Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 12. Etiópia ünnepe A szocialista Etiópia nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke távirat­ban üdvözölte Mengisztü Hailé Mariam alezredes állam- és kor­mányfőt. (MTI) Most van fél évtizede annak, hogy Etiópia népe a saját kezébe vehette sorsa intézését. Akkor mindenki tudta, hogy az új, for­radalmi rendszer útja tele lesz számtalan természetes és mester­séges akadállyal — de azt is, hogy ezen az úton minden nehéz­ség ellenére végig kell menni. Ez ugyanis az egyetlen lehetőség ar­ra, hogy az ország leküzdje több érszázados elmaradását és „meg­érkezzék" a huszadik századba. Hailé Szelasszié császár szemé­lyére, udvartartására, idomított, oroszlánjaira és hatalma jellegé­re nemcsak az idősebbek, hanem még a mai fiatalok is emlékez­hetnek. Az ország még csak feu­dálisnak sem volt nevezhető egy­értelműen, hiszen a latifundiu­mok — a nagybirtokok — rezze- netlen rendszerét át-átszőtték a rabszolgatartóf!) társadalom jel­legzetes jegyei. A császári család, az egyház és az arisztokrácia va­lószínűtlen kiterjedésű birtokain nemcsak jobbágyok robotoltak, gyakran az éhhalállal küzdve, hanem rabszolgák is. Az új rend születése után a belső és a külső ellenforradalmi erők mindent megtettek a restau­rációért. Céljaik elérésére nem­csak az eritreai szeparatizmust használták fel, hanem a szom­szédos Szomália reguláris csapa­tait is. A Szovjetunió, a szocialis­ta országok erkölcsi-politikai, anyagi támogatása azonban lehe­tővé tette, hogy az etióp nép minden nehézség ellenére sikerrel haladjon végig az első öt szabad esztendő rögös útján. Koszigin­Mengisztu találkozó ADDISZ ABEBA Addisz Abebában megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Alekszej Köszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Mengisztü Hailé Ma­riam, az Etiópiái Ideiglenes Kato­nai Kormányzótanács elnöke kö­zött. Alekszej Koszigin hétfőn ér­kezett hivatalos baráti látogatásra Etiópiába. A baráti légkörben lezajlott ta­lálkozón a felek véleményt cserél­tek a szovjet—etiópiai együttmű­ködés kérdéseiről. Megállapították, hogy a barátsági és .együttműkö­dési szerződés alapján sikeresen fejlődnek a két ország kapcsola­tai. Az időszerű nemzetközi kérdé­seket áttekintve a két kormányfő megelégedéssel nyugtázta, hogy a független afrikai államok életében lényeges, kedvező változások áll­tak be. Töretlen támogatásukról biztosították Dél-Afrika népeinek függetlenségi harcát. A felek üdvözölték az el nem kötelezett országok havannai ér­tekezletén elfogadott határozato­kat, amelyek azt jelzik, hogy ez a mozgalom a békéért és biztonsá­gért és a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harc fon­tos tényezője. (TASZSZ) Meghalt Agostinho Neto MOSZKVA, LUANDA Moszkvában és Luandában ked­den hivatalosan bejelentették, hogy a szovjet fővárosban elhunyt Agostinho Neto angolai államfő. A luandai rádió a hírt rövid közle­ményben jelentette be. A bejelen­tést kétperces gyászszünet követ­te. Moszkvában a TASZSZ-hír- ügynökség adott ki hivatalos köz­leményt az alábbi szöveggel: „Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély fájdalom­mal jelenti, hogy 57 éves korában, súlyos betegség után elhunyt Agostinho Neto elvtárs, a nemzet­közi forradalmi mozgalom egyik kiemelkedő személyisége, a kiváló afrikai közéleti és politikai sze­mélyiség, a Szovjetunió nagy ba­rátja, az MPLA (munkapárt) KB elnöke, az Angolai Népi Köztársa­ság elnöke”. Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin táviratban fejezte ki részvétét Agostinho Neto család­jának. (TASZSZ, AGOP) FELHÍVÁS AZ ENSZ-HEZ ÉS A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNYHEZ Véget ért a gyermekek jövőjéről tanácskozó világkonferencia Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága MOSZKVA Szászi Júlia, az MTI tudósítója jelenti: Kedden Moszkvában a doku­mentumok elfogadásával véget ért a gyermekek békés, biztonságos jövőjéről tanácskozó világkonfe­rencia. A plenáris záróülés résztvevői először a négy bizottság, vala­mint az ifjúsági fórum munkájá­ról készített beszámolókat hall­gatta meg, majd Edit Balentine, a békéért és szabadságért küzdő nők ligájának elnöke tartotta meg a konferencia elnökségének be­számolóját. Egyebek között tájé­koztatta a konferencia résztvevőit arról, hogy számos üdvözlő táv­irat érkezett a tanácskozáshoz ál­lam- és kormányfőktől, neves po­litikusoktól és közéleti személyi­ségektől. . A Magyar Szocialista Munkás­párt nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára üdvözölte a világkonferenciát. A záróülésen két felhívást fo­gadtak el, az egyik az ENSZ köz­gyűléséhez szól, a másik a világ közvéleményének figyelmét irá­nyítja a gyermekek problémáira. A világkonferencia eredményé­ről és jelentőségéről nyilatkozott kedden Szászi Júliának, az MTI tudósítójának Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsá­nak elnöke és Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, akik mindketten részt vettek a konferencián. Mint el­mondották, a nemzetközi gyer­mekévben a moszkvai tanácsko­zás volt a nem kormányközi szer­vezetek legnagyobb szabású ren­dezvénye, amely — összetételé­nél fogva — lehetővé tette a gyer­mekekkel kapcsolatos problémák, fejlődésüket gátló tényezők igen sokoldalú vizsgálatát. A konferencián a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség mind az öt. kontinensen működő tag­szervezetei képviseltették magu­kat, mintegy annak alátámasztá­sára, hogy a gyermekek jobb kö­rülményeinek megteremtése a nő­szövetségek egyik fontos célkitű­zése — hangsúlyozta Erdei I,ászióné. — Jelentősnek tartjuk, hogy a tanácskozáson nagy számban és Valamennyi nagy hírügynök­ség vezető helyen jelentette, hogy Washingtonban megbeszé­lésre ült össze Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisz­tere és Anatolij Dohrinyin, a Szovjetunió nagykövete. Hasonló találkozóról néhány sor erejéig máskor is hírt ad a sajtó, de ál­talában nem ilyen terjedelemben és nem ilyen ikommanitárözön­nel. Az amerikai kormány egy ideje nem csinált titkot abból: alig várja, hogy az apja halála miatt otthon tartózkodó nagykö­vet visszatérjen Washingtonba és megtárgyalhassák vele „a Kubá­ban tartózkodó szovjet csapatok” kérdését. Nyilvánvaló, hogy még a Dobrinyin visszatérésével kap­csolatban mesterségesen felfoko­zott várakozás is része annak a minden szempontból gondosan megkomponált és időzített .kam­pánynak, ami egy idő óta a Szov­jetunió ellen az Egyesült Álla­mokban folyik- A tények önma­gukért beszélnek. Mint a keddi Pravda ismét kijelenti, hivatalo­san Washington sem tagadja, hogy semmiféle új fejleményről nincs szó. Az amerikai hírszerző szervek régóta tisztában voltak azzal — annál is inkább, mert semmiféle titkolózás nem folyt —, hogy Kubában vannak szov­jet kiképzők, akik a modem TEHERÁN A Reuter teherámi tudósitójá­nak értesülései szerint, az iráni hadsereg dezertált tisztjeinek egy csoportja képezi ki Kurdisztán hegyeiben a kormánycsapatok el­len gerillaháborúra készülő kurd felkelőiket. A Mahabadót ellenőrzésük alatt tartó kormánycsapatok mintegy 50 ezerre becsülik a he­gyekben rejtőző kurd felkelők számát. Abduil Rahman Ghasszemlu, a Kurd Demokrata Párt (ÍKDP) főtitkára, az egyik kurd hegyi faluban adott nyilatkozatában ki­jelentette: „Nem győztek le .ben­nünket. Az, hogy a városokat visz- szafoglalták, nem jelenti a há­ború végét, hanem a harc új sza­kaszát nyitja meg. Saját háborún­kat még meg sem kezdtük. A he­gyek között felállított titkos tá­aktívan vettek részt ifjúsági szer­vezetek küldöttei — mondotta Szűcs Istvánná. — Ez azt tükrözi, hogy a gyermekekhez legközelebb álló szervezetek felelősséget érez­nek a felnövekvő nemzedék sor­sáért. A magyar küldöttek aktívan részt vettek a konferencia mun­kájában: a négy bizottságban, az ifjúsági fórumon és a dokumen­tumokat összegező bizottságban egyaránt jelen volt a küldöttség egy-egy tagja. A nyár elején Bu­dapesten megrendezett fórum ta­pasztalatait a Konferencia részt­vevői nagy érdeklődéssel hallgat­ták meg. • A moszkvai világkonferencia felhívással fordult az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésé­nek soron következő ülésszakához, a világ kormányaihoz és törvény- hozásaihoz. A felhívás 47 nemzet­közi szervezet, valamint 130 or­szág 385 nemzeti szervezete nevé­ben méltatja a gyermekek nem­zetközi évének sikerét, de ugyan­akkor leszögezi: folytatni kell a most megkezdett munkát a felnö­vekvő nemzedék érdekében. „Húsz évvel a gyermekek jogainak meghirdetése után sok százmillió gyermek szenved még az éhségtől, az írástudatlanságtól, a fajüldö­zéstől és faji elkülönítéstől. Sok millió gyermeknek még ivóvize sincs, nem számíthatnak orvosi segítségre, sok ezer gyermek pusz­tul el, válik a háborúk, az agresz- sziók, a fegyveres konfliktusok ál­dozatává” — hangoztatja a többi között a felhívás, majd megálla­pítja: a fegyverkezési verseny fe­nyegeti a gyermekek életét, olyan anyagi eszközöket emészt fel, ame­lyeket a fejlődéshez szükséges gaz­dasági és szociális feltételek meg­teremtésére lehetne fordítani.” A felhívás arra szólítja fel a vi­lágszervezetet, a kormányokat, a törvényhozásokat, hogy az ENSZ alapokmányának szellemében te­gyenek meg mindent a háború el­kerüléséért, azért, hogy a felnö­vekvő nemzedéket mentesítsék a háború borzalmaitól, biztosítsák a nemzetközi békét, a biztonságot. A dokumentum a többi között sürgeti, hogy a nemzetközi gazda­sági kapcsolatokat helyezzék való­fegyverekkel ismertetik meg a kubai katonákat. Maga Carter is többször elis­merte, hogy ez a jelenlét „nem jelent fenyegetést” az Egyesült Államok biztonságára. Ez már csaik azért is természetes, mert KUba földjén mindmáig ott van a hírhedt gu an tanárnői amerikai támaszpont. . Még groteszkebbé teszi a hirtelen .támadt ameri­kai tiltakozást az a tény, hogy az egész világot egyértelműen szovjetellenes USA-bázisok há­lózzék be — egyedül Japán te­rületén száznegyven darab van belőlük! Ilyen körülmények között a Pravda joggal teszi fel az egyetlen logikus kérdést: „kik szervezték és miért éppen most”, ezt az áldatlan és veszélyes kam­pányt? A válasz világos: azok, ' akik meg akatíják torpedózni az eny­hülést és annak kulcslépését, a SALT—2. amerikai ratifikálását. A választások előtt álló Ameri­kában a fő ok. belpolitikai ter­mészetű. Mind Carter, mind a kampány „atyja”, Church szená­tor félreérthetetlenül szélsőjobb­oldali bírálói vitorlájából akarja kifogni a szelet azzal, hogy — az egész enyhülést veszélyeztet­ve —' „keménységet” mutat. H. E. maszpontjainkról gerillatámadá­sokat tervezünk Kurdisztán meg­szállt városai ellen” — mondotta a KDP főtitkára a Reuter tudósí­tójának. * « « Több mint egymillió iráni vett részt hétfőn a vasárnap éjjel el­hunyt Taleghani ajatollah teme­tésén. ÍKhomeini ajatollah, Bazargan miniszterelnök és Sariat Madari ajatollah Taleghani halála alkal­mából részvéttáviratot intézett a nemzethez. A hivatalos Pars hírügynökség gyászjelentése szerint „Taleghani ajatollah, a nagytekintélyű vallási vezető halála súlyos megrázkódta­tás az iráni nemzet számára. Je­lenlétére — amely az ország bi­zonytalan helyzetének stabilizálá­sa irányába hatott — rendkívül nagy szükség volt Irán politikai színpadán. ban demokratikus alapokra, hoz­zanak létre olyan nemzetközi gaz­dasági rendet, amely megadja a fejlődő országoknak a szükséges anyagi eszközöket, mert ez kétség­telenül nagyot javítana a gyerme­kek helyzetén is. Biztosítani kell minden gyermek számára a meg­felelő táplálkozást, lakást, az egészségvédelmet, az orvosi ellá­tást, az oktatás lehetőségét. Java­solja: minősítsék az anyaságot tár­sadalmi funkciónak, biztosítsák minden országban a megfelelő anya- és csécsemővédelmet. Min­den országban a gazdasági és szo­ciális tervek szerves részévé kell tenni a gyermekek jövőjét bizto­sító programokat. Gondoskodni kell a gyermekek védelmének jo­gi szabályozásáról, helyzetük jogi eszközökkel történő javításáról. A felhívás arra szólítja fel a vi­lágszervezetet és annak tagálla­mait, hogy segítsék elő az enyhü­lés folyamatának megszilárdulá­sát, a nukleáris fegyverek betiltá­sát, a fegyverkezési verseny meg­szüntetését, az általános leszere­lést, mert ezek a lépések biztosít­hatják a gyermekek békés és bol­dog jövőjét. A nemzetközi közvéleményhez külön felhívással fordultak a ta­nácskozás részvevői. Arra szólítják fel az emberiségét, hogy tegyen meg mindent a gyermekek békés és biztos jövőjének megteremté­séért, a béke biztosításáért. Aktív küzdelmet kell vívni azért, hogy megteremtsék a gyermekek jogai és érdekei védelmének reális fel­tételeit, a megfelelő táplálkozást, egészségvédelmet, oktatást, a gyer­mekek anyagi és erkölcsi szükség­leteinek kielégítését. „Mindany- nyiunk kötelessége elősegíteni, hogy minden gyermek kapja meg a sokoldalú fejlődése biztosításá­hoz szükséges feltételeket” — han­goztatja a többi között a felhívás és hozzáfűzi: „a célok elérésének feltételei különbözőek, de ahogy azt a gyermekek nemzetközi évé­nek tapasztalatai világosan bebi­zonyították, ezek a lehetőségek nyitva állnak.” A nemzetközi köz­véleményhez intézett felhívás a ta­nácskozás részvevői nevében meg­állapítja: állandóvá kell tenni a gondoskodást a gyermekekről. (MTI) Szolidaritás Chilével A chilei fasiszta puccs hato­dik évfordulóján világszerte til­takozó megmozdulásokat rendez­tek a haladó erők a diktatúra, a hazafiak üldöztetése, az elnyo­más, az emberi jogok lábbal tip- rása ellen, és megerősitették a chilei nép harcával vállalt nem­zetközi szolidaritást. Több nyugat-európai ország közlekedési, távközlési és pénz­ügyi alkalmazottai a Pinochet- rendszer ellen irányuló egyhetes bojkottba kezdtek. Berlinben Sergio Inzunza, a chilei antifasiszták irodájának el­nöke fordult felhívással a világ haladó erőihez: vállaljanak szo­lidaritást a chileiek harcával. Svédországban a szakszervezeti jogok Chilében történő megsérté­sét vizsgálja egy társadalmi bí­róság. Tanúként meghallgattak töbh chilei szakszervezeti vezetőt. A chileiek beszámoltak az ország katasztrofális gazdasági és szo­ciális helyzetéről. Az angliai Blackpoolban a brit szolidaritási bizottság rendezett gyűlést, amelynek résztvevői til­takoztak a Pinochet-junta által elkövetett sorozatos törvénytelen­ségek miatt, valamint az angol kormánynak a juntával ápolt kapcsolatai, a diplomáciai kapcso­latok helyreállítását illető terve ellen. Titakozó megmozdulásokra ke­rült sor több más országban is. (TASZSZ, MTI) NEW YORK Ibrahim Jazdá iráni külügymi­niszter az el nem kötelezett or­szágok havannai csúcstalálkozója végén adott nyilatkozatában az iráni—amerikai kapcsolatok meg­újulásáról beszélt. Az amerikai ABC televíziós társaság hétfőn közölte a nyilatkozatot, amelyben Jazdi kijelentette: az Egyesült Ál­lamoknak nem kell többé úgy viselkednie, mintha Irán „jóságos testvére” volna. A megdöntött sahhal kapesolat- banr Jazdii közölte: Teherán ígé­retet kapott Washingtontól, hogy a sah soha nem kap politikai me­nedékjogot az Egyesült Államok­ban. Az iráni külügyminiszter vé­gezetül bejelentette, hogy Andrew Young, az Egyesült Államok volt ENSZ nagykövete Iránba szóló meghívást fogadott el. (AP, Reu­ter, AFP) (Folytatás az 1. oldalról.) Fokozódott politikai aktivitásuk, közéleti tevékenységük. A szövet­kezeti, a szakszervezeti és a nép­frontbizottságok mellett működő 494 nőbizottságban is több mint hétezren végeznek elismerésre méltó munkát politikai céljaink megvalósításáért. A káderpolitikai elveinkkel összhangban emelkedett a nők részvétele a párt-, állami és tár­sadalmi szervek vezető testületéi­nek munkájában. Hogy az elmúlt időszakban milyen változások kö­vetkeztek be, azt szemléletesen mutatja, hogy az alapszervezetek párttitkárai között 20,6; a városi és járási pártbizottságok tagjai között 28,2; a megyei pártbizott­ságban 22,4 százalék a megfelelő tekintéllyel, felkészültséggel ren­delkező nők aránya. A parlamen­ti képviselők munkájában me­gyénkből 6 nő vesz részt, s a ta­nácstagok között 23,2 százalék nő kapott bizalmat. A tömegszerve­zetek testületéiben arányuk meg­közelíti a tagságon belüli arányu­kat. Ezek az eredmények azt mu­tatják, hogy a gondolkodás meg­felelő irányba terelődött, van elő­relépés és változás a nők közéle. tiségében. Eredményeink tehát e területen sem lebecsülendők. En­nek ellenére a fejlődéssel néhány területen nem lehetünk elégedet­tek. A nők közéletisége Gondjaink vannak a nők veze­tő funkcióba állításával. Az 1970-es párthatározatban megfo­galmazott feladatok közül talán ezen a területen sikerült a legke­vésbé előrelépni. Éppen ezért idő­szerű feltennünk a kérdést: miért mérik a női munkát, magatartást vezetőkészséget ma még más, gyakran magasabb mércével, mint a férfiakét? Miért bizalmatlanok sok hetein a női,yezetpkkel szem­ben? Miért kell nekik az alkal­masságukat a férfiaknál is jobban bizonyítani? S vajon miért nem előlegeznek részükre több bizal­mat? A választ a káderpolitikai köve­telmények oldaláról kell vizsgálni és megkeresni. A felsőfokú vég­zettséggel rendelkező nők aránya megközelíti a férfiakét, s egyre több nő szerez különböző szintű politikai végzettséget. A lassú fejlődés oka minden bi­zonnyal a rossz beidegződés. Meg­győződésünk, hogy megyénkben nemcsak azért kevés az elsőszá­mú női vezető, mert nem vállal­ják a nagyobb felelősséget — ilyen is van természetesen —, és nem azért, mert kevés a vezetés­re alkalmas nő, hanem azért, mert akiktől előrelépésük függ. nem bíznak eléggé képességeikben. Az sem ritka, hogy maguk a nők til­takoznak a női vezető kinevezése ellen. Keresik benne a hibát, és rendszerint meg is találják, hi­szen senki sem hibátlan. Gyomlál­ni való tehát a férfiak és a nők körében is .akad bőven, a konzer­vativizmus elleni küzdelemre mindkét nemnél szükség van. A nők vezetésben való részvéte­li arányát nem viszi előre az ese­tenként fellelhető statisztikai szemlélet sem. Egyes testületek a nők kinevezésével, megválasztá­sával valamilyen „penzumot” akarnak teljesíteni. Mondván: a nő legyen fiatal is, munkás is, így javítja legjobban a statisztikát. Aztán árgus szemmel figyelik, mi­kor téved valamiben, mikor vét valamilyen előírás ellen. Az együttes munka Természetesen tudjuk, hogy a női vezetőknek nagyobb nehézsé­gekkel kell megbirkózniuk, mint a férfiak többségének. A munkahe­lyén leküzdendő akadályokon kí­vül még találkoznak a háztartás, a gyermeknevelés gondjaival is. Ezért a funkciótól vaió esetleges félelem mögött látni kell, hogy valójában a feladat nagyságát mérlegelik, és felelősségteljesen gondolkodnak. Az a tükör, amelyet magunk elé tartottunk, azt hiszem, minden kétséget kizáróan mutatja, hogy megyénkben is — a meglevő gon­dok ellenére — nagyot léptünk előre a nők helyzetének javítása területén. A nőpolitikái intézke­dések forrását, lehetőségét, gazda­sági alapját, mint ahogy az egész országban, megyénkben is a dol­gozók, a férfiak és a nők együttes munkájukkal teremtették meg. Most, amikor ismeretesek a nép­gazdaságnak azon gondjai, belső feszültségei, melyek részben a vi­lággazdaságban végbement, szá­munkra rendkívül kedvezőtlen változások hatásaként, részben a saját munkánk gyengeségei követ­keztében keletkeztek, felmerül a kérdés, hogyan haladtunk tovább a határozat végrehajtásáért? Az elobbrelépéshez jó alapokat sze­reztünk, s ez biztosítékot jelent számunkra. Előbbre lépni csak gazdasági eredményeinkre tá­maszkodva tudunk, és akkorát, amekkorát gazdasági lehetőségeink megengednek. Ennek megteremté­se minden .vezetőtől és beosztottól az eddigieknél sokkal hatéko­nyabb és jobb minőségi munkát, szervezettséget és fegyelmet kö­vetel. Nehézségeink leküzdésében, gazdasági feladataink megvalósí­tásában — mint eddig — ezután is számítunk a dolgozó nők oda­adó munkájára, közös gondjaink megértésére és megértetésére. Már csak azért is, mert a csalá­dok többségében az asszony a „pénzügyminiszter”. S ki értené meg mélyebben a nagy államház­tartás gondjait és reális lehetősé­geit, mint azok, akik naponta vagy havonta a kisháztartás egyen­súlyban tartásáért küzdenek. Ám ahogy a család boldogulása csak tagjainak jobb munkáján alapul­hat, ugyanúgy a fegyelmezettebb, hatékonyabb, jobb munkával ala­pozhatjuk meg társadalmi előre­haladásunkat. ezzel együtt a nők helyzetének további javítását. Az írásos jelentés és az előadói beszéd feletti vitában részt vettek: Németh Ferenc, a KISZ megyei Bizottságának első titkára, Horváth Ignác, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára, dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyeíttese, Iván Istvánná,, a Hazafias Népfront megyei alelinöike, Rozmamtz Jakiaibné, a Bácskai TESZÖV nőfelelőse, Ősz Józsefné, a Vdliliamosberendezéis és Készülék Művek Elektromos Készülékek és Alkatrészeik Gyára kalocsai telepének munkása, Boh­ner Zoltán, a Ganz Villamossági Művek bajai gyárának üzemveze­tője és Fejti György, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Második napirendi pontként Horváth István, a megyei pártbizott­ság első titkára terjesztette elő a pánt XII. kongresszusa előkészíté­sével kapcsolatosan a megyére vonatkozó feladatokat meghatározó intézkedési tervet. A napirend befejezéseként Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára -tett jelentést a végrehajtó bizottság 1979. első félév,ben vég­zett munkájáról. > A megyei pártbizottság az írásos előterjesztések, a szóbeli kiegé­szítések és a vita alapján megfelelő határozatokat hozott. A személyi ügyek tárgyalása során a megyei pártbizottság Marosi Tibort, a pártigazdasági és ügykezelési osztály vezetőjét — mivel más fontos beosztásba kerül — funkcióija alól felmentette, és dr. Lengyel Lászlót, a pártgazdasági és ügykezelési osztály vezetőjévé kinevezte. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Jemeni ifjúsági küldöttség- Budapesten A KISZ Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett a Jemeni Szocialista Ifjúsági Szövetség delegációja, élén Riyadh Omer Alakbaryval, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bi­zottságának póttagjával, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökségének tag­jával, a Jemeni Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkárával. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kovács Jenő, a KISZ KB titkára fogadta. Az ifjúsági szövetség székházában kedden délután megkezdődtek a magyar—jemeni ifjúsági tárgyalások. A ma­gyar küldöttséget Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a jemeni delegá­ciót Riyadh Omer Alakbary vezeti. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Egy találkozó háttere •V:'- . -J? ’’ ­Gerillaháborúra készülnek a kurd felkelők

Next

/
Thumbnails
Contents