Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

1979. november 30. • PETŐFI NÉPE • 3 A halasi tanács kommunistái munkájukról A kiskunhalasi Városi Tanács párta lapszervezete beszámoló tag­gyűlésének kezdete előtti időit Benke László párttitkárnal arra hasz­náltuk fel, hogy az államigazgatási szervek kommunistáinak a párt­munkát illető sajátos helyzetéről beszélgessünk. — Miért sajátos a tanácsnál dol­gozó kommunisták helyzete? A tanácsi munka jellege miatt, vagyis azért, mert rendkí­vül szerteágazóak a feladataink, melyeknek jó vagy kevésbé sike­res ellátása a város egész lakos­ságát, közhangulatát is befolyásol­hatja. Természetesen más mun­kahelyeken, üzemekben, szövetke­zetekben, intézményekben is nagy a felelősség, de tekintettel arra, hogy mindennapos kapcsolatban állunk a lakossággal, a legapróbb munkánk sem nélkülözheti a ma­ximális alaposságot, körültekin­tést, a közösség akaratának figye­lembevételét. Ebből adódóan az államigazgatási szerveknél dol­gozó kommunisták alapvető fel­adata a szakigazgatási szervek jó kapcsolatának erősítése, az egyes részterületek összehangolása, a helyes irányítás, ellenőrzés. — Ez utóbbinak például hogyan tettek eleget? — Tekintve, hogy példát kért, a 'véleményem szerinti legfonto­sabbat említem: a XI. pártkong­resszus előtt az államigazgatási pártalapszervezetek vezetőségei­nek nem volt olyan lehetőségük, hogy a tanácsok vezetőit a hivatali munkáról beszámoltassák. Erre a XI. pártkongresszus határozata adott módot. — Azt hiszem hangsúlyozni kell, hogy ez a hivatali munkára vonat­kozik. — Igen, mert ez nagyon lénye­ges, ugyanis a tanács testületi munkájáról a tanács függetlenített vezetői a felsőbb pártszervezetet tájékoztatják rendszeresen, az alapszervezet vezetősége, vagy bi­zonyos kérdésekben, illetve ese­tekben a taggyűlés a hivatali mun­kát kéri számon. — Milyen kérdésekről esik szó ezeken a beszélgetéseken? — A pártalapszervezetünk veze­tősége, illetve a taggyűlés Tánczos Sándortól, a városi tanács elnöké­től minden évben tájékoztatást kért a káder- és személyzeti mun­káról. Természetesen nem sértet­tük meg az állami vezető önálló­ságát, döntési jogkörét, hanem se­gítő szándékkal beszélgettünk a tanácsi dolgozók utánpótlásáról, a fiatalok megfelelő szakmai felké­szítéséről. A városi tanács végrehajtó bi­zottságának titkárától, dr, Fodor Józseftől ugyancsak minden év­ben a szakigazgatási szervek fe­letti törvényességi felügyeletről kértünk tájékoztatást. Sorolhat­nám tovább, egyebek között pél­dául azt, hogy az illetékes szak- igazgatási szerv vezetőjétől azt kértük, hogy adjon számot a ta­nácsnál és az intézményeinél a társadalmi tulajdon védelméről. — Az alapszervezet héttagú ve­zetősége Somogyi Antal tanácsel­nök-helyettestől minden évben tá­jékoztatót kért az V. Qtéves terv időarányos végrehajtásáról. Eze­ken a megbeszéléseken arra kér­tük a tanácselnök-helyettest, hogy határozza meg az itt dolgozó kom­munistáknak a terv időarányos végrehajtásával kapcsolatos fel­adatait. Ez a módszerünk is előse­gítette azt, hogy a pénzügyi gon­dok ellenére jelentősek az ered­ményeink. — Említsen ezek közUl néhá­nyat. — A XI. pártkongresszus óta el­telt idő alatt 714 család költözött, illetve költözik új lakásba. Szép eredményeket értünk el a gyer­mekintézmények fejlesztésében is. A bölcsődei helyek számát a ter­vezett 120-szal szemben 160 hely- lyel növeltük. A tervek szerint 225-tel akartuk bővíteni az óvo­dai helyeket, s ennél ötvennel több helyet foglalhatnak el a gye­rekek. Üj iskolai tantermek, tor­natermek létesültek. Sorolhatnám tovább az eredményeket, az egész­ségügyi létesítmények fejlesztésé­vel, a kereskedelmi hálózat bőví­tésével. — Különösen a helybeli lakos­ság körében köztudott a város di­namikus fejlődése, de vannak bosszantó hibák is, amelyek bizo­nyos mértékben az apparátus kommunistáit, dolgozóit is érintik. — Sajnos voltak — vannak — igen nagy hibák is, például ide sorolom a Park Áruház építése körüli huzavonát, a vízbevezetési késedelmet, ami sok pluszmunkát okozott, vagy például megemlítem azt is, hogy úgy betonozták ki az új óvoda, bölcsőde nagykapuját, hogy tehergépkocsival nem lehet beállni, pedig erre nagy szükség lenne. De hogy ne csak ilyen építési lábakról, hiányosságokról beszéljek, a pártalapszervezetünk egyebek között sokkal többet te­hetnek azért, hogy a tanácsi dol­gozók és a lakosság kapcsolata az eddiginél szorosabb legyen. — Tehát van e téren is mit pó­tolni? — Igen. A lakossággal való jobb együttműködésre nagy szüksége van a tanácsnak, s ennek kialakí­tásában az itt dolgozó kommunis­ták az eddiginél sokkal többet te­hetnének. Különböző fórumokon találkozva a lakossággal, a taná­csi dolgozók hasznos információ­kat, javaslatokat kaphatnak, ame­lyeket nem szabad figyelmen kí­vül hagyni. Céljaink közösek, te­hát a feladatok meghatározása is úgy helyes, ha kollektív vélemé­nyen alapul. Tulajdonképpen a pártszervezet munkáját értékelő beszámoló va­lamint a több hozzászólás is az előbbi tényt, illetve igényt erősí­tette meg, vagyis azt, hogy a sok­rétű, szerteágazó tanácsi munká­ban nagyon lényeges a feladatok ellátásának egyeztetése, össze­hangolása, s nem utolsó sorban a lakossággal kialakított még aktí­vabb kapcsolat. Mindezt a halasi tanács párt- alapszervezete elsősorban a XI. kongresszus határozata által adott lehetőségek alkalmazásával igye­kezett elősegíteni, de mint azt a taggyűlés megállapította, az itt dolgozó kommunistáknak saját helyzetükből eredően gyakoribbá, rendszeresebbé kell tenniök az irányításban való segítséget és az ellenőrzést. T. L. Gyermekkönyv- napok Kecskemét, Baja, Kalocsa és Kiskunfélegyháza ad helyet de­cember 2-től 8-ig a „Bács-Kiskun megyei gyermekkönyvnapok" ren­dezvénysorozatának. Ez idő alatt a négy városban több mint húsz irodalmi rendezvényt, műsoros estet, író-olvasó találkozót, vetél­kedőt, játékos csoportfoglalkozást, bábelőadást tartanak, valamint több kiállítást rendeznek. Kecs­kemét vendége lesz például Simái Mihály költő, a közkedvelt gyer­mekversek szerzője, s Kalocsáé a fiatal lírikus, Baka István. Majd pedig Bajára látogat az el­következő napokban a Kincske­reső című gyermekirodalmi fo­lyóirat szerkesztősége. A rendez­vénysorozat megyei megnyitójára vasárnap délelőtt fél tízkor kerül sor a Bács-Kiskun megyei Műve­lődési központban. Ekkor nyitják meg a „Mi illusztráltuk, mi ké­szítettük” című kiállítást, egy mű­soros rendezvény keretében, majd ezt követően kiosztják a pályázati díjakat. A továbbiakban vala­mennyi tervezett kecskeméti programot ebben az intézmény­ben bonyolítanak le. Téli pihenőre készülnek a Dunán A dunai személyszállítási idény októberi befejezése óta a MA­HART a téli pihenőre készítette elő hajóparkját, s az állomások pontonjait. A munka nagy ré­szével végeztek. A „Nagy-Duná­ról” az esztergomi vonal 20, a ráckevei Duna-ág 18 kikötőpon­tonját már bevontatták az újpesti, a csepeli és a dunaharaszti tele­lőbe. Néhány hajó — például a Táncsics, a Dömsöd, a Ráckeve — kivételével a személyhajók is már a műhelyekben várják a javítást, a szokásos karbantartást, szépí­tést. A folyón természetesen — amíg a hajózás lehetséges — van még mozgás. A hazai és a nemzetközi teherhajózáson kívül a MAHART fenntartja a munkásszállítást is. A tervek szerint a jégzajlásig köz­lekedik a Dunaújváros—Dunave- cse—Apostag, a Nyergesújfalu— Csenkepuszta közötti munkásjá­rat, valamint a kishatárforgalmat lebonyolító Esztergom—Sturovo közti komp. (MTI) SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KÉPZÉS • Budapesten a Nemzetközi Számítástechnikai Oktatási Központban évente mintegy ezerkétszáz hallgató szerez képesítést. Két nyelven, angolul és oroszul oktatják a világ negyvennégy országából az oda­érkezőket. Számítógépek és zártláncú televíziós rendszer is segíti a leendő számítástechnikai szakemberek képzését. (MTI-fotó.) VERSENYZŐK A KAMERA ELŐTT • A versenyautózásról készít filmet Róna Péter rendező és Dobay Sándor operatőr. A több mint kétórás dokumentumfilmben a ma­gyar autósport legjobbjai szerepelnek, és <t nézők ízelitőt kapnak a külföldi nagy versenyekről is. Felvételeink a Farkasgyepü és Hu- szárokelőpuszta közötti gyorsasági pályán készültek. (MTI-fotó, Németh Ferenc felvétele — KS) EGY MŰFAJ GONDJAI Óvni kell értékeinket A vagyonvédelemről nyilatkozott a megyei rendőrfőkapitány A vagyon elleni bűnözés magas aránya és kiemelt társadalmi ve­szélyessége indokolja, hogy a párt, az állami és a társadalmi szer­vek fokozottan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, illetve a bűnüldöző szervek visszaszorítsák, megelőzzék az ilyenfajta bűncselekményeket. Dr. Fehér Géza rendőr ezredest, a megyei rendőr-főkapitányság ve­zetőjét arra kértük, adjon áttekintést a vagyonvédelem jelenlegi helyzetéről. A szegedi operatársulat Bánk bán-előadásáról KÉRDÉS: Hány vagyon elleni bűncselekmény történik a megyé­ben, s mennyi a kárérték? VÁLASZ: — A megye bűnügyi fertőzöttsége mind az összes, mind a vagyon elleni bűnözést tekintve, a legmagasabb a megyék között. Az ismertté vált bűncselekmények közül mintegy 4500-ra tehető a vagyon elleni cselekmény, amely évek óta nem változott. Az összes bűnözésen belül a vagyon elleni cselekmények aránya 53 százalék körüli, ám az idén az első félév­ben 62,8 százalékra emelkedett. E bűncselekménycsoport egyharma- da a társadalmi tulajdont, kéthar­mada pedig a személyek javait károsította. A társadaLmi tulajdon elleni bűncselekményeknek 30 szá­zaléka a mező- és erdőgazdaságok­ban, 25 százaléka a kereskedelem­ben, 28 százaléka az iparban, az építőiparban, a szállításban, s a hírközlésben, a többi pedig egyéb népgazdasági ágban fordult elő. Az utóbbi években a kereskede­lemben a bűncselekmények szá­ma emelkedett, a mezőgazdaság­ban, az iparban és az építőipar­ban kis mértékben csökkent. A bűncselekményekkel okozott kár évenként 14—17 millió forint kö­zött mozgott, de Wö^ban megha­ladta a 26 milliót. A vizsgált idő­szak elején a keletkezett kár több mint 60 százaléka érintette a tár­sadalmi tulajdont, később ez az arány csökkent. A megtérülési arány javult, kedvezőbb a társa­dalmi és a személyi tulajdonban. Az egy bűncselekményre eső kár a társadalmi tulajdon ese­tében 2760, a betöréses lopásoknál 4600, a személyi tulajdont sértő lopásnál 1730, a betöréses lopásnál 2700 forint. KÉRDÉS: Hol fordulnak elő leg­inkább a társadalmi tulajdont ká­rosító bűncselekmények? VÁLASZ: — A társadalmi tu­lajdont károsító lopások elsősor­ban a mezőgazdaságban, a keres­kedelemben, az iparban és az épí­tőiparban fordulnak elő. Jellemző az alkalmi elkövetési mód, de az utóbbi időben egyre jobban felis­merhetők a szervezettség jelei. E cselekmények főleg különböző növényvédő szerekre, élelmisze­rekre, ruházati cikkekre, szerszá­mokra és építőanyagokra irányul­nak. A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett betöréses lo­pások leggyakrabban kereskedel­mi és vendéglátóipari egységek, valamint mezőgazdasági termelő- szövetkezetek sérelmére fordultak elő. Az elkövetők célja elsősorban készpénz, műszaki cikkek, élelmi­szerek és italok megszerzése volt. Gyakoriak a tervszerűen végre­hajtott sorozatbetörések, de elő­fordulnak durva, erőszakos mó­don végrehajtott páncél- és le­mezszekrény-nyitások is. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy a bűncse­lekmények elkövetését esetenként a sértett gazdálkodó szervezet egyes dolgozóinak nemtörődömsé­ge, hanyagsága megkönnyítette. Egyetlen példát erre: a bodoglári Szabadság Tsz-ben 300 ezer forin­tot, bár rendelkeztek páncélszek­rénnyel, egy faszekrénybe helyez­ték éjszakára, s a készpénzt el­lopták. KÉRDÉS: Szeretnénk hallani a személyi tulajdont károsító lopá­sokról is. VÁLASZ: — A személyi tulaj­dont károsító lopások túlnyomó többsége ugyancsak alkalmi jelle­gű. Gyakori a gépjárművek, az utcán, italboltok, üzletek előtt le­záratlanul hagyott kerékpárok és segédmotoros kerékpárok ellopása, jelentős a készpénzre és érték­tárgyra irányuló lopás. Számos esetben fordul elő munkahelyi és öltözői lopás is. A személyi tulaj­don sérelmére elkövetett betöré­ses lopások többnyire hétvégi há­zak, garázsok, lakóházak és ta­nyák ellen elsősorban készpénz, nagyobb értékek, tartós fogyasztá­si cikkek megszerzésére irányul­tak. Előfordultak sorozatos betö­rések is. Az elkövetésben jelentős szerepe van annak, hogy a sértet­tek nem fordítanak kellő gondot vagyontárgyaik biztonságára, né­ha meglepően könnyelműek. Egy kiskunfélegyházi fuvaros például 110 ezer forint ellopása miatt tett feljelentést, holott a tettes 204 ezer forintot lopott el tőle. A va­gyon elleni bűnözés 60—65 száza­léka a városokban koncentrálódik. KÉRDÉS: Milyen körülmények segítik elő a vagyon elleni bűncse­lekmények elkövetését? VÁLASZ: — A bűnelkövetők mintegy 40 százaléka büntetett előéletű, 17 százaléka visszaeső, 4 —5 százaléka pedig veszélyes bű­nöző volt. A lopások és a betöré­ses lopások elkövetését elősegítő feltételek a társadalmi és szemé­lyi tulajdon elleni bűncselekmé­nyeknél jórészt azonosak: a terü­let el-hagyatottsága, lakatlansága, kivilágítatlansága, a megye tele­pülésszerkezetével és mezőgazda- sági jellegével összefüggő objektív körülmény. Emellett azonban szá­mos szubjektív tényező is megál­lapítható, nagy részének közös forrása a közömbösség, a felüle­tesség, a hanyagság, s a köteles­ség elmulasztása. A társadalmi tulajdont károsító lopások elősegí­tő feltételei voltak az előzőkön túlmenően a felügyelet és az el­lenőrzés hiánya, a helyiségek zá- ratlansága és a raktározási hiá­nyosságok. A betöréses lopások esetében a biztonsági berendezé­sek — gyakran elemi berendezé­sek — hiánya is elősegítette a bűncselekményt. A személyek ja­vaiban kárt okozó lopások jelleg­zetes feltételeként jelentkezett a járművek záratlanul hagyása, a kellő óvatosság hiánya, a sértettek ittas állapota, a betöréses lopá­soknál fjedig a lakáskulcs őrizet­lenül hagyása is. A kárt eredmé­nyező hanyag kezelés leggyako­ribb módjai: a kezelő hanyagsá­ga, a felületes ellenőrzés, az ügy­viteli rendelkezések be nem tar­tása, az ellenőrzés hiánya. KÉRDÉS: Milyen intézkedése­ket tettek a vagyon elleni bűncse­lekmények megelőzése érdekében? VÁLASZ: — A bűnözés, ezen belül a vagyon elleni bűncselek­mények megelőzése, visszaszorítá­sa és felderítése, illetve a vagyon­védelem megszilárdítása érdeké­ben számos és sok irányú intézke­dést tettünk. Folyamatosan ele­meztük és értékeltük a vagyon­biztonság helyzetét, a bűncselek­mények elkövetését elősegítő kö­rülményeket, az elkövetési módo­kat és ennek alapján meghatároz­tuk a rendőri munka feladatait. A gazdálkodó szervezetek veze­tőivel rendszeresen folytattunk a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban megbeszéléseket, s évente 2300 alkalommal tartottunk nyílt ellenőrzést, s ezek alapján több száz figyelmeztető levelet küldtünk. Különös gondot fordí­tottunk a pénzszállítás, -tárolás és -őrzés biztonságára. Több ezer in­tézetnél és gazdálkodó egységnél ellenőriztük célvizsgálattal a pénz­ügyminiszteri rendeletek végre­hajtását, és 212 helyen állapítot­tuk meg, hogy a jogszabálytól el­térő gyakorlatot folytatnak. Széles körben propagáltuk a behatolásvédelmi, biztonságtech­nikai berendezések, valamint a betörést jelző és riasztókészülékek alkalmazását. Propagandatevé­kenységünkkel a megelőzést kí­vántuk szolgálni és a bűnözés el­leni társadalmi bázist szélesíteni, erősíteni. Ennek érdekében évente mintegy 300 előadást tartottunk. Rendőri -munkánk nyomán javult a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek felderítési aránya és eredményessége. A bűnözés, ezen belül a vagyonbiztonság javításá­hoz, továbbra is igényeljük az ál­lami és társadalmi szervek, a gazdálkodó szervezetek eddiginél is hatékonyabb támogatását — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Fehér Géza rendőr ezredes. G. G. A zenétörténet egyik legtöbbet vitatott műfaja születéstől kezdve az opera: támadták és védelmez­ték, elfelejtették és feltámasztot­ták, de mindenesetre foglalkoz­tak -vele. A viták felszíne alatt azonban minden» korban végső so­ron ugyanaz az alapvető problé­ma húzódott meg: lehetséges-e egyfajta összművészetet alkotni, ami hangzás és látvány, líra és dráma, belső érzelmi feszültség és külső mozgás egységére épül. E vitákból mindig az opera ke­rült ki győztesen; legfeljebb hol egyik, hol -másik összetevője ka­pott nagyobb hangsúlyt. □ □ □ A magyar nemzeti romantika remekei, Erkel Ferenc operái a műfaj sajátosan olasz hagyomá­nyait követik, mindenkor a drámai cselekmény szolgálatába állítva a zenei mondanivalót, s így valósít­va meg az áriák, együttesek, va­lamint a kórus szerepeltetésének egységét, arányosságát. Ezt az egyensúlyt sajnos a szegediek elő­adásában nem érezhettük: Darida Miklós rendezése szinte teljesen a zenei anyagra bízta a cselekmény hordozását, helyenként puszta jel­zésre redukálva a színpadi törté­nést. Erre mindössze egy dolog adhat némi magyarázatot: a ren­dező maximálisan bízott Erkel muzsikájának drámai kifejezőere­jében és kitűnő dramaturgiájá­ban. A Bánk -bán időtállóságát el­sősorban ezek bizonyították a múltban, és ezek hordozzák jövő­jét is, s természetesen népszerűsé­ge is ennek köszönhető. Valóban, a jó operazene színpad nélkül, ze­néjénél fogva is kitűnően élvez­hető, színpadra állításának azon-1 ban a sajátosan színházi követel­ményeknek is meg kell felelni. □ □ □ A most látott rendezői felfogás sikeres is lehet; ezt bizonyította a második felvonás, melynek ze­nei megoldásai a legjobban sike­rültek, így szinte önmagukban is kellő hatást keltettek. Bánk bán megformálója Juhász József, e felvonásban valóban tudása leg­javát nyújtotta: jól összpontosított a nagyáriára, meggyőző volt a drámai jelenetekben. Kár, hogy első felvonásbeli áriája nem sike­rült megfelelően. Gyimesi Kál­mán ismét bizonyított Tiborc sze­repében: a panasz -mélyen átgon­dolt és árnyalt zenei, énektechni­kai megoldásain túlmenően szere­pének színészi megformálása is figyelemre méltó volt. Bálint Ilo­na bársonyos hangja, szép hang­színe inkább a lírai részeknél (így a Tisza-parti jelenet altatódalá­nál) érvényesült jobban; Melinda drámai-tragikus összeomlását saj­nos kevésbé sikerült érzékeltet­nie. Kiemelkedő teljesítményt nyúj­tott Bárdi Sándor Ottó szerepé­kben: teljes zenei és technikai biztonsággal, oldottan formálta meg a gyávaságától félelmetes csábító figuráját. Egyenletesen jó teljesítményt nyújtott Lengyel Il­dikó (Gertrudis királynő), s ezt mondhatjuk el Vághelyi Gáborról is a „kétszínű” Biberach szerepé­ben. Kenessey Gábornak (Petur bán) köszönhettük az első felvo­nás zeneileg legjobban megoldott pillanatait. Szakáig Péter (ÍI. End­re) és Takács Sándor (Sólom mes­ter) megfelelően illeszkedtek be a harmadik felvonás együttesébe. Molnár László karmester biz­tos kézzel irányította az együttest, s ez érződött is a zenekar máso­dik, illetve a kórus első és har­madik felvonásbeli teljesítmé­nyén. Az időnként tapasztalt egye­netlenségeken, apró ritmikai és tempóbeli megingásokon azonban így sem tudott mindig úrrá lenni. □ □ □ Az élőképszerű színpadi megol­dások remélhetőleg csak a szege­dieknek jelenleg komoly gondot jelentő kényszerű körülmények­hez, a kisebb színpadtérhez, elté­rő környezethez való alkalmazko­dást jelentették, s ezt jól szolgál­ták a jelzésszerű díszletek. Horváth Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents