Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 13. Fidel Castro beszéde az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka pénteken befejezte az álta­lános politikai vitát, melynek során — három héten keresz­tül korunk legfontosabb kérdései kerültek napirendre. Az utolsó napon szólalt fel a vitában Fidel Castro kubai ál­escMiiények sorokban GENF Nádor György, a nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizott­ságának főtitkára Genfben átadta Aczél György miniszterelnökhe­lyettes, a nemzeti bizottság elnöke levelét H. R. Labouisse-nak, az ENSZ gyermekalapja (UNICEF) végrehajtó igazgatójának. A levél­ben Aczél György tájékoztatja őt arról, hogy a nemzetközi gyermek­év kapcsán tett magyar felajánlá­sokból 5 millió forintot juttat az UNICEF szolidaritási alapjára. BERLIN Erich Honecker, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnöke pénteken Ber­linben fogadta Günter Gaust, a Német Szövetségi Köztársaság ál­landó NDK-beli képviseletének vezetőjét. A találkozóról kiadott közlemény szerint a két felet egy­aránt érdeklő kérdésekről folytat­tak megbeszélést. Gaus átadte Erich Honeckernek Helmut Schmidt bonni kancellár üdvözle­tét, amit az NDK államfője vi- szonzott. (MTI) MOSZKVA A Szovjetunióból csütörtökön Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz-család legújabb, 1140 jel­zésű tagját. A Kozmosz—1140 fe­délzetén elhelyezett tudományos berendezések kifogástalanul mű­ködnek és folytatják a kozmikus térség tanulmányozását. (TASZSZ) ÜJ-DELHI Több mint egymillió indiai vált hajléktalanná az elmúlt napokban az India északnyugati részén fek­vő Assam államban, a Brahma­putra folyó áradása következtében. A katasztrofális esőzések okozta árviz eddig 13 halálos áldozatot követelt. A folyó 30 falut öntött el, amelyek teljesen elvesztették összeköttetésüket a külvilággal. Az indiai légierő helikoptereiről élelmiszert és gyógyszert dobtak le az elárasztott területek lakossá­gának, s eddig 25 000 embert men­tettek ki. HÁGA Agyonlőtték pénteken Hágában a nyílt utcán Törökország hágai nagykövetének fiát, a 27 éves Ahmet Béniért — közölte a hol­land rendőrség. A fiatalember diplomáciai rendszámú személy- gépkocsit vezetett, s egy útkeresz­teződésnél a közlekedési lámpa piros jelzésére megállt. Ekkor egy ismeretlen tettes többször rálőtt, és elmenekült. Percekkel később ismeretlen telefonáló közölte az AFP hágai szerkesztőségével, hogy a tettet az „örmény népirtásokért igazságot szolgáltató kommandó” követte el. (AFP, Reuter) lamfo. Fidel Castro kubai államfő teg­nap, magyar idő szerint a délutá­ni órákban óriási érdeklődés köze­pette érkezett meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhá­zába. A vendéget a bejáratnál, az államfőnek kijáró külsőségek kö­zött Kurt Waldheim, a világszer­vezet főtitkára üdvözölte, majd a két politikus tanácskozást folyta­tott. Fidel Castro ezt követően Sa­lim Ahmed Salim tanzániai nagy­követtel, az idei ülésszak elnöké­vel találkozott, ezt követően ke­rült sor beszédére a közgyűlés ál­talános politikai vitájában. A kubai állam- és kormányfő a világszervezet küldöttei nagy többségének tapsától kísérve lé­pett'a szónoki emelvényre, s a delegátusok felállva köszöntötték. Fidel Castro beszédét az el nem kötelezett országok mozgalma ha­tározatainak, követeléseinek szen­telte. Hangoztatta, hogy a mozga­lom a világpolitika független té­nyezője, amelynek álláspontja szerint a békés egymás mellett élést kell a nemzetközi kapcso­latok alapjává tenni. Utalva arra, hogy nincs szán­dékában Kubáról beszélni, visz- szautasítani a támadásokat, ame­lyek országát az elmúlt évtizedek­ben a közgyűlésben érték, s nem óhajtja saját otthonában bántani az erős szomszédot, Fidel Castro így folytatta: „Az el nem kötelezettek ponto­san tudják, hogy kik történelmi ellenségeik, honnan jönnek a fe­nyegetések, s hogyan kell azok ellen harcolniok”. Emlékeztetett a havannai nyilatkozatra: a mozga­lom harcol az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmato­sítás, a faji megkülönböztetés el­len (beleértve a cionizmust), el­utasítja az agressziót, a beavatko­zást, a hegemonizmust csakúgy, mint a nagyhatalmi és tömb­politikát. — Véleményünk szerint — mondotta — a közel-keleti prob­léma lényege a palesztin kérdés. A palesztin népnek jogot kell kapnia az önrendelkezésre, függet­len állam alapítására — összhang­ban az ENSZ-közgyűlésének ha­tározatával. A havannai találkozó — a tények elemzése alapján — nem mehetett el szó nélkül amel­lett sem, hogy az Egyesült Álla­mok — Izraeljei szövetkezve — a cionista célokat szolgáló részmeg­oldásokat támogat. A találkozó elítélte Washington szerepét, amely biztosítja Izrael­nek agressziójának gyümölcseit, akadályozza az igazságos, átfogó rendezést, s elítélte a Camp Da­vid-1 megállapodásokat, azt a tényt, hogy az egyiptomi vezetés cserbenhagyta az arab ügyet, hogy cinkossá vált arab területek foly­tatódó izraeli megszállásában. Nagy taps fogadta a szónok sza­vait, amikor arról szólt: az el nem kötelezettek szolidárisak a Puerto Rico-i népnek az amerikai kor­mánnyal szemben az önrendelke­zésért, a függetlenségért vívott harcával, s emlékeztetett a latin­amerikai felszabadítási mozgal­mak új sikereire Nicaraguában, Grenadában és másutt. Kuba értékeli a mozgalom ál­lásfoglalását, amellyel elítélte a Kuba elleni ellenséges amerikai akciókat, Washington nyomását, fenyegetéseit — hangoztatta. A havannai találkozó támogatta a kubai nép jogát saját társadalmi, politikai rendszeréhez, jogát ah­hoz a területhez is, amelyet je­lenleg a guantanamói amerikai támaszpont foglal el — mutatott rá. Castro beszédének nagyobb ré­szét a fejlődő világ mind súlyo­sabb gazdasági, pénzügyi problé­máinak szentelte. Síkraszállt a fegyverkezési ver­seny megszüntetéséért, és egyen­lő gazdasági kapcsolatokat sürge­tett a fejlett és fejlődő országok között. Élesen bírálta a nemzetkö­zi monopóliumokat, azt, hogy pél­dául óriási többlethaszonra tettek szert az energiaválságban. „A mo­nopóliumok előbb elrabolták és felelőtlenül pazarolták a fejlődő országok olcsó energiakincseit, majd kizsákmányolták mind a termelőket, mind a fogyasztókat. Végül — meghamisítva az adato­kat — a jelenlegi helyzetért az olajexportáló fejlődő országokra akarják hárítani a felelősséget”. Castro e vonatkozásban emlékez­tetett a havannai javaslatra — se­gítsék az olajtermelők szegé­nyebb, el nem kötelezett társaikat, bár a fő felelősség a nagy nem­zetközi olajtársaságokat terheli. Fidel Castro beszédét többször is félbeszakította a hallgatóság tapsa. A beszéd befejezésekor hosszú ünneplésben részesítették a küldöttek — főként a harmadik világ képviselői — a kubai veze­tőt, az el nem kötelezett országok mozgalmának elnökét. A kubai államfő New York-i látogatása az érdeklődés előteré­ben áll az Egyesült Államokban. A sajtó, amelynek többsége ko­rántsem rokonszenvezik a szocia­lista Kubával és annak vezetőjé­vel, ennek ellenére nagy nyilvá­nosságot ad a látogatásnak. Jóllehet az amerikai kormány képviselői hír szerint nem tervez­nek hivatalos találkozót a kubai államfővel, a törvényhozásban be­folyásos erők készülnek az újabb közvetlen eszmecserére Castróval. Szakszervezeti konferencia Genfben Pénteken Genfben megnyílt az Európai Szakszervezeti Közpon­tok 3. konferenciája. A Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet (ILO) impozáns épületében megrende- ze|tr,tái^cskázáson jelen van a szaktanács küldöttsége -is, ame­lyet Gásípár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezet. A kétnapos konferencián — amelyen Albánia kivételével va­lamennyi európai ország szak- szervezete képviselteti magát — két témakör szerepel a napiren­den: jelentés a munkahelyi kör­nyezetről és a mérgező anyagok hatásáról — ami gyakorlatilag átfogóan összefoglalja a korábbi két konferencia munkáját — il­letve a másik napirendi pont: a fiatalok oktatása, foglalkoztatása és szakszervezeti nevelése. (MTI) Elhunyt a „Guantanamera” szerzője Kuba és a vilá°> e9V f°oalommá vált dal alkotójától búcsúzik. Csütörtökön Havannában hetvenegy éves korában elhunyt Jo- seito Fernandez, a legendás „Guantanamera” szerzője. A világszerte ismert dalt a komponista Jose Martinak, a ku­bai forradalmi gondolkodás kiemqlkédő.MláJijánaJs egyik. versé? nek, a „Guantanamói lány”-nak a szövegére, szerezte, még 1929-ben. (. . Maga a dalszerző eredetileg cipész volt, és közben — mint annyi kubai — amatőr népzenei együttesekben játszott és da­lokat szerzett. A „Guantanamera” első lemezfelvételét az RCA Victor Lemeztársasággal 1941ben készítette Joseito Fernandez közreműködésével. A rákövetkező években a dal feledésbe merült, amíg 1963- ban — egy New Yorkban tanuló kubai diák révén — Pete Seeger, amerikai dalénekes felvette műsorába. Seeger, aki gyakori vendége volt a hatvanas évek diákmegmoz­dulásainak, és dalaival, megnyilatkozásaival és fellépései­vel a kapitalista rend ellen lázadó ,,hatvanas generáció” mellé állt, nem keveset tett azért, hogy „Guantanamera” jelképévé legyen a kubai és általában a latin-amerikai forradalmi válto­zásoknak, az önkény, az erőszak, a háború, az embertelen­ség és az igazságtalanság ellen lázadó ifjúságának. (MTI) Három napon át Párizs vendé­ge volt Ramalho Eanes portugál államfő. Lisszabon és a Szajna- parti Metropolis között tulajdon­képpen zavartalan, hagyományo­san jó a kapcsolat. Portugáliában mégis nagy várakozással tekintet­tek Giscard és Eanes eszmecseréi elé. Mégpedig okkal. Lisszabon ugyanis elsősorban a franciáktól várt támogatást közös piaci felvé­teléhez. Reményeikben nem is csa­latkoztak. Párizs ugyanis — ellen­tétben a Brüsszelben már jóváha­gyott elképzelésekkel — szeretné, ha a portugál és a spanyol felvé­teli kérelmet külön kezelnék. Eb­ben az esetben védencük már 1981- ben birtokolhatná az aláírt csat­lakozási szerződést, a következő évben a „kilencek” parlamentjei ratifikálhatnák az okmányt, s 1983-ban Portugália elnyerhetné teljes jogú tagságát. A súlyos gazdasági bajokkal bir­kózó Lisszabon számára az egy év nyereség hatalmas jelentőségű lenne. Az eredeti tervek értelmé­ben csak 1984-ben, Spanyolország­gal együtt kerülne sor a belépés­re. Franciaország támogatása min­denekelőtt egyéni érdekein ala­pul. A spanyol mezőgazdaság és jó néhány hispániai iparág kon­kurenciát jelent a franciáknál?. Portugália elmaradt gazdasági éle­te semmiképpen nem veszélyeztett érdekeiket, s a hagyományos ba­rátságon kívül ez a körülmény Is hozzájárul Giscard elnök nagylel­kű segítőkészségéhez. Persze, nemcsak a Közös Piac, hanem más kérdések is terítékre kerültek a csúcstalálkozón. Köz­ismert, hogy a Tajo partján nyo­masztó gondok forrása a munka- nélküliség. Megközelítően egy­millió portugál vendégmunkás dolgozik Franciaországban. Ha ne­tán tömegesen hazatérnének, a portugál munkaerőpiacon az eddi­ginél is élesebb feszültség támad­na. Eanes a hírek szerint biztosí­tékokat kért — és kapott — arra nézve, hogy a francia üzemekben nem eresztik szélnek a portugál munkavállalókat. « Hasonló okból a szokásos pro­tokolláris formaságokat nélkülöz­te Eanes elnök látogatása a Re­nault Műveknél. A cég úgy dön­tött: újabb üzemeket létesít Por­tugáliában, ami kedvezően hat az ottani munkanélküliség enyhíté­sére. Szóba kerültek a közös vál­lalkozások is, amelyek ugyancsak javára válhatnak a portugál gaz­daságnak. Nem maradtak ki az államfők megbeszéléseiből bizonyos külpo­litikai témák. Mindenekelőtt Pá­rizs kedvenc térségével: Afrikával összefüggésben, ahol a két hajda­ni gyarmatosító együttműködése a jövőben talán szorosabbá válhat. Az erre utaló megjegyzések nem csekély veszélyt rejtenek maguk­ban. Portugália eddig következetes maradt egykori gyarmataival foly­tatott politikájában. Franciaorszag újabban ismét felfedezi a maga számára Afrikát, s egyik-másik országban nem a legszerencsesebb módon juttatja kifejezésre érde­keltségét. Sajnálatos lenne, ha a francia példa Lisszabonban köve­tésre találna. Gy. D. I, A PZ A RT A KOR t'M K EZ E TI • Szovjet segély Vietnamnak Pénteken Moszkvában megállapodást írtak alá arról, hogy az SZKP KB, a szovjet kormány, a szakszervezetek központi tanácsa és a Kora- szomol KB döntésének megfelelően a Lenin születése 109. évfordulója alkalmából rendezett kommunista szombat anyagi ellenértékéből a Szovjetunió segélyt nyújt a kínai agressziótól károkat szenvedett test­véri Vietnamnak. A megállapodás szerint a Szovjetunió 1979-ben és 1980 első negyedében ruházati cikkeket, órákat, iskolai felszereléseket, konzerveket és más cikkeket szállít Hanoinak. (TASZSZ) • Tito és Pertini befejezte tágyalásait A Belgrádi Beji Ovorban péntek délben véget értek Tito jugoszláv és Pértini olasz köztársasági elnök hivatalos tárgyalásai a két ország ' égytittrnüliödféséhWk féjlÖszt’éáéíŐi fes ictőkkérű nemzetközi;'kérdésékrőlr; A tárgyalások szívélyes, őszinte és baráti légkörben folytak. A két államfő megerősítette országaik szándékát, hogy baráti együttműkö­désüket tovább bővítik, s még jobban elmélyítik a kölcsönös bizalom és megértés légkörét. • Egyházi vezetők látogatása az ÁÍlami Egyházügyi Hivatalban A magyarországi református egyház meghívására Budapesten ta­nácskoznak az egyházak társadalmi felelősségéről az európai és ame­rikai ortodox és református egyházak képviselői. Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke pénteken fogadta James McCord amerikai professzort, a Református Világszövetség elnökét, Filaret kijevi metropolitát és Johannes finn ortodox metropolitát. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt dr. Bartha Tibor és dr. Tóth Károly református püspök. (MTI) RHODESIA — ZIMBABWE Rögös út a többségi hatalomhoz A londoni Lancaster House-ban szeptember eleje óta folynak a tárgyalások Rhodesia-Zimbabwe függetlenségéről. A tárgyalóasztal mellett ülő küldöttségek más-más elképzelésekkel érkeztek London­ba: a Muzorewa—Smith duó bizo­nyos engedmények árán áldást szeretne kapni az év elején ren­dezett törvénytelen választások után kialakult hatalmi viszonyok­ra; a Zimbabwe Hazafias Front képviselői, Mugabe és Nkomo, a zimbabwei nép nemzeti törekvé­seit akarják valóra váltani; míg a brit kormány olyan megoldásra törekszik, amely biztosítja a saját és a nemzeti tőke befolyásának megőrzését Rhodes trükkjei A tőkés érdekek makacs védel- mezése érthető. A 389 300 négy­zetkilométer kiterjedű ország me­zőgazdaságilag értékes területek­kel rendelkezik, a világranglistán harmadik a krómérctermelésben, hatodik az azbeszt-előállításban, nyolcadik az aranybányászatban, s igen gazdag kőszén- és vaséKclelő- helyekkel rendelkezik A terület gazdagsága vonzotta az első telepeseket is, akik véres és kegyetlen háborúban igázták le az ott élő törzseket. A gyarmato­sítók szellemi vezére Cecil Rhodes brit állampolgár volt, aki az 1870-es években a nagy aranyláz idején került Dél-Afrikába, s ha­marosan Fokföld pénzügyminisz­tere, majd miniszterelnöke és a Brit Dél-Afrikai Társaság megala­pítója lett. ö volt az, aki 1887-ben bizalmi emberét, Moffat anglikán lelkészt elküldte Lobengulához, a területen élő matebele törzs kirá­lyához. Szerződést küldött az ural­kodónak, amely előjogokat bizto­sított az angoloknak az arany- és gyémántlelőhelyekre. Cserébe „szövetséget” ajánlott, „a terület megvédését a németekkel szem­ben”. Az írástudatlan királyt ala­posan becsapták, amikor ujjlenyo­mata az okmányra került, amely országát Brit Dél-Afrikai Társaság fennhatósága alá helyezte. A hely­zeten már nem változtathatott a Viktória királynőhöz küldött drá­mai hangú levél sem, amely így kezdődött: „A fehér emberek ^p- kat zaklatnak az arany miatt. Ha a királynő azt hallja, hogy oda­adtam az egész országomat, az nem felel meg a valóságnak.” Az államszövetség felbomlása A Buckingham-palotában azon­ban nem hallották meg a “király könyörgését, népeinek jajkiáltá­sát. Kialakult Afrika déli részén az összefüggő brit gyarmati terü­let: Észak-Rhodesia és Nyassza. föld mint angol protektorátus és Dél-Rhodésia „magángyarmata­ként". E területet, amely 1895 óta viselte Cecil Rhodes nevét, 1923- ban a Brit Dél-Afrikai Társaság kártérítése ellenében „államosít­ják”. A következő .mérföldkő 1953 szeptembere, amikor hivatalosan is létrejön a Közép-Afrikai Ál­lamszövetség, Észak- és Dél-Rho- desia, valamint Nyasszaföld rész­vételével. Az államszövetséget azonban nem lehetett sokáig élet­ben tartani. Londonban 1963. de­cember 31-én kénytelen-kelletlen kimondták az államszövetség fel­oszlatását. A gyarmatokból önálló államok lettek: -Nyasszaföldből Malawi, Észak-Rhodesiából Zam­bia. Dél-Rhodesia esetében azonban másként alakult a helyzet. A fe­hér telepesek' ragaszkodtak ural­mukhoz. Az úgynevezett önkor­mányzati választásokon a szélső­séges Rhodesia Front nyerte el a szavazatok többségét és Ian Smith lett a miniszterelnök. 1966 decem­berében Rhodesia kilépett a brit nemzetközösségből, 1970. március 3-án pedig köztársasággá alakí­tották át az országot. Az új stá­tuszt a Biztonsági Tanács nem is­merte el, s a közgyűlés nagy több­séggel a „függetlenség” ellen sza­vazott. Tette ezt azért, mert a ha­talmat az ország 270 ezer főnyi fehér kisebbsége gyakorolta a 6,5 millió fekete fölött, akiknek sem­milyen beleszólása nem lehetett az államügyek intézésébe. Az ENSZ-határozat egyben kötelezte Nagy-Britanniát, az egykori gyar- mattartót, hogy „rendezett körül­mények között, az afrikai lakosság érdekeit biztosítva vonuljon visz- sza volt gyarmatáról”. Kissinger hattyúdala Nagy-Britannia azóta többször is kísérletet tett a rendezésre. A brit befolyás megőrzését szolgáló próbálkozásai azonban megbuk­tak a hazafiak ellenállásán, akik 1972 óta gerillaháborút folytatnak az ország felszabadításáért. A Jo­shua Nkomo vezette ZAPU és a Robert Mugabe vezette ?ANU az Afrikai Egységszervezet és a frontországok támogatásával je­lentős sikereket ért el, nem csu­pán a fegyveres ellenállásban, hanem politikai síkon is. Ennek a kényszerű elismerése, valamint az imperialista érdekek megóvása vezérelte az Egyesült Államokat, amikor közvetítőként lépett, fel. Kissinger külügymi­niszter hattyúdalának bizonyult az a rendezési terv, amelyet lan Smith 1976 szeptemberében végül is elfogadott, és amelynek alapján a megalkuvó fekete politikusok — Muzorewa, Sithole és Chirau — részvételével létrehozták az úgy­nevezett „többségi hatalmat”. Ez azonban csupán a fehértelepesek uralmának méghosszabbítását ál­cázta. Az ez év áprilisában két szakaszban megrendezett válasz­tások nyomán a száztagú parla­mentben 72 hely jutott a feketék­nek és 28 a fehéreknek, noha számarányuk mindössze 4—5 szá­zalék. A miniszteri posztokat fe­hérek és feketék közösen töltik be, de a hadsereg és az igazságszol­gáltatás fölött továbbra is a fe­hérek gyakorolják az ellenőrzést. A Zimbabwe Hazafias Front, amelynek két szárnya korábbi né­zeteltéréseit félretéve időközben egységes politikai és katonai ak­ciókba kezdett, kikényszerítette a szeptember eleje óta tartó londo­ni tárgyalásokat, s ott a jelek sze­rint jelentős haladást ért el. Alkotmány­kompromisszum A hazafiak kompromisszumos javaslata alapján jött létre az elő­zetes megállapodás arról, hogy a parlamenti mandátumok számát 120-ban állapítják meg, s ebből 24 a fehér kisebbségé. Létrehoz­nak továbbá egy 60 tagú szenátust is, amelyben a fehérek 12 hellyel rendelkeznek majd. Miután ezt a javaslatot mind a brit kormány, mind Muzorewa elfogadhatónak minősítette, ezzel megoldottnak tekinthető az új alkotmány prob­lémája. A kulcskérdés azonban az, kié legyen a hatalom az átmenéti idő­szakban, ki ellenőrizze a fegyveres erőket? A Hazafias Front elkép­zelése szerint az átmeneti idő­szakban létre kell hozni az új had­sereget, amelynek magvát a haza­fiak fegyveres ereje alkotta, s nem lehetnek tagjai a Smith-féle partizánvadász alakulatok katonái és a külföldről toborzott zsoldo­sok, akiknek el kell hagyniuk az országot. A hazafiak, hangsúlyoz­ta londoni sajtókonfecenciáján Mugabe, csakis olyan végleges ren­dezést fogadhatnak el, amely sza­vatolja az átmeneti időszakban a hatalom rendezett átadását és az azt követő szabad választások ré­vén a többségi uralmat Zimbabwé­ben. Kanyó András NAPI KOMMENTÁR " Párizs pártfogolja

Next

/
Thumbnails
Contents