Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

1979. október 16. • PETŐFI NÉPE • 3 Bács-Kiskun megye ízei a Corvinban! KÉPERNYŐ Szokatlan látvány fogadta az elmúlt héten, a főváros legforgal- masabb áruházának vásárlóit. A Corvin első emeletén, szemben a főlépcsővel, paprikái üzérek piros- lottak és a pultokat roskadásig megrakták szemet és szájat inger­lő élelmiszerekkel. Ahol máskor öltönyöket, készruhákat kínáltak eladásra, most Bács-Kiskun me­gye különleges ízeiből rendeztek árusítással egybekötött bemutatót. — A kezdeményezés, hogy az áruházak is lépjenek kapcsolatba a kerületek testvérmegyéivel, a Centrum központjából indult el — örvendetesnek minősítette a kecskeméti kezdeményezést Ta­más Ervin, aki az utcák kultúrá­járól írt a Népszabadság egyuc vezércikkében: „Jó lenne, ha a kecskeméti példát másutt is kö­vetnék: a képző- és iparművésze­ket bevonnák az utca kellékeinek tervezésébe, kivitelezésébe”. Az elismerő sorok büszkeséggel tölthetik el a városlakókat, akik elzarándokolhatnak — többek kö. zött — a kecskeméti Széchenyivá- rosba, megcsodálni a zománcmű­vészeti alkotótábor résztvevőinek utcanévtábláit. De ne csak fel­nézzünk a házfalakra, hanem a földre, lefelé is. Egyre többen lak­nak emeletes házakban, ahonnan az utcára, terekre kényszerülnek a gyerekek, ha játszani akarnak. A külső városrészekben a ker­tes házak mögötti, a másra nem használható területeken, melyeket már társadalmi munkával játékra alkalmassá tettek, állandó harcot kell folytatni a szemétlerakókkal, nehogy az üres telek ismét azzá váljon, ami volt, éktelenkedő sze­métteleppé. Egy tilalomtábla sem oldaná meg a környék lakóinak gondjait. Példaként kiragadva a hunyadi­városi, Béke fasor melletti kis te­ret: egy alkalommal estefelé ta­lálkoztam nem a mesebeli rozsét cipelő, hanem az illegális szemét- lerakó nénivel, aki gondosan ösz- szecsomagolt dobozát helyezte ko­rát meghazudtoló fürgeséggel az egyik nemrégiben ültetett cserje tövébe. Indoklásként kérdésemre elmondta, hogy a házuk környékét már teljesen összeturkálták, oda nem lehet több szemetet elásni, el­égetni sem tudják. A szemlélte­tésül kiborított doboz törött üveg­től a birkalapockáig széles skálá­ját tartalmazta az éghetetlen há­zi hulladéknak. — Nem vette észre a néni, hogy ez játszótér? — kérdeztem tőle. — Nagyon gyenge már a sze­mem, és nappal nem járok erre — volt a válasz. Hiába, a szemét elhelyezése nagy gond. De bizonyára más megoldás is akad. Seres lmréné, a Kecskeméti Kommunális és Költségvetési Üzem ügyintézőjének tájékoztatá­sa szerint, az új szemétszállítási megrendelésnek — általában — a következő tárgy hónap elejétől szoktak eleget tenni. Annak, aki az elültetett több száz növénynek kidörzsölte a rügyeit, és tövükbe olajat öntött, már éle­sebb lehetett a látása, mert ész­revette, hogy az itt lakók, a kör­nyező gyárak szocialista brigádjai nap mint nap ástak, szemetet szál­lítottak, fát ültettek, játszóteret akartak létesíteni a hunyadivárosi gyerekeknek. tájékoztatott Bálint Károlyné, a Corvin áruforgalmi és értékesíté­si osztályának vezetője. — A VIII. kerület testvérmegyéje Bács-Kis­kun. Felkerestük a megyei tanács vezetőit és az általuk javasolt 12 vállalat, illetve gazdaság termékei­ből kínáltunk kóstolót vevőink­nek. — Az érdekes kísérlet beváltot­ta-e a hozzáfűzött reményeket, és lesz-e folytatása? — A bemutatónak a vártnál is nagyobb sikere volt, és megerősí­tette elgondolásunkat, hogy a jö­vőben rendszeresítjük az élelmi­Az egyik környékbeli — az If­júság úti — óvoda óvónője el­mondta, hogy a gyerekeket inkább viszik a zsúfolt és hiányosan fel­szerelt Április 4. térre, mint a fent említettre, mert az piszkos és ezért veszélyes. Érthető az aggo­dalma. A város másik végén, a Rendőr­faluban, a Lőcsei és a Bakonyi Antal utca kereszteződésében ár­nyas, tiszta téren szaladgálhatnak, játszhatnak a Zentai utca óvoda lakói, és a környék apróságai. De csak egy képzeletbeli határig, amit körülbelül a tér közepén lehetne meghúzni. Egy törött tetejű beton­vízakna és a fűtőolajat árusító be-, rendezés között. Egy új aknatető és pár méteres kerítés segítségé­vel birtokba vehetnék a kisgyer­mekek az egész teret, anélkül, hogy állandó életveszélyben len­nének. Itt a szemét, már nem je­lent problémát, hiszen a szemetes­kocsi hetente több alkalommal jár erre. A belvárosban annyiból rosszabb a helyzet, hogy szabad, a játékra alkalmas terület alig van. Ván­dorolni kell a gyerekekkel. A köz­pontban járók napfényes délelőt- tökön naponta találkozhatnak kö­telet fogó kisóvodásokkal. A Katona József parkban a ját­szótéren közel száz, különböző életkorú gyermek játszott, ami­kor a Nagykőrösi utca felől negy­venöt, kis- és középső csoportos óvodás ballagott arra. Tágranyílt szemmel bámulták a kisiskolások fékevesztett játékát. Itt ők már szerek árusítását. Erre az egy hétre 3 millió forint értékű áru­alapot rendeltünk és ez nagyjából el is fogyott. A csábításnak azok sem tudtak ellenállni, akik más céllal tértek be hozzánk. A kör­nyékbeliek pedig délutánonként ide jártak kenyérért, zöldségért, gyümölcsért. Naponta kétszer fordultak a gépkocsik. Frissen sült kenyeret, süteményeket hoztak Kecskemét­ről, Kalocsáról. Virslit, felvágottat a Hosszúhegyi Állami Gazdaság­tól. Nap mint nap hosszú sorok kígyóztak a kassza előtt, és a ve­vőkről sugárzott az elégedettség. — Ennyi finomságot csak a BNV-n láttam'eddig — közölte egy fiatalasszony —, de azt csak nézni lehetett. Most legalább bevásárol­tam télire. Nagyon finom az alma- jam, a magozott meggybefőtt, a morzsolt csemegekukorica-kon. zerv, de a gyümölcspezsgő is any- nyira ízlett, hogy eltettem pár üveggel szilveszterre. Mióta ez a bemutató tart, minden este zsíros­kenyeret vacsorázunk, szőlővel. Nagyon finom házizsírt küldtek, a kenyérrel és a szőlővel egysze­rűen nem lehet betelni. Bálint Gáborné, a csemegeosz­tály helyettes vezetője alig győz­te felsorolni a bemutató legkapó­sabb portékáit. — Rengeteg zöldség fogyott, és természetesen a szőlő volt a slá­nem tudtak játszani. A tér építői csak a homokozót szánhatták a kis totyogóknak, ez most a „ház” a fogócskában. Ahol elsodorhatják, megüthetik, fellökhetik őket a na­gyobbak. Az biztos, hogy a sab­lonos játszóterek vashintáit, nehéz libikókáit, hatalmas vasmászókáit nem nekik találták ki. Az óvónőképző intézet KISZ- titkára, Tilmann Erika el­mondta: kettős lenne az Örö­münk, ha létrejönne az a kapcso­lat és megvalósulna az a terv, amit a napokban kezdeményezett a kertészeti főiskola KlSZ-szer- vezete. így gyakorlatban is hasz­nálhatnánk a pedagógia — játék tantárgy keretében készített „ud­varterveinket”, amelyek különbö­ző életkorúaknak, egymás veszé­lyeztetése nélküli játékát tenné le­hetővé. A kertészeti főiskola dísz­növény szakos hallgatói kertépíté­si szempontból tudják a közös el­képzeléseinket megtervezni. Re­méljük, hogy csatlakoznak hozzánk üzemek, kollektívák KlSZ-szerve- zeteit, és így olcsón, társadalmi munkában meg tudnánk valósíta­ni azt, amit szeretnénk, hogy ne csak a használhatatlan vasmonst­rumok éktelenkedjenek a játszó­tereken. De a játszóterek tisztántartását már tőlük nem várhatjuk. A kör­nyék lakóinak örök érvényű vál­lalása lenne. Hiszen meg kellene kezdeni a környezetvédelmi tör­vény végrehajtását itt is. Czauner Péter ger, száz rekesszel adtunk el be­lőle naponta. Többre is lett volna vevő, de nem volt hoz­zá helyünk. Naponta elkelt 900 kiló kenyér és perceken belül szétkapkodták a Kalocsán sütött rétest, pirogot, bureket. Kelendő volt a kecskeméti Baromfifeldol­gozó mélyhűtött csirkemája, puly­kamelle, a díszcsomagolású ka­locsai fűszerpaprika, a hosszúhe­gyiek pezsgője, a halasiak borpár­latai és ugyanezt mondhatom a konzervipar készítményeiről és a borokról is. Volt, aki csak nézelődni jött és megrakodva távozott. Sokan rend­szeresen visszatértek és sajnálták, hogy a vásár csak egy hétig tar­tott. Sikere meggyőzően bizonyít­ja, hogy a kereskedelemnek is ér­demes az eladás új formáival kí­sérletezni és a termelőknek is használ, ha minél szélesebb kör­ben sikerül megismertetni termé­keiket. A kölcsönös érdekek ösz- szehangolásán a fogyasztó is nyer. Az áruház vezetői ezért is szeret­nének továbbra is kapcsolatban maradni megyénkkel. Máris meg­állapodtak egy tavaszi bemutató rendezésében, amikor megyénk könnyűipari termékeivel — felső­ruhákkal, fehérneműkkel, pulóve­rekkel, lábbelikkel — ismerkedhet meg közelebbről a Corvin Áruház vásárlóközönsége. Vadas Zsuzsa Új nyomda épül Szegeden Az 1800-ban alapított szegedi nyomda a belváros jelenlegi te­lephelyén nem fejlődhet tovább, ezért másik nyomdaüzemet építe­nek az új északi városnegyed kulturális központnak tervezett területén. A Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat megkezdte az épülő nyomda ala­pozását. A másfél hektárnyi te­rületen hatezer négyzetméteres üzemcsarnokot, valamint közössé­gi létesítményeket építenek. A csarnok elkészülte után a régi nyomda gépeinek egy részét is áttelepítik, és új berendezéseket is felszerelnek. így lehetővé vá­lik, hogy az összesen százezres példány számban megjelenő helyi napilapokat, a Délmagyarországot és a Csongrád megyei Hírlapot ofszet technikával állítsák elő. Ugyancsak lehetőség nyílik a szellemi exportot is^szolgáló mű­szaki-matematikai könyvkészítés bővítésére, korszerűsítésére. Cseresznyés­kert „Orvos maradt, nem tudós, ki tételeket állapít meg, hanem ked­ves, jószívű gyakorló orvos, ki emberekkel érintkezik és maga is szenved, beteg gyakorló orvos, ki a halál nagy gondjával és az élet apró-cseprő bajaival bíbelő­dik, vigasztalan vigasztaló, hitet­len hivő, gyógyíthatatlan gyógyí­tó.” Kosztolányi Dezső, a talán legérzékenyebb magyar színház­értő így vezette be Csehov dok­tor úr drámáiról írt cikkét. Bármennyire is kedves embe­rek voltak — lehettek — a haj­dani doktor bácsik, mosolyuk, halkságuk, finom eleganciájuk nem takarhatta el iszonyú élményei­ket, oly gyakori tehetetlenségük fájdalmát. Az érzelmek realistá­ja drámáiban sohasem hazudta szebbnek az életet a valóságos­nál, boldogabbnak az embereket megélt élményeinél, nem csillog­tatta a remény zöldjét pusztuló tájakra, elmúló életekre. A látszat furcsamód megtévesz­tette a rendezőket; a felületi szépségektől elzsongítva megfe­ledkeztek a csendesen pergő tra­gédiákról. A puha hóesésben nem gondoltak a közelgő fagyra, amely szétrepeszti az önmagát túlélt orosz társadalmat. A Cse­resznyéskert hajdani pompája, a régi bútorok kedvessége, a birs- almaszagú családi otthon meleg­sége sem mentette meg, menthet­te meg a munkátlan Ranyevsz- kaja földbirtokosnőt és családját az ősi birtok elvesztésétől, a vég­rehajtótól, a szinte sorsszimfó­niaként dörömbölő fejszecsapá­sok fenyegető zúgásától. A budapesti művészeti hetek keretében készült tévéjátékról fő­ként e tragédia kifejezése miatt írok jó szívvel. Szántó Erika dra­maturg és — feltehetően — Esz­tergályos Károly rendező ezért húzta ki Tóth Árpád fordítósából a mosolyos jeleneteket, az eddigi Cseres znyéskert-előadásoknál ezért volt kevesebb a tragédiát enyhítő „meghatottság”, derű. Feltehetően ebből a meggondo­lásból oszthatták Törőcsik Mari­ra a mindvégig délibábokat ker­gető földbirtokosnő szerepét. A Moszkvai Művész Színház első magyarországi vendégjátékán Germanova formálta meg ezt a figurát, Kosztolányi szerint „ma­gas, nagyon magas, vékony és ideges, mint egy versenypari­pa .. . szavát kacajának ezüst­csengője kíséri és buzgó gyer­meksírása”. A magyar színésznő Az eddig gyártott típusoknál méreteiben jóval kisebb, de tel­jesítményében ugyanakkora to­lóhajó prototípusa készül el rö­videsen szovjet megrendelésre a Magyar Hajó- és Darugyár óbu­dai gyáregységében. Jelenleg már a belső szerelési munkán dolgoz­nak a szakemberek. Ez lesz az első olyan magyar gyártmányú tolóhajó, amely alkalmas a 4—5 év múlva elkészülő Duna—Rajna —Majna csatornán való közleke­désre is. A magyar tolóhajók legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A toló­hajók a nagy szibériai folyókon járnak. A kisebb méretű, de más alkat, bizonyos tekintetben épp olyan vidékies jelenség, mint a többiek, küllemével nem üt el környezetétől. A Párizsban töl­tött évek nem szabadították meg illúzióitól. Képtelen szembenézni várható sorsával, képtelen fel­mérni felelősségét, anyai köteles­ségét. A Cseresznyéskertben persze szinte mindenki megfullad, lát­szatéletet vegetál. Talán éppen Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja veszt végül a legkevesebbet, mert az a hit élteti, hogy az ajándék­pénzből Párizsban új életet kezd­het. Esztergályos Károly kitűnő szí­nészeket választott a Cseresznyés­kert tévéjátékhoz, Márk Iván operatőr a környezet beszélteté- sével kommentálta az eseménye­ket. Érzékenyen fotografálta az oly jellemző arcjátékokat, csupán azt nem értjük, hogy miért mu­tatta a kamera oly gyakran köz­vetlen közelről a földbirtokosnő arcán az érzelmi hullámzásokat; óhatatlanul nagyobb figyelmet kapott így Ranyevszkaja, mint Csehov művében. Dél-alföldi Krónika A közelmúltban vetítették a Kiskunságról készült oktatófil­met. Körültekintő, szép munkát végzett Orbók Endre rendező és valamennyi munkatársa. Arról igazán nem tehetnek, hogy Bács- Kiskun megye székhelye oly gyorsan változik. A néhány esz­tendeje forgatott film szerint a Szabadság térre csillagszerűen futnak az utak, ez a városi köz­lekedés csomópontja. A keramit- kockákon fel is tűnik néhány jár­mű .... Igazán hangulatos képet adtak a Kiskunságról, különösen a me­gyeszékhelyről, bár a földrajzok­tatáshoz készített mű erőteljeseb­ben érzékeltethette volna a gaz­dasági, társadalmi változásokat, fejlődést. A Dél-alföldi Krónika ügyesen hasonlította össze két határát­kelőhely hétköznapjait. Kitűnt, hogy az emberek még kényelmük rovására is ragaszkodnak a meg­szokotthoz, inkább szoronganak Röszkén, mintsem a nemrégiben megnyitott tompái átkelőhelyhez autózzanak. Szakemberek számára országo­san ösztönzést adhat a naprafor­gó-termesztés korszerűsítéséről készített riport. H. N. ugyancsak kétezer lóerős típust a magyar és a szovjet mérnökök közösen tervezték, s a hajó mű­szaki paramétereit egyeztették a Duna—Rajna—Majna csatorna építőtársaság szakembereivel is. A szovjet külkereskedelem eddig 10 ilyen új tolóhajót rendelt, va­lamennyit a Dunán alkalmazzák majd. A gyár vezetői arra számíta­nak, hogy mivel a csatornaháló­zat elkészülte előtt több évvel, az elsők között jelenhetnek meg a piacon ezzel a tolóhajóval, rövi­desen más érdekelt országok cé­gei és a magyar hajózás is ren­del belőlük. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban Solt • Kiemelt alsófo­kú központ a ka­locsai járásban. Lakosainak szá­ma 7024, területe 13 ezer 231 hektár.' Pincesora külön­leges élményt nyújt a látogató­nak. Hulladék a játszótéren • A szemétlerakó helynek vélt gyermekjátszótér a kecskeméti Rcn- dőrfaluban. Veszélyes lehet az apróságokra. Magyar hajók a szibériai folyókon

Next

/
Thumbnails
Contents