Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 21. TÚSZOK, SAH, TÜNTETÉS Külpolitikai nagyüzem Irán körül A teheráni amerikai nagykö­vetséget megszállva tartó iszlám diákok cáfolták GhotbzadeK kül­ügyminiszternek azt az állítását, hogy „meggyorsíthatná a túszok kiszabadítását, ha Washington maga vizsgálná ki az iráni—ame­rikai kapcsolatok alakulását a sah idején”. A diákok szóvivője „fe­lelőtleneknek” minősítette a kül­ügyminiszter kijelentéseit, és le­szögezte: a diákok kizárólag Kho­meini utasításainak hajlandók engedelmeskedni. A Fehér Ház szerdai bejelenté­se szerint Washington a tervezett­nél később fog az ENSZ-hez for­dulni az Irán ellen alkalmazan­dó nemzetközi gazdasági szank­ciók ügyében. A halasztást Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár kérte arra az időre, amíg „intenzív” tárgyalásokat folytat az iráni vezetőkkel. Carter elnököt rész­letesen tájékoztatják a tárgyalá­sok alakulásáról. A Fehér H|iz szóvivője szerint a halasztás csak az ENSZ hivatalos megkeresésére vonatkozik, ugyanakkor nem ki­A vietnami külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé a délke­let-ázsiai országok egy csoportját felölelő szervezet, az ASEAN kül­ügyminisztereinek múlt héten el­fogadott határozataival kapcsolat- hím. Ebben bírálja a minisztere­ket, amiért állást foglaltak a bu­kott Pol Pot-rezsim változatlan támogatása mellett. Ezzel az ASEAN „durván beavatkozott Kambodzsa belügyeibe. s megkér­dőjelezte a kambodzsai nép ön­rendelkezési jogát”. Ez pedig a pekingi irányvonallal van össz­hangban. Arról, hogy az ASEAN-orszá- gok nem csak szavakkal, hanem tettekkel is beavatkoznak Kam­bodzsa belügyeibe, tanúskodik az, hogy Pol Pót nemrég találkozha­tott a japán újságírók egy cso­portjával. A Thaiföldön tartózko­dó újságírók egy csoportjával. A Thaiföldön tartózkodó újságírók — nyilvánvalóan az ottani hatósá­gok tevékeny közreműködésével — állítólag „kambodzsai felsza­badított területen” készítettek in­terjút a bukott diktátorral. Akár ott zajlott le a találkozó, akár pe­dig. ami valószínűbbnek lászik. thaiföldi területen, ahol Pol Pót bandáinak maradványaival mene­déket kapott, nem vitás a thai­földi hatóságok felelőssége. Phnom Penhben a külügymi­nisztérium szóvivője a napokban Csütörtökön lezárult Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkente­séről folyó tárgyalássorozat 19. ülésszaka. A kanadai nagykövet. David C. Reece elnökletével meg­zárt, hogy Washington egyolda­lúan, már korábban alkalmazni fogja az Irán ellen kilátásba he­lyezett szankciókat. Moamer el Kadhafi, a Líbiai Forradalom vezetője, a líbiai JANA hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: „Ha a nyugati országok gazdasági vagy katonai szövetségre lépnek Irán ellen, Líbia az iszlám országok tömegeit fogja szövetségre ösztö­nözni” Irán mellett. Egy ilyen szemben állásban az olaj, játssza majd a „kulcsszerepet” — han­goztatta Kadhafi. Carlos Ozores panamái külügy­miniszter szerdán kijelentette, hogy Panama semmilyen körül­mények között sem fogja kiszol­gáltatni a sahot Iránnak, még ha Teherán hivatalosan kérné is a volt uralkodó kiadatását. Szerdán minden eddiginél he­vesebb tüntetés volt Panamavá­rosban a sah ott-tartózkodása el­len. A tüntető diákok és a kive­zényelt nemzeti gárdisták kézi­bírálta a szomszédos Thaiföldet, amiért megengedi, hogy Pol Po- ték bázisokat létesítsenek terüle­tén. Bangkok e vonatkozásban együttműködik Kínával, a véres kezű Pol Pot-rezsim főpatronu- sával. A kambodzsai nyilatkozat veszélyesnek minősítette ezt, s követelte: a thaiföldi hatóságok hagyjanak fel ezzel a tevékeny­seggel. A Thaiföldről Kambod­zsába be-betörő Pol Pot-bandák máris veszélyes mérvű feszültsé­get idéztek elő a két ország ha­tárán. A már említett hanoi nyilatko­zat szerint, ha az ASEAN-orszá- gok valóban aggódnak a helyzet miatt, akkor elsősorban Kínától kellene követelniök e bűnös te­vékenység beszüntetését. Vietnam a maga részéről elérkezettnek lát­ja az időt arra, hogy a délkelet­ázsiai országok megegyezzenek teendőikben a térség békéjének, stabilitásának biztosítására a kí­nai megosztó kísérletekkel szem­ben. Hanoi arra is kész, hogy fo­gadja Malaysia külügyminiszterét, akit a konferencia megbízott a párbeszéd felvételével Vietnam­mal. De csak országa képviselője­ként, nem pedig az ASEAN meg­bízottjaként, mert a szervezetet Vietnam nem ismeri el. A konst­ruktív párbeszéd felvételének azonban ez nem leküzdhetetlen akadálya. Pálfi Viktor tartott 224. plenáris ülésen előbb Nyikolaj K. Taraszov, a szovjet, majd pedig Jonathan Dean nagy­követ. az Egyesült Államok kül­döttségének vezetője szólalt fel. tusájában legkevesebb 15 tüntető megsebesült. A karhatalmi erők végül könnygázzal oszlatták szét a tiltakozó fiatalokat. Az Iszlám Forradalmi Tanács szerdán jóváhagyta az elnökvá­lasztás rendjére vonatkozó sza­bályokat. A január 25-én meg­rendezendő választásokra decem­ber 20. és 29. között jegyzik be a jelölteket. A teheráni kormány szerdán bejelentette, hogy „szigorú in­tézkedéseket fog hozni- a nyugati tömegtájékoztatási eszközök rosszindulatú és embertelen pro­pagandája ellen. „Nasszer Minacsi tájékoztatási miniszter bejelen­tette: a kormány „iszlám propa­ganda irodákat” fog léti'ehozni Észak-Amerikában és Európában. Ezek célja, hogy ellensúlyozzák az „imperializmus és a cionizmus szolgálatában álló” nyugati tájé­koztatást, s „a hamis propaganda helyett valós képet adjanak az iráni helyzetről”. (AFP, DPA, UPI, AP, Reuter) A Béke-világtanács felhívása HELSINKI A Béke-világtanács elnöksége ii ódája Helsinkiben tartott rend­kívüli ülésén felhívással fordult a világ békeszerető közvélemé­nyéhez, hogy határozottan lépjen fel az új közép-hatótávolságú ame­rikai rakéták nyugat-európai te­lepítéséről szóló NATO-döntéssel szemben. „Emberek millióinak gondola­tait és érzéseit kifejezve, a Béke­világtanács határozottan elítéli a NATO-döntést, amely súlyosan veszélyezteti a békét, az enyhü­lést és az emberiség jövőjét” — hangsúlyozza a felhívás. A békeharcosok a fegyverkezé­si hajsza megfékezéséért, a lesze­relésért és az enyhülésért fellép­ve erősíteni fogják együttműkö­désüket valamennyi békeszerető erővel. A Béke-világtanács felhív­ja a világ népeit, hogy változ­tassák az 1980-as évet a katonai enyhülés megvalósításáért rende­zett tömegakciók évévé. (T ASZSZ) Választási előkészületek a Szovjetunióban Leonyid Brezsnyevet, Alekszej Koszigint, az SZKP és a szovjet állam más vezetőit jelölték első­nek a szovjet köztársaságok par­lamentjeibe képviselőnek a szer­dán megkezdődött jelölő gyűlése­ken. Mint ismeretes, az országban február 24-én választják újjá a köztársaságok legfelsőbb tanácsait és a helyi szovjeteket — összesen 2,2 millió küldöttet. A választási előkészületek so­rán eddig már minden körzetben megalakultak a választási bizott­ságok. A körzetekben megkezd­ték a szavazásra jogosultak össze­írását, a választások technikai előkészítését is. (MTI) HanoíVvas\ata Szünet a bécsi tárgyalásokon JAPÁN—KÍNAI VISZONY Ohira japán miniszterelnök hi­vatalos pekingi látogatásáról ki­adott közös közleményben van egy mondat, amelyben három jel­ző hívja fel magára a figyelmet. Mégpedig azután a bejelentés után, hogy Hua Kuo-feng 1980 májusában Tokióba látogat: „E látogatással megteremtik a két ország bizalmas, bensőséges és értelmes párbeszédének keretét” — olvashatjuk. A bizalmasság, bensőségesség és értelmesség hangsúlyozása érde'kes kísérőze­néje a látogatásról világszerte ki­alakult véleményeknek. Itt van például mindjárt a hi­tel és segély kérdése — az Ohi- ra-látogatás előtti idők egyik leg­fontosabb vitatémája. A kínai ve­zetés soha nem titkolta, hogy becsvágyó terveinek megvalósítá­sához Washingtonon és bizonyos nyugat-európai fővárosokon kívül éppen Tokiótól várja a legna­gyobb segítséget. 1979 elején az Egyesült Államokban Teng Hsziao-ping, ősszel Nyugat-Euró- pa négy fővárosában pedig Hua Kuo-feng tudhatta meg, hogy hi­telek dolgában igény és teljesítés között elég nagy a különbség. Ohira sem hozott jó hírt Peking- be. A kínaiak — több politikai és gazdasági vezető kijelentéséből ez derült ki — 5,5, esetleg 6 milliárd dollárt vártak az ázsiai szigetor­szágtól. Ohira viszont közölte, hogy a következő öt-hat évben a maximális kölcsön, illetve segély­összeg évente 200—240 millió dol­lár. A japán kormányfő ehhez hozzátette: a gazdasági együtt­működéssel kapcsolatos japán lé­péseket összeegyeztetik az USA- val és Nyugat-Európával. (Azaz a három forrásból származó ösz- szeg együttesen sem lesz sokkal több, mint a kínai igények fe­le...) A látogatás során az is kide­rült: több nemzetközi kérdésben eltér a pekingi és a tokiói veze­tők állásfoglalása. Ohira sajtóér­tekezletén kifejtette a kínaiak vietnami agressziójával kapcso­latos japán álláspontot. Eszerint Japán nem ért egyet azzal, ■ hogy erőszakot alkalmazzanak nemzet­közi viták rendezésére, hanem az ellentétek tárgyalások útján tör­ténő megoldása mellett van, s fontosnak tartja Indokína béké­jének megőrzését. A kínai fél vi­szont kifogásolta, hogy Japán nem szüntette be Vietnam segé­lyezését. Az egyik legnagyobb japán gaz­dasági lap, a Nihon Keizai Shim- bun megírta: a világpolitikai vé­leménykülönbségek közt szerepelt az az ellentét is, amely Japán „mindenirányú és békés diplomá­ciája” és a „hegemóniaellenes”, azaz a szovjetellenes állásfogla­lást mindig kihangsúlyozó pekin­gi politika között van. A japán miniszterelnök többször kijelen­tette, hogy országa nem hajlandó a katonai együttműködés útjára lépni Kínával, ám a nagyarányú gazdasági segélyezés mégis támo­gatást jelent a Vietnammal szem­beni pekingi agressziós politika számára, másrészt nehéz ellen­őrizni egyes infrastrukturális be­ruházások katonai felhasználását. A tokiói sajtó első kommentár­jaiból már kiderült: a törvényho­zásban folytatódik a vita a ja­pán-kínai együttműködés bőví­tésének lehetséges nemzetközi ki­hatásairól. Széles világpolitikai perspektívákat rajzolnak fel még az Ohirával egyetértő lapok is, amikor a Tokió—Peking-viszony új szakaszának kezdetén felhív­ják a figyelmet a japán—szovjet kapcsolatok javításának szüksé­gességére. A Jomiuri Shimbun a Tokióban nemrég megtartott első japán—szovjet kerekasztal-érte­kezletre hivatkozik. Ezen a ma­gánjellegű találkozón közgazdá­szok, politikusok és közéleti sze­mélyiségek vettek részt. „Japán­ban mind hangosabban szorgal­mazzák a japán—szovjet kapcso­latok javításának ügyét” — írja a lap. Van tehát némi kettősség a to­kiói hangulatban. Ohira és kísé­rete ugyan félreérthetetlenné tet­te, hogy Japán nem óhajt „kizá­rólagos kapcsolatokat kiépíteni Pekinggel, nem akarja monopoli­zálni a kínai piacokat, ez lehe­tetlen és helytelen” — ugyanak­kor itt van az említett három fel­tűnő jelző is ... A japán minisz­terelnök útja kétségkívül erősí­tette a kát ország közötti vi­szonyt — az alapvető álláspont­különbségek ellenére is. G. M. Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) kevesebb állami lakás felépítésé­re nyílik lehetőség, mint az előző években. Tudjuk, hogy a lakásra várók száma nem csökken, ezért még jobban előtérbe kerül a ma­gánerős lakásépítés. Ehhez a la­kosság mind nagyobb részénél megvan a szándék és a lehetőség is. Ez azonban kevés, ha nem le­het elegendő építőanyagot kapni. Az idén gyakran elhangzott az építőanyagot értékesítő telepeken, hogy sajnos, nincs. Nincs „mindig cement, beton gerenda, faanyag, nyílászáró és még lehetne sorol­ni. Anyag hiányában pedig nem lehet építkezni. A kereskedelmi bizottság előtt elhangzott tájékoztatóból ismerem e hiányok okait. Ezt a gondot a Belkereskedelmi Minisztérium egymagában nem tudja megolda­ni, ehhez több tárca összehangolt munkája szükséges. Eddig ezt nem sikerült elérni. Véleményem szerint szükség van a kormány részéről határozottabb koordiná­lásra és következetes számonké­résre is. Ez segítheti elő, hogy növekedjen a magánerőből épülő lakások, és mérséklődjön a la­kásra várók száma. Ezután Ispánovits Márton így folytatta: — Az országgyűlésen felszóla­ló Bács-Kiskun megyei képvise­lő valamilyen formában mindig foglalkozik a mezőgazdasággal. Gondolom, ez természetes is. Az elmúlt két évtizedben megvalósí­tott nagymértékű iparfejlesztés nem változtat azon, 'hogy amikor az év végén a megye tevékeny­sége megmérettetik, akkor en­nek a mérlegnek a nyelvét leg­jobban a mezőgazdasági terme­lés lendíti ki. Eredményei egyes területeken az egész magyar me­zőgazdaság eredményeit befolyá­solják. Nem tudok tehát éltérni ettől a gyakorlattól, attól, hogy szűk területtel és röviden foglalkoz­zam mezőgazdasággal. Mint az egész országban, megyénkben is nagy jelentőségű a háztáji terme­lés, mivel itt termelik meg a me­gye egész mezőgazdasági terme­lésének 37 százalékát. Még na­gyobb ez az arány a sertéste­nyésztésnél- hi zla 1 ásn ál. Az idén a vágósertések száma eléri az 1 millió 350 ezer darabot. Ebből 850 ezer a háztáji gazda­ságokból származik. Most ez utóbbi, 63 százalékot kitevő meny- nyiségnél látok gondokat. Ve­szélybe kerülhet a további fenn­tartása, biztosítása, ha nem tör­ténnek időben megfelelő intézke­dések. A háztáji termelés, s ezen belül a sertés hizlalás is akkor lendült fel, amikor megfelelő anyagi érdekeltséget biztosítot­tunk a termelőknek. Most ez ke­rül veszélybe. A népgazdaság helyzetéből adó­dott, hogy kisebb értékű, s ezen belül is úgynevezett háztáji tá­pok készülnek. Ennél a sertés­tápnál csökkent az emészthető fehérjeszint, ami kihat a hizlalá- si időre és a felhasznált takar­mány mennyiségére. Növeli a gondot, hogy a ma tenyésztésben levő sertésfajták nem hizlalhatok hagyományos takarmánnyal. Mindez befolyásolja a hizlalás gazdaságosságát. Kihatnak erre a takarmánytáp-értékesítés, s így a termelők ellátásának zökkenői is. A hiány általában 4—5 napos ki­esést jelent, hatása azonban egy­értelműen rossz, gazdaságtalanná teszi a hizlalást. A takarmányértékesítő hálózat kialakult, nincs azonban folyama­tosan ellátva, s ez felveti a meg­felelő intézkedések szükségességét. Megyénkből az idén is -több -mint százezer tonna takarmánygabona került keverés céljából más me­gyébe, majd keverten — gyakran rossz minőségben — szállították . vissza. Ilyen helyzetben nrrindig fenn forog a szállítási késedelem lehetősége is. Azért jelzem a gondot, mert a termelés vissza­esése esetén, annak újbóli bein­dítása -többe kerül, mimt az idő­ben történő, megfelelő intézke­dések. LÁZÁR GYÖRGY, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKE FELSZÓLALÁSÁBAN HANGSÚLYOZTA: A következő esztendei fela­datok kijelöléséhez nagy se­gítséget és világos útmutatás! ad az MSZMP Központi Bi­zottságának december 6-i hatá­rozata az 1980. évi terv és költ­ségvetés irányelveiről. Ezen aján­lások szellemében készült a be­terjesztett törvényjavaslat. Szel­leméből, előirányzataiból kisu­gárzik jövő évi fejlődésünknek az a követelménye, hogy tovább folytatódjék a gazdasági egyen­súly helyreállításának 1979-ben megkezdett folyamata. Mégpedig úgy, hogy megőrizzük elért élet- színvonalunkat. A terv és a ja­vasolt költségvetés előirányzatai ezt lehetővé teszik, de többre most nem vállalkozhatunk. Szólt arról, hogy miként szo­cialista fejlődésünknek, általában gazdasági terveink megvalósítá­sának is az első és nélkülözhetet­len fontos feltétele a cselekvés­re késztető, kiegyensúlyozott po­litikai légkör. Ez a feltétel adott. Belpolitikai helyzetünk szilárd, társadalmunkat a nyílt, bizalom­teli légkör, a szocialista demok­rácia fejlődése jellemzi. Munka­stílusunk fontos jellemzője és követelménye is — mondta —, hogy valóságunkról szólva ne csak az eredményeket vegyük számba, hanem őszintén szembe­nézzünk problémáinkkal és gyön- geségeinkkel is, a gondokat osz- szuk meg népünkkel. Most külö­nösen fontos ez, mert dolgunkat az is nehezebbé teszi, hogy a fel­adatok torlódnak, az idő pedig sürget. Most és az elkövetkező években az a legfontosabb, hogy meggyorsítsuk az új, a számunk­ra kedvezőtlen világgazdasági helyzetből keletkezett nehézségek leküzdését, megszilárdítsuk elért vívmányainkat, majd az egyen­súly fokozatos helyreállításával biztos alapot teremtsünk a jövő­beni fejlődésünkhöz. Hogy képe­sek leszünk-e erre, azt egyértel­műen megválaszolhatjuk: igen. A társadalom részéről a gondok és a feladatok megértését, s ami ennél is fontosabb, a segíteni akaró cselekvőkészséget tükrözi a XII. pártkongresszus és a fel- szabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott — nagy hagyományú, százezreket átfogó — munkaverseny. Nagyszerű és méltó megnyilvánulása ez a dol­gozó emberek semmi mással nem pótolható tenniakarásának. Az 1979. évi gazdasági ered­ményeink, és a vállunkra neheze­dett gondok elemzése után Lázár György a jövő évi feladatokat, törekvéseket vázolva így fogal­mazott: 1980-ban, a belföldi fel- használás — elsősorban a beru­házások — mérséklése mellett, az egyensúly további javítását alap­vetően azzal kell biztosítanunk, hogy gyorsítjuk a termelési szer­kezet korszerűsítését, előtérbe ál­lítjuk a minőségi tényezőket. Mérsékelt ütemű gazdasági növe­kedés várható, mondta, de mind­járt hozzátette: tervünk azonban nem a stagnálás, hanem a fejlő­dés terve, amelynek eredményes végrehajtása minden szinten nagyfokú aktivitást követel. A fel­adatok közé tartozik mind a ter­melésben, mind az igazgatásban a költségek csökkentése, az ed­diginél is kövétkezetesebb és eredményesebb takarékosság. A kormány — mondta — a jövő­ben is gondot kíván fordítani' ar­ra, hogy megőrizzük a viszonyla­gos árstabilitást. Szigorúan fellé­pünk a tisztességtelen haszonszer­zési törekvések ellen, és fokozzuk az árak ellenőrzését. Belső feladataink kapcsán ki­tért a sikeres megoldásukat elő­segítő külpolitikai törekvéseinkre is, amelyeknek legfőbb célja volt és marad — mondta — a békés egymás mellett élés és az eny­hülés folyamatának erősítése, a társadalmi haladás előmozdítása. Meggyőződésem — hangsúlyozta — hogy társadalmunk minden rétege az ideihez hasonló felelős­ségérzettel és tenniakarással, a most záruló esztendő tapasztala­tait is hasznosítva, erejét közös céljaink szolgálatába állítva tesz eleget a megnövekedett követel­ményeknek. Ez a legfőbb biztosí­téka annak, hogy jövő évi tervün­ket és költségvetésünket sikerrel fogjuk teljesíteni. ÓVÁRI MIKLÓS, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA FELSZÓLALÁSÁ­BAN HANGSÚLYOZTA: — Gazdaságunk pozitív voná­sai azt bizonyítják, hogy van értelme az erőfeszítéseknek. Ha jól dolgozunk és ha jó politikai döntéseket hozunk, népgazdasá­gunk képes megoldani két, egy­mással szorosan összefüggő fel­adatot : az áttérést a gazdaság- fejlesztés extenzív szakaszáról az intenzív fejlődésre, és ugyanak­kor a rugalmas alkalmazkodást a változó világgazdasági helyzet­hez. Gazdasági eredményeink egyaránt dicsérik népünk politi­kai érettségét és odaadó szorgal­mas munkáját. Mindez megmu­tatkozik a párt XII. kongresszu­sának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére ki­bontakozott széles körű munka- versenyben éppen úgy, mint a gazdálkodással kapcsolatos építő szándékú, előremutató kritikai észrevételekben, amelyek egybe­esnek a párt és a kormány törek­véseivel. Népünknek ez a tiszte- letre méltó helytállása jövő évi feladataink megoldásának is fon­tos erőforrása lesz. Utalt arra, hogy — mmt a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei is megállapítják — meg nem megfelelő ütemben bon­takoznak, ki a megváltozott külső feltételekhez, és az intenzív gaz­dasági fejlődés követelményeihez igazodó folyamatok. A szüksé­gesnél és a lehetségesnél lassab­ban korszerűsödik a termelési és a ^^^szerkezet, nem javul ki- elégítően a minőség és a haté­konyság. Ebben hazai munkánk gyengeségei, az irányítás és a végrehajtás fogyatékosságai mu­tatkoznak meg. — A hatékonyabb gazdálkodás szorosan összefügg a műszaki fej­lesztés követelményével. A mű- szaki fejlesztés elképzelhetetlen a tudományos eredmények alkal­mazása nélkül. A kutatómunka nemcsak új tudományos eredmé­nyek, felfedezések, találmányok révén segítheti a gazdasági fejlő- •í’..*13116111 azzai is, hogy közre­működik a meglevő kutatási ered­mények gazdasági és gazdaságos alkalmazásában, a korszerű tech­nológiai eljárások bevezetésében. , kell tehát küzdeni nemcsak a kutatásban jelentkező arisztokra­tizmust, hanem a termelő válla­latoknál még sok helyen megbú­vó szuklátókörűséget, valamint a tudománnyal szembeni bizalmat- lanságot is. 77 Gazdasági feladataink meg- oldása azt kövoteli, hogy az ész- szerű takarékosság a termelésben r jS a társadalmi tevékenység min- dón rhás területén életünk terrrié- szetes Velejárója legyen. A taka­rékosság számunkra mindenek­előtt azt jelenti, hogy megbecsül­jük és a legésszerűbben használ­juk fel egész népünk javára mind­azt, amit a dolgozók munkájuk­kal megalkottak és nem engedjük meg, hogy a fáradsággal megter­melt javak akár átvitt értelemben, akár a szó szoros értelmében sze­métdombra jussanak. A takaré­kosság nem néhány esztendő kényszerű programja, hanem hosszú távú feladat. A munkaerőnek a feladatokhoz igazodó folyamatos átcsoportosí­tása társadalmi és gazdasági fej­lődésünk elkerülhetetlen követel­ménye — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd rámuta­tott: népgazdaságunk jelenlegi helyzetét és fejlődésének lehető­ségeit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a dinamikus mennyiségi nö­vekedés helyett a minőségi ele­mek kerülnek előtérbe. Ez egy­aránt vonatkozik mind az anyagi javak termelésére, és más hasz­nos társadalmi tevékenységekre, mind pedig az irányításra és vég­rehajtásra. Fokozottabb támoga­tásban kell részesíteni mindazo­kat, akik mernek önállóan, kez- deményezően, felelősen dolgozni. Következetesebben kell érvényesí­teni a munka szerinti elosztás szo­cialista elvét. Ez segíti elő a leg­jobban azt, hogy kibontakozzanak az emberek képességei és ez felel meg a legjobban a dolgozók ter­mészetes igazságérzetének. — A Központi Bizottság a jövő­ben is elsőrendű feladatának te­kinti, hogy elősegítse a szocialista demokrácia fejlődését, a dolgo­zók bevonását a közügyek intézé­sébe. Ha nehezebbek, bonyolul­tabbak a feladatok, nem kevesebb. 1 hanerri több és tartalmasabb de­mokráciára van szükség — mon­dotta, majd szocialista építőmun­kánk nemzetközi feltételeiről szól­va rámutatott: — A Magyar Népköztársaság ebben a bonyolultabb és veszé­lyekkel terhesebb helyzetben is folytatni fogja erőfeszítéseit a bé­kés egymás mellett élés irányza­tának érvényesülése, a nemzetkö­zi feszültség csökkentése érdeké­ben. Bízunk abban, hogy végül is nem az agresszív imperialista kö­rök kalandorpolitikája, hanem a realitásokkal számoló józanság kerekedik felül: a nemzetközi kapcsolatokban nem a bizalmat­lanság, hanem a bizalom légköre lesz uralkodóvá, s nem a fegyver­kezés, hanem a leszerelés hívei lesznek erősebbek. * Az országgyűlés téli ülésszaká­nak első napján tizenkét képvise­lő szólalt fel. Ma a jövő évi költ­ségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatódik a munka. A jelzők és a valóság

Next

/
Thumbnails
Contents