Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

1979. december 28. • PETŐFI NÉPE 9 3 Kaposváriak Kiskoroson Három kaposvári művész kiállításmegnyitója al­kalmából ifjú zenészek, szobrászok, grafikusok, népművészek — a Kaposvári Fiatal Alkotók Mű­• Ungvári Károly: „A Nagy Ember” című grafi­kája. • A három alkotó: Borsos Lajos grafikus (jobbra), Csikós Nagy Márton fafaragó (középen) és Ungvári Károly grafikus. helyének, valamint az Ifjú Zenebarátok Klubjá­nak tagjai — látogattak el a közelmúltban Kis­kőrösre. A Petőfi Sándor Művelődési Központban a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyának főelőadója, Nagy Gábor mutatta be a há­rom kiállító művészt: Borsos Lajos és Ungvári Ká­roly grafikust, valamint Csikós Nagy Márton fa­faragót. Elmondta, hogy a két város baráti kap­csolatait — mind kulturális, mind pedig egyéb területen — elmélyíteni szándékoznak. A fiatal művészek látogatásával egyidőben Kiskőrösre ér­kezett a kaposvári mezőgazdasági főiskolások és középiskolások egy csoportja. Találkoztak a kis­kőrösi gimnázium és kertészeti szakközépiskola diákjaival, akik megismertették a vendégekkel a város nevezetességeit. A nagysikerű bemutatkozás és találkozó a jövő év januárjában Kaposváron folytatódik: kiskőrösi és környékbeli amatőr kép­zőművészek, valamint a művelődési központ ön­tevékeny művészeti csoportjainak látogatásával. Van-e vendég a vendéglőben? KISBUGACI, HÍRŐS, TORONYHÁZ, ÉTELBÁR — A kereskedő — így a kereskedelem is — a piacról él — szö­gezte le Letanóczki Endre, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Válla­lat értékesítési osztályának vezetője. — És a forgalmat a fizetőképes kereslet határozza meg. Magyarra fordítva a szót, a vendéglők bevétele attól függ: bemegy-e a vendég, vagy nem megy be. De ha már bent van, akkor sem mind­egy, hogy mit tesznek elé: fagyos, zsíros valamit, vagy ínycsiklandó, finom ételt kap-e a pénzéért. És persze nem mellékes, mennyi az a pénz. Ármódosítás fel és le A II. osztályú üzletekben jú­lius 23-án átlagosan másfélsze­resére növekedtek az ételárak. Hárm hónap elteltével aztán mó­dosították — ugyancsak átlago­san — tíz százalékkal csökkentet­ték azokat. — A változások 34 egységünket érintették — böngészi a statisz­tikát Lengyel Sándorné árelő­adó. Az osztályvezető pedig hozzá­fűzi: — A bevételünk nőtt az áremelkedés után, annak ellené­re, hogy a forgalom csökkent. Ami azonban szembetűnő: a nö­vekedés üteme júliusban és au­gusztusban a felére esett vissza. Ez már nagyon is észrevehető változás. Az viszont még csak kevéssé jelentkezik a vállalati adataikban, hogy november óta növekedett a forgalom. Persze az üzletek sa­játosságainak megfelelően a ta­pasztala tok is eltérőek. Hogy mi­lyenek, azt próbáltuk megtudni Kecskemét néhány ismert, ked­velt másodosztályú vendéglőjé­ben. Reggelitől ebédig A reggeli ideje már elmúlt, az ebédé még nincs itt. A kirakaton át látni, hogy a szalagházi étel­bárban néhányan mégis üldögél­nek. Mások „utcán át” veszik a hot dogot, azaz a virslivel töltött kiflit. Csizmadia Sándor üzletvezető fehér szakácsruhában, köténnyel a derekán dolgozik, amikor rövid beszélgetésre hívjuk. — Érzékelték-e a kétszeri ár­változást? — Természetesen. A júliusi,' megemelt árakon a bázist is alig tudtuk hozni, novemberben pedig 10 százalék többletünk volt. Ko­rábban a húsokból egy-két kilo­grammos tételeket rendeltünk, most lényegesen többet, mert a vevőink jobban igénylik. Július­ban 'törzsvendégeink háromnegyed része elpártolt tőlünk, de mióta csökkentették az árakat, újra visszatértek. Mindez nem meglepő. Húsz fo­rintért már komplett ebédet kap­ni, és a vendég, míg -másutt leül, lékabátol, itt már az étkezés fe­lénél tart. Nem is beszélve ar­ról, hogy részese a gasztronómiai attrakciónak, azaz nemcsak a gyomornak, a szemnek is kínál­nak csemegét. Negyed tizenkettőkor, az első ebédszállító autó érkezésével egy­időben érkeztünk a Toronyház étterem bejáratához. Hiába, ko­rán kell kezdeni, mert három is­kola és a nővérképző diákjaival együtt kétszázan fogyasztják el itt naponta előfizetéses ebédjüket. — Igaz, az olcsóbb menüt, a 13,20 forintost választják, de eb­ben is igen jó adagokat tudunk adni — magyarázza a vezetőhe­lyettes, ifj. Gyurik István. — Az a la carte étkeztetésünk mi­nimális, július után viszont -meg­duplázódott az előfizetők száma. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az üzlet összes forgalmának a fele az előfizetésből származik. Az áremelés különösebb visz- szaesést nem jelentett, mindössze a forgalom arányai változtak. Jellemzi a jó munkát, hogy az üzlet éves tervét októberben tel­jesítette. — Ha valaki lelkiismeretesen csinálja az előfizetéses étkezte­tést, az neki is, a vállalatnak is és a vendégeknek is kifizetődő — néz föl a szállítábizonylatról a vezetőhelyettes, és két -mondat között megbeszél egy rendelést, amiből azt a következtetést is levonhatjuk, -hogy néhány nap múlva a piroskockás terítővei le­takart, szépen megterített aszta­lokra pacalpörköltét szolgálnak majd fel a pincérek. Ebédtől vacsoráig Kellemes hangú csengő jelzi a K-isbugaci csárdában: késői ven­dég érkezett. Percnyi várakozás nélkül jön a felszolgáló, s pil­lanatok -múlva már az asztalon gőzölög a gulyás. A betérő ka­nalazza, s lehet, nem is tuda­tosul benne, -már fél négy van. Ö éhes, enni akar, s lám — eszik is. — Máskor azért többen szoktak lenni — pillant az üres asztalokra Végh József üzletvezető. — Ven­dégeink főként a la carte étkez­nek, de a környező intézmények hetven dolgozója előfizet az ebéd­jére. Az idegen"orgalmi idényben meg éppenséggel mindig telt ház van nálunk. • Figyelmes a kiszolgálás, gaz­dag a választó Íj, a drágább, kü­lönleges ínyencségektől az olcsó, saját ikreációjú ételekig sok min­den található az étlapon, sőt kap­ható -is. S. bár a tél rossz idő­szaknak számít, a konyhaforga­lom novemberben 130 ezer fo­rintot tett ki. — Nem is igen jelentkezett ná­lunk az áremelés hatása. Még a csekély szeptemberi visszaesés is a múlté — mondja az üzlet­vezető, s már fordul is az ajtó felé, -mert újabb ltársa?ág érkezik. Mi pedig búcsúzunk, irány utunk következő állomása: a Hírős ét­terem. öt óra. A ruhatárban nincs egyetlen kabát sem, az étterem­ben árválkodnak az asztalok. Pedig nemrég festettek, tapétáz­tak, úgythogy a kicsinosított he­lyiségben igazán szép környezet­ben költhetik el ebédjüket, va­csorájukat azok, akik bejönnek. De -ilyenek -mostanában egyre ke­vesebben vannak. — Gyér a forgalmunk az ár­emelés óta — támasztja alá meg­figyelésünket Kecskeméti István­ná vezetőhelyettes. — A novem­beri 10 százalék kedvező hatása sem mutatkozik. Az ételfogyasz­tás mintegy 30 százalékkal esett vissza, bár a készételek ára egy kivétellel mi-nd 25 forint alatt van. Az étterem konyhája jó, a vá­lasztékból olcsón is meg lehet ebédelni, vacsorázni, sőt két-két fajta kisadag és zónaétel, vala­mint ugyancsak két iturista-men-ü állandóan kapható. Az üzletvezető a kimutatásokat nézi: — A kisadag és a zóna nem népszerű. Naponta öt-tíz ha elfogy. Ez nem mondható soknak. Valóban. Mindez azonban nem magyarázza a jelentős visszaesést. Az ökokat még meg kell találni. A címben feltett kérdésre nem tudunk, sőt egyelőre még a szak­emberek sem tudnak egyértelmű igennel, vagy nemmel válaszolni. A körsétánkon azonban azt ta­pasztaltuk, hogy a vendéglők forgalma általában növekszik, s ez azit mutatja: a vendégek visszatérőben vannak. Váczi Tamás A betegellátás javításáért Hazánkban törvény írja elő, hogy az egészségügyi ellátás mindenki számára hozzáférhető legyen. Te­hát, hogy a lakosság, a települési viszonyoktól le­hetőleg függetlenül, kellő időben hozzájuthasson a számára szükséges gyógyító-megelőző ellátáshoz, mégpedig abban az intézményben, ahol betegségé­nek, egészségi állapotának, az orvostudomány min­denkori állásának megfelelő orvosi vizsgálata, gyógy­kezelése, gondozása és ápolása biztosítható. Kezelő­orvosa javaslatára a beteget tehát ott kell ellátni, ahol a betegség természete, a beteg állapota ezt in­dokolttá teszi, ahol a szükséges ellátás szakmai és népgazdasági szempontból egyaránt célszerűen és eredményesen megvalósítható. Ha a beteg lakóhelyén a szükséges és korszerű el­látás személyi és tárgyi feltételei nem biztosítottak, a megfelelő intézménybe kell utalni, illetve áthe­lyezni. Mindez azt is jelenti, hogy ugyanúgy szük­ségtelen, sőt káros az is, ha a beteg ellátását a szük­ségesnél magasabb szinten biztosítják, mert ez nem­csak gazdaságtalan, hanem feleslegesen terheli a magasabb ellátási szintet, korlátozva annak teljesí­tőképességét olyan feladatok végzésében, melyek csak e szinten oldhatók meg. A fentiekben az is kifejeződik, hogy az intézmé­nyek és szolgálatok egységének meghatározott kör­ben történő megvalósítása és megfelelően szervezett szakmai együttműködés teszi lehetővé az ésszerű munkamegosztást, a vezetés és a munkaszervezés színvonalának emelését. Az egészségügyről szóló törvény alapelveiből is következik, s az orvostudo­mány fejlődése ugyancsak szükségessé teszi a gyó­gyító-megelőző intézményrendszer szervezetének és működésének fejlesztését — éppen az egészségügyi ellátás színvonalának javítása érdekében. A megyei tanács egészségügyi osztálya és az Or- vos-Egészégügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bi­zottságának kezdeményezésére és irányítása alatt fi munkabizottság — 5 kórház-rendelőintézetnél és egy önálló rendelőintézetnél végzett felmérést a prog­resszív betegellátás helyzetéről. A munkabizottsá­gok jól megválasztott vizsgálati szempontok alapján láttak a felméréshez, s munkálkodásukhoz az illeté­kes szakszervezeti központtól, valamint tapasztalt kórházi szakemberektől is kértek irányelveket. A jó felkészülés birtokában láttak hozzá a 3 ellátási szint — alapellátás, rendelőintézeti-gondozóintézeti ellá­tás, fekvőbeteg-intézmények — tevékenységének vizsgálatához. E komplex felmérést az indokolta, hogy az alapellátás (körzeti és üzemorvosi) és ren­delőintézeti-gondozóintézeti ellátás szervezettségének és szakmai színvonalának alakulása jelentősen befo­lyásolja a fekvőbeteg-intézmények munkáját, tehát egyedül ez utóbbi szintnek a vizsgálata „hiányossá”, hézagossá — ha szabad így kifejezni, kevésbé hite­lessé tette volna a képet. A megadott szempontokra előzetesen kért írásos jelentésekben városi-járási egészségügyi osztályveze­tők, intézmények állami vezetői, szakszervezeti ve­zetők adtak számot a betegellátás helyzetéről — ezt pedig a munkabizottságok helyszíni vizsgálódása követte. Az összetett felmérés tapasztalatainak értékelésé­re kibővített szakszervezeti megyebizottsági ülésen került sor december 13-án. A megyebizottsági me­gyei főorvosi értekezleten a munkabizottságok meg­bízásából dr. Zonda László, a MB szakmapolitikai munkabizottságának vezetője adott tényekben és kö­vetkeztetésekben gazdag összegfoglalót a sok irányú vizsgálatról. Bár előrebocsátotta, hogy az igen komp­lex összetevőkből álló tárgykör teljes értékelésére nem törekedhettek, aláhúzta: tapasztalataik alapján olyan lényeges tendenciákra figyeltek fel, amelyek részletes vizsgálódást tesznek szükségessé. A jövő­ben például sokat kell foglalkozni a progresszív be­tegellátás olyan szervezésmódjával, amely minden betegcentrikussága mellett is gazdaságos, és egyet­len ellátási szintet sem terhel fölöslegesen. Annak előrejelzése mellett, hogy néhány, a köz- érdeklődésre számot tartó kérdéskörről a Petőfi Né­pében is tájékoztatjuk a lakosságot — még egy meg­állapítást hadd emeljünk ki az összegezésből. Az utóbbi időben sok szó esik az alapellátás meghatáro­zó, elsődleges szerepéről. Ezzel összefüggésben szin­tén szükség van szemléletváltozásra. Fel kell mérni, nem túl sok mindent vontak-e meg a körzeti orvosi munkakörtől azzal, hogy a feladatok egész sora csak felsőbb ellátási szinten oldható meg, már a körze­ti orvosok munkafeltételei miatt is. A szükség és a helyes munkamegosztás igénye azt diktálja, hogy ne elvonjuk a feladatokat, hanem tegyük alkalmassá az alapellátást a jelenleginél átfogóbb feladatkör be­töltésére. Az e téren elérendő eredményeknek ter­mészetesen elsősorban a jobb betegellátáslt kell szol­gálniuk, emellett azonban az egészségügyi dolgozók jobb munkafeltételeit és minden bizonnyal népgaz­daságunk e célra fordított javainak célirányosabb kihasználását is eredményezni fogják. T. I. KÉPERNYŐ 1980: szökőév 1980 szökőév, háromszázhatvan­hat napig tart az esztendő. Álta­lában 4 évenként azért jelölnek a naptárak szökőévet, mert a csillagászati évszakok változásán alapuló napév — vagyis az az idő, amíg a Föld megkerüli a Napot — nem pontosan 365, ha­nem megközelítően 365 és egy­negyed nap. Az így megmaradó, a naptárban el nem „könyvelhe­tő" órák összeadva négyévenként kis eltéréssel 24 órára kereked­nek, és ebből lesz a szökőév egy- gyel több napja. Kevésbé ismeretes, hogy a szö­kőnap — a logikát felrúgva — nem február 29-e, hanem febru­ár 24-e. Ennek oka régebbi idők­ben keresendő. A rómaiak, félve az istenek haragjától, elrejtették a többletnapot, s február 23-a után 23- a másnapját számolták, a hó­nap látszólag így megmaradt 28 naposnak. A „csalafintaság” a mai naptár készítésénél is nyomot hagy. A szökőévekben, így 1980- ban február 24-e szökőnap, ezért ettől a naptól a hónap végéig megváltoznak a névnapok egyéb­ként kötött dátumai. Amíg más évben a Mátyások február 24- én ünepelnek, addig szökőévben 24- e szökőnap, s így 25-e az övék. Összefogás az értelmi fogyatékosokért Szülői közösségként Budapesten működik az értelmi fogyatékosok országos szervező bizottsága, amely a VI. kerületi Benczúr utca 21. szám alatt tanácsadó irodát létesített. A tanácsadó szolgálat célja, összefogni az értelmi fo­gyatékosokat nevelő családokat, és segítséget nyújtani számukra nevelési kérdésekben. A tanácsadó iroda sokoldalúan segíti azokat a családokat, me­lyekben az értelmi fejlődésben megrekedt gyermekeket nevelnek. Európában elsőként Magyaror­szágon indított a tanácsadó iroda üdülési akciót értelmi fogyatéko­sok és családtagjaik részére a KISZ Központi Bizottságának se­gítségével. Ezzel, a figyelemre méltó kezdeményezéssel enyhített az érintett családok gondjain, il­letve a hazánkban jelenleg élő mintegy 300 ezer, az értelmi fej­lődésben visszamaradt fiatal sor­sán. Mivel a tanácsadó emberbarátí ténykedését a jövőben szeretné mind hatékonyabbá tenni, ezúton is felajánlja támogatását. A bu­dapesti Benczúr utcai iroda várja az érdekeltek leveleit vagy tele­fonhívását, a megadott címen (Te­lefon: 228-264), ahol minden ked­den, 15 és 18 óra között, szemé­lyesen is fogadják a segítségre szorulókat. rrr r r leves karácsony Biztosra ment a televízió műsor­szerkesztősége. Semmit sem koc­káztattak új szerzők bemutatásá­val. bölcs elővigyázatossággal meg­kerülték a közönség valamelyik rétegét netán bosszantó izgalmi mezőket. Látszólag a gyerekek kaptak a legtöbbet» A Cimbora két folyta­tásban mutatta Ruszt József isko­laszínházának keretében Vörös­marty Csongor és Tündéjét. A ro­mantikus filozófiai dráma egyre fiatalodik. Mind többet mond a mai embereknek, mind több szép­sége villan föl a gyönyörű szöveg és a kifinomult fogékonyság ta­lálkozásakor, mind nyilvánvalóbb, hogy a történet elragadó felszíne súlyos-magvas gondolatokat takar. A nézőként, közreműködőként bevont kisfiúk, kislányok azonban egyszerűen nem tudták követni a színpadi cselekményt. Ruszt maga is letett arról, hogy legalább a legügyesebbekkel kimondassa, ki­következtesse a dramaturgiai, esz­mei „konklúziókat”; örült, örülhe­tett. ha saját szavaikkal visszaad­ták a színpadon látottakat. Az értetlenség zavarta a színé­szeket, régi kedves ismerőseinket, akik ennek ellenére nagy igyeke­zettel, helyenként meggyőzően tol­mácsolták Vörösmartyt. A Szózat költője a felnőtteknek irta a Cson­gor és Tündét. Megértik, megérzik az érettebb fiatalok. A gyerekek­hez a Cimbora sem tudta igazán közel hozni. Nem is baj, nem is kell. Mi élveztük, meg remélhe­tően a nagydiákok, akik — ki tud­ja milyen megfontolásból — ki­szorultak a nézőtérről. Képtelen vagyok a csábításnak ellenállni: Cukor Gyurka bácsi, azaz George Cukor nem sajnálta a cukrot, az édelgést a szecesszió divatával fölkapott Maeterlinck Kék madár című drámai költe­ményétől. A Rádió és Televízió­újság ugyan mesejátéknak mond­ja a — Szerb Antal szerint — „Faust és Peer Gynt leegyszerűsí­tett, gyermeki hangnembe átsze­relt, szecessziós ízléshez vízenyősí- tett formában” megírt boldogság­keresést. így is játszatja el híres színé­szeivel a még híresebb rendező, a legesleghíresebb Kék madarat. Di­csérjük a hollywoodi álomgyárban a mesterség minden csínját-bínját, fortélyát-fogását, a — többnyire — olcsó — hatáskeltés titkát meg­tanuló külföldre szakadt hazánkfia szakmai biztonságát, azt a képes­ségét, hogy kitűnően összejátszat­ja a gyermek- és felnőtt szereplő­ket, pompás ritmusérzékét. A figyelmes tévé az újévi jókí­vánságok kézbesítésével elfoglalt postásokra gondolva mindennap adott krimit. Ha ugyanis netán két-három napig kimaradnának a lepuffantott, vízbe nyekkentett, megétetett áldozatok, százával kül­dik e műfaj kedvelői felháborodott leveleiket: milyen jogon semmizi ki őket a tévé. A Szabadság téri intézmény is megélt már néhány nyarat és telet és eleve védekezik a bűnügyi történetek bemutatása miatt háborgó indulatok ellen. Kezdetben olyan szellemes, hu­moros, jópofa a mozikban már szakadtra játszott Piedone, a zsa­ru, hogy sokáig megfeledkezünk arról; sablonos fogásokkal, ám egyéni leleménnyel, mondhatnám bájjal és ravasz hatásvadászattal fölépített történetet látunk. A felfedezőkedvű Hajdúfy Mik­lós is elgondolkozott azon, hogy miért vegyünk át külföldről drá­ga pénzért blőd krimiket, amikor a hazai irodalmi termésből is for­gatható lenne néhány. A Forró mezők tévéfilm jobb a sok évi át­lagnál, de halvány utánzata az 1928-ban írt regénynek. Móricznál az atmoszféra a leg­fontosabb, ebből sarjadzik ki min­den, ez világítja meg az emberi cselekvéseket. Most, ennél a sza­bolcsi ihletésű történetnél a forró­ság a lényeges. „Az ablakok a me­leg ellen zárva voltak, s úgy ül­tek, mint a fulladt kriptában. Ful­dokló meleg volt. Pállott, sűrű me­leg, amely lassan olvasztja az em­bert apró gyöngyökbe a homlo­kon, undorkodó bódult meleg, hogy lihegve keres gutaütéstől menekvést nagy lélegzetekben a szív ...” íme, néhány szinte talá­lomra kiragadott sora Móricz írá­sának. Hasonló sodrású, fullasztá- sú, mélységű, jellemző képsorokat keresve sem találtam a filmben. Hajdúfy sajnos nem tud Móricz nyelvén. A forgatókönyvíró és a drama­turg összezaklatta a kriminél el­engedhetetlen logikai rendet, így a gyilkosság feszültsége is megcsap­pant. Nem véletlenül a tüdővészes ablakaival a piacot bámuló Hun- gária-hotelben kezdődött a re­gény; nem egyesek tragédiájáról zokog az áldozatokért is sajgó Mó­ricz; a törzsasztalnál összegyűlő- kért, a „közülünk valókért” szo- morkodik még, hogy azután a Ro­konokban véglegesen ítéletet mondjon felettük. Itt még egyi- kükben-másikukban mocorog va­lami, egyikük-másikuk még azt mondja, „dehát az igazság”. El ne felejtsem: nagyon szép felvételeket láttunk Bajáról, a for­gatás helyszínéről. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents