Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-02 / 257. szám
\ 1979. november 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Felszabadulására emlékezik Kalocsa város Kalocsa 35 éve szabad: megszabadult a második világháború gyötrelmeitől. Ennyi esztendő távlatából az átélőnek ez ma- már emlék, történelem viszont a huszonegynéhány éveseknek. Akkor kevesen bíztak,, s csak a hitükben erősebbek hitték, hogy kiegyensúlyozott, új élet kezdődik majd szerte a hazában. Kalocsa és környéke épp úgy magán viselte a borzalmas háború összes bélyegét, mint bármely város abban az időben. A jobboldal, a nyilas párt Kalocsán is befészkelte magát a város életébe. Űr volt a rettegés, amit tetézett a kiürítési parancs és a sokasodó behívók száma, a leventefiatalok elvitele, majd a városba érkező, megtévesztett menekültek tömege, azok átvonulása a Dunántúlra. Az események gyorsan követték egymást. A nyilasok által repülőgépről leszórt Szálasi-féle hadparancs a „szabadságharc vívásáról” további rettegést váltott ki. Erre utal az a tény is, hogy Lantai, az akkori polgármester kiadta az utasítást a megbízhatatlan elemek összeírására, majd internálására. Az összeírottak között volt az illegalitásban itthon tartózkodó Ruzsinkó Mihály, Baksa József, a későbbi első kalocsai polgármester. A hadi eseményeket azonban megállítani nem lehetett. A 2. Ukrán Front, amelynek parancsnoka Malinovszkij marsall volt, szeptember 23-án, a romániai hadműveletek befejezésével a 3. Ukrán Fronttól utánpótlást kapott, a 46. hadsereget, amely a 2. Ukrán Front balszárnyán október 8-ra felszabadította a Tiszától keletre eső jugoszláv területeket. Elérkezett Magyarország felszabadítása. Érdemes mint történelmi tényt megemlíteni, hogy a 2. Ukrán Front hatalmas erőt képviselt: negyven lövészhadosztályt, három harckocsi-, két gépesített és három lovashadtestet, és egy harckocsizó dandárt foglalt magába. A front 750 harckocsival és ro- hamlöveggel, 10 200 löveggel és aknavetővel, 1100 repülőgéppel rendelkezett. Ezzel szemben a németeknek és az alájuk rendelt magyar erőknek október 23-án — tehát egy héttel Kalocsa felszabadítása előtt — háromezerötszáz lövege és aknavetője, 300 harckocsija és 550 repülőgépe volt. Az erőviszonyok egyértelműek voltak. A 2. Ukrán Front október 22- én utasítást kapott a legfelsőbb főparancsnokságtól, melyben elrendelték a 46. hadsereg és a második gépesített hadtest támadását október 29-re a Duna— Tisza közén. A támadás megindult Rém—Borota—Jánoshalma— Kiskunhalas—Kiskunfélegyháza —Baja térségében, s még aznap áttörték a frontot. Kalocsa város lakossága izgalomban élt, és ezt fokozta, hogy Október 23-án, még a támadás kibontakozása előtt, Beregffy- Berger hadügyminiszter elrendelte a teljes kitelepítést, melyre ugyan sor. nem került, minthogy Ruzsinkó Mihály megbízta Beke Sándort (volt miskei általános iskolai igazgatót, akkor tartalékos hadnagyot), hogy a nyilasok által kiragasztott felhívást a kiürítésre gyűjtsék be. Erre Beke Sándor 1969-ben egy beszélgetés alkalmával így emlékezett vispza: „Rimái István, Czár Lajos és mások azzal jöttek hozzám, hogy a kommunisták kérése; a plakátokat le kell szedni. A katonák szétszéledtek a városban, az üzletekben, borbélyműhelyekben és begyűjtötték a kiürítési parancsokat. Ezt követően Ruzsinkó üzent, hogy a nyilasokat el kell távolítani a városból. Én aztán sasbehívót küldtem Kovarcz Emilnek és a többieknek, hogy azonnal vonuljanak be Szekszárdra. Azok a parancsnak eleget tettek.” A kiürítés elmaradt és rendzavarás sem volt Kalocsán. Azoknak, akiknek félni kellett az új rendben, elmenekültek. A 46. hadsereg csapatai Baja elfoglalása után mind közelebb értek Kalocsához. Október 31-én a magyar királyi hadsereg Kalocsán levő alakulatai elhagyták a várost az egyetlen lehetséges szabad úton: Dunapataj irányában. A Vörös Hadsereg gyors előrenyomulását megkönnyítette Baja felől, hogy Beke Sándorék a dusnoki hidat a parancs ellenére nem robbantották fel, sőt lehetetlenné tették a németek általi megsemmisítést is. A városban tartózkodó kommunisták már várták a Vörös Hadsereg érkezését Miske irányából. A város felszabadulása október 31-én hajnalban kezdődött meg. Bátya irányából belövés érte a várost, s minthogy válasz a lövésre nem volt, Miske és Bátya felől a 46. hadsereg alakulatai megkezdték a bevonulást Kalocsára, s 1944. október 31-én délutánra a Vörös Hadsereg harcosai felszabadították a várost. □ □ □ Kalocsa város felszabadulásáról és a Nagy Októberi Forradalom, évfordulójáról november 6- án délután 4 órakor ünnepi nagygyűlésen emlékeznek meg az István Gimnázium dísztermében. Az ünnepségen adják át a „Kalocsa városért” kitüntetéseket, közöttük azoknak is, akik a fel- szabadulás 35 esztendővel ezelőtti eseményeiben tevőlegesen, hittel, akarással részt vettek. Benke Ferenc Több takarmány, több hús A világélelmezés legégetőbb problémája a fehérjetermelés, ezen belül a húsellátás javítása. A világ népességének jelentős része a minimálisnál kevesebb fehérjéhez jut, de e probléma Európa több országában is fennáll. A szocialista országokban nagyon gyors az állattenyésztés fejlesztésének üteme. Az állattenyésztéshez azonban sok és egyre több takarmányra van szükség, tehát ahol gyorsan fejlődik az állattenyésztés, időnként — különösen a száraz, kevés csapadékú időszakokban — hiány mutatkozik takarmányfehérjéből. A hiányt pedig csak importból lehet fedezni, sajnos gyakran csak kemény valutáért. A megoldás kulcsa a takarmány- növények intenzívebb termesztése. Növelik egyrészt a szemes takarmányok termőterületét, illetve terméshozamát, másrészt szükség van a cukor-és konzervipar, valamint a növényi nyersanyagot feldolgozó élelmiszeripar melléktermékeinek a feldolgozására. A hal- és csontlisztet részben helyettesíti a takarmányélesztő. Csupán 300 000 tonna takarmányélesztőt jelent a hulladékok feldolgozása egyetlen országban — például Csehszlovákiában, ez pedig a KGST-tagországok teljes szükségletének egyharmada. A takarmányfehérje-probléma megoldására a KGST-országok együttműködési tervet dolgoztak ki. Bulgáriában és Magyarországon hatékony lucernafajtákat állítottak elő. Magyarország és az NDK évelő pázsitfüvet, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország önjáró takarmánybegyűjtő kombájnt fejlesztett ki, a Szovjetunió és Lengyelország azokat az aggregátorokat tökéletesítette, amelyek a takarmányfüveket savanyítás után préselik. Az előirányzat szerint az elkövetkező két évben szovjet területen, Mozirszkban közösen építenek fel egy évi 300 000 tonna kapacitású üzemet takarmányélesztő gyártására. Bonyolult gazdasági számítások mutathatnák csak ki, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, mintagazdaságok és gépkísérleti intézetek hosszú távú együttműködése, a közösen kifejlesztett gépek és eljárások milyen közvetlen és közvetett haszonnal járnak. A munkaerő gazdaságos felhasználása, nagy hozamú fajták, újszerű eljárások, gépesítés, a meglevő gépek és technológiák piaci hasznosítása mindenképpen sok milliárdos bevételt jelent. DOLGOZIK A TIT SZAKOSZTÁLYA „Bíbor, bársony, vendégség, jobb egy napi egészség!” A megelőzés kifejezés fordult elő leggyakrabban az egészségügyi törvény országgyűlési vitájában. A tárca minisztere legutóbbi nyilatkozatában is hangoztatta az ésszerű életmódra való nevelés fontosságát. A korszerű orvostudomány a betegségek mind korábbi fölismerésére törekszik. A parlament egészségügyi bizottságának kecskeméti ülésén is szó esett arról, hogy az emberek szokásai, ismeretei mennyire befolyásolják az orvosi tevékenység hatását. Egyik városi tanácsülésen hallottam, hogy azért tartanak jónéhány, már gyógyult beteget a szükségesnél tovább a kórházban, mert a legelemibb előírások otthoni betartására nincs biztosíték az ápolt tájékozatlansága miatt. Kik? Természetesnek mondható mindezek ismeretében, hogy a Bács-Kiskun megyei kórházigazgatók és városi egészségügyi osztályvezetők legutóbbi értekezletén legalább annyian hozzászóltak a Tudományos Isme- retterjesző Társulat egészség- ügyi szakosztályának a tevékenységét bemutató egészségügyi előterjesztéshez, mint a többi napirendi ponthoz. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöksége a minap is nagy figyelemmel vitatta meg az egészségügyi szakosztály munkáját. Tevékenységüket szervezettnek, hatékonynak minősítették, kiemelték társadalmi hasznosságukat. Dr. Gubacsi László megyei osztályvezető főorvos, szakosztályi elnök beszámolójából tudjuk, hogy évente mintegy 3—4 százalékkal növekszik a taglétszám, így szükségtelenek lennének a tagtoborzó akciók, ha területi aránytalanságok nem pety- tyeznék az összképet. A megyeszékhelyen ötvenen, Kiskunhalason huszonkilencen vállalkoztak a TIT keretében egészségügyi ismerettovábbításra. Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán heten-heten. Kalocsán mindösz- sze hárman. Mondhatnánk ez utóbbiról, hogy háromszáz százalékkal jobb a helyzet a két év előttinél, mert akkor egyetlen to got sem tartottak nyilván ... Miről? A 231 orvos, gyógyszerész, szakdolgozó túlnyomó többsége részt vesz a továbbképzésre szervezett előadói konferenciákon. A szaktudományok újabb eredményeinek, az ismeretterjesztés bevált módszereinek megvitatásán kívül időszerű társadalompolitikai kérdésekről is tájékoztatást kapnak ezeken a fórumokon. A nagy létszám lehetővé és szükségessé tette munkahelyi TIT-csoportok alakítását. Elsőként a gyógyszerészek tömörültek Kecskeméten, majd a megyei kórházban jött létre önálló csoport. Később a bajai gyógyszerészek és a kiskunhalasi kórház TIT-tagjai is követték a példát. Fiatalok és korosabbak, olyan tekintélyes vezetők, mint dr. Llisztig Gábor osztályvezető-főorvos, dr. Zonda László főigazgatóhelyettes, dr. Morva László tataházi kandidátus, s mások mellett pályakezdők egyaránt megtiszteltetésnek, nemes kötelességnek tekintik az egészségügyi fölvilá- gosítást; munkájuk, gyógyító tevékenységük szerves tartozékának. Hol? Tavaly minden tizenegyedik TIT-előadást az egészségügyi szakosztály közreműködésével szervezték! Naponta átlagosan kétszer szóltak kisebb-nagyobb közönség előtt a megelőzésről, a tisztaság fontosságáról, a gyógyszerártalmakról, a testkultúráról, a foglalkozási károsodásokról. Különösen a család-egészségügyi tájékoztatók iránt mutatkozott nagy érdeklődés. Idén a bajai járásban szervezték közreműködésükkel a legtöbb előadást. A kecskeméti járásban sem felejtkeztek meg a munkatervek összeállításakor az egészségügyi rendezvényekről. A városok közül Baján a legtevékenyebb a szakosztály, meglepő Kiskunhalas — remélhetően átmeneti — visszaesése. Szinte fölösleges leírni, hogy öncélúságról szó sem lehet, hiszen a korszerűbb szemlélet közérdek, és így—úgy mindegyik előadás ezt szolgálja. A hatékonyság azonban az ismeretterjesztésben mind nyomatékosabb követelmény, mert napról napra növekszik az emberek szabad ideje, mind drágább az idő, mind nyilvánvalóbb, hogy a lakosság szellemi, fizikai állapota a nemzeti vagyon egyik fontos meghatározója. Éppen ezért minimálisra próbálják csökkenteni az al- kr.lomszerűséget, kétszer is meggondolják, hogy hol, miről javasolják előadás tartását. Miért? Még az eddigieknél is erőteljesebben alkalmazkodnak a megye sajátosságaihoz, ezért a mezőgazdaságban dolgozók tájékoztatásáért növelik erőfeszítéseiket. Mindent megtesznek a fiatalok nagyobb mértékű bekapcsolásáért. Kölcsönösen törekszenek a megyei egészségnevelési központ, a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront, valamint a TIT egészség- ügyi szakosztálya közötti tevékeny együttműködés szélesítésére. így jó, így helyes, mivel a közmondás szerint bíbor, bársony, vendégség, jobb egynapi egészség. Megóvásáért semmilyen fáradozás nem — nem lenne — sok; következésképpen minden elismerésre érdemesek, akik okos szavakkal segítenek bennünket a betegségek megelőzésében, korai fölismerésében, az egészséges életmód kialakításában. Heltai Nándor TÖPRENGÉS AZ ÖREGEKRŐL „Négy felnőtt gyermekem van...” Szinte nem múlik el nap, hogy a megyében csakúgy, mint az országban szó ne essék az idős korú emberekkel való törődésről, annak különböző megnyilvánulásairól, s rendszerint az ezzel kapcsolatos további tennivalókról. A róluk való intézményes gondoskodásra nagy figyelmet fordít államunk. Megteszi a tőle telhetőt a társadalom is, melynek segítsége nélkül aligha jöhetett volna létre a megyében például a napközi otthonok kiterjedt hálózata. Településenként él és tevékenykedik a „társadalom az idősekért” bizottság, a jó érzéstől, az ügyszeretettől fűtött népfront-aktivisták ezrei, a szocialista brigádok veszik ki részüket a törődésből, amely gyakran a jó szóra is oly éhes koros embereknek nyújtott apró örömszerzéstől az elhagyatottan élők felkutatásáig sokféle tettben megmutatkozik. A magukra maradt öregekért a társadalom megteszi a magáét. De vajon teljesíti-e az elemi kötelességét minden család? Törődik-e a gondviselésre szoruló édesszülőjével a felnőtt gyermek? Erről vajmi kevés szó esik. Talán ezért is, a társadalom törődésének gyakori hangoztatása miatt torzul el egyesek nézete az alapvető kötelességről. S ez a nézettorzulás az eredője a szülő számára gyötrelmes szülőtartási pereknek. Az ilyen torzulás okozta gyermeki magatartás miatt ragad tollat, s önti ki fájdalmát, szívének minden keserűségét az elhagyott szülő. Mint tette azt az a nyolcvannégy éves édesapa, akinek sorait az alábbiakban adjuk közre. • „Gyógyíthatatlan beteg ember vagyok. Négy felnőtt gyermekem, négy unokám és egy dédunokám van. Feleségem a múlt év tavaszán elhalt. A temetés napján gyermekeim elvittek magukkal Kecskemétre, azzal, hogy háromhárom hónapig fogok lenni mindegyiknél. Háromszobás, kertes családi házam pedig eladjuk és az árán egyenlő részben osztoznak. Sajnos, nem így történt, mert hat hét alatt kitelt náluk az időm, csupán egyik fiamnál maradhattam volna, de nála nem volt hely, így haza kellett jönnöm. A múlt év október közepén, mivel beteg voltam, a vejem jóvoltából elvittek és a tél nagy részét náluk töltöttem, s igen jól éreztem ~ma- gam. Elsőrendű gondozásban volt részem egészen ez év március közepéig. Akkor kedves lányom azt az örömhírt közölte velem, hogy maradjak náluk, mivel ott elférek. Ezt a férje is egyetértéssel vette. Örömöm alig fél óráig tartott. Lányom ugyanis bejött hozzám és közölte, hogy mégsem maradhatok náluk, mert gyakran mennek a Mátrába — ahol emeletes villájuk van — és akkor nem tudnak hová tenni. Ügy látszik, szerintük magas nekem a Mátra, megártana a hegyi levegő. Másnap azzal állt elő lányom, hogy betesz engem a szociális otthonba, mert ezt ő a munkahelyén el tudja intézni. Vagy menjek a fiamhoz. Azt válaszoltam, hogy náluk nincs hely, oda nem mehetek, bár a fiam melegszívű, a felesége meg kitűnően főz. Erre nyomdafestéket nem tűrő hangon lehordott, hogy menjek, de azonnal a házából. Ugyanis az öccsével haragos viszonyban van. Mit tehettem? Betegen hazautaztam Kalocsára. Idehaza, négy hónapon át súlyos betegen ténferegtem az üzletig és vissza. Néha, mikor kissé jobban éreztem magam, rövid sétát tettem. Ügy éltem, mint egy kivetett kutya. Legtöbbször tejbe- kását ettem. Egy alkalommal gyenge és,szomorú állapotban üldögéltem a pádon, amikor is odaült mellém egy asszony, akit utcáról ismertem. Kikérdezett, mi bánt, mert megfigyelte, hogy órákat szomorkodom a pádon. Az illető, amikor szomorú helyzetemmel, elhagyatottságommal megismertettem, minden ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta a segítségét. Két nap múlva ez a nemes szívű asszony eljött a lakásomra és elvitte a sok szennyesemet és rendbehozta, hazaszállította, majd ezt követőleg mind a mai napig, mindennap ebédet hoz. Férjével együtt elintézték a téli tüzelőmet és egyéb szükséges dolgokat is. Nemrégiben egyik jogász ismerősömnek elpanaszoltam szomorú sorsomat. Felvilágosított, hogy a járásbíróság kötelezheti a gyermekeket, hogy megfelelő gondviselőt állítsanak mellém és annak díjazását egyetemlegesen tartoznak fizetni. Erre írtam a gyerekeknek, kértem, hogy fogadjanak mellém gondviselőt. Erre lányom, aki a szociális otthonba akart tenni, és akiknek körülbelül húszezer forint a havi jövedelmük, azt válaszolta, hogy már ő is gondozásra szorul. Mire én azt írtam neki: nem kívánom,, hogy bekövetkezzen, de ha mégis úgy lenne, én a havi ezerkétszáz forint nyugdíjamból száz forinttal hozzájárulok az ő mammutjövedelmükhöz. Sajnos, ez a száraz tényállás. Ellenben a kedves gondviselőm jóságát, figyelmességét nem is tudom hogyan megköszönni. Soksok jóságukért nem tudok elég hálás lenni. Amióta fogytán az erőm és magamra maradtam, gyermekeim nekem még szó szerint nem adtak. A lányom, amíg náluk voltam, elfogadta a nyugdíjamat, tehát megfizettem az ellátást. Az a szent igazság, hogy a mai gyerekeknek, tisztelet a kivételnek, nem kellenek az öregek. Mi öten voltunk testvérek és amikor édesanyám nyolcvanéves korában özvegyen maradt, versengtünk érte, hogy melyikünkhöz jön. Végül is ő döntötte el, hogy egyik fivéremhez megy, mert annak feleségét, mint menyét, a legméltóbbnak találta. Nagyon fájdalmas volt a fenti sorokat leírni. Arra gondoltam, hátha okulására szolgál panaszom némely gyermekeknek.” • Szomorú történetét aláírásával és pontos címével hitelesítette a jobb sorsra érdemes, beteg édesapa. Levele név és beosztás szerint említi a kötelességmulasztó, hálátlan övéit. Mi eltekintettünk a nevek közlésétől. Hátha megmoccan a lelkiismeretük. És másoké is, akik úgy vélik, hogy a család elemi kötelességét a társadalom nyakába lehet varrni. Takarmánykombájn — közös (elhasználásra.
