Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-02 / 257. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 2. PORTÁLDARUK EXPORTRA Gazdálkodás anyaggal, termékkel • Két év óta gyártanak komplex portáldarukat a Magyar Hajó- cs Darugyár tiszafüredi gyáregységében. Az idén már negyvenhat, öttonnás portáldarut készítenek szovjet és jugoszláv megrendelésre. (MTI-fotó) HÁZUNK TÁJA Hol legyen a a kiskertben A fólia alatti zöldségtermesztés házi és háztáji kertekben főként az ország déli részén alakult ki, általában két formában. Az egyik a zárt egységeké, amelyekre jellemző, hogy egy—egy településen nagyon sok termesztő egymással azonos formában használja a fóliát. Kiskunfélegyházán például a fólia alatt hónapos retket hajtatnak fűtés nélkül, ezután paprikapalántát nevelnek, s egyéb nö- vényhajtatással fejezik be a tavaszi idényt. A zárt egységekben végzett termesztésre az jellemző, hogy a kistermelők kevés zöldségfajjal, sőt kevés fajtával dolgoznak. A másik forma az elszórtan, itt- ott kialakult fólia alatti zöldség- termesztés, amely elsősorban a helyi ellátásban játszik fontos szerepet. Az elszórt fólia alatti termesztésre jellemző, hogy azokban viszonylag sok zöldségfajjal foglalkoznak a háztáji és kistermelők. Az élet mindkét forma helyességét igazolta, hiszen a termesztő és a fogyasztó számára egyaránt előnyös. Az előző alkalommal a fűtött fólia alatti zöldségtermesztés időszerű tennivalóival foglalkoztunk. Ezúttal a fűtetlen fólia alatti.termesztésről szólunk. A fóliasátor helyének jó vagy rossz kiválasztásával évekre előre eldönthetjük a termesztés sikerét. Különösen kedvező az elhelyezés az enyhe, déli lejtőkön,, ahol a talaj gyorsabban felmelegszik, a növény korábban csírázik, jobban gyökeresedik és előbb érik a termés. Azokon a területeken, ahol magas a talajvíz, nem érdemes fóliás kertet létesíteni. Ezek a talajok hidegek, a termés érésének koraiságát csökkenthetik. Ajánlatos továbbá kerülni azokat a helyeket is, ahová a víz összefolyik. Egy-egy esőzéskor elöntheti a víz a fóliasátrakat, ami rendszerint a növényzet pusztulásához vezet. Fontos, hogy az öntözővíz megfelelő mennyiségű és minőségű legyen. Gyakran okoz a kertészetfóliaalagút ben a vizek keménysége és magas sótartalma helyrehozhatatlan károkat. Sokszor csak a második esztendőben veszi észre a termelő, hogy növényei rosszul fejlődnek, mert öntözéskor temérdek só halmozódott fel a talajban. Ilyenkor már aligha lehet segíteni és a befektetett pénz kárba vész. Általában azok a vizek alkalmasak kerti öntözésre, amelyek összes sótartalma literenként 200—250 milligrammnál nem nagyobb. Minden esetre érdemes előre a vizet megvizsgáltatni. A tavak, folyóvizek ásványi sótartalma alacsony, de hátrányijk, hogy a kora tavaszi hónapokban igen hidegek. Sajnos, egyre gyakrabban lehet hallani ezek vegyi elszennyeződéséről. Gyomirtókkal és más vegyi anyagokkal fertőzött vizek használata szintén nem jöhet számításba. A fóliaalagút 50—150 centiméter széles, 40—60 centiméter magas, 12—18 m vagy ennél is hosszabb. A korai, szabadföldi zöldségfélék, uborka, dinnye, paradicsom, ->ap- rika, babkiültetés, illetve - lés utáni néhány hetes U ás előnyös. A nagyobb tenyésztél ulet- igényű iker, vagy széles sorú, sűrűn ültetett növények termesztésekor elég csupán a. növényeket és közvetlen környezetüket letakarni. Ilyen módon a fóliaszükséglet a minimálisra csökkenthető. A takarás nemcsak a hőmérséklet emelésére szolgál, hanem védi a kiszáradástól és a gyakori, kora tavaszi szélkártételtől a növényzetet. Fóliaalagutak használatával az áttelelő zöldségfélék, a saláta, a spenót, a sóska szedése ..előbbre hozható, sőt olyan növények is bevonhatók az átteleltetés- be, mint a sárgarépa, petrezselyem. A fóliaalagutaknak kicsi a légterük, ennek megfelelően, rossz a hőgazdálkodásuk. A szellőztetés, a végek kinyitásával, az öntözés pedig a takarópalást leszedésével oldható meg leggyorsabban. Az áttelelő növények védelmére használt fóliaalagutakat tavasztól, őszig viszont zárva kell tartani, csak a két végükön hagyjunk egész kicsi légzőnyílást. (Folytatjuk) Korábban lapunk hasábjain már beszámoltunk arról, hogy a népi ellenőrök országosan vizsgálják az ésszerű, takarékos gazdálkodás követelményeinek érvényesülését a nem rubel viszonylatból származó importanyagok felhasználását. Az országos vizsgálat keretében a megye hat könnyűipari, négy gépipari és két nehézipari vállalatánál és szövetkezeténél elemezték a népi ellenőrök e tevékenységet. A népgazdaság helyzete fokozott mértékben vetette fel a takarékos és hatékony gazdálkodás szükségességét. Ez egyben megköveteli az üzemektől is a termelés-forgalmazás magasabb színvonalú szervezettségét. A gondokat és a megoldandó problémákat a vállalatok azonban nem a súlyuknak megfelelően érezték. Késedelmesen intézkedtek a központi elhatározásoknak megfelelő feladatok kitűzéséről és végrehajtásáról. Szál mazása ismeretlen Az üzemek anyaggazdálkodási tevékenysége, az erre vonatkozó ügyrend általában korszerűtlen, lassan reagál az ellátási lehetőségek változására. Az anyaggazdálkodás főleg csak a beszerzésre és felhasználásra egyszerűsödik. Külön nem foglalkoznak az importanyagokkal való célszerű és takarékos gazdálkodással. Jellemző, hogy a vállalatok a felhasznált anyagok eredetét tel- jeskörűen nem ismerik. Az importanyagok eredetéről többnyire csak a külkereskedelmi vállalatoktól történő közvetlen beszerzések esetén szereznek tudomást. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatoktól vásárolt anyagok egy részének származása általában ismeretlen a felhasználó előtt. Esetleg csak a csomagolóeszközökön levő feliratok, vagy a beszerzés területén dolgozók információcseréjére ad tájékoztatást az anyagok eredetéről. A tőkés importanyagok készletértéke — a többi anyagokéhoz Mit tapasztaltak a népi ellenőrök? hasonlóan — 1977—1978. években indokolatlanul emelkedett, és csak 1979-ben várható — a központi intézkedések hatására — jelentős készletérték-csökkenés. A beszerzéseiknél, a készletezésnél a folyamatos termelésre hivatkozva, a túlzott biztonságra törekvés a jellemző. Kedvező jelenség volt, hogy az importanyagok felhasználásának növekedési üteme mérsékeltebb a termelés emelkedésétől. A vállalatok árbevétele két és fél év alatt 25 százalékkal emelkedett, a tőkésimportanyag-felhasználás ez idő alatt nyolc százalékkal növekedett. Az viszont már baj, hogy a vizsgált vállalatok tőkés exportja 35 százalékkal kevesebb, mint a tőkés eredetű anyagfelhasználásuk. Például a BRG A raktárépítés nem arányos az üzemek bővítésével. Ezért több esetben az anyagok tárolása és kezelése hiányos. Tapasztalták a népi ellenőrök, hogy üres raktártér esetén is szabadban tároltak anyagot a megfelelő állagmegóvás nélkül. Az anyagnormák rendezésére, a korszerűtlenek változtatására csak ritkán került sor. Egyes esetekben a technológiái fegyelem megsértésével jelentős értékű gyártásközi selejt keletkezik, melyekért az indokolt kártérítési és fegyelmi felelősségre vonás elmaradt. A vizsgált termelőegységek többsége eredményesen törekedett a nem rubel elszámolású importanyagoknak belföldi, vagy szocialista eredetű anyagokkal való pótlására. Ezeket az intézkedéseket is csak a behozatali engedélyek szigorítása után tették. A tőkés importtermék kiváltására tett intézkedéseket sokszor nehezítette az új forrásokból beszerzendő anyag időben és kellő minőségben való szállításának a biztosítása. Esetenként a szocialista partner is csak konvertibilis valutáért vállalta az új termék szállítását. Némely nyugati vásárló pedig ragaszkodik az eredeti nyugati alkatrész beépítéséhez. (A tőkés import eredményes helyettesítésére intézkedett a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Magnetofon Gyára, ahol az eddig importból beszerzett magnómotorokat saját gyártású motorokkal váltják fel. A tapasztalatok kedvezőek. A minőségi kifogások minimálisak, A Bajai Lakberendező Építő- és Vasipari Szövetkezetben a kerti szivattyú készítéséhez az eddig felhasznált nyugati eredetű motorok helyett csehszlovák gyártmányú motorokat terveznek felhasználni.) Megállapították a népi ellenőrök, hogy az anyaggazdálkodási módszerek korszerűsítésében, a takarékos anyaggazdálkodásban, az anyagkészletek csökkentésében a dolgozók anyagilag ,nem érdekeltek. Az anyaggazdálkodást érintő prémium-célkitűzések általánosak. többnyire csak az ügyviteli előírások végrehajtását, egyes anyagok beszerzését jutalmazzák. Megnézték a népi ellenőrök azt is, milyen takarékossági terveket készítettek a vállalatok. E tervekre jellemző az általános fogalmazás. Egyes gyáregységeknél pedig a terveket a központi számok mechanikus lebontásával határozták meg. Takarékossági intézkedések megvalósulásának az önköltségre és az eredményre gyakorolt hatását csak kevés helyen elemezték, értékelték. A vizsgálat során kiderült: kevés a rendszeres munkakapcsolat a vállalatok és a felügyeleti szervek között a készlet- és anyag- gazdálkodás, ezen belül az importanyag-gazdálkodás terén. Ipari szövetkezeteknél ilyen célú kapcsolat egyáltalán nincs. Tapasztalták a népi ellenőrök, hogy az anyaggazdálkodás ellen- őrzöttsége nem megfelelő. A vállalatok belső ellenőrzése általában az anyaggazdálkodással kapcsolatos ügyviteli folyamatok (számlázás, kivitelezés, stb.) vizsgálatára terjed ki, míg az anyag- gazdálkodás közgazdasági összefüggéseit nem követik nyomon. Végezzenek folyamatos elemzést Az importtermékekkel való gazdálkodás kérdéseivel a termelési tanácskozásokon, újítómozgalomban, a brigádvállalásokban többnyire csak általánosságban foglalkoznak. A termelési feladatok eredményesebb végrehajtására, ‘ a takarékos anyaggazdálkodásra nem veszik kellően igénybe a társadalmi szervek tömegmozgósítö erejét. A vizsgálat során a népi ellenőrök ráirányították a- figyelmet az importtermékekkel való hatékonyabb gazdálkodás szükségességére. Javasolták, hogy a felügyeleti szervek fokcxzottabban kísérjék figyelemmel a vállalatok anyaggazdálkodását, különösen a tőkés devizamérlegre ható tényezőket. Az üzemek a készletek forgási sebességének növelésére végezzenek folyamatos elemzést. Tárják fel a megvalósítandó feladatokat, korszerűsítsék anyaggazdálkodási tevékenységüket, az anyagfelhasználási normákat folyamatosan vizsgálják felül, elemezzék a gyártási selejtek okait, az újítási feladattervben szorgalmazzák az im- pcrtanyag-megtakarítast célzó újításokat. Az anyaggazdálkodás területén dolgozók munkájának megítélésénél fokozottabban érvényesüljön az anyagi érdekeltség elve. Az üzemek vezetői működjenek együtt, és vegyék igénybe a társadalmi szervek segítségét, hogy valamennyi dolgozó érezze az importanyag-takarékosság szükségességét. Gaborják Csaba népi ellenőr MIRŐL HÍRES MÁTÉSZALKA? A magyar elektrotechnika emlékei Paláutaueveléa fólia alatt. (Straszer András felvétele) V „'szálkán állítólag arra a le;:.! üszkébbek, hogy a mai Magyarország területén ennek a városnak volt először közvilágítása, 1888-ban. S akinek erről dicsekednek, meggyőződhet e jelentős dátum hitelességéről a Budapesti Elektromos Művek Kazinczy utcai bemutatótermében, ahol a Magyar Elektrotechnikai Egyesület gazdag gyűjteménye vonultatja fel az elektrotechnika fejlődését, 1875-től, a hazai villamos energia bevezetésétől 1935-ig. A Jedlik-teremben a magyar elektrotechnika nagy alakjaival, így többek között Jedlik Ányos István, Ganz Ábrahám, Mech- wart András, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar és Bródy Imre munkássá- val ismerkedhetünk meg. A Ganz-teremben pedig a villamos gépek fejlődéstörténetét szemléltetik a korabeli fotók, különböző rendeltetésű gépek, motorok, transzformátorok, generátorok és áramváltók. Ugyancsak itt mutatják be a mai Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és az Egyesült Villamosgépgyár hajdanvolt elődjét, a Villámvilágítási és Munkaáttevő Gyárat, ahol 1886- tól a világon az elsők között már szénszálas izzólámpákat gyártottak. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve gyorsan terjedt a városi közúti villamos közlekedés. Budapesten sokáig féltették a városképet a felsővezetékektől, ezért a vágányok alatti csatornákban helyezték el a munkavezetékeket, melyekkel a kocsik által vontatott áramszedők érintkeznek. A felsővezetéktől való idegenkedésnek azonban volt előnye is. Ezért építették meg nálunk először a kontinensen az első földalatti vasutat, mely nagy világfel túrié:,'. kelteti a millennium idegen. Ki gondolná péidául, hogy már a század elején felvetődött a gondolat, hogy a villamos energiát ne csak fűtésre, hanem hűtésre is használják. Pedig a Déri teremben bemutatott korabeli Bosch abszorpciós rendszerű hűtőgép erről tanúskodik, s ugyancsak a Déri-teremben látható az a forróvíz-tároló, mely alig különbözik a mai, modern utódaitól, pedig 1931-ből származik. S ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy egy század eleji villamosított konyhát is berendeztek a terem egyik sarkában, s hogy a bemutatott készülékek tanúsági szerint már a húszas években megtervezték a kaputelefon elődjét. A Bródy-teremben a köz- és díszvilágítás kezdeti korszakával és fejlődésével ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói. Különösen a fiatalok érezhetik magukat a régi filmek világában, amikor láthatják az ezerkilenc- száztízes és húszas évek különböző típusú légüres, szénszálas izzólámpáit, ugyancsak a századelőt idéző, szecessziós közúti lámpákat és a különböző kapcsolóval ellátott fali és talpasKorabeli metszet a Puskás-féle telefonközpontról. foglalatokat. Az 1920-as években azonban már megjelentek a mai értelemben vett világítóreklámok. Amikor pedig a francia Claude feltalálta a neoncsövet, az 1920-as évek végén teljesen forradalmasítva a reklámvilágítást, s ezzel megalapozta a mai korszerű közvilágítás alapjait is. A kiállítás utolsó állomásaként a villamosság fejlődését a Bláthy- teremben így foglalják össze a tablók adatai: a közhasználatú villamosenergia-szolgáltatás 110 V feszültségű egyenáram-rendszerrel kezdődött. Később tértek át a kétszer 110, majd a 150 és a 220 V feszültségű rendszerre. Budapesten az 1920-as évek végén már annyira megnövekedett a villamosenergia-fogyasztás, hogy 30 kV-os alaphálózatot kellett építeni. A Tatabánya—Tokod közötti energiaátviteli rendszer számára épültek az első hazai 60 kV-os kapcsolóberendezések. A bánhidi erőműből két 110 kV-os feszültségű, kétrendszerű szabadvezeték szállította a villa• Jobbra: Bláthy Ottó árammérője. mos energiát Budapest és Győr meglevő erőműveinek, valamint biztosította a Budapest—Hegyeshalom közötti villamos vasútvonal energiaszükségletét. A Bán- hida—Budapest közötti 110 kV- os távvezeték a későbbi országos hálózat első vezetékeként épült 1929-ben, s ma is üzemben van. A kiállítás anyagából kitűnik, hogy az országos távvezeték-hálózat állandóan fejlődik és minden irányban csatlakozik a KGST egyesített energiarendszeréhez. A hazai hálózat gerincét és a jelenlegi nemzetközi kooperációs összeköttetéseket 400 kV- os távvezetékek alkotják, de már elkészült a Szovjetunió déli energiarendszeréhez csatlakozó 750 kV-os távvezeték is, mely a Szovjetunió után a második Európában. Így mutatja be ez § magát szerényen gyűjteménynek nevező kiállítás a magyar elektronika múltját és ismerteti a jövőbe előretekintő jelenét. • Balra: a Bláthy— Déri— Zipernowskyféle transzformátor.
