Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
1979. november 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Játékkultúra % Kiállítás a budai várban Lakótelepeink házrengetegében még mindig elenyészően kevés a játszásra alkalmas, fásított-füve- sített terület. A betonba ágyazott hinták, mászókák látványa legalább annyira elszomorító, mint az autók, meszesgödrök, építési törmelékek között futkározó, ődöngő gyerekeké. Délelőtt az iskolában ülnek, délután a napköziben, otthon pisszenniük, mozdul- niok sem lehet, a ház körül pedig fű sem nő, vagy ha igen azt elsősorban tőlük óvják. Sokasodnak a figyelmeztető jelek és a megoldást sürgető viták is. Soha ennyi tanácskozás, rendezvény nem foglalkozott még a játszással, a játék szerepével, mint az idén és ez várható is volt. A nemzetközi gyermekév különösen időszerűvé tette hazai és jelenkori játékkultúránk alaposabb vizsgálatát. Óvodák, tornatermek és játszóterek létesültek társadalmi összefogással, könyvek jelentek meg, nyilatkozatok hangzottak el, kiállítások nyíltak, kísérleti foglalkozásokat szerveztek és támadtak, szóval zajlott az élet. Rengeteg ötlet és javaslat született, hogy mivel játszanak a gyerekek és mivel ne. Van, aki a kézügyesség fejlesztésére esküszik, mások a népi játékok népszerűsítésére buzdítanak, heves nemtetszést váltva ki azokból, akik szerint a mai gyereket a motorizáción kívül az égvilágon semmi más nem érdekli. Kinek van igaza? Erre próbált választ adni a budai várban rendezett játékkultúra kiállítás. A Nemzeti Galéria termeit megtöltő játékanyag bőséges. Van itt minden. Az elfeledett népi játékoktól a legkorszerűbb logikai játékokig annyiféle változata a gyereket nevelő-szórakoztató eszközöknek, melyekről a felnőttek java része is csak most szerez tudomást. Meggyőződhet róla, hogy tervezőinkből nem hiányzik a tehetség és a képzelet, hogy nincsenek divatja múlt, vagy felesleges játékok, mindegyik fontos és érdekes a maga nemében. Pontosabban lehetne. A bemutatott anyag zömmel ugyanis terv, mintadarab, ki tudja sikerül-e felhívni rá az illetékesek figyelmét? Kár, hogy az illetékeseken kizárólag a felnőtteket értették. A kiállított tárgyakat ugyanis szigorúan tilos megérinteni, fogdos- ni, kipróbálni. Így alkalmasságukról éppen a legilletékesebbek, a gyerekek nem alkothatnak véleményt. Bár rájuk is gondoltak: mindennap játékos foglalkozásokon vehetnek részt, ahol felügyelet mellett csuhából, vesszőből, spárgából játékokat készítenek, festenek, rajzolnak, nádsípot fújnak, gyöngyöt fűznek, madzagszövő lapocskán szőni, fonni tanulnak. Az ötlet jó, a megvalósítás körülményes. A csoportosan érkező gyerekeknek alig tudnak helyet szorítani. A nagy tolongásban, lökdösődésben éppen az önfeledt játszás, az alkotás öröme sikkad el. Mindenesetre a kiállítás hibái is arra figyelmeztetnek, amire az erényei: a játszásra lényegesen több időt és nagyobb helyet kellene szánnunk. Vadas Zsuzsa 1 s iss» . m. • A gyerekek megörvendeztctéséből a MALÉV hőlégballonos klubja is kivette a részét. • A kiállításban nem sok élvezetet találnak a gyerekek... • A közös daltanulás már sokkal kellemesebb. Forintlesen Egy, a felszabadulás évéből való apróhirdetés: „Családi ékszert, ezüstöt adok fél sertésért. Vidékre is elmegyek érte. «-Nyolcán vagyunk« jeligére, választ a kiadóba kérek.” Ugyanez évben, inkább a fővárosban, de vidéken is, lesben álltak a vetkőztetők. Akik aztán szakszerűen megszabadították az embert minden feleslegétől. Anélkül, hogy ezzel bárkit is riogatni akarnék, egyfajta vet- kőztetéstől ma is lehet tartani. Annyira hátborzongató nincs, persze, mint, 45 telén, mivel jelenleg „csak” zsebre megy a játék. Zsebre, pénztárcára, forintra. Az elkövetés ideje is inkább a nappali órák, hiszen a pénz olvasva jó. A helyszín: áruházak, piacok környéke, vagy árkád alatt, ahol meg lehet bújni zavartalanul. □ □ □ Szombat. Ma is virágzik a kereskedés a kecskeméti perzsavásáron. Engedtessék meg így nevezni annak a „harmadik piaccá” erősödött seftelésnek a színhelyét adás-vétel címszó alatt, amely a piaccsarnok és az itteni ABC közelségében jó ideje gyökeret eresztett. Nincs ugyan külön cégére ennek a perzsavásárnak, nem is lehet, de induljon el a jámbor olvasó a placcot szőnyegszerűen borító zsír- és selyempapírhalom nyomában, ott éri a zsebből eladókat és vevőket. □ □ □ Zöldkabátos nő. Csuklóján kö- tegben vékonyka óraszíjak. Keskenyek, mint egy bakancsfűző, de hát aranyozottak... Két ujjam közé csippentek egy példányt. Nem mernék esküdni, jóféle papír-e pácolva, vagy egy hajszállal erősebb hasonló. — Mennyi? — Húsz. Húsz forint. A-ra-nyos — ejti lejjebb a kezefejét a nő, hogy jobban előtűnjék a csuklókirakat. Tagadólag rázom a fejem. — Nem, nem, ez még csak nem is aranyos! Egy másik nő. Szintén eladó. Kezdő, fiatalabb a zöldlcabátosnál. Húszévesen kétnapos nejlonszatyrokkal jött ide „perzsázni". — Szip! — mutat a szatyron ágaskodó, barnászöld lóra. — Húsz! — Ja!! — hagyja rá egy kucs- más magyar, és odébbáll. Piros, sárga fésűk. — Húsz! — mondja az eladója, egy borostás férfiú, akit látásból már tizedik napja ismerek itt, jártomban-keltemben. — Van más is! Lánc. Tessék? Egy marékkai kihalász a zsebi raktárból, erre mint a hiúzok csapnak le rá honfitársaim. — Ezüst. Száz. — Oly halk a hangja, mintha légcsőhurut bántaná. — Tessék. Divat. A láncokon kis amulett fityeg. Kezembe veszem. Elöl király koronával, hátul meg Krisztus-fej, töviskoronával. Ki mit szeret, arra néz. Kockacukornyi bakterlámpa láncon, harmincért — erősíti ezt a tételt: a giccs nem vész el, csak átalakul. Hol egy bakter- lámpa-utánzat, hol egy földgolyó- bis-másolat csatlakoztatásával. □ □ □ Van itt az égvilágon minden. Rum és konyak, változtatható címkékkel, kétes származású bőrkabátok, fűszer, bugyi, melltartó, felfújható békák és falnak állított babák, kvarcórák, szappan . .. Szappan! Hű, de csúnya nyelv- leves volt itt két napja emiatt! Egy perzsavásáros hölgy, miután elkapkodták tőle az utolsó szappanját is, bement az ABC-be, amelynek eladdig kívülről a falát támasztotta, és vett négy, sárga csomagolású Amo szappant. A viszonteladó nő aztán ezt odakint egységesen tíz forintért és „Ámó”-ra keresztelve kínálta, hátha ebből is lehet biz- nic. De nem lett. Perpatvar annál inkább. A borostás lánckereskedő mögött alacsony, fejkendős asszonyság szorult az üzleti élet szélére. Egy papírcsomagból kibontva, zöldes mintájú ágyterítőt tart a kezében. Négyszázötvenre mondja, mire valaki odakiáltja: — Ne hülyéskedjen már, anyukám! Ez a Centrumban 350! □ □ □ Oszlik a perzsavásár. Egy menet véget ért, a délelőtti. Az ABC oldalában már csak a szemét, az elhullajtott papírdarabok bántó összevisszasága jelzi: a „harmadik piacnak” most egy időre vége. Csak egy kitartó, ötven év körüli asszony ácsorog még a forint érdemtelen vándorútján, kezében egy rézpitykés, átlátszó, csontszínű műanyag buzogánnyal. Forgatja, emelgeti, az ég felé tartja, tán ráharap végül egy kecskeméti „hal”. De nem harap. Érckaput bezúzni, vagy a lakását „díszíteni” általa, nincs rá vállalkozó. A forintvadász rámpillant. Utolsó kísérlete: — He! Nem kell buzogány! ötven ... — Nem, köszönöm. Nincs feleslegem. Ha volna is, nem buzogányra pazarolnám. Különös ez a perzsavásár. Pénztárgép nélkül is zajlik. Helyette ott vannak a mutatóujjak — egytől tízig. És mind-mind, egytől-egyig, a forintra mutat. A forint a sláger. Kohl Antal Politikai könyvkiállítás Legelőször Baja város közönsége láthatta azt a vándorkiállítást, amelyet a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége hozott létre a pártbizottságok segítségével abból a célból, hogy a párt soron következő kongresszusa előtt még jobban ráirányítsa a figyelmet az ideológiai, társadalomtudományi és egyéb művekre, a politikai és pártirodalom termékeire. A sikeres bemutatkozás után Kecskeméten, Halason és Kiskőrösön ismerkedhettek a művelődni vágyó emberek a tíz tárlón elhelyezett, mintegy négyszáz kiállított művel. A jelenleg a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Házban látható tárlat a közeli hetekben több megyénkben nagyközségbe is elkerül majd a tervek szerint. • Eddig minden alkalommal nagy volt az érdeklődés a bemutatott politikai jellegű művek iránt. Ankét a családjogi törvény megvalósításának tapasztalatairól A Magyar Nők Országos Tanácsának székházában szerdán an- kéton vitatták meg a családjogi törvény alkalmazását és társadalmi hatását vizsgáló felmérés tapasztalatait, amelyet nemrég a MNOT elnöksége tárgyalt rtieg Erdei Lászlóné elnök megnyitójában elmondta: az elnökség egyetértett a vizsgálat következtetéseivel, amely szerint a módosított törvény szervesen illeszkedik a házasság, a család és a gyermek érdekeit’ védő jogszabályok rendszerébe. Ennek egyértelmű rendelkezései elősegítették az anyakönyvi, a gyámügyi és a bírói gyakorlat egységessé válását. Hangsúlyozta: az MNOT lehetőségeinek megfelelően továbbra is elősegíti a családjogi törvény érvényesülését, a családok, a gyermekek fokozottabb védelmét. Figyelemmel kíséri és elemzi a 16—18 éves lányok házasságkötésének alakulását, a házasság előtti kötelező tanácsadás és felvilágosítás tartalmát, módszereit. Kezdeményezi, hogy az illetékes tudományos intézetek vizsgálják a házasságok megromlásának okait, ezek társadalmi összefüggéseit. Kérte a minisztériumok és a főhatóságok további támogatását. (MTI) Vízügyi újítások, találmányok Csaknem 240 újítást és találmányt ajánlott fel hasznosításra a vízügyi ágazat újítási börzéje amelyet szerdán tartottak Budapesten a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban. Az OVH és a tanácsok csaknem 70 vízgazdálkodási vállalatának, szervezetének vezetői és újítási szakemberei vettek részt a börzén, és megkezdték tárgyalásaikat a szakterületükön legjobban hasznosítható szellemi termékek átvételéről. az átadás-átvételi szerződés megkötéséről. Egy évvel ezelőtt a 12 vízügyi igazgatóság részére az ár- és belvízvédelmi központi szervezet már rendezett újítási börzét, amelynek eredményeként a felkínált 147-ből végül 35 újítás és találmány átvételéről kötöttek megállapodást az érdekeltek. Most viszont nemcsak a felajánlott szellemi termékek, hanem az érdekeltek, a résztvevők köre is jóval szélesebb, az ágazat valamennyi szervezetére kiterjedt. A börzével egyidőben ágazati újítási tanácskozást tartottak a vízügyi újítási mozgalom helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről. Amint a statisztikai adatokból kitűnt, az utóbbi három évben a vízügyi ágazat újítási mozgalmának valamennyi számszerűsíthető eredménye javult. A tanácskozáson szóba kerültek azok a jelentős tartalékok is, amelyeknek kihasználása tovább gyorsíthatja a fejlődést, s több ösztönzést nyújthat az újítóknak, feltalálóknak. Elégedetlenek még a szellemi termékek vállalatok közötti átadásával, hiszen a múlt évben az ily módon értékesített újítások aránya még a 4 százalékot sem érte el. Az OVH vezetőinek megítélése szerint a szabadalmaztatott találmányok száma nincs arányban az ágazaton belüli kutatási és műszaki fejlesztési munkákkal, ezért sürgető feladat a vállalatoknál a szervezett iparjogvédelmi munka feltételeinek megteremtése. (MTI) FILMJEGYZET Gyilkos a tetőn Bo Widerberg a kitűnő svéd rendező neve fémjelzi ezt a fordulatos és látványos filmet, mely a svéd rendőrség munkájába ad betekintést egy érdekes történet keretében. A társadalmi kérdések iránt érzékeny rendező arra a nem könnyű és nem is egyszerű kérdésre keresi a választ; van-e mentség a felületes, elfogult intézkedések nyomán támadt véletlen tragédiáknak, azok részeseinek. A választ e sorok írója nem adhatja meg, mert akkor a bűnügyi történet részleteit is fel kellene tárnia, márpedig ez krimik esetében nem lenne ildomos. A jelenetek kemény, hiteles és határozott beállításai adják a film igazi értékeit és a finoman kidolgozott pózmentes, az apró mozzanatok iránt is érzékeny színészi munka. A szereplők neve nem ismerős, hiszen igen ritkán jutnak el hozzánk ilyen műfajú svéd alkotások, talán csak az egyik detektívet játszó színész arcának láttái: rémlik* fel a nézőben a Ras- ken című nemrég játszott tv- filmsorozat főszereplőjének alakja. A történet hatásosan van felépítve: egy detektív főfelügyelő magánéletének, otthoni kedvteléseinek ábrázolásával indul a film, és egy véresen izgalmas rendőrségi akció, egy félőrült orvlövész elfogásának puskaropogásos pillanataival végződik. E két pólus közé ékelve lelhető fel a határozott, bár kissé leegyszerűsített bírálat a nyugati típusú rendőri munkáról, módszereinek egyes vonásairól. Halvány társadalom- kritikai mondanivalóval élénkíti Widerberg a szokvány krimimegoldások más filmekből visszaköszönő fordulatait, és gondosan ügyel, hogy a stiláris és eszmei arányok egyensúlya ne billenjen fel egy pillanatra sem. Kitűnően játszik Beck főfelügyelő szerepében Carl-Gustaf Lindstedt és érdemes megismerkedni játéka alapján Sven Woll- ter és Thomas Hellberg nevével is. Cs. L. EMBEREK, TÖRTÉNETEK Futurum imperfectum A futurum imperfectum olyan igeidő az idegen nyelvek ragozásában, mely a folyamatos állapotban a jövőt jelenti. Ketten ültek a hajnali napsütésben a fal tövében "a termelőszövetkezet sertéstelepén, két ötvenes forma ember, régi tanyaszomszédok: Somodi Lajos állatgondozó és Kállai Feri bácsi, a leszázalékolt éjjeliőr, aki már indult volna haza, de a komája kedvéért maradt még egy cigarettára. Az egy cigarettából kettő lett, majd három, s közben beszélgettek. A fiaikról folyt a szó, akik itt dolgoztak szintén a szövetkezetben. Ifjabb Somodi Lajos az apját váltotta a sertéstelepen, a Kállai-fiú pedig a gyümölcsösben volt brigádvezető. Az öreg Somodi panaszkodott. — Azt hiszed, jó, amit csinálok? Már bizony isten, félek, ha jön: mindig talál valami hibát. A taknyos! Hát ő még az apja fejében sem született meg, amikor én már disznókat neveltem! Elhallgatott, de aztán felragyogott az arca. — Tudod-e, hogy a múlt szállításkor hat százalékos többletszaporulattal zártunk? Valami könyvet talált, mert mindig a szakkönyveket bújja; próbáljuk ki, édesapám, azt mondja. Hát kipróbáltuk, s ez lett. Azt hittem, az elnök elolvad a boldogságtól. Kállai Ferenc elnevette magát. — Akár az én fiam. Hallottad, mi volt az őszibarackkal? Az egész táblán csúnya levélzsugorodás lépett fel. Annyi barackfán! Kész tönkremenés a téesznek, ha nem sikerül megszüntetni. Permetezték azt mindennel, tán még szenteltvízzel is. Hiába. Akkor ő hozott valami képeket. Ha- sonlítgatta vagy egy fél óráig a levelekkel, kikevert egy szürke miszmaszt, és azzal permeteztek. Mondjam? Ne mondjam? Két nap alatt rendben volt az őszi- barackos. — Okosok ezekig Nagyokosok! — dörmögte Somodi Lajos. — De az anyjuk istenit, mindig fejin találják a szöget! — Nekünk jó volt, amit az apánktól tanultunk. Nekik nem elég. — Amit tudtunk, arra mi is megtanítottuk őket. — Meg hát! — De van, amit maguktól tanultak meg. Igaz? S ezzel többek nálunk. No, szervusz! Felálltak. Kállai bácsi indult haza, az öreg Somodi meg ment a disznókhoz. Aztán félúton eszébe jutott, hogy a fia megint olvasott egy újfajta tápkeverékről az egyik folyóiratban, s hogy ki is akarja próbálni. — A nagyokos! — morogta a bajusza alatt, és elmosolyodott. Tóth Tibor ,
