Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 7. A/í inden embernek jólesik, ha igyeke- zete nem marad észrevétlen. Az elismerés szárnyakat ad. Egy biztató szó, a kellő pillanatban időzített kézszorítás, sokszor serkentőbb hatású, mint a megjegyzés nélkül, gépiesen kiutalt honorárium. A pénz gyorsan elfogy, de akit például kiválóra minősítenek, az ebből mindig erőt merít és biztatást, hogy volt és van értelme a szorgalmának és az erőfeszítéseinek. Szocialista társadalmunk építése mindannyiunk kötelessége, ezért nem jár mindenkinek külön kitüntetés. De igenis meg kell jutalmazni a kimagasló teljesítményeket, amelyek változást eredményeztek mind a gazdasági munkában, mind pedig a tudatformálásban. Ilyen értelemben senkinek sem lehet közömbös, hogy kik kapják és miért a Munka Érdemrend országosan is rangot jelentő, maAz elismerés szárnyakat ad gas kitüntetését. Megyénkből most is többen részesültek ebben a megtiszteltetésben. November 7-e alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Czagány Ist- vánnét, a Baromfifeldolgozó Vállalat kiskun- halasi gyárának dolgozóját és Albert Istvánt, a bácsalmási községi pártbizottság titkárát. Tarné Bodor Máriát, a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet párttitkárát ezüst, Hirsch Imrét, a soltvadkerti községi pártbizottság titkárát, pedig bronz fokozattal jutalmazták. TARNÉ BODOR MÁRIA: CZAGÁNY ISTVÁNNÉ: ,,Szeretem a gyárat, a munkámat...” Nincs ebben a vékony, derűsen élénk, és őszülő hajával is fiatalos asszonyban semmi mesterkéltség. Czagány Istvánná nem felejtette el, hogy honnét jött, kikhez tartozik. Emelkedő pályafutása sohasem távolította el azoktól, akikkel együtt nőtt fel csitri munkás- lányból, a Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának egyik vezető beosztású, megbecsült dolgozójává. — Tizenöt éves koromban álltam először munkába, mint szezonra szerződtetett kopasztó. Rá egy évre állandósítottak. Fizikai munkásként beiratkoztam a bajai közgazdasági technikum levelező tagozatára és leérettségiztem. 1970-ben indult meg nálunk a baromfiipari szakmunkás- képzés, elvégeztem ezt is, és egyidejűleg a pártiskolát is, Kecskeméten. A szakmai tanfolyamot jeles, a politikait kiváló eredménnyel. A tanulás nem vonta el a termeléstől. Könyveket bújt, vizsgákra készült szorongva, de lelkiismeretesen, és az üzemben is példát mutatott. Ezzel érdemelte ki az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Kétszeres kiváló dolgozó, kiváló páHmunkás. Tudását újabb ismeretekkel is gyarapította. Elvégezte a marxizmus— leninizmus esti egyetemet, valamint a közép- és felsőfokú normás tanfolyamot. Így lett belőle vezető normás. Mellette a gyár 1. sz. pártalapszervezetének titkári teendőit is ellátja, — Szeretem a gyárat, a munkámat, eszembe nem jutna elmenni innét. Pedig nekem is kijutott mindenből, jóból, rosszból egyaránt. De engem minden ideköt. A fiatalságom, a sikereim. Itt ismertem meg a férjemet is. A szemem láttára, szinte velem együtt nőtt fel a gyár. Most nagy a felfordulás, de jövőre, ha befejeződik a rekonstrukció, országosan is az elsők között lesz a helye. Szeretem az embereket, és úgy érzem, engem is szeretnek. — Megkeresik-e a gondjaikkal, kérdéseikkel? — Ki sem kerülhetnének — nevet jókedvűen és rámutat a mögötte tornyosuló brigádnaplókra. — Közvetlenül hozzám tartozik a munkaverseny, és ebben az üzem mind a 32 brigádja érdekelt. Magam is brigádtag voltam, sőt tíz évig vezettem a gyárban másodikként megalakult Gagarin brigádot. Büszke vagyok rá, hogy a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaik várható értéke megközelíti a 2 millió forintot. És ez csak erre az évre szól. Ehhez jönnek még a jövő év elejétől számított kongresszusi vállalások. Amit elért, nem ingyen hullt az ölébe. Megdolgozott érte. Elvégezte a dolgát az üzemben, brigádot vezetett, tanult, gyereket nevelt, építkezett. Siránkozni mégsem hallotta senki. Ma sem talál semmi kivetnivalót abban, hpgy nő létére felelős munkakört tölt be, pártalapszervezetet irányít és otthon takarít, süt, főz, pedig a férje a főszakács, ráadásul!... — Jaj, nem úgy van az ám, hogy csak ő foghatja meg a főzőkanalat! Éppen ma vagyunk 22 éves házasok, de az ünnepi ebédet természetesen én készítem el. Nagyon rendes ember a férjem, amiben tud segít, de én is tudom, hogy mi a kötelességem. Számomra mindig öröm, ha gondoskodom a családomról. Van egy fiam, most harmadéves egyetemista Miskolcon. Gépészmérnök lesz belőle. Van egy házunk, kocsi még nincs, egyelőre csak az a vágyam, hogy a gyerek révbe jusson. Most érte dolgozom. Elérhetetlent soha sem kívántam. Mindig csak annyit, amennyiről tudtam, hogy az erőmmel, a szorgalmammal meg is tudom szerezni. Legfőbb óhajom, hogy legyen erőm 1992-ig, mert akkor megyek nyugdíjba. Addig szeretnék olyan utódot nevelni, akinek a helyemet nyugodtan átadhatom ... HIRSCH IMRE: ,,Ez a tíz év nem múlt el nyomtalanul...” Soltvadkerten mindenki tiszteli, becsüli Hirsch Imrét, a községi pártbizottság titkárát. Itt született. innét ment vájártanulónak Tatára. Bányász lett. Fejtette a szenet a VI -os aknában, a munkás- szálláson pedig tankönyvek fölött görnyedt. 1957- ben jelesre érettségizett. majd jelentkezett a miskolci egyetem bá- nyamémöki karára. Felvették. — Sajnos, abba kellett hagynom, mert idehaza nagy szükség volt rám. Édesanyám egyedül nevelte a három húgomat, támaszra szorultak, hozzájuk, Néhány FMSZ-nél dolgoztam, majd a helyi postahivatalban kaptam állást, 1961—65-ig az iskolában tanítottam. mint képesítés nélküli nevelő. A pártba is ekkor vettek fel, és hamarosan megválasztottak a pedagógus alapszervezet titkárának. Később a volt Kossuth Szakszövetkezetnek voltam a párttitkára, tíz éve vagyok a mostani helyemen. — Hogyan gondol vissza erre az évtizedre? — Ügy érzem, nem múlt el nyomtalanul. A községben zömmel szakszövetkezetek működtek és jelentős lépés volt a szövetkezetek összevonása. Most nincs több egyetlen tsz-nél és nagyon eredményesen gazdálkodnak. Az öt szakszövetkezetből kettő lett, a közös telepítéssel megvetett Hazajöttem hónapig az alapjaik szilárdak. Ügy érezzük, sikerült eleget tennünk a megyei párt-végrehajtóbizottság határozatának, amely célul tűzte ki a szakszövetkezetek továbbfejlesztését. — Nem nehéz kommunistának, pártvezetőnek lenni egy olyan községben, ahol — mint mondják — felveti a pénz az embereket? — Nem tagadom, hogy vannak az átlagosnál jóval magasabb jövedelmek is, de az túlzás, hogy nálunk mindenki milliomos. A lakosság többsége tsz- tag, vagy ipari munkás és a szakszövetkezeti tagok döntő többsége is keményen megdolgozik a jövedelméért. Sokan irigylik a soltvadkertiek gazdagságát, de azt már kevesen tudják, jiogy az itteniek sok más községét megelőzve honosították „A kommunistákat kezdeményezés jellemzi” Mozgékony fiatalasszony, közéleti típus. aki mindig arra törekszik, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Tarné Bodor Máriának a szülei is párttagok, a szövetkezetből mentek nyugdíjba. Sőt édesapja valamikor alapító tagja volt a lakiteleki Szikrának. A férje a gépműhely- vezetője. egyik fivére a termelő- szövetkezet agrármérnöke. — Én a szövetkezetben nevelkedtem, itt szereztem szakmai és politikai tudásomat. 1961-től 68- ig KISZ-titkár voltam. Akkoriban a szőlőágazatot vezettem. 1971- ben kerültem hároméves politikai főiskolára, visz- szajövetelem után a termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkárává választottak, egyúttal a nagyközségi pártvezetőség titkárának is. összesen négy alapszervezetünk van, ebből a legnagyobb a termelőszövetkezeté. A lakosság nagyobb részének a közös gazdaság ad kenyeret. A mintegy 3 ezer hektáros gazdaság főleg szőlő- gyümölcstermesztéssel foglalkozik, az állat- tenyésztésből csak egy ágazattal, a szarvasmarha-tenyésztéssel. A tagság állandó foglalkoztatása érdekében melléküzemágakat is alakítottunk ki, ilyen többek között a gumi- és a műanyagrészlegünk, a téglagyártás, az építési csoportunk. Sürgős, fontos munkák esetén az itt dolgozók segítenek a mezőgazdaságban — tájékoztat a beszélgetésünk elején. — A termelőszövetkezetben jól érvényesül a pártirányítás. A terveket, de minden egyéb fontos intézkedést először a gazdaság pártvezetősége tárgyalja meg, majd taggyűlés elé kerül, ha a kommunisták elfogadják, akkor vitatja meg a gazdaság vezetése. — így készült az az intézkedési tervünk is. amellyel a természeti csapások által okozott 15 millió forint értékű termelési kiesést legalább részben igyekszünk ellensúlyozni, — magyarázza. —■ Mintegy 12 millió forint értékű megtakarítást tervezünk. Sajnos, a teljes kiesést nem tudjuk pótolni. Jobb munkaszervezéssel több millió forinttal javítottuk pénzügyi mérlegünket, azzal, hogy a bétakarításkor nem vettünk igénybe külső segítséget. Az állattenyésztésben is növeljük a bevételt. Az idén először szárított répaszeletet gyártunk exportra, amely újabb terven felüli jövedelmet hoz. A lakiteleki termelőszövetkezet a stabil gazdaságok közé tartozik, és az említett, időjárás okozta kiesések ellenére a következő esztendőben is tovább lépnek előre, figyelembe véve az új gazdasági szabályozókat. Most őszszel folytatják a telepítési program megvalósítását. Negyven hektárnyi területen már ültetik az őszibarackost, a napokban hozzákezdenek a 30 hektárnyi új szőlőültetvény létesítéséhez, sőt a jövőre tervezett szőlőrekonstrukció egy részét már az idei őszön elvégzik. — Megvitattuk az 1980-as termelési tervünk irányelveit. Először a pártvezetőség elé került, majd a taggyűlés tárgyalta, végül pedig a gazdaságvezetés. Most az ágazatvezetők feladata a részletek kidolgozása. Nemcsak a pártszervezetet, hanem a kommunistákat is a kezdeményező készség jellemzi. Csak egy példa a sok közül -.Kökény Gúla és Papp Imre, párttagok, a gépműhely szerelői, úgynevezett négyoszlopos árokfúró gépet .szerkesztettek, amely elsősorban a szőlőrekonstrukciót gyorsítja és segíti. A berendezésnek olyan sikere van, hogy a moszkvai KGST-kiállításon is szerepelt, maguk az újítók is nemrégen érkeztek meg a szovjet fővárosból. A párt XII. kongresszusára, és felszabadulásunk 35. évfordulójára indított munkaversenyben valamennyi szövetkezeti tag részt vesz. — Az eredmények ellenére sok még a tennivaló, a pártszervezet arra törekszik, hogy a következő időszakban növelje a nők arányát. A pártcsoportok munkáját is tovább szeretnénk javítani. Üjabb kezdeményezésekkel szeretnénk a termelés hatékonyságát pövelni. Munkánkat elősegíti, hogy jó a kapcsolat a gazdaságvezetéssel. Beszélgetésünk az egyik szombati napon történt. Tarné Bodor Mária siet haza, mert várja otthon nyolchónapos kisfia, akit rövid időre a szomszéd asszony felügyeletére bízott. ALBERT ISTVÁN: meg a gazdálkodás korszerű formáit. Szakmai felkészültségük is jelentős. Amikor a 60-as években a hagyományos rézgálicot először váltották fel az új növényvédő szerek, szinte elvált a határ. Akkor még egyedül itt mertek újítani. Ha van kiugró jövedelem, akkor ebből van. Mi pedig azért vagyunk, hogy minden törekvést helyes irányba tereljünk. Ha végignéz a közös, vagy a saját erőből épült emeletes családi házakon, örül. Megváltozott a falu képe, a fiatalok emlékezetéből végleg kitörlődött a múlt. Egyik vasárnap kerékpárra ült a fiával és megmutatta, melyik tanyán szolgált. A gyerek nem értette. Akkor döbbent rá, hogy általános iskolás fiának képtelen megmagyarázni, a cseléd, szolga, szolgálni szavak jelentését. Ez is megörvendeztette. Azzal is elégedett, hogy a községgel közösen sikerült megoldani az óvodai ellátást. a tanyai iskolák körzetesítését, a szaktantermi oktatás bevezetését. Tantermekből hiányuk van, de most alapozzák az új iskolát, gyógyszertár is épül. Azt is megmondja őszintén, hogy sok a parlagon hagyott öreg szőlő, és még mindig nincs eldöntve. mi lesz ezeknek a sorsa? — A pártépítő munka sem volt könnyű. Kellett tíz év, mire úgy megerősödtek a szövetkezetek, hogy kezdetét vehette a fiatalok párttaggá nevelése. Nagyot lendített a községen és erősítette a pártmunkát a Medicor üzemének letelepítése. Most költöztetik át új helyére a régi telepet, és itt már 400 szakképzett fiatal — zömmel mechanikai műszerészeket — tudnak majd foglalkoztatni. Bejelentés nélkül érkezünk a bácsalmási községi pártbizottságra, nem is találjuk, akit keresünk. Albert István párttitkár nincs az irodájában. Szerencsére a holléte ismert, megyei értekezleten vesz részt, a rémi Dózsa Tsz-ben, ahol sikerül is megtalálnunk. — Nem egy íróasztalhoz kötött pártmunkás vagyok, — szabadkozik mosolyogva — a területi munkát helyezem előtérbe. Sokkal több hasznosítható értesült szerzek az emberek között, mint az íróasztal mögött. Közelebb kerülünk egymáshoz. Ezt nagyon fontosnak tartom. Különösen most, hogy olyan nagy feladatot kell közös erővel megoldanunk, mint Bácsalmás várossá fejlesztése. Cigarettára gyújt, és mintha csak hangosan töprengene, ismét és ki tudja hányadszor vet számot a helyzetükkel. — Növelni kell a belső utak hálózatát, meg kell oldani a szennyvízcsatornák kiépítését, ennek az első szakasza már elkezdődött. Elsőnek a megyében létrehoztuk a szennyvíztársulást: ahol a csatornát elvezetik, a lakosság tízezer forint hozzájárulást fizet. Szükség van egy középiskolai diákotthonra, és a kereskedelmi ellátás bővítésére, hogy a körzetünkbe tartozó községek igényeit is ki lehessen elégíteni. Olyan nyílt, őszinte politikát 'kell folytatni, hogy a lakosság megértse miről van szó, és továbbra is támogasson bennünket. Tavaly több mint 8 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. — Tehát adnak is, de gondolom várnak is. Milyen kérésekkel keresik fel a legsűrűbben a párt- bizottságot? — Minden ügyes-bajos dolgukkal bekopogtatnak hozzánk. Legutóbb azzal jöttek, hogy miért nem lehet krumplit kapni a faluban? Énnél sokkal nagyobb gond, a lakáshiány. Idáig tőlünk is elvándoroltak, évente százzal csökkent a község lakóinak száma, 1976 óta ugyanennyivel nő. Megindult befelé, a központba a környező települések — Csikéria, Bácsszőllős — lakossága is. — A várossá fejlődés olyan program, ami nagyon vonzó, de rengeteg munkát ad. Mindenekelőtt^ szükségessé teszi az ipari üzemek és a mezőgazdaság fejlesztését. Ehhez kapcsolódik az oktatási színvonal emelése, a diákok napközis ellátásának kifogástalan megszervezése. Hozzákezdtünk az egészségügyi szolgáltatás átszervezéséhez, most épül egy mentőállomás is. — Mennyi a szabad ideje és mivel tölti? —. Kötetlen munkaidőben dolgozom, vagyis nem napi nyolc órára érvényes a megbízatásom. Már csak azért sem, mert más társadalmi kötelezettségeknek is eleget kell tennem. Tagja vagyok a járási pártbizottság végrehajtó bizottságának, elnöke a pártépítő bizottságnak, benne vagyok a községi tanács végrehajtó bizottságában, valamint a Hazafias Népfront elnökségében. Ezenkívül most végzem Kecskeméten, a marxista esti egyetem szakosítóját. Készülök az államvizsgára, ami sok időt elvesz, de annyit még engedélyezek magamnak, hogy megnéz,, Nem egy íróasztalhoz kötött pártmunkás vagyok...” zek egy-egy színházi előadást, vagy egy jobb tévéműsort, néha egy-egy könyvet is elolvasok. A két lányom is folyton nyaggat, hogy „Apu, mikor fogsz már ráérni egy kicsit?” őket sem hanyagolhatom el teljesen... Pécsett született és Bácsalmáson nőtt fel. Dolgozott a jakabszállási gépállomáson és hivatásos tisztként, a néphadseregben. Leszerelése után tanácsi vezetőnek nevezték ki Fülöpszálláson, Mátételkén és Sükösdön. Hat éve került vissza a falujába. — Pedig csak 3—4 évre jöttem, és ebből már hat lett. A mi életünk ilyen. Ameddig szükség van az emberre és erővel bírja, addig csinálja. Mindegy, hogy hol. Az eredmény a fontos. Amit az emberek gondolkodásán és életkörülményein változtatni képesek vagyunk... (Vadas Zsuzsa—Kereskedő Sándor)
