Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-23 / 300. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 23. SZÁMÍTANAK RÁJUK Leendő gépészek és gazdászok között Gödöllőn Magánépítők, közérdekek Zárt világban élnek, de nem a világtól elzártan. A gödöllői Agrártudományi Egyetem külön város a városban, ahol jól megférnek egymás mellett Dél-Amerikai, fekete-Afrika, a Közel- Kelet és hazánk fiataljai, leendő gépészek és gazdászok, akikre fontos feladat vár a mezőgazdaság alakításában. A hallgatókat összeköti a szakmai érdeklődés, a komoly tanulás és a kollégiumi együttlakás, amelv erősíti a közösséget, de ezen belül a szorosabb együvc-tar- tozók kisebb tömörülését is lehetővé teszi. Ilyen igény hozta létre az egyetem Pács- Kiskun megyei diákklubját, amely részben a családi kör szerepét tölti be, másrészt hidat épít a hallgatók és szülőmegyéjük közé. Ked vés vendégek otthonról • Ágoston Tibor: „Ügy érzem, jól választottam .. A klub nemrég ünnepelte születésének 10. évfordulóját. A jubileumi megemlékezést az avatta emlékezetes eseménnyé, hogy részt vettek rajta megyénk párt- és tanácsi vezetői. Elbeszélgettek a fiatalokkal, válaszoltak a kérdésekre és részletesen tájékoztatták °ket a me8ye gazdasági helyzetéről, az elkövetkezendő évek feladatairól. Sokan most látták először a megye vezetőit, számukra már a személyes találkozás is élményszámba ment. A tudat, hogy a közismerten elfoglalt vezetők velük töltötték egy napjukat, a vizsgafelkészüléshez is erőt adott. Eiénkebb lett a tanulási kedv. bizakodóbb a hangulat. Érezték, hogy törődnek velük, számítanak rájuk. Megnyugodva értesültek róla, hogy senki sem lesz fölösleges. A megyébe jövőre 21 gépészt és 23 gazdászt várnak, vagyis kétszer annyi szakembert, ahányan most végeznek Gödöllőn. A távolabbi jövőt illetően sem fenyeget az a veszély, hogy állásért kell kilincselniük a mezőgazdaság diplomásainak. Kiderült ez abból a beszélgetésből is, amelynek résztvevőit az emlékezetes találkozó után kerestük fel, a kollégium épületében. A három negyedéves gépészhallgató közül ketten már azt is tudják, hogy az egyetemről hová mennek. Ágoston Tibor a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-szel, Kakuk Jenő a Kiskunhalasi Állami Gazdasággal kötött szerződést. — Félegyházi gyerek vagyok — mondja büszkén Ágoston Tibor. — Édesanyám a Lenin Tsz-ben dolgozik, apám a Vörös Csillagban gépész műhelyfőnök. Ügy érzem, jól választottam. A tsz gépi felszerelése elsőrendű, jobbat nem is kívánhatnék. Talán egy kicsit sokan leszünk gépészmérnökök. Hatan vagy heten velem együtt. A pályakezdés nagy kérdőjele: hány dudás férhet ei egy csárdában? Melyik megoldás a jobb, beállni a sorba, vagy olyan helyen próbálkozni, ahol alacsonya' h d műszaki színvonal, éppé:-. .zeit nagyobbak a bizonyítás lehetőségei. — Az állami gazdaságokat sokan ugródészkának használják — fontolgatják a kilátásokat. — Kezdetnek jó, mert a gazdaságok jól gépesítettek, könnyen megszervezhető a gyakorlat. Utána érdemesebb átmenni egy tsz-be, ahol kevés a szakember és akinek elképzelése van, könnyen megvalósíthatja. A nagyüzemek beálltak egy termelési rendszerre, itt újat hozni már nem nagyon lehet. pláne egy kezdőnek. Szerelőből — mérnök • László Dezső: „Jobb ismerős helyen kezdeni, mint idegenben." Ágoston Tibor a tsz-re esküszik, főleg a Leninre, ami nem is csoda. Kedvező benyomásokat szerzett a nyári gyakorlaton. Aratók mellett dolgozott — „persze csak fullajtárként. Kézbeadtam a kulcsot a szerelőknek, meg kevertem a jaffákat.” Lényeg, hogy belekóstolt a munkába és nem ment el a kedve. Tetszett, hogy befogadták, rendesen bántak vele. Bízik saját magában és a tsz- ben. Feltehetően nem is érik majd csalódások. Kakuk Jenőt sem, aki évekig dolgozott a halasi állami gazdaságban, mint gépszerelő, majd művezető. Az egyetemre is úgy jutott be. mint a gazdaság legelső ÉSZET- ese: érettségizett szakmunkásként végezte el a felvételre előkészítő tanfolyamot. Sokat köszönhet a gazdaságnak. Egyengették az útját, hogy a szakmunkás-bizonyítvány mellé megszerezhesse a mérnöki diplomát. — Bár konkrétan még nem egyeztünk meg, hogy hová kerülök, azt hiszem nem lesz közöttünk vita. Engem az üzemeltetés, vagy a javítás vonz, nyilván ide is tesznek majd. Számítanak rám. Kiskunmajsán építettem OTP- lakást, ehhez is hozzájárultak 28 ezer forint kamatmentes kölcsönnel, 15 évi törlesztésre. Ameny- nviben 15 évig náluk maradok, elengedik a felét. Amúgy sem vagyok vándorló típus. Onnét jöttem, oda megyek vissza és nem tartom valószínűnek, hogy megszakítom a kapcsolatunkat. László Dezső még nem döntött. Legszívesebben hazamenne ő is. Szánkra, a tsz-be. — Jobb ismerős környezetben kezdeni, mint idegenben. Beszéltem a vezetőkkel, azt mondták, szükség lenne rám. Lakást nem ígértek, de az építkezéshez felajánlották a segítségüket. Ügy néz ki, hamarosan megkötjük a szerződést is. Az elhelyezkedéssel nincs gondjuk. Többségüket szerződés köti leendő munkahelyükhöz és ez biztonságot ad. Ismerik a gazdaságot is, ahová az egyetemről kerülnek, így nem fenyeget az a veszély, hogy a valóságtól eltérő ábrándokban ringatják magukat. Azzal máris tisztában vannak, hogy a mezőgazdasági gépészmérnökök helyzete nehezebb, mint az iparban dolgozóké. — Igaz, hogy a gazdaságok megveszik a legdrágább gépeket is — mérlegel józanul Kakuk Jenő —, de hogyan történik a javításuk, karbantartásuk? Pájszerrel, meg nagykalapáccsal. Az iparban akárki hozzá sem nyúlhat az értékes berendezésekhez. A mező- gazdaságban viszont hiányzik a jól képzett műszaki szakmunkás- gárda. A jelenlegi adottságok mellett fel kellene tenni a kérdést: megéri nekünk kétmilliós gépeket házi műhelyben barkácsolni? Észre sem vesszük és nyakig merülünk a szakmába. Lelkesen dicsérik a nagyszerű erőgépeket, és mindjárt hozzáteszik, hogy minél korszerűbb egy típus, annál igényesebb a karbantartása. Itt kerül kutyaszorítóba a közvetlen termelésirányító. Honnét vegyen megfelelő szakembert, vagy ha talál is. hogyan tegye érdekeltté? A mezőgazdaságban sokféle gép található, következésképen nincs két egyforma javítás. Az egyik tárcsát két óra alatt hozzák rendbe, a másikra rámegy az egész nap. A norma pedig egységes, vagyis a szerelő akkor jár jól. ha a javítást összecsapja. Hogy ilyen körülmények között meddig terjedhet a mérnöki tudomány, és hol szorul a hiányzó műszaki feltételek csapdájába? — ezt még csak találgatják. Gépészek „túlerőben” • Dobák Zsuzsa: „Nőnek inkább az üzemszervezés való." (Fényképezte: Radó Gyula) Gödöllőn nincs olyan gépész, aki ne lenne meggyőződve szakmája fontosságáról. A Bács megyei fiúk is lelkesen közölték, hogy nincs olyan ágazat, ahol a gépészmérnököt nélkülözhetnék, és ha ez így folytatódik egyáltalán nem is lesz szükség gazdá- szokra. Mit szólnak ehhez a gazdászok? — Szerintem ugyanannyi gaz- dászra tart igényt a mezőgazdaság, mint gépészre — állította szelíd határozottsággal a másodéves Dobák Zsuzsa. — De azt még én sem döntöttem el, hogy mire szakosodom: állattenyésztő leszek, vagy üzemszervező? Az állatokat szeretem, csak a telepen ott kell lenni reggeltől estig. Nőnek inkább az üzemszervezési munkakör való. Zsuzsa félegyházi, és a Lenin Tsz ösztöndíjasa. Ugyancsak ide készül Ágó Ferenc, ötödéves gaz- dász hallgató, a kollégiumi rádióstúdió vezetője. Most is éppen egy vetélkedőt vezet, tíz percre szaladt el a mikrofon mellől. — Zöldborsós leszek — áradozik — ez nagyon megy a Leninben. A diplomamunkámat is erről írom. Halason végeztem a szakközépiskolát, dolgoztam a tsz-ben nyári gyakorlaton, tudom, hogy mi a mezőgazdaság. Számunkra inkább a beilleszkedés emberi oldala a nehezebb, mivel bizonyítani csak úgy tudunk, ha elfogadnak bennünket. Harmadik éve rádiózom, állandóan kapcsolatokat teremtek, megedződtem. Tíz éve vagyok otthonról távol, megszoktam a közösséget. Ezeknek, gondolom, a munkámban is hasznát veszem majd. Aggodalomra azért sem lehet okom, mert ami a szövetkezetben van. az a természetben is egy kultúra, a munkakapcsolatokban is. Kevés helyről lehet ezt elmondani. A gépészek a Rábákat, Class- Pominátorokat bálványozzák. Ágó Ferencnek a zöldborsó a világ legszebb növénye. A gazdász önérzetét a gépész túlerő sem képes csorbítani. Nincs is szó komoly ellentétekről. Hiszen egyet akarnak. Megmutatni, hogy mit tudnak. mire képesek. Használni a megyéjüket., Ezért is örültek anv- nyira a vezetők látogatásának. Jó volt megbeszélni velük a gondjaikat és a réményeiket. Jó volt hallani, hogy a mezőgazdaság előtt álló feladatok végrehajtásában rájuk is számítanak. Vadas Zsuzsa Amikor 1960-ban kezdetét vette az első 15 éves lakásépítési program, az volt a cél, hogy a megépülő 1 millió lakásnak egyhar- mada készüljön csak magánerőből — a többi az állam dolga. Nos, 1975-re az arány megfordult. A magánerő ugyanis nem azonos a házilagos kivitelezéssel. Magánerősnek számít a statisztikában minden olyan építkezés, amelyet nem teljes egészében finanszíroznak állami forrásból. így az OTP. vagy a munkahely beruházásában. szervezésében épített lakások ugyanúgy magánerősek, mint az OTP-kölcsönnei, vagy annélkül épített családi házak. Az állami — célcsoportos — lakásokat értelemszerűen az állami építőipar készíti, míg a magánerőből épülőknek csak egy töredéke jut az állami kivitelezőkre. A nagyobb hányadon a szövetkezeti építők, a kisiparosok és a házilagos kivitelezők (kontárok, rokonok, barátok) osztoznak. A magánépítők körét szűkítsük most azokra, akik családi házra — vagy elvétve az ennél gazdaságosabb sor-, illetve láncházra — vágynak, és nézzük meg. hogy az ő érdekeik mikor, mennyire esnek egybe a köz érdekével. Ha valaki magára vállal ja a lakásigényének megoldását, ezzel már önmagában csökkentette az államtól lakást várók számát. Viszonzásul az állam — az OTP közbeiktatásával — hitellel siet az építtető (a valóságnak jobban megfelelő, közhasznú szóhasználattal: az építő) segítségére. A hitel összege aszerint változik, hogy az állam mennyire ítéli korszerűnek az építeni kívánt lakástípust. Legkisebb hitel — az építési költségek legfeljebb 50 százaléka — a családi házra jár. Ennél magasabb hitel nyújtható Kecskeméten, a Csongrádi út egyik sarki házában, idős, ősz hájú bácsi nyit kaput csengetésemre. Szabó Pálnak hívják, valamikor mézeskalács- és cukorkakészítő kisiparos volt. Apró szobácskába vezet, ahol a felesége az ablak mellett varrogat, fényképekkel teleaggatott falak, régi, faragott bútorok között. — Nyolcvankét éves vagyok — mondja magáról Pali bácsi. — 1963-ban tettem le a tepsiket, cukroszacskókat, ötvenkét évi munka után. 1911-ben szegődtem el inasnak, az egyik kecskeméti mézeskalács-készítő mesterhez, így hozta a sors. Tizenhatan voltunk testvérek ... Dolgozni kellett, s erre a mesterségre kínálkozott lehetőség éppen. Nem sokkal azután, hogy kitanultam, elvittek katonáékhoz, a háborúba. Hat év múlva, 1921 őszén kerültem haza, s ezt követően nyitottam meg a műhelyt. — Igen, mert rá egy évre kérte meg a kezem — szól közbe Mancika néni, a felesége. — Most, szilveszterkor leszünk öt- venhét éves házasok. — így karácsony idején volt a főszezonja a cukorkának meg a süteménynek. Nem győztük csinálni, mert csak három cukrász volt a városban azidőtájt. Az “ünnepek előtti hajrá már megkezdődött november elején, s mindennap, hajnaltól késő estig vesződtünk az édességekkel. Később segéderőt is kellett felvenni, mert nem győztük a munkát ketten, az asszonnyal. — Karácsonykor leginkább az apró, kerek süteményeket, szaloncukrot vették, ezeket különbözőképpen, málnával. dióval, mézzel, meg más effélével ízesítettük. Kettő és négy fillér között változott a függelékek ára. Volt olyan karácsony, hogy öt mázsa édességet is eladtunk. Amikor arról érdeklődök, hogy a család hogyan töltötte annaka kisebb telekigényű sor-, lánc- és átriumházakra. Ezeknél az építési költségek 70 százalékát előlegezi az állam, és a visszafizetési határidő, valamint a kamat is itt legkedvezőbb. A helyi tanács természeti adottságaitól és anyagi lehetőségeitől függően közműves telkekkel segítheti az építőket. Az induláshoz tartozik még a terv ek készítése és az anyagok beszerzése. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ az egyedi tervek egytizedéért — átlagban 800 forintért — kínál típusterveket. Ezzel csak annyi az építő dolga, hogy a telkére adaptálja. Az anyagi előny mellett — a több tucatnyi variáns miatt — változatosak is ezek a házak, ésszerűen íedik a különböző életvitelű és nagyságú családok igényét, az is lényeges szempont, hogy a kereskedelemben kapható anyagokból állnak össze. Ennek ellenére évente a kereken félszázezernyi családi házból mindössze 5—6 e/et készül típustervek alapján. Sajnos, még nem áldozott le a sátortetők korszaka, pedig a környezet és az épület harmonikus kapcsolata nemcsak elvont „vá- tosképi szempont", hanem a lakók közérzetét is befolyásolja. Lépjünk még egyet, következzen az anyagbeszerzés. Itt újra csak előnyösebb helyzetben vannak azok. akik mondjuk sorház, vagy kisebb társasház. építésébe fogtak, hiszen az utánjárás megoszlik az építőtársak között, és a jobb kihasználás miatt olcsóbb lesz a fuvar is. Tehát ismét találkozik a köz- és a magánérdek. Az utánjárás megosztása sajnos, nem utolsó szempont. A mennyiségi hiány mellett az anyagok idő- és térbeli egyenetlen elosztása is bosszantó. Ha kapható cement. akkor a TÜZÉP-telepeken idején a szeretet ünnepét, csak legyintenek. — Mindig díszítettünk fel fát a gyerekeknek, de valahogy nem volt az, az igazi... Ismerték már a műhelyből, a ráaggatott édességeket, így nem jelentett meglepetést számukra. Mi meg karácsony estéken, amikor az üzletben lehúztuk végre a rolót, olyan fáradtak voltunk mindig, hogy csak pihenni vágytunk, nem ünnepelni. — Még gyertyaön'téssel is foglalkoztunk — szól közbe a feleség. — Színes viaszgyertyákat készítettünk, különböző díszítésekkel cifrázva... — A gyertyaöntés, csak amolyan mellékmunka volt — magyarázza az idős cukrász. — A cukorka- és a süteménykászítés számított igazi mesterségnek. Később, amikor már jobban beindult a bolt, vettem gépeket a műhelybe. Volt habverőgépem, töltöttcukorka- és drazsékészítőgépem, azután cukorörlő meg ba- rackmagtörő masinám is ... Az ujjain számlálga'tja a gépfajtákat, s elmondja, hogyan működtek. hogyan segítették a munkáját, Beszél a boltról is, ahol a felesége árulta a termékeiket, s arról, hogy amikor nagyobbak lettek a gyerekek, mind a kettő a műhelyben dolgozott. Arcvonásai ellágyulnak, s mintha egy kicsit megfiatalodna, e több, mint nyolcvan évet cipelő öregember, miközben a cukrászszakmáról mesél, a múltat idézgetve. — Nem csak a boltban árusítottunk ám, hanem mindenfelé, ahol vásárt rendeztek — mondja. — Eleinte szekérrel hordtam az árut, de később, amikor már tehetősebbek lettünk, vettem egy öreg autót, és azzal jártam az ország vásárait... — Igaz, hogy velünk dolgoztak a gyerekek is, de azután egyik sem folytatta a szakmát — szól közbe megint Mariska néni. — Igen, ők már másra vágytak — toldja meg a férje. — Pedig a jószerivel nem tudják hol tárolni, ha pedig nincs, akkor a harmadik határba kell érte menni. Ezt kiküszöbölendő, köt a TüZÉP az építőkkel anyagbiztosítási szerződést. Ebben vállalja, hogy a beépítés sorrendjében szállítja a szükséges anyagokat. Az építők tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy erre csak nagyon labilis program építhető és jobb előre megvásárolni mindent. Ha a családi ház építési költségeiből levonunk 10 százalékot a tervezésre, közműbekötésre, akkor a maradék, három — többé- kevésbé egyenlő — részre osztható. Az első harmad az anyag ára, a második a fuvardíj, míg a harmadik a munkabér. Ebből kiderül az is, hogy a szűkös kivitelezői kínálat mellett a költségek is a házilagos kivitelezést szorgalmazzák. Így azután csak a feltétlenül szakértelmet igénylő munkákhoz fogad az építő szakembert. a többit igyekszik ügyes kezű barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal együtt elvégezni. Ezt megkönnyíti a kölcsönző vállalat, amely méltányos díj ellenében rendelkezésre bocsátja a szükséges munkaeszközöket. A bérelhető eszközök köre mára ugyancsak kibővült: többek között zsaluzóanyag, betonkeverő, tapétázógép, festékszóró szerepel a listán. A tapétázógép napi használata 100 forintba, míg egyheti igénybevétele 500 forintba kerül; egy 230 literes betonkeverő gépnek pedig 230 forint az egynapi bérleti díja. Az építést a beköltözés követi, de a komfortfokozat növelésére — például központi fűtés beszerelésére — vagy később a felújításra újabb anyagi segítséget kaphat a tulajdonos. Ugyanis a lakások értékének növelése a közösségnek is érdeke. fiam is, a lányom is, sőt a vejem is kitanulta annakidején mellettem a cukrászkodást. De azután középiskolába, meg egyetemre mentek... Nézze csak! Itt vannak, ezek ők. ezek meg az unokák ás a dédunokák ... Faltól falig sántikál botjára támaszkodva, s büszkén mutogatja a felaggatott képeket. Közben előkerül, egy fényképekkel teli dobozka is. — Már régen nem díszítünk fenyőfát sem — mondja Pali bácsi, amikor arról érdeklődöm, hogy mivel töltik a karácsonyt. — A lányomék, akik itt élnek a közelünkben, ők szoktak még ... Ilyenkor eljönnek az unokák, dédunokák, s nekünk ez jelenti az ünnepet. A szórakozást meg a televízió. Hiszen öregek, fáradtak, meg betegesek vagyunk már ... Sok mindenről szó esik még, mielőtt eljövök. Elmesélik azt is, hogyan ismerkedtek meg, hogyan kezdték együtt az életet, s hogyan alakult a sorsuk, a későbbiekben. Egyre több elsárgult fénykép kerül elő, a műhelyről, a családról, a gyerekekről. Végül botjára támaszkodva, lassan, csoszogva kísér a kapuig az idős cukrász. — Ha újra kezdhetném, újra csak ezt csinálnám én. de komótosabban, hogy másra is jusson idő — mondja, mielőtt elbúcsúzunk. — Tudja, így karácsony táján mindig úgy érzem, hogy elkéstek az ünnepek ... Annak idején, amikor lett volna kedvem szórakozni, ünnepelni, nem jutott rá idő, a munka miatt, amiből ilyenkor volt a legtöbb. Most meg... Elfogyott az erdő, oda a fiatalos jókedv, s későn veszi észre az ember, hogy nem csak dolog van, meg gyűjtögetés... No, de miért is panaszkodom? Megöregedtem nagyon, ennyi az egész. És sok mindent megszépít, ha elképzelem, hogyan örvendezhettek a gyerekek a karácsonyfák körül, amelyek az általam készített édességektől voltak díszesek ... Kolnh Elek • Régi, faragott bútorok, fényképekkel teleagga- tott falak között él ma az idős cukorkakészítő cs felesége. Elkésett ünnepek • Harminc évvel ezelőtt « régi műhelyben. A nápolyilapokat ízesíti, a közismert cukrászmester. (Tóth Sándor felvételei)
