Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
1979. október 24. • PETŐFI NÉPE • 5 VENDÉGÜNK LESZ: a Fáklya együttes A Fáklya Nemzetiségi Tánc- együttes húsz éve alakult meg Budapesten. A Kulturális Minisztérium és a Nemzetiségi Szövetségek segítségével nemcsak a nemzetiségi amatőr művészet, hanem az egész magyar táncművészet élvonalába került. Az együttes arra hivatott, hogy tudatosan szolgálja a népek barátságának és testvériségének ügyét. Tagjai a nemzetiségi diákok, munkások és értelmiségi fiatalok soraiból kerülnek ki. Az együttes Kricskovics Antal koreográfus irányításával 1959 óta sikert sikerre halmoz. Az ő egyénisége, alkotó temperamentuma modern koncepciója nagy hatást gyakorol az együttesre, annak állandó fejlődését segíti. Ma mint állami Erkél-díjas áll az együttes élén. A Fáklya háromszor elnyerte a „Kiváló Együttes” megtisztelő címet és arany minősítést kapott. Különböző fesztiválok, nagydíjak, nivódíjak tulajdonosa. Az együttes tevékenységét, államunk nemzetisége politikájának szellemében nagyon fontosnak tartja, és megbecsüli, valamint a Kulturális Minisztérium és a nemzetiségek szövetségén keresztül nagymértékben támogatja és fejlődését elősegíti. Az együttes a Kulturális Minisztériumon keresztül több külföldi meghívásnak tett már eleget: járt Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, Tunéziában, Itáliában, Törökországban és Görögországban. Megyénkben legközelebb október 27-én, szombaton 19 órai kezdettel mutatják be műsorukat, a Megyei Művelődési Központban. A bevételt a „Társadalom az öregekért” mozgalom javára ajánlották fel. Ezt a szereplést követi majd másnap délután a kiskőrösi, illetve este a kalocsai fellépés. Mindkét helyen a városi művelődési központ ad helyet az eseménynek. • Mindig nagy sikert aratnak az együttes leánytagjai, különösen szép, lírai táncukkal. (Németh Katalin felvétele) \ Látogatás a Dugar-tanyán • A Dugár-tanya Lakiteleken. (Tóth Sándor felvételei) • Hangulatos-tréfás játékok. • A kerámikus, munkái közben. — Nem tudják, hol lakik Dugár János? — kérdezgetem a lakitelekieket. Nemrégen vett errefelé tanyát. Fazekas. — Fazekas? Nem tudunk róla. Ennek ellenére megtaláltam Dugárék kis nádfedeles házát. Dugár Jánosnak már több kiállítása volt Kecskeméten fekete edényeiből, gyermekjátékaiból. 1975-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. — Volt egy játszótérterve néhány évvel ezelőtt. Láttam a makettjét is. Mi lett azzal? — Beadtam egy Bács megyei tárlatra, kiállították, elfogadták, de utána nem volt érdeklődés. Lehet, hogy nekem kellett volna egy kicsit erőszakosabbnak lennem. — Ez egy halfogó labirintus lett volna, vesszőből fonva, ugye? Nem lehet, hogy azért nem volt érdeklődés, mert túl drága az anyag? — Nem az anyag, a munkaerő drága. De az se, mert néhány fiatallal megcsináltuk volna. Az anyagot meg a Tisza-partján ösz- sze lehet szedni. Az volt a tervem, hogy minimális ráfordítással, csináljunk játszóteret. Ad a tanács vagy valaki egy teherautót. kimegyünk a partra, és ott levágjuk a vadvesszőt az ártéren, ahol időnként úgy is kiirtják az ilyen bokros növényzetet, hogy az árvíz könnyebben levonuljon. Nagyon sok kosárkötő innen szerzi be az anyagot. Most úgy néz ki, hogy mégis lesz valami a dologból, Alpáron talán sikerül megcsinálni, ahol hagyományai vannak a halászatnak, vesszőfonásnak. Játszóterek építése ilyen természetes anyagokkal végtelenül egyszerű lenne, akár a gyerekek bevonásával is. Csillebércen kísérleteztek ilyesmivel. — Néhány évvel ezelőtt gyerekjátékait és fekete edényeit láttuk a kiállításán. Most is ezzel foglalkozik? — Részben. Amikor én a fekete edénnyel kezdtem, akkor ez a technika kihalófélben volt. A gyerekjátékokat szintén én vittem először a vásárra. De nem csak fütyülőket, hanem „vásárfiákat” is, ami felnőtteknek is készült. Ért is olyan vád, hogy azért készítek apróbb tárgyakat, mert nem tudok nagyot korongozni. Az idő végül is engem igazolt; hisz- egy vásárban vásárfiát vesznek szívesebben, mert szép és nem drága. Most már sokan csinálják ezt is, meg fekete edényt is. Nekem inkább azon jár az eszem, hogyan lehetne a népművészetet bevinni a mai ember lakásába, ahol igenis helye van, mert illeszkedik a környezetbe, és nem csak a divat miatt. A gyerekjáték jó átmenet volt, de most már tovább kell lépni. — Sok mindent olvashatunk a vásárokról. Mi ezekről a véleménye? — Rengeteg vásár van, sokszor egyidőben. Most is itt egy halom meghívás. Áz ember kiválasztja a szimpatikusabbat, vagy amelyik közelebb van. így megy. Ellaposodnak már a vásárok. Sok a bóvli,. Ahol meg tenni akarnak valamit, ott se nagyon sikerül. Néhány helyen zsűrizik az árut, hogy ne mehessenek a gusztustalan bazár dolgok. Mi van? A vásártól húsz méterre megáll a La- dás, felcsapja a cso'magtetőt és onnan árulja a portékáját. A régi vásárokon nem tűrte meg a nép azt, aki például valamilyen „csicsás” edénnyel állított oda, mert kialakult edénykultúra volt, hagyományai voltak. Ma már egyre kevesebb. — Most, hogy tanyán él, és sok mindennel kell foglalkoznia, nem vonja el ez túlságosan a fazekasműhelytől? — Dehogynem. Sok munka van még itt. A műhelyt szeretném kibővíteni akkorára, hogy egy játszótér makettjét is kényelmesen el tudjam készíteni. Tudjam tárolni az árut, szárítani az edényeket. Kemencét is kell építeni. S ahhoz, hogy itt befogadjanak minket, alkalmazkodnunk kell az itteni körülményekhez, életformához. Nehéz levetni a városi ember rugalmatlanságát, itt mégis jobb élni. Bár a szomszédok engem „bazárosnak” tartanak, mert vásárokra járok, és ott adom el á portékáimat. — Meséljen egy kicsit: itt, Lakiteleken mivel foglalkozik a gyerekekkel? — Kezdetben volt a kerámiaszakkör, de rájöttem: nincs értelme specializálni a 12—14 éves' gyerekeket egy szakosított szakkörrel. Elveszem tőlük a választás lehetőségét. Mondtam, csináljunk egy játékkészítő szakkört. Bőrből, nádból, gyékényből, vesszőből, csontból, csuhából, mindenféle anyagból, ami a környezetünkben van, megtanulunk valamilyen hasznos tárgyat, játékot készíteni. Meg is tanultak. Olyan lelkesen hozzák a búzát, kukoricát, ezt-azt. Ez jó, mert olcsó, és megismerik a természetes anyagok adta lehetőséget. Kerámiával is foglalkozunk, de" mint az egésznek részeként. Most már ezen is szeretnénk túllépni. Valami olyasmit szeretnék létrehozni velük, amit talán életmódszakkörnek lehetne nevezni. R. G. NYELVŐR A földrajzi nevek ragozása Velencében vagy Velencén. Melyik a helyes? Mindkettő. Csak, ha Velencében voltunk, szaknyelven szólva ki kellett lépnünk Magyarországból, és be kellett lépnünk Olaszországba. A másik Velence Budapestről könnyen megközelíthető. Róla beszélve Velencén voltunk. De még nem lehet nyelvi szabályt megállapítani, mert még kevés példánk van. □ □ □ Nézzünk újabb példákat is! Lehettünk Szolnokban, Csongrád- ban, Hevesben vagy Szolnokon, Csongrádon és Hevesen aszerint, hogy a megyében vagy a városban voltunk. De lehettünk Tihanyban és Csányon, sőt Sopronban és Tetétlenen is. Eltérő a rag, pedig Tihany és Csány egyaránt ny-re végződik, Sopron és Tetét- len pedig n-re. És aki Győrött vagy Vácott, esetleg Marosvásárhelyt volt (ahelyett, hogy Győrben, Vácon vagy Marosvásárhelyen lett volna)? Tetézzük még azzal is a bizonytalanságot, hogy a tájegységeket tekintve lehettünk az Ormánságban, a Jászságban, Hetésben, Göcsejben, a Szigetközben, de a Hegyalján, a Tiszaháton, a Hortobágyon, a Dunántúlon, a Tiszántúlon is. E két utolsó 'név magyarosabb rag nélkül: a Dunántúl, a Tiszántúl, de a legmagyarosabb így: túl a Dunán, túl a Tiszán. A földrajzi nevek ragozása nagyon változatos képet nyújt. Any- nyit megállapíthatunk, hogy a földrajzi nevek vagy bel-, vagy külviszonyragokat kapnak. A bel- viszonyragok hol, honnan, hova kérdésre: Sopronban, Tihanybái és az Ormánságba, a külviszony- ragok Tetétlenen, a Hortobágyról és Csányra. De van-e szabály, hogy mikor milyen ragok a megfelelők? Természetesen van. A ragok a helységnevek véghangjától, valamint a -háza, -falva és egyéb utótagoktól függnek. Igaz, van ingadozás és eltérés bőven: a szabályokat nem lehet mereven alkalmazni, és a helyi szokásokat is figyelembe kell venni. □ □ □ Megkíséreljük a ragozás szabályainak ismertetését, de mindig csak a hol kérdésre felelő ragot használjuk. A honnan, hová kérdésre felelő ragokat könnyen megállapíthatjuk. Kezdjük a tárgyalást a belső viszonyt kifejező ragokkal! Ilyen ragok járulnak a világrészek, országok, megyék, valamint a külföldi helységek nevéhez, még akkor is, ha hasonló végződésű magyar földrajzi nevek végén külső viszonyt kifejező ragok a szokásosak. Tehát: Európában, Afrikában, de pl. az Antarktiszon; Angliában, a Szovjetunióban, ma így mondjuk: Magyarországon, de jó 140 évvel ezelőtt Jósika Miklós még ilyen címet adott egyik régen nagyon olvasott regényének: A csehek Magyarországban. Folytatva a példákat: Bács-Kiskunban, Baranyában, Zalában (már említettük a Csongrádban és Csongrádon kettősségét). Kijev- ben, Párizsban, ugyanígy Lenin- grádban, Lipcsében (ne tévesszen meg bennünket a magyar Vi- segrád Visegrádon és Kécske Kécskéa alakja). Amint majd látni fogjuk, a magyar -a végű helynevek külviszonyragokat kapnak (Kanizsán). Ez nem érvényes a külföldi helynevekre. Tehát a nagy Tolsztojt nem Jasznaja Pol- janán temették el, hanem Jasznaja Poljanában, Lengyelországban pedig Krakkóból Nowa Hutába látogathatunk, nem pedig Nowa Hutára. Az i, m, n, ny hangra végződő és a -falu, -szombat utótagú magyar helynevek is belső viszonyt kifejező ragokat kapnak. Tehát pl. Ercsiben, Igriciben, Almádiban, Szabadiban (inkább így, mint Almádin, Szabadin), Komáromban, Sopronban, Tihanyban, Leányfaluban (!), Nagyszombatban. Nagyon kevés kivétel van (Tetét- lenen, Csányon). Ilyen ragokat kapnak az erdőségek, a hegységek is: a Bakonyban, a Börzsönyben, a Bükkben, a Mátrában. □ □ □ Ha most a külviszonyragokra térünk, látszólag könnyebb a dolgunk. Ilyen végződéseket kapnak a magánhangzóra végződő helynevek az előző csoportba tartozó i végűek kivételével (Igrici) és az eddig nem említett mássalhangzóra végződök. Tehát Helvécián, Füreden, Hévízgyörkön, Zircen. Itt is vannak ingadozások. Pl. Hajdúszoboszlón, de Nagykállóban. Az ly, r és j mássalhangzóra végződőkben nagy az ingadozás. Neszmélyben, Egerben, Tokajban, de Pélyen, Mono- ron, Gelejen. Biztos szabályuk van a -halom, -hegy, -patak, -sziget, -várad, -fa, -falva, -háza és -puszta utótagú helyneveknek : Hegyeshalmon, Csillaghegyen, Sárospatakon, Szécsiszige- ten, Nagyváradon, Gógánfán, Albertfalván, Nyíregyházán, Csősz- pusztán. Végül ne feledkezzünk meg Győr, Pécs, Vác és a -hely, -vár végű helynevek régies ragozásáról se. Ezek ugyanis hol? kérdésre a régies -t, -tt helyragot kapják, amelyek az alatt, fölött, mellett, fönt, lent határozószók végén is megmaradtak. Tehát: Fehérváron vagy Fehérvárt, Győrött, Pécsett, Vácott. A -hely végűekhez csak a kötőhang nélküli -t járulhat (Marosvásárhelyt), mivel a -helyett más szóhoz kapcsolná a helynév második elemét. Kár lenne, ha ezek a régies ragok kivesznének nyelvünkből. Sajnos, ma már így halljuk: Fehérváron, Győrben, Vásárhelyen. A honnan és hova kérdésre a felsoroltaknak voltak ma már alig ismert ragjaik, de ma mór így mondjuk: Marosvásárhelyről, Fehérvárról, Pécsről, Vácról, Győrből és Vásárhelyre, Fehérvárra, Pécsre, Vácra, Győrbe. Kiss István w a uanaan imamaima. / • Az alsó képen: buddhista álom-kompozíció. gpp;SPU imakönyveket, zsolozsmáznak nagy, hörgésszerű lélegzetvételek közepette. Némelyikük a lapokat homlokával érinti. Előttük és körülöttük kancsók, edények, rúdra függesztett réztányérok. Időnként csörömpölés hangzik, furcsa zeneszóval vegyest; egy láma, kezében rizses hússal megrakott fémtányérral kivonul valamelyik oldalajtón, közben pereg a dob. Más lámák középütt nagy tarka leplekbe, tógaszerű öltözékbe bújnak. Lapos, faháncsból fonott edényre pörkölt gabonát szórnak, ennek a szertartásnak a neve az, hogy Mándál Örgöh; ősi termékenységkultusz éled meg e jelenetben, annak kívánsága, hogy a magvakból virág legyen, s minden élőlénynek békében és jólétben legyen része. Ez utóbbival egyetértünk. Hatvani Dániel (Folytatjuk.) Mongóliái találkozások • A vallástörténeti múzeum — kívülről. 2. Lámák világa Szállodai szobánk ablakából az alacsonyabb épületek zöldre festett bádogtetejére látni. Honnan a zöld színnek ez a különös pártfogása? Magyarázatot kapunk erre is; ez az uralkodó színe a buddhista lámakolostoroknak, legalábbis annak a néhánynak, amely fennmaradt, s amelyek — egy, a ma is működő Gandan- kolostor kivételével — múzeumi célokat szolgálnak. Tény, hogy az 1921 óta tartó szocialista átalakulás a múlt rek- vizítumai közé utalta a tételeivel óhatatlanul a feudális viszonyok konzerválását szolgáló buddhista vallásgyakorlást, alkotmányban biztosítva ugyanakkor a lelkiismereti és világnézeti szabadságot. A helyzet azért ennél összetettebb. A mongol szocializmus sajátosságai szükségképpen fakadnak az állattenyésztő nomád múltból, ez a múlt pedig a mindennapi élet szintjén is szervesen összefonódott a buddhista vallással. Pontosabban annak tibeti eredetű szektájával: a lámaizmussal, amely a vallásgyakorlás külsőségeire, a ceremóniák látványosságára különösen sokat adott, illetve ad jelenleg is. Igaz ugyan, hogy a lámaság csak a XVI. sz. végén, illetve a XVII. sz. elején vált államvallássá Mongóliában, de épp a külsőségek iránti nagy fogékonyságánál és hajlékonyságánál fogva sikerrel beépítette rendszerébe a több évezredes sámánizmus, a természetvallás sok-sok elemét. Ezáltal tudott hódítani. Volt időszak, nem is sokkal a forradalom előtt, amikor az ország 740 kolostorában 120 ezer láma élt; Mongólia akkori felrtőtt férfilakosságának csaknem a fele. Legtöbbjük' számára a kolostori élet egyhangú nyugalma jelentette a menekvést a mindennapi létbizonytalanság elől. Színes, egzotikus világ lehelete ér bennünket e múzeumokban, Buddhák és mitikus szörnyek néznek velünk szemközt, túlvilági fenyegetéseket és ígéreteket sejtetve. Módunk nvílik a Gandanban tartott vasárnapi isten-, azaz Buddha-tisztelet megtekintésére is. Itt azután csakugyan ízelítőt kapunk a vallási látványosságokból. A terem belső, oszlopok közötti térségét körbeülik a lámák, feje valamennyinek kopaszra nyírva, forgatják a külön lapokból álló, ősi, tibeti írással telerótt • Művészek a kolostor udvarán.
