Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 14. I Vietnami közlemény a kínai agresszióról „A Vietnami Szocialista Köztársaság elleni agresszív háborúban vereséget szenvedett kínai vezető körök folytatják provokációikat a VSZK ellen, és lázas előkészületeket tesznek újabb Vietnam-ellenes katonai kaland végrehajtására” — állapítja meg a kínai háborús bűntettek kivizsgálására alakult 'vietnami bizottság Hanoiban nyilvánosságra hozott közleménye. A dokumentum rámutat, hogy Kína minden ellenkező állítása ellenére, jelenleg is több mint tíz helyen állomásoztatja csapatait vietnami területen. A kínai- vietnami határ közvetlen közelében 15 kínai hadosztályt vontak össze, a határmenti körzetben pedig hat hadtest tartózkodik. A kínai tüzérség naponta lövi Vietnam területét, többek közt az öt kilométer széles határmenti sávban elhelyezkedő településeket. Március 16-a és október 31-e között a kínaiak több mint 550 alkalommal lőtték Vietnam területét. Ezeknek a tüzérségi támadásoknak 83 polgári lakos esett áldozatul. A közlemény a továbbiakban rámutat, hogy Kína, a nemzetközi jogot megsértve és a történelmi tényeket figyelmen kívül hagyva, cinikusan magának követeli a Paracell és a Spratly szigeteket. Ezek a szigetek — mutat rá a közlemény — Vietnam területének elidegeníthetetlen részei. Az elmúlt hat hónapban végrehajtott kínai fegyveres provokációk következményeként több száz polgári lakos megsebesült és több mint 200 lakóház elpusztult. A legutóbbi napokban Kína fokozta fegyveres tevékenységét a vietnami-kínai határon. A jelenlegi rendkívüli veszély- helyzetre való tekintettel felhívunk minden jószándékú embert: küzdjön a kínai expanzionizmus megállításáért, és követelje Pe- kingtől, hogy vessen véget a katonai előkészületeknek” — hangsúlyozza befejezésül a közlemény. (TASZSZ) Újra itt a Times László Balázs, az MTI tudósí tója jelenti: Csaknem egyéves tetszhalál után kedden újra életre kelt a legtekintélyesebb brit napilap, a Times. A lap 194 éves történetében még sohasem, háborúk idején sem fordult elő, hogy két hét híján egy teljes évig szüneteljen. A Times-t és testvérlapj^it, a Sunday Times-t, az irodalmi és oktatásügyi mellékletet a laptulajdonos kanadai tőkés konglomerátum, a Thomson-csoport záratta be tavaly november 30-án, mert nyomdászaira nem tudta rákényszeríteni saját feltételeit / a lapelőállítás korszerűsítésében. Az egyéves kiesés, ami alatt a tulajdonos fizette az újságírókat, 30 millió fontos veszteséget jelentett Thomsonnak, de a brit északi-tengeri olaj kitermelésén szerzett profitból bőven tellett a brit nyomdászok elleni kiéheztető harcra. A hosszú ostromban végül is a.tulajdonos makacssága tört meg: Thomson belátta, hogy nem tudja térdre kényszeríteni a nyomdászait, legfeljebb megszüntetheti vagy eladhatja a világszerte legismertebb angol lapot. A Times újraindulásakor tehát a fő vitakérdés ugyanott tart, mint egy éve: a kiadó és a szedők szakszervezete további tárgyalásokon állapodik meg arról, melyik szakma kezelheti az új fényszedő gépeket. A szedők kitartanak év- zázados kizárólagos joguk mellett, amit a kiadó az újságírók és a hirdetők javára szeretett volna megtörni. Megállapodás született viszont a munkaügyi viták elintézésének új rendjéről, és a nyom- dászszaKnák beleegyeztek a létszám kisebb csökkentésébe. (MTI) Erich Honecker Etiópiában • Etiópia fővárosában, Addisz Abebában tárgyal Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. Képünkön: érkezés a repülőtérre; Erich Honecker Menglsztu Hailé Mariam államéi kormányfő társaságában elvonul az őt üdvözlő etiópialak sorfala előtt. TILTAKOZÁS HOLLANDIÁBAN NATO-tanácskozás - zárt ajtók mögött Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A NATO nukleáris tervező csoportja kedden Hágában zárt aj-' tók mögött megkezdte kétnapos tanácskozását, amelynek során a Nyugat-Európában elhelyezendő új nukleáris fegyverek és az ezzel összekapcsolt fegyverkorlátozási javaslatok kérdéseit vitatják meg. A NATO legtitkosabb szerve szigorú biztonsági intézkedések közepette ült össze. A tanácskozás színhelye, a holland hadsereg egyik laktanyája körül nagyarányú rendőri készültség helyezkedett el és az épület fölött helikopterek keringenek. Az ülésen eredetileg tizenegy hadügyminiszternek kellett volna részt vennie. Két miniszter, a török és a görög, azonban távolmaradt és ezt a .két országot állandó NATO-nagykövete képviseli. A kilenc hadügyminiszter és a két nagykövet javaslatot készít a két NATO-szakértőcsoport által elkészített jelentések alapján. Az egyik közvetlenül az új nukleáris fegyverek gyártásáról és Nyugat- Európába történő telepítéséről szól, míg a másik azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyeknek alapján — a NATO véleménye szerint — fegyverkorlátozási tanácskozásokat lehetne — felajánlani a Szovjetuniónak. NATO-körökben hangsúlyozzák, hogy a nukleáris tervező csoport ennek a két problémakörnek elsősorban a technikai részleteit vitatja meg. Megfigyelők azonban bizonyosra veszik, hogy a kérdések politikai vonatkozásai is szóba kerülnek. A NATO-szakértők által kidolgozott jelentés szerint az NSZK- ban 108 Pershing—2 típusú, közép-hatótávolságú rakétát telepítenének. Ezenkívül az NSZK-ban 96 cirkáló szárnyasrakétát is alkalmaznának, Nagy-Britannia területén 160 cirkáló számyasraké- tát állomásoztatnának, míg Olaszországra 112, Belgiumra és Hollandiára pedig egyenként 48 cirkáló szárnyasrakéta elhelyezése várna. A tanácskozáson előreláthatólag azt is megvitatják, hogy milyen választ adjon a nyugat arra a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett békekezdeményezésre, amely szerint a Szovjetunió egyoldalúan kivon ezer harckocsit és húszezer katonát a Német Demokratikus Köztársaság területéről. A kétnapos ülésszak megtartása erős tiltakozást váltott ki Hollandiában. A tanácskozás színhelye előtt tiltakozó jelszavakat vivő tüntetők vonultak fel. „Nem akarunk modernizálást!” „Hollandiában nincs hely új nukleáris rakéták számára!” — Ilyen és ehhez hasonló feliratok voltak olvashatók a táblákon. Bolíviának sem a régi elnök, sem az új nem kell A bolíviai kongresszus, a fegyveres erők és a bolíviai munkásközpont (COB) nevű szakszervezet képviselőinek hétfői tárgyalásán felmerült annak lehetősége, hogy a belpolitikai válság megoldására háromtagú juntát hozzanak létre. Ebben sem a pucs- csal hatalomra került Natusch Busch ezredes, sem az általa megbuktatott Walter Guevara Azre nem venne részt — jelentette be Guillermo Capobianco parlamenti képviselő. „A javaslat arra irányul, hogy kiiktassák a vezetésből azt a két személyt, akik a jelenlegi helyzetben tovább élezhetik a konfliktust” — fűzte hozzá indokként a képviselő. Az indítvánnyal kapcsolatban Guevara Azre bejelentette: ha képviselőtársai úgy döntenek, hogy a tárgyalásos rendezés az ő személyének kizárását követeli meg, szenátorként folytatja munkáját. A november 1-i államcsínnyel megdöntött törvényes elnök hétfőn a La Paz-i székesegyház előtt mondott beszédében hangoztatta: a válságot csak az őt megbuktató katonai kormány eltávolításával lehet megoldani. Felhívta a figyelmet arra, hogy a katonai puccs rendkívül súlyos károkat okozott Bolíviának gazdasági és nemzetközi téren. Hétfőn harmadik napja tartottak szerte Bolíviában azok a gyászszertartások, amelyeket a katonai hatalomátvétel több mint 200 halálos áldozatának emlékére rendeztek. Guevara Azre a San Francisco katedrálisban megtartott gyászmise után mondott beszédet több ezres tömeg előtt. (AP, UPI) I NAPI KOMMENTÁR Arnyékbokszolás A Kambodzsai Népköztársaságot eddig több mint 30 ország és szervezet ismerte el. Ennek ellenére most az ENSZ-közgyűlés fórumán vita kezdődött az úgynevezett kambodzsai kérdésről. Nehéz minősíteni ezt a tanácskozást, amelyre a legilletékesebbek: a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács képviselői nem is kaptak meghívást. Ott vannak viszont egy nem létező rezsim, a Pol Pot-klikk emberei. Annak a rendszernek a képviseletében, amely viszonylag rövid országlása alatt legalább hárommillió kambodzsai életét oltotta ki. Az ürügy nagyon is átlátszó. Egyesek — kínai sugalma- zásra — szeretnék elhitetni, hogy Kambodzsában „két ellenőrzési zóna és két hatalom” létezik. Vagyis a dzsungelben bujkáló, rablásból élő. békés állampolgárokat gyilkoló egykori polpotista katonák bandái bizonyos körök szerint „hivatalos” rangra emeltetnek. Ha visszaéltek már az ENSZ tekintélyével, akkor most mindennél alaposabban! Aligha kétséges, hogy álvita, igazi árnyék- bokszolás folyik a közgyűlésben. Olyan ügyről, amely sem a sokat szenvedett kambodzsai népnek, sem Délkelet-Ázsia békéjének és biztonságának nem válik előnyére. Az ASEAN-országok — engedve Peking csábításának — magukra vállalták a kezdeményezést, és szorgalmazták az úgynevezett „kambodzsai kérdés” napirendre tűzését. Ezzel azonban súlyosan vétenek az ENSZ egyik sarkalatos elve ellen: eljárásukkal beavatkoznak egy szuverén ország bel ügyei be. A téma kapcsán akad jó néhány rágalom is. Az egyik a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétével függ össze. Akárcsak Hanoi memoranduma. a kambodzsai külügyminisztérium állásfoglalása is nyomatékkai hangsúlyozza: a vietnami erők a februárban kötött kétoldalú szerződés értelmében együttműködnek a forradalmi Hadsereggel a szétszórt Pol Pót-féle katonaság maradványainak felszámolásában. Ugyanakkor a vietnami haderő nem fenyegeti Thaiföldet, s amint megszűnik a kambodzsai nép békés életének veszélyeztetése, a vietnami katonák hazatérnek. Nyilvánvaló, hogy Washington és Peking szorgalmazta- a téma megvitatását. New Yorkban például az USA ENSZ-képviselete kétszer is tanácskozott az ASEAN-államok küldötteivel a kambodzsai vitában követendő taktikáról. A szocialista országok és jó néhány haladó el nem kötelezett állam küldöttei egyetértenek abban: a független és önálló Kambodzsa beleegyezése és képviselőjének jelenléte nélkül semmiféle érvényes határozatot nem hozhat a közgyűlés. Sajnálatos, hogy a világszervezet tekintélyével ilyen méltatlan ügyben élnek vissza, s visszatetsző, hogy az ENSZ-ben megtűrik a népirtó rezsim emberét, aki nem egy nép, hanem egy tömeggyilkos klikk, egy szétzúzott rendszer képviselője Gy. D. LAPSZEMLE Vakriadó veszélyekkel Gennagyij Geraszimov, az APN sajtóügynökség politikai szemleírója kommentárban foglalkozik a pénteki amerikai vakriadóval. Mint ismeretes, pénteken műszaki hiba miatt ellenséges támadást jelzett az észak-amerikai légvédelmi parancsnokság (NORAD). A hibát csak hat perccel később fedezték fel, de addigra már tíz vadászrepülő a magasba emelke- det a feltételezett ellenség megsemmisítésére. A kommentátor rámutat, hogy amerikai atomfegyverekkel kapcsolatban eddig 50 olyan esetet jegyeztek fel, amelyek valamilyen módon katasztrófához vagy háborúhoz vezethettek volna. így például 1956-ban egy B—47 típusú bombázó egy, Londontól 125 kilométerre észak-keletre levő támaszponton földre szállás közben nekiütközött az egyik raktárépületnek, amelyben többek közt három atombombát tároltak. Katonai szakértők szerint robbanás esetén Anglia keleti területeinek jelentős része pusztasággá változott volna. 1961-ben Észak-Karolina állam felett egy bombázó „elejtett” egy 24 megatonna robbanóerejű atombombát, míg 1966- ban Spanyolországban, fedélzetén több atombombával, lezuhant egy amerikai bombázó. Mindegyik esetben csak a szerencsén múlt, hogy nem történt nukleáris katasztrófa. 1961. novemberében már 12 és fél perce úton voltak a repülőgépek, hogy bombázzák a Szovjetuniót, mire kiderült, hogy a riadó csak vaklárma volt. 1966- ban, amikor a néhai Johnson elnök műtét előtt állt, az amerikai kormányzatot az foglalkoztatta, hogy nem használhatja-e ki a Szovjetunió azt a három órát, amíg az elnök narkózisban van. Felismerve a kérdés fontosságát, a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1973-ban egyezményt írt alá a nukleáris háború megelőzéséről. A pénteki eset azonban azt bizonyítja, hogy a probléma megoldatlan. Megoldást azonban nem a berendezések kifogástalan működésével lehet elérni, hanem a bizalomerősítő intézkedések kidolgozásával, nem a fegyverkezés fokozásával, hanem a nukleáris szembenállás csökkentésével és a nukleáris leszereléssel. (APN) Verseny és enyhülés Világunk egyik jellemvonása, hogy az államok, főleg a különböző rendszerekhez tartozók, versenyben állnak és együttműködnek egymással. ■ Ha nem is olyan önzetlen módon bonyolódik ez, mint a fair play-díjas sportolók között — a világgazdaság, amely nagymértékben meghatározza az emberiség sorsát, mégis csak felmutatja mind a két vonást: a versenyt is, az együttműködést is. Kettős értelemben Amikor valaki ezt mondja: gazdasági verseny, elsősorban a napd piaci csatározásokra gondol. Külföldön versenytárgyalást írnak ki valamilyen ipari berendezés szállítására; magyar vállalat is részt vesz rajta, mások is, és aki a legjobb ajánlatot teszi, az nyerd el a megrendelést. Fogyasztási cikkekkel jelenünk meg a nemzetközi piacon, s aki jobbat és olcsóbbat szállít, azé kel el. Van azonban a gazdasági versenynek más fajtája, amely a különböző társadalmi berendezkedésű államok, voltaképpen a két rendszer között fcűyiik, s alaposan eltér az előbbitől. Ennek a versenynek azt kell ugyanis eldöntenie, hogy végső soron melyik a magasabbrendű, melyik nyújt többet polgárainak, melyik teremt inkább kiegyensúlyozott, kulturált életet anyagiakban és lelkiekben egyaránt. Nagy távlatú célok ezek, határidejüket nem egy- egy évvel mérik. Annál kevésbé lehet rövid időn belül döntésről beszélni, mert a szocialista országok, amelyek társadalmi rendszerükből fakadóan a majdani győzelem feltételeivel rendelkeznek, történelmi hátránnyal indultak. Csaknem mindegyikük gazdaságilag elmaradott vagy éppen nagyon fejletlen volt. Ezen az alapon kellett elkezdeniük a munkát. Fő „konkurrenseink”, a fejlett tőkés országok a mi indulásunkkor lényegesen fejlettebb iparral, sokrétű tudományos élettel rendelkeztek, megvolt a módjuk, hogy a tudományos eredményeket viszonylag gyorsan átvigyék a gyakorlatba, a termelésbe. Szép számú szakembergárdával rendelkeztek, nagy hagyományú gyárakkal, jól működő, beruházóképes, sőt terjeszkedni akaró, agresszív tőkével. Nyilvárívaló volt, hogy a szocialista országoknak be kell hozniuk a történelmi elmaradást, s mi több, még ma is ebben a folyamatban vannak: maradt mit behozni a műszaki fejlettséget, a széles körű szakértelmet és a beruházó erőt illetően. Szükségünk van rá Kettős okból is arra törekszenek a szocialista országok, hogy az emberiség hosszú, békés korszaknak indulhasson neki. Csak háborúk nélkül, a nemzetközi együttműködés körülményei között lehet fejleszteni a gazdaságot és elérni a történelmi célokat. A másik, nem kevésbé nyomós ok a szooialista rendszerből fakad: ennek a társadalomnak nincs szüksége' háborúra, ellenkezőleg, a nemzetközi munkásmozgalom régi és ma is élő hagyománya a militarizmus elvetése. Szerencsére a gazdasági együttműködésihez megfelelő partnereket találtunk a tőkés világban. A más rendszerű államoknak is szükségük van piacokra és ők is számba vették a háború kockázatait. Ilyenformán a világgazdaság fő jellemvonása a különböző társadalmi rendszerű államok fokozódó együttműködése. így jött létre az enyhülés, a nemzetközi, a kelet—nyugati együttműködés gazdasági alapja. Természetesen ehhez meg kellett teremteni — ugyancsak kezdetben — bizonyos hátteret, kizárni annak lehetőségét, hogy a másik oldal erőszakkal fölszámolhassa a fiatal szocialista rendszereket. Megfelelő katonai erőre volt szükség. Hadd tegyük hozzá: a fegyveres potenciál 'megteremtése igen nagy erőfeszítéseket követelt és követel. Ez is fékezte a szocialista országok haladását a békés gazdasági élet fejlesztésében, építésében. A politikai enyhüléshez kapcsolódó gazdasági együttműködés folyamata nagy utat tett meg, e tekintetben mutatja fel a békés egymás mellett élés a legtöbb sikert. Vannak ugyan Nyugaton • olyanok, akik ezt mondják: szűkítsük a gazdasági együttműködést a szocialista államokkal, mert ezzel csak segítjük őket a történelmi versenyben. Valójában azonban a másik félnél is fölülkerekedett a józan megfontolás. Megmutatkozott, hogy a gazdasági együttműködés nemzetközi méretekben valamennyi nép létszükséglete. Tatár Imre Arafat Moszkvában tárgyal • Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője megkezdte tárgyalásait Moszkvában. A képen középen Arafat, bal oldalán Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, jobb oldalán pedig Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára. (Telefotó — TASZSZ MTI — KS) Európai környezetvédelmi konferencia 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada kormányai magas szintű küldöttségeinek, valamint számos nemzetközi szervezet képviselőinek részvételével kedden megnyílt Genfben az európai környezetvédelmi konferencia. Az ENSZ európai gazdasági bizottsága 31. plenáris ülésén a Szovjetunió javasolta, hogy a kontinens országait közösen érintő kérdések — így a környezetvédelem, a szállítás és az energetika — megvitatására hívjanak egybe magas szintű európai tanácskozásokat. A Nemzetek Palotája közgyűlési termében kedden délelőtt megnyílt tanácskozás résztvevői a magas szintű európai környezet- védelmi konferencia elnökének a svéd kormány tagját, Olaf Johanssont, alelnöknek pedig a magyar kormányküldöttség vezetőjét, Straub F. Brúnó akadémikust, az' Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács elnökét választották meg. A délelőtti plenáris ülés két fontos dokumentum sorsáról döntött. Az európai környezetvédelmi konferencia nemzetközi konvenciót fogadott el a levegő tisztaságának védelméről. A dokumentum pontos neve: „nemzetközi egyezmény a nagy távolságra jutó és országhatárokon átterjedő légszennyeződés korlátozásáról”. A küldöttek ugyancsak elfogadtak egy nyilatkozatot a hulladékszegény technológiák alkalmazásáról. valamint a hulladékok újbóli hasznosításáról. (MTI)
