkájukat Pakson végzik: 18 méteres, 2x160 tonna emelőképesséyü darupályát építenek — ezzel emelik majd át a Dunán hajókon érkező hatalmas gépeket. —nn ~n • 1950: Még feldíszített fiákerrel indult útnak Mészáros Józsi bácsi, hogy a templomba szállítsa a násznépet. Az utolsó konflis Tócsák, sárcsomók között bukdácsolva találom meg az apró házikót, Kecskemét külvárosában. A kapun felirat: „Tiszta udvar, rendes ház”. — Ahogy belépek, nekem is ez a meggyőződésem. — Azonnal jön az uram, csak elment cigarettát venni — mondja a feleség, a mosógép fölé görnyedve. Kicsit izgatottan matat a vizes ruhák között, amikor mondom, hogy miért jöttem. — Valamikor ez volt az istálló — mutat a mosókonyhára, meg a mellette levő kamrára. — Azután alakíttattuk át, hogy eladtuk a lovat, és a konflist. Miközben beszélgetünk, megérkezik a férj is, Mészáros József, akit úgy emlegetnek Kecskeméten, ■ mint az utolsó konflisost. — Nem is olyan régen, 1976-ban hagytam fel a bérfuvarozással. Kiszorítottak az autók ... Meg aztán maholnap hetvenéves leszek. 37 évig ültem a bakon. Már az apám is fiákeres volt. — Látva értetlenkedő ábrázatomat, magyarázni kezd: — Ja, hisz maga fiatal még, nem tudhatja... Az a különbség, hogy a fiáker két lovas, a konflis egy lovas járgány. Annak idején, ezek közlekedtek csak a városban, s hébe-hóba láttunk csak autót. A harmincas, negyvenes években 20 fiáker és 10 konflis dolgozott Kecskeméten. Olyan gyorsan, lelkesen beszél Józsi bácsi, hogy alig tudom követni szavait. Közben széles mozdulatokkal gesztikulál, s láthatóan annyi a mesélnivaló emléke, hogy hirtelen nem is leli a sorját. Elmondja, hogy a tanácsnál hogyan ellenőrizték akkoriban a kocsik és a lovak állapotát, tisztaságát, s hogy milyen követelmények elé állította a hatóság a bérfuvarozókat. A rendőrség meg beosztotta valamennyiüket ügyeletre, amit felváltva kellett tartani az állomáson, meg a főtéren, ha esett, ha fújt. — A legkisebb tarifa 80 fillér volt, a legnagyobb 2 pengő, a negyvenes években — mondja, amint a kereset felől érdeklődöm. — Persze olykor órabérben is dolgoztunk, aminek szintén megszabott ára volt, ha Kecskeméten, vagy a város öt kilométeres körzetén belül bonyolítottuk le a személyszállítást. Ha pedig ennél távolabb kellett menni, az már alku tárgya volt. Elég jó volt akkoriban a forgalom, bár igaz, hogy mindennap a placcon voltam. Átlagosan hat—nyolc fuvar is összejött naponta. Sőt, volt hogy annyit dolgoztunk, amennyit a ló elbírt. — Milyen érdekes esetekre emlékszik, azokból az időkből? — kérdezem, mire halvány mosoly fut át az arcán, s cinkosan rámhunyorog. — Megtörtént néhányszor, hogy egy-egy módosabb gazda, vagy orvos belefeledkezett , a mulatozásba, olyannyira, hogy abba sem hagyta néhány napig, s nekem kellett fuvaroznom, az egyik kocsmából ki, a másik mulatóba be. Azután ha unta egyedül a dolgot, beintett engem a bakról, és együtt kellett poharazni vele. Persze a béremet is fizette közben ... Ha meg elfeledkezett róla, megkerestem, amikor kijózanodott, és akkor rendeztük a számlát. Szívesen emlékszem vissza az esküvőkre, az iskolák ballagásaira is, amelyekre egyszerre öt—tíz konflist, meg fiákért is felfogadtak, s kidíszíjtve, nótázva hajtottunk keresztül a városon. Persze a szüreti mulatságok is szépek voltak ám ... — És a karácsonyok, meg a szilveszterek? — Hát... Azokat nehéz szavakban elmondani... Amikor leesett a hó, szánkóval jártunk. Karácsonykor vendégségbe, bálba, templomba fuvaroztuk az embereket. A szilveszterek ... Az egy külön világ volt... Képzelje el, hogy hull a hó, fehér takaróban minden, s tele jókedvű emberekkel az éjszaka. Megállás nélkül hajtottuk a szánkót ilyenkor, körbe a városon, végig a Rákóczi úton, csilingelt a sok csengő és énekeltek, rikoltoztak mindenütt. Nagyon szerettek szánkózni, a fiatalok is. Jól tudtam fáróltatni a szánkót, aminek nagy sikere volt.. . A legények csak megbökték a hátamat, s már tudtam, mi a kívánság. Ilyenkor aztán félrecsapódott a szánkó hátulja, a lányok visítottak és egymásba gabalyodtak az utasok. A legények meg nagyokat kurjantottak, s úgy ölelték át a sivalkodókat, mintha az csupán az egyensúlyvesztés miatt lenne... — Józsi bácsi aréán újra a cinkos mosoly, s szinte fiatalosan pödö- rint egyet kurta bajuszán. — Éjfél után meg új évet köszönteni hordtuk az embereket, egészen reggelig. Egy darabig még a karácsonyi, s a szilveszteri történeteket hallgatom, majd a felszabadulás utáni időkről kérdezem az idős bérkocsist. — A háború után, elsőként álltam ki újra a placcra, 1945. augusztus 20-án. Nem sokkal később, már megint voltunk vagy húszán. Azután egyre fogyatkoztunk. Volt, • 1976: Az utolsó konflis. aki meghalt, volt, aki más munka után nézett. Jött a sok autó, és kiszorították a konflist. 1973-tól kezdve, már egyedül voltam bérkocsis Kecskeméten. v Három évre rá azután felhagytam vele én is. Tudja, hogy van az ... A lámpáknál, a zebráknál gyakran rámkiabáltak, rámdudáltak az autósok, hogy igyekezzek, ne hátráltassam a forgalmat. De mit tehettem? A ló nem úgy gyorsul, mint az autó. Pedig egyetlen balesetem sem volt a 37 év alatt. — Most halkan, eltűnődve beszél, s legyint egyet olykor, lemondóan, kedvetlenül. — Megtörtént gyakran, hogy napokig fagyoskodtam tétlenül a placcon, ott a Korona utcánál. Azután volt nap, hogy három—négy fuvar is akadt, de leginkább csak televíziót, mosógépet, meg -ilyesmiket kellett szállítani. Személyeket igen ritkán.... — A lovat, meg a konflist mikor adta el Józsi bácsi? — kérdezem, mire lehajtott fejjel mered ösz- szekulcsolt kezeire egy ideig. — Közvetlenül azután, hogy felhagytam a konfliskodással — mondja végül. — Kicsit, a lovamat elvitték a vágóhídra ... Nem volt erőm bekötni a vagonba, a fiam intézte. De végül mégsem tudtam megállni, hogy ne búcsúzzak el tőle. Bebújtam a vagonba, és adtam neki egy marék kockacukrot ... Sajnáltam az öreg barátomat. — Idegesen, szégyenlősen kapkod megnedvesedett szemeihez, s csak törtmondatokban beszél. — Tizenegy évig szolgált... Velem volt jóban, rosszban ... Decemberben, úgy ilyentájt vitte el a vonat... Három éve már ... Mi tagadás, kicsit meghat az idős ember szomorúsága. Megtörve e hangulatot, újra a régi ünnepekre, karácsonyokra, szilveszterekre terelem a szót. Józsi bácsi kapva kap az alkalmon, hogy el- hesegesse „öreg barátjának” emlékeit. Közben befejezve a nagy mosást, csatlakozik hozzánk a felesége, s hamarosan a gyerekekről, az unokákról beszélnek mindketten, ahogy általában az idős emberek, büszkén, szeretettel, soha meg néni unya e témát. — Éveken keresztül, mindig munkával töltöttem az ünnepeket, szilvesztereket — mondja Józsi bácsi, mielőtt elbúcsúznék. — Szép idők voltak, felejthetetlenek. Persze, ma sincs okom panaszra. Most a fiamékhoz megyünk, iszogatunk, televíziót nézünk, s a meleg szobában, a családdal együtt búcsúztatjuk az évet. Igaz, azért eszembe jutnak még mindig a hajdani szilveszterek, a fehér utcák, a csilingelő szánkók, s néha rám is szól majd biztosan az asz- szony, hogy úgy ülök a tévé előtt, mintha gyeplőt tartanék ... Koloh Elek
