Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-11 / 212. szám
1919. szeptember 11. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Látogatás a kiskunhalasi Park áruházban • Kerékpáron, vagy gyalog, naponta sok százan felkeresik a kiskun- halasi Park áruházát. • Tágas a hely az öt pénztárgép körül is. Ide még az idén felszerelik a szalagos szállítókat, hogy a pénztárosok munkáját megkönnyítsék. KÖZÖS DOLGAINKRÓL V alóban improduktív? Ha egy szépen gondozott parkban sétál az ember, felüdül. Valami hasonló érzéssel térhetnek be a kiskunhalasi Kossuth lakótelep lakói is a lassan már egy hónapja megnyílt Park áruházba. Szvetnik Petemé szavaiból legalább is ez csendül ki. — Gyesen vagyok, két gyermekem van. Itt lakunk szemben az áruházzal, s nagy könnyebbség, hogy most már nem kell bemenni a központba akkor sem, ha nem csupán kenyeret, tejet, meg a legszükségesebbet akarjuk megvásárolni. Nincs zsúfoltság, a pénztárnál nem kell hosszú ideiig sódban állni, van választék. A nyitvatartási idő is kedvező, reggel fél 7- től este 'hétig árusítanak, szombaton pedig négyig tart nyitva az áruház. Így, aki nem szabad- szombatos, az is kényelmesen bevásárolhat, — mondja, szinte egy csokorba fogva az új ABC-áru- ház érdeme it. Váradi István áruházigazgató először „birodalmának” azon területeit mutatja be, amelyeket a vásárlók nem láthatnak. A mély- hűtőkamra mínusz 22 fokos hidegébe fél teherautónyi áru fér be. Külön hűtőhelyen tárolják a tőkehúst, a húskészítményeket, a tejet. Valóságos gépházban dön- genek az aggregátorok, amelyek a számtalan hűtőpultot, hűtőberendezést működtetik. Tágas öltözőhelyiség és zuhanyozó áll külön a férfiak, külön a nők rendelkezésére. A következő ajtón pedig az ételbárba jutunk be. Itt Kolonics József üzletvezető fogad. Ilyenkor, tíz óra tájban, már nagyiban készülődnek az ebédidőre. Felsorolja a választékot, a legdrágább étel, a Csáky rostélyos 32,30-ér.t... A másfél millió forintért berendezett ételbárban a napszaknak megfelelő Kockázatok Fő műsoridőben gazdaságpolitikai fejtegetés? Világpiaci adatok sorolása szórakoztatás helyett? Közgazdasági törvényszerűségek elemzése, amikor a nézők megszokták a kikapcsolódást? A népszerűségét kockáztatja a televízió a Kockázat című műsor időpontjának a megállapításával! □ Történetesen egy társaságban néztem a Versenyben a világpiacon című adást a múlt szerdán. Bejelentésekor valaki szinte önkéntelen mozdulattal a kapcsolóhoz akart nyúlt, amikor barátja némi türelmet kért a műsor számára. Eleinte csak a beszélgetés közben vetettünk a képekre egy- egy pillantást, füleltük a világ pénzügyi központjaiból érkező tudósításokat. Szinte észrevétlenül leállt a társalgás: Gubcsi Lajosra, a mind figyelemreméltóbb műsorvezető-szerkesztőre kellett figyelnünk. Rövid, lényegláttató megjegyzésekkel kötötte össze a dollárpiacról beszerzett információkat. Sokak számára semmitmondó fogalmakat tett szemléletessé, fontos folyamatokat" érzékeltetett. Kígyós Sándor rendező jól vegyítette az „izgalmat”, az „érdekességet” és a megszívlelendő „tudnivalókat”. Az előbbiek az átlagnézőt is odaenyvezték a képernyőhöz, amelyen jól tükröződtek a világgazdaság egyre bonyolultabb folyamatai. A műsor majd mindenkit felelősségére figyelmeztetett, hiszen így vagy úgy tőlünk függ, mit küldünk külföldre. Betekinthettünk némely külkereskedelmi vállalat működésébe, kapcsolatai alakulásába, szinte a bőrünkön éreztük az üzletkötés naponta növekedő kockázatát. □ Másért tartották sokan „kockázatosnak” a Nincs visszaút című tévéfilmet. A valóságos eseteket feldolgozó* tömörítő, az átalakuló magyar falut kiválóan ismerő Tóth Benedek szokatlan őszinteséggel leplezi le ebben a szociaíreta eszménytől idegen élősködőket, kiskirályokat. Máskor is sugárzott hasonló jellegű filmeket, dokumentumjátékokat a valóságfeltárásban, a társadalmi igazságosságba vetett hitünk fenntartásában, a morális erők mozgósításában oly hatékonyan tevékenykedő televí. zió. • A Népszabadság főmunkatársának regényéből készült tévéfilmben hatalmaskodók azonban korábban ritk'án kerültek ilyen reflektorfénybe, viselt dolgaikról, jogos elmarasztalásukról csak szűételválasztékot kínálnak. Az csupán már ráadás, hogy a szagelszívó berendezés is működik, s a környék gyerekei pedig fagy- laltozni is ide járhatnak. — Az áruház alapterülate 1320 négyzetméter, ebből 780 négyzet- mé|ter az üzlet — mondja Váradi ^István, amint belépünk az „igazi” áruházba. A mirelit pultsorban a szamócától a „mintály” nevezetű halig szinte teljes a választék. A húskészítmények pultja „roskadozik” a kiskunhalasi ÁFÉSZ vágóhíidjánák termékeitől. S hogy ilyenkor kevesebb a vásárló, a kenyeret — fél kilónyit is — előre csomagolják, hogy délután, a csúcsidőben ne kelljen várakozniuk a vevőknek. A tej a hűtőpultban, s felfedezni az áfész savanyítóüzemének termékeit: paprikát, uborkát. Üveg- és porcelánáruk a másik gondolán, alkatrészek a háztartási eszközökhöz, kávéfőzőszűrők, hasznos apróságok. Amit lát az’ ember, ahhoz nem kell magyarázat. Körültekintő gondossággal válogatták össze a 3 millió 800 ezer forintos árukészletet. — Az áruház kereskedőgárdája most van kialakulóban. Az ételbárral együtt 60-an látjuk el — két műszakban — a környék vásárlóit — folytatja a beszélgetést, ment amíg nézelődtem, arra nem volt alkalom. — Sokan járnak ide? — Három hét alatt több mint négymillió forint volt a forgalmunk — válaszol az áruházigaz- gató. Megnézzük még a raktárakat is. Az udvaron éppen az üres üvegeket rakják teherautóra, a vegyiraktárban pedig az árazással foglalatoskodnak a lányok, asszonyok. Minden olyan szervezett, mint a nagykönyvben. Az ördög inkebb kör tudhatott. Talán ezért került a Hajdúfy Miklós dinamikus rendezésében készült Falusi történet a második, az előfizetőknek csak kis hányadához eljutó csatornára? Találkozhatunk Szikivel, Ancival, Váradival, Karával az első műsoron? Éretten gondolkodó közvéleményünk elbírja a dudvák, a gyomok kipellengérezé- sét, elvárja gondjaink nyilvános, az egészséges közszellemmeí szövetkező bemutatását. □ Az aki mer, az nyer tévé- film bemutatása sem volt mentes a kockázattól. Kérdéses, hogy mit szól a tisztelt milliós publikum az effajta vasárnap esti szórakoztatáshoz. Azt írta a rádió- és televízió újságban Kertész Ákos, hogy „Nem tartozik a rendkívüli események közé”, ha valaki váratlanul és idő előtt hazaérkezvén egy vadidegen pasast talál a felesége mellett az ágyban. Igaza, van, nincs-e, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az irodalomban nem rendkívüliek az effajta történetek. Bizonyos Boccaccio mester is mesélt hasonlókat, vaskosabbakat, izesebbeket. Nem tartom hibának, ha a „kedves néző szem- és fültanúja” némely hálószobajelenetnek. Az ágy körül, pontosabban az ágyban játszódó történetek ugyanis nehezen képzelhetők el úgynevezett ágy jelenetek nélkül. Akkor mulathattunk volna feltehetően úgy, mint azt az előzetesben a film alkotói nevében az író kívánta — köszönet érte —, ha a csalafinta, bővérű asszony (Pécsi Ildikó) és a két vetélytárs (Horesnyi László és Iglódi István) nem kényszerül hosszadalmas magyarázkodásokra, ha több ötlettel hintik meg a humortalan jeleneteket, ha több életet vegyítenek az üresjáratokba, ha az egész film a közbevágott magyarázó jelzetek stílusában készül. □ Az eddigi így-úgy „kockázatos” műsoruk után végezetül azt mondom, hogy biztosra mehettek volna a tévé illetékesei a szombat esti színházi közvetítéssel. Már a színházban nagy közönségsikert aratott Dosztojevszkij A félkegyelmű drámájának kecskeméti előadása. Kitűnően vezette a közvetítést Török Ilona. A sok közelkép révén a mély érzelmeket hitelesen tükröző színészek játéka még erősebben hatott a nézőkre, gyorsan megteremtődött az előadás sajátos légköre. Sajnálatos, hogy a nagy orosz írónak és a jó kecskeméti előadásnak, a hozzáértő tévés közvetítőknek Cható- val kellett megvívni a közönségért. Ezt a kockázatot aligha vállalhatták ... Heltai Nándor cselkedik velem, amikor „meg akarom fogni” az áruház igazgatóját : — Hová teszik le a (tejet és a kenyeret hajnalban a szállítók? — Éjjeliőr is van, aki a szállító járműveket beengedi, s így a tej is, kenyér is azonnal a megfelelő raktárba kerül... — hangzik a megnyugtató válasz Váradi Istvántól. Az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron a szocialista országok kiállítói min/tegy 4500 négyzetméternyi .területen vonultatják fel fogyasztásicikk-újdon- ságaikat. Az őszi BNV 12 árucsoportja közül szinte valameny- nyiben bemutatják termékeiket. A Szovjetunió a C (pavilonban a legújabb személygépkocsikat, motorokat, kerékpárokat és mopedeket állítja ki. Ugyanebben a pavilonban tekinthetjük meg a szovjet híradástechnika újdonságait, köztük a kis- és nagyképernyős színes televíziókat. Szépnek, változatosnak ígérkezik a bútorbemutató az A pavilonban. Ugyanitt állítják ki a legújabb szovjet könyveket, folyóiratokat, lemezeket, bélyegeket, szőnyegeket és népművészeti cikkeket. A Raznoexport külön gyermekm- ha- és szamovárbemutatót is rendez. Az NDK kiállítói elhozzák Berliniből a legújabb NDKHbeli személy- és haszonjárműveket, pótkocsikat és motorkerékpárokat. A bútor kiállításon láthatunk a legújabb berlini divat szerint összeállított lakó- és hálószobát, konyha- és kerti bútorokat, függönyöket, szőnyegeket, bútorszöveteket. Nem hiányoznak majd az NDK bemutatójáról a legújabb cellulózkészítmények, valamint felső- és alsóruházati cikkek sem. Bulgária legkorszerűbb rádióit, televízióit és hangosító berendezéseit, bőr- és kötöttáruit, konfekciótermékeit, cipőit, kozmetikai újdonságait hozta el Budapestbe. Csehszlovákia bemutatóján az idén is várhatóan a legújabb Skoda személygépkocsik, valamint a motorkerékpárok kiA szőlő növényvédelméről kezdődik szerdán Balatonbogláron országos tanácskozás, a Magyar Agrártudományi Egyesület rendezésében, jelentették be hétfőn a szervezők sajtótájékoztatóján a Technika Házában. Mint elmondták, a szőlő növényvédelme lényegében megoldott, sok gazdaságban azonban túlméretezik a szőlőt támadó kórokozók elleni küzdelmet, fölösleS há mindehhez még hozzátesszük, hogy a kiskunhalasi ÁFÉSZ Park áruháza alig egy év alatt készült el — ebből is a legtöbb időt a hűtőberendezések felszerelése tette ki — csak elismeréssel szólhatunk az első hetek tapasztalatairól. Bács-Kiskun megye legkorszerűbb ABC-áru- háza vitathatatlanul a halasiaké. N. M. állítását kíséri majd nagy érdeklődés. Emellett standjukon tv- és rádiókészülékek, magnetofonok és háztartási gépek sorakoznak. Kiemeljük még az egyes szektorokból a csehszlovák élelmiszerek, italok, konzervek, a háztartási üvegáruk, a bőntemékek és cipők, valamint a sportcikkek bemutatóját. Gazdagnak ígérkezik az ajándéktárgyak és a különféle nép- művészeti cikkek bemutatója a lengyel kiállításon. Ezenkívül láthatjuk legújabb személygépkocsijaikat, híradástechnikai és ruházati cikkeiket, vegyipari, kozlme- tikai készítményeiket, sőt még a lemezeiket és kottáikat is. Gazdag bemutatót ígér a nyolc kubai vállalat árukirakata is. Kiállítják a világhírű kubai rumot és likőrt, láthatunk a standjukon cukorkát és friss zöldségféléket, gyümölcsöket, .valamint .zöldség- és gyümölcskonzerveket is. Szerepelnek még kubai lemezek kazetták, szövetek, konfekciók, bőrök és cipők, népművészeti cikkek, játékok, rádiók, sportszerek, sőt még postai (bélyegek is. Jugoszlávia hivatalos kollektív kiállításán összesen tíz vállalat vesz részt, de rajtuk kívül még hét cég megjelenik termékei vei, külön, egyéni kiállítóként. Az utóbbiak a világhírű jugoszláv bútoripar tenmékújdonságaival jelentkeznek. A kollektív jugoszláv kiállítás rendkívül gazdag, sokrétű, amelyen szinte mindent láthatunk, a cigarettáktól, szivaroktól a háztartási készülékekig, konylhai és fürdőszoba-berendezésekig, a készruháktól a szőnyegekig, a textiltermékektől á radiátorokig és vegyipari, kozmetikai cikkekig. ges permetezésekkel növelik a költségeket. A Balatonboglári Ál. lami Gazdaság és több kutatóintézet kidolgozta azokat a pontos technológiai előírásokat, amelyekkel a legkisebb kiadásokkal a legjobb eredményekről lesz szó a tanácskozáson. Külön témakörben a környezetvédelem kérdéseiről is szó esik majd, a cél ugyanis, hogy a biológiai és a környezetvédelmi szempontokat összhangba hozzák egymással. (MTI) HALLGATOM a lelkes tudósítót, aki arról ad hírt a rádióban, hogy az egyik gyárban fizikai munkára irányítják át, nem alkalomszerűen, hanem rendszeresen, havonta egy hétre az adminisztratív dolgozókat. Természetesen minden külön fizetség nélkül, munkabérüket változatlanul a korábbi módon kapják. Az intézkedésre azért kényszerült a gyár vezetősége, mivel az ismert mupka- erőhelyzet miatt nem áll elegendő termelő munkás a rendelkezésükre. Ezért kellett az improduktív dolgozókat a termelésbe irányítani. Az improduktív kifejezés ebben a szóhasználatban valahogy leértékelőén, lefokozóan hangzott, de bizonyára csak véletlen volt. Az viszont már nem lehet véletlen, hogy ez a szó nálunk mintha tényleg a latinból származó, magyarul terméketlent, meddőt jelentő kifejezéssel volna egyenlő. S elfelejtődne a közgazdasági értelme: nem értékképző, nem közvetlen a termelésre fordított (kiadás, munka), a termelésben közvetlenül részt nem vevő (alkalmazott). Ahhoz, hogy egy szó, kifejezés a használat során rosszalló, lekicsinylő, becsmérlő — megint csak latinosán mondva: pejoratív — színezetet öltsön, nagyon gyakori és ismétlődő ilyen értelmű alkalmazására van szükség. Volt idő nálunk is, amikor a „nem termelő” alkalmazotti és más foglalkozási ághoz kötődő réteg valóban háttérbe szorult, munkájának társadalmi megítélése — erkölcsi és anyagi megbecsülése szerint is — meglehetősen alacsony szinten mozgott. HOSSZÜ IDŐNEK kellett eltelnie, mire szembetűnő jelei mutatkoztak annak, hogy a munka szervezésének tudományos előrehaladása, az adminisztráció gépesítése, a naprakész gazdasági Információkhoz szükséges színvonal növekedése, a legkülönbözőbb adatrögzítő, közlő és feldolgozó ágazatokat — a hagyományos adminisztrációt is! — egyre jobban kvalifikálja, vagyis a korábbi egyszerű leíró és összegező tevékenységet magasan képzett szakmákhoz köti. Gondoljunk csak a mikrofilmtechnika terjedésére az irattározásnál, vagy a számvitel robbanásszerűen végbemenő kisgépekkel való ellátására, sőt, a számítógépek alkalmazásának egészen közeli időszakára. Megnőtt a tervezéssel, a piaci előrejelzéssel, a külkereskedelmi kapcsolatokkal, szállítással, tehát a korszerű gazdálkodás intézésével foglalkozók munkájának a jelentősége. De ugyanígy — a társadalom szocialista vonásait erősítő törvényeink, munkajogi intézkedéseink hatására — egyre nagyobb a felelőssége a szociális ügyekkel, a társadalombiztosítással, a bérjellegű juttatások pontos kezelésével megbízott vállalati dolgozóknak is. Arról nem is beszélve, hogy a termelést közvetlenül irányítók nemcsak formálisan, de érdemlegesen is a produktivitást szolgálják, s adott esetben természetesen ennek előnyeit is élvezhetik. Ugyanakkor sok — korábban egyszerű betanított munkást igénylő — munkahely lépett elő a magasfokú gépesítés, automatizálás révén technikusi, sőt, mérnöki képzettséget kívánó szakterületté. Mindez természetesen nem jelenti az egyes társadalmi osztályok és rétegek között határvoSzeptemberben folyamatosan megkezdődik az oktatás az ország csaknem 700 dolgozók általános iskolájában és tagozatán, s néhány intézményben már tegnap elfoglalták helyüket az iskolapadban a továbbtanulók. Az Oktatási Minisztérium a dolgozók általános iskoláiban az új tanév legfontosabb feladatának az oktatás színvonalának emelését jelölte meg. A tartalmi munka színvonalának emeléséhez adottak a személyi és tárgyi feltételek. A dolgozók általános iskoláiban főfoglalkozásban és óraadóként mintegy háromezer pedagógus tanít, a múlt tanévtől pedig minden oktatási formában azonos, új tanterv van érvényben. Ugyancsak a múlt tanévben vezették be egységesen az új tankönyveket, összeállításuknál a korábbinál jobban figyelembe vették a munka mellett tanulók sajátos igényeit. nalak mérték nélküli elmosódását, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy az úgynevezett produktív és improduktív elnevezés merev alkalmazása könnyen félrevezető lehet. S meg kell, hogy szűnjön végre a ma még néha lekicsinylő értelmezése az alkalmazotti kategóriának is. A társadalmi hasznosságot tekintve — a párt programjában is kifejezett össznépi társadalom irányában haladva — nyilván egy- egy munkaterület megítélése nem elnevezés, beosztás, besorolás kérdése. s nem is csupán a gazdasági rangsorban elfoglalt helyétől függ. Osztályok, rétegek, szakmák, munkahelyek egymás fölé és alá sorolása, netán szembeállítása a fejlett szocialista társadalom építése érdekében felsorakozó, egységbe tömörült dolgozó nép közé emelne mesterséges válaszfalakat. VISSZATÉRVE a kiinduló gondolathoz, előfordulhat — sajnos, elő is fordul —, hogy adott gyárban, gazdasági egységben túlzottan megnövekedett az adminisztratív dolgozók létszáma. Ennek megítélése azonban csak alapos vizsgálat, felmérés után lehetséges. Tapasztalatok szerint minden létszámfelesleg mögött legtöbbször a szükségtelen és párhuzamos adatszolgáltatás mutatható ki, s a létszám növekedése csak ennek — mondhatni természetes — következménye. Először tehát az okokat kell megszüntetni, ezen kell, olykor nem is, könnyen — hiszen minden jelentést, adatközlést valahol elrendeltek — változtatni. Ha viszont az derülne ki, mint a bevezetőben is említett gyárban, ahol akár egy-egy hétre is nélkülözni tudják az úgynevezett „improduktív” munkaerőt, akkor a hiba ennek a létszámnak a túlzott felduzzasztásában van, s_ a megoldás sem lehet a képzettséget nem igénylő területen való foglalkoztatás. Hiszen így a tanult mesterségük válik feleslegessé. Magyarán szólva* a munkaerő- hiány megszüntetésének nem ez a legcélszerűbb módja,, hanem sok egyéb más intézkedés, amit korszerűsítésnek szokás nevezni. Mindezt pedig azért kellett szóvá tenni, mert — különösen amikor bajban van — hajlamos az ember a könnyen elérhető, praktikusnak tűnő megoldásra, a látszattakarékosságra, ami gyakran — mint ez esetben is — az egész népgazdaság, a társadalom számára nem más, mint nagyfokú pazarlás. Az alkalmi jellegű „besegítések”, társadalmi munkavállalások természetesen más megítélés alá esnek, itt most nem ezekről volt szó, hanem a rendszeres átirányítás hamis „megideologizá- lásáról”. AZ ÜGYNEVEZETT improduktív dolgozók tevékenységét tehát úgy kell megszervezni, hogy az minél jobban, célszerűbben szolgálja a közvetlen termelést és értékesítést. Akár úgy, hogy tervezi, szervezi azt, akár úgy, hogy segíti a közvetlen termelők munkáját a pontos és emberséges ügyintézéssel, ami nem kevésbé fontos a hatékonyság szempontjából. S ha többen vannak a szükségesnél, az a tisztességes eljárás, ha alkalmat adnak nekik, hogy másutt, a szaktudásuknak megfelelően elhelyezkedjenek. De akikre szükség van, s becsületesen helytállnak. ne érezzék folyton, hogy másodrendű emberek a termelés gépezetében. F. Tóth Pál Az általános iskolai felnőtt- oktatásban évente mintegy félszázezren tanulnak, közöttük 7—8 ezren az üzemekbe kihelyezett osztályokban. A továbbtanulók száma az utóbbi években némileg csökkent. Az esti tagozatokon a tanulók mintegy harmada sajátítja el az ismereteket, s évente 4—5 ezren élnek a magántanulás lehetőségével, ök csak a vizsgán jelennek meg az iskolákban. Bevezetése, 1973 óta, a legtöbb továbbtanuló — számuk évente 20 —30 ezer között van — az úgynevezett munkástovábbképzésj tagozatot, azaz a 160 órás tanfolyamot választja. Különösen időszerű a figyelem- felhívás ezekben a napokban: a dolgozók általános iskoláiba ugyanis a jelentkezések még nem fejeződtek be. Az iskolák várják az érdeklődőket, még elfogadják a jelentkezést. (MTI) KÉPERNYŐ A szocialista országok az őszi BNV-n AZ ÜJ KUTATÁSI EREDMÉNYEKRŐL Növényvédelmi tanácskozás Kezdődik az oktatás a dolgozók általános iskoláiban
