Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 7.

A közösség nevelő ereje

Sokszor leírtuk, elmondtuk, hogy a munkásőrségben teljesített önkéntes fegyveres szolgálat a kommunistává nevelés . iskolája. Mondani sem kell, ez nem önmagától kialakult folyamat, hanem nagyon is tudatos tevékenység eredménye. A pártalapszervezetek kommunistái, vezetői, a magasabb pártszervek irányítói ebben éppen úgy segítséget, támogatást nyújtanak, mint a munkásőrségben a raj- és szakaszparancsnokok, az alegység- és egységparancsnokok, vagy a régi munkásőrök, akik maguk is kommunisták. A párttaggá, a kommunistává nevelés folyamatáról, erről a tevékenységről, az alkalmazott módszerekről, az eredményekről beszélgettünk Horváth Sándorral. a kiskőrösi Petőfi Sándor mun- kásőregység parancsnokával.

— A kommunistává nevelés tulajdonképpen három fórumon történik. Kezdem a kiválasztásnál. A pártalapszervezetek választják ki a becsületes, hazájukhoz hű, a párt politikáját támogató munkásokból, parasztokból, értelmiségiekből azokat, akiket munkásőri feladat ellátásával bíznak meg. A másik ilyen fórum a rajok, szakaszok közösségein belül alakul ki, ezek a kis közösségek és tagjaik nevelik, formálják á párton kívülieket. Ezt a munkát nem lehet elválasztani a pártalapszervezetek segítségétől, hiszen az alapszervezetek vezetőségei, tagjai figyelemmel kísérik az új munkásőrök tevékenységét. A harmadik ilyen fórum a parancsnokság és a párt különböző bizottságai között szoros kapcsolat, amelynek során különböző szintű vezetők tartanak előadásokat, beszélgetéseket az előképző- sökkel, vagy a párton kívüliekkel.

Ennél a munkásőregységnél különösen jó eredményeket értek el. nem csoda, hiszeh az egység személyi állományának 76 százaléka kommunista, s ez adja a nevelés alapvető bázisát. A kommunisták egyharmada 15—20 éve tagja a pártnak, akik már tudatosan is vállalják a jelöltek nevelését. Ehhez az egységhez évente új munkásőrök kerülnek, akiknek zöme párton kívüli. Az elmúlt öt évben negyvenegy új munkásőr vált a párt tagjává a közösségi nevelés hatásaként. A módszerekre voltunk kíváncsiak.

— A módszerek rendkívül egyszerűek. A munkásőrkiképzés keretén belül minden foglalkozást meg lehet tölteni politikai tartalommal. Ez különben is célunk. Az összevont foglalkozások szabad idejében — ezek két-három- naposak — bőven van alkalom arra, hogy a kommunisták elbeszélgessenek a párton kívüli fiatal munkásőrökkel. Az alegység- gyűléseken kialakulnak a véleménycserék, a tapasztalatok átadása. A közösségi neveléshez nálunk sajátosan kapcsolódott a szolgálaton kívüli összefogás. A raj, a szakasz közösen építi fel. egy-egy munkásőr házát, vesz részt a szüreten, vagy segít más munkában. Ezek a kis egységek nemcsak elvtársi, de baráti, munkatársi kapcsolatban is állnak, jó kollektívák.

Való igaz, a kis közösségekben alakulnak ki a legjobb kapcsolatok. Példa erre Stettnér Antal szakasza, ahol az idősebb kommunisták módszeresen foglalkoznak a fiatalokkal. Másfél-két év alatt megismerik emberi jellemvonásaikat, nehéz helyzetekben helytállásukat. Miután munkahelyük is általában azonos, a fiatal, párton kívüli munkásőrök maguk is érzik annak szükségességét, hogy ne csak munkatársi, baráti, munkásőri, de elvtársi kapcsolatok is fűzzék egymáshoz őket. Érthető tehát, hogy az idősebb, kommunista munkásőrök ajánlják a pártalapjzervezetnek felvételre a párton kívülieket. Stettner Antal szakaszában az elmúlt öt év alatt az állomány 40 százaléka lett kommunista. Másik példát is lehet idézni. Majoros Imre kiskőrösi szakaszánál, amely négy munkahelyre épül, köztük ipari, mezőgazdasági üzemekre, az állomány 30 százaléka öt év alatt lett párttag.

— Az újonnan párttaggá vált munkásőrök szívesen vállalják a továbbszolgálatot. Tapasztalatom szerint a fiatal kommunisták 80 százaléka az alapidőn túl is a munkásőrségben marad. Mondani sem kell, hogy ez a tény kihat a kiképzésre, a szolgálatra, nemcsak szakasz-, de egységszinten is. Nagyobb a megjelenési arány, a fegyelem, a szolgálat ellátása és a kiképzési eredmény.

Mint már korábban jeleztük, a munkásőregységek igen jelentős segítséget kapnak a városi és- járási pártbizottságoktól, szintúgy az alapszervezetektől. Az első számú vezetők rendszeresen részt vesznek a foglalkozásokon, a gyakorlatokon, s maguk is vállalják a politikai órák megtartását, sőt ezen túl személyesen egyénenként beszélgetnek a munkásörökkeL Jó módszer, hogy az alapszervezetektől felfelé értékelik, számon tartják a munkásőrök pártmegbizatá- sának teljesítését, a különböző szakágakban elért eredményeket.

A kiskőrösi Petőfi Sándor munkásőregységnél tapasztaltak ki- sebb-nagyobb eltéréssel jellemzőek az egész munkásőrségre. Módszereik, nevelési eredményeik, tevékenységük dipsérendő, irányt mutató. Gémes Gábor

• A Rába gyártmányú, hatalmas kontcncrautóval egyszerre nagy mennyiségű szőlőt tudnak szállít* ni a tajói kombinátba.

9 A tajói borkombinátban szeparátorokkal óránként 3—400

hektoliter bort kezelnek, tisztítanak. (Pásztor Zoltán felvételei)

U élidejéhez érkezett a szüret Bács- Kiskunban. Az eddigi tapasztalatok szerint a szőlő minősége kitűnő — ez nemcsak a cukroso- dásra értendő, hanem arra is. hogy a bogyókat nem támadták meg különböző betegségek, és nincs rothadás sem —, a hozamok pedig az elmúlt évek átlagát meghaladják, jó közepes termést, tudnak betakarítani a gazdaságok.

A Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói kerületében 580 hektárról takarítják be a szőlőt. Kézzel csupán 180 hektárról gyűjtötték be a fürtöket. E terület nagy részéről a kiskunhalasi Sziládi Áron Gimnázium diákjai szedték le a termést, de részt vettek a szüretben budapesti és szegedi főiskolák hallgatói és gimnáziumi tanulói is.

Az ültetvény mintegy kétharmadáról szüretelőkombájnokkal takarították be a szőlőt. Három amerikai. illetve francia, egy bolgár és két magyar kombájnt üzemeltetnek. A magyar gyártmányú gépek közül az egyik a szekszárdi MEZŐGÉP bonyhádi gyárában készült, most próbálja ki először a gazdaság.

A tajói borkombinátban folyamatosan dolgozzák fel a termést. 24 óra alatt 4—6 ezer mázsát. A Rába gyártmányú. 25 köbméteres tartályú. billenős platós, valamint IFA-teherautókkal szállítják a szőlőt a feldolgozóba. Külön szüretelték és kezelik a minőségi, a fehér bort adó fajtákat, valamint a vegyes szőlőt. A minőségi bort adó fajtákat két hagyományos magyar gyártmányú présgéppel sajtolják a kíméletesebb kezelés érdekében. A mustot hatalmas, 300 —800 hektoliteres, hűthető tartályokban tárolják. Az erjedés l'oSzüret T ajón

Géppel szedik a termés kétharmadát

• A laboratóriumban rendszeresen ellenőrzik a must erjedési folyamatát. Egyik legfontosabb feladat a krnrssav szint meghatározása.

lyamatát a mintavételek alapján a laboratóriumban kísérik figyelemmel, vizsgálják a cukorlebomlást. a hőmérsékletet, az üledék- és kénessavtartalmat stb. Az erjedés után az új bor szeparátorokba kerül, ahol tisztítják, majd vasbeton tartályokban tárolják.

A minőségi borkészítés érdekében rendkívül fegyelmezetten és pontosan betartják a technológiai

V

előírásokat, s mivel az idei évjárat. a szőlők cukrosodása miatt a kiválóak közé tartozik, különleges minőségű borkészítésre is lehetőség nyílik. Fahordókban is érlelik és így érik el a csillogó színű és zamatanyagban gazdag bort.

Jelentős a pezsgőkészítés a ta- jói kombinátban. E munka különösen nagy figyelmet igényel, egyebek között fontos az alapanyag kifogástalan erjesztése. A szüret időszakában folyamatosan szállítják az óbort a hazai és külföldi megrendelőknek. Szeptern-' beiben 1500 hektolitert konténerekben küldtek nyugati exportra. Ilyen módon Angliába is szállítottak. A vasúti kocsikon levő konténerek daruval leemelhetők, s a tengeri kikötőkben a hajóra való átrakodás könnyen megoldható. A vagonhiány azonban nehezíti a folyamatos szállítást, egyebek között a szovjet megrendelésnek ez ideig csak kétharmadát tudták teljesíteni. Jelentős mennyiséget szállítanak még az NDK-ba és Lengyelországba is»Cs. I.

Szalontay Mihály:

(24.) Jusztit. mint egy rongyzsákot tolta maga előtt, megállás nélkül, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy minél gyorsabban, minél távolabbra kerüljön a kerítéstől, őrtoronytól. Húsz-harminc méterre aztán a vékony iszapréteg alatt keményebb agyagföld húzódott meg, ami ha isza- mosabb is volt — többször bele- belebukdácsolt arccal, fejjel a koszos vízbe —, de jobb elrugaszkodást adott, gyorsabb haladást. Itt állt meg tulajdonképpen először egy pillanatra, szinte levegőt is itt vett először, itt érzékelte, hogy az egész eddigi manővert úgy csinálta végig, mint valami víz alatti úszást.

Ránézett Jusztira, nem sokat látott belőle, de a svájcisapka valahol elveszett, haja kibomlott, szorosan rátapadt, merev páncélsisakként borítva fejét, nyakát. Baljával az ő jobb kezét markolta, de olyan szorosan, olyan görcsösen, hogy szinte fájt. Most már valamivel gyorsabban haladtak — a víz itt csak derékig ért —, igaz, kicsit zajosabban is, de az is lehet, hogy mostanra jutottak el a saját mozgásuk keltette zajok meghajlásáig. Elérték a bokros részt, ahol kövekből, földhányásból, kis sarkantyú volt a Dunában, lehet, hogy természetes, lehet, hogy emberkéz műve, mindenesetre Miki megállította Jusztit, behúzódtak a bokrok közé, még

ugyan bokáig vízben, de azért már a parton, s hallgatózni kezdtek.

Mikinek csak most ötlött föl, hogy tulajdonképpen osztrák határőrökkel is találkozhatnak, s neki azt sem szabad, hiszen ő vissza akar kerülni. Kétszázkétszázötven méterre lehettek a drótkerítéstől, semmi nem mozdult, csak a víz loccsant-tocs- csant egyet-egyet. ahogy valami hal feldobja magát, madár csapódhatott a felszínén, vagy a kis kósza hullám nekiütközött a parton kőnek, fának, bokorvesz- szőnek.

— Na most merre? — sottogta a fülébe Juszti.

— Csak tovább a parton. Térdig, bokáig vízben, nyomunk ne maradjon.

Azzal kézenfogva, csendben dagasztották a sarat, energikus gyors menésben, mert amikor a part megmagasodott. s olyan négy-öt méteren 'meredeken zuhant homokos, füves szakadékként. szinte egyszerre álltak meg. és fújták ki magukat, igyekezve lebányni magukról azt az űző türelmetlenséget, amely vaktában kergette őket.

Nem sikerült. Mikor újra elindultak, ugyanolyan ideges-eről- tetett menetben, a menekülés félig menő, félig futó állapotába kerültek. Miki úgy érezte, a melegítő legalább hétszáz kilót nyom rajta, s nyilván Juszti is

ki lehetett, zihálása egyre hangosabb, egyre staccatósabb lett.

— Mennyit jöhettünk? — kér- de/te Miki.

Juszti nem is tudott válaszol- n. csak ingatta a fejét, hogy fogalma sincs.

— Talán egy kilométert — válaszolta meg ő maga. De hogy tényleg annyit — többet-e, keve- sebbet-e, soha meg nem fogja tudni.

31.

Ahol egy kis bevágás volt a kimosott partoldalban, ott felkapaszkodtak, hátha többet látnak, jobban tudnak tájékozódni. Mivel azonban a sötét sötétként borult a tájra, csak az ég csillagait látták, maradtak a part mentén, mint egyetlen biztos iránytű mellett. S mentek a víznek felfelé.

Tíz percet ha mehettek, de ezt már fű-, bokorcsomón bukdácsolva. gyorsan és mégis bizonytalanul. amikor az első fény a szemükbe csapódott. Balra messze olyan hat-hétszáz méterre egy utcai lámpa magányos körtéje volt. Csendesen, gyertya- erősségüen pislákolt, fel-fel villant, el-eltűnt a lomhán mozduló meleg, mocsári légben.

Amikor egyvonalba értek vele. Miki töprengeni kezdett, mit csináljanak. Érezte, a legjobb az lenne, ha Jusztit egyedül küldené tovább, ő meg rögtön visz- szaíordulna. hogy az első őrségváltás idejére visszaérjen. Megnézte óráját, de nem is igen látta, de fölösleges is volt. nem ketyegett. megállt. Jusztié is.

— Mennél tovább egyedül?

Juszti eddig is szorosan markolta kezét, de, a szorítás most még görcsösebbé vált:

— Nem én. ha visszafordulsz, megyek utánad!

Miki sóhajtott. Leereszkedtek a kis buckáról, amin álltak, és óvatosan oldalazva, kerülve az olykor méter magas tócsákat — az elsőbe rögtön belecsúsztak —. megközelítették a fényvilágot. Magányos utcai lámpa volt. egy faluvégi lámpa, nem messze tőle fehér tábla hirdette a falu nevét, de Miki fáradt volt. türelmetlen. nem olvasta el. Juszti azonban odaszaladt, s egy pillanat alatt megváltozott, felsikkantott az örömtől:

— Ausztria ez! Osztrákul van kiírva.

— Németül — igazította ki Miki fáradtan.

Megint fogta Juszti kezét, s azzal semmit se törődve, kiléptek a lámpa fénykörébe, s elindultak a kis falu utcáján befelé a központba. Miki nem tudta pontosan, miért és hova megy. zakatolt az agya. s eszébe jutott, hogy még ha telefonfülkére találnak, akkor se tudnak Juszti rokonainak telefonálni, mert nem tudják a telefonszámot. nincs pénzük.

Nézte a házakat, a sötét ablakokat. keresett valami fényt, de abban sem volt biztos, hogy az jó nekik. Fényt azonban egyáltalán nem talált, hogy maguk mögött hagyták a faluszéli lámpát, egyre sötétebb lett. míg az egyik ház mögött balra olyan két-há- romszáz méterre újabb utcai lámpa fénye villant fel. Ösztönösen balra fordultak, mint az éjjeli lepkék, esti bogarak, mentek a fény felé. a teljes bizonytalanságba. Éz a lámpa a faluközpontot világította meg. Templom, magas díszbokros kert. hársfák, alacsony kerítés. Néhány lépcső vezetett föl a templomkertbe, a lépcsőn túl padok. Csurgóit belőlük a víz.

a lámpa alatt vette észre Miki, hogy a sár vastagon lábukra tapadt. Leültek az egyik padra, s tanácstalanul egymásra néztek.

A templomkert túlsó szegletében. olyan harminc méterre tőlük, néhány lépcső vezetett fel egy sokablakos, fehérre meszelt öreg házhoz, aminek kőkávás ablakai, kőgerendás kapuja tekintélyt sugárzott. Miki fölállt, az motoszkált a fejében, hogy legjobb, lenne Jusztit valami csendőrségen, rendőrségen leadni, de nem biztos, hogy akkor őt elengedik. Felállt, s közelebb ment a lépcsősoros ház kapujához. Fehér zománctábla volt rajta, fekete betűkkel. számokkal. ami a gyenge fényben is kisilabizálható volt. Megpróbálta elolvasni, s amikor a szövegben a . parochia " szóhoz ért. már döntött is.

Visszament Jusztiért. megfogta a kezét, határozott mozdulattal odament az első ablakhoz — ami a lépcsősor mellett volt. és keményen bezörgetett. Az ablakcsörömpölés. ahogy nyitott öklével megütögette a kicsiny, múlt századi méretű ablaktáblát, messzire hallatszott a falusi éjszakában.

Az első zörgésre semmi nem mozdult, hanem, hogy Miki most már felbátorodva 'önmaga merészségén. újra meg újra megverte az ablaktáblát, lassan valami fényderengés kezdődött. Először valaki gyufát gyújtott, majd gyertyát. s ebből minden átmenet nélkül1 hirtelen éles lény villant rájuk. Odabent meggyújtották a villanyt, és az az ablakon keresztül fénykévébe zárta őket.

Kicsit vakon pislogtak, amikorra belülről nyitni kezdték az ablaknak előbb belső tábláját. az befelé nyílt, majd a külsőt .hajtotta valaki kifelé, s egy öregember fehér hálóingben hajolt ki.

— Wer ist da?

Miki összeszedve magát, mutogatva kezdte:

— Ich bin Ungarn . . . Komi jezt von Budapest.

— Was ist sagt?

Miki odatolta előre Jusztit:

— Wir ungarische junge. Es ungarische madchen — mutatott Jusztira.

Az ablakban álló álmosan nézte őket. kis tétovasággal, torok-' préselte hangon szólalt meg tiszta magyarsággal:

— Maguk magyarok?

— Igen — örült meg Miki — tetszik tudni magyarul?

— Ö itt Burgenlandban mindenki tud. De hogy kerülnek ide?

— Most jöttünk át a határon — mondta Miki. — Senkit nem ismerünk. és telefonálnunk kellene Bécsbe. Megláttuk, hogy ez itt parókia, gondoltuk, a tisztelendő úr talán segít. Ezért zörögtünk, egyszerűen nem volt más választásunk. Nagyon -szépén kérem, ha tud. segítsen rajtunk.

Ekkor a szoba mélyén nyílt az ajtó és további emberek tűntek fel. nevezetesen egy öregasszony, az is fehér hálöingben, a hálóingen pedig egy fekete horgolt kendő, olyan, amilyent nálunk is hordanak az öreg parasztasszonyok, s mellette-mögötte egy másik öreg bácsi, akinek a hálóingje fölött egy bő fekete köpeny is volt, fején pedig az a kis hetyke papcsákó, fekete bojttal a tetején, amit itt-ott katolikus apátplébánosok még nálunk is hordanak időnként.

A három ember valamit németül beszélt egymással, majd a papcsákós kisöreg előre csoszogott:

(Folytatása következik.)

• Folyamatos az exportszállítás, felvételünkön a vagonokon levő konténerek láthatok, amelyeket a tengeri kikötőkben hajóra tudnak rakni.