Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

1979. november 20. • PETŐFI NÉPE • S Találkozás a választókkal Országgyűlési képviselői beszámoló Tiszaalpáron Pár nappal előbb a Duna—Tisza közének pávakörei és ci- terazenekarai találkoztak a tiszaalpári művelődési házban, így esett, hogy a Tiszakécske, Lászlófalva, Lakitelek, Nyárlő- rinc és Alpár alkotta választókörzet országgyűlési képvise­lője, Angyal János iskolaigazgató jelképes színpadkép előtt tartotta meg ez évi beszámolóját választódnak. A népi' re­ményt hajdan hordozó madár festett képével most a szocia­lista állam széles körű jogokkal felruházott polgárai ültek szemben — s tán ettől vagy egyébként is ünnepélyes feszült­ség vibrált a teremben. Bár Angyal János a második ciklusban szerepel már a közélet országos színpadán, azért nekem úgy tűnt, hogy a zsúfolásig meg­telt termet átható hangulat őt is hatalmába kerítette. S ez termé­szetes is, hiszen számadás előtt állt: hogyan sáfárkodott az el­múlt időszakban választói bizal­mával? Képviselőként milyen módon segítette elő a párt poli­tikájának érvényesülését körzeté­ben? Körülbelül harmincezer em­ber nevében vártak tőle választ a jelenlévők ezekre és más kér­désekre. A nagygyűlést Horváth Antal, a kecskeméti járási pártbizottság titkára nyitotta meg, üdvözölve az elnökségben helyet foglaló községi tanácsi, párt- és népfront­vezetőket, megyei tanácstagokat és a megjelent állampolgárokat. Kihasználta a találkozást az öt község lakóival — autóbuszok és személygépkocsik foglalták el csütörtök délután a kultúrház környékét —, s a pártbizottság nevében köszönetét mondott azért, hogy a jövő évi kenyérnek- való magvait november 7-re el­vetették a járásban. Közvetlen szavai fölébresztették a más-más községben élő parasztokban, mun­kásokban, pedagógusokban az együvé tartozás érzését. — Kedves barátaim, tisztelt választópolgárok! — kezdte be­szédét az országgyűlési képviselő. Számadásában a párt politikájá­ból, a XI. kongresszus határoza­taiból indult ki, amelyek többek közt a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését szabták felada­tul. A közéleti demokrácia elvei egyre inkább a mindennapok gya­korlatává válnak, az állampolgá­rok mindinkább megtanulnak él­ni jogaikkal. Ez fontos a még oly­kor fölbukkanó nehézkesség és a bürokrácia elleni harchoz. A legfelsőbb államhatalmi szerv, az országgyűlés munkáját is közelebb hozta a Parlamentből a Tiszaalpáron összegyűlt válasz­tókhoz a képviselő. A saját köz­életi munkájáról elmondta An­gyal János, hogy ebben a ciklus­ban kétszer kért és kapott szót az országgyűlésben. Utóbb a névte­len bejelentésekkel kapcsolatban, és a kétkezi dolgozóknak a népi ellenőrzésbe történő szélesebb kö­rű bevonásáról fejtett^ ki vélemé­nyét. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottságtól már kapott is értesítést: a jövőben még több munkásembert választanak be a testületekbe. A megyében tanács­üléseken, vitákban képviselte a területét, részt vett országgyűlé­si bizottsági munkában is. Angyal János szólt az őt meg­választó öt település dinamikus fejlődéséről: Alpáron művelődési ház, öregek napközi otthona, gyógyszertár, új emeletes társas­házak, Lakiteleken napközi ott­hon és tornaterem, Szikránál új vasútállomás épült. A jövőben várható, hogy Lászlófalván ke­resztül megépítik a Kecskemétet Szolnokkal összekötő út szaka­szát, és végre rendbehozzák a Kiskunfélegyháza—Szolnok közút rendkívül rossz állapotban levő részét. A képviselő arra törekszik, hogy a helyi párt-, tanácsi és népfrontszervek lakosságot moz­gósító, összefogó munkáját se­gítse, s a felsőbb szerveknél egyengesse az utat a tervek meg­valósítása előtt. A sikerekben csak ennyi az érdeme, az ered­mények a választópolgárok mun­káját dicsérik. Bodor Lajos bácsit Alpáron nagy lokálpatriótának ismerik. Nem csoda hát, hogy legelőször ő tett föl kérdéseket az ország­gyűlési képviselőnek. Érdekelte, hogy a régi elképzelések szerint fölszámolásra ítélt Félegyháza— Szolnok vasútvonalnak mi lesz a sorsa? Elpanaszolta, hogy a köz­ség lakóit sérti az érvényben levő vasúti menetrend, mert Tiszaal- párról reggel nem lehet Buda­pestre utazni, ugyanis Kiskunfél­egyházán nincs csatlakozás, pedig ehhez csak egy vonatot kellene öt perccel hamarabb indítani, mint régebben. A holt Tisza-ág és a földvár védelmében is szót emelt. Lengyel Pálné lakiteleki peda­gógus légelőször is köszönetét mondott a képviselőnek, amiért segített a község nődolgozóinak az elhelyezkedési gondjaik meg­szüntetésében. Nevezetesen abban, hogy létrejött nálunk egy jól fi­zető, könnyű munkát adó BRG- üzem. Segítséget kért a lakosság jobb ellátása, a tősfürdői nyári „heringesdi” megszüntetése vé­gett. Kérte, járjon közben, hogy az iskolás gyerekeknek estefelé ne sötét utcákon kelljen hazabo­torkálniuk. Szintén az iskolásokért emelt szót Marczibányi Róbert növény- termesztési brigádvezető, aki Lászlófalváról érkezett a nagy­gyűlésre. A tanyai iskolákat meg­szüntették, körzetesítették — mon­dotta —, de arról eddig senki sem gondoskodott, hogy a falvak­ba reggelente beutazó tanyai ap­róságok fedél alatt várakozhassa­nak az utak mentén az autóbusz­ra, s ne esőben, fagyban. Seres Imre, az alpári Búzaka­lász Tsz elnöke arra kérte az or­szággyűlési képviselőt, segítsen abban, hogy a VI. ötéves tervben elkészülő víztározó mellett a 800 hektárra elképzelt öntözési tervü­ket időben megvalósíthassák. Angyal János válaszolt a kér­désekre, kiélégítően, megnyugta­tóan. — Jó munkával készüljünk a XII. pártkongresszusra! — Hor­váth Antal járási párttitkár zár­ta e mondattal a nagygyűlést, amelyen úgy tűnt, hogy az or­szággyűlési képviselő — a szó át­vitt értelmében — valóban talál­kozott a választóival. A. T. S. BŐVÜL A SKÁLA-HÁLÓZAT Belép Kecskemét és Baja is Olvasóinkat még a nyáron tájé­koztattuk, hogy a Skála Áruház és a SZÖVÁRU-vállalatok egyesülé­sével létrejött a Skála-Coop Or­szágos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat. Az egyesülés célkitűzése: szoros együttműködés mindazon szövet­kezeti áruházakkal, melyek már megfelelnek bizonyos követelmé­nyeknek. Demján Sándor, a Ská- la-Coop vezérigazgatója ismertet­te a sajtó képviselőivel, hogy ja­nuár elején 38, jövő nyárra 43, 1981-ben pedig 8Ö Skála Áruház lesz majd az országban. 1985-re pedig mintegy 2000 szaküzlet léte­sítését tervezik és hozzávetőlege­sen 30 milliárd forintos áruforga­lomra számítanak. Számításaikat az eddigi eredmé­nyekre alapozzák. Az egyesülés óta — nem egészen fél év alatt —, mind a nagykereskedelmi, mind pedig a kiskereskedelmi részle­gük az országos átlagot meghala­dó ütemben fejlődött és változat­lan létszámmal, 50 százalékkal magasabb nyereséget ért, el, mint amire számítani lehetett.’ A budapesti Skála Áruház for­galma éppen a sajtókonferencia napján érte el a 2 milliárd forin­tot és ez megközelíti az 1985-re tervezett bevételt. Sajnos, a forga­lom ugrásszerű emelkedésével együttjár egy csomó kényelmet­lenség : az áruház túlzsúfolt, a ha­talmas tömegben mozdulni sem lehet, nincs mód a nézelődésre, válogatásra. A november 7-én megnyitott két új Skála-rendszerű áruházat — az egyik Szécsényben, a másik Szolnokon épült — szin­tén megostromolták az érdeklő­dők. öt nap alatt az egyikben 8, a másikban 18 millió forintot for­galmaztak. Jövő év január elsejével továb­bi 35 szövetkezeti áruház csatla­kozik a meglevőkhöz. Az önkéntes társulásban részt vevő áruházak képviselői októberben már közös megbeszélésen vettek részt. Meg­állapodtak. hogy jövőre mind a 38 áruház azonos árualappal in­dul, egyszerre tartja a kereskedel­mi rendezvényeit, de ezen túlme­nően önállóan is beszerezhetnek olyan árukat, amelyek az adott környezet jobb ellátását teszik le­hetővé. A társulás alapvető célja, a fo­gyasztói igények országos kielégí­tése. A Skála-Coop nem „bekebe­lezi” a kisebb áruházakat, hanem megteremti a lehetőségét, hogy mint a szövetkezeti kereskedelem nagyüzemei döntő szerepet játsza­nak a vonzáskörzetükben élő la­kosság ellátásában. Árusíthatják a Skála-védjeggyel ellátott áru­cikkeket, mindazon terméket, amelyeknek a gyártását kizárólag a Skála-Coop rendeli meg. A társulásban részt vevők leg­főbb kötelezettsége, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. Az együtt­működés állandó erőpróbát is je­lent: versenyt a fogyasztóért! Na­gyobb választék, udvarias kiszol­gálás, a színvonal fokozatos eme­lése, ezek azok a feladatok, ame­lyekre felhívták az együttműkö­désben részt vevők figyelmét. A jö­vő év teendői között szerepel az önkiszolgálás további bővítése, a csomagolóanyagok korszerűsítése és több olyan újítás-is, mint pél­dául az, hogy a hazai kordbár­sonyból varrt készruhákra egy­éves garanciát vállalnak. Az ilyen akciók növelik a hazai ipar tekin­télyét, de a kereskedelmi forgal­mat is. Ez történt a trapper-far- mer esetében, amelyről a Skála bizonyította be, hogy felveszi a versenyt a külföldi márkákkal. Így lett az eladhatatlannak vélt magyar farmerből — hiánycikk. Most az almaecet a sláger, ame­lyet a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság készít a Skálának. Eleinte senki sem hitte, hogy hetente el­fogy 10 ezer üveg almaecet, ma naponta vinnének ennyit, ha len­ne. A Skála felkészült a várható karácsonyi forgalomra is. Kapha­tó lesz az új Rodolfó-játék, szobai gyermekhinta, a nagyon keresett Skála-televízió és sok más újdon­ság, amiért érdemes lesz felkeres­ni a Skála-Coop hálózat üzleteit. Jövőre idetartozik már a kecske­méti Alföld Áruház is, ezt köve­tően pedig az épülő bajai áruház kap jogot a Skála-embléma hasz­nálatára. V. Zs. Fokozzák a munkaütemet Pakson Üzembe helyezték az első létesítményt Pakson elkészült, s feszültség alá helyezésével az országos fő­hálózat része lett az atomerőmű 120 kV-os alállomása. Az állo­más az Atomerőmű Vállalat első üzembe helyezett létesítménye, amelyet egymás után követnek az újabbak. Még ebben a hónapban átadják az úgynevezett indító transzformátort, s ezzel üzembe helyezhető a Duna partján épült vízkivételi mű hatalmas szivaty- tyúja. Csehszlovákiából megérke­zett a tizenkét méter hosszú, 132 tonna súlyú nyomáskiegyenlítő tartály, az úgynevezett térfogat­kompenzátor. A 125 atmoszféra üzemi nyomásra tervezett beren­dezés, továbbá két nagy gőzgene­rátor beemelése a reaktortérbe, a következő napok fontos eseménye lesz. Minderről, továbbá az építés- szerelés téli teendőiről Balogh Ernő, az Erőmű Beruházási Vál­lalat főmérnöke adott tájékozta­tást az MTI munkatársának. El­mondotta: az év folyamán meg­gyorsult munkaütemet a kedve­zőtlenebb téli időszakban is fo­kozni kívánják. A sok irányú intézkedés célja, hogy az idei, várhatóan hétmil­liárdos program után, az 1980-ra kitűzött több mint tízmilliárd forint értékű feladat késedelem nélkül megvalósuljon. (MTI) Újságíró-küldöttség utazott Hanoiba A Nemzetközi Újságíró Szer­vezet végrehajtó bizottságának , ülésére — a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képvise­letében — hétfőn Hanoiba utazott Király András főtitkár és Fábián Ferenc főtitkár-helyettes. Az ülé­sen megtárgyalják az 1976-os hel­sinki kongresszus óta végzett munkát, és megvitatják a fejlődő országok újságírásának helyzetét. (MTI) Új művészi értékekkel gazdagodott Kecskemét • Három hangulatteremtő üvegablak — a tízből. — Az egykori kecskeméti zsinagógából a mai Technika és Tudomány Háza lett, úgy pedig, hogy a megőrzött régi épületburkon belül egy második, belső, valami új épült, éspedig kitűnően, Kecskemét városának jeles építésze, Heré­nyi József tervei nyomán. Talán nem tévedek, ha azt állí­tom, hogy a régi és új adott „kompromisszumában”, a küjső és belső között eleven és hatásos kapcsolatot Bolmányi Ferenc színes üvegablakai teremtenek — mondotta egyebek között vasárnap délben a művész legújabb alkotásait felavató be­szédében Major Máté akadémikus. A nagy érdeklődéssel várt esemény jelentőségét Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző Bolmányi Ferenc üvegab­lakainak ihletésére készült Orbis Pictus című művének si­keres bemutatója is növelte. A szép számú közönség lelkes tapssal jutalmazta a művet vezénylő szerzőt, a Kecskemét Vonósnégyest, Pászthy Júliát és Szokolay Adámot. A megyeszékhely lakossága, az épület gazdái és az ünnep­ségen részt vevők nevében Szabó Bajos, a MTESZ Bács-Kis- kun megyei szervezetének titkára köszönte meg a tíz ra­gyogó ablakot, az alkalomhoz illő műsort. H. N. • Jobbra: Major Máté, Szabó Lajos, Bolmányi Ferenc és Michelangelo Dávid fej című alkotása (másolat). • A karmestert állványnál Szokolay Sándor, a szerző. (Pásztor Zoltán cs Tóth Sándor felvételei) EMBEREK, TÖRTÉNETEK Űj Diogenész A tanyákon három hete mindenki az öreg Kas­sáin nevetett. Az történt ugyanis, hogy Józsi bá­csi az egyik éjszakáját # tsz pincészetének egyik háromszáz hektós hordójában töltötte. Baj — szerencsére — nem lett a dologból, bár könnyen lehetett volna. Az elnök, akinek hivatalból ki kellett vizs­gálnia az ügyet, alig tudott komoly maradni, mi­kor az öreg magyarázkodott. — Nézze, elnök elvtárs.' A tsz a hibás, nem én. Minek csináltatott akkora hordókat? Tudja, hogy én szeretem a bort. De mindig csak annyit iszok, amennyit a méretek engednek. Otthon a saját pincémben én még sose rúgtam be. Mert nekem a legnagyobb hordóm is csak másfél akós. De itt... Az öreg nyelt egyet csak úgy szárazon, és láthatóan igen nehezére esett, hogy bor nélkül dolgozott az ádámcsutkája. — Szóval... én a méretekhez igazodva iszok. Itt meg a fahordók is ötven hektónál kezdődnek, azok a fránya csempehordók meg háromszáz­nál. Hát csoda, ha berúgtam? Azt egy istennek sem tudta megmagyarázni, hogyan került be a hordóba. Azon a folyosón az elmúlt héten tisztították a nagy hordókat. Igaz, a hordók ajtaja nyitva volt, bemehetett, csak azt nem értette az elnök, hogy azon a nyíláson, amin a józan ember is nehezen fér be a mosáskor, tisztításkor, hogyan tudott bejutni ő részeg állapotban. De az öreg erre nem emlékezett. Mondani sem kell, hogy a tanyákon bőven akadt magyarázat. Egyesek szerint Kassai bácsi összeveszett a fe­leségével, és el akart költözni otthonról; mások szerint valaki tréfából dugta be a hordóba a magatehetetlen öreget; voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy meghalni ment oda, mint ahogy az elefántok is elvonulnak valami félre­eső helyre, ha a végüket érzik; még olyan is akadt, aki — persze merő rosszindulatból — azt terjesztette, hogy az öreg annyira szereti a bort, hogy már lakni is hordóban kíván. El is nevezte valaki Kassai bácsit „Űj Dioge- nész-”nek. Ezt ugyan nem sokan értették, hiszen soha nem hallottak a régi Diogenészről sem, de a név rajta maradt az öregen. Csak egy kicsit átalakult. Először „dióverés” lett a Diogenészből. Ennek ugyan semmi kapcsolata nem volt a borral, de legalább érteni lehetett. A szó aztán tovább vál­tozott, s végül „dióverő" lett belőle, mert az mégis jobban illi/c az emberhez. Hát így lett az öreg neve a tanyákon a „dió- verő" Kassai. Tóth Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents