Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. október I«. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS f Összehangolt mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás BŐVÍTIK A BÁCSALMÁSI ÜZEMET Napraforgó hibrid vetőmag az országnak Az élelmiszer-termelés az energiahordozók és nyersanyagok termelése mellett világszerte nagyfontosságú tevékenységgé vált. Tükrözi ezt a szocialista országoknak a mezőgazdasági, valamint az élelmiszerek feldolgozását célzó gépipari fejlesztésében bővülő együttműködése. A KGST- tagországok közötti többoldalú együttműködés a KGST Gépipari Állandó Bizottság traktor- és mezőgépipari, valamint az élelmiszer-gépipari szekcióban valósul meg. A zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés gépesítési feladatainak koordinált elvégzésére alakult meg a ma már hat tagországot tömörítő AGROMAS Nemzetközi Társaság. Szakosított termékek Az egyes szocialista országok mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártásával a magyar partner közvetlen kétoldalú együttműködése a kormánybizottságok, illetve vegyesbizottságok, az illetékes partnerminisztériumok és szervezetek részvételével állandó munkacsoportokban valósul meg. Az európai KGST-tagországok közül a traktor- és mezőgépiparban valamennyivel, az élelmiszer-gépiparban, a Lengyel Népköztársaság kivételével szintén valameny- nyi országgal munkacsoportot hoztunk létre. Az NDK-val kialakított mező- gépipari kooperáció keretében a magyar vállalatok az NDK magajáró fűkaszáihoz és silókombájnjaihoz nagy mennyiségben gyártanak szálastakarmány-beta- karító adaptereket. Hasonló adaptereket szállítunk a Csehszlovákiában gyártott silókombájnokhoz is, s jelentős nagyságrendű a gabonakombájnokra szerelhető ku- koricacső-törő adapterek gyártása. Az adapterek felépítéséből adódóan a részegységek és főbb alkatrészek a betakarítható sorok számának megfelelően ismétlődnek, ezért lehetségessé vált ezek nagy sorozatú, esetenként több tízezres darabszámú gyártása. Az így kialakult termelés természetesen további értékesítési lehetőségek feltárását kívánta meg, s ezek révén került sor a szocialista és tőkés országokban gyártott, szinte valamennyi betakarítógépre alkalmazható, magasfokúan egységesített adapterek kifejlesztésére és gyártására. Komplex géprendszerek A permetező és magcsávázó gépek a magyar ipar hagyományos termékei. A hazai igények teljes kielégítésén túl a szocialista országok piacain e termékcsoport legjelentősebb exportőre Magyar- ország. A világszínvonalon álló magyar magcsávázók mellett szintén egye3ülállónak számít az új burgonyagumó-csávázónk. A szocialista országok között jó eredményeket értünk el a komplex termesztési géprendszerekben (zöldség, kukorica, cukorrépa) alkalmazható permetező, permetlé- készítő berendezések kifejlesztésével. A mindenütt kedvelt zöldségek és egyes gyümölcsfajták termesztésének, illetve feldolgozásának gépesítésére a KGST-tagországok között Magyarország igen jelentős szellemi és anyagi ráfordításokat végzett. A már korábban kialakult és a nemzetközi munkamegosztásban különösen nagy fontossággal bíró konzervipari gépgyártáshoz kapcsolódóan — a magyar mezőgazdaság kedvező adottságaira alapozva és a szakemberekkel való szoros együttműködésben — viszonylag rövid idő alatt jelentős fejlesztést sikerült megvalósítani. Ennek eredményeként egy sor speciális növényi kultúra — uborka, zöldbab, zöldborsó, fű- szerpaprika — termesztési gépeinek kizárólagos fejlesztőivé és gyártóivá váltunk, míg másokban — paradicsom, hagyma — a legkorszerűbb termesztési technológiát megvalósítva versenyképes termékekkel jelentkezünk a piacon. A gyümölcstermesztési gépek szállításai becslések szerint számottevő mértékben 1981-től kezdődnek, s gazdaságosságuk várhatóan hasonló lesz a zöldségtermesztési gépekéhez. Piaci prognózis Nincsenek még végleges tervek, az elképzelések szerint azonban az 1981,85-ös tervidőszakban is igen jelentős lesz a szocialista országokba irányuló magyar mezőgazdasági és élelmiszéripari gépexport. A legnagyobb volument a Szovjetunióba és az NDK-ba irányuló szállítások képviselik. Hagyományos exporttermékünkből — a csávázó gépekből — mintegy kétszeresére emelkedik exportunk, meghaladva a tízezres darabszámot. Reális lehetőségűrík lesz a zöldborsó- és uborkabetakarító gépekből ezres mennyiséget meghaladó exportra, örvendetes, hogy igen komoly volument egyeztettünk bogyósgyümölcs-be- takarító gépekre, és zöldség-gyümölcs manipuláló gépsorokra. A magyar termesztési géprendszerek sikere alapján a Szovjetunió külöA jugoszláv—csehszlovák árucsere-forgalom összértéke az idén valószínűleg meghaladja majd az egymilliárd dollárt. Ennél is nagyobb jelentőségűek azok az új lehetőségek, amelyeket a két ország szakemberei az együttműködés, a munkamegosztás és az új piacokon való együttes megjelenés érdekében igyekeznek hasznosítani. A két ország tudósai jelenleg mintegy 60 tudományos-technikai nősen a kukoricatermesztési és zöldségtermesztési géprendszerek iránt érdeklődik, az igények kielégítésének lehetőségét a magyar szakemberek tanulmányozzák. Az NDK viszonylatában a legnagyobb mennyiséget a kooperációs szállítások jelentik. A kész gépszállításokban legjelentősebb a mintegy 3500 darab növényvédőgép exportja. A Csehszlovákiába tervezett export gyártmányválasztéka igen széles. Hagyományos exportkészleteink a növényvédő- és csávázógépek, a _ szemestermény- és zöldségtermésztési gépek. A Lengyel Népköztársaságba irányuló export feltételei tbvább- ra is a Bizon kombájnok csőtörö adapterei és a szárhúzók maradnak. A Bolgár Népköztársaságba és a Román Szocialista Köztársaságba irányuló magyar export főleg zöldségtermesztési gépekből, magcsávázókból, illetve román viszonylatban még mosó-fertőtlenítő berendezésekből fog állni. Komplett sajtgyár Élelmiszergép-exportunk tervezett, csaknem 300 millió rubeles volumenéből a Szovjetunió részesedése, — több mint 60 százalékos. Szovjet exportunkban jelentős mennyiségben a jelen tervidőszakéhoz közeli szinten irányozzák elő komplett sajtgyártási berendezések exportját. Jelentősek lesznek a konzervgyári, elsősorban zöldborsó-feldolgozó sorok szállításai, amelyhez — a mezőgépipar részéről — a zöldborsó- cséplőgépek exportja kapcsolódik. Az NDK-ba a sertés-, marha- és baromfivágó gépsorok mellett egyedi sütőipari és húsipari gépek szállítását tervezi a magyar fél, de jelentős a nagy konyhai berendezések és a mérlegipari gyártmányok kivitele is. Csehszlovákiába — hagyományos exportcikkünkén! — három kenyérgyár szállítását tervezzük. Ezen túlmenően konzervipari gépek exportjával is számolunk. A Lengyel Népköz- társaságba, a Bolgár Népköztársaságba és a Román Szocialista Köztársaságba irányuló szállítások főként Konzervipari termékeket, illetve a lengyel és a bolgár fél esetében ezen felül baromfifeldolgozóipari berendezéseket tartalmaznak majd. (MTI—APN) témán dolgoznak együtt. Ipari együttműködés van kialakulóban az elektronika, a gépgyártás, az autóipar, a vaskohászat és az atomerőművek berendezésinek készítésében. A gépgyártási együttműködésen túl új létesítmények építésénél is érvényesül a munkamegosztás. Jelenleg több jelentős csehszlovákiai nagyberuházásnál dolgoznak jugoszláv építők. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium felkérésére a Bácsalmási Állami Gazdaság és ennek keretében működő napraforgó-termelési rendszer szakemberei második éve, hogy ellenőrzik az ország hibrid napraforgó termőterületét. Értékelik a' termesztéstechnológiát és feltárják az eredményeket befolyásoló tényezőket. Véleményük szerint a termesztéstechnológia kidolgozása és következetes megvalósítása alapvetően eldönti a termesztés sikerét. Az országos törekvés az, hogy a jelenlegi vagy esetleg ennél kisebb területen termeljék ha-, zánkban ezt az olajos növényt, > azonban a jelenleginél magasabb átlaghomazokat érjenek el. A gazdaságok szakmunkásai között sajnos aggasztóan kevés a fiatal. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát szerencsés helyzetben van, hiszen Baján a Bereczki Máté Mezőgazdasági Szakközépiskolában végzettek közül jó néhá- nyan náluk helyezkednek el, mivel a városban, illetve annak környékén laknak. A több mint 16 ezer hektáros gazdaság feladata és célja, hogy az ifjú kertészek ne vándormadárként induljanak pályájuknak, hanem megtalálják számításukat. Janity Lászlóval, az egyik fiatal brigádvezetővel beszélgettünk, aki elmondta, hogy elégedett a választásával. Egy évvel ezelőtt — érettségi után — jött a gazdasághoz dolgozni. Ez idő alatt tagja lett egy összeszokott kollektívának. Munkaterületén, a vaskúti szőlőtáblákon megtalálható 8—10 fajta mellett az egyik legmodernebb hazai szőlőművelési forma: a GDC, vagyis a genovai kettős A hibrid napraforgók nemcsak nagyobb termésátlagokkal, hanem magasabb olajtartalmukkal tűnnek ki. Az ország napraforgó-termőterületének jelenleg 35 százalékán vetnek hibrideket, jövőre 5 százalékkal emelik ennek termő- területét, azonban szükségesnek látszik, hogy a hibridek és fajták aránya 50—50 százalékos legyen. Ahhoz, hogy a jelenleginél nagyobb területen termesszék a hibrideket, szükséges a legjobb agro- technológiákra való felkészülés, amit a bácsalmási szakemberek a MÉM-program keretében javasolnak. Hazánkban a többi között francia, jugoszláv hibridfajtákat szaporítanak, a kísérleti parcellákban termőfalú. Ezenkívül 15 hektár füvesített terület lehetőséget nyújt a szakmai újdonságok gyakorlati megismerésére is. Meleg szavakkal beszélt idősebb kollégájáról, Varjú Árpádról, aki segített áthidalni a kezdeti nehézségeket. Jóindulatú türelmével vezette be a szakma apró, az iskolában nem megtanulható gyakorlati fogásaiba. Egész évben irányítja a szőlő aktuális munkáit. Az idei nyaráról elmondta, hogy az építőtábo- rosokkal dolgozott mind az öt turnuson keresztül. A legtöbb táborlakónak ez volt az első találkozása mezőgazdasági munkával. Így fokozottan oda kellett figyelni, segíteni őket, hogy olyan munkát végezhessenek, ami az egész évi tervet szolgálja. A tá- borosok közül — az ő példáján — soknak megtetszett. ez a szabad azonban helyet kapott több magyar hibrid is, néhány közülük reményt keltő. A Bácsalmási Állami Gazdaság vetőmagüzemében állítják elő az ország vetőmagszükségletének nagy részét, azonban a hibrid szaporítóanyagból nem tudják teljesen kielégíteni az igényeket. Kilencedik éve működik -ez az üzem a gazdaságban, s 17 millió forintos költséggel hozták létre, beleértve ebbe az állami támogatást is. A hazai vetőmagellátás teljes megoldása érdekében jövőre elkezdődik az üzem bővítése. Ennek keretében három év alatt 40 millió forintos költséggel alakítják ki Bácsalmáson a végleges vetőmagüzemet. Cs. I, levegőn végzett, felelősségteljes munka. Csak a korai kelés — amit ő már megszokott — esett nehezükre. — Már vasárnap sem tudok öt óra után az ágyban maradni, pedig iskolás koromban nem tartoztam a korán kelők közé — említette László a hajnali ébredésről.' Végezetül hozzátette: nagyon hiányozna a levegő, a szabad természet, ha arra lennék kényszerítve, hogy a közeljövőben egy irodához kötve dolgozzak. Sok ilyen kertész kellene, de olyan gazdasági irányítás is, ahol meg tudják teremteni azt az erkölcsi és anyagi elismerést, hogy a fiatalok kedvvel és főleg megbecsült szakemberként dolgozzanak. Úgy, miként a Bajai Mező- gazdasági Kombinátnál. Czauner Péter Űj típusú gazdasági kapcsolatok Fiatalok a határban Az ágazatvezető vizsgáló tekintete a terepjáró autóból nem ismerheti fel mindig a szőlőtábla közepén mutatkozó esetleges táp- anyaghiányt, fellépő gombás gócokat, stb. A szőlő példáján: az egyre nagyobb termésátlagok elérése nem valósítható meg csupán a korszerű, a kézi munka zömét helyettesítő géprendszerek alkalmazásával vagy a korszerű művelésmódokkal. A biztos termés feltétele, hogy a terület gazcjái, ha nem is minden növényegyedet, de legalább minden sort ismerjenek. Gyakori eset azonban, hogy a nagy értékű szőlőtáblákat — a metszés és betakarítás kivételével — évközben csak a munkát végző gépek járják. A növényállomány bármilyen változásakor a kertésszakmunkások, a brigádvezetők feladata lenne, hogy dinamikusan módosítsanak a termesztéstechnológián. Janity László a tápanyaghiány jeleit kutatja a V—44-es táblában. Szalontay Mihály: (31.) Térde egy kis sakk-asztalkába ütközött melynek fehér kockái — hogy az ezeregyéjszakái présház pannon-dzsinje tovább játsszon vele — gyönyörű kis miniatúrákat mutattak. Az öreg még múzeumban sem látott ilyet, fényképen sem. A szúette fa sok száz évet sejtetett, s ahogy véggihúzta a kezét, az intarzia tökéletes egybe- csiszoltsága még inkább valami furcsa mesevilágba sodorta. Meg. dörzsölte két hüvelykjével halántékát, bilincsbe fogta homlokát, mint mindig, ha szesz-rosszulét készült elvenni tőle az áttekintés erélyét, ezt a neki személyesen fontos, neki szükséges — képességet. A könyvespolc felé fordult, gyakorlott szeme azonnal látta, hogy új és régi anyag gyűjtött rendszere, nem tűvel-heggyel ösz- szedobált könyvhalmaz, nem rőf- re, méterekre vásárolt szobadísz, hanem valakinek a lelke van ezekben a könyvekben, a le-le- vett, s helyükre visszatett kötetekben. Girbe-gurba könyvsorokban. A polcrendszer nagy részét kézikönyvek töltötték meg, szótárak, lexikonok, tudományos munkák, főleg francia nyelvű irodalom, néprajz, művészettörténet, iparművészet, kultúrtörténet Köztük a legutolsó évjáratú Petit Lauousse — legalább négyezer forint, gondolta az öreg —, alul folyóiratok, a Nyugat, Kelet Népe, Magyar Csillag bekötött évfolyamai, majd ahogy szemével együtt ujja is futott a kötetek gerincén, egyszer csak megakadt a „Wiener Mode- und Theaterzeitung” egyik kötetén. A kötet gerincén arany betű hirdette az 1822-es számot, és a könyvben fölül egy sötétkék bőr könyvjelző lógott ki. Izgalomba jött. Ahogy kivette a kötetet, és szétnyitotta, látta, hogy pontosan az, ami gondolt: a kék bőrben az atommag szimbolikus jelének, vékony aranykarikák között Picasso békegalambja röpdösött, í; alatta felírás: „A minisztérium X. alapszervezetének tízéves fennállása alkalmából”. 38. Igen. Ez volt az a könyvjelző, amit együtt kaptak, mind akik ott voltak, akik ott dolgoztak akkor, Feri is, János is, Miklós is, ő is, Irén is. Hogy kerülhetett ez ide? Nézte a szétnyílt könyvet, tudta mit tart kezében. Európa első és leghíresebb pletykaújságját. Ez több mint százéves hetilap az európai újságírás legtekintélyesebb ősforrásai közé tartozik, kötetei kultúrhistóriai dokumentumok. Egy-egy példányát, ha valahol feltűnik, sok ezer schillingért, nyugatnémet márkáért dollárért mérik. A szürkülő, tompaselyém- fényű papír egy rajzos írással ütötte meg a szemét, nyilván aki a könyvjelzőt betette, az is ezt a kis cikket olvashatta. „Különös párbaj” volt a címe. Fellapozta a kötetszámot az 1822. június 7-i számban találta a rajzot és ezt az őstudósítást, mert az volt. Alcímként, magyarázatként oda volt téve, hogy ami itt következik, az „Z. W. úr párizsi tudósítása”. Belemerült az olvasásba, hiszen a rajz, vékony tusvonalaival korban nem illően profán volt, két lobogó hajú alak vívott egymással és akár a kor szeladonjainak is lehetett volna nézni őket, ha az egyiknek a bal melle nem bukik ki ingéből, a másik pengéjének nyilvánvaló hasítására. Belemélyedt az olvasásba. A német nyelvű szöveg, a gót betűs „wienerisch” elég nehezen volt követhető, de gyakorlatilag a végére ért, amikor odakünnről hangok hallatszottak, majd három nő préselődött be a szűk és becsapósan alacsony kijárati ajtón. Kettőt már ismert belőlük, az öreg pipacs-boglya- Zsuzsikát, és a csodaszép almaarcú kékszeműt. Így hát különösebb lelemény-intelligencia nélkül is tudnia kellett, hogy a harmadik Fazekas Julianna. Behajtotta a százötvenéves hetilap kötetet, komótosan szépen visszaillesztette a helyére, hogy látva láthassa mindenki, akinek van szeme hozzá, könyvhöz értő, könyvvel bánni tudó emberrel van itt dolga. Úgy is maradt, bal kezével könnyedén rátámaszkodott a mellmagasságban levő könyvsor gerincélére, de inkább csak simogatta keze, mintegy ujja tapintásával olvasta le a könyvek címét. Mind ismerőse volt, mind volt már a kezében, sokuknak pontosan tudta a példányszámát, hiszen párnak a kolofonjában a „felelős szerkesztő” kettős pontja után az ő neve következett. Életének rövid szerencsétlen szakaszában lektor is volt. Oldalt nézett, összehúzta száját, és csak úgy féloldalasán, de tetőtől talpig alaposan jól megnézte a három közül az eddig nem látottat. Sok mindent tudott volna elmondani róla, ha leírnia kellett volna, de most elég legyen annyi, ha az almaarcú szép volt, hát bizony mint a mesék királykisasszonya, érettebben, teltebben, napsütöttén és aranybarna szemmel, de szép volt bizony Fazekas Julianna is. Nem volt olyan aprócska, mint a másik kettő, jó egy fejjel volt sudárabb náluk, keskeny csípője fölött arányosan feszes mellek ültek, laza dióbarna kontya mogyorószínű kendőbe volt fogva, barna blúz, barna szoknya, előtte már elpiszkolódott fehér kötény. Az egész lény nőies volt. Ez a pontost olyan nő állt az öreg előtt, aki sugározza magából a nőiességet, vagyis „hangsúlyozza a sexust” — fogalmazta az precízen önmagában. — Tetőtől talpig asszonyos az egész barnaság, kívánatos még a barna gyapjúzoknija is, kivéve tán az ormótlan papucs, melyet valamilyen férficipőből, vagy az is lehet, csizmából szabtak otthoni munkaalkalmatosságnak. A félrevetett fejű férfi vizslatá- sától bárki zavarba jött volna, zavarba jött hát Fazekas Julianna is. Egy pillanat alatt eltűnt a kötény, el a papucs, már barna félcipőben volt a lába, lesimítva a gesz- tenyeszín-szoknya, és hogy az ismeretlen csak nem szólt, köhin- tett egyet, nyújtotta a kezét, az az apró, izmos, párnás kemény kis kezet. — Fazekas Julianna vagyok. Kit tetszik keresni? Az öreg megfogta a kezét, jobbjával, aztán balját is rátette, elveszett az kezefejestül két kilós markában. Megmondta a nevét, elmondta a szokásos udvariassági formákat, hogy ne haragudjon, hogy rátört, hogy bejelentés nélkül zavarja — ez a hülyeség mindig mindenütt hatásos volt, soha senkinek eszébe nem jutott rákérdezni, hogy hogyan is gondolja ezt a bejelentés dolgot, de ettől az egésznek valami szuperudvariasság látszata támadt — és mindig mindenhol mindenki kötelezőnek érezte, hogy elolvadjon, és bűbáj-kedves, segítőkész legyen egy ilyen bűbáj-kedves pesti újságíróval. Az öreg már tényleg elég öreg volt ahhoz, hogy utálja önmaga formuláit, de ha kommunikálni akart, akkor nem volt más választása, meg kellett harcolnia a jóindulat megnyeréséért és most aztán nagy szüksége volt rá. — Miért tetszik keresni... Amikor a kis almaképű közbevágott: — Ne is tessék rá hallgatni, majd én elmondom, mert én ott voltam. Ez a Kalángyi, hát ez egy ... ez egy teljesen tökkelütött, de nagyon erőszakosan buta fráter. Már akkor is nagyon buta volt, amikor még csak igazgatóhelyettes volt, de szegény Pista, a megboldogult, akit autóbaleset ért... „Az is — gondolta az öreg —, túl sok autóbaleset van ebben a történetben.” — ...az a vőlegénye volt a Julinak, és ugye ha nem is gyűrűs, de azért az védte, és ez a Kalángyi befogta akkor a száját, sőt csak úgy nyalta a majd nem mondom mijét Jukkának, amíg a Pista volt a főnöke. — ...a seggit! — így az öregasszony. — Ne tessék haragudni a Zsuzsikára, mindig azt mondja ... — Igaza van, azt is kell — így Fazekas Julika, aki immár s ezzel emberközelségbe került a feje- delemasszonyi Juliannától. — Na de, amióta szegény Pista Halléban hátulról aláfutott annak a kamionnak, „Még szerencse hogy nem a hatoson, és nem szemből” — gondolta az öreg. — ... azóta ez a Kalángyi kibírhatatlan! Üldözte a Julikát, de nem akárhogyan ám! Azt akarta a vén szarházija, mert megvan már negyvenéves is ... „A vén szarházija!? — gondolta az öreg —, de jó lenne még egyszer negyvennek lenni!” (Folytatása következik.)
