Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

PA RA D1CS0MP0R TÖBB MILLIÓS MEGTAKARÍTÁS, KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS Ésszerű gazdálkodás a takarmánnyal • A Kecskeméti Konzervgyárban naponta 40—50 mázsa, kitűnő minőségű paradicsomport állítanak elő. A termékből Svájcba, Hollandiába, az NSZK-ba, Kanadába és a Német Demokratikus Köztársaságba szállítanak. A porítóiizemben műszakonként tíz munkás dolgozik. Képünkön Bibók Anikó gépkezelő ellenőrzi az üzemmenetet. (Pásztor Zoltán felvétele) AZ EGÉSZSÉGÜGYIEK A GYERMEKEKÉRT A szűrővizsgálatok tovább folytatódnak Amikor annyira időszerű a me­zőgazdaság valamennyi tartalé­kának a feltárása, és megyeszer- te az ésszerű takarékosság leg­jobb módozatait keresik, gyakran szóba kerül az állattartás, a ta­karmánygazdálkodás. Nem alap­talanul. A hazai állattenyésztés ugyan­is, csaknem egyedüli a világon ab­ban, hogy itt a legmagasabb a legdrágább takarmányt, vagyis az abrakot fogyasztó állatok aránya. A számítás szerint, a mezőgaz­daság nálunk a népgazdaság tel­jes energiafelhasználásával mintegy megegyező értékű takar­mányt hasznosít. Az összehason­lítás ugyan az országos arányt mutatja, még inkább vonatkozik a mértéke Bács-Kiskun megyére, ahol igen számottevő a sertés, a baromfi. Emellett a szarvasmar­ha- és juhállomány is folyamato­san gyarapodik. Ezért minden olyan kezdemé­nyezés elismerést érdemel, amely az ésszerű takarmány-gazdálko­dást, jószágtartást mozdítja elő. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben az idén 4300 szarvasmarhát gon­dozott a tagság, de jövőre — a terv szerint — már 5000-re emel­kedik az állomány, amelynek fenntartásához az eddiginél több eleség kell. A félegyházi szövetke­zet azonban a tömegtakarmány gondos összegyűjtésével, az évelő pillangós szinte veszteség nélküli betakarításával, tartósításával, magas tápértékű takarmányt tu­dott tárolni. Ez nemcsak a kö­vetkező évi termésig fedezi a szük­ségletet, hanem a gazdaságos ex­portra is vállalkozhatott ennek révén a szövetkezet. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz szárító-, takarmánykeverő, pogá- csázó és pelletgyártó üzemében a különböző munkafolyamatot ipari televízió segítségével ellen­őrzik. így például a takarmány­összetevők recept szerinti, pontos adagolását, tökéletes keverését. Ugyanitt rendszeresen vizsgálják, hogy valóban olyan összetételű és tápértékű-e a keveréktakar­mány, mint amilyen a késztermék kísérőjegyzékén szerepel. A takarmánygazdálkodásnak ez is lényeges mozzanata Bács- Kiskun megyében, ahová olyan sok keverőüzemből szállítanak az ország más vidékéről nevelő-, hizlaló-, tejelőtápot az elégtelen helyi gyártási lehetőség miatt. Előfordul, hogy a késztermék kí­sérőjegyzékén feltüntetett fehér­je vagy keményítőérték aránya, az anyagok minősége eltér a va­lóságostól. Ilyen esetben azután a felhasznált táp mennyisége ro­hamosan megnő, csak a súlygya­rapodás, a tej- és tojástermelés mértéke marad el a követelmény mögött. Ennél gyakoribb jelenség azon­ban, hogy a gyep fűtermését, az évelő pillangóst vagy az egyéb tö­megtakarmányt nem kellő gond­dal gyűjtik, a betakarítás idejét rosszul választják meg, alacsony teljesítőképességű gépet, gépsort használnak. Mire mindent behor­danak, az elvénült, vagy többször megázott é« napszítta növényzet­ben már alig maradt valami táp- érték. v A bajai Augusztus 20. Tsz szo­cialista brigádjai, évek óta úgy szervezik meg a munkát, hogy az ilyen sajnálatos helyzetet elkerül­jék, és a lehető legmagasabb táp­értékű takarmányt gyűjtsék ösz- sze vagy dolgozzák fel készter­mékké ■ szövetkezet takarmány- üzemében. Másutt ugyancsak a helyig adottságnak legjobban meg­felelő, különböző megoldást al­kalmazzák. A kecskeméti Üj Ta­vasz Tsz lűdtenyésztő telepén dol­gozó szocialista brigád úgy csök­kenti az abrakfelhasználást, hogy a tolltépésre tartott tízezer ludat szemes termény helyett jórészt évelő pillangós lisztjével eteti. Ez a változtatás azonban nem befo­lyásolta a tolltermelést, de a meg­takarított, több száz mázsa abrak értéke az ágazat eredményét nö­veli. Sok százezer forintot vagy a nagyobb állattenyésztő gazdaság­ban akár milliókat érő megtaka­rításra akad példa Bács-Kiskun megyében, amelyet a jövő évi nagy ünnepi események, a XII. pártkongresszus és a felszabadu­lás 35. évfordulója tiszteletére tett, s azóta jórészt teljesített munka­felajánlás sokasága támaszt alá. Néhány gazdaság a pártszerveze­tének beszámoló taggyűlésére már elkészítette az értékelést. Az idei munka eredményének a teljessé­gét azonban az évi mérleg tartal­mazza, amelyet a zárszámadás al­kalmával minősít és jutalmaz ki- nek-kinek az érdeme szerint az egész közösség. K. A. melléktermékét, a leveles répa­Heti világhíradó 2. oldal Tartalmas beszámoló, élénk vita a taggyűléseken 3. oldal A tárgyalóteremből 4. oldal Takarékoskodni és művelődni 5. oldal KISZ-vezetők tanfolyama Szombaton befejeződött a Kom­munista Ifjúsági Szövetség köz­ponti és megyei apparátusa veze­tőinek tanfolyama a zánkai úttö­rőtáborban. A tanácskozást Ma- róthy László, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára nyitotta meg, s tájékoztatót tartott aktuális kül-, bel- és ifjúságpolitikai kérdések­ről. A résztvevők áttekintették a KISZ-nek az MSZMP XII. kong­resszusa előkészítésével kapcso­latos feladatait, és az 1980/81-es mozgalmi év akcióprogramjaiból adódó tennivalókat. (MTI) A nemzetközi gyermekév ja­nuárban meghirdetett egészség- ügyi programjának legfontosabb célja, hogy az ifjúság egészségügyi ellátására irányítsák mindazok fi­gyelmét, akiknek kötelessége vala­mit tenni ez ügyben. Sokféle fel­adatot kell megoldani, melyek többségének csak a kezdetét jelen­ti a gyermekévi akciósorozat. De megvalósításuk nem tűrhet ha­lasztást, hiszen a jövendő fel­nőttek egészségéről: szebb, embe­ribb életének megalapozásáról van szó. Hazánkban a munkaképes korú nők 75—80 százaléka vállal mun­kát, még magasabb ez az arány a szülőképes korban lévő nők kö­zött. Ez a tény igen nagy válto­zást jelent a családok életvitelé­nek kialakításában, főként a gyer­mekek nevelésében. Bár a család szerepe továbbra is meghatározó, mind jobban előtérbe kerül a kö­zösségi — bölcsődei, óvodai, isko­lai — nevelés. A felszabadulás előtt a 6—18 év közötti gyerekek negyedrészének sem adatott meg a tanulás lehetősége, manapság viszont az általános iskolás korú gyerekek teljes számban, a 14— 18 (Folytatás a 2. oldalon.) • Nemrég külföldi látogatók is megtekintették a félegyházi közös gazdaság ipari televízióval felszerelt tápgyártó üzemét. • Jól hasznosítják a szarvasmarha-tenyésztő szövetkezetben a cukorrépa fejeket. (Opauszky László felvételei) Téli esték Eltűnt a téli esték romanti­kája. Vannak, akik ezt nosz­talgiával emlegetik, felidézve a nem is olyan régi emlékeket a kukoricafosztásról, fonóról, házi bálákról, lakodalmakról, disznótorokról, névnapozások­ról. Ügy gondolják, szegényeb­bek lettek a falusi emberek azzal, hogy kiment a divatból a kemencék melletti pipázga- tás, a gondtalan komázás, mó- kázás, a gyerekek által oly nagy áhítattal hallgatott anek- dotázás, amikor a nagypapa vagy az apa hajdanvolt gye­rekkorának átszínezett törté­neteit, megélt, vagy kitalált eseményeit mondta el az ámu- ló társaságnak. A mai negyvenévesek, s az azon túli idősebbek élénken emlékeznek az úgynevezett Szabad Föld téli estékre is. Jeleneteket adtak elő, mű­kedvelő falusi énekesek, zsong­lőrök és hipnotizőrök léptek fel a „nagyérdemű” közönség előtt hetenként egy alkalom­mal. A lócákon gyerekek, fel­nőttek mesterséges izgalom­ban rágták a tökmagot s úgy tértek haza a sötétségtől alig áthatolható, sáros utcá­kon, hogy azt gondolták: jól szórakoztak, megérte elmenni. Vannak, akik ezeket is nosz­talgiával emlegetik és sajnál­ják, hogy mindez elmúlt, hogy kiesett az emberek életéből, szegényebb lett a falu lakos­sága az ilyen vásári mutatvá­nyoknak beillő „előadások­kal”. Ugyanakkor kárhoztat­ják a modern életmódot, a te­levíziót, amelynek vibráló kép­ernyője erős vonzásban tartja a családot, bűvöli a gyereket, felnőttet, az öreget és a fia­talt egyaránt. Az emberek nagy többségé­ben azonban régen nem dol­gozik ez a nosztalgia. Öröm­mel és jólesően veszik tudo­másul az előnyösen megválto­zott lehetőségeket, a napi munka után kényelmesen el­helyezkednek a süppedő fote­lokban és nézik a televíziót. Igen, csak a televíziót. Króni­kussá vált a falvakban, de a kisebb és nagyobb városokban is a művelődési otthonok lá­togatottságának hiánya. Bi­zony igen kevesen hajlandók az esti órákban kilépni ott­honukból azért, hogy meghall­gassanak egy előadást, meg­nézzenek egy színházi pro­dukciót, találkozzanak az or­szágos, vagy világhírű művész­szel, költővel, íróval, fizikus­sal, orvossal. Vagy csupán azért, hogy a család tágjain túl más emberekkel is beszél­jenek a világ dolgairól, mást is lássanak a televízió műso­rán kívül. Lehet-e emiatt csak az embereket, a „közönséget” hibáztatni? Amikor arról beszélünk, hogy otthonülők lettek az em­berek, valamit elfelejtünk, nem gondolunk az okokra, csupán a következményen rá­gódunk. Mert amíg a felsza­badulás előtt, vagy az utána való esztendőkben az embe­rek — főleg falusi, kisvárosi emberekről beszélve — egyé­ni gazdálkodóként, magán­iparosként stb. dolgoztak, s egész nap szinte egymagukban végezték tennivalóikat, addig napjainkban már alig van, aki ne kollektívában töltené mun­kaidejét. A magányosan dol­gozónak természetesen igénye volt, hogy este társaságot, ba­rátokat szaktársakat keressen, de ez a társaságot kereső igény ma már nem olyan erős, gyak­ran pedig alig észlelhető. Természetes törekvése azon­ban a közművelődésben tevé­kenykedőknek — s nemcsak törekvése, hanem kötelessége is —, hogy olyan programot kínáljon, amely önmagában vonzerővel bír, s amely kí­váncsiságot, érdeklődést vált ki a falu, a község, a város lakóiból. Nem könnyű ezt el­érni. Alaposan ismerni kell az igényeket. A jó közművelődé­si szakember, a hivatástudattal dolgozó előadó kapásból vála­szol arra a kérdésre, hogy mi érdekli az embereket. Sajnos ritka az ilyen előadó. Leg­többen beérik azzal, hogy hak­ni brigádokat, magyarnóta-es- teket, szirupos és előadásában is alacsony színvonalú népszín­műveket kínálnak a közönség­nek. Az ilyen megoldásokról szólva mondta a közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján a kulturális miniszter, hogy „a rossz minőségű szolgáltatás is pazarlás...” Ez a megállapítás természe­tesen érvényesíthető a televí­zióra is. Mert ha tudjuk, hogy az emberek zöme esténként a képernyőn megjelenő műsorra építi aznapi szórakozását, ak­kor a televíziónak kötelessége színvonalról gondoskodni. Itt is érvényes az igények ismere­téről korábban tett megállapí­tás: az igényt tudni kell, mert az kitapintható, érzékelhető, tehát tudnivaló. A tél estéket pedig óriási vétek volna csak elütni valamivel, hiszen éppen a mostani évek, évtizedek azok. amelyeknek minden per­cét, óráját a műveltség, a tá­jékozottság megszerzésére, gya­rapítására kell fordítanunk. Nem tagadható persze, hogy eddig is így volt, sokat, bár nem eleget tettünk ennek el­éréséért. Az sem tagadható vi­szont, hogy nem végeztünk el minden munkát, nem használ­tunk ki minden kínálkozó al­kalmat erre. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy a köz- művelődés nem olyan munka, amit valaha is be lehet fejez­ni, amit „végre lehet hajta­ni”. Ez állandó és folyamatos munka, beleértve a színvonal örökös emelését is. G. S. . VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 276. szám Ára: 1,20 Ft 1979. november 25. vasárnap Kádár János fogadta Nyikolaj Baj bakó vöt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára szombat délelőtt a KB székházéban fogadta Nyikolaj Bajbakovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyette­sét, az Állami Térvbizottság elnökét. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen áttekintették a magyar—szovjet sokoldalú együttmű­ködés továbbfejlesztésének időszerű kérdéseit. A találkozón jelen volt Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országos Tervihivatal elnöke és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Nyikolaj Bajbakov szombaton elutazott hazánkból. (MTI) Összeült a Biztonsági Tanács Közép-európai idő szerint szom­bat hajnalban ült össze a Bizton­sági Tanács, hogy megvitassa Zambia panaszát az ország ellen irányuló sorozatos rhodesiai tá­madásokkal kapcsolatban. A zam­biai küldött felszólalásában hang­súlyozta: a rhodesiai bábrezsim provokációinak az a célja, hogy szétzilálja Zambia gazdasági éle­tét. Paul Lusaka nagykövet kije­lentette: a legutóbbi támadások 10 millió dollár összegű kárt okoztak Zambiának. A BT egyhangúlag elítélte a so­rozatos rhodesiai támadásokat, s felszólította a Rhodesiáért fele­lősséggel tartozó Nagy-Britan- niát, hogy tegyen lépéseket a to­vábbi provokációk megakadályo­zására. Létrehoztak egy ad hoc bizottságot, amelynek feladata a BT határozatának gyakorlati vég­rehajtása. (Reuter, AFP, UPI, ADN) • Kiváló minőségű silótakarmányt készítettek a kiskunfélegyházi Le­nin Tsz-ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents