Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-15 / 267. szám

1979. november 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Játékkultúra % Kiállítás a budai várban Lakótelepeink házrengetegében még mindig elenyészően kevés a játszásra alkalmas, fásított-füve- sített terület. A betonba ágyazott hinták, mászókák látványa leg­alább annyira elszomorító, mint az autók, meszesgödrök, építési törmelékek között futkározó, ődöngő gyerekeké. Délelőtt az is­kolában ülnek, délután a napközi­ben, otthon pisszenniük, mozdul- niok sem lehet, a ház körül pedig fű sem nő, vagy ha igen azt első­sorban tőlük óvják. Sokasodnak a figyelmeztető je­lek és a megoldást sürgető viták is. Soha ennyi tanácskozás, ren­dezvény nem foglalkozott még a játszással, a játék szerepével, mint az idén és ez várható is volt. A nemzetközi gyermekév különösen időszerűvé tette hazai és jelenko­ri játékkultúránk alaposabb vizs­gálatát. Óvodák, tornatermek és játszóterek létesültek társadalmi összefogással, könyvek jelentek meg, nyilatkozatok hangzottak el, kiállítások nyíltak, kísérleti fog­lalkozásokat szerveztek és támad­tak, szóval zajlott az élet. Rengeteg ötlet és javaslat szü­letett, hogy mivel játszanak a gye­rekek és mivel ne. Van, aki a kéz­ügyesség fejlesztésére esküszik, mások a népi játékok népszerűsí­tésére buzdítanak, heves nemtet­szést váltva ki azokból, akik sze­rint a mai gyereket a motorizá­ción kívül az égvilágon semmi más nem érdekli. Kinek van igaza? Erre próbált választ adni a budai várban ren­dezett játékkultúra kiállítás. A Nemzeti Galéria termeit megtöltő játékanyag bőséges. Van itt min­den. Az elfeledett népi játékoktól a legkorszerűbb logikai játékokig annyiféle változata a gyereket ne­velő-szórakoztató eszközöknek, melyekről a felnőttek java része is csak most szerez tudomást. Meggyőződhet róla, hogy terve­zőinkből nem hiányzik a tehetség és a képzelet, hogy nincsenek di­vatja múlt, vagy felesleges játé­kok, mindegyik fontos és érdekes a maga nemében. Pontosabban le­hetne. A bemutatott anyag zöm­mel ugyanis terv, mintadarab, ki tudja sikerül-e felhívni rá az ille­tékesek figyelmét? Kár, hogy az illetékeseken ki­zárólag a felnőtteket értették. A kiállított tárgyakat ugyanis szi­gorúan tilos megérinteni, fogdos- ni, kipróbálni. Így alkalmasságuk­ról éppen a legilletékesebbek, a gyerekek nem alkothatnak véle­ményt. Bár rájuk is gondoltak: mindennap játékos foglalkozáso­kon vehetnek részt, ahol felügye­let mellett csuhából, vesszőből, spárgából játékokat készítenek, festenek, rajzolnak, nádsípot fúj­nak, gyöngyöt fűznek, madzagszö­vő lapocskán szőni, fonni tanul­nak. Az ötlet jó, a megvalósítás körülményes. A csoportosan érke­ző gyerekeknek alig tudnak helyet szorítani. A nagy tolongásban, lökdösődésben éppen az önfeledt játszás, az alkotás öröme sikkad el. Mindenesetre a kiállítás hibái is arra figyelmeztetnek, amire az erényei: a játszásra lényegesen több időt és nagyobb helyet kelle­ne szánnunk. Vadas Zsuzsa 1 s iss» . m. • A gyerekek megörvendeztctéséből a MALÉV hőlégballonos klubja is kivette a részét. • A kiállításban nem sok élvezetet találnak a gyerekek... • A közös daltanulás már sokkal kellemesebb. Forintlesen Egy, a felszabadulás évéből va­ló apróhirdetés: „Családi ékszert, ezüstöt adok fél sertésért. Vidékre is elmegyek érte. «-Nyolcán vagyunk« jeligé­re, választ a kiadóba kérek.” Ugyanez évben, inkább a fő­városban, de vidéken is, lesben álltak a vetkőztetők. Akik aztán szakszerűen megszabadították az embert minden feleslegétől. Anélkül, hogy ezzel bárkit is riogatni akarnék, egyfajta vet- kőztetéstől ma is lehet tartani. Annyira hátborzongató nincs, persze, mint, 45 telén, mivel je­lenleg „csak” zsebre megy a já­ték. Zsebre, pénztárcára, forint­ra. Az elkövetés ideje is inkább a nappali órák, hiszen a pénz olvasva jó. A helyszín: áruházak, piacok környéke, vagy árkád alatt, ahol meg lehet bújni za­vartalanul. □ □ □ Szombat. Ma is virágzik a ke­reskedés a kecskeméti perzsavá­sáron. Engedtessék meg így ne­vezni annak a „harmadik piac­cá” erősödött seftelésnek a szín­helyét adás-vétel címszó alatt, amely a piaccsarnok és az it­teni ABC közelségében jó ideje gyökeret eresztett. Nincs ugyan külön cégére en­nek a perzsavásárnak, nem is le­het, de induljon el a jámbor ol­vasó a placcot szőnyegszerűen borító zsír- és selyempapírhalom nyomában, ott éri a zsebből el­adókat és vevőket. □ □ □ Zöldkabátos nő. Csuklóján kö- tegben vékonyka óraszíjak. Kes­kenyek, mint egy bakancsfűző, de hát aranyozottak... Két uj­jam közé csippentek egy példányt. Nem mernék esküdni, jóféle pa­pír-e pácolva, vagy egy hajszál­lal erősebb hasonló. — Mennyi? — Húsz. Húsz forint. A-ra-nyos — ejti lejjebb a kezefejét a nő, hogy jobban előtűnjék a csukló­kirakat. Tagadólag rázom a fejem. — Nem, nem, ez még csak nem is aranyos! Egy másik nő. Szintén eladó. Kezdő, fiatalabb a zöldlcabátosnál. Húszévesen kétnapos nejlonszaty­rokkal jött ide „perzsázni". — Szip! — mutat a szatyron ágaskodó, barnászöld lóra. — Húsz! — Ja!! — hagyja rá egy kucs- más magyar, és odébbáll. Piros, sárga fésűk. — Húsz! — mondja az eladó­ja, egy borostás férfiú, akit lá­tásból már tizedik napja ismerek itt, jártomban-keltemben. — Van más is! Lánc. Tessék? Egy marékkai kihalász a zsebi raktárból, erre mint a hiúzok csapnak le rá honfitársaim. — Ezüst. Száz. — Oly halk a hangja, mintha légcsőhurut bán­taná. — Tessék. Divat. A láncokon kis amulett fityeg. Kezembe veszem. Elöl király ko­ronával, hátul meg Krisztus-fej, töviskoronával. Ki mit szeret, ar­ra néz. Kockacukornyi bakterlámpa láncon, harmincért — erősíti ezt a tételt: a giccs nem vész el, csak átalakul. Hol egy bakter- lámpa-utánzat, hol egy földgolyó- bis-másolat csatlakoztatásával. □ □ □ Van itt az égvilágon minden. Rum és konyak, változtatható címkékkel, kétes származású bőr­kabátok, fűszer, bugyi, melltartó, felfújható békák és falnak állí­tott babák, kvarcórák, szap­pan . .. Szappan! Hű, de csúnya nyelv- leves volt itt két napja emiatt! Egy perzsavásáros hölgy, miután elkapkodták tőle az utolsó szap­panját is, bement az ABC-be, amelynek eladdig kívülről a fa­lát támasztotta, és vett négy, sárga csomagolású Amo szap­pant. A viszonteladó nő aztán ezt odakint egységesen tíz forin­tért és „Ámó”-ra keresztelve kí­nálta, hátha ebből is lehet biz- nic. De nem lett. Perpatvar annál inkább. A borostás lánckereskedő mö­gött alacsony, fejkendős asszony­ság szorult az üzleti élet szélé­re. Egy papírcsomagból kibont­va, zöldes mintájú ágyterítőt tart a kezében. Négyszázötvenre mondja, mire valaki odakiáltja: — Ne hülyéskedjen már, anyu­kám! Ez a Centrumban 350! □ □ □ Oszlik a perzsavásár. Egy me­net véget ért, a délelőtti. Az ABC oldalában már csak a sze­mét, az elhullajtott papírdarabok bántó összevisszasága jelzi: a „harmadik piacnak” most egy időre vége. Csak egy kitartó, ötven év kö­rüli asszony ácsorog még a fo­rint érdemtelen vándorútján, ke­zében egy rézpitykés, átlátszó, csontszínű műanyag buzogánnyal. Forgatja, emelgeti, az ég felé tartja, tán ráharap végül egy kecskeméti „hal”. De nem harap. Érckaput be­zúzni, vagy a lakását „díszíteni” általa, nincs rá vállalkozó. A forintvadász rámpillant. Utol­só kísérlete: — He! Nem kell buzogány! öt­ven ... — Nem, köszönöm. Nincs fe­leslegem. Ha volna is, nem bu­zogányra pazarolnám. Különös ez a perzsavásár. Pénztárgép nélkül is zajlik. He­lyette ott vannak a mutatóujjak — egytől tízig. És mind-mind, egytől-egyig, a forintra mutat. A forint a sláger. Kohl Antal Politikai könyvkiállítás Legelőször Baja város közönsé­ge láthatta azt a vándorkiállítást, amelyet a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége hozott lét­re a pártbizottságok segítségével abból a célból, hogy a párt so­ron következő kongresszusa előtt még jobban ráirányítsa a figyel­met az ideológiai, társadalomtu­dományi és egyéb művekre, a politikai és pártirodalom termé­keire. A sikeres bemutatkozás után Kecskeméten, Halason és Kiskőrösön ismerkedhettek a művelődni vágyó emberek a tíz tárlón elhelyezett, mintegy négy­száz kiállított művel. A jelenleg a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Házban látható tár­lat a közeli hetekben több me­gyénkben nagyközségbe is elke­rül majd a tervek szerint. • Eddig minden alkalommal nagy volt az érdeklődés a bemutatott politikai jellegű művek iránt. Ankét a családjogi törvény megvalósításának tapasztalatairól A Magyar Nők Országos Taná­csának székházában szerdán an- kéton vitatták meg a családjogi törvény alkalmazását és társadal­mi hatását vizsgáló felmérés ta­pasztalatait, amelyet nemrég a MNOT elnöksége tárgyalt rtieg Erdei Lászlóné elnök megnyitójá­ban elmondta: az elnökség egyet­értett a vizsgálat következtetései­vel, amely szerint a módosított törvény szervesen illeszkedik a házasság, a család és a gyermek érdekeit’ védő jogszabályok rend­szerébe. Ennek egyértelmű rendel­kezései elősegítették az anyaköny­vi, a gyámügyi és a bírói gyakor­lat egységessé válását. Hangsú­lyozta: az MNOT lehetőségeinek megfelelően továbbra is elősegíti a családjogi törvény érvényesülé­sét, a családok, a gyermekek fo­kozottabb védelmét. Figyelemmel kíséri és elemzi a 16—18 éves lá­nyok házasságkötésének alakulá­sát, a házasság előtti kötelező ta­nácsadás és felvilágosítás tartal­mát, módszereit. Kezdeményezi, hogy az illetékes tudományos in­tézetek vizsgálják a házasságok megromlásának okait, ezek társa­dalmi összefüggéseit. Kérte a mi­nisztériumok és a főhatóságok to­vábbi támogatását. (MTI) Vízügyi újítások, találmányok Csaknem 240 újítást és talál­mányt ajánlott fel hasznosításra a vízügyi ágazat újítási börzéje amelyet szerdán tartottak Buda­pesten a Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Központban. Az OVH és a tanácsok csaknem 70 vízgazdálkodási vállalatának, szervezetének vezetői és újítási szakemberei vettek részt a bör­zén, és megkezdték tárgyalásai­kat a szakterületükön legjobban hasznosítható szellemi termékek átvételéről. az átadás-átvételi szerződés megkötéséről. Egy évvel ezelőtt a 12 vízügyi igazgatóság részére az ár- és bel­vízvédelmi központi szervezet már rendezett újítási börzét, amelynek eredményeként a fel­kínált 147-ből végül 35 újítás és találmány átvételéről kötöttek megállapodást az érdekeltek. Most viszont nemcsak a felaján­lott szellemi termékek, hanem az érdekeltek, a résztvevők kö­re is jóval szélesebb, az ágazat valamennyi szervezetére kiter­jedt. A börzével egyidőben ágazati újítási tanácskozást tartottak a vízügyi újítási mozgalom helyze­téről és fejlesztésének lehetősé­geiről. Amint a statisztikai ada­tokból kitűnt, az utóbbi három évben a vízügyi ágazat újítási mozgalmának valamennyi szám­szerűsíthető eredménye javult. A tanácskozáson szóba kerül­tek azok a jelentős tartalékok is, amelyeknek kihasználása tovább gyorsíthatja a fejlődést, s több ösztönzést nyújthat az újítóknak, feltalálóknak. Elégedetlenek még a szellemi termékek vállalatok közötti átadásával, hiszen a múlt évben az ily módon értékesített újítások aránya még a 4 száza­lékot sem érte el. Az OVH vezetőinek megítélése szerint a szabadalmaztatott ta­lálmányok száma nincs arányban az ágazaton belüli kutatási és műszaki fejlesztési munkákkal, ezért sürgető feladat a vállala­toknál a szervezett iparjogvédel­mi munka feltételeinek megte­remtése. (MTI) FILMJEGYZET Gyilkos a tetőn Bo Widerberg a kitűnő svéd rendező neve fémjelzi ezt a for­dulatos és látványos filmet, mely a svéd rendőrség munkájába ad betekintést egy érdekes történet keretében. A társadalmi kérdé­sek iránt érzékeny rendező arra a nem könnyű és nem is egysze­rű kérdésre keresi a választ; van-e mentség a felületes, elfo­gult intézkedések nyomán tá­madt véletlen tragédiáknak, azok részeseinek. A választ e sorok írója nem adhatja meg, mert akkor a bűnügyi történet részle­teit is fel kellene tárnia, már­pedig ez krimik esetében nem lenne ildomos. A jelenetek kemény, hiteles és határozott beállításai adják a film igazi értékeit és a finoman kidol­gozott pózmentes, az apró mozza­natok iránt is érzékeny színészi munka. A szereplők neve nem is­merős, hiszen igen ritkán jutnak el hozzánk ilyen műfajú svéd al­kotások, talán csak az egyik detek­tívet játszó színész arcának lát­tái: rémlik* fel a nézőben a Ras- ken című nemrég játszott tv- filmsorozat főszereplőjének alakja. A történet hatásosan van fel­építve: egy detektív főfelügyelő magánéletének, otthoni kedvtelé­seinek ábrázolásával indul a film, és egy véresen izgalmas rendőr­ségi akció, egy félőrült orvlövész elfogásának puskaropogásos pil­lanataival végződik. E két pólus közé ékelve lelhető fel a hatá­rozott, bár kissé leegyszerűsített bírálat a nyugati típusú rendőri munkáról, módszereinek egyes vonásairól. Halvány társadalom- kritikai mondanivalóval élénkíti Widerberg a szokvány krimimeg­oldások más filmekből visszakö­szönő fordulatait, és gondosan ügyel, hogy a stiláris és eszmei arányok egyensúlya ne billenjen fel egy pillanatra sem. Kitűnően játszik Beck főfel­ügyelő szerepében Carl-Gustaf Lindstedt és érdemes megismer­kedni játéka alapján Sven Woll- ter és Thomas Hellberg nevé­vel is. Cs. L. EMBEREK, TÖRTÉNETEK Futurum imperfectum A futurum imperfectum olyan igeidő az idegen nyelvek rago­zásában, mely a folyamatos ál­lapotban a jövőt jelenti. Ketten ültek a hajnali napsü­tésben a fal tövében "a terme­lőszövetkezet sertéstelepén, két ötvenes forma ember, régi ta­nyaszomszédok: Somodi Lajos állatgondozó és Kállai Feri bá­csi, a leszázalékolt éjjeliőr, aki már indult volna haza, de a komája kedvéért maradt még egy cigarettára. Az egy cigarettából kettő lett, majd három, s közben beszél­gettek. A fiaikról folyt a szó, akik itt dolgoztak szintén a szövetkezet­ben. Ifjabb Somodi Lajos az ap­ját váltotta a sertéstelepen, a Kállai-fiú pedig a gyümölcsös­ben volt brigádvezető. Az öreg Somodi panaszkodott. — Azt hiszed, jó, amit csiná­lok? Már bizony isten, félek, ha jön: mindig talál valami hibát. A taknyos! Hát ő még az apja fejében sem született meg, ami­kor én már disznókat neveltem! Elhallgatott, de aztán felragyo­gott az arca. — Tudod-e, hogy a múlt szál­lításkor hat százalékos többlet­szaporulattal zártunk? Valami könyvet talált, mert mindig a szakkönyveket bújja; próbáljuk ki, édesapám, azt mondja. Hát kipróbáltuk, s ez lett. Azt hit­tem, az elnök elolvad a boldog­ságtól. Kállai Ferenc elnevette magát. — Akár az én fiam. Hallottad, mi volt az őszibarackkal? Az egész táblán csúnya levélzsugoro­dás lépett fel. Annyi barackfán! Kész tönkremenés a téesznek, ha nem sikerül megszüntetni. Permetezték azt mindennel, tán még szenteltvízzel is. Hiába. Ak­kor ő hozott valami képeket. Ha- sonlítgatta vagy egy fél óráig a levelekkel, kikevert egy szürke miszmaszt, és azzal permeteztek. Mondjam? Ne mondjam? Két nap alatt rendben volt az őszi- barackos. — Okosok ezekig Nagyokosok! — dörmögte Somodi Lajos. — De az anyjuk istenit, min­dig fejin találják a szöget! — Nekünk jó volt, amit az apánktól tanultunk. Nekik nem elég. — Amit tudtunk, arra mi is megtanítottuk őket. — Meg hát! — De van, amit maguktól ta­nultak meg. Igaz? S ezzel töb­bek nálunk. No, szervusz! Felálltak. Kállai bácsi indult haza, az öreg Somodi meg ment a disznókhoz. Aztán félúton eszébe jutott, hogy a fia megint olvasott egy újfajta tápkeverék­ről az egyik folyóiratban, s hogy ki is akarja próbálni. — A nagyokos! — morogta a bajusza alatt, és elmosolyodott. Tóth Tibor ,

Next

/
Thumbnails
Contents