Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1979. november 20. SZ()(’I A LISTA EG YÜTOI(JKÖDÉS Öntözött területek Világviszonylatban a KGST-or- szágokban nő leggyorsabban az öntözött területek nagysága. A hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig a KGST-orszá- gok hányada a világ öntözött területeiben közel 33 százalékkal nőtt. 1960-ban a tagországok öntözött területei mindössze 9,2 millió hektárt tettek kii, 1975-ben nagyságuk már elérte a 19,8, 1985- re pedig az előrejelzések szerint eléri a 31,5 millió hektárt (Kuba, Mongólia és Vietnam nélkül). Kubában a forradalom győzelmét követően az öntözött területek 160 000 hektárról 580 000 hektárra nőttek, a víztárolók befogadóképessége pedig 100-szorosára bővült. Az összesen 5 milliárd köbméter űrtartalmú víztárolók építésének köszönhető, hogy a kubai mezőgazdaság már nem függ az aszályoktól és a szabálytalan időközökben beköszöntő tropikus esőktől. Mongóliában már 1975- ben a legelők 40 százalékát öntözték, az öntözött területek nagysága 20 000 hektár volt. Vietnamban csupán az északi tartományokban 450 000 hektáron öntözték a rizsföldeket. Az európai KGST-országokban az öntözés és optimális műtrágyázás mellett az alapvető mezőgazdasági termékek terméshozamát 1,2—1,5-szeresen növeli, kedvező talaj- és éghajlati viszonyok között pedig még fokozottabban. Bulgáriában a hetvenes évek közepén az öntözött területek a megművelt földeknek kb. 23 százalékát, és a növénytermelés közel 45 százalékát adták. A Szovjetunióban ez nyolc, illetve 25 százalék volt. A talajjavítás méreteinek növekedése mellett állandó a minőségi fejlődés is. A tagországok az egyszerű öntöző rendszerek építése után viszonylag gyorsan áttértek a komplex létesítmények építésére, majd a folyók és medencéik hasznosítására vonatkozó sémák kidolgozására, végül pedig nagy regionális és nemzeti öntözőrendszerek építésére. Bulgáriában kidolgozták a Duna vízi forrásainak és a Fekete-tengerbe ömlő folyók medencéinek komplex hasznosítására vonatkozó sémákat; Magyarországon ugyanezt tették a Tiszával, a Szovjetunióban pedig a Don, a Dnyeper, a Dnyesz- ter, a Volga és más folyók medencéivel. A KGST-országok elvileg új öntözési rendszereken dolgoznak; az impulzív, a ködképző, a csepegtető és alagcsöves módszereken. A talaj minőségének megőrzése és a növény vízellátásának javítása mellett ezek a rendszerek lényegesen növelik a munkatermelékenységet, a vízmegtakarítást és a terméshozamot. Az alagcsöves öntözés lehetővé teszi az öntözési munka termelékenységének 5—10- szeres növelését, a teljes automa- tizáoiót, a vízráfordítás felére csökkentését; az impulzív esőzte- tés pedig átlagosan 15—20 százalékkal emeli a terméshozamot. Bevált a kutatások koordinációja. Bulgária például a folyamatosan működő vízkivételi helyekkel és esőztető készülékekkel felszerelt automatizált esőztető rendszerek, a Szovjetunió a magas szárú növényekhez szükséges esőztető technika, az NDK az alacsony szárú növényeknél használatos esőztető technika, Magyarország az esőztető berendezésekhez szükséges csövek és csővezetékek terén koordinálja munkáját. Nagy méretekben folyik az öntözőrendszer-berendezés gyártmány-, építő- és szállítógép-kereskedelem. Előkelő helyet foglal el a Szovjetunió. A KGST-országok előszeretettel használják a szovjet exkavátorokat, bulldózereket, árokásó gépeket, csőfektetőket, esőztető berendezéseket, szivattyúállomásokat. Az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió a hatvanas évek végétől közösen épít víztárolókat és csatornákat, ag- romeliorációs intézkedéseket valósít meg a határterületeken. Gyors ütemben fejlődik a KGST-orszá- gok együttműködése a közös hid- romeliorációs rendszerek építésében és üzemeltetésében a határfolyókon, a Dunán, a Búgon, az Ipolyon, a Tiszán, az Oderán és a Pruton. Tavaly a Szovjetunió és Románia üzembe helyezte a Pruton a vízi erőműből és víztárolóból álló Costesti—Sztinka hidro- energetikai csomópontot. A Komplex Programnak megfelelően a KGST-tagországok és Jugoszlávia közösen dolgoznak ki intézkedéseket a Duna és a Tisza medencéinek lehető legésszerűbb hasznosítására. (APN—MTI) B. F. Rézipar Lengyelországban Megtérültek a rézipari beruházások Lengyelországban, a fejlesztésre 74 millió zlotyt költöttek, s az eddig termelt réz értéke pedig már meghaladta a 130 mii'liárdot. Ezzel Lengyelország mentesült az importtól, amelyre 1965 és 1970 között mintegy 250 millió dollárt költött, de az import jelenleg jóval többe kerülnek. A fejlesztés kedvező eredményei alapján, folytatják az iparág bővítését. A tervék szerint 1983-ra az évi réztermelés mennyisége eléri az 500 ezer tonnát. Bolgár elektronika A bolgár elektronika és elektrotechnikai ipar gyors fejlődését a szocialista integráció alapozta meg. A KGST-tagországok közötti munkamegosztásban az iparággal kapcsolatban a jelenlegi tervidőszakra 30 sokoldalú gyártásszakosítási és kooperációs egyezményt, a kétoldalú együttműködésre pedig további 57 megállapodást kötöttek. Több mint 120 cikket, illetve cikkcsoportot vontak be a szakosításba. E termékek exportja az ágazat kivitelének több mint 50 százaléka. A termékek legnagyobb részét a Szovjetunióba szállítják, de a munkamegosztásban kölcsönös előnyös kapcsolatokat alakítottak ki az NDK-val, Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával és más szocialista országokkal is. Az ágazat szállítja az ország exportjának 16 százalékát. A fejlesztésben most elsősorban újabb számi; tástechnikai, mikroelektronikai, hírközlési, villamos energetikai, valamint automatizálási műszerek választékának bővítésére összpontosítja erőit. *V \ Könnyebb a munka a baromfinevelőben Befejezéshez közeledik a felújítás Az érsekcsanádi Búzakalász • Korszerű körülmények között Termelőszövetkezetben két évvel ■ nevelik a jércéket az érsekcsaná- ezelőtt kezdték el a baromfitelep dl Búzakalász Tsz-ben. felújítását és átalakítását. Itt dolgozik az Egyetértés szocialista brigád, amelynek feladata, hogy a napos Shawer hibrideket 20—22 hétig nevelje. A harmincegy tagú brigád munkája igen jelentős, ugyanis a jércék innét a tojótelepre kerülnek, s az itteni neveléstől nagymértékben függ az állatok későbbi tojástermelése. Az 1970-ben alakult brigád háromszor kapta meg az arany, egy alkalommal az ezüst és bronz kitüntetést és elnyerte a tsz kiváló brigádja címet is. Kodány Zoltán brigádvezetőtől először a rekonstrukcióról érdeklődtünk. • Húsz—huszonkét hetes korban kezdődik a szállítás, a tojótelepre viszik az állatokat. (Archív felvételek) — Évente csaknem 200 ezer csibét nevelünk a baromfitelepen — mondotta. — A tavalyi elhullás 5,7 százalék volt, az idén a kongresszusi és a hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulójára tett vállalásunkban szerepelt ennek csökkentése is. A rekonstrukció, amely csaknem befejeződött, megteremti ehhez a feltételeket. Korábban nagyon sok fizikai munkát kellett végezni az itt dolgozó asszonyoknak s alig jutott idő az állatok figyelésére, a valódi gondozói munka ellátására. Legjelentősebb változás a takarmányozási rendszerben történt. A Soós- féle etetők helyett MBE mélyalmos etető berendezést szereltek valamennyi épületbe, és automatikus a takarmánybejuttatás is az ólak mellett elhelyezett kis silókból. A korábbi zsákolás, a nehéz munka tehát megszűnt. Az önitatók, valamint a Dekalb rendszerű szellőzők ugyancsak segítik a jobb munkát. Jubileumi éve az idei a termelőszövetkezetnek, hiszen tíz évvel ezelőtt kezdődött a baromfiprogram, akkor kerültek ide az első tojóhibridek. A korábbi évekhez képest most már ösz- szehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények. Az ezelőtti kézi munkának ma már 70 százalékát gépek végzik, de figyelemreméltó az is, hogy a 4 millió forintba került felújítással megteremtették az állatok neveléséhez szükséges optimális feltételeket. ' — Mind a két változásnak nagyon örülünk — mondotta a brigádvezető —, szeretnénk az elmúlt évekénél jobb eredményeket elérni. Elsősorban a takar- mányfelhasználáspn akarunk javitatni, mégpedig úgy, hogy a tápfelhasználás egy százalékkal csökkenjen. A munka termelékenysége is javult, ugyanis eddig öt gondozó 20 ezer, most már 30 ezer csibére tud felügyelni. Vannak nálunk kritikus időszakok, amikor a feladatokat nagyon rövid idő alatt kell elvégezni, mint például a csibék csőrének lecsípése, vagy az állatok átszállítása a tojótelepre. Ilyen alkalmakkor a nyugdíjasokat is behívjuk, azokat, akik régen is itt tevékenykedtek, és most is szívesen vesznek részt feladataink gyors elvégzésében. A brigád csaknem egyidős a teleppel, jól összeforrott kollektíva. Részt veszünk a különböző társadalmi munkákban, és egy idős asszonyt is rendszeresen segítünk ház körüli munkájában. ^ Cs. I. Nem villámcsapás • A BALESETI MUTATOK — az előző tervidőszakhoz képest — megyénkben is kedvezőbb helyzetre utalnak. íme bizonyításként néhány összesített adat: 1971 és 1975 között, éves átlagban, 5420 üzemi baleset történt, amivel 112 460 munkanap esett ki, míg a halálos üzemi balesetek előfordulása 23,6 volt. Ugyanezek a tényszámok 1976-tól 1979 első félévével bezárólag így alakultak: 4795 — 104 119 és 18,6. Hasonló összevetésben — a halálos kimenetelű közúti üzemi balesetek száma is csökkent: az évenkénti tízes átlagról 7,4-re. Itt meg is állunk az adatok kimutatásszerű részletezésével. Sejtve, hogy azok egy bizonyos határon felül szinte olyan hatást váltanak ki az újságolvasóból, mint mondjuk a heti baleseti összefoglalók. Ezekből ismétlődően értesülünk, hogy bizony az országutakon is százak halnak meg. Ezzel számolni kell, mint korunk egyik átkával, -hisz’ látjuk — épp a „soha ki nem fogyó” statisztikákból, -hogy az üzemi balesetek hozzátartoznak az élethez, a munkához. Nos, ezt a gondolatsort folytatva könnyen eljuthatnánk a veszedelmes megalkuvásig: tudniillik, hogy ha így van, el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk, mert úgyszólván megmásíthatatlan ;,törvényszerűség” az üzemi balesetek bekövetkezése. Márpedig éppen ezek a statisztikák vigasztalnak bennünket, elsősorban a javuló arányokkal. Amelyek -maguk is cáfolják a szomorú helyzet megmásíthatatlan- ságára vonatkozó tévhitet. * * * • SZOMORÚ HELYZETET említettünk, s ez nem afféle dramatizálása a ma még korántsem mindenkiben egyformán tudatosodott, rendkívül fontos társadalompolitikai kérdésnek. Ahogy egyik utóbbi, országos munkavédelmi tanácskozáson megfogalmazták — s azóta szinte mottó lett belőle: „Egy baleset is sok.” Hát még ha halálos üzemi balesetről van szó! Hogyne fogadnánk hát bizakodóan a statisztika híradását, hogy ha lassan is, de megyénkben is csökken a halálos balesetek száma, kevesebb a csonkulásos eset, sőt, még a leggyakrabban előforduló, három napon túl gyógyuló sérülések száma is alacsonyabb, bár az sem ad okot megelégedettségre. Ügymond — mindösszesenben. Mert ha mélyeben hatolunk a már elégszer citált statisztikai adatok tárgyilagos rendjébe, itt- ott nemkívánatos tendenciákra hívják fel a figyelmünket. Ezek következménye, hogy az 1978. I. félévi 6 halálos üzemi balesettel szemben ez év első félévében 12 történt. (Vasút, KPVDSZ, Pedagógus, Közalkalmazott szak- szervezeti területek és mezőgazdasági termelőszövetkezetek.) * * * • MIVEL AZ EMLÍTETT 12 tragikus esetből a MEDOSZ 4 és a mgtsz-ek 2 halálos üzemi balesettel „képviselik magukat”, hatványozott súllyal vetődik fel a felelősség fokozásának szükségessége ezeken a területeken. Hogy csupán néhány megállapítást idézzünk fel az SZMT-elnökség legutóbbi — e kérdéssel foglalkozó ülésének anyagából. Külön felhívták a figyelmet a mezőgazdasági termelésbe bekerült nagy hatóképességű gépek, berendezések veszélyeire. Tapasztalat szerint ezek kezelésére nem oktatják ki megfelelően az embereket, nem érzékeltetik velük a veszély nagyságát. Gyakran előfordul — az elrettentő példák ellenére —, hogy több tízezer V feszültségű vezetékek alatt magas felépítményű gépekkel (darukkal, markológépekkel, fakitermelő kombájnokkal, kazlazóberendezésekkel stb.) dolgoznak, s a következmény halálos vagy súlyos áramütés, égési sérülés. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy tavaly július 17. és augusztus 16. között, tehát egy hónap alatt három, halálos áramütéses üzemi baleset történt Bács-Kiskun megyében. A szerencsétlenül járt munkásemberek után özvegyek s összesen hat árva maradt. * * * • VAJON AZZAL letudható-e a vezetők, — s közvetlen szakirányítóik — felelősségvállalása ehhez hasonló esetekben, hogy megvolt a dokumentum, amely szerint „aláírták azt a papírt, amin elismerték: részesültek balesetvédelmi, biztonságteohnikai oktatásban”. (Természetesen ez is lényeges, és sokszoí perdöntő egyes balesetek vizsgálatánál. Mert sajnos megtörténik, hogy elmaradt, vagy vétkesen felületes volt a balesetet -szenvedett kioktatása.) De nem győzzük hangsúlyozni: egyre inkább olyan modern technikáról van szó, amelyről úgy kell átadni, illetve a munkásoknak átvenni a balesetvédelmi, biztonságtechnikai ismereteket, hogy azokat ne csak „felmondani” tudják, hanem biztos gyakorlati készséggel alkalmazni is képesek legyenek. Kritikus helyzetekben, s amikor estleg más megmentéséről is szó van. Magyarán — ezekhez a bonyolultabb gépóriásokhoz magasabb fokon kell érteni, mint a régebbiekhez. Ehhez mélyebb tudású oktatókra is szükség van. S a munkavédelmi szakemberképzés jelenlegi rendje lehetővé teszi — alapvégzettségtől középfokon át a legfelsőbb végzettség megszerzését. (Munkavédelmi technikus, üzemmérnök, szakmérnök.) A technikumi végzettség megszerzésére általában nagy az igény — bár mezőgazdasági termelő- szövetkezetek, szakszövetkezetek részéről nagyobb is lehetne. A munkavédelmi szakmérnökképzést is főleg ipari üzemek veszik igénybe. A mezőgazdaság részéről rendkívül alacsony a jelentkezés e területre. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a mező- gazdasági munkavédelmi szakmérnöki tagozatra ez ideig nem jelentkeztek elegendően, bár a jelentkezési határidőt meghosz- szabbították. * * * • NEM JÁRUNK MESSZE az igazságtól, ha kimondjuk — mindebben a technológiai, a munkaszervezési és biztonsági előírások jelentőségének bizonyos, vagy nem is olyan kismérvű lebecsülését- kell látnunk. S akkor ne csodálkozzunk, ha valahol a tudatok mélyén — jóllehet nem ilyen nyers megfogalmazásban — olyan nézet fészkelődik el, hogy a balesetet előidéző okok olyan kockázati tényezők, mint — tegyük fel — a villámcsapás .. Pedig a statisztika ijesztő számainak nagyon elenyésző hányadát tehetik ki az olyan balesetek, amelyekről „senki se tehet, csak az ostoba véletlen”. S éppen a vizsgálatok bizonyítják, hogy a balesetek túlnyomó többsége elkerülhető lett volna. Csak a m ege lő zés lehetőségeit nem akkor kell már keresni, mikor például az áramütés formátlan torzóvá zsugorította az embert ... A megelőzés egyik elodázhatatlan lehetősége pedig minél több munkavédelmi szakmérnök képzése. T. I. A „fekete gyémánt" múzeuma • Az aknatorony és a gépház. Félreértés ne essék: nem Jókai Mór ma is olvasott regényéről a Fekete gyémántokról van szó, hanem arról az ásványról, amelyet így szoktak becézni, s amely rokona, módosulata a gyémántnak (vagy fordítva: a gyémánt a kristályos módosulata): a szénről. Mert a szénnek is van múzeuma, pontosában a bányászatának, s nem is egy. Az egyik, s talán legismertebb Salgótarjánban található, a másik, műszakilag a felszínről nézve változatosabb, a Dunántúl közepén van. Bakony közepén Ajka ma már sokféle iparáról híres. Mint ipartelepülésről aligha gondolnánk, hogy milyen ősi. 1228-ból felnnmaradt a neve oklevélben, s ezt a nevet a germán Eiko vagy Aiko névből származtatják. 1239-ben Eyka, 1384-ben Felsenayka, 1485-ben Alsowayka alakban is szerepelt ... Ez utóbbiakból arra következtethetünk, hogy már a XIV. században legalábbis két részből állt. A XVI. század közepén megszállta és adófizetésre fogta a török, s egyik része — Felsőajka — pár évtized alatt néptelen pusztává lett. Nem is települt be többé. Aiko, Eyka, Ayka Nem úgy a szintén elpusztított Alsóajka! Ez újra, s újra épült és pusztult — így hát csak lassan fejlődhetett. Kétszáz éve még ezren se lakták. Fejlődését csak az iparosodás hozta meg a múlt század utolsó negyedében. A Bakony kincsei 1878-ban Urkutról áttelepítették az üveggyárat Ajkára — ez lett az első üzeme. S az idő tájt — nem sokkal előbb — kezdődött meg a barnaszén bányászata a Csinger-völgyben. A bányák közelében lassanként bányásztelepülések alakultak ki. Nagyobb fellendülést az alumíniumkohó és a timföldgyár építése hozott a második világháború küszöbén. Akkor kezdődött nagy léptekkel a bakonyi bauxitkincs kiaknázása. A fölszabadulás óta nagy fejlesztés ment végbe a gyárakban is — így az ország egyik legnagyobb beruházását valósították meg az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó fejlesztésére. Az alumíniumipar nagy energiaigényét a bakonyi barnaszénre települt erőmű szolgálja. A régi bányáCsingervölgy, Ármin akna sl£mStóhe-és lye a Csingervölgyben kanyargós úton közelíthető meg. A szomszédságában kialakított kedvelt kirándulóhely — az ajkai üzemek és dolgozók társadalmi munkájával az országban elsőként kialakított parkerdő — mellett magasodik a múzeummá lett Armin akna felvonó• Régi bányagépek, háttérben egy lejtakna bejárata. tornyának vasszerkezete. Pici házikó tetején „bújik ki” a torony — a házikó alól szállt a mélybe évtizedeken át a „kas”, a bányalift. A szomszédos épület a gépház. Az udvaron régi bányagépeket láthatunk. S az udvar végén homlokzatán a Jó szerencsét! felirattal három alagút, három lejtakna bejárója nyílik. N. F.
