Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
1979. november 14. • PETŐFI N£PE • 3 Barangolás Bács-Kiskunban Soltszentimre t • A kiskőrösi járás községe, lakosainak száma 1524, területe 4453 hektár. A falu közelében található a megye egyik legrégibb építészeti emléke, egy középkori templomrom. Gyalog Európában • „Naponta 25—30 kilométert gyalogolunk. Ennyi a résztávunk" — így a Keller házaspár, aki nem a múlt, hanem a jelen szép emlékeiből „el . (Tóth Sándor (felvétele) Indulás: május 19-én Nagyváradról. A bors-ártándi átkelő határszakaszon továbbjutva irány Debrecen—Miskolc—Bükk—Eger —Balassagyarmat—Prága—Karlovy Vary. Július 1-én érkeznek a Német Szövetségi Köztársaságba. A III. számú európai turis- taúton eljutnak a Rajnáig, majd Bonn—Köln—Aachen irányában megérkeznek Belgiumba. Üti céljuk, 'hogy ott legyenek Brüsszel ezeréves évfordulóján, teljesül. Az Európa-járó román turistaházaspár a román Gyilkos-tó vidékéről együtt örül, együtt ünnepel a belgákkal. Kezd őszre fordulni az idő: szedik a lábukat ugyancsak, hogy Ausztrián át október 17-én végre megpillantsanak egy táblát: Hegyeshalom. Három nap, és Budapesten vannak. Ennyi a rövid előzmény. De hát, hogyan? Valaki előkereste a mesebeli hétmérföldes csizmát és kölcsönadta nekik? Szó sincs róla. Dr. Keller Stefán, 68 éves nyugdíjas gyógyszerész és felesége, a hatvanadikat taposó hivatalnoknő nagyon is mindennapi lábbeliben: bakancsban vágott neki az európai utaknak. Ötödik nyarukat—őszüket töltik immár hagyományosan gyaloglással. Jól megértik egymást abban: gyalogolni jó, ami ugyebár nem újkeletű mondás. Gyalogolnak is, derekasan. _ Ötödik éve öt ország öt fővárosában képesek ily módon körülnézni. Pista bácsi szerint, aki valahol még nem fordult meg gyalog, ott nem is volt igazán! Csakugyan, lóerő nélkül fölfedezni Európát, élménydús vállalkozás a javából. Gyűjtik a kilométereket. Pár teljesítményjellemző Kellerékröl: három éve Spanyolországban 830 kilométeres útra vállalkoztak, és ennek 38 nap után értek a végére. 1977-ben már egy „kicsit” bátrabbak voltak: 2900 kilométeres európai zarándoklásukról mesélhettek odahaza lányuknak, fiuknak és négy kis unokájuknak, akikről természetesen útközben sem feledkeztek meg, hiszen postaláda mindenütt található a földrészen. A turista-házaspár hazafelé tart. Pár napja Kunadacson szálltak meg, majd a rákövetkező éjszakán a hetényegyházi iskolában tértek nyugovóra. Kecskemétre érve pedig szakítottak maguknak annyi időt, hógy be- ugorjanak hozzánk, a szerkesztőségbe is. Délután egy kicsit megpihentek nálunk. Közelgett már az alkonyat — sötétben meg már nem szívesen tesznek egy tapodtat se az országúton. Pista bácsi egyszer éjszaka gödörbe lépett és ezer kilométeren át sántikált. Bicegve cipelni a húszkilós hátizsákot, amelyben benne van a sátruk is, nem éppen aranyélet! De hát dr. Keller Stefán és élete párja hozzáedződtek a turistáskodáshoz: odahaza, Romániában még tesznek egy körutat a hegyekben, miután napi 25—30 kilométeres résztá- vokkal bejárták fél Európát. — Akkor jó, ha mozog az ember. Ami nyugszik: rozsdásodik. Kutyabajunk. Semmink nem fáj. Jól érezzük magunkat. Még a nátha is elkerül minket — mondja a nyugdíjas gyógyszerész. Mire e sorok megjelennék, a két „bakancsos” odahaza, Romániában már a kertek alatt járhat ... (Aki még nem tudná, annak eláruljuk: az Európai Turista Szövetség a „Világjáró bakancsosok” címet adja mindazoknak, akik ezer kilométer szárazföldi utat tesznek meg — gyalog, turistaként.! Kellerék úgy tervezik, hogy a jövő évi moszkvai olimpiáért, 1800 kilométerre újra bepakolnak a hátizsákjukba, és magukra öltik — ha kell — a vízhatlan köpenyt. A két elszánt európai „bakancsosnak” mi egyebet üzenhetnénk, mint hogy jövőre irány — Moszkva! K — I EMBEREK, TÖRTÉNETEK Az élet nem változik? Az aratás már meginduláskor tele volt nehézségekkel a tsz-ben, mikor aztán négy kombájn egymás után elromlott, az elnök egyszerűen tehetetlen volt. Először ugyan leanyátokuristenezte a szerelőket, de aztán mégis csak megoldás után kellett nézni. Azzal tisztában volt, hogy a lemaradást be nem hozhatják, ezért már annak is örül, mikor valamelyik Csongrád megyei tsz öt kombájnt ígért, ha náluk befejeződött az aratás. Meg is érkezett az öt gép, még a Várt idő előtt, és úgy vágta a túlérett rozsot, búzát, hogy alig győzték a teherautók hordani a szémet. Az öt vendégkombájn . együtt dolgozott. A Halasi tanya mellett álltak be az utolsó táblába, és fogadkoztak, hogy estére készen lesznek. Az elnök azt ígérte, ha így lesz, olyan bankettet rendez, hogy még a kutyák is táncolni fognak. Az öt gép megállás nélkül dolgozott. A hőség rettenetes volt: árnyékban harmincöt fok, fönt a gépeken szinte mérni sem lehetett. Tizenegy óra felé az egyik kom- bájnos, egy jól megtermett szakállas fiatalember nem bírta már tovább, bement a Halasi tanyába azzal a szándékkal, hogy egy egész vödör vizet megiszik. A tanyában csak Marika volt, a tizennyolc éves nagylány, meg a Pici kutya. Az utóbbi megugatta a fiatalembert, Marika pedig megnézte. Aztán hozott egy fél literes pöttyös cserépbögrét, friss vizet húzott, és le sem vette a szemét a szakállas kombájnosról, miközben az három bögre vizet hajtott le. — Megkérhetnélek valamire? — kérdezte a fiú. — Attól függ, mire. — A többit öntsd rám! — Micsoda? — Ami még a vödörben maradt. Csak úgy löttyintsd rám! Ne sajnálj! Marika elnevette magát. A fiú is nevetett, és fekete bajusza meg szakálla közül harapósán villantak elő a fogai. A fürdetés megtörtént, és a kombájnos indult vissza dolgozni. Az akácfáknál azonban visszafordult, és integetett a kút mellett mozdulatlanul álló lánynak. Közben dél lett. Az öt kombájnos már a tanya túlsó oldalán vágta a gabonát. Komolyan vették, hogy estére végezni akarnak. Hogy Marika közben mire gondolt, mire nem, nem tudni, de egyszer csak megjelent a gépeknél egy kék kannával meg egy zománcos vödörrel. Mindkettő tele volt hideg vízzel. A kombájnosok csak néztek rá. Olyan volt a levágott tarlón, mint egy jószívű tündér. A szakállas állt meg elsőnek a géppel, utána a többi is. A kannából az utolsó cseppig megitták a vizet. — Hát a vödör? — kérdezte a szakállas. — Azzal le akarlak önteni — mosolygott Marika, s már zúdította is a fiúra a vizet. Az csak hápogott. A többiek hahotáztak, aztán fölültek a gépeikre, és dolgozni kezdtek. A szakállas még maradt. Ott álltak a lánnyal a rekkenö hőségben egymással szemben. — Estére bankett lesz a központban. Eljössz? — kérdezte a fiú. — Bankett? — A mi tiszteletünkre. Marika hallgatott. ■ — Várhatlak? — Majd meglátom — mondta a lány, de a szeme sokkal pontosabban megadta a választ. Tóth Tibor Akadémiai tanácskozás a tudomány és a technika fejlődéséről A tudomány és a technika fejlődésének elméleti kérdéseiről kezdődött kedden háromnapos tanácskozás Budapesten, á Magyar Tudományos Akadémián, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének rendezésében. A szocialista országok tudományos akadémiái a több oldalú együttműködés alapján egy évtizede láttak hozzá a KGST tudományos programjában is szereplő téma közös kutatásához. A budapesti tanácskozáson az európai szocialista országok, valamint a Vietnami Tudományos Akadémia szakemberei számba veszik a közös kutatások legfrissebb eredményeit, s megfogalmazzák a következő esztendő munkatervét. Értékelik majd „A szoéializmus és a tudomány” címmel elkészült tanulmány kéziratát, amely az 1970-es évek marxista tudomány- elméletének főbb téziseit összegzi. A konferencia zárónapján, csütörtökön „A tudományfejlődés útjai” címmel kerekasztalvitát rendeznek magyar tudósok részvételével az Akadémián. (MTI) Vitafórum az iparművészeiről Az iparművészet jelenéről és jövőjéről kezdődik kétnapos szakmai tanácskozás november 20-án az Iparművészeti Főiskolán — jelentették be a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének keddi sajtótájékoztatóján. A tanácskozás napirendjén egy több éve tartó elemző, feltáró munka összegezéseként az iparművészet — ezen belül a kézműves iparművészet alkotómunkája és az ipari formatervezés — elméleti és gyakorlati kérdéseiről hangzanak el előadások, s a szakemberek egyebek között az ipari tervezőművészet újszerű feladatairól, az ipar, a kereskedelem és a művészek együttműködésének fejlesztéséről cserélik ki véleményüket, tapasztalataikat, és ajánlásokat dolgoznak ki az iparművészet intézményi struktúrájának korszerűsítésére. (MTI) Utak, járdák Nagybaracskán Nagybaracskán az elmúlt évtizedben jó néhány utcát sikerült a kocsimarasztaló sár helyett szilárd burkolattal ellátni. Ezek közül is a legjelentősebb, a Moihácsi, Szabadság, Köztársaság és a Kassai utcát átszelő, a tsz állattenyésztő telepéhez vezető út építése volt. Építésekor az egész falu ott szorgoskodott. Azóta már eredményes építkezési forma a társadalmi összefogás. Sikeresen épített a falu iskolát, óvodát, bölcsődét, intézményeket, utakat a köz és a maga hasznára. Többször ért el helyezést a községfejlesztési munkában, legutóbb 1978-ban. A megyei tanácstól ezért kapott 200 ezer forintot a járdaépítésre fordítják: anyagot vásárolnak belőle, hogy a lakosság 4 ezer négyzetméternyi járdát építhessen. A mostani feladat a Petőfi utca betonozása. Ez a község egyik leghosszabb és legsárosabb utcája. A betonút építési költsége 2,5 millió forint. Rendelkezésre áll, támogatásból 500 ezer és lakossági hozzájárulásból 200 ezer forint. Ez az összeg kevésnek látszik, ha nem vesszük figyelembe a nagybaracskaiak tenniakarásának értékét, mely az elmúlt években is biztosítéka volt a község fejlődésének. V. i. Autós lengyelek Lengyelországban 1979. január 1-én 4 millió 875 ezer különböző fajta gépjárművet tartottak számon. A leggyorsabban a személygépkocsik száma növekszik. Ma már 1 835.400 autó fut az utakon. A teherjárművek száma 544 100- ra, az autóbuszoké 61 500-ra emelkedett. A mezőgazdasági gépek közül a vontatók száma elérte a félmilliót. A motorkerékpárok manapság nem annyira keresettek, mint régebben. Jelenleg 1 822 100 motor- kerékpár van az országban; 64 ezerrel kevesebb, mint 1978-ban. A statisztikai adatok tanúsága szerint Lengyelország 7,2 lakosára jut egy motoros jármű. 14,4 lakosára egy tehergépjármű, illetve autóbusz, és 19,1 lakosára egy személyautó. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Mesés városok Szibériában Szibéria gazdasági meghódításával egyidejűleg csak az elmúlt két esztendő alatt 60 új város és több, mint 10 város jellegű település nőtt ki a földből, bár errefelé a hőmérséklet a téli időszakban mínusz 70 °C-ra is lesüllyed. Szibériában az első napoktól kezdve a teljes terv szerint, azaz 15—20 éves perspektívában gondolkozva építkeznek. A lakóházak mellett azonnal megjelennek az iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi szakrendelők, kereskedelmi és szolgáltató intézmények, filmszínházak, kul- túrházak és sportlétesítmények is. Sztrezsevoj például kisváros, a tomszki terület északi részén. A nyugat-szibériai síkság mocsarai és ingoványai között épült fel. Éppen ez a kedvezőtlen természeti körülmény indokolta, hogy a város lakónegyedeit különlegesen kiképzett, komfortos házakkal építették be. A lakások hő- szigetelése magas fokú, a falak kétszer vastagabbak a szokványosnál, az ablakok pedig hármas üvegezésűek. A belső tér kiképzése és megtervezése nem marad el a legjobb fővárosi lakásoktól sem, felszereltségük a legmodernebb. A fehér és vörös téglák más és más módon történő beépítése Sztrezsevoj lakónegyedeinek díszes külsőt kölcsönöz. Színes kirakatok és díszek ékesítik a kultúrpalotát, az iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, és a város más épületeit. Az ingová- nyok és mocsarak között Sztrezsevoj valóban olyan, mint egy mesés gyöngyszem. • A lakások felszereltsége korszerű, ízléses. Képek Kambodzsából • Az új népi hatalom egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy biztosítsa a kambodzsaiak millióinak szülőföldjükre való visszatérést. A folyamat hónapok óta tart már. Kambodzsa országútjai tele vannak visszatelepülök tízezreivel. 1979 elején összeomlott a Pol Pót és leng Sary vezette diktatórikus Phnom Penh-i rezsim. A népi egységfrontra támaszkodó új kambodzsai vezetés feladata nem kevesebb, mint egy szétdúlt, a tönk szélére sodort, megtizedelt ország gazdasági és erkölcsi talpraállítása. A küldetés annál bonyolultabb, mivel mind a mai napig nem mondható el, hogy a Heng Samrin vezette Népi Forradalmi Tanács nyugodt körülmények között folytatná helyreállító munkáját. Az alábbi néhány kép ízelítőt ad csupán arról a példátlanul bonyolult örökségről, amely az új vezetésnek osztályrészül jutott. • Pol Pot rezsimje a hatalom megszerzése után néhány nappal Phnom Penh kétmillió lakóját kizavarta a rizsföldekre és a dzsunge- Iekbe. A nagy múltú város pusztulását, közállapotát jellemezte, hogy a felszabadulás pillanatában a híres Függetlenségi Emlékmű előtti pázsiton, tehén legelészett. I • Pol Pót rendszere megszüntette a kórházakat, Iskolákat, s általában mindazt, ami a XX. század társadalmi civilizációjára jellemző. Az új népi rendszer rendkívüli erőfeszítéseket tesz az orvosi ellátás, a kórházak újrabeindítására, mivel az elmúlt években az alultápláltság és a különböző járványok az ország lakosságának jelentős részét veszélyesen legyengítették. Különösen a gyermekek helyzete súlyos. Képünkön: Svay Rieng tartomány (a híres Papagájcsőr térségének) központi kórháza, ahol a közelmúltban kezdődött meg újra a gyógyítás. A kórházban mindenekelőtt az éhezéstől legyengült Svay Rieng-1 gyerekeket ápolják. (Kép és szöveg: Győri Sándor)