Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 13. Fidel Castro beszéde az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka pénteken befejezte az általános politikai vitát, melynek során — három héten keresztül korunk legfontosabb kérdései kerültek napirendre. Az utolsó napon szólalt fel a vitában Fidel Castro kubai álescMiiények sorokban GENF Nádor György, a nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottságának főtitkára Genfben átadta Aczél György miniszterelnökhelyettes, a nemzeti bizottság elnöke levelét H. R. Labouisse-nak, az ENSZ gyermekalapja (UNICEF) végrehajtó igazgatójának. A levélben Aczél György tájékoztatja őt arról, hogy a nemzetközi gyermekév kapcsán tett magyar felajánlásokból 5 millió forintot juttat az UNICEF szolidaritási alapjára. BERLIN Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke pénteken Berlinben fogadta Günter Gaust, a Német Szövetségi Köztársaság állandó NDK-beli képviseletének vezetőjét. A találkozóról kiadott közlemény szerint a két felet egyaránt érdeklő kérdésekről folytattak megbeszélést. Gaus átadte Erich Honeckernek Helmut Schmidt bonni kancellár üdvözletét, amit az NDK államfője vi- szonzott. (MTI) MOSZKVA A Szovjetunióból csütörtökön Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz-család legújabb, 1140 jelzésű tagját. A Kozmosz—1140 fedélzetén elhelyezett tudományos berendezések kifogástalanul működnek és folytatják a kozmikus térség tanulmányozását. (TASZSZ) ÜJ-DELHI Több mint egymillió indiai vált hajléktalanná az elmúlt napokban az India északnyugati részén fekvő Assam államban, a Brahmaputra folyó áradása következtében. A katasztrofális esőzések okozta árviz eddig 13 halálos áldozatot követelt. A folyó 30 falut öntött el, amelyek teljesen elvesztették összeköttetésüket a külvilággal. Az indiai légierő helikoptereiről élelmiszert és gyógyszert dobtak le az elárasztott területek lakosságának, s eddig 25 000 embert mentettek ki. HÁGA Agyonlőtték pénteken Hágában a nyílt utcán Törökország hágai nagykövetének fiát, a 27 éves Ahmet Béniért — közölte a holland rendőrség. A fiatalember diplomáciai rendszámú személy- gépkocsit vezetett, s egy útkereszteződésnél a közlekedési lámpa piros jelzésére megállt. Ekkor egy ismeretlen tettes többször rálőtt, és elmenekült. Percekkel később ismeretlen telefonáló közölte az AFP hágai szerkesztőségével, hogy a tettet az „örmény népirtásokért igazságot szolgáltató kommandó” követte el. (AFP, Reuter) lamfo. Fidel Castro kubai államfő tegnap, magyar idő szerint a délutáni órákban óriási érdeklődés közepette érkezett meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházába. A vendéget a bejáratnál, az államfőnek kijáró külsőségek között Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára üdvözölte, majd a két politikus tanácskozást folytatott. Fidel Castro ezt követően Salim Ahmed Salim tanzániai nagykövettel, az idei ülésszak elnökével találkozott, ezt követően került sor beszédére a közgyűlés általános politikai vitájában. A kubai állam- és kormányfő a világszervezet küldöttei nagy többségének tapsától kísérve lépett'a szónoki emelvényre, s a delegátusok felállva köszöntötték. Fidel Castro beszédét az el nem kötelezett országok mozgalma határozatainak, követeléseinek szentelte. Hangoztatta, hogy a mozgalom a világpolitika független tényezője, amelynek álláspontja szerint a békés egymás mellett élést kell a nemzetközi kapcsolatok alapjává tenni. Utalva arra, hogy nincs szándékában Kubáról beszélni, visz- szautasítani a támadásokat, amelyek országát az elmúlt évtizedekben a közgyűlésben érték, s nem óhajtja saját otthonában bántani az erős szomszédot, Fidel Castro így folytatta: „Az el nem kötelezettek pontosan tudják, hogy kik történelmi ellenségeik, honnan jönnek a fenyegetések, s hogyan kell azok ellen harcolniok”. Emlékeztetett a havannai nyilatkozatra: a mozgalom harcol az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás, a faji megkülönböztetés ellen (beleértve a cionizmust), elutasítja az agressziót, a beavatkozást, a hegemonizmust csakúgy, mint a nagyhatalmi és tömbpolitikát. — Véleményünk szerint — mondotta — a közel-keleti probléma lényege a palesztin kérdés. A palesztin népnek jogot kell kapnia az önrendelkezésre, független állam alapítására — összhangban az ENSZ-közgyűlésének határozatával. A havannai találkozó — a tények elemzése alapján — nem mehetett el szó nélkül amellett sem, hogy az Egyesült Államok — Izraeljei szövetkezve — a cionista célokat szolgáló részmegoldásokat támogat. A találkozó elítélte Washington szerepét, amely biztosítja Izraelnek agressziójának gyümölcseit, akadályozza az igazságos, átfogó rendezést, s elítélte a Camp David-1 megállapodásokat, azt a tényt, hogy az egyiptomi vezetés cserbenhagyta az arab ügyet, hogy cinkossá vált arab területek folytatódó izraeli megszállásában. Nagy taps fogadta a szónok szavait, amikor arról szólt: az el nem kötelezettek szolidárisak a Puerto Rico-i népnek az amerikai kormánnyal szemben az önrendelkezésért, a függetlenségért vívott harcával, s emlékeztetett a latinamerikai felszabadítási mozgalmak új sikereire Nicaraguában, Grenadában és másutt. Kuba értékeli a mozgalom állásfoglalását, amellyel elítélte a Kuba elleni ellenséges amerikai akciókat, Washington nyomását, fenyegetéseit — hangoztatta. A havannai találkozó támogatta a kubai nép jogát saját társadalmi, politikai rendszeréhez, jogát ahhoz a területhez is, amelyet jelenleg a guantanamói amerikai támaszpont foglal el — mutatott rá. Castro beszédének nagyobb részét a fejlődő világ mind súlyosabb gazdasági, pénzügyi problémáinak szentelte. Síkraszállt a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, és egyenlő gazdasági kapcsolatokat sürgetett a fejlett és fejlődő országok között. Élesen bírálta a nemzetközi monopóliumokat, azt, hogy például óriási többlethaszonra tettek szert az energiaválságban. „A monopóliumok előbb elrabolták és felelőtlenül pazarolták a fejlődő országok olcsó energiakincseit, majd kizsákmányolták mind a termelőket, mind a fogyasztókat. Végül — meghamisítva az adatokat — a jelenlegi helyzetért az olajexportáló fejlődő országokra akarják hárítani a felelősséget”. Castro e vonatkozásban emlékeztetett a havannai javaslatra — segítsék az olajtermelők szegényebb, el nem kötelezett társaikat, bár a fő felelősség a nagy nemzetközi olajtársaságokat terheli. Fidel Castro beszédét többször is félbeszakította a hallgatóság tapsa. A beszéd befejezésekor hosszú ünneplésben részesítették a küldöttek — főként a harmadik világ képviselői — a kubai vezetőt, az el nem kötelezett országok mozgalmának elnökét. A kubai államfő New York-i látogatása az érdeklődés előterében áll az Egyesült Államokban. A sajtó, amelynek többsége korántsem rokonszenvezik a szocialista Kubával és annak vezetőjével, ennek ellenére nagy nyilvánosságot ad a látogatásnak. Jóllehet az amerikai kormány képviselői hír szerint nem terveznek hivatalos találkozót a kubai államfővel, a törvényhozásban befolyásos erők készülnek az újabb közvetlen eszmecserére Castróval. Szakszervezeti konferencia Genfben Pénteken Genfben megnyílt az Európai Szakszervezeti Központok 3. konferenciája. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) impozáns épületében megrende- ze|tr,tái^cskázáson jelen van a szaktanács küldöttsége -is, amelyet Gásípár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezet. A kétnapos konferencián — amelyen Albánia kivételével valamennyi európai ország szak- szervezete képviselteti magát — két témakör szerepel a napirenden: jelentés a munkahelyi környezetről és a mérgező anyagok hatásáról — ami gyakorlatilag átfogóan összefoglalja a korábbi két konferencia munkáját — illetve a másik napirendi pont: a fiatalok oktatása, foglalkoztatása és szakszervezeti nevelése. (MTI) Elhunyt a „Guantanamera” szerzője Kuba és a vilá°> e9V f°oalommá vált dal alkotójától búcsúzik. Csütörtökön Havannában hetvenegy éves korában elhunyt Jo- seito Fernandez, a legendás „Guantanamera” szerzője. A világszerte ismert dalt a komponista Jose Martinak, a kubai forradalmi gondolkodás kiemqlkédő.MláJijánaJs egyik. versé? nek, a „Guantanamói lány”-nak a szövegére, szerezte, még 1929-ben. (. . Maga a dalszerző eredetileg cipész volt, és közben — mint annyi kubai — amatőr népzenei együttesekben játszott és dalokat szerzett. A „Guantanamera” első lemezfelvételét az RCA Victor Lemeztársasággal 1941ben készítette Joseito Fernandez közreműködésével. A rákövetkező években a dal feledésbe merült, amíg 1963- ban — egy New Yorkban tanuló kubai diák révén — Pete Seeger, amerikai dalénekes felvette műsorába. Seeger, aki gyakori vendége volt a hatvanas évek diákmegmozdulásainak, és dalaival, megnyilatkozásaival és fellépéseivel a kapitalista rend ellen lázadó ,,hatvanas generáció” mellé állt, nem keveset tett azért, hogy „Guantanamera” jelképévé legyen a kubai és általában a latin-amerikai forradalmi változásoknak, az önkény, az erőszak, a háború, az embertelenség és az igazságtalanság ellen lázadó ifjúságának. (MTI) Három napon át Párizs vendége volt Ramalho Eanes portugál államfő. Lisszabon és a Szajna- parti Metropolis között tulajdonképpen zavartalan, hagyományosan jó a kapcsolat. Portugáliában mégis nagy várakozással tekintettek Giscard és Eanes eszmecseréi elé. Mégpedig okkal. Lisszabon ugyanis elsősorban a franciáktól várt támogatást közös piaci felvételéhez. Reményeikben nem is csalatkoztak. Párizs ugyanis — ellentétben a Brüsszelben már jóváhagyott elképzelésekkel — szeretné, ha a portugál és a spanyol felvételi kérelmet külön kezelnék. Ebben az esetben védencük már 1981- ben birtokolhatná az aláírt csatlakozási szerződést, a következő évben a „kilencek” parlamentjei ratifikálhatnák az okmányt, s 1983-ban Portugália elnyerhetné teljes jogú tagságát. A súlyos gazdasági bajokkal birkózó Lisszabon számára az egy év nyereség hatalmas jelentőségű lenne. Az eredeti tervek értelmében csak 1984-ben, Spanyolországgal együtt kerülne sor a belépésre. Franciaország támogatása mindenekelőtt egyéni érdekein alapul. A spanyol mezőgazdaság és jó néhány hispániai iparág konkurenciát jelent a franciáknál?. Portugália elmaradt gazdasági élete semmiképpen nem veszélyeztett érdekeiket, s a hagyományos barátságon kívül ez a körülmény Is hozzájárul Giscard elnök nagylelkű segítőkészségéhez. Persze, nemcsak a Közös Piac, hanem más kérdések is terítékre kerültek a csúcstalálkozón. Közismert, hogy a Tajo partján nyomasztó gondok forrása a munka- nélküliség. Megközelítően egymillió portugál vendégmunkás dolgozik Franciaországban. Ha netán tömegesen hazatérnének, a portugál munkaerőpiacon az eddiginél is élesebb feszültség támadna. Eanes a hírek szerint biztosítékokat kért — és kapott — arra nézve, hogy a francia üzemekben nem eresztik szélnek a portugál munkavállalókat. « Hasonló okból a szokásos protokolláris formaságokat nélkülözte Eanes elnök látogatása a Renault Műveknél. A cég úgy döntött: újabb üzemeket létesít Portugáliában, ami kedvezően hat az ottani munkanélküliség enyhítésére. Szóba kerültek a közös vállalkozások is, amelyek ugyancsak javára válhatnak a portugál gazdaságnak. Nem maradtak ki az államfők megbeszéléseiből bizonyos külpolitikai témák. Mindenekelőtt Párizs kedvenc térségével: Afrikával összefüggésben, ahol a két hajdani gyarmatosító együttműködése a jövőben talán szorosabbá válhat. Az erre utaló megjegyzések nem csekély veszélyt rejtenek magukban. Portugália eddig következetes maradt egykori gyarmataival folytatott politikájában. Franciaorszag újabban ismét felfedezi a maga számára Afrikát, s egyik-másik országban nem a legszerencsesebb módon juttatja kifejezésre érdekeltségét. Sajnálatos lenne, ha a francia példa Lisszabonban követésre találna. Gy. D. I, A PZ A RT A KOR t'M K EZ E TI • Szovjet segély Vietnamnak Pénteken Moszkvában megállapodást írtak alá arról, hogy az SZKP KB, a szovjet kormány, a szakszervezetek központi tanácsa és a Kora- szomol KB döntésének megfelelően a Lenin születése 109. évfordulója alkalmából rendezett kommunista szombat anyagi ellenértékéből a Szovjetunió segélyt nyújt a kínai agressziótól károkat szenvedett testvéri Vietnamnak. A megállapodás szerint a Szovjetunió 1979-ben és 1980 első negyedében ruházati cikkeket, órákat, iskolai felszereléseket, konzerveket és más cikkeket szállít Hanoinak. (TASZSZ) • Tito és Pertini befejezte tágyalásait A Belgrádi Beji Ovorban péntek délben véget értek Tito jugoszláv és Pértini olasz köztársasági elnök hivatalos tárgyalásai a két ország ' égytittrnüliödféséhWk féjlÖszt’éáéíŐi fes ictőkkérű nemzetközi;'kérdésékrőlr; A tárgyalások szívélyes, őszinte és baráti légkörben folytak. A két államfő megerősítette országaik szándékát, hogy baráti együttműködésüket tovább bővítik, s még jobban elmélyítik a kölcsönös bizalom és megértés légkörét. • Egyházi vezetők látogatása az ÁÍlami Egyházügyi Hivatalban A magyarországi református egyház meghívására Budapesten tanácskoznak az egyházak társadalmi felelősségéről az európai és amerikai ortodox és református egyházak képviselői. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke pénteken fogadta James McCord amerikai professzort, a Református Világszövetség elnökét, Filaret kijevi metropolitát és Johannes finn ortodox metropolitát. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt dr. Bartha Tibor és dr. Tóth Károly református püspök. (MTI) RHODESIA — ZIMBABWE Rögös út a többségi hatalomhoz A londoni Lancaster House-ban szeptember eleje óta folynak a tárgyalások Rhodesia-Zimbabwe függetlenségéről. A tárgyalóasztal mellett ülő küldöttségek más-más elképzelésekkel érkeztek Londonba: a Muzorewa—Smith duó bizonyos engedmények árán áldást szeretne kapni az év elején rendezett törvénytelen választások után kialakult hatalmi viszonyokra; a Zimbabwe Hazafias Front képviselői, Mugabe és Nkomo, a zimbabwei nép nemzeti törekvéseit akarják valóra váltani; míg a brit kormány olyan megoldásra törekszik, amely biztosítja a saját és a nemzeti tőke befolyásának megőrzését Rhodes trükkjei A tőkés érdekek makacs védel- mezése érthető. A 389 300 négyzetkilométer kiterjedű ország mezőgazdaságilag értékes területekkel rendelkezik, a világranglistán harmadik a krómérctermelésben, hatodik az azbeszt-előállításban, nyolcadik az aranybányászatban, s igen gazdag kőszén- és vaséKclelő- helyekkel rendelkezik A terület gazdagsága vonzotta az első telepeseket is, akik véres és kegyetlen háborúban igázták le az ott élő törzseket. A gyarmatosítók szellemi vezére Cecil Rhodes brit állampolgár volt, aki az 1870-es években a nagy aranyláz idején került Dél-Afrikába, s hamarosan Fokföld pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke és a Brit Dél-Afrikai Társaság megalapítója lett. ö volt az, aki 1887-ben bizalmi emberét, Moffat anglikán lelkészt elküldte Lobengulához, a területen élő matebele törzs királyához. Szerződést küldött az uralkodónak, amely előjogokat biztosított az angoloknak az arany- és gyémántlelőhelyekre. Cserébe „szövetséget” ajánlott, „a terület megvédését a németekkel szemben”. Az írástudatlan királyt alaposan becsapták, amikor ujjlenyomata az okmányra került, amely országát Brit Dél-Afrikai Társaság fennhatósága alá helyezte. A helyzeten már nem változtathatott a Viktória királynőhöz küldött drámai hangú levél sem, amely így kezdődött: „A fehér emberek ^p- kat zaklatnak az arany miatt. Ha a királynő azt hallja, hogy odaadtam az egész országomat, az nem felel meg a valóságnak.” Az államszövetség felbomlása A Buckingham-palotában azonban nem hallották meg a “király könyörgését, népeinek jajkiáltását. Kialakult Afrika déli részén az összefüggő brit gyarmati terület: Észak-Rhodesia és Nyassza. föld mint angol protektorátus és Dél-Rhodésia „magángyarmataként". E területet, amely 1895 óta viselte Cecil Rhodes nevét, 1923- ban a Brit Dél-Afrikai Társaság kártérítése ellenében „államosítják”. A következő .mérföldkő 1953 szeptembere, amikor hivatalosan is létrejön a Közép-Afrikai Államszövetség, Észak- és Dél-Rho- desia, valamint Nyasszaföld részvételével. Az államszövetséget azonban nem lehetett sokáig életben tartani. Londonban 1963. december 31-én kénytelen-kelletlen kimondták az államszövetség feloszlatását. A gyarmatokból önálló államok lettek: -Nyasszaföldből Malawi, Észak-Rhodesiából Zambia. Dél-Rhodesia esetében azonban másként alakult a helyzet. A fehér telepesek' ragaszkodtak uralmukhoz. Az úgynevezett önkormányzati választásokon a szélsőséges Rhodesia Front nyerte el a szavazatok többségét és Ian Smith lett a miniszterelnök. 1966 decemberében Rhodesia kilépett a brit nemzetközösségből, 1970. március 3-án pedig köztársasággá alakították át az országot. Az új státuszt a Biztonsági Tanács nem ismerte el, s a közgyűlés nagy többséggel a „függetlenség” ellen szavazott. Tette ezt azért, mert a hatalmat az ország 270 ezer főnyi fehér kisebbsége gyakorolta a 6,5 millió fekete fölött, akiknek semmilyen beleszólása nem lehetett az államügyek intézésébe. Az ENSZ-határozat egyben kötelezte Nagy-Britanniát, az egykori gyar- mattartót, hogy „rendezett körülmények között, az afrikai lakosság érdekeit biztosítva vonuljon visz- sza volt gyarmatáról”. Kissinger hattyúdala Nagy-Britannia azóta többször is kísérletet tett a rendezésre. A brit befolyás megőrzését szolgáló próbálkozásai azonban megbuktak a hazafiak ellenállásán, akik 1972 óta gerillaháborút folytatnak az ország felszabadításáért. A Joshua Nkomo vezette ZAPU és a Robert Mugabe vezette ?ANU az Afrikai Egységszervezet és a frontországok támogatásával jelentős sikereket ért el, nem csupán a fegyveres ellenállásban, hanem politikai síkon is. Ennek a kényszerű elismerése, valamint az imperialista érdekek megóvása vezérelte az Egyesült Államokat, amikor közvetítőként lépett, fel. Kissinger külügyminiszter hattyúdalának bizonyult az a rendezési terv, amelyet lan Smith 1976 szeptemberében végül is elfogadott, és amelynek alapján a megalkuvó fekete politikusok — Muzorewa, Sithole és Chirau — részvételével létrehozták az úgynevezett „többségi hatalmat”. Ez azonban csupán a fehértelepesek uralmának méghosszabbítását álcázta. Az ez év áprilisában két szakaszban megrendezett választások nyomán a száztagú parlamentben 72 hely jutott a feketéknek és 28 a fehéreknek, noha számarányuk mindössze 4—5 százalék. A miniszteri posztokat fehérek és feketék közösen töltik be, de a hadsereg és az igazságszolgáltatás fölött továbbra is a fehérek gyakorolják az ellenőrzést. A Zimbabwe Hazafias Front, amelynek két szárnya korábbi nézeteltéréseit félretéve időközben egységes politikai és katonai akciókba kezdett, kikényszerítette a szeptember eleje óta tartó londoni tárgyalásokat, s ott a jelek szerint jelentős haladást ért el. Alkotmánykompromisszum A hazafiak kompromisszumos javaslata alapján jött létre az előzetes megállapodás arról, hogy a parlamenti mandátumok számát 120-ban állapítják meg, s ebből 24 a fehér kisebbségé. Létrehoznak továbbá egy 60 tagú szenátust is, amelyben a fehérek 12 hellyel rendelkeznek majd. Miután ezt a javaslatot mind a brit kormány, mind Muzorewa elfogadhatónak minősítette, ezzel megoldottnak tekinthető az új alkotmány problémája. A kulcskérdés azonban az, kié legyen a hatalom az átmenéti időszakban, ki ellenőrizze a fegyveres erőket? A Hazafias Front elképzelése szerint az átmeneti időszakban létre kell hozni az új hadsereget, amelynek magvát a hazafiak fegyveres ereje alkotta, s nem lehetnek tagjai a Smith-féle partizánvadász alakulatok katonái és a külföldről toborzott zsoldosok, akiknek el kell hagyniuk az országot. A hazafiak, hangsúlyozta londoni sajtókonfecenciáján Mugabe, csakis olyan végleges rendezést fogadhatnak el, amely szavatolja az átmeneti időszakban a hatalom rendezett átadását és az azt követő szabad választások révén a többségi uralmat Zimbabwében. Kanyó András NAPI KOMMENTÁR " Párizs pártfogolja
