Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 24. A versenyképesség kulcsa (I.) A gazdálkodásban szinte lehetetlen egyetlen tényezőt kiemelni, ha a végső eredmény alakulásáról van szó. Érvényes ez az állattenyésztésre is. Mégis megkockáztatható a kijelentés: az állati termékek, a hús-, tej-, tojás-, zsír-, gyapjú termelésben a takarmányé a kulcsszerep. Ami ez esetben olyan szempontból nyom sokat a latba, hogy a közvetlen termelési költségek között messze a legnagyobb tételt a takarmány képviseli. Egyáltalán nem véletlen, hogy azok a külföldi mezőgazdasági üzemek, amelyek a legeredményesebben termelik a húst, a tejet, s a többi állati terméket, a termelés során minden mást — tehát a fajtát, a technikát, s egyéb lényeges részletet — megelőzve a takarmányt helyezik az első helyre. A takarmányozással kapcsolatos kutatások, új eljárások mind tágasabb teret kapnak. Ha a magyar állattenyésztésnél maradunk, akkor az összegezésből kitetszik: bruttó termelési értéke, folyó áron számolva tavaly kevés híján 86 milliárd forint volt. Ehhez a termelési értékhez kereken 45 milliárd forint értékű takarmányt használtak fel az állattenyésztő telepeken, s a jószágot tartó kisgazdaságokban. E két adathoz nem kell különösebb kommentár. Nagy a konkurencia Különösen figyelemreméltó a takarmányozásráfordítások hatékonyságának alakulása két szempontból. Az egyik: az itthon előállított állati termékek — mindenekelőtt a legnagyobb tömeget és értéket képviselő hús — vágóállatként, tőkehúsként, húskészítményként nemcsak belföldön, hanem külföldön is piacra kerül. Az exportpiacokon rendkívül éles a verseny, nagy a konkurrencia. Az ott elérhető árak csak akkor előnyösek országunk számára, ha a termelési költségeink alacsonyak. A termelési költség pedig jórészt a takarmányköltségtől függ. Ilyen módon az ésszerűbb, hatékonyabb, gazdaságosabb, olcsóbb takarmányozás javítja állattenyésztésünk termékeinek nemzetközi verseny- képességét, gyarapítja azt az értéket, amit az állattenyésztés ad az ország közösségének. A másik szempont, ami miatt nagyon is kulcskérdés az állattenyésztésben a takarmány, bizonyos mértékig egy tőről fakad az előbbivel: az állattenyésztés gazdaságon belüli jövedelmezősége. Az a változás, ami a világgazdaságban az árak, az árarányok átrendeződésében is végbemegy, következményeiben érinti a hazai gazdasági életet is. Szigorodnak a termelés minden területén, így az állattenyésztésben is a közgazda- sági feltételek. Ilyen körülmények között csak azok a gazdaságok képesek tejet, húst, tojást és más állati terméket eredményesen termelni, amelyek a termelési ráfordítások hatékonyságát javítják. A kicsi nyereséghányadnak is egyre nagyobb becsülete lesz. Lassacskán nem kell már durva hibát elkövetni ahhoz egy-egy ágazatban, hogy év végi mérlege veszteséges legyen. Elég ehhez kis hiba is. Hazánkban az állattenyésztésen belül a legtöbb gond, üzemen belüli hiba a takarmányozásban mutatkozik. Éppen azon a területen, amelyik a legnyomatékosabban befolyásolja a termelés végső eredményének, pénzügyi helyzetének alakulását. Ismerni a tényeket Amikor nagyjából egy esztendővel ezelőtt a takarmányozási kérdésekkel foglalkozó szervek próbálták felmérni: milyen is a takarmánygazdálkodás színvonala nagyüzemeinkben, eléggé meglepő kép alakult ki. Tisztelet a kivételnek, sok nagyüzemünkben még csak elfogadható nyilvántartás sem volt. A takarmánygazdálkodási, hatékonysági mutatókat eléggé légből kapottan vetették papírrá. Azt, hogy történetesen egy szakosított sertéstelepen a főbb korcsoportonként mennyi takarmány kellett egy kilogramm hús terpie- lésére, csak elvétve tudták.'Sokad- rangú kérdés volt a takarmány- gazdálkodás. így jelentettek jó nevű termelőszövetkezetek olyan adatokat, amelyeknek a helyességét másnap már ők maguk vonták kétségbe. A jelentés, a nyilvántartás pontossága természetesen nem azonos a jó takarmá: zdálkodással, az ésszerű takart; ayhasznosítás- sal. Mégis, ahol elemi hibák vannak a nyilvántartásban, jogos a • Szépen megnőtt, jó termést ad a silókukorica a bátyai Pirospaprika Tsz-ben. kétely: a tények ismerete híján nagyon felszínesen foglalkoznak a takarmánygazdálkodás gyakorlatával is. Mostanában, amikor egyre jobban megértik mezőgazdasági nagyüzemeink szakvezetői a számolva gazdálkodni követelményét, szemmel láthatóan javul a helyzet. Legfontosabb: a költségek alakulása Ezt nemcsak azok az adatok jelzik, amelyek az egy kilograpam hús, tej vagy más termék termelésére felhasznált takarmány mennyiségének csökkenését mutatják. Tapasztalni azt is, mind több helyen, hogy tulajdonképpen az egyedül helyes módon vizsgálják a takarmányozás hatékonyságát, a takarmányozási költségek alakulásával. Jórészt központi kezdeményezésre terjedt ki az utóbbi időben egy eléggé mechanikus szemlélet. E szerint, ahol x kilogramm keveréktakarmányt használtak egy kilogramm hús előállításához, ott jól dolgoztak, ahol többet, ott rosszul. Az egyiknek dicséret, a másiknak elmarasztalás jár. Sajnos, nem ilyen egyszerű a helyzet. Az NSZK sok broilercsir- kehús-termelő telepén egy kilogramm 70 dekagramm takarmány felhasználásával állítanak elő egy kilogramm csirkehúst. Nálunk — mint szakmai körökben eléggé közismert — a legjobbak is több mint két kilogramm takarmánnyal érik el ezt az eredményt. Igen ám, de a szükséges fehérje mellett az NSZK-ban sok broilertáp mintegy 10 százalék zsírt is tartalmaz. Zsírban adagolni, vagy kukoricában az állatnak a hústermeléshez szükséges energiát két dolog. Két dolog — legalább is nálunk — költségben is. A takarmányhasznosítás hústermelésre számított mennyiségi mutatója jelez ugyan, de nem kizárólagosan. Emellett jó néhány tényezőt érdemes még megnézni, mielőtt valakinek az ilyen irányú tevékenységét értékelik, minősítik. F. I. MAGVETŐK No — az idén aztán tetézve eleget tettünk a régi szólás „felének”, — hogy tudniillik „ősszel porba...” — Ez őszön akarva se tudtuk volna másként, annyira elkerülték Duna—Tisza közét is az esőfellegek. Igaz, a csapadék után epekedő földeken dúsította ezalatt a fényes napsütés a paprika zamatát, a szőlő cukrát, meg a répáét. Addig azonban többszörös — mint a Falurádióból is hallhattuk más vidékekre nézve —, néhol öt-hatszoros, sőt volt hely, ahol tízszeres megmunkálással készítették ?lő vetésre a száraz talajt. S ugye — felvételünk is ezt tanúsítja — maga a végtelen nyugalom a jól megmunkált határ. A föld megbékélve állja, hogy a vetőgép az élet legszebb betűsorait „írja” a táblasima szántóföldre. Az erőgép s a munkagép zúgását elnyelik a bársonyfinom barázdák. A mély csöndben milliószám peregnek puha ágyukba a magvak... Jövő évi kenyerünkért fáradoznak a magvetők. (Pásztor Zoltán felvétele) ■ KÉRDEZZEN - FELELÜNK ■ A gyesről munkába visszatérve ... A kiskunhalasi H. A.-nét határozatlan időre kötött szerződés alapján foglalkoztatta az egyik helyi termelőszövetkezet, mégpedig a saját kereskedelmi egységében. Onnan ment el három éve szülési szabadságra, majd gyesre, melynek lejártakor — röviddel ezelőtt — nem kis meglepetésben volt része, mert a munkahelyére visszatérve közölték vele: minthogy tsz-tag, nem dolgozhat a régi. a boltos! beosztásában, ehelyett más munkát ajánlottak fel részére, nagyon kevés fizetésért. „Ügy vélem, méltánytalanság ért. S vajon mit tartalmaznak az ezzel kapcsolatos rendelkezések?” kérdezi olvasónk. Az évek óta hatályos jogszabályok egyértelműen kimondják, azt a dolgozó nőt, aki gyermekgondozási szabadságról tér vissza a munkahelyére, a korábbi munkakörében, s ha ez nem lehetséges, az előző kereseti lehetőségének megfelelően kell alkalmazni. Ezek az előírások vonatkoznak a közös gazdaságokra, s azok tagjaira is. Az ön panasza tehát — legalább is a hozzánk eljuttatott sorai szerint — jogosnak tűnik. Javasoljuk, keresse meg a szövetkezeti nőbizottságot, s amennyiben annak közbenjárása sem jár eredménnyel, kérjen orvoslást az ottani munkaügyi döntőbizottságtól. Milyen ma, és milyen lesz a kiskőrösi piac? Szabó Páltól értesültünk arról, hogy megyénk legfiatalabb városában, a 15 ezer lakosú Kiskőrösön néhány hete szokatlan körülmények közepette zajlik a piac. Már az is furcsa, hogy az eleddig szabadon megközelíthető terület be van kerítve, az a gyakorlat pedig általános nemtetszést váltott ki, miszerint közvetlenül a bejáratnál szedik a helypénzt, holott olykor rendes helyet sem találnak maguknak az egyéni árusok. „Miért volt szükség erre az intézkedésre és várható-e valamiféle kedvező változás a piacon?” — tudakolja sokak nevében az említett levélírónk. A kiskőrösi Városi Tanács V. B. termelési és ellátásfelügyeleti osztályától megtudtuk, hogy a hetenként szerdán és szombaton tartott helyi piac — ahol esetenként másfél—kétezer ember is megfordul — szervezetileg és rendészeti- lég egyre kevésbé felelt meg az utóbbi időben a követelményeknek. Ugyanis akadtak ott szép számmal ügyeskedők, akik rendszeresen meglógtak a helypénzfizetési kötelezettség elől, az ott elhelyezett árusító padok, asztalok más tárgyak pedig gyakorta voltak a rongálás célpontjai. A társadalmi tulajdon fokozott védelme és a rend biztosítása érdekében vált indokolttá a terület"be- kerítése, a kapu menti helypénz- szedés pedig az esetleges visszaéléseknek veszi elejét. (Egyébként tudni kell, hogy ezt az összeget nem a hely elfoglalása feltételeként, hanem az áruféleség és a mennyiség után kell fizetni az árusítóknak.) Ami pedig a távlatokat illeti, a tanács fejlesztési tervében már szerepel, hogy a soron következő években több millió forint költséggel építendő új, korszerű piaccsarnokkal gazdagodik a város. Visszakövetelhető-e a tévesen kifizetett összeg? Kiskunmajsán lakik az óvodás korú gyermekét nevelő F. D.-né, aki egy évvel ezelőtt hagyta ott munkahelyét, az ipari szövetkezetét, mely nyomban visszafizette számára a részjegy összegét. Néhány hónap múlva ismét kapott ugyanannyi forintot olvasónk, aki — bár a csekken nem volt feltüntetve a jogcím — bizonyosra vette, hogy a nemrég véget ért gyes idejére járó szabadság pénzbeli megváltásáról van szó. Ezért döbbent meg, amikor legalább fél év elteltével, a napokban a régi munkaadójától kapott egy értesítést, miszerint az ismételten folyósított összeget 8 napon belül fizesse vissza, ellenkező esetben bíróságra adják az ügyet. „Szeretném tudni, ennyi idő elmúltával jogos-e a szövetkezet követelése?” — kérdi a panaszos. Ha egyértelműen bizonyított tény, hogy a részjegy kétszeres, tehát téves kifizetéséről van szó, az összeget az elévülési időn belül még jogosan kéri vissza a szövetkezet. Más a helyzet, ha a munkabérrel kapcsolatos a pénz. A munkaügyi jogszabály tudniillik kimondja, hogy a dolgozó részére tévesen folyósított bért, vagy egyéb díjazást a kifizetéstől számított 30 napon belül, a kollektív szerződésekben meghatározott esetekben pedig 60 napon belül követelheti vissza a vállalat, mégpedig írásbeli felhívással. E határidők elteltével a hároméves elévülési időn belül csak akkor lehet követelni vissza az ilyen összeget, ha a dolgozó tudott a téves kifizetésről, vagy azt ő idézte elő. Ügyében helyesen, megnyugtató módon csak vizsgálat révén lehet dönteni. Végezetül elmondjuk még, e kellemetlenség megelőzhető lett volna, ha a szövetkezet a csekken feltünteti az összeg rendeltetését — ezt szabály is előírja —, vagy ha ön a másodszor kapott pénz jogcíme után azonnal tudakozódik. Idejében megálljt parancsolni A kecskeméti állomás kis „talponállójának” pénztáránál eggyel előbbre lép a sor. Kackiás bajusza, szőke legényke nyújtja be az üvegkalicka lyukján a markában nyomorgatott húszforintost. De még nem teszi a porcelántálcára. Előbb nagystílűén rendel. — Két nagyfröccs lesz! Semmi olyasféle udvarias ellágyulás, hogy — „kérek”. Pláne nem — „kérek szépen”. S hogy lássa ez a csaj, kivel ül szemben, mokányul kihúzza magát, és rázöttyenti pénzzel bélelt öklét a tálcára. Hogy pökhendi kérésének semmi foganatja nincs, kihívó önérzetességgel állja a fehérköpenyes pénztárosnő iür- késző pillantását.. — Na mi lesz?! Olyan szemtelen a kérdés, hogy az ember nem győzi csodálni a kassza mögött csak a fejét ingató alkalmazott önfegyelmét. Meg a határozott halk elutasítást. — Nem kapsz. Eleget ittál már, mire idáig értél. A fiatalúr ködös tekintete elsötétül. — Nem b... tán meg az a k... jóisten?! A pénztárosnő bámulatosan türtőzteti magát. Nem vitatkozik. — Nem adok... Ne tartsd fel a vendégeket. Az ifjú fölé ekkorra hátvédként hajol oda nyúlánk társa, A fekete hajú srác vigyorogva tuszkolja el cimboráját a pénztártól. — Látod, itt már nem terem babér. Bizonytalan sétamenetben ki- és felszívódnak. Pár perc múlva a nagyváró egyik padján pótolják iménti vereségüket. Két ismerős csitrit szorongatnak férfias nekibikáso- dással. Az éppencsak e nyári höl- gyemények még tudnak pirulni. Ezért az ölelgetést, a diszkrét tapogatózást tűrik csupán el, ám a csók elől illedelmesen elhajlanak. Annyit hajlandók eltűrni, hogy a mohó kamaszszájak a fülük mögötti pihéket nyálazzák be. Egyébtől sikkanva tiltakoznak. Méa amolyan ülő birkózásba is belemennek, ha már elkerülhetetlen. így aztán „tiltakozásnak” hathat az is, ha hosszú másodpercekre kénytelenek ösz- szeborulni. Mit nekik a váróterem nyüzsgése. Ki figyel oda ilyesmire, mikor megszokott látvány a közszemlére kitett „szerelmeskedés”. Milyen megértő társuk az a kiskatona is, aki szemmel láthatólag az újoncok családjának kimenőn vagy eltávozáson levő képviselője. Hangulatilag ott tarthat, ahol az aktív udvarlásba merült fiúkák. És hogy országvilág lássa, bizony a férfikor ta- nonca már ö, előkelő gesztussal fordul a hölgyekhez. — Mit isztok csajok? A lánykák pocnörösre válnak a meg. -izteltetésíől, és szinte meghatottan hárítják el a kínálást. Egyikük éppen a partner könyökszorításából dugja ki gömbölyű pofiját. A másik a szőke férfinövendék arcához szorulva int szorgos nem-eket. — És ti — haverok? — Nagyfröccsöket! — Jó. Akkor — számol — egy, kettő, három, négy ... Indulna, de visszatorpan. — De egyikötök jöjjön segíteni. Egyedül nem bírok annyi poharat ... Vagy megisszuk odabent? A kistyúkok várnak addig. — Reménytelen ... — legyint a fekete dalia. — Ha meglát valamelyikünket a pénztáros csaj, téged se szolgálnak ki... Folyik a latolgatás. Megoldást nem találnak. Ez alól szerencsére felmenti őket a szegedi vonat beérkezése. A katona erre, ők négyen arra. összefogódzva botorkálnak át a vágányokon. A bakfisok most „törvényesen” karolják át lovagjaik derekát. Elvégre védangyalai a suttyó köly- köknek. ... Később mondom a pénztárosnőnek. — Bárcsak mindenhol így vi-, gyáznának ezekre a taknyosokra. — Köszönöm... Sajnos, ha egyvalahol megalkusznak, akkor már nem sokat ér a mások szigora. Mert akiben már van egy kis nyomás, csökönyösen addig próbálkozik, míg valahol nem kap újabb pohárral. Hányszor állítanak be ide szinte még kamaszok — ittasan ... Ügy egy órával ezelőtt öten soroltak ide korsó sörökért. Mikor lesztek ti még tizennyolc évesek? „Mikor elmúltunk már!” — adta a nagyot a legmagasabb. Mondom: mutassátok csak a személyazonosságitokat!... Olyan gyorsan elsompolyogtak, mintha razzia elől futottak volna... De hát a szülők nem veszik észre, mikor hazaérnek ezek a gyerekek? ... A szülők ... Eszembe vágódik utcaszomszédom nagyfiúnak esete. Becenevén „Ciber” már szakközépiskolás korában rákapott az italra. Szidták, elnáspángolták, majd be se engedték, mikor részegen ment haza. Szálláshelynek jó volt az egyik barátjáék pincéje. Aztán egészen odaszokott... Egy év veszteséggel csak végzett az iskolában. Az ivást nem hagyta abba. Megnősült. Akkor se tudott parancsolni magának. Tehetős szülei meglepték egy szép Skodával. Hátha az autóvezetés visszatartja. Csak szivornyázott így is. Pedig kisbabájuk is született már. Az egyik koma-parti záradékaként — „szellőztetni” — átrán- dult a közeli városba. Benne is volt meglehetős adag, útitársában is, aki bizonyára ezért mert mellé ülni. Útközben három stoppos ifjút vettek fel. Mentek mint a parancsolat, s egy előzést is kivágott volna „Ciber” — úgy százhússzal —, de szembe is jött gépkocsi. Súrolták egymást. Barátunk leszaltózott a műútról. Egyik utas a szélvédő ablakon keresztül „lőtt ki", s meg is halt... A többiek kéz-, láb-, állkapocstöréssel, csigolyasérüléssel „úszták meg”... A folytatást elképzelhetik. Hej, ha az első pohárnál — vagy poharaknál — neki is nemet mondott volna a pénztáros ... Tóth István Indulhat-e korábban a vonat? Sajtóposta rovatunkban nemrég foglalkoztunk a Kunszentmiklóson és környékén lakók utazási gondjaival, azzal, hogy az itt élő emberek reggelenként olyan későn érkeznek be a megyeszékhelyre vonattal, hogy Cegléd, vagy Lakitelek felé már nem tudnak továbbmenni, hiszen mindkét irányban 5—10 perccel korábban kiindulnak a szerelvények. Ezzel kapcsolatban közöltük a szegedi vasútigazgatóság válaszát is. miszerint kétségkívül jogos igényről van szó, csakhogy a jelenlegi forgalmi rend az említett térségből munkába járó többség érdekeit szogálja. E soraink ismét véleményre késztették olvasóinkat, akik közül többen javasolták, ha az említett nagyközség felől jövők számára FUlöpszálláson csatlakozást jelentő vonatot a jelenleginél hamarabb indítanák Kecskemétre, minden probléma megoldódna. Sokan kérdezik: miért nem intézkednek ez ügyben az illetékesek gyorsabban, rugalmasabban? Nemrégen jelent meg a világpiacon az új lengyel gyógyszer, a Craviten (gyártási jele M 71), amelynek a szívgyógyászatban van rendkívüli jelentősége. Az új gyógyszert dr. Marian Eckstein professzor vezetésével lengyel kutatócsoport kísérletezte ki. A Cravitent hat egyetemi klinikán próbálták ki eddig, sikerrel: az infarktusnál a hirtelen A MÁV Kecskeméti Állomásfőnöksége arról informált bennünket, hogy a vonatok területi menetrendjének elkészítésekor a lakossági igényeket, a tanácsi és a gazdasági szervek javaslatait, valamint az utasáramlás forgalmi tapasztalatait veszik alapul a szerkesztők. Az 1980—81-es évekre vonatkozó vasúti menetrenden már dolgoznak az illetékes szervek, így az államigazgatási hatóságok is, melyek gyűjtik a körzetük vonatközlekedése esetleges módosításával kapcsolatos elképzeléseket, kérelmeket. Mindezek figyelembevételével születnek meg a változást tartalmazó döntések, melyeknél lényegesen számítanak a vasút technikai és személyi adottságai is. Mindezekből már következik, hogy az év közbeni ilyen jellegű intézkedésekre nincs lehetőség. A szobán forgó csatlakozások biztosítására leghamarabb tehát csak a jövő évi új menetrend érvénybe lépésével kerülhet sor. összeállította: Velkei Árpád halál megakadályozásában nagyszerű segítőeszköz. A gyógyszer hatásos az aritmia ellen, javítja a vérátáramlást a koszorúéren, csökkenti a szív erőkifejtését. A szívizmot a szív ritmushibáitól megóvja. Adagolása már kis dózisokban jótékony. A kísérletek tanúsága szerint nincsenek kellemetlen mellékhatásai sem. • Új gyógyszer a szívinfarktus ellen
