Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

1979. október 27. • PETŐFI NÉPE • 3

Közös ügyünk és célunk a betegellátás javítása

Interjú az integrációról

dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel

Sok szó esik napjainkban arról — legutóbb az országgyűlés tárgyalta —, hogy a korábbinál teljesebben, magasabb fokon valósítsuk meg a szocialista egészségügy egyik alapelvét: az egészségügy egységét. Az ellátás továbbfejlesztésének egyik legfontosabb feltétele, hogy tudatosan megszervezett, sajátos munkamegosztáson alapuló intézményhálózatot és ellátás-szervezési formát alakítsunk ki. Ezt jól szolgálja az integráció, amelynek eredményeiről és további feladatairól dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel készített interjút Tóth Ferenc, az MTI munkatársa:

Mindenekelőtt: mit értünk az integráció fogalmán? Mi a fő célja, és melyek az előnyei?

— Az integráció a körzeti, a szakrendelői és a kórházi ellátás egybekapcsolását jelenti. Pontosabban azt. hogy ezek a gyógyító-megelőző formák azonos elvek szerint, egységesen működjenek. Ezáltal lehetővé válik — mind a betegek, mind a gyógyítók érdekében — az egészség • ügyi szakértelemmel, a műszerekkel, meg a medicina más tárgyi kellékeivel és az idővel való ésszerű gazdálkodás, s az egészségügy jobban betöltheti elsőrendűen „emberközpontú” küldetését, szerepét. Ugyanakkor az integráció mihamarabbi megvalósításával ezen a területen is közelebb kerülünk azokhoz a népgazdasági céljainkhoz, amelyeknek mindenütt érvényes címszavai: a legjobb teljesítmény, a hatékonyság és a gazdaságosság. Az integráció fő célja: a beteg- ellátás javítása.

— Az orvostudomány és az orvosi technika egyre gyorsuló fejlődése és specializálódása is szükségessé teszi a hathatósabb munka érdekében, hogy a korábban elkülönült intézményhálózat egységet alkosson. Ennek keretében lehet — és kell — a legjobban biztosítani a különböző feladatokat ellátó gyógyító munkacsoportok tervszerű, tudatos, kötelezően előírt munkamegosztását, folyamatos szakmai együttműködését, valamint a vezetés és a munkaszervezés színvonalának emelését. Emellett — a magas -szívonalú és hatékony egészség- ügyi ellátás érdekében — koncentrálni kell a szellemi és anyagi erőket és eszközöket.

Hogyan fogja össze és irányítja a szakfelügyelet a gyógyító intézmények országos rendszerét?

— Nagy jelentőséget tulajdonítok az integráció tartalmi megvalósításában annak, hogy az elmúlt években kialakult és egyre hatékonyabban működik a szak- felügyelet rendszere. Ennek keretében a gyógyító-megelőző ellátás országos intézetei hazánk egész területére kiterjedően ellenőrzik és segítik az illetékességi körükbe tartozó szakmai tevékenységet. Nagy eredményként könyvelhetjük el, hogy ma már gyakorlatilag valamennyi orvosi szakmának működik országos intézete, s tevékenységük évről évre hatékonyabb, eredményesebb. Hasonló féladatkörük van a fővárosi és megyei felügyelő szakfőorvosoknak, akik kórházi osztályvezető főorvosi munkájuk mellett — közvetlen kapcsolatot tartva a szakmájuk szerinti országos intézettel is — ellátják illetékességi területük szakfelügyeletét. Munkájuk az elmúlt rövid időszakban is már komoly segítséget nyújtott és elismerést vívott ki— Tapasztalataink szerint az •

integráció tartalmi törekvései az egyes intézményeken belül is egyre jobban érvényesülnek. Ahol a kórházi osztályok és a járóbeteg-szakrendelések egységét következetesen megvalósították, ott emelkedett a járóbeteg-ellátás színvonala, jelentősen csökkent a felesleges, párhuzamos vizsgálatok száma, a kórházi felvétel előtti várakozási idő; sőt, nem egy osztályon csökkent az átlagos ápolási idő is azáltal, hogy a szükséges vizsgálatok jó részét előzetesen, a szakrendeléseken elvégzik.

— A gyógyító-megelőző ellátás területén ma az egyik kulcskérdésnek tartom az alapellátáss szakmai színvonalának emelését. Evégből is szükséges, hogy fokozatosan megszűnjék a körzeti és az üzemi orvosi szakmai elkülönültsége az integrált ellátástól. Sok helyütt már ma is és a jövőben mindenütt a csoportvezető főorvosok jelentik a legfontosabb „hidat” a vezetői kapcsolatot az adott intézmény és működési területének szolgálatai között. A csoportvezető főorvosok legfőbb feladata a gyógyító-megelőző szolgálatok szakorvosi irányítása. Fontos célunk, hogy továbbfejlesszük a csoportvezető főorvosi hálózatot, növeljük szakmai tekintélyét és elmélyítsük a kórházi osztályokkal szervezett' kapcsolatait— A kórház-rendelőintézeti

egységek önállóan gazdálkodnak. A feladatkörök területileg és szakmai szintek szerint

tagozódnak. Hogyan érvényesül ez?

— A betegellátás integrált rendszerében fontos funkciója van az egyesített intézményekhez szerves részlegként kapcsolódó gazdasági-műszaki ellátó szervezeteknek.

— Egyértelművé vált a kiadott jogszabályok alapján — és a gyakorlatban érvényesül is — hogy az integrált intézet önállóan gazdálkodó egység, amelynek egyetlen gazdasági-műszaki ellátó szervezete van.

— Az ellátási rendszer hatékonyságának növelése érdekében, a gazdaságosság szempontjait is figyelembe véve, további feladatunk a gyógyító-megelőző ellátás szintjeinek differenciált kialakítása. Ez a gyakorlatban mindenekelőtt azt jelenti, hogy hazánkban a lakosság alapellátását a jövőben is elsősorban a körzeti orvosi, az üzemi orvosi és a körzeti gyermekorvosi — egyes területeken a gyermekfogorvosi — szolgálat végzi- El kell érni, hogy amikor ez szakmailag lehetséges, a betegek már itt befejezett ellátásban részesüljenek.

— A városi szintű kórház-rendelőintézetek a lakosság körében leggyakoribb betegségek és ennek megfelelően a leggyakrabban igénybe vett orvosi szákmák szerint nyújtanak ellátást. Tevékenységükben a fekvő- és járóbeteg-ellátás szoros szervezeti és funkcionális egységének kell érvényesülnie. A megyei szintű kórház-rendelőintézetek, a városi intézmények feladatain túlmenően valamennyi szakterületen — a korszerű technika alkalmazásával — gondoskodnak a lakosság szakosított ellátásáról. A legmagasabb szintet a gyógyítómegelőző ellátás országos intézetei jelentik.

— Sokszor — és joggal — bírálják az ágyellátottságot, mondván, nem jut hely minden rászorulónak a fekvőbeteg-intézményekben. Miniszter elvtárs hogyan vélekedik erről, és miben látja a megoldást?

Napjainkban a kórházi ágyak nem csekély hányadán olyanok fekszenek, akik elsődlegesen nem állandó intézeti ápolást, ellátást, hanem inkább családi, szociálpolitikai, vagy — ha úgy tetszik — társadalmi gondoskodást igényelnének. Másoknak viszont hosszabb ideig van szükségük intézeti kezelésre. Az idős. emberek érdekében törekszünk a kórházi ágystruktúra korszerűsítésére, az aktív és krónikus (utókezelő) ágyak arányának helyes kialakítására. Sokkal több úgynevezett krónikus ágyra van szükségünk, s ez esetben aktív ágyaink — számuk1 jelentősebb növelése nélkül — bizonyos minőségi javításokkal, a műszerezettség fokozásával elegendőek. Tekintettel arra, hogy a ma még sok helyen meglevő kis ágyszámú osztályok hatékonyan nem működtethetők, a jövőben törekedni kell az optimálisnak ítélhető 60—100 ágyas osztályok kialakítására.

— Minden állampolgár érdeke az egészségügy fejlesztése, amelyet az integráció is eredményesen szolgál. Hogyan segíthet a társadalom?

— Ezúttal is — az elmondottakkal alátámasztva — hangsúlyozom: az egészségügyi intézmények szervezeti egységesítése önmagában még nem azonos a ki- teljesedett integrációval, a fokozatos ellátás megvalósításával, hanem annak része, mintegy keretet biztosít a teljes integrációhoz. az egésségügyi ellátás egységének kialakításához. Az eddi - gi és a jövőben teendő intézkedések azt szolgálják, hogy a meglevő intézményhálózat minél hatékonyabban működjön, szakmailag erősebb legyen az irányítás és vezetés, ésszerűbb a munka- szervezés és a munkaerő-gazdálkodás, gazdaságosabb a sokszor drága eszközök és műszerek kihasználása, s — értelemmel! — a takarékosságra is törekedjünk— Nem túlzás, joggal mondhatjuk: a lakosság egészségügyi ellátása a társadalom egészére közvetlenül ható, a lakosság helyzetét, hangulatát jelentősen befolyásoló politikai tényező. Az integráció kiteljesedése, további eredményeinek és vázolt céljainak elérése nemcsak a 200 ezer egészségügyi dolgozó egyetértő közreműködését és alkotó kezdeményezését igényli, az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni az egészségügy fejlesztését támogató vállalati és lakossági kezdeményezésnek, társadalmi munkának, amelyeket jobban kell ösztönözni — mondta befejezésül dr. Schultheisz Emil. (MTI)

ŰJ TECHNOLÓGIA A CIPŐGYÁRTÁSBAN

\

• A Bonyhádi Cipőgyárban 30 évig, többségében varrott technológiával készítették a cipőket. Jelenleg termelésük kétharmada varrott, egyharmada ragasztott. A változást a kézi munkaerő csökkenése és a termelékenység növelése tette szükségessé. A gyárban ennek ellenére kísérleteznek a korábbi tech- nológia megmentésével. Ennek eredményeként jött létre az úgynevezett „Got- lex” cipő. 1978-ban a mintacipő a BNV-n közönségdíjat nyert. 1979-ben pedig már angol exportra is készítenek „Gotlex" cipőket. (MTI fotó — Gottvald Károly felvétele — KS)

Politikai könyvnapok november 2-től

Immár 18. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk e jelentős eseményének ünnepélyes megnyitóját november 2-án Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban tartják.

A politikai könyvek idei seregszemléjére 23 könyv jelenik meg, csaknem egymillió példányban. Az újdonságok mellett gazdag választékban kínálják a párt kiadójának idén közreadott egyéb köteteit is. A Kossuth Kiadó vezetői elmondták, hogy a könyvműhelyekből több mint 250 kötet jut ez évben az olvasókhoz, 6 milliót meghaladó példányban.

A gazdag kínálat középpontjában az MSZMP vezető személyiségeinek frissen közreadott művei állnak. így megtalálják majd az érdeklődők Kádár Jánosnak Csepelen, a budapesti pártsrklíván elmondott füzet alakban megjelentetett beszédét. Válogatást adnak közre Németh Károly utóbbi 5 évben elhangzott beszédeiből, megjelent cikkeiből. A kötetben közölt írások többsége az ötödik ötéves terv teljesítéséhez kapcsolódik.

„Forradalmak és Tanácsköztársaság Magyarországon” címmel hagyja el a nyomdát Nemes Dezsőnek a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából írt tanulmányait tartalmazó kötet. Mai életünket megvilágító, elemző írásokat közöl Aczél Györgynek már korábban megjelent műve, amelyben kulturális életünk időszerű kérdéseiről írott tanulmányait gyűjtötték össze.

A nemzetközi munkásmozgalomról, a testvéri szocialista országok fejlődéséről adnak képet a kommunista pártok vezetőinek beszédeit, cikkeit tartalmazó kötetek.

A politikai könyvnapok idején az ország megyéiben, s a főváros kerületeiben több mint 5 ezer rendezvényen, köztük kiállításokon, író—olvasó találkozókon népszerűsítik a politikai irodalmat. (MTI)

Ű ttör ők köszöntése

Három esztendővel ezelőtt tartották az úttörők legutóbbi parlamentjüket Zalaegerszegen. Programot dolgoztak ki, irányt szabtak terveiknek, vágyaiknak, kéréseiknek, határozatokat hoztak, — és nevezték el mindezt az esemény színhelyére utalva, zalai iránytűnek.

Az akkor felelősségteljesen javaslatokat tevő, fontos kérdésekben döntő úttörők közül már nagyon kevesen tagjai a csapatoknak, kinőttek, s ifivezetőként járnak vissza mozgalmi tevékenységet végezni. Felnőtt tehát az új nemzedék, új tervekkel, vágyakkal, elképzelésekkel. Értelemszerű tehát, hogy ők is kijelölhessék az utat, amelyen haladni akarnak, megbeszéljék közös örömeiket, gondjaikat, kicseréljék ötleteiket.

Hónapokkal ezelőtt az őrsöknél, rajoknál kezdődtek a megbeszélések, majd minden csapatnál megtartották a csapatparlamentet. Gyűltek a feladatok, jobbnál jobb megoldást kínáló ötletek, a jeles évfordulókról és ünnepekről a szokásosnál eltérő módon való megemlékezések javaslatai. Ekkor választották meg társaik közül a járási és városi parlamentre indulókat, akikről úgy vélekedtek, hogy méltóak a csapat több száz tagjának képviseletére.

Október első két hetében pedig sorra-rendre lezajlottak a járási és a városi parlamentek. Felelősségteljesen szóltak a csaknem hatvanezer megyénkben kisdobos és úttörő képviseletében. Szavaik nyomán kirajzolódott, hogy nagyszerűen értik, érzik a rájuk bízott feladatok jelentőségét, nagyságát, és életkoruknak megfelelően kívánják részüket kivenni- a munkából.

Sok játékkal, sporttal, túrázással, kirándulással, vetélkedővel akarják tarkítani a legfőbb munkát, a tanulást és a tanuláshoz szorosan kapcsolódó mozgalmi munkát.

A megyei parlamentnek ebben az esztendőben Baja adott otthont, fogadta a százhúsz tagú úttörő küldöttséget, vezetőikkel egyetemben a soron következő kétnapos tanácskozásra.

Köszöntjük őket a Duna- parti városban, mert igaz ügyet képviselnek, hasznos gondolataikat kívánják elmondani a felnőtt vezetőknek, pártoló testületek tagjainak, szülőknek, a testvér K1SZ- szervezetek képviselőinek. Tudják, hogy társaik bizalmából jöhettek, hogy értük vannak itt, róluk fognak tanácskozni. Tudják, hogy szavukat értő felnőttek hallgatják, akik mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérik a kisdobos és úttörő korosztály életét, és maguk is azon fáradoznak, hogy a számvetés, a tanácskozás hasznos, irányt mutató legyen.

A komoly tanácskozást igazi úttörőként dallal fogják oldani, majd nagyszabású tánccal mondanak búcsút egymásnak, s a jól végzett munka örömével indulhatnak haza, megkezdeni a rájuk háruló munka elvégzését.

S. K.

Településeink tisztasága

Településeink egyre égetőbb gondja: mi legyen a háztartásokban, az üzemekben, a hivatalokban, az építkezéseken naponta keletkező szeméttel, hulladékokkal; ki hogyan gondoskodjék az utcák, a közterületek tisztaságáról. A települések rendben tartása kétségkívül elsősorban állami feladat, ami a tanácsi intézményekre hárul, s amihez — ezt már itt megjegyezzük — nem nélkülözhető a lakosság cselekvő közreműködése. Jelenleg az országban öt nagy, úgynevezett tiszta profilú köztisztasági vállalat dolgozik — Budapesten, Debrecenben. Miskolcon, Pécsett és Sopronban. Ezenkívül 45 város- és községgazdálkodási vállalat és mintegy 130 költségvetési üzem tevékenykedik; ez utóbbiak a szemét elszállításán belül utat tisztítanak, épület-karbantartással, parképítéssel és más kommunális teendőkkel is foglalkoznak. Mindezek együttesen teszik lehetővé, hogy országszerte csaknem 1 millió 600 ezer lakást már bevontak a rendszeres szemét- gyűjtés hálózatába, az összes lakásnak több mint 43 százalékát.

A falvakban is igénylik

Itt tartunk tehát, s ez nem csekély eredmény, ha meggondoljuk, hogy a nagyobb településeken többnyire már korszerű, tömöríté- ses rendszerű, úgynevezett pormentes gyűjtő-szállító járművek szolgálják a köztisztaságot, s a szocialista országokból érkező berendezések értéke is meghaladja egyenként az egymillió forintot, nem is szólva a tőkés importról. Mégsincs ok azonban elégedettségre. Egyrészt azért, mert a nagyvárosokban sem teljesen megoldott a szemétgyűjtés, a hulladékok elhelyezése. Hogy egy példát említsünk: Kaposvárott — ahol nemrég a tanács megvizsgálta a köztisztaság helyzetét — a belterületi úthálózat fele burkolatlan földút, vagyis az év nagy részében egyszerűen nincs mód a szemét elszállítására. Igaz, a somogyi megyeszékhelyen épp ezért sűrűn telepített konténerekkel igyekeznek enyhíteni a gondot. Említhetnénk persze sok más hasonló adottságú várost is.

A kisebb városokban és a községekben — legalább is a fejlődő településeken — joggal igénylik a városias szolgáltatásokat. A falvak többségében egyáltalán nincs szervezett szemétgyűjtés, ki-ki úgy szabadul a hulladékoktól, ahogy tud. Ez vezetett oda, hogy helyenként már nemcsak a külterületen, hanem még a belső utcák végén, az árkokban, a lakóházak közvetlen közelében is szeméthalmok terpeszkednek. Ez így nem tartható sokáig. A Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala épp ezért a közelmúltban fontos rendelkezést tett közzé: a helyi tanácsok költségvetésük és éves terveik kialakításakor az eddiginél nagyobb mértékben vegyék figyelembe a kommunális szolgáltatásokat, szigorúbb ellenőrzéssel és felelősségrevonással előzzék meg a közterületek szennyezését, s meg kell teremteniük a rendezett szemétlerakás és a közterületek takarításának feltételeit.

Szélesedhet a kör

Nem könnyű lecke mindezek valóra váltása, hiszen a tanácsoknak sok egyéb, még égetőbb szükségletre is tekintettel kell lenniük, amikor a forintok sorsáról döntenek. Az mindenesetre a helyi vezetők hozzáállásától, szemléletétől Is függ, hogy a kevésből mi mórion szorítanak pénzt a köztisztaságra. Bizonyos, hogy több szomszédos település összefogása az egyik járható útja az intézményes szemétszállítás kiterjesztésének. Érvényes ez még az egymáshoz közeli városokra is: Békéscsabán, Gyulán és Békésen például jelenleg még küszködve, bajlódva mindegyik település maga igyekszik megbirkózni a feladattal: rájöttek azonban, hogy az erők egyesítésével előbbre tarthatnának, közösen akár szemétégetőt is építhetnének, s együttesen korszerű gépparkot hozhatnának létre a szemétgyűjtésre, az utak tisztán tartására. A három város külön. külön nemigen, de együtt ésszerűen kihasználná a drága gépeket.

A települések összefogására még inkább szükségük van a falvaknak, mert nyilvánvaló, hogy minden egyes kis településen nem hozható létre köztisztasági vállalat. Négy-öt falu viszont köny- nyebben megszervezhet, közösen működtethet valamiféle köztisztasági apparátust. S említhetnénk egy mind erősebben kibontakozó szövetkezést: a városok és a környezetükben levő községek kapcsolatait. A mosonmagyaróvári városgazdálkodási vállalat néhány év óta már ellátja a vonzáskörzetében levő 16 falut is, köztük

az idegenforgalmi jelentőségű Hegyeshalmot. Ehhez természetesen — már mint az üzem fejlesztéséhez — a környező községek i.-, pénzzel járultak hozzá. Hasonló módon terjesztették ki működésüket egy-egy régióra Balaton-parti nagyobb vállalatok.

A lakosság közreműködésével

A kommunális szolgáltatások általánossá válásához mindenekelőtt az szükséges, hogy a megyékben ésszerű, megvalósítható tervekre, épüljön a korszerűsítés. Pest megyében például tízéves fejlesztési programot dolgoztak ki: 16 nagyobb kommunális szolgáltatásokat végző üzemet jelöltek ki egy-egy terület településeinek az ellátására. Ezeket a bázisokat fokozatosan megerősítik, a tanácsok és az üdülőterület védelmében érdekelt intéző bizottságok anyagi segítségét is felhasználva. A Duna-kanyar három körzetében már működik a falvakra is kiterjedő intézményes szemétszállítás Szentendre, Vác és Nagymaros székhellyel. Ahová az utak állapota miatt csak időszakonként jutnak el a járművek, ott is gyűjtő- konténereket helyeznek el.

Gond, hogy országszerte kifogyóban vannak a régi agyagbányák, kubikgödrök, ahová mindeddig el lehetett rejteni a hulladékokat. Egyre távolabbra kell utaztatni a szemetet a települések határától. Vagyis a hulladékok másfajta száműzése ideálisabb lenne. Ezért épül Budapesten szemétégetőmű, és ezért töprengenek másutt is a megoldáson. Pécsett például olyasmivel próbálkoznak — igaz, egyelőre csak a tervezőasztalon —, ami nemcsák a szállítás megtakarítását tenné lehetővé, hanem az újra hasznosítható anyagok visszanyerését is.

A települések rendjéért, tisztaságáért maga a lakosság is sokat tehet. A környezetszépítő törekvésekre helyenként bizony árnyékot vet a nemtörődömség, olykor szemet zavaróan szemetesek az utcák, a parkok, a buszmegállók, a pályaudvarok, és még folytathatnánk a sort. Egyesek a vízfolyások medrébe az erdők lombjai közé rejtik a kiszuperált holmijukat. Ezért is fordult drámai hangú felhívásban a Komárom megyei Tanács a megye lakosságához, az üzemi dolgozókhoz, a tanulóiskolákhoz a tisztaság, a rend hiánya elkeseríti azokat, akik szeretik lakóhelyüket. „Védjük meg épületeinket, zöldterületeinket.” S erre valóban nagy szükség van másutt is, mert csupán állami intézkedésekkel nem tehetők szebbé, üdébbé a települések. Ebben az egész társadalomnak, minden egyes lakónak részt kell vállalnia.

—ó —r