Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

1979. október 13. • PETŐFI NÉPE • 3

A tájékoztatás, mint a pártmunka eszköze

AHHOZ, HOGY A PÁRT TAGJAI képesek legyenek képviselni és végrehajtani a párthatározatokat, a politikai tartalmú döntéseket, mindenekelőtt ismerniük kell azok szellemét és betűjét. Más szóval, idejében pontos és alapos tájékoztatást kell kapniuk a határozatok tartalmáról, a meghozatalukat indokló körülményekről, tervezett hatásukról, következményeikről.

Ám bármennyire kézenfekvő, ez a megállapítás, még sem mondható, hogy mindenütt ilyen szellemben szervezték volna a politikai munkát. Még nem is olyan régen, meglehetősen sok panasz és bírálat hangzott el ebben az ügyben: különösen a helyi tájékoztatás gyengéit érte számos helyen kritika.

Az utóbbi időben erőteljes a javulás ebben a tekintetben. Az irányító pártszervek szinte mindenütt rendszeresen és gondosan informálják az alapszervezetek titkárait, vezetőségét a felsőbb határozatokról. Ezek az információk a pártélet fórumain, a taggyűléseken, a pártcsoport-értekezleteken keresztül mindinkább eljutnak a párttagsághoz. A politikai vitakörök, a pártnapok is fontos csatornái a tájékoztatásnak. De a politikai oktatás foglalkozásait is egyre több helyen használják fel arra, hogy ne csak a központi, hanem a helyi határozatok összefüggéseiről is képet kapjanak a hallgatók. Ez a fejlődés kiterjed arra is, amiben talán a legtöbb volt a panasz: a koordinációs jogú pártszervezetek erőfeszítései következtében most már a gyáregységek, telephelyek párttagjaihoz is jobban eljutnak a vállalat egészét érintő döntések, elhatározások.

A párton belüli tájékoztatás fontosságát tehát mind jobban megértik a pártszervek és az alapszervezetek; az ezt szolgáló mechanizmus egyre inkább olajozottan működik. Ám ennek az olajozott működésnek árnyoldalai is vannak. Ügy tűnik, mintha némelyik pártszervezet vezetősége megelégedne azzal, hogy az információ fogaskerekei pontosan illeszkednek egymáshoz, s saját szerepét a politikai munka irányításában leszűkíti a kapott tájékoztatás továbbadására.

Mozgalmi zsargonunknak van egy kiirthatatlan kifejezése: „levisszük” a határozatokat. Nos, ez a szóhasználat pontosan kifejezi e szemlélet és gyakorlat lényegét. E szerint a feladat abból áll, hogy a valahol feljebb, magasabb szinten született határozatokat „levigyük” a végrehajtáson közvetlenül . munkálkodókhoz, s amikor már „lent” vannak, akkor teendőnk be is fejeződött, fordulhatunk vissza a következőért, hogy „lehozzuk” azt is.

AZ ALAPSZERVEZET vezetősége azonban nem tekintheti magát valamiféle postásnak, akinek pusztán az a dolga, hogy az üzenetet eljuttassa a címzetthez, de hogy ez utóbbi megártette-e a benne foglaltakat és egyetért-e vele, az már nem őrá. tartozik. A pártmunkában, a politikai munkában a tájékoztatásnak szinte minden esetben együtt kell járnia a megmagyarázással és a meggyőzéssel. Erre magán a pártszervezeten belül is szükség van: a tömegpolitikai munka kiindulópontja vagy inkább első állomása az, hogy a kommunisták egyetértésre jussanak az adott kérdésben. A párttagokat természetesen a pártfegyelem kötelezi arra, hogy a párt minden állásfoglalását és döntését képviseljék és végrehajtsák, akkor is, ha netán nem értik teljesen, vagy nem értenek vele egyet. Ám nyilvánvalóan másként állnak ki, másként agitálnak, ha pontosan értik a döntés indokait

és azonosulni tudnak vele. Ellenkező esetben érvelésük nemigen léphet túl az „ez van, ezt kell szeretni” szintjén.

HADD IDÉZZEM FEL ezzel kapcsolatban egy személyes élményemet. Egy felsőbb párthatározatot ismertető taggyűlésre készültek az egyik alapszervezetben, melyhez — tekintettel a téma bonyolult voltára — írásos anyagot is adott az irányító pártbizottság. Az alapszervezeti titkár gondosan el is olvasta előre a sokszorosított szöveget, s kék, piros és sárga ceruzával aláhúzta a fontosabb mondatokat, aszerint, mennyire kívánta felolvasás közben hangsúlyozni azokat. A taggyűlés előtti beszélgetésünk közben a párttitkár elmondta, hogy a párttagok jó része már hallott a témáról, s különböző kérdések, ellenvélemények is megfogalmazódtak némelyikükben. Ám kérdésemre, hogy ezekre kitér-e a beszámolóban, válaszol-e rájuk, kissé csodálkozva ingatta a fejét. Mint szavaiból kitűnt, ő feladatának pusztán a tájékoztató „levitelét” tekintette, s meg sem fordult a fejében, hogy netán megbeszélje a munkahelyi pártbizottság titkárával, hogyan kellene, reagálni az általa már ismert aggályokra és véleményekre, miként lehetne már ott a taggyűlésen együttesen kialakítani a mindenki által elfogadható és képviselhető, közös álláspontot.

Apró dolognak is tűnhet ez, pedig valójában a pártmunka több lényeges követelményével függ össze. Amikor néha elhangzik, hogy az alapszervezet nem pusztán végrehajtó szerv, hanem a maga működési területén a politikai munka felelős irányítója, a politikai élet központja, akkor nem valamiféle „misztikus” fogalmakról van szó, hanem éppen nagyon is gyakorlati teendőkről.

Vagy amikor azt emlegetjük, hogy az agitációt ne tekintsük a pártmunka elkülönült reszortjának, hanem az kapcsolódjék szorosan össze az egyéb munkaterületekkel, akkor ugyancsak az ilyen és hasonló dolgokra gondolunk. S ha azt mondjuk, hogy az agitáció legyen tervezett és átgondolt, akkor ennek szintén ilyesfajta követelményei vannak.

Épp ez utóbbival kapcsolatban szükséges vitába szállni azzal a néha hallható véleménnyel, mely szerint a politikai munkának az a menete, hogy „előbb tájékoztatunk, azután agitálunk”. Papíron persze lehet efféle szakaszokat tervezni, az élet valóságában azonban ez, nem válik és nem válhat ilyen mereven ketté. Legyen szó akár a párttagságról, akár a pártonkívüliekről, az emberek a tényeket vagy terveket hallva rögtön értékítéletet is fogalmaznak, azon nyomban mérlegelik, hogy jó-e ez nekik avagy rossz. Aki idejében akarja befolyásolni a véleményeket, annak a közlést azonnal párosítania kell az érveléssel, a meggyőzéssel.

MINDEZ NEM MELLÉKES kérdése párbáletünknek, politikai életünknek. Égető gazdasági teendőinkről szólva, egyik vezető közgazdászunk egy rangos fórumon így fejezte be előadását: „A jövőben nagyon megnövekszik a pontos tájékoztatás jelentősége, növekszik a színvonalas agitációs munka szerepe. Tudomásul kell vennünk, hogy gazdasági célkitűzéseink teljesítése legalább any- nyira politikai természetű, mint közgazdasági jellegű feladat”. Hozzátehetjük, ez minden bizonynyal érvényes életünk egyéb területeire is. A színvonalas tájékoztatás és agitáció egységére ezért mindenütt érdemes és szükséges nagy figyelmet fordítani.

Gy. L.

SZÁZ LAKOS KÖZÜL NYOLCVANHOZ VEZETÉKEN JUT EL A VÍZ

A hálózatfejlesztés öt esztendeje Kecskeméten

Megnyitjuk a csapot és tele a pohár. Folyik a hideg és a meleg víz. Amilyen magától értetődő dolog ez manapság, annyira új volt ez negyedszázaddal ezelőtt Kecskeméten, amikor gumicsizmás földmunkások és vízvezeték-szerelők dolgoztak az első vezeték- rendszer megépítésén. Ma már a megyeszékhely útjainak négyötöde alatt friss ivóvizet, „szállítanak” a csövek.

A nagy eredmény nagy összeget emésztett föl. Napjainkban, a jelen tervidőszakban sem keveset, a tervezettnél 27 százalékkal többet, összesen 430 millió forintot költenek víz- és csatornahálózat-fejlesztésre. Egyebek mellett ebből a pénzből bővítették a város vízvezeték-hálózatát újabb 43 kilométerrel, azaz néhány év alatt további 40 utcából lehetett a vizet a házakba bevezetni.

A „vízfronton” azonban továbbra sem csendes a 'helyzet; a szerelők azon dolgoznak, hogy még 15 kilométer csőfektetéssel a tervidőszak végéig 58 kilométerre növeljék az V. ötéves tervi vízhálózatot. Ekkor elmondhatjuk: az egykori vizet alig látott Kecskemét lakosainak 80 százaléka — otthonában — valóban egy kézmozdulattal jut ivóvízhez.

Hol és milyen mértékben részesültek a lakosok jó ivóvízellátásban a mostani tervidőszakban? A Felszabadulás útján lakókhoz 1028, a felsőszéktói házhelyosztáshoz 3228, a Liszt Ferenc utcaiakhoz 200, a Joó Mária utca fogyasztóihoz 154, a Dárdai telep VI. utcájába 340 és a csalá- nosi parkerdőhöz 3500 folyóméter vezetéken „küldik” immár a vizet. Sok utcáról nem szóltunk még, mint az Iványi Grünwald, a Révész, a Rozsnyó, a Bátfai-Isa- szegi, a Tölgyesi-Gyímesi, a Ha- jagos, a Kapás, a Liliom és a Csalogány utcáról sem, amelyek — kisebb, sőt egészen kis utcák is találhatók köztük — e tervidőszak befej eztéig összesen 2 ezer folyóméter vízhálózattal gyarapodnak.

A szinte naponta bővülő hálózat — amelyért a lakosság is sokat tesz és tehet társadalmi munkájával — azonban csak úgy lehet „életképes”, ha van m i t továbbítania. Az V. ötéves tervidőszakban építettek egy 7 ezer köbméteres felszíni víztárolót. Ezzel és a meglévővel együtt ma már 12 ezer köbméter víz tartalékolására van lehetőség.

Egyébként már készítik a város egy másik víztornyának a tervét. Ennek 3 ezer köbméter lesz a

belvilága és helyét a Leninváros- ban jelölték ki.

Ismert tény, hogy a vízhálózat örvendetes fejlődését nem követte megfelelő ütemben a szennyvíz- csatorna építése. 1930 előtt például a városi szennyvíz még a lakott területeken átvezető nyílt árokban ’folydogált. Közel ötven éve helyezték el itt az első burkolólapot. A felszabadulás óta már sokat költöttek a csatorna- hálózat fejlesztésére, de még így is van jócskán kiadás. Nehéz lépést tartani e hatalmas munkában, hiszen a megnövekedett víz- szükséglet „kitermeli” a maga szennyvizét, a talajvízről és a természetes csapadékról nem is szólva.

A szennyvízgondot enyhíteni a városi és a megyei tanács, valamint az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat — , számos fontos, korábbi intézkedés megvalósítása után — tavaly döntő megállapodásra jutott. Anyagi erőforrásaikat mintegy „egy lapra” téve, 153 millió forinttal közhasznú vállalkozásba kezdtek. Ennek eredményeként a Nyíri út, a Tatár sor, a Botond és az Ipoly utca szakaszán a SZ 5—0—0 jelű csatorna építése megtörtént, és készen vannak a Száchenyiváros úgynevezett III. ütemének közművi és a Jász utca szennyvízelvezető csatornájának létesítésével is. Szintén kész az árpádvárosi

3—0—0 jelű csatorna csatlakozó szakasza, az 1—17—0 jelzésű csatorna a Daróczi .közön, és átadták rendeltetésének a Dobó körút 1- es szakaszának csatornáit is.

A közeljövőben számos feladat vár a csatornaépítőkre. Elsősorban azért, hogy 1980 végéig befejezzék a szennyvízcsatorna-épí- t)ást az Ipoly utcában, a Halasi úton át a Róbert körútig és a Dózsa György úton. További teendő, hogy a Csukásér külső körúti szakaszát meghosszabbítsák a Halasi útig, valamint, hogy az

5—0—0 jelű csapadékcsatorna az Ipoly utcán és a Halasi úton át továbbhaladjon a külső körútig. Szorgalmazzák, hogy a tervciklus sikeres befejezéseként az Árpádvárosi lakótelep építésével párhuzamosan a Cs 3—0—0 számozású csapadékcsatornát építsék meg a Petőfi utcától a Batthyány utcáig.

A megyeszékhelyi helyzet javítására való törekvésnek újabb jele, hogy az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat saját költségén a Széchenyivárosban jó ütemben folytatja egy záportározó tó medrének mélyítését.

K—1

Pályaválasztási

hónap

0 A pályaválasztás fontos lépése a megfelelő szakma, munkakör, a hivatás megtalálása, talán a legsorsdöntőbb az ember életében. A rossz választás szerencsétlenné tehet egy életre, de még a legjobb esetben is pályakorrekcióhoz vezet; sokkal nehezebb, szűkebb körből történő újabb választáshoz, nem is beszélve az új szakmára való felkészülés fokozott nehézségeiről.

Fontos az is, hogy a „megfelelő ember a megfelelő helyre” kerüljön. Érvényesüljön az egyéni igények, elképzelések és a társadalmi szükségletek összhangja. A fejlődést elsősorban a szakmát szerető, hozzáértő, jó szakemberektől, a helyét megtaláló ifjúságtól a termelés intenzitásának növelésétől, végső soron a jobb munkától kell várni. Mindez hangsúlyt ad a fenti elv érvényesülésének. Szocialista társadalmunk lényegéből következik, hogy ezt a személyiség jellemzőinek figyelembevételével, tiszteletben tartásával kell megoldani.

Tapasztalataik azt mutatják, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok pályaismerete, az e téren hekövetkezett fejlődés ellenére, hiányos, irreális. A Báes-Kiskun megyei Pályaválasztási Tanácsádó Intézet, a folyamatos tanácsadó tej vékenység mellett akció jellegű rendezvényekkel is segíteni próbál. Évenként, rendszeresen megrendezzük a pályaválasztási hónapot.

A pályaválasztási hónap ünnepélyes megnyitója ezúttal Kiskunfélegyházán lesz október 16-án 14 órakor, a Móra Ferenc Művelődési Házban. Á városban rendezett előadásokon szerepel közgazdasági, pedagógiai és pszichológiai témakör is.

Hagyományainknak megfelelően tájékoztató fórumokat szervezünk az érettségi előtt álló középiskolások számára a továbbtanulási lehetőségekről, felvételi követelményekről, a képzés jellegéről, a felsőoktatási intézmények képviselőinek részvételével.

0 A tanulók és szüleik ismeretének bővítése érdekében másodszor rendezzük meg a szakmaismertető kirakatkiállításainkat a megye városaiban. • Szakértőkből álló zsűrit kérünk fel a kirakatok pályaválasztást segítő hatásának értékelésére. A „győztes” természetesen az a kirakatot készítő munkahely lesz, amelynek ifjúsági munkaerő-utánpótlásában a kirakat legtöbbet segített.

A tanulók pályaismeretének és önismeretének növelése érdekében eddig is eredményesen alkalmaztuk a pályaválasztási kisfilmeket. Ezeket gz előző években kialakított, jól bevált módszer szerint mutatjuk be a megye mozihálózatában, játékfilmek kísérőműsoraként.

A tanulók szakmaismeretének további bővítése érdekében ez évben űj formával próbálkozunk: a szakmaismertető kiállítások min- ^ tájára — azonos koncepcióval — pályaválasztási tablókat készítettek a nagyobb üzemek. Ezeket az iskolák folyosóin kifüggesztve szemlélhetik a tanulók.

Először kísérleteztünk rajz és irodalom pályaválasztási pályázat meghirdetésével megyei szinten az általános, illetve középiskolák tanulói részére.

A pályaválasztási hónap célja, hogy a végső döntés előtt segítsük, s ráirányítsuk a tanulók és szüleik figyelmét a pályaválasztás kérdésével való foglalkozásra. Ezáltal időt és lehetőséget adunk számukra, hogy átgondolják döntésük helyességét, a pályaválasztáshoz szükséges ismereteik és önismeretük minőségét, valódiságát.

Célunk tovább, hogy szakmaimódszertani és konkrét gyakorlati segítséget nyújtsunk a pálya- választást előkészítő szakemberek, a pedagógusok, üzemi megbízottak egész éves, folyamatos tevékenységéhez.

0 A hónap keretében lehetőségük lesz a tanulóknak választott szakmájuk, foglalkozásuk, munka- feltételeik több oldalú megismerésére. A továbbtanulni, elhelyezkedni szándékozó fiatalok szélesebb körből, több szempont alapján választhatnak.

A tanulók pályaválasztási döntésének előkészítésében jelentős a szülők hatása. Ezért feladatuknak tekintjük a szülők segítését a társadalmi és egyéni érdekek egyeztetésének megértésében, saját körülményeikre való alkalmazásában. Ebben számítunk a pedagógusok, munkahelyi pályaválasztási megbízottak közreműködésére és a szülők felelősségérzetére. Éppen ezért ebben az évben is számukra előadások tartására kértünk fel országosan ismert személyiségeket és megyei vezetőket. A változatos programból a tanulók, a szülők és a pályaválasztásban érdekelt pedagógusok, a munkahelyi vezetők egyaránt kiválaszthatják a legérdekesebbet.

Az előzőekben említett formák közvetett úton közölnek igen sok, jól hasznosítható információt a tanulókkal későbbi életpályájuk megválasztásához. Az ismeretek szerzésénél fontos az élményszerűség. Az érzelmi azonosulásra, a konkrét tapasztalatokra elengedhetetlenül szükség van a helyes pályaválasztáshoz. Ennek megvalósítása érdekében kezdeményeztük és kezdeményezzük az üzemi pályaválasztási szakköröket.

Ezekben a tanulók tevékenység közben ismerkednek a különböző szakmákkal. Ennek a pedagógiailag igen hatékony módszernek az elterjesztése érdekében bemutató szakköri foglalkozásokat szervezünk az üzemi megbízottak és a szülők részére. A pályaválasztási hónap alatt folyamatosan biztosítjuk a pedagógiai és pszichológiai szaktanácsadást.

Az ünnepélyes záró eseményre Kecskeméten, november 20-án délután a Megyei Művelődési Központban kerül sor.

Reméljük, hogy rendezvénysorozatunkkal végül is a kitűzött cél elérését szolgáljuk: a tanulók megalapozott, személyiségüknek megfelelő, a népgazdasági lehetőségeget is figyelembe vevő pályaválasztását segítjük elő.

0 Rendezvényeinken a jelent segítjük, de a jövőt alapozzuk, azt a jövőt, amelyet a ma nemzedéke készít elő a fiataloknak. Az ő dolguk lesz a továbbmun- kálkodás, alkotás és a fejlődés segítése.

Schóber Ottó,

a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa

Az úgynevezett őszi nagytakarítás kétféle módját szemléltetik felvételeink. Nem azért, mintha nem volnának egyéb változatok is —, hogy mást ne mondjunk: például ki-ki úgy hagyja házatáját, ahogy van — de az ábrázolt szokások eltérő volta szúr leginkább szemet. Illetve — a dunapataji házigazda ténykedése nem „szúrja”, hanem kedvessége révén megfogja a szemet.

Mert így is lehet „takarítani” ősszel. Hogy amit a nyári nap heve a fal festésén, meszelésén felpat- togzatott, gondoz újrafestéssel helyrehozza a tulajdonos, a lakó. Lesz mit kiállni úgy is annak a falnak, halványzöld és fehér mészrétegnek, s ha nem adnák meg neki ezt a felerősítést, — tavaszra kelve meg lehetne nézni a házat. Pláne feltűnő lenne az elhanyagoltság ilyen díszes homlokzaton, mint amilyen ezé a dunapataji családi házé.

Az ilyen egyéni lakóház-szépítésekből tevődik ösz- sze a lakóhelyszépítés, .s minél több — ilyen szemet gyönyörködtető kis és nagy építmény van egy településen, annál kellemesebb az a környezet, amelyben mindennapjainkat, éveinket töltjük. S kinél? ne ragyogna fel a szeme, ha a városában, falujában megforduló idegen itt is, ott is megáll, hogy kigyönyörködje magát takarosán rendben tartott házak, porták, világos pázsitsávok vonzó látványában

Bizony a város- vagy a községvezetők keble is dagadozik az elégedettségtől, ha éppen az ő társaságukban tesz lépten-nyomon elismerő megjegyzéseket a vendég.

De ahol némelyek úgy fogják fel az őszi nagytakarítást, hogy tisztaság- és rendszeretetük csak a

saját kerítésig, vagy legfeljebb a portájuk utcai frontjáig terjed. Azon túlról már úgy gondolkodnak, hogy „ott már senki se lakja, mi kárt teszek benne”. Ezért — ilyenek cinikus önzéséből — keletkeznek aztán jobbára a „faluvégeken” azok a környezetcsúfító, településképet rondító „szabadtéri kukák”, amelyek miatt minden ép- és szépérzékű helybeli lakos meg vezetőember szégyenkezik.

Faluvégiek-e minden esetben ezek a „zöld kukák”? Sajnos — tapasztalati statisztikánk és emlékezetünk szerint nemcsak a helységen kívül, kertalján nőnek ki gombamódra (sőt még annál is szaporábban, hiszen a gomba jobbára eső után dugja ki a fejét seregestől) — ezek az alattomosan telepített szeméthalmok. Annyi az illegális szemét- lerakó hely mindenfelé, hogy nehéz azokat számba- venni. Kivált olyan értelemben szemmel tartani, hogy keletkezésüket meg lehessen akadályozni. Mert a lyukas fürdőkádakat, szétcsámpult lábbelikéit, dohos samottsziklákat, kiszolgált babakocsikat, reves kályhacsöveket, bűzös rongycafatokat, s ezerféle kimusltrálit, megunt ház körüli hulladékholmit közterületre kicsempészőknek — valljuk be — sok cinkosa van még. Ha látják is a sunyi mód szeme- telőt, behunyják szemüket.

Olvashattunk arról a határtalanul lelkiismeretes megyei természetvédelmi felügyelőről, aki detektív módjára „kifaggatott” ilyen szemétdombot. Addig kutaszkodott, amíg egy pontos címre kiállított újságelőfizetési űrlapot talált. Megvolt a „tettes”, mehetett ellene a feljelentés, s a környezetszennyező megkapta büntetését.

Na de ha elő is fordult egy ilyen eset, akadt egy buzgó környezetvédő, aki nem átallott kivallatni egy szemétdombot — ki győzné felügyelővel a mértéken túl elburjánzott szeméthalmok, „zöld kukák” felderítését?!

Ámbár... Azt viszont már nehéz elhinni, hogy lehetetlen lett volna fülöncsípni, aki ezt a változatos szemét-„csendéletet” odateremtette Dusnok „szeme elé”, a Dankó Pista utca — no meg a pocsolyafészek partjára. Már a mini-szemétlerakat összetétele is adhat annyi támpontot, hogy némi helyismeret birtokában kikövetkeztethető lenne a környezetpiszkoló személye.

Szinte az elcsúfított utca neve — Dankó Pista — is sugallja, hogy hasonló teltekért „el lehetne hú- zatni az illetők nótáját” .

De még az sem jelentene megoldást. Csak olyan közmagatartás kialakulása segít véglegesen felszámolni a falu- és városképet rontó szemétszigeteket, amelyben általánossá érik a felismerés, hogy ajtón- kapun kívüli környezetünk védelme legszorosabban vett közérdek. Tótb István—Pásztor Zoltán

Ez is nagytakarítás - az is, de...