Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 14.

A KOMMUNISTÁK KEZDEMÉNYEZÉSEI

Alkalmazkodunk a változó feltételekhez

ÖNTŐTANULÓK

Az elmúlt esztendőkben pártszervezetünk több fontos feladat megoldására irányította a gazdasági vezetés figyelmét, és politikai munkánkat jelentős részben erre összpontosítottuk. Legfőbb feladatunknak tekintettük: a termelés korszerűsítését, az új technológiai eljárások bevezetését, az észszerű takarékos beruházások megvalósítását, az anyag- és energiaráfordítások csökkentését, a melléktermékek hasznosítását.

Már évekkel ezelőtt minimálisra csökkent termelőszövetkezetünkben a hozamok növelésének lehetősége. Ezért határoztuk el a termelés hatékonyságának fejlesztését, az élő és holt munka jobb kihasználását, a költségek csökkentését. Mindezt a gazdaság vezetésével közösen igyekeztünk végrehajtani. A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet kommunistái sokszor kezdeményeztek.

Technikai fejlesztés

A növénytermesztésben például hosszú éveken keresztül 56 közepes teljesítményű traktorral végeztük el a munkát. Üzemelésük mind több gondot okozott, mert nálunk nincs elegendő munkaerő. A gazdaságossági okok is arra késztettek bennünket, hogy ezeket az erőgépeket cseréljük fel modern, nagy teljesítményű berendezésekkel.

Pártszervezetünk vezetősége felhívta a szakemberek figyelmét: a dolgozókkal együtt beszéljék meg a technikai fejlesztést. A kitűzött célt végrehajtottuk. Az MTZ- traktorok egész évben átlagosan 952 normál hektárt teljesítettek, a K—700-asok hét hónap alatt 4740 normál hektárt. Kicseréltük a kombájnparkot. Űj betakarító gépeket vásároltunk. Tizenhárom termelőszövetkezet összefogásával vettünk egy növényvédő repülőgépet.

Az új technika meghonosodását sokoldalúan kell segíteni, hiszen a korszerű gépek üzemeltetése igényesebb munkaszervezést is követel. Az ellátó, kiszolgáló gépek számának pontos megállapítására is szükség van, és ezek munkáját jól kell irányítani, különben áll a drága berendezés, késik a munka. Gondot kell fordítani a korszerű gépeken dolgozók bérezésének megállapítására. Nálunk mindegyik erő- és munkagépvezető egymástól függetlenül teljesítménybérben dolgozik.

Jelentős összegeket fordítunk épületeink megóvására, rekonstrukciójára. Saját tervező és kivitelező ágazatunk vezetőitől és dolgozóitól megköveteljük a takarékosságot. Érdekeltté tesszük őket abban, hogy ne drága, hanem olcsóbb anyagokat használjanak fel. Kevesebb pénzünk van beruházásokra, de nem mondunk le a termelés korszerűsítéséről. Kutatjuk az olcsó és célszerű módszereket. Az előző években egy egész telepre volt szükség a süldőneveléshez. Korszerűsítéssel elértük, hogy ma már erre

egy épület is elegendő, ugyanis meghonosítottuk a magasrácsos tartást.

Csökkenő termelési költségek

Nagy lehetőségek vannak gazdaságunkban az anyagi ráfordítások csökkentésére, annak ellenére, hogy már eddig is szép eredményeket értünk el. Az állattenyésztésben a termelési költségek túlnyomó többségét a takarmányozás képezi. Főként a fehérje- takarmány került sokba. Üzemünkben hosszú kísérletezés után a sertések hizlalásánál bevezettük a baromfi-alomliszt adagolását. A baromfihizlalásnál keletkező alom fehérjetartalma 24 százalék. Adagolása elősegítette, hogy a hizlalásnál egy kilogramm súly- gyarapodást 3,28 kilogramm takarmánnyal érünk el.

A közelmúltban sok modern gépet is vásároltunk, melyek szintén a melléktermék hasznosítását segítik. Ilyen például, amely a cukorrépafejet levágja és a szállító járműre rakja. Másik berendezés a kombájnokkal betakarított kukoricaföldeken állva maradt, vagy a földre hullott szármaradványokat gyűjti össze, elszecskázza, vagyis silózásra alkalmassá teszi. Számításaink szerint a cukorrépa koronájának betakarításával annyi jó minőségű silót készíthetünk, hogy a jövőben ezzel csaknem pótolni tudjuk az eddig 160 hektáron termelt siló- kukoricát.

Az energiatakarékosságra nagy gondot fordítunk. Megállapítottuk az erőgépek üzemanyag-normáit, és amennyiben ezt bármelyik traktoros vagy gépkocsivezető túllépi, jelentkeznie kell a szerviz vezetőjénél. A baromfihizlalásnál olyan fűtéstechnológiát vezettünk be, melynek- eredményeként az egy kilogramm súlygyarapodáshoz szükséges energiát 13 dekagramm olajjal csökkentettük. Szövetkezetünk évente 2,4—2,6 millió kilogramm baromfit értékesít. Tehát évente mintegy 3100— 4000 mázsa gázolajat takarítunk meg. A jövőben mindenütt átalakítjuk a fűtést, ahol még árammal történik.

Tudatformálás

Szilárdan építünk a 650 tagot számláló szocialista brigádmozgalomra. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy jól működjenek a szövetkezeti bizottságok, becsüljük azt a tevékenységüket is, hogy

közvetítik a tagság véleményét, esetleges sérelmét.

Pártszervezetünk vezetősége nagy figyelmet fordít a tudatformálásra. Az igaz, hogy nem tolonganak a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet irodájában sem a továbbtanulni vágyók. Számon tartjuk azonban azokat, akik kitűnnek munkájukkal, közösségi szellemükkel, vezető készségükkel, ösztönözzük őket a továbbtanulásra. Gazdaságunkban 17 egyetemet végzett szakember dolgozik, közülük csupán ketten jöttek más helyről a községbe. Megdőlt tehát az a szólás-mondás, hogy senki sem pryféta a saját falujában. Mindez a következetes káder- és személyzeti munka eredménye. Hozzáteszem, hogy 35 középfokon végzett szakember és kétszáz szakmunkás dolgozik a szövetkezetben. Arra törekszünk, hogy növekedjen tagjaink általános és szakmai képzettsége, mert a műveltebb emj>er fogékonyabb az új, a haladóbb technikai és termelési módszerek befogadására.

Törekszünk arra, hogy határozataink helyes politikai célokat szolgáljanak, s végrehajtásukban igyekszünk következetesek lenni. Szövetkezetünkben az idén bevezettük a nyolcórás munkaidőt, s úgy látjuk, hogy a munkafegyelem ezzel az intézkedéssel tovább javult.

Pártszervezetünk vezetősége korábban is ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki számára konkrétan határozzák meg a munkát, következetesen alkalmazzák a teljesítménybért. Csak a munka 100 százalékos elvégzése esetén jár a bér, prémiumot pedig csakis az előre meghatározott teljesítmények teljesítése, illetve túlteljesítése esetén fizetünk.

A helyesen megállapított bérezés kedvező hatással van a munka termelékenységének növekedésére. Jó példa erre a gépjavítóműhely. Az előző években órabérben történt a javítás. Ez év tavaszán tértünk át a teljesítménydíjas munkára. Az elmúlt évben átlagosan 180 óra kellett egy-egy pótkocsi kijavításához, ez az idén 105 órára csökkent. Az MTZ—50- es traktorok főjavítására az elmúlt évben 260 munkaórát fordítottunk, az idén százzal kevesebbet. A minőséggel sem volt gond.

Nehezebb közgazdasági feltételek között munkálkodunk, mint a korábbi esztendőkben. Korlátozottabbak beruházási lehetőségeink, növekszik a termelésre fordított energia és az anyagok ára. Több terhet kell vállalnunk, már most felkészülünk a jövő évi gazdasági szabályozók változásával kapcsolatos új körülményekre. Arra törekszünk, hogy alkalmazkodni tudjunk a változásokhoz. Nekünk, kommunistáknak, olyan politikai munkát kell végezni, hogy a tagsággal szót tudjunk érteni ebben a tekintet- ben is. Tiboldi Árpád

a termelőszövetkezet párttitkára

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

Mosolyok és ökölcsapások

• A csepeli Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola öntő tagozatán az idén harminckét elsőéves kezdte meg a tanulást. A gyakorlat megszerzésére lehetőséget nyújt az iskola saját öntödéje, ahol a tanulók termelő munkát is végeznek szakemberek irányítása mellett. Közben a szakma műhelytitkait is elsajátítják. (MTI- íoté)

ŰJ HŰTŐHÁZ

• A közelmúltban adták át a miskolci hűtőház új épületét, melyben a tárolóraktárakon kívül modern feldolgozó üzemet is létesítettek. Ez az új hűtőház ezervagonos feldolgozó- és tárolókapacitású, így teljesítménye kétszerese a réginek. A mélyhűtött termékek — főleg zöldségek, gyümölcsök és húsok többsége — tőkés exportra kerül. (MTI-fotó)

Rovarfogó burgonya

Kilencévi kutatómunkával újfajta burgonyanövényt ;termesztettek ki Nagy-Britanniában. A növény ragadós levéléivel elfogja a rovarokat. A csapdát több millió apró szőir alkotja, amely folyós, ragadós anyagot is tartalmaz. Elsősorban levéltetvek, atkák és néhány bogárfajta ellen hatásos a növényi csapda: ezek ugyanis nem tudták kiszabadítani magukat; elpusztultak, mielőtt szaporodhattak, vagy a növényt károsíthatták volna. A burgonyafajta tömeges ültetésével csökkenthetők a vegyszeres védekezés költségei. (Berliner Zeitung)

A múlt év november 29-én este kilenc óva körül a vasútkert- ben egy félig levetkőztetett, vérző embert találtak, aki eszméletlen állapotban feküdt a földön. A mentők perceken belíti megérkeztek, és a kórházba szállítot- táík a férfit. A körülmények arra utaltak, hogy bűncselekmény történt, ezért értesítették a rendőrséget is. Tíz óra körül a Dióhéj étteremből már a rendőrök vitték el Baranyi Ferenc hetényegyházi, és Darányi Sándor kiskunfélegyházi lakosokat. Nem volt nehéz kézrekeríteni a többieket sem: Kun Péter kecskeméti, Ferkő József nagykőrösi és Cseri József kecskeméti lakosokat. A kórházba szállított férfit ugyanis ők öten verték meg.

A Kecskeméti Járásbíróság egyik büntetőtanácsa előtt meglehetősen sajátos történet bontakozott ki arról, hogy miért támadták meg, miért verték meg ilyen brutálisan a sértettet? A már említett napon, 1978. november 29-én R. L. vasutas, az ügy sértettje Kecskemétre utazott az egyik közeli kisközségből. Elintézte hivatalos ügyeit, délután ,több szórakozóhelyre betért, ahol szeszes italt fogyasztott. Délután hat óra körül ment ki az állomásra, de a vonat már elment. így aztán beült az utasellátó étterembe és tovább ivott.

Ebben az időben a későbbi vádlottak közül négyen — Darányi Sándor, Kun Péter, Ferkő József és Cseri József — a MÁV- állomás kultúrházában voltak és söröztek. Fél nyolc körül átmentek az utasellátó éttermébe, ahol az R. L. mellett üres asztalhoz ültek, sört rendeltek, és tovább ittak. Valamennyien vasutasok voltak — ketten fékezők, egy mozdonyvezető és egy vonatvezető. R. L. ekkor már meglehetősen ittas állapotban volt. Ült az asztalnál, nézelődött, mosolygott. Odanézett a fiatalemberek asztalához is és — mint ittas ember

— rájuk is mosolygott. Emiatt a négy fiatalember és R. L. között szóváltás keletkezett. A vádlottak

— különösen Kun Péter — kifogásolták, hogy az illető rájuk mosolygott. Kun Péter kijelentette a többiek előtt, hogy biztosan homoszexuális az illető. Ezután Kun szólt Darányinak, hogy üljön át a sértett asztalához, hívja ki a mellékhelyiségbe, és ott majd elintézik. Darányi át is ült R. L-hez.

Ekkor érkezett az étterembe Baranyi Ferenc és kérdezte a többiektől, hogy Darányi mit csinál a másik asztalnál? Kun azonnal tájékoztatta, hogy „átült ahhoz a buz!i komához”. Baranyi szintén a sértett asztalához ült és nyíltan hieg'kérdezte R. L-től, hogy valóban homoszexuális-e? Az ittas ember csak annyit válaszolt: — Kuss! Baranyi többször felszólította a sértettet, hogy menjen ki velük a W. C.-be. Erre az ittas ember nem volt hajlandó, de mert annyira erőltették, végül is kiment. Négyen követték. Ott aztán alaposan megverték: eleredt az orra -vére, szája felrepedt, arca véres lett. A bántalmazás után a négy ember visszatért az étterembe, ahol Cseri József egyedül ült az asztalnál — ő nem ment ki a mellékhelyiségbe —, s kérdezte a többiektől, mi történt? Azok elmondták, hogy megverték a sértettet.

R. L. miután megmosakodott, kijött a W. C.-ből, odament az étterem ajtajához. A pincér kivitte neki az asztalnál hagyott táskáját, majd a sértett eltávozott. Közben a vádlottak is megitták . a sört, és arról beszélgettek, hogy el kellene menni valahová. Megállapodtak, hogy a Dióhéj étterembe mennék. Az állomás előtt azonban meglátták, hogy R. L. már elindult a vasútkert felé. Kun Péter itt érte utol, megfogta, és a nyolcvan centiméter magas drótkerítésen átdobta a sértettet. Kun itt is utánament és a földön fekvő embert a kertben levő W. C. felé húzta. Odaértek a többiek is és körülvették R. L-t. Cseri József kivételével mindany- ny.ian -ütni kezdték ököllel, tenyérrel, s közben Kun többször* föltette a kérdést: buzi vagy-e? A szerencsétlen ember sírva fakadt, s kijelentette; higgyétek el, nem vagyok -buzi. De ismét a földre került, és azt mondta, nem bánom, üssetek agyon.

A földön fekvő emberbe többször belerúgtak, s mikor az újra felállt, Kun kiadta neki a parancsot: fogja meg a mellette levő kis fát. Ekkor Baranyi és Ferkő rugdosták. Cseri József, aki eddig csak nézte az akciót, és nem bántotta a sértettet, most felbátorodott: „Hát én se maradjak ki” — mondta, és jól megütötte R. L-t, aztán pedig a combjába rúgott. A férfi újra elesett. Baranyi, Kun és Ferkő pedig levették a nadrágját, a hosszú alsónadrágot is, nyakkendőjét letépték és a ruhadarabokat feldobálták a fára. A már eszméletlen sértettet otthagyták a földön és eltávoztak. Mentek a Dióhéjba.

R. L. öt napig volt kórházban,' és huszonnégy napig táppénzes állományban. Orcsonttöréssel, különböző helyeken bőr alatti vérzéssel és agyrázkódással kellett kezelni.

A bíróságon a vádlottak beismerték tettüket, magukat bűnösnek érezték. Baranyi Ferenc minden részletre kiterjedő, megbánó, beismerő vallomást tett, s a bíróság az eseményeket főleg az ő vallomása alapján rekonstruálta. -A jogerős ítélet a közelmúltban született meg. Ennek megfelelően Baranyi Ferencet egy év két hónapi börtönre ítélték, s további három évre eltiltották a közügyektől. Darányi Sándor egy év -négy hónap börtönt kapott, s ugyancsak három évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. Kun Pétert másfél évi börtönre ítélte a bíróság, és három évre szintén' eltiltotta a közügyektől. Ferkő József -büntetése egy év börtön és három év eltiltás. Cseri József hathónapi szabadságvesztést kapott, és mellékbüntetésként ötezer forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. Cseri József esetében a szabadságvesztés végrehajtását azonban a bíróság három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette.

G. S.

,v.S%W.y.y.y.y.;.v.v,

Szalontay Mihály:

Ű2

(30.) Az öreg mögül jött ez a hang, és ahogy guggoltában hátranézett, azon mód bele is ült a fűbe, mert igen csak szép lány állt fölötte. Ugyanolyan szénfekete haja volt, mint a piros-szoknyás öregasz- szonynak, hanem világoskék szemmel, mongol pofacsonttal, édes-szép kerek nevető alma arccal. Farmernadrág, farmering, a nadrág csatakos rojtos szélű, hanem az ing úgy feszült melle két kis halmán, átütött rajta a bimbó, hogy mindenki, világ lássa, nem melltartó, maga a meleg gömbölyű élet-alma van ott.

Letépett az öreg egy nagy búzaszálat, szájába vette a végit, rá- gicsálni kezdte, és úgy alulról nézte a tornyosuló kislányt, akit bizony nagyon szépnek talált. Villanhatott is tán a szeme, avagy úgy nézhette meg a lányt, amitől nővé válik az, mert a cigányasz- szony megérintette a térdit. S most már aztán nemcsak mintha, hanem tényleg nevettek a ráncok:

— Á, nem a maga falatja ez! Inkább való maga énhozzám!

Az öreg elnevette magát, megcsóválta a fejét, de azért belenézett abba a két világoskék égboltba, másfél méterre maga előtt a nap árnyékában.

37.

— Aztán mit akar maga Fazekas Juliannától? — hangzott a magasból.

— Beszédem van vele.

— Maga a tanácstól van? Vagy a minisztériumból?

— Már miért lennék onnan?

— Akkor? ...

— Hát — mondta az öreg —, kérdezni akarok, csak szabad, nem?

— Miért nem beszélget ott, ahonnan jött? — mondta a katonás hang fölül, felsőbbsége biztos tudatában.

Fel is állt az öreg, mert úgy érezte, nem lesz ez így jó, sehogy. Jobb, ha ő néz le a farmerruhás óriáslányra, aki most, hogy fölállt, a hónaljáig, ha ért.

— Azért szép szál ember... lehetett. — így az öregasszony.

■ — Nem rosszban járok én.

— Megvan. Tudom már, maga az újságtól jött, ugye?!

Az öreg bólintott, nem is volt ideje kimondani az igent, úgy megörült a lány a felfedezésnek.

— Tudtam én, mondtam is én, nem maradhat ez annyiban! Nem

olyan világot élünk. Látod Zsuzsika, te meg csak mindig mondtad, hogy szamár vagyok. Látod, hogy nekem lett igazam!

— Várd ki a végét!

— Minek? Most már mindegy, hogy mi történik. Valami megmozdult. Ugye az elvtárs ... — s s mondta a megyei lap címét — onnan jött?

Az öreg megrázta a fejét, mondta a munkahelyét. A lánynak kerekre tágult a szeme, s csak úgy ragyogott a boldogságtól.

— Hűha! Nahát, ezt már én se gondoltam volna! Már oda is eljutott. No, akkor a Kalángyi biztosan most összecsinálja magát!

— Ki az a Kalángyi?

— Hát az igazgató, aki miatt gyütt.

— Jött a rosseb! Nem jöttem én semmiféle igazgató miatt. Magam jöttem. A magam dolgában.

Most már az öregasszony is fölállt a földről, és egészen váltott hangon szinte sziszegve kérdezte:

— Hát nem a Fazekas Julihoz jött?! Hát nem annak a dolgában?

Az öreg elvesztette a türelmét:

— Idefigyeljen, néném, maga nem ismer semmiféle Fazekas Julit Itt kérdeztem épp az elébb magától.

— No legyen már békességgel. Nem a Juli dolgában jött?

— Nem tudom, hogy a maguk Julijának milyen dolga van. Ezért lehet hogy abban jöttem, lehet, hogy nemi Előbb beszélnem kell vele, aztán majd meglátjuk.

— Ez már beszéd! Na gyűjjön!

Avval nekiindultak fölfelé a

dombnak, el a falutól, a kertek aljától. Rátértek egy szőlőkarós ho- mokútra, s tán száz-százhúsz métert se mehettek, amikor egy vakítóan fehérre meszelt, zsindelytetős, zöld mohafedte kis présházhoz értek. Olyan vályog-kő-rakás építmény volt, de magasan emelkedett, az ilyenfajta építményeknél szokatlan magasan' a nyerskő- kémény. Szinte magasabb volt növése a háztetőtől, mint a háznak a talajától.

— Várjon — mondta a kékszemű lány, azzal bement a házikóba, ami mögött — két öreg szilvafa, igen tönkrement — beteg fák álltak őrt. A látóhatárt gondozott, de vén szőlőkarók töviskoszorúnak félköre zárta le. Már ki is jött a kicsi lány, s mondta az öregasz- szonynak.

— Nincsen itt.

— Akkor csak fönt lehet a csirkéknél. No ugorj! Mi itten megvárunk. — El is tűnt az öregasz- szony leguzsgolt, barna bugájú pirospipacs volt megint mosott kék szirommal. Az öreg pedig belépett a házba, előbb kicsit bátortalanul lökve meg az ajtót, de hogy az öregasszony nem szólt, így hát lelépett a két lépcsőfokon, ami az ajtó mögött bévül volt, és úgy érezte magát, mint Ravennában egykoron, amikor a San Vitale mögött, a kertben meglátta Galla Piacidia egyszerű külsejű, téglából rakott mauzóleumát. Ahogy ott a belépőt mellbevágja — férj, feleség, fiú szarkofágja felett-mellett — az arany-vörös-türkiz-kobalttengerzöld és még isten tudja hány színű mozaik ragyogása, úgy érte itt a vályogfal hűvösében a kívülről kicsiny, belülről tágas és magas szoba természetellenes szépsége.

A szoba közepén egy gyönyörűen csiszolt, legalább három méter átmérőjű, kör alakú fehér márványlap, egyik szélén egy összehajtogatott kárminpiros kendő, az asztal mögött pedig — az öreg nem akart hinni a szemének — egy muránói üvegből készült szökőkút. Velencében, a procc amerikaiaknak áruló boltokban látott ilyesfélét, ahogy itt azonban felfelszökött a víz, és visszahullott, a szivárvány minden színét megcsillantó tálba, valami természet- fölöttit érzett, pedig régóta kialakította magában azt a magatartást: „A valóságot nem csodálni, hanem regisztrálni kell!”

A szoba jobb oldali falát, az egész falat, egy nyitott könyvespolcrendszer foglalta el, legalább háromezer kötet — mérte meg— csak a polc közepe, az ablaknyílás volt szabadon hagyva, ott tört be a napfény a kicsiny, négyszögletes présház ablakon. A szoba ellentétes oldala falnélküli fal volt — ahogy szeme kereste volna a bútort, vagy a tapintható mésznyo- mot, ahelyett a faltéglalap egész méretében egy, a színes templomi ablakképekre emlékeztető hatalmas üvegkép bontakozott ki előtte, önkéntelenül is a könyvespolc elé állt, hogy középről mérve fel tudja áttekinteni az üvegképet. A körülbelül három méter magas ét hat méternél szélesebb üvegkép kicsit et«o*fc!erttan és

durván elnagyítva, de Botticelli „Vénus születésé”-! akarta utánozni.

Mint egy törzs nagyítás — a kagylóban álló meztelen nőalak olyan borzasztó elevenen lebegett a szoba légterében. Az adott el- rajzoltságokért bőven kárpótolt a sokszínű üveg fantasztikus fényjátéka, ahogy a kívülről átszürfem- kedő és a belülről kapott, visszavert fény együttesében hol ez a színsugár, hol az szikrázott föl a nézelődő szemnek. Technikája valami furcsa egyediséget sejtetett az öregnek. Nem a templomi ab- lak-szentkép ólomkeretes mozaik- technikájával volt összerakva, hanem kisebb-nagyobb, de sokszor sziklányi méretű üvegkő-darabok összeolvasztott együttese volt, kohóüveg — azt az Öreg látta , mert üveggyárban látott már ilyet, kohóüveg, de valami sajátos technikával formálták képpé, úgy .rakták, ragasztották össze, hogy egyszerre adjon masszív üvegfalat és viliódzó vagy éppen kősó-tompaságú képet.

Ha a hét kicsi törpe azon nyomban bejött volna a szoba hátulsó, kissé nyitott ajtaján — s az az ajtó sem volt akármilyen! — Gyönyörű, öntött-bronz j elenetek díszítették térkockáit, nyilván valamilyen passiósorozat része lehetett —, ha most rögtön énekelve bejön a hét kicsi törpe és utána egy hosszú fehérszakállú, de fiatal nő, és mondja: „Walt Disney vagyok” — az öreg már ezen sem csodálkozott volna jobban.

(rolytotáaa következik.) ,