Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
2 • PETŐFI NÉPE # 1979. november 27. események sorokban PÁRIZS Kétnapos hivatalos látogatásra hétfőn délelőtt Párizsba érkezett Adolfo Suarez spanyol miniszter- elnök. A madridi kormányfő —, akit elkísérnek mindazoknak a tárcáknak a miniszterei, amelyeket közvetlenül érint Spanyolország közös piaci felvétele — utoljára 1977-ben járt a francia fővárosban. RIO DE JANEIRO Az elmúlt tizenegy nap folyamán a hírhedt brazil „halálbrigád” tagjai 17 embert gyilkoltak meg a Rio de Janeiro államban fekvő Duque de Caxias városban — közölte vasárnap a riói sajtó. A brazil hatóságok változatlanul tagadják ennek a szervezetnek a létét. (AFP) PISA Hétfőn éjjel a pisai ferdetorony közelében merényletet követtek el a FIAT egyik helyi kirendeltsége ellen. A robbanás következtében károk keletkeztek a földszinti autószalonban, valamint az első emeleti irodahelyiségekben. Két helyi laphoz érkezett telefonüzenet szerint a merényletet egy eddig ismeretlen szélsőbaloldali ter- , rorszervezet követte el. (AFP) DZSIDDA Valószínűleg nincs életben maradottja a repülőszerencsétlenségnek. A pakisztáni légitársaság szóvivője közölte: „félő, hogy p gép összes utasa és személyzete — 151 személy — életét vesztette”. Az újabb jelentések szerint a pakisztáni légitársaság gépe Dzsidda városától mintegy százötven kilométernyire zuhant le, nem sokkal az- '' után, hogy Dzsiddából felszállt. Közölték, hogy az utasok többsége Mekkából hazatérő zarándok volt. (UPI) PHNOM PENH ■• = >!. i& Az elmúlt két hétben szocialista országokból és nemzetközi szervezetektől több mint 140 tonna segélyszállítmány érkezett Kambodzsa különböző tartományaiba. A három legsúlyosabb helyzetben levő tartományba 16 tonna rizst, szárított és konzervált tejet, zsírt és egyéb közszükségleti cikkeket szállítottak. Más tartományok tíztíz tonna élelmiszert kaptak, s azt a lakosság körében szétosztják. (TASZSZ) Osztrák parlamenti küldöttség Budapesten Osztrák parlamenti küldöttség érkezett tegnap Budapestre, Anton Benyának, az Osztrák Nemzeti Tanács első elnökének vezetésével. A delegáció tagjai: Rudolf Thalham- mer, a nemzeti tanács harmadik elnöke, a küldöttség helyettes vezetője, Anton Berger, Wolfgang Blenk, Josef Lenzi, Fritz Marsch és Anton Schlager, valamint — a küldöttséghez később csatlakozó — Hans Hafner képviselők. A delegációt a Keleti pályaudvaron meghívójuk, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, továbbá a parlament több más tisztségviselője fogadta. Jelen volt Johann Josef Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. A magyar és az osztrák parlamenti tárgyaló csoport — Apró Antal, illetve Anton Benya vezetésével — az Országházban hivatalos megbeszélést folytatott. • Apró Antal Üdvözli Anton Benyát. Gromiko fogadta az iráni nagykövetet Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn kérésére fogadta Mohammad Mokrit, Irán moszkvai nagykövetét.. A barátság és a jószomszédság légkörében végbement találkozón a Szovjetunió és Irán kétoldalú kapcsolatainak továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, valamint néhány, kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát érintettek. (TASZSZ) Feszültség Kambodzsa és Thaiföld határán HANOI A kambodzsai—thaiföldi határon uralkodó feszültség okairól kiadott nyilatkozatában a kambodzsai külügyminisztérium teljes mértékben Thaiföldet teszi felelőssé a kialakult helyzetért. „A thaiföldi hatóságok Kínával, az Egyesült Államokkal és más reakciós erőkkel együtt támogatják és óltaliöazzak,‘ií''tiq}- Pót—teng Sary- klikket’’ — állspítijg. meg a nyilatkozat. Ennek bizonyítékaként emlékeztet a thaiföldi határsértések megszaporodására, valamint arra, hogy thaiföldi katonákból és a pol potista erők maradványaiból közös egységeket hoztak létre és néhány ilyen egység máris tevékenykedik a thaiföldi Aranyap- rathet és a kambodzsai Battam- bang tartományok térségében. Emellett kiépítik a Pol Pot-ma- radványok utánpótlási bázisait a kambodzsai—thaiföldi határ mentén. (MTI) Választások előtt Portugáliában ® Vasárnap parlamenti választások lesznek Portugáliában. A képen: a szocialista párt vezetője, Mario Soares híveivel, egy választási. Tel vonuláson. (Telefotó — AP) Izraeli visszavonulás a Sinai-félszigeten Több mint tizenkét évi megszállás után vasárnap az izraeli hadsereg 2500 négyzetkilométer egyiptomi területet ürített ki a Sinai déli részén és visszavonult a félsziget hosszában húzódó El-Aris—Rasz Mohammed vonalra. Hét hónappal Egyiptom és Izrael különbéke-szerződésé- nek érvénybe lépése után Egyiptom visszakapta a Sinai-félsziget legértékesebb részét, a gazdag alma-, olaj mezők vidékét és a félsziget déli „fővárosát”, El Tort. A PÁNIKHANGULAT HÁTTERÉBEN Olajgondok Ismét szaporodnak a baljós jelek a nemzetközi olajpiacon. Ahogy közeledik 1979. december 17-e. az OPEC soros miniszteri értekezletének az időpontja, úgy nő a bizonytalanság a fogyasztók körében: milyen termelési és főleg milyen árpolitikát folytatnak majd a Kőolaj- exportáló Országok Szervezetének tagjai 1980-ban? 1. A „legújabb olajpánik” akkor kezdődött a tőkés világgazdaságban, amikor az OPEC-országok — szinte az egy Szaúd-Arábiát kivéve — sorra felfelé tértek el a júniusi értekezleten megszabott 23,50 dolláros hordónkénti plafonártól. Aztán ez fokozódott azzal. hogy Irán rendkívüli árértekezlet összehívását kérte, majd tetőzött november első felében, amikor ugyancsak Irán a megbuktatott uralkodó amerikai gyógykezelése miatt leállította olajszállításait az Egyesült Államoknak, s egyidejűleg bejelentette, hogy ölt százalékkal csökkenti külföldi olajeladásait. (Irán az USA szükségletének mintegy négy százalékát, a világ olajimportjának pedig hat százalékát fedezte eddig.) , „Már a gyanú is, hogy Irán esetleg nem szállít — írta. a New York Times —, egyik percről a másikra felhajtotta az árakat, pedig Irán, amely októberben nem is egészen hárommillió barrelt exportált naponta, nem az egyetlen ország, amelytől a Nyugat függ. A világ készletei olyan szűkösek, hogy még egymillió barreles kiesés is világszerte új gazdasági megrázkódtatást okozhat.” Amikor az OPEC elnökét. Oteibát a teheráni döntésről kérdezték, talányosán így fogalmazott: „Irán az OPEC alapító tagja, az Egyesült Államok pedig az egyik fő olajfogyasztó.” Sokkal határozottabb — és realistább — volt a lengyel Zycie Warszawy kommentátora: „Előfordulhat, hogy Rotterdamból (a kőolaj szabadpiaca — a szerk.) tesznek javaslatot a caracasi áremelésre. Nem a piac határozza meg az árakat, hanem a félelem. Mindaddig, amíg a itermelők mónopolhelyzet- ben vannak, nincs az a magas ár, amit a vásárlók meg ne fizetnének, ha a téli fűtésről, az ipar számára nélkülözhetetlen energiáról van szó.” 2. Ezek az egymástól eltérő megnyilatkozások is jól mutatják, hogy a tőkés olajpiac helyzetét egy idő óta nem csupán a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Normális körülmények között nyugodtan beszélhetnénk egyensúlyról, akár túlkínálatról is: az idén a termelés öt százalékkal bővült, a kereslet pedig három százalékkal csökkent 1978 hasonló időszakához képest, amikor bizonyos túlkínálat mutatkozott. Az OPEC jelenleg napi 31,3 millió barrel (1 barrel = 159 liter) olajat hoz felszínre; a világ termelése ennek majdnem kétszerese. 62 millió barrel körül van, ugyancsak naponta. Hosz- szabb távon sem" lenne sok akkora aggodalomra, mint amekkora mostanság kíséri az olajpiaci fejleményeket: a világ országainak az ezredfordulóig — az előrejelzések szerint — 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük; az ismert tartalékok ennél 10 milliárd tonnával tehetők többre, s a szakemberek szerint a föld alatt, a tengerek mélyén, a kedvezőtlen klimatikus adottságú vidékeken még további olajkincsek rejtőznek. Takarékoskodni azonban már most létszükséglet, különben 1990-től megkeserítik mindennapjainkat az olajgondok. « A lengyel újságíró félelemről beszélt, az amerikai pedig újabb megrázkódtatást jósolt — és egyik sem ok nélkül. Az 1973—74. évi energiaválság annyira váratlanul érte, és megrendítette a világgazdaságot, hogy mindmáig képtelen volt kilábalni ebből a krízisből. Mégpedig azért, mert az olaj fogyasztók cselekvés helyett vagy mellett maguk is szítják a pánikhangulatot. Emlékezzünk csak az jráni sah februári bukására: a fejlett tőkés országok valósággal versenyeztek az olaj minden cseppjéért, egyszerre duzzasztották fel vásárlásaikat, stratégiai tartalékaikat, az Egyesült Államokból tudósítás tudósítást követett az órákon, napokon át sorban álló autósokról, stb. A „beharangozott” áremelés nem is maradt el, és csak jóval később derült fény rá. holy' nem is volt olyan nagy a baj. 3. A fogyasztók, az importálók felelőssége aligha lehet vita tárgya, de még inkább igaz ez a nemzetközi olajmonopóliumok vonatkozásában! Ma már bizonyos, hogy az 1973—74-es válságból a legnagyobb hasznot az óriás tőkés olajcégek húzták. Mint ahogy az áprilisi és júliusi OPEC-áreme- lésből is. Az amerikai Exxon legalább 100, a Texaco pedig 211 százalékkal növelte hasznát 1979 első három negyedévében. Az OPEC 13 tagja 170—180 milliárd dollár bevételére számíthat az idén, szemben a tavalyi 127 milliárddal. Amikor 1960-ban a szervezetet létrehozták, maguk sem gondolták, hogy milyen fantasztikusan nagy jövedelemhez jutnak majd egyszer a „fekete arany” révén. Lényegében hathét esztendeje ismerték fel, hogy milyen hatalmas „fegyver” van a kezükben. Jónéhányan közülük az óriás olajvállalatok „sugallatára” vérszemet kaptak, a fogyasztók már csak ezért sem bízhatnak abban, hogy a decemberi caracasi OPEC-értekezleten a józanság kerekedik felül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rotterdami „szabad olajpiacon” az utóbbi egy évben megjelenít az OPEC tagjainak egyike-másika is. Közel-Kelet, Afrika és Dél-Amerika olajtermelőinek árfelverő tevékenysége ma már nyílt titok: kőolajuk mintegy felét 35—40 dollárért maguk árusítják Rotterdamban! „Azt hiszem, az ellenőrzés kicsúszott a kezünkből” — nyilatkozta a közelmúltban a szaúd- arábiai olaj.miniszter. Jamani sejk arra célzott, hogy már a világ legnagyobb olajitermelője, Szaúd- Arábia sem képes reális árakra szorítani .társait. Mohóságukat azonban beárnyékolja, hogy jövőre újabb gazdasági visszaesést jósolnak a szakértők. Ügy tűnik, ez lehet az egyetlen korlát, amely még megálljt parancsolhat. Az viszont aligha kétséges: néhány monopólium és olajtermelő hazárdjátékát a fogyasztók fizetik meg 1980-ban. K. M. NAPI KOMMENTÁR Az enyhülés jövője Az úgynevezett eurorakéták ügye változatlanul a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában áll. Mind világosabbá válik az a felismerés, hogy ha a NATO decemberi ülésén valóban elfogadják az új közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítését, ez bizony hosszabb időre megállíthatja, sőt visszavetheti az enyhülési folyamatot. Nyilván ez a felismerés vezérelte a holland kormányt, amikor hivatalosan kijelentette: Hága azt javasolja, hogy a decemberi NA- TO-értekezlet legfeljebb a rakéták gyártásának korlátozott megindításáról döntsön, és ne a telepítésről, mert ezt a Szovjetunióval való beható tárgyalások eredményétől kell függővé tenni. A cián kabinet is komolyan foglalkozik egy olyan javaslattal, amely szerint a telepítést meg kellene előznie „egyféléves tárgyalási időszaknak”. Hogy mennyire nemcsak — és nem is elsősorban — kormány- szinten vált ki ellenérzést az amerikai sugalmazású terv. arra jellemző, hogy Hollandia egyik legjelentősebb városában, Ut- rechtben óriási, negyvenezres tömeg tiltakozott a raljétatelepíté- sek- ellen. A világsajtó nagy figyelmet szentel annak a ténynek, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter éppen ebben az érzékeny és fontos időszakban tárgyalt Bonnban. Bár a rakétgügyben. mint ezt Gromiko sajtóértekezletén hangsúlyozta is, nem volt egyetértés a felek között, némi bizakodásra adhat okot, hogy a közös közlemény kulcsmondata így hangzik: „A Szovjetunió és az NSZK megerősítette, hogy nincs ésszerű alternatívája az enyhülési politikának.” A moszkvai Pravda emlékeztet a közelmúltban lezajlott brüsszeli leszerelési fórumra, amely a legfontosabbnak azt tartotta, hogy „semmiyen, a tárgyalásokat zavaró, a fegyverkezési verseny fokozását jelentő, egyoldalú lépésre ne kerüljön sor.” Ez világos beszéd: az eurorakéta-terv megvalósítása éppen ilyen lépés lenne. A témában egyik legilletékesebb személyiség, Nino Pásti nyugalmazott olasz tábornok, a NATO európai haderőinek volt főparancsnok-helyettese is úgy nyilatkozott, hogy — az amerikai állításokkal szemben — az újabb rakéták nem „helyreállítanák”, hanem felborítanák a béke alapjául szolgáló erőegyensúlyt. A tét hatalmas, és a küzdelemben mi, magyarok is hallatjuk hangunkat. „Bízunk abban — írja Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője a Népszabadságban —. hogy Nyu- gat-Európa felelős kormányzati tényezői, gondosan mérlegelve lépésük valamennyi várható következményét, az enyhülési folyamat továbbhaladását szolgáló józan döntést hoznak. A népek a tettek és nem a szólamok alapján ítélnek.” H. E. Tárgyalások Moszkvában a KGST és a Közös Piac között Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Hétfőn Moszkvában tárgyalások kezdődtek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a tanács tagállamai, illetve az Európai Gazdasági Közösség küldöttsége között. A KGST delegációját Nyikolaj Faggyejev, a tanács titkára, az EGK küldöttségét Wilhelm Haferkamp, az Európai közösségek Bizottságának alelnöke vezeti. A tárgyalásokon folytatják a két szervezet közötti megállapodásról korábban megkezdett megbeszéléseket. Mint ismeretes, a KGST még évekkel ezelőtt azt javasolta, hogy a két szervezet között kössenek megállapodást, amely szabályozná egyrészt a KGST és annak tagjai, másrészt az EGK és annak tagjai közötti együttműködés kérdéseit. A keretmegállapodás magában foglalná a gazdasági együttműködés általános elveit, és kiterjedne néhány olyan területre is, ahol a két szervezet közvetlenül is együttműködhet, így például a környezetvédelem, a kölcsönös gazdasági információk cseréje, a szabványosítás terén. Bár az eddigi megbeszéléseken nem sikerült érdemi előrehaladást elérni, mivel az EGK igyekszik kitérni egy ilyen jellegű keretmegállapodás megkötése elől, * és csak olyan területeken lenne hajlandó az együttműködésre, amelyek a gazdasági—kereskedelmi kérdéseket egyáltalán nem érintik, a kapcsolat a két szervezet küldöttségei .között rendszeres. A .KG§T székhelyén hangsúlyozzák, hpgy a tanács küldöttsége kész messzemenően megvitatni minden érdemleges javaslatot, amely a helsinki megállapodás szellemében előbbre viheti az Európai Gazdasági Közösség, illetve a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a két szervezet tagjai közötti együttműködés rendezését az egyenlőség és a kölcsönös érdekek, kölcsönös előnyök tiszteletben tartása alapján. Állásfoglalások az amerikai rakéták európai elhelyezésének «kérdésében A nyugatnémet kormánykoalíció kisebbik pártja, a Szabaddemokrata Párt álláspontja az, hogy a NATO előbb döntsön a nyugateurópai közép-hatósugarú rakétarendszer korszerűsítéséről és csak azután javasoljon tárgyaié-' sokat a Szovjetuniónak ezekről a fegyverekről. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, a párt elnöke szerint a tervezett NATO-döntés — Gromiko szovjet külügyminiszter múlt heti, • Bonnban elhangzott figyelmeztetése ellenére — „nem veszélyezteti” a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokat, bár — Genscher állítása szerint — a Szovjetunió „előfeltételeken kíván támasztani”. „Előfeltételeken Genscher azt a szovjet álláspontot értette, hogy a NATO ne telepítsen új fegyvereket Nyugat- Európába, hanem előbb kezdjen tárgyalásokat. A bonni külügyminiszter azt is kijelentette, hogy a nyugat-európai rakétaprogram végrehajtását aszerint kell ütemezni, hogy „milyen gyorsan hoznak eredményt a tárgyalások a Szovjetunióval”. A szabaddemokraták határozatukkal Schmidt kancellárt támogatják, aki szintén azt vallja: a rakétákról a döntés előbbre való, mint a tárgyalási készség kinyilvánítása. * A Norvég Kommunista Párt központi bizottsága vasárnap nyilatkozatban követelte a norvég kormánytól, hogy utasítsa vissza a közép-hatósugarú amerikai rakétafegyverek új nemzedékének elhelyezését Nyugat-Eu-rópában. * A NATO nagy nyomást gyakorol a dán szociáldemokrata kormányra, miután az kinyilvánította álláspontját: hat hónappal el kellene halasztani a döntést a NATO nyugat-európai nukleáris fegyvertárának „korszerűsítéséről”. A Berlingske Tidende című lap értesülése szerint az Egyesült Államok máris nagy „diplomáciai el- lenoffenzívát” indított. A dán kormánytól jobbra álló belső erők is hallatják hangjukat. Knud Jorgensen, a dán hadsereg főparancsnoka kijelentette, hogy országa „alapos kioktatásra számíthat” a NATO decemberi miniszteri tanácsülésén, ha nem csatlakozik a többséghez. A jobboldali ellenzéki mérsékelt liberális (Venstre) párt elnöke szerint a kormány ál-- láspontja „kérdésessé teszi Dánia biztonsági politikáját”. (ADN) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Kína ismét részt vehet az olimpián Hétfőn este Lausanne-ban, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székházában ismertették annak a postai úton lebonyolított szavazásnak az eredményét, amely eldöntötte a Kínai Népköztársaság, illetve Tajvan olimpiai részvételének sorsát. A NOB végrehajtó bizottsága által kidolgozott javaslatot tanulmányozva a NOB 89 tagja közül határidőn belül 81 küldte el az állásfoglalását tartalmazó levelet. A többség, szám szerint 62-en egyetértettek, hogy a Kínai Népköztársaság 21 évi távoliét után ismét csatlakozhasson a NOB jelenleg 139 országot számláló táborához, s így a legközelebbi téli, illetve nyári olimpia résztvevője lehessen, továbbá azzal is, hogy az olimpiákon eddig Kínai Köztársaság néven szereplő Tajvannak nevet, zászlót és himnuszt kelljen változtatnia, ha továbbra is az „ötkarikás” versenyek résztvevője kíván lenni.
