Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
1979. október 18. • PETŐFI NÉPE • 3 A nőpolitikái határozat végrehajtásáról tárgyalt a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról.) A mindennapi apró gondokat könnyítő háztartási szolgáltatások az előre tervezettnek megfelelően fejlődtek. A szolgáltatások köre és teljesítőképessége nagymértékben bővült, mégis a rohamosan változó élettel és a felmerülő szükségletekkel alig tud lépést tartani. Az új lakótelepek, a kisközségek és a tanyavilág ellátási gondjai közismertek, jóllehet, e téren is számos intézkedés és kezdeményezés történt. Talán ezek közül is jelentőségében kiemelkedik a tanyavillamosítás folytatása. Nők a közéletben A nők politikai és közéleti tevékenysége a nagyobb mérvű munkába állásuk, valamint iskolai és szakmai műveltségük növekedésével párhuzamosan élénkebbé vált. Aktívabban vesznek részt a tömegszervezetek és mozgalmak munkájában, jóllehet a közélet különböző területén és szintjén jelenlétük nem mindig arányos. A nők politikai végzettsége a hetvenes évek közepétől mutat erőteljesebb fejlődést. Ez a párt- és állami szervek céltudatosabb politikai nevelő munkájának eredménye. A magasabb szintű politikai képzésben — marxista—leninista esti egyetem, szakosító tanfolyam — az arányuk kisebb a kívánatosnál. Értelmiségi munkakörökben már folyamatosan emelkedik a politikai képzettséggel rendelkező nők száma. A nők döntő többsége lelkiismeretesen és alkotó aktivitással végzi közéleti és testületi munkáját. Ez jellemző a tanácstestületekben dolgozó nők tevékenységére is. Az 1967-es tanácsválasztások alkalmával a 4807 tanácstag közül 924, a tanácstagok 19,2 százaléka volt nő. Az 1971-es, majd az 1973-as tanácsválasztások alkalmával részarányuk 23,2 százalékra növekedett. Javaslataikkal, észrevételeikkel jól segítik a tanácsok munkáját. A tanácstagi csoportokban és a különféle bizottságokban is hozzáértő és szakmailag megfelelő tevékenységet fejtenek ki. A közelgő tanácsválasztásokat fel kell használni arra, hogy különböző területekről arányosabb képviseletet kapjanak, és így a tanácstestületek is jobban tükrözzék az egyes munkaterületek nemek szerinti összetételét. Nem látványos, de a társadalmasítás és demokratizmus elmélyítése szempontjából hasznos tevékenységet végeznek, mint munkahelyi kultúrfelelősök, a szülői munkaközösségek tagjai, vezetői. Megtaláljuk őket a lakóbizottságokban, a népfrontbizottságokban, a nő- és rétegpolitikai munkabizottságokban. A munkahelyi szak- szervezeti bizottságokban hagyományosan fontos a szerepük, s részarányuk az utóbbi években még növekedett is. Az alapszervezetek többségénél kiépült a nőfelelősök és nőbizottságok rendszere, amely kedvezően segítette elő a vezető testületekben a nőpolitikái tevékenységet. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szociális és kulturális életét döntő mértékben a nők irányítják. Kár, hogy a tsz-vezetősé- gekben nem kapnak ilyen széles körben helyet. A közügyekért és a közösségért egyre inkább feladatot vállaló nők mellett találunk még a társadalmi kérdések iránt közömbös, az egyéni érdekeket túlzottan előtérbe helyező, helytelen szemléletet vallókat is. A vezetésben A nők vezető munkakörbe történő állításában mérsékeltebb az előrehaladás, mint az egyéb területeken, jóllehet a diplomások 44,5 százaléka a nők köréből kerül ki, s ez szinte teljesen megegyezik a foglalkoztatottság szerinti arányukkal. A vezetésben való jelenlegi részvételük nem kielégítő. A családi munkamegosztásban — a kedvező változások ellenére — a gyermeknevelés és a háztartási munka jelentős része az anyára hárul. A szülés, a hosszabb-rövj- debb ideig tartó gyermekgondozási szabadság, különösen értelmiségi munkakörökben, hátrányosan befolyásolja szakmai fejlődésüket. Az így kiesett idő pótlása fokozottabb munkatempót követel, főleg a pálya kezdeti éveiben. Az iparban alig van első számú/ női vezető, s a mezőgazdaságban még kedvezőtlenebb a kép, egyetlen elnöknő van a tsz-ek és szakszövetkezetek elnökei között. Az állami gazdaságoknál részvételük az egy százalékot sem éri el. Középvezetői szinten mindkét termelő ágazatnál lényegesen jobb a helyzet. 1970-hez viszonyítva 47 százalékkal emelkedett arányuk, elsősorban számviteli, pénzügyi, munkaügyi középvezetői munkakörökben vannak magasabb számban. Ellentmondásos a helyzet az oktatási intézményeknél. Az általános iskolák és középiskolák igazgatóinak csak egyötöde nő, pedig az alsófokú oktatásban a pedagógusállomány háromnegyede tanítónő és tanárnő. Az általános iskolai igazgatóhelyettesek fele, a középiskolákban 30 százalék a nő. A helyettesi munkakörökből első számú vezetőként ritkán lépnek elő, noha a káderutánpótlási tervekben egyre több nő szerepel. Az egészségügyben és az állam- igazgatásban sem kedvezőbb a helyzetük, pedig az orvosnők nagyobbik fele szakorvosi képesítéssel is rendelkezik. A tanácsappa- rátusban a munkában betöltött helyüket a vezetői megbízatások nem tükrözik. Biztató, hogy a tanácsakadémiát végzettek és az államigazgatási főiskolára felvettek és jelentkezők között sokan vannak, s ez bizonyára a színvonalas utánpótlást is biztosítani fogja. — összegezve megállapítható — zárta vitaindító beszédét az előadó —, hogy a nőpolitikái határozat megjelenése óta a nők társadalmi helyzete megyénkben kedvezően változott. Széles körben megteremtődtek a foglalkoztatás lehetőségei, mind határozotabban érvényesülnek a szocialista bérezés elvei és javult az erkölcsi megbecsülésük. Jelentős az előrelépés az iskolai, szakmai és politikai képzettség megszerzésében. Számottevően javultak a munkahelyi és szociális körülmények, valamint a háztartási munkát könnyítő szolgáltatások. Nagyobb szerepet játszanak a nők a társadalmi közéletben, de csak mérsékeltebb a fejlődés a vezető funkcióba állításuknál. A fejlődés mértéke és üteme területenként eltérő, a kedvező jelenségek mellett még mindenütt van javítanivaló, hogy a határozat mind teljesebb mértékben megvalósuljon. Társadalmi és gazdasági építő munkánkban továbbra is számítunk a dolgozó nők alkotó részvételére a közös célok, a tervek megvalósításában. Céltudatosabb, fegyelmezettebb is hatékonyabb munkával kell megalapoznunk társadalmunk egészének előrehaladását és ezzel együtt a nők helyzetének jobbítását, * Dr. Major Imre vitaindító szavai után került sor az első napirendi pont megtárgyalására. Vajda Éva megyei tanácstag Kecskemét város dolgozó asszonyainak életkörülményeiről, politikai, közéleti tevékenységükről, az ellátást segítő szolgáltatások fejlesztéséről, a még meglevő gondokról, többek között a böl- csődéskorú gyermekek elhelyezésének fontosságáról s az egyes iparágakban meglevő bérszínvonal-különbségekről szólott. Pankobics József né megyei tanácstag arra hívta fel a figyelmet, hogy a nőpolitikái határozat érvényesülésének útjában álló okok feltárásában legyünk következetesebbek. Ha előre akarunk lépni, szorgalmazni kell a tanulást, a továbbképzést s javítani a feltételeket, például a leánytanulók kollégiumi elhelyezését. Felhívta a figyelmet az úgynevezett kapcsolódó létesítmények egyidejű megépítésének fontosságára. Végül a nők közéleti tevékenységének még ma is meglevő szemléletbeli akadályairól beszélt. Baksa Zoltánná megyei tanácstag arról szólott, hogy az elmaradottság, ami megyénket korábban jelezte, kétszeresen sújtotta a nőket. Ma is a kétkezi munkásasszonyoknak a legnehezebb. Nehéz azt kiharcolniuk és elérniök, hogy jusson idő a tanulásra, s hogy merjék "vállalni a közéleti munka nehézségeit. Még több bátorításra, támogatásra van szükségük a dolgozó nőknek, mondotta. Kovács Gáborné megyei tanácstag a kiskunfélegyházi dolgozó nők helyzetével, gondjaival, a gyesen levő nők helyzetével foglalkozott, akik ez alatt az idő alatt kiesnek a munkájuk gyakorlatából és később nehezen tudnak lépést tartani. Amikor a nőkről gondoskodik a társadalom, önmagáról gondoskodik — hangoztatta. Trsztyinszki Pál megyei tanácstag felhívta a figyelmet, hogy tovább kell javítani a nők közéleti részvételének feltételeit. Nagy elismeréssel szólt a kiskőrösi járásban — a foglalkoztatottaknak csaknem felét kitevő — dolgozó nők becsületes helytállásáról. Véleménye szerint a szakmai képzésükben is egészséges folyamat indult meg. A dolgozó asszonyok helyzetét különösen a községekben még nehezíti, hogy az otthoni munkájukat segítő szolgáltatás igen szűk körű, s ennek bővítésére lenne szükség. Dr. Zalántai Endréné megyei tanácstag a bajai járásban taellátási bizottság munkájáról A termelési és A tanácsülés napirendjén ezt követően a megyei tanács termelési és ellátási bizottságának munkájáról szóló beszámoló szerepel, melyet dr. Matos László, a megyei tanács elnökhelyettese, a bizottság elnöke terjesztett elő. Mint a beszámoló is hangsúlyozta, a bizottság főfeladataa mezőgazdaság és élelmezésügy, valamint a kereskedelem és áruellátás körébe tartozó tanácsi munka segítése, ellenőrizni és figyelemmel kísérni ezen ágazatok megyei irányításában tevékenykedő szakigazgatási szervek és intézmények tevékenységét, az ágazathoz tartozó vállalatok és szövetkezetek működését. Véleményezni az e körbe tartozó tanácsi és végrehajtó bizottsági előterjesztéseket, segíteni és ellenőrizni azok végrehajtását. Amint a beszámoló is megállapította: A bizottság eddigi tevékenysége során soha sem tévesztette szem elől azt, hogy munkája csak akkor lehet eredményes, állásfoglalásai csak abban az esetben lehetnek megalapozottak és előremutatók, ha szorosan együttműködik a tanácsi testületekkel, az ágazati irányítást ellátó szak- igazgatási szervekkel, az ágazatok legjobb szakembereivel, ugyanakkor élő és közvetlen kapcsolatot épít ki az irányított termelő üzemekkel. Tevékenységében meghatározó volt és marad a jövőben is ezért a koordináció, az érdekek egyeztetése, összehangolása. E célok megvalósítása érdekében a bizottság a rendelkezésére álló lehetőségekkel élt is. Kezdeményezéseivel, iránymutatásaival, állásfoglalásaival, észrevételeivel részese annak a fejlődésnek, amit az elmúlt időszakban Bács-Kiskun megye mezőgazdasága, élelmiszer- ipara, a kereskedelmi ágazat fejlődése, az áruellátás javulása, általában a lakossági ellátás magasabb szintre emelése érdekében sikerült elérni. Minden évben napirendre tűzte és értékelte a bizottság a mező- gazdasági szövetkezetek előző évi gazdálkodását, annak eredményességét, valamint a vesztességgel vagy alaphiánnyal zárt szövetkezetek helyzetének stabilizálását célzó szanálási eljárásokat. Bekapcsolódott a bizottság a mezőgazdaság és élelmiszeripar távlati fejlesztési tervének előkészítő munkálataiba és az időszakos értékelésekbe is. A beszámolási időszakban több alkalommal értékelte a IV. ötéves terv végrehajtását, véleményezte az V. ötéves tervet, annak végleges rögzítése előtt. Két alkalommal megvitatta a sütőipar megyei szintű fejlesztési terveit is. A megyében a mezőgazdasági ágazaton belül jelentős és országosan is meghatározó jellegű a szőlő- és gyümölcsgazdálkodás. Természetes tehát, hogy a bizottság e témára minden évben visz- szatért. Évenként értékelte a szőlő- és gyümölcstelepítés helyzetét, annak ütemét, s megvizsgálta az akadályozó tényezőket is. Közreműködött és véleményt nyilvánított az V. ötéves tervre kidolgozott nagyarányú ültetvénytelepítési program kidolgozásában. Megvizsgálta ezzel ösz- szefüggésben az ide vonatkozó közgazdasági szabályozókat, s javaslatot tett a nagyüzemi telepítést gátló támogatási forma felülvizsgálására. Foglalkozott a tagi közreműködéssel végrehajtható rekonstrukció lehetőségeivel is, A zöldségtermelés fejlesztésére kiadott központi intézkedéseket nem várva be, már 1973-ban tárgyalta és kezdeményezte a fejlesztés szükségességét. 1977- ben megtartott ülésén pedig értékelte az erre megjelent kormányhatározat végrehajtásának állását. Az összehangolt megyei irányítás nem maradt eredménytelen, országosan megyénkben fejlődött legdinamikusabban a zöldségtermelés. Közreműködött a bizottság az állattenyésztés megyei szintű fejlesztésére kidolgozott intézkedési tervek, az ezt meghatározó határozat előkészítésében. A közreműködés nem volt eredménytelen, az állattenyésztés mennyiségi fejlődése mind nagyüzemi szinten, mind a kistermelő gazdaságokban nem várt mértékben növekedett. A bizottság jelentős kezdeményezője volt a természetvédelemnek. öt évvel ezelőtt javasolta természetvédelmi értékeink feltárását, s a védettség érdekében szükséges hatósági intézkedések megtételét. Az ezt követően megindult munka eredményeképpen végrehajtó bizottságunk közel húsz esetben hozott határozatot helyi jelentőségű természeti ritkaságok védetté nyilvánítására. A természetvédelemmel való fokozott foglalkozás hozzájárult a Kiskunsági Nemzeti Park létrehozásához és több tájvédelmi körzet kialakításához. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés mellett időben felfigyelt a bizottság a kistermelés fontosságára. Már 1973-ban megvizsgálta a háztáji és kisüzemi termelés fejlesztésének lehetőségeit, kezdeményezte az ezt gátló tényezők felülvizsgálását. Ezt követően még két alkalommal tűzte napirendre az elért eredmények értékelését. A kisáruterme- lés fontosságának elismerése mellett hangsúlyozta a nagyüzem és a kisüzem közti egészséges egyensúlyi helyzet fenntartását, azt, hogy a nagyüzemek legyenek a kistermelés integrálói. A bizottság rendszeresen foglalkozott a kereskedelmi ellátás kérdéseivel, mind magukat az árukat, mind a vásárlási feltételeket. a kiszolgálási körülményeket illetően. A kereskedelmi munkát ellenőrző tevékenységben a vállalati, szövetkezeti ellenőrzés, s a társadalmi ellenőrzés a legjelentősebb, a bizottság ezért ezzel kü- lön-külön is foglalkozott;. A bizottság működése során olyan gyakorlatot folytatott, és több olyan új módszert vezetett be, melyek elősegítik munkájának a termelésben1'és az irányításban történő jobb hasznosítását. Áz utóbbi években bevezetett és bevált gyakorlat lett az egyes napirendi témák tárgyalására a bizottság tagjain kívül a megye legjobb szakembereinek meghívása, véleményük, javaslataik meghallgatása és hasznosítása. Maradéktalanul’eleget tett a bizottság a testületi ülések elé kerülő, az ágazathoz tartozó előterjesztések előzetes megvitatására vonatkozó feladatának. A bizottságnak ezen üléseken kialakult álláspontját, véleményét és javaslatait a bizottság elnöke tolmácsolta az ezt követő testületi üléseken. A termelésben elért eddigi eredmények lehetőséget adnak arra, hogy a bizottság munkájában is erősítsük az ellátási feladatokkal való foglalkozást — hangsúlyozta a beszámoló jelentés. * A termelési és ellátási bizottság munkájáról szóló beszámolóhoz Magony Imre, Bartos József és dr. Németh István megyei tanácstagok szóltak hozzá saját tapasztalataikkal egészítve ki az' előterjesztést. „A beszámolót a megyei tanács elfogadta. A megyei tanács a következőkben tanácsrendelet alkotásáról tárgyalt. Mint az előterjesztésből kiderült, a megyei alkoholizmus elleni társadalmi bizottság javaslatot tett annak érdekében, hogy megyénk területén tanácsrendelettel korlátozzák közterületen a szeszes ital fogyasztását. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a kezdeményezéssel egyetértett, és rendelettervezetet készített, amelyet széles körben egyeztettek. A rendelet alapvető célja, hogy megyénk területén a közterületeken ne lehessen szeszes italt fogyasztani, ezzel is megelőzzék a közrendet és köz- biztonságot sértő magatartások kialakulását. A végrehajtó bizottság, dr. Arvay Árpád vb-titkár előterjesztésében javasolta a megyei tanácsnak, hogy a tervezetnek megfelelően a szeszes ital fogyasztásának közterületen, s egyéb helyeken való korlátozására alkossa meg a tanácsrendeletet. A megyei tanács a javaslattal egyetértett s a megfelelő kiegészítéssel elfogadta a tanácsrendelet tervezetét. A szeszes ital fogyasztásának közterületen és egyéb helyeken való korlátozásáról szóló tanácsi rendelet a kihirdetés napján lép hatályba. A megyei tanács ezután dr. Arvay Árpád vb-titkár előterjesztésében bejelentéseket fogadott el. Elfogadta a korábbi in- terpellációs kérdésekre adott válaszokat is, melyet írásban küldtek ki a tanácstagoknak. Ezúttal Trsztyinszki Pál megyei tanácstag interpellált a soltvadkerti állomáson levő utasellátó ügyében. T. P. pasztaiható fejlődésről beszélt. Növekszik a szakmai képzésben részt vevő nők száma, de politikai képzettségük még elmarad emögött. A társadalom biztosította a lehetőséget a nők számára, ezzel azonban nem mindig tudnak élni. A családanyai kötelesség, a gyermekek nevelése a társadalom számára legalább annyira fontos, mint bármi más. A közvetlen környezetben levő emberekkel is törődni kell, hívta fel a figyelmet ennek fontosságára. Dr. Jeneyné Patyi-Nagy Sarolta a halasi járásban élő nők helyzetéről adott tájékoztatást. A munkában kiválóan helytállnak, s a fiatal lányok többsége továbbtanul. Mint gondot jelezte a pedagóguspálya elnőiesedését. Véleménye szerint igen sok helyen a nő közéleti munkáját férje nem mindig nézi jó szemmel. Nem elég a határozatokat hangoztatni, a gyakorlatban is legyen úgy. Vámos Ferenc tanácstag, mint termelőszövetkezeti vezető is elmondta tapasztalatait a nők megbecsülésével, munkájuk elismerésre méltóan nagy értékével kapcsolatosan. A határozat megvalósításáért azt hiszem, nekünk, férfiaknak kell még többet tennünk — mondotta. Igazán rabszolga a nő a mezőgazdaságban volt régen. S éppen a nők kezéből nem tudta még kivenni a kapát a legfejletebb technika sem. Ezért is igyekeztünk a tsz- munka szerkezetét megváltoztatni, ipari jellegű munkát is adni télen-nyáron a nőknek. Ö is szóvá tette, hogy a falun élő nők legnagyobb gondja az, hogy nincs szolgáltatás. Ezen az állapoton kell nekünk változtatni a jövőben — hangoztatta. Dr. Tóth Imre, a megyei tanács osztályvezetője a nők foglalkoztatásával kapcsolatosan adatokkal egészítette ki a beszámolót, illetve azokról a sajátosságokról szólott, amelyek következtében Bács-Kiskunban a nők hátrányos helyzete sokáig nagyobb volt, mint országosan. A vitában elhangzottakat dr. Major Imre foglalta össze, majd a megyei tanács az előterjesztést a vitában elhangzottakkal együtt, elfogadta és határozattá emelte. • Szavaz a testület. (Pásztor Zoltán felvételei)
