Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 28. Ahol az alma Márka alapanyaga készül Az utóbbi tíz esztendő legjobb évjáratú szüreti idénye ért véget a Közép-magyarországi Pincegazdaság jánoshalmi üzemében. A nagy múltú pincészet keretien 7 ezer tonna szőlőnek a mustjából érlelt bort, elsősorban a jánoshalmi szövetkezetek közös vállalatával szerződésben megerősített kapcsolata folytán. A közös vállalat ültetvényeiről tekintélyes mennyiségű és egységes minőségű szőlőt kapott a borászati üzem. így sikerült a feldolgozó. tároló berendezését gazdaságosan kihasználni, és jó minőségű készterméket előállítani. A Közép-magyarországi Pincegazdaság sok apró és elavult szeszfőzdét örökölt a Szeszipari Vállalattól. Bács-Kiskun megye déli felében. Ezek közül néhányat megszüntetett. A gazdaságosan működtethető főzdéket pedig úgy korszerűsítette, hogy teljesítőképességük többszörösére nőtt. Ennek a beruházásnak a keretében újította fel a vállalat a jánoshalmi üzemet is vákuumlepárló berendezéssel. Amikor a szőlő átvétele, a feldolgozási időszaka véget ér, a jánoshalmi pincészetben az almafeldolgozással folytatódik a munka. Többek között ez az üzem gyártja a Borgazdasági Vállalatok Trösztjéhez tartozó valamennyi üdítő italt készítő üzem számára az alma Márka alapanyagát. A jánoshalmi pincészetben almabor is készül, amelynek visz- szamaradó mellékterméke szeszipari alapanyagként hasznosítható. így válik teljessé a feldolgozás egész munkafolyamata. K. A. • A jánoshalmi üzem dolgozója a töltés után még egyszer ellenőrzi a nagy teljesítményű vákuum lepárlóüstöt. • Zúdul a gyümölcs a szállító- jármű billenő tartályából a fogadó garatba. (Pásztor Zoltán felvételei) Könyvek a gazdasági rangsorváltásról Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i üléséről: „a további munka kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. Ennek kell alárendelni a gazdasági növekedés ütemét és a belföldi felhasználást." Két, egymással látszólag össze nem függő kiadvány fekszik egymás mellett a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségén. A vékonyabb füzet címe: Gazdasági növekedésünk üteme, gazdasági egyensúly, hatékonyság. A szerző: Erdős Tibor. A másik kötet írója Arvay János, a címe pedig: Nemzeti jövedelem — nemzeti vagyon. Ritka az a korszak, amikor akkora figyelmet vívtak ki maguknak a közgazdasági és gazdaság- politikai tudnivalók, mint jelenleg. Nem csoda, hiszen az átfogó árrendezések, az eddigi szabályozórendszer módosítása esztendeit éljük. S bár változatlanul előtérben áll a „hogyan éljünk” kérdése, életünk minőségbeli átrendeződése aligha képzelhető el azok nélkül az anyagi feltételek nélkül, amelyek abba az ismert körbe tartoznak, hogy „miből éljünk.” Természetesen a gazdasági növekedés alapvető feltétele, hogy minél több új érték jöjjön létre, gyarapodjon a nemzeti jövedelem felhalmozásra és fogyasztásra hasznosítható része. De a növekedésnek olyan természeti gazdasági és technikai, ember- és környezetvédelmi korlátái támadtak, hogy a korábbi magas ütem nem tartható tovább. Rangsorváltozás következett be. Olyan helyzet állt elő. amelyben a sokáig kiemelt helyen emlegetett gazdasági növekedés más tényezőknek rendelődik alá. Továbbra is alapkövetelmény-e a nagy dinamikájú gazdasági növekedés? Pontosabban szólva: elsősorban vagy csupán a hagyományos növekedési mutatók korábban megszokott mennyiségi emelkedése minősíti-e munkánkat? Ebben a szocialista országok nem minden hivatott szakembere ért egyet. De nem kell ilyen messzire menni ahhoz, hogy megtaláljuk a két Kossuth-kiad- vány közös nevezőjét. Aki történetesen részt vesz a politikai oktatás, vagy továbbképzés valamelyik formájában, és a gazdasági növekedési ütem, annak megváltozott feltételei, az egyensúly és hatékonyság igen időszerű témakörével foglalkozik. annak mindenképpen ajánlatos elolvasni Erdős Tibor és Árvay János müvét. Előzményként fontos annak a megértése, hogy a gazdasági növekedés nem csupán az anyagi javak, illetve anyagi és nem anyagi szolgáltatások meny- nyiségi gyarapodását jelenti, hanem magában foglalja azok minőségi javulását is. Erdős Tibor abból indul ki, hogy a növekedés üteme „nem kizárólagos kritériuma valamely gazdaság teljesítőképességének. A megás ütem nem öncél, nem feltétlenül jelenti a jobb teljesítményt, nem azonosítható a gyorsabb társadalmi haladással.” A bizonyítási folyamatba, a nap mint nap érezhető feszültségek kimutatásába bévonja a hatékonysági, minőségi, arányossági és egyensúlyi tényezőket. Ezek közül az egyik: mint ismeretes, hazánk az export- és importérzékeny országok közé tartozik; tehát a külgazdasági egyensúly nagyon lényeges szerepet játszik a nélkülözhetetlen gazdasági egyensúly létrehozásában: a hiányok és feleslegek elkerülésében. „A külső egyensúly megteremtésének megvannak a belső gazdasági egyensúly javításával kapcsolatos összefüggései is. Ha fokozatosan fel kell számolni a külkereskedelmi mérleg deficitjét, fontos a nemzeti jövedelem belső felhasználásának csökkentése, a felhalmozás és fogyasztás arányának megváltoztatása, sőt a termelés szerkezeti átalakítása, a minőségileg kifogástalan, korszerű gyártmányok részarányának növelése is. Ezért jeléntős külgazdasági egyensúlyhiány esetén általában is az egyensúlyi kérdések kerülnek az előtérbe a növekedés ütemével szemben.” Ezek a feladatok nem csupán gazdasági természetűek. Hanem összefüggnek például a jövedelmek társadalmi hasznosság és teljesítményközpontú differenciálásával, aminek a mértéke már politikai kérdés. A tájékoztatásban a sajtó mellett más szerveknek és szinteknek is megvan a szerepük: „Nagyon fontos a lakosság pontos tájékoztatása arról, hogy a jobb. hatékonyabb munka ellenére miért számíthatnak csak az életszínvonal lassúbb növekedésére, miért az elért eredmények megőrzésén van a hangsúly, és miért nem az életszínvonal gyors növelésén." A megértést, az okok feltárását és értelmezését segíti könyvével Árvay János is. Mint a bevezetőben írja: „Ez a tanulmány egyfelől arra törekszik, hogy a népgazdaság szerkezetére és fejlődésére vonatkozó legfontosabb fogalmak tartalmát és egymás közti összefüggéseit megvilágítsa, másfelől hogy áttekintést adjon hazánk gazdaságának színvonaláról. struktúrájáról és fejlődéséről az 1960. és 1977. közötti években.” A vizsgálódásnak két évvel ezelőtti lezárása nem akadályozza meg a szerzőt abban, hogy több irányú útmutatást adjon napjainkra és a jövőre. Ezek közül az egyik leglényegesebb a hatékonyság elemzéséből levont következtetése: „A nemzeti jövedelemnek fogyasztásra és felhalmozásra váró felosztásában egyidejűleg kell mérlegelni az eleven és a holt munka együttes termelékenységét.” Csupán a felhalmozással, beruházásokkal nem lehet sokáig eljutni. Az épületekben, gépekben tárgyiasult korábbi — holt — emberi munkát ugyanis megfelelően képzett és jól szervezett élő emberi munkával lehet — kell — a legjobban hasznosítani. Itt pedig már belép a nép- gazdasági folyamatokba az oktatás, az iskolarendszerünk színvonala. a mai és jövendő pedagógusok munkája, a szervezés- és vezetéstudomány és álkalmazói- nr-k a sokasága. Van tehát kinek-kinek tennivalója azért, hogy a népgazdasági egyensúly (növekedés — nemzeti jövedelem — életszínvonal) kérdésére a „hogyan tovább ?”-ra adott tudományos válaszok és politikai döntések minél előbb hathatós eredményeket hozzanak. (Kossuth Könyvkiadó, 1979.) Halász Ferenc Üzletszerző termék • Egyetlen árunál sem nélkülözhetők a szakavatott kereskedők, főként, ha külpiaci eladásokról van szó. A hazai termékek egy részénél nincs szükség különösebb ismertetésre, bemutatásra, mivel az üzlet megszerzésének, megkötésének legfőbb mozgatórugója éppen az, amit megvételre kínálunk. Nem bővelkedünk ilyen árucikkekben — olyanokban tehát, amelyek ma használatos kifejezéssel versenyképesek — de számuk nagyobb, mint volt korábban. s remélhetően, tovább gyarapszik. Az üzletet szerző, megtartó termékek listáján ott találunk többféle orvosi műszert, erőművi berendezést, a közvélemény által is hagyományosan így emlegetett szalámit, szárazkolbászt, dobozolt sonkát, s helyet kap a listán az „új nemzedék” is: a korszerű fényforrások, a mező- gazdaságban felhasznált acélra- diál abroncsok, a számítástechnikai perifériák. Ezek az áruk — ha képletesen is — azért tölthetik be az üzletszerzői szerepkört, mert minőségi jellemzőik egyenletesek, használati értékük arányban áll az árral, s mert a felhasználó számára azt a műszaki, élvezeti színvonalat testesítik meg, amelyre éppen szüksége van. így köny- nyebben csábítják el a vevőt —, akit sok oldalról, bő választékkal csalogatnak’az eladók —, mint a közepes színvonalú termékek, amelyek a kivitel nagyobb részét alkotják. • • Az előbbi bekezdésben hevenyészett receptet írtunk le arra, mii vár a vevő — s joggal várja ezt — az eladótól, annak árujától, s első pillantásra ezek a követelmények nem tűnnek teljesíthetet- leneknek. Mert hiszen természetes az egyenletes minőség, az árral párhuzamos használati érték, a vevő szükségleteivel egyező műszaki színvonal. Ezeknek a nem különleges jellemzőknek az elérése azonban — sok mással együtt — rugalmas termelési hátországot, hatásos fejlesztési politikát, szigorú költséggazdálkodást követel. Az üzletszerző termékek mögött ugyanis az adott termelőhely egészének erőfeszítése, fejlesztési és üzletpolitikája áll, s ebbe olyan, csekélynek látszó mozzanatok is beleépülnek, mint a műveletközi ellenőrzés, a csomagolás. a szállítási határidők megtartása, a szerviz megteremtése, az alkatrész-utánpótlás zavartalansága. • Ha most már ennek a bonyolult hátországnak az ismeretében vizsgáljuk a kivitelt, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy jó néhány olyan árut kényszerülünk egyáltalán nem szükségszerű kereskedői munkával eladni, amely üzletszerző lehetne. Csak éppen váltakozó a minőség, meghökkentően kezdetleges a csomagolás, a gyártó nem vállalja az alkatrészek pótlását... s olykor annyi is elég a piaci kudarchoz a kitűnő termék lejáratásához, hogy a nyári divatcikk augusztus végén érkezik meg a külföldi megrendelőhöz. Vállalati, s irányítási — gyakran: adminisztrációs — hibák, nehézségek, érdekeltségi rések következménye. hogy amiért többet kaphatnánk, az kevesebbet ér. Ahogy ennek az ellenkezője, az üzletszerző termékek sorsa is a rugalmasság, a gyors helyzetfelismerés szükségességét bizonyítja. S ez utóbbiak olykor hiányoznak. hiszen — viszonylag szűk körben maradva — az idén, háromnegyed év alatt, a nem rubel elszámolású kivitel örvendetes növekedése elsősorban a nyers- és alapanyagok, a félkésztermékek eladására támaszkodott, s csak kisebb részben a feldolgozóipari árukéra. Az exportnak ezen a területén kilenc hónap alatt egymilliárd forinttal nagyobb értékben adtunk el nyers- és alapanyagokat, mint gépeket, gépi berendezéseket, és egyéb beruházási javakat. Ami ilyen rövid távon nem lenne gond. csakhogy évek óta hasonló a helyzet. • Törekvésekben nincs hiány, hiszen a gépipar 1978-ban sorozatgyártás jelleggel 773. a vegyipar 217 új termék készítését kezdte el. közülük jó néhányat a tartós siker reményével. Ez a remény azonban szüntelen megújításra szorul, mert csak akkor teljesül, ha a vevőnek fölkínált áru mindenkor megfelel a mindenkori — azaz a folyamatosan változó — követelményeknek. A tapasztalatok szerint egy terméket viszonylag könnyű egyszer eladni. Egy terméket sokszor eladni azonban már nehezebb, de az igazi teljesítmény a versenyképes áruk folyamatos értékesítésének megteremtése. megtartása, bővítése. A termék, amely üzletet szerez, ennek a törekvésnek az avatott előőrse. szálláscsináló ahhoz, hogy újabbak követhessék. Nemcsak a tossz hír, a jó is gyorsan terjed, erre éppen a legutóbbi esztendőkben kaphattunk bizonyságot új gumiipari árucikkek: a vízzáró fólia-, növényvédő szerek, komplett állattartótelepek, mélyhűtött élelmiszerek, vagy éppen motorvonatok segítségével. A jó hírhez persze sok minden elengedhetetlen — a reklámtól a talpraesett külkereskedőkig —. ám a szilárd alap mindenkor a termék maga: a képességeinkről adott bizonyítvány. —s —s A nagyváros tisztaságáért OLAJKUTATÁS A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berliniben 1,1 millió ember él. A város rendjéről, higiéniai körülményeinek fokozatos javításáról tervezetet tkészítettek a főváros vezetői. A tervet széleskörű vitára bocsátották. Az eredmény: több mint 700 helyen módosították a szöveget. Ezt az 51 szakaszból álló szabályrendeletet fogadta él ezután a városi tanács ülése, és azóta ez szabályozza a főváros lakóinak jogait, kötelezettségeit a város tisztasága érdékében. Kötelezték például a berlini üzemeket, hogy az építkezési és egyéb hulladékot két nap alatt el kell távolítaniuk az utcákról. Tilos az üzemi gépkocsikat, az építőgépeket az utcákon, parikok mellett tartani. Nyomatékosan felhívják az építkezések gépkezelőit, hogy a tehető legkisebb zajjal működtessék munkaeszközeiket. A környezet védelmére tett intézkedések közé tartozik továbbá, hogy a közterületeken, építési helyeken, raktárak, stb. környékén minden egyes fa kivágásához külön engedély kérése szüksékes. A gépkocsik a lakóterületeken, főútvonalakon csak csökkentett sebességgel hajthatnak, nehogy gyermekbalesetet okozzanak. Az OKÚT Kőolaj- es Földgázbányászati Vállalat Magyarszent- mrklós határában kutatófúrást végez. A fúrást végző Fekete Arany szocialista brigád tagjai vállalták a kongresszus tiszteletére: az év végéig elérik a négyezer-ötszáz métert. (Rózsás Sándor felvétele — KS) 'J'udta, hogy postás Feri csak 1 kilenc óra tájt zötyög oda biciklit formázó motorján, de neki már nyolc előtt nem volt otthon maradása, nehogy elszalasz- sza. Ha törik, ha szakad, ma reggel el kell fognia a postást. Belebújt viselt kabátjába, álla alatt szorosabbra húzta fejkendője csomóját, s elindult a tanyából, ki az országúihoz, ahol a zöld lá- dikók sorakoznak, az erre lakók üzenetváró dobozai. Postás Feri ott szokta kifizetni a nyugdíjat. Hajaszála sincs annyi, ahányszor végigballagott már örzse néni itt, a Kakukk dűlőn. Egyszer még futott is, olyan sebesen, hogy a talpa szinte nem is érte a keményre szikkadt göröngyöket. Amikor az ura hazajött a hadifogságból. ö elébe ... Akkor még győzte szusszal a munkát, meg a szaladást is. Hetvenszer virágoztak már ki az út menti akácok, amióta ő a világon van. És itt telt el, darabka földön az egész élete. Négy esztendeje meg özvegysorba jutott... A postást most reggeliben el kell érni, mert nagy szüksége van a nyugdíjára. Csak úgy tudja elintézni a dolgát, há még most kézbe kapja az ezernégyszáz forintot. Hazajön, fölveszi a fekete kabátját, másik kendőt köt és be- megyen a faluba. Itt a karácsony, és ő még nem gondolt a gyerekekre. Hát ezért kell a pénz, ajándékra. Két lánya, két fia, három unokája, a vökkel és a menyével összesen tízen vannak. Mert a fiatalabbik fiú, Bandi, még nőtlen... Messze lakik mind... Postás Feri jó kedvében volt. — Táncolunk egyet a karácsonyi bálban, ugye, örzse néném? kérdezte vörösen fénylő képpel, amikor nagyszájú táskájából a pénzt halászta. A negyedik boríték A falubéli boltokban nagy volt a sürgés-forgás. A ruhás üzletben kezdte örzse néni az ajándékválasztást. A menyemnek, meg a két lányomnak jó lenne valarhi sálfélét — gondolta. A férfiaknak kesztyűt szánt. A három kislány-unokának szintén szeretett volna szép holmit találni Csakhogy hiába nézett akármit: az egyiket túl módisnak látta, a másik holmira pedig nem futotta a pénze. Ügy tervezte ki. hogy mindegyik gyerekére száz forintot költ. Tízszer száz az ezer. Neki pedig marad négyszáz a következő nyugdíjfizetésig. Majd beosztja. Megélt ő már ennél kevesebből is. Kimerítette a toporgás, de. még- inkább az, hogy hiába minden szándéka, csalódást okoz a gyerekeinek, mert nem képes nekik ajándékot venni. Amint tétován mendegélt a főutcán, a posta előtt fejébe ötlött: elküldi nekik a pénzt, válasszanak érte ők maguknak, ami tetszik. Bement a hivatalba, vásárolt négy kuper- tát. bélyeget, papirt. Kedves gyerekeim! — írta az első levélben. — Hál’ Istennek, én jól vagyok. Minden este imádkozok érte, hogy nektek is adjon erőt, egészséget. Itt küldöm ezt a kis pénzt, ajándék helyett. Azért adom postára, mert hátha nem érkeztek hazajönni... A levélpapírokba belehajtotta a százasokat. aztán a lezárt borítékokat sorban beledobta a postaládába. Am egyet a kosarába tett bele. A tanya kéménye éleseket sípolt a karácsonyi fagyos estébe, örzse néni az ágya szélén ült. Az ölében papírdobozt tartott. Abban őrizte a családi fényképeket. Azokat nézegette, közel emelve a fiúkat, lányokat pápaszemes arcához. Ez volt a legkedvesebb időmúlatása magányos estéin. Meg a rádió, de ahhoz most nem volt kedve. Az asztalon karácsonyfa állt. Elég takaros fenyőgally, a tanyaszomszédtól kapta, aki az erdészetnél dolgozik. Dísznek néhány szem piros almát, meg arany poros diót aggatott rá örzse mama. Cukorfélét nem vásárolt, arra nem telt a pénzből. Jól van ez, hisz rajta kívül más úgysem látja. Ezen kesergett az idős asz- szony egész szentestén, mert úgy sejtette, hogy egyik gyereke sem jön haza az ünnepre. — Csak legalább ez az egy itt lenne velem! — szakadt föl hangosan a kis öregasszonyból. Fiúarcképre csordult a könnye. ivetette magából az ágy már korán reggel. Begyújtott, s amikor a közeli tanyákról a kis ’ misére indultak az emberek ő már meg is főzött. Az ünnepekre tartogatott termetes vörös kakast még az előző napon levágta. Örzsi néni a tízórai misére készült. A karácsonyi fenyőről letisztogatott ágacskákból csokrot formált, összekötötte. Azzal hagyta el a tanyát, hogy mise előtt még útbaejti a temetőt, s az ura sírjára teszi a zöldet. Fél tizenkettő elmúlt már, amikor kiömlött a nép az isten házából. Csókáék, akik örzse mamától még följebb laktak a Kakukk dűlőn, hívták, tartson velük. — Még dolgom van — tért ki előlük. Ügy érezte, jobb lesz, ha most egyedül marad, mert még panaszkodni talál azoknak a kévéig embereknek. Nehéz volt a szíve, amikor nekivágott a csaknem egyórás gyalogúinak. — Siessen már hazafelé, örzse néném! — kiáltott rá váratlanul Bagi Lacika, a szomszéd szemben bicikliző fia. — Megjöttek Pali bátyámék, egy kék autóval ... Mint a kisharang ütője, olyan gyorsan kezdett verni a szíve az öreg asszonynak. Palikám, Palikám — mondogatta magában. Még hogy autóval?! Lfbédkor nagy volt a zsibon- gás az örzse néni karácsonyfája körül. Az unokák már díszesebbé öltöztették a nagymamának hozott ajándékokkal. Mert a déli vonattal megérkezett Kati és Erzsi is családostul. Anyjuk hol az egyikükhöz, hol a másikukhoz fordult: — Egyél, lelkem! Egyetek! — A szeme nem száradt ki az örömtől. ő maga alig harapott valamit. A torka össze-összeszorult az étel előtt. Várta titkon, hogy egyszer csak betoppan Bandi. De az csak nem jött. Szegény rossz gyereke ... Tavaly ilyenkor piszkos női kabátban, úgy jött haza, hogy még zoknija se volt... A testvérei leckéztették, amiért így lezüllött. összevesztek. Azóta hírt sem adott magáról... Neki van-e most mit enni...? A negyedik boríték ott hevert a sublót fiókjában, a cím nélküli címzettre várva. A. Tóth Sándor
